Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)
1965-12-19 / 302. szám
I 1965. december 19 , vasárnap NÖG R A D 3 Az 1966. évi és a harmadik ötéves népgazdasági tervvel és a jövő évi ár- és bérintézkedésekkel kapcsolatban az MTI és a Népszabadság kérdésekkel fordult Fock Jenőhöz, az MSZMP Politikai BizottsáFock Jen« nyilatkozata ■ a jö%ő évi fel a«I a (okról, 1 az új ötéves tervről, ■ a jövő évi ár- és bérpolitikai intézkedésekről gának tagjához, a Miniszter- tanács elnökhelyetteséhez: KÉRDÉS: Kérjük Fock elvtársat, adjon áttekintést a jövő évi terv főbb céljairól, és az ezzel kapcsolatos tennivalókról. VÁLASZ: — Mindenekelőtt arra szeretném a figyelmet felhívni, hogy 1966. évi tervünk kidolgozásánál messzemenően figyelembe vettük az idei terv végrehajtása során szerzett sokoldalú tapasztalatokat. Ez évi tervünket — az országunkat ért természeti csapások, kedvezőtlen körülmények ellenére — eredményesen zárjuk. Ebben jelentős szerepe van annak, hogy a dolgozók és a vezetők megértették a párt múlt évi decemberi határozatát. Az év folyamán sikerült az eddiginél jobban ráirányítani a figyelmet az export fontosságára. Ez egyebek között megmutatkozik abban, hogy — a korábbi évektől eltérően — az ipari termelési terv túlteljesítésének mintegy kétharmada exportálható termék. A népgazdaság igénye azonban az export további fokozását követeli meg. Ezért az új évben e vonatkozásban még nagyobbak teendőink. Az ipar termelési terve, véleményem szerint, túlteljesíthető. Ez azonban változatlanul csak ott kívánatos, ahol a többtermelés népgazdasági Igényt elégít ki, s mindenekelőtt az export növelését szolgálja. Emellett azonban, különös tekintettel a kormány által hozott ár-, bér- és egyéb intézkedésekre, szeretném hangsúlyozni a belső ellátás fontosságát is. 1966-ban minden valószínűség szerint szükség lesz olyan intézkedésekre, amelyek a tervezésnél figyelembe nem vehető, de minden bizonnyal bekövetkező fogyasztási igénymódo6ulások kielégítését szolgálják. Az idei tapasztalatok azt mutatják, hogy a munkatermelékenység gyorsabb növelésének lehetőségeit nem merítettük ki. Indokolt, hogy 1966- ban is, az ideihez hasonlóan, a termelékenység emelése legyen a termelés növekedésének fő forrása. Lehetségesnek tartjuk, hogy a tartalékok kiaknázásával, az üzem, és munkaszervezés javításával, a napjaink követelményeinek megfelelő nyilvántartási, elszámolási és adminisztrációs rendszer megvalósításával a termelés növekedésének mintegy 80 százalékát a termelékenység emelésével biztosítsuk. Ezt segíti a korábbi években beszerzett sok új termelési eszköz, a modem gyártási eljárások bevezetése és a korszerű anyagok mind szélesebb körű felhasználása. A dolgozók szilárduló munkafegyelme, lendületes munkája, növekvő tudása biztos alapot ad • mind nagyobb önállósággal felhatalmazott vállalati vezetésnek arra, hogy biztosítsa a a termelékenység kívánatos növekedését. Noha a termelés összetétele a korábbi évieknél jobban megfelel az igényeknek, a termékek egy része még mindig készletként — részben felesleges készletként — halmozódik fel. 1965-ben lelassult az ilyen készletek növekedési üteme. Intézkedéseink eredményeként az előző esztendőkben felgyülemlett felesleges termékek egy részét értékesítették. Vonatkozik ez elsősorban a belkereskedelemre, ahol az elfekvő készletek mintegy 90 százalékát értékesítették csökkentett áron. Ez a lakosságnak több mint 1 milliárd forint megtakarítást jelentett. 