Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)

1965-12-03 / 288. szám

1965. december 3. péntek. NÖG RA D 3 Az acéisrugyáriak segítsége Közeledik az év vége és ilyenkor az ipari üzemekben mindenütt azon fáradoznak, hogy a kitűzött termelési ter­vet határidd előtt teljesítsék. A teljesítéshez azonban alap­anyag, szerszám, segédanyag stb. kell. A Salgótarjáni Acél­árugyárhoz a közelmúltban több kérés érkezett a felsőbb szervek, de feldolgozó üze­mektől is, hogy soronkívül küldjön anyagot. Az Országos Bányagépgyár­tó Vállalat 5 tonna rúdacélt kért: ennyi szükséges export­tervének teljesítéséhez. Az Acélárugyár a kért anyagot már el is szállította. A Fémlemezipar} Művek szalagacélt kért, amelyet a vállalat hideghengermű gyár­egysége november 22-én el­szállított. A Nógrádmegyeri Vasipari Ktsz egy-egy negyedévben több száz tonna különféle ala­csony szilárdságú acélhuzalt dolgoz fel. Ez a szövetkezet viszont nem rendelkezik na­gyobb készletekkel, és ha nem kapja folyamatosan az anya­got, előfordulhat, hogy meg kell állnia egyes gyártmányai­nak előállításával. Éppen ezért a Salgótarjáni Acéláru­gyár ezekben a napokban há­rom féle termék , gyártását kezdte meg a Nógrádmegyeri Vasipari Ktsz részére, sőt az alapanyagból 90 tonnát már el is küldött a megrendelőnek. Tíz és /élezer mázsa cukorrépa Gazdag termést adtak az idén a cukorrépaföldek a mo- horai Mikszáth Termelőszö­vetkezetben. Egy-egy holdról 240 mázsa termést takarítot­tak be a tagok. A termelőszö­vetkezet a 42 holdról csak­nem 10 és félezer mázsa cu­korrépát adott át a gyárnak­A termelőszövetkezet veze­tősége időben gondoskodott arról, hogy a cukorrépa be­takarítását, szállítását gyor­sított ütemben végezzék. A cukorgyár a megállapodás ér­telmében naponta csak 500 mázsa répát tudott elszállíta­ni a gazdaságból. A szövetke­zet saját szállítóeszközeivel még 245 mázsa répát küldött az átvevő állomásra. Amikor megjött az eső, a hó a moho- raiak már befejezték a mun­kát. Azóta már megérkezett a termelőszövetkezetbe az első vagon cukor is, amelyet mind­járt ki is osztottak a tagok­nak. Honnan jött? Nem: hová tart? Ez eszmefuttatás kapcsán lehetetlen szó nélkül hagyni a múlta:. Mi a negyedik x környékén élők még elődeink elbeszéléseiből is emlékezünk arra, hogy a származási hely­zet miként volt meghatáro­zója a társadalmi érvényesü­lésnek, a közéleti rangnak. Egyáltalán: a nemesség volt az alsó határa annak a gyűj­tőfogalomnak, hogy társada­lom. A tömeg, a többség, már nem a társadalom volt csu­pán a nép, a plebs. Egysze­rűen: olyan rétég, amely szol­gálni, „a társadalmi osztályo­kat” eltartani hivatott, s e tekintetben értelme is csak arra való volt, hogy felfogja a parancsokat, urai parancsa­it. A mi időnkbén is ezzel a történelmi példával riasztot­tak, próbáltak visszatartarú a feljebb lépéstől saját véreink, az évszázadok beletörődött- jei. Utólag meg kell hagyni: inkább igazuk volt, mint nem- Sokunk gondolta meg előbb, vagy utóbb a kérdés elutasító értelmit: „Honnan jött? Mely hivatalban tevékenykedik ap­ja? Mit akar maga egy leendő diplomával?” Csak azt "mi kérdezték, azt nem kísérték sanda .kinéző szemek. ' azt