Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)

1965-12-03 / 288. szám

«? NÖGR A D 1365. december 3. péntek. Mi történt a Rió de Janeiro-i értekezleten? A nemrég végétért Rio de Janeiro-i értekezletnek nincs sem győztese, sem vesztese — írja a Tanjug Latin-ameri­kai tudósítója. Az Amerikai Államok Szervezetének ülésén elfogadott dokumentumok csaknem valamennyi részve­vő ország álláspontját tükrö­zik. Ez kompromisszum ered­ménye, mert csak így lehetett elkerülni a nézetek nyílt ösz- szecsapását. A tudósító felhívja a fi­gyelmet arra, hogy az Egye­sült Államok az értekezlet békés befejezése érdekében nem ragaszkodott a „kommu­nista felforgatás” elméletéhez, pedig az korábban mindig fő- témaként szerepelt. Az értekezlet bizonyos szempontból Chile stratégiai sikerét eredményezte. Elfo­gadták ugyanis azt a chilei véleményt, hogy az AÁSZ- nak főleg latin-amerikai gaz­dasági, és szociá'is problé­mákkal kell foglalkoznia. Ez a szervezet szempontjából fontos változás. Az UPI amerikai hírügy­nökség ismerteti az Indonéz „legfelsőbb hadműveleti pa­rancsnokság” szerdán kiadott rendeletét, amelynek értel­mében különleges katonai bí­róság elé állítják mindazokat, akiknek közük volt a Szep­tember 30-a mozgalomhoz. Ez a rendelkezés lehetőséget ad a jobboldali katonai vezetőknek a kommunistaellenes hajsza fokozására. Az UPI ennek kapcsán azt a véleményét hangsúlyozza, hogy megnöve­kedett a hadsereg nyomása a kormányra. Indonéziában csütörtökön hivatalosan Is reagáltak a kínai—indonéz kapcsolatok megromlására és a Kínai Népköztársaság diplomáciai tiltakozásaira. Ismeretes, hogy Kína több jegyzékben is tiltakozott amiatt, hogy Indonéziában Ami az Egyesült Államokat illeti — folytatódik a jelen­tés — még mindig rendelke­zik annyi erővel, hogy befo­lyása alatt tartsa az Amerikai Államok Szervezetét. Ezúttal azonban az amerikai küldöt­tek olyan határozott ellenál­lásba ütköztek, hogy a kon­ferencia megmentése céljából kénytelenek voltak feladni egynéhány alapelvüket. A jelek szerint kudarcot vallott az amerikaközi had­erő washingtoni terve. Ez azonban semmi esetre sem azt jelenti, hogy az Egyesült Ál­lamok .végérvényesen feladta ezt az elgondolását. A tudósí­tó véleménye szerint az Egye­sült Államok ezúttal Latin- Amerikóban minden eddigi­nél nagyobb erőfeszítéseket tesz. A tények is arra mutat­nak, hogy Washington, Viet­nam kivételével sehol sem kötelezte el magát annyira, mint Latin-Amerikában, — fejeződik be a jelentés. Kínaellenes incidensekre ke­rült sor. Subandrio külügyminiszter csütörtökön reggel sajtó nyi­latkozatot adott közre és ebben jelezte, hogy Indonézia a ma­ga belügyinek tekinti, mi tör­ténjék az ott élő kínai nem­zetiségi polgárokkal. A kül­ügyminiszter rámutatott, hogy voltak sajnálatos események, mert előfordult, hogy indoné­zek megsértették a kínai dip­lomáciai képviselet sérthetet­lenségét.- Emiatt Sukamo el­nök már sajnálkozását fejez­te ki és hangot adott remé­nyének, hogy Indonézia és Kína jóviszonya helyreáll. A sajtóközlemény ugyanak­kor Kinát is bírálja, mert „kívülről beavatkozik Indo­nézia belügyelbe”. A külügy­miniszter elsősorban a pekin­gi rádió Indonéziával kapcso­latos állásfoglalását helytele­nítette. Mindenfelől — mindenről HÁG A: Luns, holland külügymi­niszter szerdán kijelentette, hogy kormánya elveti azt az elgondolást, amelynek értel­mében „nukleáris direktóriu­mot” létesítenének