1966-ban további intézkedéseket teszünk a készletek alakulásának szabályozására, elsősorban a feleslegek keletkezésének meggátlására. Ennek fő eszköze, hogy Helyesen, megalapozottan mérjük fel az igényeket, a termelés rugalmasan kövesse a szükségletek változását. Azokat a korábbi években felhalmozódott és ez év végéig feltárt ipari termelői készleteket, amelyek a továbbiakban sem értékesíthetők, a költségvetés terhére ki fogjuk selejtezni. A belkereskedelemben a jövőben is folytatjuk a leszállított áru-kiárusításokat, hiszen a legjobb tervezés és igényfelmérés mellett is mindig lesznek olyan áruk, amelyek iránt az érdeklődés idényjellegű, vagy amelyeket a divat gyors változása miatt már kevésbé vásárolnak. Így február második felében 1966- ban is sor kerül a szokásos szezonvégi kiárusításra. KÉRDDÉS: Az 1966. évi terv az Ipari termelés 4—6 százalékos növekedését irányozza elő. Sokan azt tartják, hogy meg kellene gyorsítani fejlődésünk ütemét. Ml erről a véleménye? VÁLASZ: Természetesen törekednünk kell fejlődésünk gyorsítására. Ez azonban nem csupán élhatározás dolga. Az ipari termelés növekedésének mértékét mindenekelőtt a bel- és a külföldi piacok igénye szabja meg. Hozzáteszem, hogy nemcsak mennyiségi igényekről, hanem mind nagyobb mértékben — minőségi követelményekről van szó. Az ipari termelés ütemének növelése tehát mindenekelőtt akkor lehetséges, ha meggyorsul a műszaki fejlődés, javul termékeink megbízhatósága, korszerűsége. Másik fontos követelmény, hogy termékeink kevesebb anyag- és munkaerófelhaszná- lással, azaz gazdaságosabban készüljenek, s ezáltal is növekedjék versenyképességük. Csak így tarthatjuk meg tradicionális piacainkat, és szerezhetünk újakat. Csak az ilyen jellegű fejlődés teszi lehetővé, hogy a népgazdaság két legfontosabb ága, az ipar és a mezőgazdaság, egymással összehangoltan fejlődjék: az ipar ne vonja el a mezőgazdaságtól a munkaerőt, mielőtt ott a feltételek a gépesítéssel, a kemizálással erre megteremtődnek. A gazdaságosan exportálható termékek termelésének növelése egyben biztos fedezete a nagyobb fejlődési ütem által megkívánt töblet importanyag beszerzésének. Az ez évi biztató eredmények alapján, és a gazdaságirányítási reform várható hatására gondolva, bízom abban, hogy ez a folyamat és így egész fejlődésünk. a következő időszakban kedvesebb lesz. KÉRDÉS: Az év végével lezárni TI. 8t- éves tervünk időszaka. Hol tart az új ötéves terv kidolgozása? VÁLASZ: — A következő esztendőkben népgazdasagunkat ugyanazon elvek szerint fejlesztjük, melyeket a VIII. pártkongresszus elfogadott, s melyek leglényegesebb vonásaira az 1964. decemberi Központi Bizottsági határozat nyomatékosan rámutatott 1966. évi népgazdasági tervünk tehát nem „átmeneti terv” két ötéves terv között, hanem harmadik ötéves tervünk első éve. A párt központi Bizottsága úgy határozott, hogy az új ötéves tervet a jövő év elején a gazdasági irányítás reformtervezetével egyidőben tárgyalja meg. Az addig hátralevő 2—3 hónapot arra akarjuk felhasználni, hogy tovább tanulmányozzuk az ötéves terv időszakára tervezett nagy jelentőségű beruházások hatékonyságát, a mezőgazdaság fejlesztésének leggazdaságosabb módszereit, és néhány más kérdést. Űj ötéves tervünk előkészítésének megalapozottságára utal, hogy a legtöbb szocialista országgal már megkötöttük az 1966—1970-re szóló kereskedelmi egyezményt. Köztudott, hogy külkereskedelmi forgalmunk mintegy 70 százaléka, mint eddig, a következő időszakban is a szocialista országokkal bonyolódik. KÉRDÉS: A jövő évben — mint ezt az 1966. évi tervről szoló közlemény hírül adja — néhány ares bérintézkedésre kerül sor. Ezzel kapcsolatban első ker- désünk: mi indokolta egyes mezőgazdasági termékek fel- vásárlási, s köztük néhány ter- mék fogyasztói áfának változtatását ? VÁLASZ: A mezőgazdaság szocialista átszervezésével, a termelőszövetkezeti nagyüzemi gazdaságok létrehozásával, és fokozatos megszilárdulásával megteremtődött a mezőgazdasági termelés fellendítésének legfontosabb előfeltétele. A nagyüzemi termelési módban rejlő lehetőségek kihasználását azonban gátolja, hogy a mezőgazdasági üzemek döntő többségében, ma még hiányoznak az önálló gazdálkodás anyagi-pénzügyi feltételei. Nem képesek ugyanis arra, hogy a termelésből elért jövedelmükből a tagoknak munkájuk