nem gáncsolták lépten-nyo-, mon, aki már „valahonnan” jött. Aztán — történelmi tör­vényszerűségből — az új tár­sadalmi rend első esztendei­ben visszájára fordult a kocka. Most már a nép, a „plebs” kérte számon a szár­mazást a hatalmától megfosz­tott kisebbségtől, tegyük hoz­zá: ehhez nemcsak joga volt, de ezt követelte a forradalom, az új társadalom fennmara­dása. De a nép alkotta de­mokratizmus torzójaként lét­rejött és szélsőségekig fajplt a „káderezás”. Az egyre gyak­rabban pattogó kérdés: „hon­nan jött? hogyan jött? miért jött?” gyakran teremtett em­bertelen helyzeteket, fertőz­te a népi demokrácia egészsé­ges indítékú fejlődését. For­máltunk magunknak ütköző- falat, hogy legyen mibe ver­ni a fejünket. így vált sok mellénk hajló ág felénk szúró tövissé. De annak a hamis jelszónak, így teremtettünk melegágyat mellyel esetleg karrieristák sétáltak be a nyitott kapun, mert — egyetlen „érdemük” volt, hogy „onnan jöttek”, ahol addig őseiknek csak nyomorúság jutott. így t,e- nyésztődtek ki intézményesen az új kor kiváltságosai és a nem kiváltságosak, a nem „káderek” ellenére — s méc- inkább a szocialista építésből részt kérők bizonyos rétegei­nek, s ezáltal az erőteljes ki­bontakozás, a népi-nemzeti egység útjának lefektetése el­lenére­A szocializmus egyik leg­főbb ismérve a humanitás. A - emberiesség eszméje minden más társadalomban inkább csak elvont elméleti eskedés, ideál lehet, egyedül a szocia­lista társadalom rendelkezik olyan adottságokkal, melyek­kel meg is valósítja a huma­nizmust. Miért? Mert ez tár­sadalmi rendszerünk lényege, belső magva, tartalma. Min­den pozitív erő hasznosítása, működtetése: ez a lényeg, ez a haladó társadalom, ez az emberiség érdeke. Sőt, még ezen túl: a bizonytalankodó, helyüket nem lelő, úgyneve­zett passzív erőknek is ked­vet, ambíciót adni — ez a szocializmus emberhez kap­csolódó erős köteléke. Népköztársaságunk nagyko­rúságát ez a felismerés hozta meg. Társadalmat mozgósító, gazdagító elvünkké lett a né­pi nemzeti egység gondolata, a népi tervek, a nép: érdekek szervezett és a legszélesebb mederben hömpölygő erőkkel történő megvalósítása. Min­den becsületes szándéik és tett befogása a nagy közösség, a jólétet teremtő és jólétet él­vező társadalom hasznára. Minden arra képes szellem maximális fejlesztése, a tudás korlátlan megszerzésének le­hetősége az alkotó munka meggyorsítására, nagy célja­ink elérésére — ez a mi prog­ramunk, ez a mi törvényünk ma. s marad a holnapokban is- Abban az áradatban, mely­nek atomjai egyteányba in­dultak immár nem az kérdés: honnan jött? A meghatározó: hová tart? Kondoros! János Nyolcvankétezer hold újj szőlőt, 107 ezer hold nagyüzemi gyümölcsöst telepítettek a második ötéves terv éveiben Nagyjából befejeződtek az őszi gyümölcs- és szőlőtele­pítések, s ezzel lezárult a második ötéves tervidőszak telepítési kampánya. Merényi Károly, a Földművelésügyi Minisztérium kertészeti főosz­tályának helyettes vezetője összegezte az eredményeket, s egyebek között közölte, hogy a tervidőszakra előirány­zott 80 ezer holdas szőlő­telepítést több mint 2000 holddal teljesítették túl. A telepítési feladatot a gaz­daságok