a NATO-n belül, az ENSZ Biztonsági Ta­nácsához hasonlóan. Luns hangoztatta, hogy véleménye szerint ilyen szervre nincs szükség. RÓMA 1965. első kilenc hónapjában 21 millió külföldi turista járt Olaszországban, közölte Coro­na idegenforgalmi fniniszter. MOSZKVA: Moszkvában megnyílt a Szocialista Országok Tudomá­nyos Akadémiáinak 4. érte­kezlete, amelyen öttagú ma­gyar tudósküldöttség is részt vesz. Szabó Imre akadémikus­nak, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettesé­nek vezetésével. Az egyhetes tanácskozásról annak végezté­vel sajtóközleményt adnak ki. LONDON: A vonatok nagy késéssé! közlekednek, több főútvonal járhatatlan, Skócia, York és Derbyshire egy része megkö­zelíthetetlen. összesen 72 me­gyét sújt az időjárás — Észa­kon a hő, Délen az olvadás okozta áradások. Az utakon szünet nélkül dolgoznak a hókotrók, de az újabb hóviha­rok ismét betemetik a már megtisztított szakaszokat. A déli megyékben az utak kor­csolyapályává változtak a hir­telen olvadás, és újabb fagyok után. DUBLIN: Egy York-i farmon tűz tá­madt, de a tűzoltók nem tud­ták áttörni a másfél méteres hóakadályt, s mire órák múl­va odaértek, már nem volt mit menteni. Fokosessék o kommunista ellenes hajszát Indonéziában Bírálják Kínát a kialakult helyzetért James Aldridge „Új“ álláspont Afrika Angliában divatos egy ré­gi szokás: a gyerekek öröm­mel gyakorolják. Végigmen­nek Londonon egy madár- ijesztővel, s egy-egy pennyt kérnek a járókelőktől. Az így összegyűjtött pénzből pompás tűzijátékot rendeznek. E szokás története régi idők­re nyúlik vissza. A madár­ijesztő Guy Foxot ábrázolja, aki katolikus összeesküvő volt, s 1606-ban fel akarta robbantani a parlamentet. Guy Foxot felakasztották, s az anglikánok azóta minden évben elégetnek egy madár- ijesztőt a történtek emléke­zetére . . . A hagyomány történelmi gyökereit nem sokan ismerik, s manapság már senki sem akarja felgyújtani a parla­mentet. A mai Angliában kü­lönben sincsenek túl sokan azok, akik komolyan veszik a parlamentet. Az angol par­lament ódon intézmény: a politikai viták színhelye,^ s sok esetben a legidőszerűbb kérdések megvitatásának küz­dőtere volt, de az alsóház­ban ma folyó vitákban gyak­ran megkerülik korunk sür­gető kérdéseit. Helyesebben szólva felvetik ugyan e kér­déseket, de az ezekről foly­tatott „vitáknak” nincs kü­lönösebb jelentőségük. Az al­sóházban egymással szemben­álló felek láthatólag már odá­ig jutottak, hogy nézeteik több tekintetben azonosak, mint amennyiben ellentéte­sek. S ha vannak is nézet- eltérések azok rendszerint a kérdés legjelentéktelenebb részletére vonatkoznak. Napjaink sürgetően követe­lik, hogy a parlamentben Anglia egész afrikai politi­káját megvitassák. E kérdés­ben igen sok forog kockán. Minden jel arra mutat, hogy a parlament folyosóin új po­litikát dolgoznak ki az af­rikai kérdésben, s ez az új politika nyilvánvalóan a két párt megegyezésén alapul. Az új politika jellemzője Wilson állásfoglalása Dél- Rhodesia kérdésében, illet­ve Enoch Powellnek, a kon­zervatív „árnyékkormány” hadügyminiszterének nemré­giben elhangzott beszéde. Kezdetben úgy látszott, hogy Harold Wilson minisz­terelnök az erős kéz politi­káját szándékozik folytatni Dél-Rhodesiával szemben. Ki­derült azonban, hogy „szi­lárdsága” védekező jellegű, s a kezdeményezést teljes egé­szében átengedi a fehér ki­sebbség képviselőjének, lan Smith dél-rhodesiai