ellenében juttatott megfelelő részesedésen kívül pótolják az elhasználódott termelőeszközöket. és saját erőforrásból jobban hozzájáruljanak a termelés bővítéséhez szükséges új beruházásokhoz. ' Ez főleg annak a következménye, hogy a mezőgazdasági árszínvonal — mind a mezőgazdasági termelési költségekhez, mind az iparcikkek áraihoz viszonyítva — alacsony. Miután a jelenlegi árviszonyok mellett a szövetkezetek nem képezhetnek amortizációs alapot, nemcsak a beruházásokhoz, hanem gyakran az elhasználódott termelési eszközök pótlásához is hitelt kénytelenek felvenni, s ennek következtében adósságaik állandóan növekednek. Így aztán a szövetkezetek jövedelme mind nagyobb mértékben függ attól, milyen hitelvisz- szafizetési kedvezményeket ^— elengedést, vagy visszafizetési haladékot — nyújt az állam. Ez csökkenti az anyagi érdekeltséget, nem ösztönöz megfelelően a termelés növelésére. Ezen a helyzeten a mezőgazdasági árszínvonal emelésével változtatni keL Negatív vonása a jelenlegi mezőgazdasági árrendszernek az is, hogy viszonylag éppen azoknak a mezőgazdasági termékeknek az ára a legalacsonyabb, amelyek a népgazdaság számára a legfontosabbak. A mezőgazdasági termelés helyes irányú továbbfejlesztéséhez tehát az árszínvonal emelése mellett az árarányok javítása is szükséges. Ezek alapján határozta el a kormány, hogy január 1-től több fontos mezőgazdasági termék felvásárlási árát felemeli. A legfontosabb ezek között a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségének javítása, a vágómarha-átlagárak kg-ként 3 forintos, a tenyészmarha árának ezzel arányos, valamint a tej felvásárlási árának literenkénti 30 filléres emelése. Kisebb de viszonylag számottevő mértékben emelkedik a hízott sertés, a vágó- jtih ára és a vágócsirke nagyüzemi felára is. Kilónként 15 forinttal emelkedik a zsíros gyapjú felvásárlási ára. A növénytermelés termékei közül legjelentősebb a kenyér- gabona árának 22 százalékos emelése. Az áremelés anyagilag érdekeltté teszi a mező- gazdaságot, a parasztságot abban, hogy hazai termelésből elégítse ki az ország kenyérgabona-szükségletét. Jelentősen emelkedett a napraforgó, a rizs, a mák és egyes gazdasági vetőmagvak felvásárlási ára is. A kenyérgabona árának emelése ellenére, változatlan marad a kenyér, a péksütemény és a liszt, továbbá a tej felvásárlási árának emelése ellenére, a tej fogyasztói ára. Szükségessé vált viszont a hús és a húskészítményekés a tejtermékek fogyasztói árának felemelése. Ugyanakkor a zsír és a szalonnafélék ára csökken. A hús, mindenekelőtt a marhahús és a tejtermékek fogyasztói árát már az eddigi alacsony felvásárlási ár mellett is csak állami ártámogatással, dotációval lehetett tartani. A marhahús fogyasztói árát kg-ként például eddig mintegy 6 forinttal dotálták. Ez a dotáció a vágómarha felvásárlási árának emelésével — változatlan fogyasztói ár mellett — csaknem a kétszeresére emelkedne, s 1 kg élőmarha felvásárlási ára már csaknem azonos lenne 1 kg csontos marhahús fogyasztói árával. Miután a vágómarhából kitermelhető hús részaránya 50—55 százalék, nyilvánvaló, hogy a fel- vásárlási és a fogyasztói árnak ez az aránya nem tartható, Nemcsak azért, mert ez súlyos terhet róna az államkasszára, hanem mégin- kább azárt, mert közgazdaságilag sem indokolt, hogy mikor a kínálat növelésének lehetősége amúgy is korlátozott, a tényleges termelési költségeknek csak viszonylag kis hányada térüljön meg a fogyasztói árakban. A nemzetközi összehasonlítás is azt mutatja, hogy a húsfélék hazai fogyasztói árai viszonylag alacsonyak. Az idegenforgalom növekedése ugyancsak megkívánja, hogy a hazai fogyasztói árarányokat közelítsük a környező országokban érvényes árarányokhoz. A hazánkba irányuló turistaforgalom növekedése a népgazdaság számára igen előnyös, de jövedelmezőségét csökkenti, ha a legfontosabb élelmiszereket. a húsféléket az ideutazóik az állam