fokozódó ütemben, zömmel az utóbbi két évben valósították meg. A csemege- szőlő kivételével — amelynél szaporító-anyagellátási ne­hézségek voltak —, a fajta­arány a tervezettnek megfe­lelően alakult. Ezzel javult az ültetvények fajtaaránya is. Jellemző például, hogy 1960- ban az ország szőlőterületé­nek 23.9 százalékát foglalták el a minőségi fehér borszőlő­fajták az újtelepítésű szőlők­ből pedig már 43.6 százalék­nyi terület jutott erre a ka­tegóriára. A csemegeszőlők országos részaránya öt évvel ez­előtt 4.4 százalék volt, az új szőlőkben jelenleg: 15.3 százalék. A csaknem 15 százalékot ki­tevő direkttermő fajták az új telepítéseknél egyáltalán nem kaptak helyet. Az új nagyüzemi gyümöl­csösök területe a tervidőszak­ban kereken 107 ezer hold­dal bővült. Többezer hold új gyü­mölcsöst telepítettek az utóbbi években Nőgrád- ban is. Nagymértékben megnőtt a bogyós-gyümölcsúek — főleg a málna és a szamóca — ter­mőterülete. Ez a jellemzője az országos telepítéseknek is. Az almánál ugyancsak túltel­jesítés mutatkozik. Az alma kívánatos túlsúlya mellett szól az a tény is, hogy a nyári és téli almafajták tö­meges fogyasztása hazánkban az év kilenc hónapján át tart, továbbá az, hogy a téli almából jelentős az expor­tunk is. Az új szőlőknek mintegy 80 százalékát telepítették nagyüzemi, gépi művelésre alkalmas, széles sorközökbe. A legutóbbi felmérések sze­rint az állami gazdaságok 61 százalékában, a termelő- szövetkezetek 29 százalékában 100 holdnál nagyobb táblák­ban sorakozik a szőlő, 100 holdnál nagyobb gyümölcsös­táblákkal az állami gazdasá­gok 67 és a termelőszövetke­zetek 22 százaléka rendelke­zik. A második ötéves terv idő­szakában telepített, zömmel nagyüzemú szőlők teljes ter- mőrefordulása számottevően javítja majd az ellátást csemege-, illetve étkezé­si szőlőkből, ugyanakkor várhatólag nö­veli a termésátlagokat, s ja­vítja a borok minőségét. Az újtelepítésú gyümölcsösök termőrefordulásától pedig az ország • évi gyümölcstermésé­nek legalább 50 százalékos növekedését várhatjuk. JÓ EZ Fénuoconcsiíio® a h0S3ZÚ I GlljGdGllszén/al, ahogy rá­vetődik a telepes lámpák fé­nye. Előtte a főtéből csöpögő víztől, és verejtéktől ázott bányászok szorgoskodnak. Az egyik az acéltámot, a biztosí­tó szerkezetet állítja, a má­sik a kaparóval foglalatosko­dik. Hátul, az elhagyott om­lásban vésztjösló a sötétség. Bevilágítunk. Az összenyo­mott ácsolatok között hatal­mas márgatömböket látni. Ahogy leszakadtak, kitöltöt­ték a kivájt üreget. Ez a rendje itt lent: ahonnan ki­vájják, és felszínre küldik a. szenet, oda nagy erővel zúdul le a fedőréteg, s mint prés nyomja a nyitott térségben is az ácsolatokat. Hányáson, a gyalusfronton járunk. — Vigyázz! Indítsátok a ka- parót! — hangzik végig a szénfal mellett. FélrehúzódiK mindenki, hogy biztonságban legyen, amíg szerelés közben a takarítástól megtelt kapa­ró elvonszolja terhét. Azután folyik a munka tovább, csat­tog a fejsze, csikorog a lánc, süvít a kiszökő sűrített leve­gő, feszíti a szénfalhoz a ka- paróteknöt. GYALU... A front névadója — a gép — most pihen. Csak akkor in­dulhat, ha már előkészítették a szénfalat. Az akna vezetője Scheffer Péter