Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)

1965-12-19 / 302. szám

2 Nö G RAD 1965. december 19., vásárnál» Sikeresen visszatért a Gemini 7. Vietnami helyzetkép A izabadsághareosok HOUSTON (MTI) Szombaton délután befeje­ződött az ember eddigi leg­hosszabb űrutazása. A Gemini 6. után visszatért a Földre a Gemini 7., a sikeres űrrandevú másik részvevője is. Borman és Lovell pilóták az Atlanti- óceán vizeire, a Bermudáktól 565 mérföldnyire délnyugatra, szombaton — magyar idő sze­rint 15,05 órakor — sikerrel szálltak le és a Wasp repü­lőgép-anyahajó 2400 főnyi le­génységének örömujjongása közepette találkoztak ismét honfitársaikkal. A Gemini 7. űrutazásának mérlege már most is rendkí­vül pozitívnak mondható. Húsz alapvető kísérlet közül egy kivétellel valamennyi si­került. Bumedien hazautazott MOSZKVA (TASZSZ) Bumedien, az algériai forra­dalmi tanács elnöke és minisz­tertanács elnöke szomba­ton repülőgépen hazautazott Moszkvából, öt napot töltött hivatalos látogatáson a szov­jet fővárosban. Algériába ve­zető útján Bumedien szomba­ton rövid időre megállt Belg- rádban. A repülőtéren Bankó- vies jugoszláv alelnök és más hivatalos személyiségek üdvözölték. Wilson befejezte amerikai útját WASHINGTON (MTI) Wilson brit miniszterelnök befejezte washingtoni tárgya­lásait és elutazott az amerikai fővárosból. Wilson tárgyalást folytatott McNamara amerikai hadügyminiszterrel, Ball kül­ügyminiszterhelyettessel és McGeorge Bundyval. A brit miniszterelnök mintegy négy órás tanácskozáson vett részt Johnson elnökkel. A washingtoni megbeszélés­ről nem adtak ki hivatalos közleményt. A két államférfi egyetértett a megvitatott kér­désekben. Ezek között szerepelt Vietnam és Rhodesia problé­mája, Európa és a NATO számos kérdése, beleértve a közös nukleáris erő megterem­tésére vonatkozó angol javas­latokat és Nyugat-Németor- szág atomigényét. növekvő akciói Laoszi területeket is bombáznak A dél-vietnami szabadság­harcosok folytatják akciójukat Saigon külvárosaiban. A szombatra virradó éjjel Cho- lonban és Gia Dinh-ben több rendőrőrs ellen intéztek kézi­gránátokkal és kézifegyverek­kel támadást. Szombaton haj­nalban Cholon számos épüle­tén ismét a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabad!tási Front zászlói voltak láthatók. A szabadságharcosok röp­cédulákon hívták fel a saigoni kormány hadsere­gének tisztjeit és katonáit, fordítsák fegyvereiket az amerikaiak ellen. A dél-vietnami szabadság- harcosok „Felszabadulás” hír- ügynökségének összefoglaló jelentése szerint a felszaba­dító hadsereg katonái az év elejétől december 9-ig az amerikaiak és szö­vetségeseik 49 zászlóalját- semmisítették meg. Amerikai és dél-vietnami hadihajók december 14-én be­hatoltak a VDK felségvizeire és tüzet nyitottak egy észak­vietnami halászhajóra, mint azt a vietnami tájékoztató iro­da jelenti. Egy halász életét vesztette, háixxm a támadók fogságába került. Ugyanezen a napon amerikai és dél-vietna­mi hadihajók a VDK területi vizein megtámadtak és el­süllyesztettek egy másik észak-vietnami halászhajót. A kalóztámadások miatt a vietnami néphadseregnek a nemzetközi ellenőrző bi­zottsághoz kiküldött ösz- szekötő bizottsága tiltako­zást jelentett be, követelve a foglyul ejtett ha­lászok haladéktalan szabadon- bocsátását, a VDK elleni ag­resszív cselekmények abbaha­gyását és a Vietnamra vonat­kozó 1954-es genfi megállapo­dások szigorú tiszteletbentar- tását. A