számára jelentős veszteséget magábanfoglaló árakon vásárolják. Ezenkívül — mint ismeretes — sokan a külföldi utazások során az árarányokban meglevő nagymértékű eltéréseket üzletelésre használják ki. A marhahús árának átlagos 50 százalékos emelkedésével szemben a sertéshús árát ennél kisebb mértékben, átlagosan 30 százalékkal emelik. Az emelkedést indokolják a termelési költségek és a marhahúshoz viszonyított árarányok. Számottevően csökken viszont a zsír és a szalonnafélék ára. Ez azonban nem ellensúlyozza, legfeljebb némiképp csökkenti a húsáremelések kihatását. KÉRDÉS: A jövő évben egyéb árintézkedésekre is sor kerül. Kérjük szóljon ezekről is néhány szót. VÁLASZ: Mint a jövő évi tervről szóló közleményből kitűnik, a már említetteken kívül három területen történik árváltozás. Növekszenek a városi helyi közlekedési díjak és a szilárd tüzelőanyagok (szén. brikett, koksz, fa) fogyasztói árai, — a gáz- és villanyárak tehát változatlanok maradnak — viszont csökken egyes textiláruk, ruházati cikkek ára. Az áremelkedést mindkét esetben az indokolja, hogy a mai árak messze nem fedezik a tényleges költségeket. A jelenlegi áremelés a tüzelőanyagoknál mintegy 40 százalékkal, a budapesti közlekedésnél pedig 50 százalékkal csökkenti az állami ártámogatást. Nyilván sokan szeretnék tudni pontosan hogyan alakulnak majd az érintett árak. Az árjegyzékeket, viteldíjtarifákat azonban még ezután fogják kidolgozni. A helvi közlekedés díjbevételét — a mai forgalmat figyelembe véve — a tarifaemelés évi 300 millió forinttal növeli. A tarifamódosítást egyben egyszerűsítésre is fel kell használni. Ilyen egyszerűsítés lehet az átszállójegyek megszüntetése. A tarifaemelés során feltétlenül törekedni kell arra, hogy a dolgozók és tanulók hetijegyének ára kevésbé növekedjék. A tarifa- emelés valószínűleg csökkenti majd a zsúfoltságot, s így legalábbis a bevezetés utáni első évben az említett 300 millió forintnál kisebb többletbevétel valósul meg. Szerintem azonban ez nem lesz baj, hiszen a zsúfoltság csökkentésével kényelmesebbé válik az utazás. Az új viteldí.iak június 1-től lépnek életbe, van tehát.még idő a leghelyesebb megoldás kidolgozására. Azt hiszem, a ruházati cikkek árleszállításának helyességét nem kell különösebben indokolnom. Az érintett cikkek árait 8—25 százalékkal szállítják le, s ezzel a ruházati cikkek árszínvonala ösz- szessegében mintegy 4 százalékkal csökken. Ez a csökkentés évi mintegy 700 millió forint megtakarítást jelent a lakosságnak. Az árleszállítással érintett textiláruk, cipőféleségek részletes árjegyzékeit az illetékes szervek ezután állapítják meg. A felsoroltakkal érintettem mindazokat az árintézkedéseket, amelyekre 1966-ban sor kerül. KÉRDÉS: Hogyan befolyásolják a dolgozók életszínvonalát a tervbevett ár- és bérintézkedések? VÁLASZ: Ahogy a hivatalos tájékoztató is hangsúlyozza, a Minisztertanács által elhatározott ár- és bérpolitikai, valamint szociális jellegű intézkedések kihatása, összességében kiegyenlíti egymást A jövedelem-növelő és jóvedelem csökkentő intézkedések hatása nem az áliami bevételek növelése volt — ezek e forrásból nem is növekszenek —, hanem a helyesebb és ösztönzőbb ár- és bérarányok kialakítása, egyes jelenlegi feszültségek csökkentése. A jövedelem-növelő és jöve- delem-elvonó intézkedések hatása — mint ezt a tájékoztató közli —. egyaránt mintegy 3—3 milliárd forint. Az intézkedések hatása azonban nemcsak az egész lakosságra nézve egyenlítődik ki, hanem ezen belül a munkás és alkalmazott népességre vonatkozóan is. A munkásokat és alkalmazottakat érintő árváltozások egyenlege, valamint az 1700 forintnál magasabb keresetűek nyugdíjjárulékának progresszív emelése ugyanis mintegy 2.8 milliárd forint többletkiadással jár. Ezt azonban összességében visszakapják, hiszen a bér- és nyugdíjintézkedések mintegy kétmilliárd forinttal, a családi pótlék emelése pedig