minisz­terelnöknek. Londonban az utóbbi diktálta a feltételeket Wilsonnak, s aztán visszauta­zott Salisburyba. Wilsonnak a Nemzetközösség afrikai tag­államaitól kapott éles bírála­tai miatt sietve Dél-Rhodé- siába kellett utaznia, a ki­rálynő levelével. Salisbury- ban Wilson ismét arra kér­te lan Smith-t, változtassa meg azt az elhatározását, hogy egyoldalúan kikiáltja a „függetlenséget”. Az angol miniszterelnök lényegében egyetlen egyszer sem pró­bálta meg rászorítani a szél­sőséges beállítottságú, dél- rhodesiai fehér telepeseket, hogy mondjanak le a fehér kisebbség uralmát hirdető alkotmány örök időkre való fenntartásának igényéről. Mindez akkor történt, ami­kérdésében kor még a centerbury érsek is az erőszak alkalmazását követelte a dél-rhodesiai faj­gyűlölőkkel szemben! A közelmúltban felszólalt Enoch Powell azt hangoz­tatta, hogy a munkáspárt helytelen politikát folytat a brit érdekek védelmében „Szueztől keletre”. Mint a konzervatív párt képviselője kijelentette, katonai intézke­désekkel nem lehet Anglia oldalára állítani az ázsiai és afrikai országok népeit. Rá­adásul Anglia többé-kevésbé visszavonhatatlanul elvesztet­te „Szueztől keletre” fekvő birtokait. Powell azt javasolta: erőfeszítéseiket arra összpon­tosítsák, hogy Afrikát az im­perializmus támaszpontjává építsék ki „a kommunizmus növekvő befolyásával” szem­ben Ezzel megvilágította az angol uralkodó osztály gon­dolkodásának új irányzatát. A munkáspárt vezetői kö­zül sokan nekirontottak Po­wellnek, s beszéde hasonló hatást keltett konzervatív kö­rökben is. Viszont sem a kon­zervatív párt új vezetője, Ed­ward Heath, sem maga Wil­son nem szólalt fel Powell ellen. Teljesen világos, hogy a két párt vezetői a brit gyarmati politika legfonto­sabb célpontjainak tekintik Afrika független országait. Már ma is nyilvánvaló, hogy Anglia megpróbál kacérkodni ezekkel az országokkal, ami komoly nyugtalanságot kelt Afrikában. A lord Salisburyhez hason­ló, makacs, régi reakciósok, akik mindenkor a nagy afri­kai bányavállalatok érdekeit védelmezték, továbbra Is a ré­Tiég mindig: nine« teljes egyetértés Zambia megsegítésére Amerikaiak a helyszínen — A londoni parlament vitázik — Lusakában, Zambia főváro­sában Kaunda elnök két és fél órás megbeszélést tartott Arthur Bottomley-val, a Brit Nemzetközösségi ügyek mi­niszterével. A megbeszélésről közleményt nem adtak ki és a két politikus csütörtökön folytatta a tárgyalásait. Az AP hírügynökség azonban megjegyzi, hogy a két fél még nem ért el teljes megegyezést. Kaunda hozzájárult ahhoz, hogy angol repülőgépek szán­janak le Zambiában. Továbbra is vitás kérdés, kinek a parancsnoksága alatt legyenek a Zambiába külden­dő szárazföldi katonák. Az an­golok ragaszkodnak hozzá, hogy a kiküldendő zászlóalj angol parancsnokság alatt le­gyen, Kaunda viszont közös Wilson makacskodik angol—zambiai parancsnokság felállítását kívánja. A Reuter hozzáfűzi, hogy nairobi repülőterén 10 angol vadászbombázó és 12 szállító repülőgép van készenlétben. Egy másik Reuter jelentés arról tudósít, hogy a Lockheed amerikai társaság egyik Her­cules C—130 típusú szállító repülőgépe Kenyából útnak indult a zambiai Ndolába. Ki­próbálják annak a lehetőségét, hogy légihídat létesítsenek Zambia és a külvilág között arra az esetre, ha Rhodesia megakadályozná a zambiai réz külföldre szállítását, illetve kívülről olaj importálását Zambiába. A Hercules