Patet Lao Hangja rádióál­lomás ismertette a Laoszi Ha­zafias Front Pártja központi bizottságának szerdai nyilat­kozatát, amely határozottan visszautasítja a fegyverszüneti bizottság indiai és kanadai tagjainak azon állítását, mely szerint a Vientianei kormány csapatai Laosz területén észak­vietnami katonákat ejtettek volna foglyul. Szufanuvong herceg, a La­oszi Hazafias Front Pártja központi bizottságának elnöke, a Laoszi kormány miniszter­elnök-helyettese üzenetet in­tézett a Laoszi királyhoz, amelyben elítéli az amerikaiak szol­gálatában álló Vientianei hatóságok legújabb intéz­kedéseit. E hatóságok ugyanis szükség- állapotot hirdettek ki Savan- nakhet és Khammouane tar­tományokban és a laoszi fiatalságot arra kényszerítik, hogy ágyú­töltelékként szolgáljon az amerikai agresszorok szá­mára. A december 5-i üzenet hang­súlyozza, hogy az amerikai imperialisták és Vientianei csatlósaik együttműködésére kényszerítették Souvanna Phouma herceget, hogy így megteremtsék az alapot df';l- vietnami és thaiföldi csatló­saiknak a laoszi beavatkozás­ra. Az amerikai imperialisták jelenlegi katonai kalandor­tervei Laosz középső és déli részének elfoglalására irányul­nak, hogy ezt a területet csa­tatérré változtatva, a dél-viet­nami katonai akciókkal össze­hangolt hadműveleteket indít­va. közvetlen összeköttetést hozzanak létre Dél-Vietnam és Thaiföld között, és kiter­jesszék az Egyesült Államok indokínai agressziós háborúját. Az UPI saigoni tudósítója úgy értesült, hogy az amerikai hadvezetőség által kidolgozott programnak megfelelően B—52-es szuperbombázók megkezdték bizonyos lao­szi területek bombázását. Az eddig titokban tartott ak­ciók során Guam szigetéről felszállva a B—52-esek rend­szeresen hajtanak végre légi­támadásokat Vietnammal szomszédos laoszi területek el­len. Az első légitámadásra több mint egy héttel ezelőtt került sor. Anglia olajembargót léptetett életbe Rhodesia ellen WASHINGTON (MTI) New York-i hírügynökségi jelentések szerint Anglia ENSZ-képviselője pénteken le­vélben tájékoztatta a Bizton­sági Tanácsot arról, hogy ha­zája olajembargót léptetett életbe Dél-Rhodesia ellen. Le­velében felszólította az ENSZ tagállamait, támogassák a Rhodesia ellen teendő gazda­sági intézkedéseket. Az ango­lok — a levél szerint — bíz­nak benne, hogy a tagállamok támogatása esetén a dél-rho- desiai Smith-kormány megbu­kik. McCloskey, az amerikai külügyminisztérium szóvivője pénteken este kormánya ne­vében nyilatkozatban üdvözöl­te az angol döntést, közölte, hogy támogatja az olajembar­gót. Az amerikai kormány ar­ra kéri az ország olajvállala­tait, ne szállítsanak olajat Dél-Rhodesiának. Salisburyban a Smith-kor­mány bejelentette, hogy már régóta számítottak az embar­góra. Az AFP a MEN hírügynök­ségre hivatkozva jelenti, hogy Szudán is megszakította dip­lomáciai kapcsolatait Angliá­val. A döntést szombaton haj­nalban hozták nyilvánosságra. Ben Barkát repülőgépen Marokkóba csempészték ? PÁRIZS (MTI) A Ben Barka-ügy kideríté­sével megbízott vizsgálóbíró eddigi vizsgálatai szerint Ben Barkát ládában élve vagy holtan Marokkóba szállíthat­ták. A merényletet követő éjszaka egy „nem kereskedel­mi jellegű” repülőgép is fel­szállt Orlyról, ennek utasait és rakományát egyáltalában nem ellenőrizték. Front a frontvonalban N incs nap, hogy ne ol­vasnánk a híradások­ban: a DNFF csapatai sikeres csapást mértek az el­lenségre - a DNFF egységei