mondta el, hogy tavaly már kísérleteztek ebben az aknában géppel, maróhenger­rel, de sajnos nem sikerült meghonosítani, nem vált be. Kedvezőtlenek voltak a bá­nyaviszonyok. A földalatti szállításhoz már régóta al­kalmaznak mozdonyokat gu­miszalagot, és kaparókat, de a jövesztés, a szén fejtése kéz­zel történt. Kőt hfll19llÍ9^0SSZü keszü­l\Cl liUIiúUJ(J[’ődei után szál­lították le ide a gyalut. Az üzembeállítás fontos feltéte­le a támmentes fronthomlok kialakítása volt. A bánya nyomásviszonyai ezt nehezí­tették. Egy jól összeforrott kollektívát, Győri Ferenc 72 tagú, többszörös szocialista brigádját szemelték ki már korábban erre a munkára. Ta­pasztalatcserét is biztosítottak számukra olyan bányában, amelyben a széngyalulásnak már hagyományai vannak. — Az első kísérlet akado­zott. Volt kudarcunk is — ma­gyarázza az aknavezető. — A biztosításnál először há­romszög, illetve fűrészfog ácsolattal próbálkoztunk. Ami­kor végig húzattuk a gyalut a fronton, a szénfalra óriási nyomás nehezedett, több he­lyen kiszakadt, kidőlt a hom­lok. Az elmaradó gerendákra ugyanis — bányász nyelven — ráült a főte, és a nyomás, a homlokon jelentkezett na­gyobb mértékben. Most az úgynevezett egyvonalú bizto­sításra tértünk át. Ez azt je­lenti, hogy a süveggerendák egyvonalban helyezkednek el. Úgy érzem, ezzel javult a front helyzete, kedvezőbb az omlás. Tóth G. László most a dél­előttös műszak vezetője. Hol itt, hol ott tűnik fel az acél- tárnok mögött. Ügyel, hogy minden rendben legyen. — Jó ez a gyalu. Ha mehet nincs gondunk, dönti a sze­net, ahogy a kaparó bírja. Októberben egy összekötő vá­gatot harántoltunk, ami a gyalunak kéthetes kiesést je­lentett, számunkra pedig sok kézi munkát. Most már túl­értünk rajta. — A gyalut egyébként megszerették az emberek, és ez nagyon fontos. Így könnyebb a kisebb ku­darcokat is áthidalni. Az ed-- digi tapasztalatok szerint Há­nyáson jövője van a gyalu­nak, — mondja az aknaveze- tő. Mihalik Sándor fiatal bá­nyamérnök, aki naponta ve­zeti a jelentéseket, a követ­kezőket újságolja: — A gép két hónap alatt, a kisebb-nagyobb kiesések el­lenére, nyolcezer tonna sze­net jövesztett, illetve torlasz­tott a kaparóba. Győriék 103,4 százalékos havi tervteljesítési értek el, s a fronton az egy műszakra jutó vájárkereset meghaladta a 107 forintot. Jó eredmény ez. Korábban négy csille volt az egy műszakra eső teljesítmény, most már átlagosan Őt és fél, és ha a gyalu jól megy, elérhetjük a nyolcat is. A begyakorlottság, és a biztosítás jobb módja még nagyobb eredményeket tgér. A beszélgetés‘Ss ”é; szereléssel. „Zöld utat” bizto­sítanak a gépnek a 66 méter széles, feketén csillogó szén­falon. Amikor először elha­lad, nagy robajjal dől a szén a kaparóra. Visszafelé torlaszt, és mint»egyenletes fekete jo- lyam indul a szén végig a vá­gatokon. Rodó János A icüzg'willés A szövetkezeti mozgalom lelkes és fejlődést szorgalmazó hívei jó ideje emlegetik már, hogy a közgyűlés a szövetkezet par­lamentje, legfőbb fóruma, amelyen a tagság dönt a szö­vetkezet életét érintő összes fontos kérdésről. Senki nem vitatja, — legalábbis szavak­ban — hogy ez így igaz, s így helyes. A gyakorlatban, a