C—1-tí- pusú gép egy rakományra 25 tonna rezet tud elszállítani. Londonban a parlamentben elhangzott nyilatkozata után Wilson angol kormányfő rá­dió- és televízió beszédet is mondott. A beszédében igye­kezett leszerelni az erélyesebb intézkedéseket követelő afrikai országokat, azzal érvelt, hogy Rhodesiában igen robbané­kony a helyzet és bármilyen akció lángbaboríthatja a tér­séget. Ismét leszögezte álláspont­ját, miszerint Kaunda kérésé­nek Anglia csak úgy tesz ele­get, hogy a Zambiába külden­dő angol katonaság csupán védelmi feladatokat láthat el. Megnyugtatásul hozzáfűzte, hogy Anglia „nem maradna létlen”, ha Rhodesia elvágná a Kariba duzzasztómű ener­giavezetékét, „remélem, hogy Smith kormánya teljesen tisztában van ezzel” — mon­dotta. a Mire készül Afrika rhodesiai kérdésben? December 3-án megkezdi munkáját Addis Abebában az Afrikai Egysógszervezet mi­niszteri tanácsának rendkívüli értekezlete. Az afrikai mi­niszterek azt vitatják meg. milyen eszközökhöz folya­modjék a független Afrika annak elérése érdekében, hogy összeomoljon Dél-Rho- desiában a fajgyűlölő Smith- rendszer. Accrái politikai megfigyelők szerint az afri­kai miniszterek a következő lehetőségeket vizsgálhatják meg: 1. A Dél-Rhodesiai Nem­zeti Felszabadító mozgalom által létrehozott emigráns kormány elismerése. 2. Az afrikai országok azon­nali kivonulása a Brit Nem­zetközösségből­3. Kereskedelmi bojkott al­kalmazása Dél-Rhodesia el­len. Az afrikai országok nagy többsége nem bízik az Ang­lia által kezdeményezett boj­kott sikerében. 4. Katonai beavatkozás. Az Afrikai Egységszervezet ré­széről ez is nehézségekbe üt­közik, mert az afrikai orszá­gok egy része ellene van a ka­tonai megoldásnak, vagy ha helyesli is azt, úgy véli, hogy ez nem Afrika, hanem Anglia feladata. 5. Gerilla-háború kirobban­tása Dél-Rhodesiában. Megfi­gyelők szerint ez a megoldás kecsegtet legtöbb sikerrel­Yéget ért a Fehér Ház háromnapos nemzetközi együttműködési konferenciája gi módszerekkel igyekeznek harcolni, s ezért egyetérte­nek Ian Smith követelései­vel. A lord Salisburynál jó­zanabb politikusok, akiknek ráadásul nincsenek az övé­hez hasonló jelentős magán­érdekeik Afrikában, egészen komolyan számolnak az afri­kai népek nemzeti öntudatá­nak hihetetlenül gyors fejlő­désével. Olyan politikát kö­vetelnek, amely nem csupán a fehérek „fölényét” védel­mezi az afrikai kontinensen, hanem közömbösíti az afri­kaiak rokonszenvét a szocia lista országok és általában a szocializmus Irányában. Más szóval, az új álláspont a következőképpen foglalha­tó össze: „Csak hadd legyen Afrika látszólag önálló; kor­mányozni azért mégis mi fog­juk”. / í Ezek a tünetek nem egyszer megmutatkoztak már az el­múlt tizenöt évben, de -csak most válnak határozott erőfe­szítésekké. Most már nemcsak a bányakincsekről van szó, amelyek még mindig az an­gol részvénytársaságok birto­kában vannak, hanem általá­ban Anglia külpolitikájáról a fekete földrészen. Illetve en­nek a politikának élet-halál harcáról. Ezért Londonnak változat­lanul a következő kettős kér­déssel kellene megbirkóznia: meg kellehe őriznie! Anglia óriási afrikai vagyonát, s ugyanakkor meg kellene aka­dályoznia a nemkapitalista utat választó afrikai államok egyre erősödő irányzatát. Wilson napjainkban két po­litikát folytat: egyet az afri­kaiak, a másikat a fehérek számára. A kettő pillanatnyi­lag homlokegyenest ellenke­zik egymással; ez