mintegy 800 millió forinttal növeli a bérből és fizetésből élők jövedelmét. Ä parasztság életszínvonalát kevésbé érintik a fogyasztói árintézkedések, sokkal inkább a felvásárlási árak emelése. Meg kell azonban mondani, hogy a felvásárlási ár emelésének nagyobb része — mintegy háromnegyede — nem a parasztság életszínvonalának közvetlen emelését szolgálja, hanem a termelő- szövetkezetek tulajdonában levő gépi felszerelés saját erőből történő felújításához nyújt fedezetet. Az új felvásárlási árak valószínűleg csak a későbbi években növelik nagyolj mértékben a parasztság életszínvonalát, amikor — a magasabb termelői árak ösztönző hatására — jelentősen emelkedni fog a termelés, különösen az állattenyésztés színvonala, összegezve tehát: közepes termés esetén a Jövő évben a parasztság életszínvonala előreláthatólag ugyanolyan mértékben emelkedik, mint a bérből és fizetésből élő dolgozóké. KÉRDÉS: Mint Fork elvtárs emlttettp. az intézkedespk összegszerüen ugyan kipgvenlitik egymast. hatásuk izonhan várbatóan eléggé eltérő lesz az »»trvp.s családokra, dolgozó rétceekre. VALASZ: Ez valóban így van. A béremelési intézkedések következtében a számítások szerint mintegy 800 ezer dolgozó keresete jelentősen nő. Igaz, a béremelés hatását valamelyest csökkentik az árintézkedések, de a reálbérelnelés mértéke ezeknél a rétegeknél így is számottevő, és javítja a bérarányokat. Más munkás-, illetve alkalmazotti családoknál a különböző intézkedések hatása kiegyenlíti egymást, nem kis számban lesznek azonban olyan családok, elsősorban a jobban kereső, nagyobb Jövedelmű rétegekben, ahol átmenetileg csökken a reáljövedelem. Az intézkedések kidolgozásakor messzemenően tekintettel voltunk az alacsonyabb keresetűek helyzetére. Erre utal. hogy csökkentettük a zsír és a szalonnafélék árát: mindkettőnek az alacsonyabb keresetűek háztartásában van nagyobb jelentősége. A ruházati cikkek közül it elsősorban az alacsonyabb keresetűek által vásárolt cikkek árát csökkentiük. A nvuedíj- járulék progresszív emelése viszont a nagyobb keresetűeket érinti. Valószínűleg felvetődik* * hogy a magasabb keresetűek nyugdíj járulékának emelése a keresetek kiegyenlítődése, az „egyenlősdi” irányába hat; s hogy ez összhangban van-e a szocialista bérezés elveivel és a gazdasági irányítás reformjában körvonalazott elképzelésekkel? A szocialista bérezésnek valóban alapvető elve* hogy aki többet ad a népgazdaságnak, az többet is keressen. Mostani intézkedésünk némelyike — statikusan vizsgálva — ezzel valóban nincs teljesen összhangban. Figyelembe kell azonban vennünk bizonyos szociális szempontok elsőbbségét, tehát azt, hogy az intézkedések terhei minél kevésbé érintsék az alacsonyabb jövedelműeket. Ugyanakkor a gazdasági irányítás reformjával kapcsolatban több intézkedésen dolgozunk, amelyek a szocialista bérezés említett helyes elvét messzemenően érvényre juttatják. Így a vállalatok nagyobb anyagi önállósága lehetőséget nyújt majd a kiemelkedő teljesítmények fokozott anyagi elismerésére. Az új prémiumrendszer már a jövő esztendőben nagyobb lehetőséget ad e tekintetben a jobb munka elismerésére. KÉRDÉS: Az eddigiekből kitűnik, hogy a Minisztertanács határozatában szereplő ár-, bér- és eevéb intézkedések hatása végső soron kiegyenlíti egymást. A jövő évi néngazdasági terv ugvanakkor a munkások és alkalmazottak reál iövedelmé- nek 3,5, reálbérének 1,5 száza- lékos növekedését irányozza elő. Hogyan valósul ez meg? VALASZ: — A jövő évi terv az ismertetett intézkedésektől függetlenül tartalmazza az életszínvonalnak a kérdésben szereplő növekedését. így, az említett kétmilliárd forint bér- és nyugdíjemelésen felül a munkateljesítmények és a munkások és alkalmazottak számának mintegy 38 ezer főnyi növekedésével összhangban, körülbelül 2,3 milliárd forinttal emelkedik a bérből és fizetésből élők keresete. A különbö(Folytatds s 4. oldalon) T