újabb bátor támadást hajtot­tak végre... A Délvietnami Nemzeti Felszabadítási Front nagyszerű harcot vív hazája szabadságáért, haditettei kö­rül legendák fonódnak. Szándékosan hangsúlyoztuk ezúttal a Front teljes, hiva­talos nevét. Az amerikai propagandisták ugyanis „Vi- etkong” gyűjtőnév alá sorol­ják a szabadságharcosokat, partizánokat. A Vietkong a vietnami kommunisták kifeje­zés rövidítése, Washington tehát az elnevezéssel is azt próbálja sugallni, hogy ez a harc csupán a kommunisták ügye. A vietnami kommunisták természetesen ott küzdenek az első sorokban, de a felsza­badító harc jellegzetessége Dél-Vietnamban, hogy vala­mennyi antiimperíalista ha­zafias erő közös szervezetben egyesült. A DNFF-nek je­lenleg tizennyolc politikai párt és társadalmi szervezet tagja. A Front elnöke Nguyen Huu Tho saigoni jogászpro­fesszor, a hírneves ügyvéd. Néhány évvel ezelőtt még irodája volt a fővárosban és előadásokat tartott az egye­temen. Egyik alapítója a Saigon-Cholon-i békebizott­ságnak, az értelmiségiek nagyjelentőségű mozgalmának. Többször börtönbe vetették ós az üldöztetés elől maga is az őserdőbe menekült, csatlakozott a fegyveres ellen­álláshoz. Az egyik alelnök Tran Nam Trung, a Népi Forradalmi Párt főtitkárhe­lyettese, és a Front 64 tagú Központi Bizottságában egy­aránt megtalálhatók munká­sok, parasztok, írók, Chu Pat katolikus páter, két buddhis­ta szerzetes, a legnagyobb szekták vezetői, a törzsfönökök és a nemzeti kisebbség szó­szólói. A frontvonalban küz­dő Front tehát megtestesíti a külföldi beavatkozás, az ide­gen elnyomás ellen kialakult népi egységet. Nguyen Huu Tho elnök egy alkalommal ironikusan meg is jegyezte: „A Front megalapításában nem kis szerepe volt Dulles- nek és Diemnek. Az impe­rialista politika szinte egymás karjába kergette a különbö­ző irányzatokat”. A Front most emlékezik meg ötéves fennállá­sáról, 1960 december 20-án valahol a Mekong del­tájában, vagy a dzsungelek mélyén gyűltek össze a népi ellenállás kimagasló vezetői, hogy szervezetileg is kellő formába öntsék, megszilár­dítsák harcukat. A szabad­ságharc azonban nem ezzel a dátummal kezdődött. Akkor már egy-két esztendő óta el­szórt partizánalakulatok in­téztek rohamaikat a saigoni rezsim őrhelyei ellen, s Dél- Vietnamban szaporodtak azok a területek, amelyek ténylegesen elszakadtak a népellenes rendszertőL A Front megalakulásával ez a sok forrásból felfakadó elé­gedetlenség és ellenállás kö­zös mederbe terelődött, meg­kezdődött a délvietnami fel­szabadító harc új szakasza. Az öt év eredményei több mint közismertek. Hiába, nö­vekszik meredeken a délviet­nami amerikai csapatok lét­száma — a januári 22 ezerrel szemben immár 180 ezren tar­tózkodnak ott; — hiába árad az korszerű hadianyag a tenge­rentúlról; hiába terjesztették ki a légitámadásokat és a gázháborút — Washington ma messzebb áll a katonai győze­lemtől, mint bármikor. Ha tartani is tudja kilenc nagy tengerparti támaszpontját, amint az ország belsejében kerül sor harci cselekmények­re, egyik kudarc a másik után éri az amerikai hadvezetést. Plei Ku, a Plei Me-i különle­ges kiképzőtábor, a la Drang völgy, An Khe, Due Co olyan helységnevek, amelyeket meg­tanult a világ, mindmegany- nyiból miniatűr „amerikai Waterloo” lett. A Front azonban nemcsak katonai sikereket mondhat ma­gáénak. Dél-Vietnam mintegy háromnegyede a felszabadított övezetekhez tartozik. Ezeken a területeken földreformot