a dél-rho­desiai válság lényege. Az an­gol közmondás szerint a két szék között okvetlenül a földre kerül az ember.. • WASHINGTON (TASZSZ) Szerdán a Fehér Házban be­fejeződött a nemzetközi együttműködés problémáival foglalkozó háromnapos kon­ferencia. A szerdai ülésen fel­szólalt Rusk külügyminiszter, aki számos kérdésre válaszolt. Arra a kérdésre, nem vol­na-e helyes, ha a kormány be­szüntetné a VDK bombázását, mivel az ellentmondó azoknak a külpolitikai és erkölcsi el­veknek, amelyeket maga a kormány hirdetett ki, és ame­lyekben számos amerikai pol­gár hisz, az Egyesült Államok külügyminisztere azt válaszol­ta, hogy a bombázások beszün­tetésének lehetősége nincs ki­zárva. Válaszának lényegéből azonban következtetni lehet arra az álláspontra, hogy a bombatámadások beszünteté­se a másik féltől függ. Rusk azzal vádolta a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ságot, hogy a vietnami prob­lémát erőszak alkalmazásával akarja megoldani. Clark szenátor megkérte a külügyminisztert, fejtse ki a leszerelés problémájára vo­natkozó politikai szemponto­kat. Rusk válaszában megkísé­relte a Szovjetunióra hárítani a felelősséget a halogatás miatt, mégpedig azon az ala­pon, hogy a Szovjetunió nem hajlandó megengedni az ellen­őrzést a saját területén. Rusk, az Egyesült Államok és Kuba viszonya rendezésé­nek feltételeként követelte Kubától, hogy szüntesse be a felforgató tevékenységet a nyugati félteke országaiban és szakítsa meg a kapcsolato­kat azokkal az országokkal, amelyek nem a nyugati félte­kén vannak, vagyis a szocia­lista országokkal. Négy fogú Dahomey új kormánya Tanirou _ Congacou, daho- mey-i állam- és kormányfő megalakította az új kormányt. A kormánynak csak négy tag­ja van. Congacou megtartotta magának a külügyi, a belügyi, az igazságügyi és a hadügyi tárcát is, a pénzügyi, a gazda­sági, a tervezési és a földmű­velésügyi miniszter Antoine Boya, a Legfelsőbb Bíróság egyik tanácselnöke lett. A Cotonou-i rádió, amely a kormányalakítást ismertette azt is bejelentette, hogy Por- to-Novoban, az ország fővá­rosában továbbra is fenntart­ják a kijárási tilalmat. A rendőrség több letartóztatást eszközölt, a letartóztatottak között két volt szakszervezeti vezető is van. Itt a világegyetem beszél Hozin kapitány riportját közli a Szovjetszkaja Rosszi- ja a szovjet űrhajózás koz­mikus rádióközpontjából, amely alig tíz éve működik. Ebből a központból adtak rádióutasításokat a földtől több mint százmillió kilomé­terre eltávolodott Mars—1 automatikus bolygóközi állo­másnak. A fénysebességgel- leadott jel válaszára több mint tíz percet kellett vár­ni, pedig az állomás azonnal válaszolt. A riporter elmondja, hogy ha a naprendszer szélére, például a Plútóra küldenek jeleket, akkor a válasz az óriási távolság miatt több mint egy órát várat magára, jóllehet a jelek másodpercen­ként 300 000 kilométert tesz­nek meg. Július 29-én, amikor a Szonda—3, 2,2 millió kilomé­terre volt a földtől, ez az állomás „kérte ki” tőle a Hold túlsó oldaláról készített fény­képeket. Rendszeres a kap­csolat a Vénusz—2 és a Vé­nusz—3 állomásokkal, de fo­lyik a CTA—102 nevű távoli rejtélyes objektum tanulmá­nyozása is, amely mint isme­retes, közel száznapos perió­dusokban váltogatja sugárzá­si intenzitását, és ezért szá­mos találgatás tárgya. Egye­sek igen távoli civilizációk üzenetét veszik ki jeleiből. 1 £

Next

/
Thumbnails
Contents