valóságban azonban mégis sokszor formálisak a közgyű­lések. Nem ritka esét, hogy a közgyűlés határozatképtelen. Az is megtörténik, hogy az ott elhangzott beszámolókhoz senki nem szól hozzá. A sza­vazás tessék-lássék módon zajlik le. S lehetne még em­líteni más olyan jelenséget is, amely arra vall, hogy jó pár szövetkezetben nem tölti be hivatását a közgyűlés. Ilyen helyeken a szövetkezet külön­böző bizottságai sem tevé­kenykednek, csak papíron vannak meg — formális, eredmény nélküli a munkájuk. Nagyon sok szövetkezeti vezető joggal állítja: a köz­gyűlés sikere főleg az előké­szítésen múlik. S a jó előké­szítés nem fejeződik be azzal — mint a rétsági járás egyik közismert szövetkezetében —, hogy sokszorosított nyomtat­ványokon idejében értesítették a tagságot a tanácskozás na­pirendjéről, idejéről és helyé­ről. Azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy a közgyűlések előkészítése ez év első napján kezdődik, s az év utolsó napján fejeződik be. Más szóval: a vezetőség egész esztendőn át szoros kapcsola­tot tart a tagsággal. A szövet­kezet gazdái tehát évközben is rendszeresen, s pontosan tudják: mi, miért történik. Folyamatosan tájékozódnak a szövetkezeti élet minden ese­ményéről. Az egyes emberek ügyes-bajos dolgait nem ak­kor intézi el a vezetőség, vagy annak illetékes tagja, amikor már sok minden ösz- szegyűlt, hanem folyamatosan — akkor, amikor a tag jelent­kezik gondjával-bajával. Áz érsekvadkerti termelő- szövetkezetben a közgyűlésen részt vevő szövetkezeti tagok, nem az elnök, a főkönyvelő, vagy a főagronómus beszámo­lójából értesülnek a szövetke­zeti élet leglényegesebb kér­déseiről, hanem úgy ülnek le a közgyűlésen, mint akik fő vonásaiban ismerik a helyze­tet. Erre nagyon jó példával szolgált a zárszámadó közgyű­lés. A kérdésekhez érdemben szóltak a tagok, mert isme­rik az összefüggéseket. Eze­ket pedig csak akkor ismer­hetik, ha évközben szinte na­ponta tájékozódnak az elnö­köktől, a vezetőségi tagoktól, brigádvezetőktől, szakvezetők­től az eseményekről. S nem­csak a közgyűlésen, hanem más alkalmakkor is kikérik véleményüket. Egyetérthetünk azokkal, akik azt mondják: egy-egy szövetkezetben nemcsak azon kell mérni a szövetkezeti de­mokráciát, hogy esztendőn át rendszeresen megtartják-e a közgyűléseket és gondosan összegyűjtik-e azok anyagát, határozatait. Megtörténhet, hogy forma szerint minden rendben van a közgyűlések körül, mégis bajok vannak a szövetkezeti demokrácia ér­vényesülésében. Nádújfalu­ban, közgyűlés után megkér­deztek egy asszonyt: miért nem fejtette ki véleményét a szóbanforgó kérdésről. Azt Januárban nyitnak a Közvetlenül befejezés előtt áll Hollókő idegenforgalmi célra vásárolt két palóc házá­nak felújítása, tatarozása. Mint ismeretes, Hollókő a népi építkezés élő múzeuma; ilyen egységesen, harmonikusan szép palóc építkezés sehol sem maradt fenn, mint itt. A falu központjában lévő há­zakból többet megvett a Nógrád megyei ‘anács. s kö­zülük kettőt már át is adott az Idegenforgalmi Hivatal­mondta, hogy „itt a mi sza­vunk úgy sem számít sokat”, így, természetesen vajmi ke­vés értelme van az összejöve­telnek. Azon a helyen, ahol a