haj­tottak végre, amelynek során kétmillió hektárt osztottak fel Dél-Vietnam 3,6 millió hektá­ros termőterületéből. Nem ke­vesebb, mint 32 588 egészség- ügyi állomás működik a sza­bad területeken, sok szülőott­hon létesült, mozgó kórházak, s valahol Dél-Vietnamban megnyitotta kapuit az első or­vosképző főiskola. Az őserdei gyógyszergyárakban saját erő­ből állítanak elő himlő- és koleraellenes szérumokat, kí­gyómarás elleni szereket, vita­minokat. Negyven újság és ti­zenhét folyóirat jelenik meg a felszabadított területeken, a Front rádiója öt nyelven sugá­roz műsort. E gyedül a DNFB' jogosult tehát arra, hogy Dél- Vietnam népe nevében szót emeljen. Ezt nem haj­landók tudomásul venni az amerikaiak, a változatlanul a népellenes tábornokok, meg­vesztegethető főtisztviselők maroknyi saigoni csoportját támogatják. A történelem órá­ját azonban nem lehet megál­lítani s előbb vagy utóbb az Egyesült Államoknak is el kell ismernie teljesjogú tár­gyaló partnerként, Dél-Viet­nam egyetlen igazi képviselő­jeként a Frontot. Ennek tuda­tában köszöntjük a DNFF-t, a vietnami népet, az ötödik év­fordulón és szolidaritásunk je­gyében kívánunk újabb nagy­szerű sikereket harcához. Réti Ervin EGY HÉT A VILÁGPOLITIKÁBAN Ev végi diplomáciai tárgyalások — Magasszintű magyar-szovjet eszmecsere Moszkvában — A HATÓ konferencián az Egyesült Államok újabb követelésekkel lépett fel — Johnson a pakisztáni államfőtől a vietnami háború támogatását „kérte" — Wilson az Egyesült Államokban AZ ELMÚLT HÉT bővel­kedett diplomáciai tanácsko­zásokban. Számunkra kétség­kívül a legnagyobb jelentősé­gű a magyar-szovjet pártveze­tők eszmecseréje volt. A résztvevők tájékoztatták egy­mást az országukban folyó szocialista és kommunista épí­tés eredményeiről, megvitat­ták a szovjet-magyar kapcso­latok kérdéseit, eszmecserét folytattak a nemzetközi hely­zet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozga­lom problémáiról, örömmel állapították meg, hogy min­den területen eredményesen fejlődik a Szovjetunió és Ma­gyarország együttműködése. Kedvező légkörben folytak a szovjet-algériai tárgyalások, ahol leszögezték, hogy most, amikor a vietnami nép elke­seredett küzdelmet vív füg­getlenségéért, amikor a reak­ciós erők fondorlatokat sző­nek a világ minden részében, a szabadságszerető népek leg­főbb feladata: harcolni az új háború veszélye ellen és e veszély kiküszöböléséért, A NYUGATI HATALMAK politikusainak tanácskozásai­ra két tényező nyomta rá bé­lyegét. A legszembetűnőbb az agresszív amerikai vonalveze­tés erősödése és egy sor újabb követelés, amelyeket a szövet­ségeseknek címeztek. Másrészt, — éppen ennek következmé­nyeként — sűrűsödtek a kü­lönböző ellentétek elsősorban az atlanti paktum tagjai kö­zött Jellemző, hogy Rusk ameri­kai külügyminiszter a NATO partnerektől „minimális er­kölcsi támogatást” kért. Az utána felszólaló McNamara hadügyminiszter viszont már kissé más formában vetette fel a kérdést. ö nagyobb anyagi és katonai áldozatokat követel „a közös katonai erő­feszítések oltárán”. Jogos a kérdés, vajon a két amerikai miniszter egyeztette-e monda­nivalóját, avagy az Egyesült Államok szótárában az „er­kölcsi” támogatás „fegyvere­ket és katonákat jelent?” Nem erősítette az Egyesült Államok tárgyalási pozícióit, hogy éppen a NATO tanács­kozás napjaiban rosszabod itt helyzetük Vietnamban: a har­cok már a dél-vietnami fő­város közvetlen közelében is folynak. A párizsi NATO tanácsko­záson feszültség támadt az anyagi kérdések körül is. 1965-ben az atlanti szövetség tagállamai 74,3 milliárd dol­lárt költöttek hadi célokra, s az összeg több mint kéthar­mada az Egyesült Államokra jutott. A NATO fennállásának tizenhat éve alatt a katonai költségek megnégyszereződtek, de a vietnami háború miatt Washington hadi kiadásai méginkább megsokszorozód­tak. A fizetési mérleg defi­citjét most a Fehér Ház — részben — szövetségeseire akarja hárítani, ami más szó­val annyit jelent, hogy éppen a vietnami agressziót kívánja megfizettetni szövetségesei adózóival. AJUB KHAN pakisztáni ál­lamelnök és Johnson tárgya­lásait szintén beárnyékolta az Egyesült Államok vietnami agressziója. A megbeszélések­ről nem adtak ki részletes közleményt, de megfigyelők szerint bizonyos, hogy Wa­shington támogatást „kért” Pakisztántól a vietnami há­borúhoz — az országnak nyúj­tott gazdasági és katonai se­gítség fejében! Pakisztán tag­ja két agresszív paktumnak, a SEATO-nak és a CENTO-nak is. és amerikai részről nehéz- ményezik, hogy nem támogat­ja egyértelműen a vietnami kalózháborút. Nyugati politikusok meg­beszélésein ismét napirenden szerepelt Bonn atomfegyver- kezésének kérdése. A párizsi NATO konferencián több fel­szólaló az atomfegyverek el­terjedését megakadályozó egyezmények mellett foglalt állást. Csupán Schröder bonni külügyminiszter helyezkedett szembe ezzel az irányzattal. A francia külügyminiszter vi­szont kormánya nevében el­utasította az amerikaiak ál­tal javasolt ..külön-bizottság”, felállítását, mivel ez Nyugat- Németországnak beleszólást biztosítana a közös NATO stratégia kidolgozásába. A nyu­gatnémet atomigények teljesí­tését pillanatnyilag elhalasz­tották, de bizonyos, hogy Er­hard kancellár washingtoni látogatásakor újabb kísérletet tesz: rábírja Johnsont a nyu­gatnémet atomkövetelések tel­jesítésére. Bármilyen ameri­kai—NSZK megállapodás vi­szont úiabb ellentétek soroza­tát szülné az atlanti tábor egészében. WILSON ANGOL MINISZ­TERELNÖK amerikai tárgya­lásain több kérdés szerepelt, így a különleges angol-ameri­kai társasviszony helyzete, ahol a legfőbb probléma; mennyiben támogatja az Egyesült Államok Nagy-Bri- tanniának a Szueztől keletre eső területeken meglévő ka­tonai érdekeit és Anglia mi­lyen mértékben áll ki az Egyesült Államok délkelet­ázsiai politikája mellett. A munkáspárt egyes köreiben joggal tartanak attól, hogy Wilson az eddiginél is mesz- szemenően elkötelezi Angliát az agresszív amerikai politika mellett. A gazdasági politikai és katonai függőség tényezője mellett ebben Wilson szemé­lyes becsvágya is szerepel játszik: elsősorban NATO-vo- nalon szeretne nagyobb sze­rephez jutni az Egyesült Ál­lamok ellenszolgáltatásai ré­vén. Az angol miniszterelnök „hajlékony” állásfoglalását befolyásolja a megoldatlan rhodesiai probléma is, hiszen újabb afrikai államok szakí­tották meg a diplomáciai vi­szonyt Londonnal és a tétová­zó angol politika következmé­nyeként egyelőre nagyon tá­volinak, vagy éppen megköze- líthetetlennek tűnik a jelen körülmények között a kibon­takozás. Sümegi Endre Közületek, vállalatok! Az É.M. Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat Szakipari részlege Salgótarján Tállal az 1966. I. és n. negyedéves teljesítésre tetőfedő, kályhás, burkoló, parkettás, festő-mázolő, valamint bádogos és üveges munkákat.Telefon: 11-57 t

Next

/
Thumbnails
Contents