tagok többségének ez a vé­leménye, nem a közvetlen elő­készítéssel vannak bajok, ha­nem csaknem minden eset­ben a szövetkezet belső éle­tével. S ezért nemcsak a tag­ságot lehet hibáztátni, célsze­rű a vezetést, a vezetés mód­szerét is . szemügyre venni. Az utóbbi esztendőkben különösen a salgótarjáni já­rásban, de másutt is jelentő­sen nőtt a szövetkezetekben az alkalmazottak száma. Sok traktoros alkalmazottként vesz részt a közös gazda­ság munkáiban. Ugyanakkor lezajlik egy másik folyamat is. A szövetkezeti tagság élet­kora nő, mind nagyobb a szö­vetkezetben az idős, munka- képtelen, nyugdíjas, járadé­kos tagok száma. Az alapsza­bály szerint a közgyűlésen csak a tagoknak van szava­zati joguk. Néha-néha azért is határozatképtelen a köz­gyűlés, mert az idős nyugdí­jas, járadékos emberek már nem érdeklődnek eléggé a szövetkezeti élet kérdései iránt. Mind az alkalmazottak növekvő aránya, mind pedig a nyugdíjasok és járadékosok gyarapodó száma megkívánja, hogy a közgyűlés működésé­nek módját hozzáigazítsák a kialakult helyzethez. Több helyütt próbálkoztak már azzal, hogy a határozat- képesség megítélésénél nem a teljes taglétszámot, hanem a munkaképes tagok számát veszik figyelembe. Ha nem is lehet ebből általános gyakor­latot kialakítani, néhány he­lyen — ahol különösen nagy a munkaképtelen tagok ará­nya — érdemes is, s helyes­nek is látszik csak a dolgozó tagokkal számolni. Ami pedig az alkalmazotta­kat illeti: a jó az lenne, ha az alkalmazottak tagként dolgoznának. Ennek azonban ma még elég sok akadálya van. Karancslapujtőn például az alkalmazottak nem kíván­nak tagok lenni. De így van­nak ezzel az alkalmazottak: másutt is, mert így előnyö­sebb a helyzetük. A kérdés az: részt vegyenek-e a köz­gyűlésen? A helyes válasz: igen. S a közgyűlésen legyen az alkalmazottaknak hozzá­szólási, tanácskozási joguk, ötleteikkel, javaslataikkal ők is eredményesen segíthetik a közös gazdaság fejlődését. K orábban az egyesült szövetkezetekben rá­tértek a közgyűlés he­lyett a küldöttgyűlések rend­szerére. Ez a megoldás nem mindenütt vált be. A küldöt­tek közül többen nem képvi­selték megfelelően megbízói­kat a gyűlésen, nem tájékoz­tatták őket kellőképpen aa ottani eseményekről, határo­zatokról. A küldöttgyűlések rendszerét az utóbbi időben néhány szövetkezet úgy tette hatékonyabbá, hogy a küldöt­tek személyét esetenkint vál­toztatták. így mindenki lehe­tett küldött, akiben a brigád megbízott. S ha a brigád, vagy munkacsapat által vá­lasztott küldött nem teljesí­tette megfelelően megbízói­nak kívánságát, akkor a kö­vetkező alkalomra mást vá­lasztottak helyette. Olyan em­bert, aki valóban képviseli a tagokat a szövetkezeti élet legfőbb fórumán, a küldött- közgyűlésen. hollókői turistaházak nak turistaház céljára. A házakat a külső formák meg­tartásával, a belső berende­zés korszerűsítésével alakítják át. A két új turistaházat jövő év januárjában nyitja meg az Idegenforgalmi Hivatal. Ezt követően a jövőben még 13 ház megvásárlásáról tárgyal, s ezekkel együtt Hollókőn megteremtik az ország egyik legjelentősebb népi énítészeti rezervátumát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents