Nógrád. 1965. december (21. évfolyam. 286-311. szám)
1965-12-18 / 301. szám
1065. december 16. szombat. nógrád Előadások a szocialista brigádok segítésére Az acélárugyár művelődési otthonának kezdeményezése bői tart előadást. Február 25- én „Művészet és társadalom március 11-én „Az érem harmadik oldala” március 25-én pedig „Mi a fiatalság titka ’ című előadás hangzik el. Az utóbbi három előadást Radle« József esztétikus, Komlós János és dr. Buga László érdemes orvos tartja. Az előadások alkalmával filmvetítésre is sor kerül. A Salgótarjáni Acélárugyár Művelődési Otthona mór elkészítette I960, évi első negyedéves ismeretterjesztő programját. Célja elsősorban az, hogy elősegítsék a gyárban dolgozó szocialista brigádok kulturális vállalásának teljesítését. Ezért a különböző előadásokra, rendezvényekre bérleteket is ad ki a művelődési otthon vezetősége. Az ismeretterjesztő sorozat január 14-én kezdődik. Az első előadást Orbán István, a Budapesti Állatkert igazgatóhelyettese tartja „Kongó a nagyvadak országa” címmel. Január 26-án „Barangolás a számok birodalmában” című előadás hangzik el Pataki Ferenc fejszámoló művész közreműködésével. Dezséri László dr. február 11-én „Győzedelmeskedhet-e a béke a háború felett” témakörHatszáz mázsa dohányt vettek át a közös gazdaságoktól Csaknem hétszéz holdon termeltek a megye közös gazdaságai dohányt. A korábbi évekkel ellentétben az idén gyenge volt a termés. Egyetlen termelőszövetkezetben sem sikerült jóminőségű dohányt termelni. A termésátlagok is igazolják a rossz időjárás hatásait. A nagy dohánytermelő gazdaságokban is, mint például Érsekvadker- ten a tavalyi tizenhárom mázsás átlaggal szemben az idén csak hét múzsa termett holdanként. A sok eső valósággal kilúgozta a dohányt. Könnyű a fajsúlya, gyenge a minősége. Emiatt sok a nézeteltérés a beváltáskor, a minősítésnél. A Dohánybeváltó szécsényi telepére szállítják a termelőszövetkezetek a kisimított, összecsomózött termést, ahol a szerződés értelmében beváltják. A nógrádi dohányosoktól 3200 mázsa dohányt vesznek át az idén. A beváltóra eddig több mint hatszáz mázsát szállítottak a gazdaságok. Téli tanfolyamok szövetkezeti traktorosoknak A Földmüvelődésügyi Minisztérium kezdeményezésére a téli hónapokban megszervezik Nógrád megyében is a termelőszövetkezeti traktorosok oktatását. A tanfolyamok célja, hogy valamennyi termelőszövetkezetben megismertessék a traktorvezetőket az erőgépek szakszerű karbantartásának elméleti és gyakorlati módszereivel. A közeli napokban -a gépállomások szakemberei ellátogatnak valamennyi szövetkezeti gazdaságba, s a szövetkezeti vezetőkkel közösen beszélik meg a traktorosok oktatásának idejét, s azt is: hányán vesznek részt ezeken a tanfolyamokon. A tervek szerint egy-egy gépállomás szakemberei egyszerre két-három termelőszövetkezet traktorosainak adnának szakmai tanácsokat. A legfontosabb tennivalókat, a gépek tisztítását, ápolását, műszaki átvizsgálását harminc elméleti és gyakorlati „tanóra” alatt ismertetik a hallgatókkal. A tanfolyamon résztvevő traktorosoknak munkaegységet írnak jóvá a termelőszövetkezetben, s biztosítják azt is, hogy a hallgatók időben eljussanak a tanfolyam színhelyére az illetékes gépállomásra. Megkezdték a pásztói járási rendelőintézet építését Hosszú évek gondjainak megoldása vette kezdetét ezekben a napokban Pásztón. A járási kórház ugyanis any- nyira zsúfolt, hogy már nem tudják megfelelően ellátni a szükséges szakrendeléseket, így az orvosok sem képesek tökéletes gyógyító munkát végezni. A megyei tanács és az Egészségügyi Minisztérium közös összefogásával könnyítőnek a szakrendelés problémáin a pásztói járásban. A népgazdaság több mint 2,5 millió forintot biztosított az új szakrendtelő intézet megépítéséhez, amelynek alapozási munkáit a járási kórház tőszomszédságában ezekben a napokban kezdték el. Az új egészségügyi intézményben a többi között belgyógyászati, sebészeti, nőgyógyászati és fogorvosi rendelést végeznek, korszerű röntgent szerelnek majd fel. A tervek szerint ebben az évben mintegy 300 ezer forint értékű munkát végeznek el az építők, s jövőre 2 millió forintot jóval meghaladó összeggel fejezik be az építkezést. A járás teljes igényeit kielégítő új rendelőintézetet 1966. végén adják át. (,4% üzemi demokrácia kérdései Tulajdonosok — az alkotás részesei LÉNYEGES KÉRDÉSEKKEL foglalkozó felszólalás hangzott el esztendőkkel ezelőtt az egyik nagyvállalat termelési értekezletén. A felszólaló „szürke” esztergályos volt, s az idézőjel arra utal, hogy a vállalat illetékesei is így. fogták fel szaváit. Az esztergályos műszakilag szabatos okfejtéssel arról beszélt, milyen sokba kerül a gyárnak az öntöde hanyag munkája, s felhívta a figyelmet az anyag- és a szerszámkiadó gondatlanságára. Esztendőkkel később ott folytatódott a történet, hogy népi ellenőrök jártak az üzemben, akik nemcsak a hajdani felszólalás immár jegyzőkönyvi „maradványait” tárták fel, hanem azt is kimutatták, hogy az abban szóvátett mulasztások évről évre ismétlődve 110 ezer forint körüli kárt okoztak a gyárnak és a népgazdaságnak. A példa különleges, mert a társadalom egyik morális törvényének megsértését pénzben is kifejezhető ténnyé sűrítve mutatja be. noha erre, az esetek javarészében, alig van mód. Ám az üzemi demokrácia írott és íratlan törvényeinek áthágása — ha olykor közvetett módon, rejtett búvópatakként is — mindig társadalmi, népgazdasági kárt okoz. Érdemes elidőznünk a fogalomnál: üzemi demokrácia. Köztudott, hogy a gazdaság- irányítási rendszer most készülő reformja a többi között a vállalatok önállóságának, s ezzel együtt a gazdasági vezetők döntési jogkörének ki- terjesztését is célozza. Ezért sokan megkérdőjelezik: hogyan fér össze ezzel az üzemi demokrácia? Másrészt jócskán kötődnek fogalmi kérdőjelek századunk műszakitechnológiai forradalom oldaláról megközelítve is az üzemi demokráciához. A technikai fejlődés, például az automatizálással, s egész sor más korszerű termelési módszerrel gyors ütemben átrendezi az oarvállalatok szervezési térképét, a részlegek, a gépek és a dolgozók technológiai kapcsolatait bonyolult óraművé változtatva, érthető tehát — így szól a műszaki „ellenérv” —. hogy csak a „vezérkar” irányíthat, s aligha juthat tér a „fogaskerekek” demokráciájának, a részmunkát végző dolgozók véleményének. Igaz, ilyen egyértelműen ezt általában sehol nem fogalmazzák meg, de a valóságban, tehát a vállalati közélet hétköznapi lényeiben gyakran kimondatlanul is tükröződnek effajta ellenérvek. S nemcsak olyan nyilvánvaló formában, hogy egye» műhelyek, üzemek vezetői hagyják a fülük mellett elmenni a termelési tanácskozásokon, vagy személyes beszélgetések alkalmával elhangzó javaslatokat, bírálatokat; szövevényesebb és rejtettebb tünetei is tapasztalhatók az üzemi demokrácia háttérbe szorításának. AZ IMÉNT EMLÍTETT gazdasági és technológiai ellenérvek tarthatatlansága és népgazdasági kártétele csak a harmadik oldalról: a tulajdonviszonyok nézőpontjáról világítható meg igazán. Kié a gyár? — így hangzik a bizonyítás legfontosabb kérdése. Természetesen nem az egyszemélyi vezetőé, az igazgatóé, hiszen ő csak a társadalom. a népgazdaság „megbízottja”, a vállalat élén. Ez a „csak” korántsem jelent lekicsinylést, különösen, ha arra gondolunk, hogy már a közeljövőben egyre inkább a vállalatok irányítóinak kezébe kerül a döntés joga. De ugyanakkor a mai s méginkább a holnapi gazdaságirányítás azt az elvet is érvényesíti, hogy az önálló vállalatok egész kollektívája érdekelt legyen e döntések legelőnyösebb megvalósításában. A személyes érdekeltség erősödő szálai a vállalathoz kötődés erkölcsi, emberi motívumait is mind jobban érvényesítik. Magyarán: a személyes érdek, személyes felelősséggel párosul, más szóval: a tulajdonosi gondolkodás erősödésével. S tegyük hozzá, éppen ez az a nagy lehetőség, amellyel csak a szocialista társadalom rendelkezik, amelynek híján vannak még a legkorszerűbb technológiával felszerelt kapitalista üzemek is! TERMÉSZETES, HOGY olyan bonyolult szervezet, mint egy iparvállalat napi gyakorlati irányítása nem lehet szavazás tárgya. Minden munkás, aki valamelyest ismeri gyára összmunkáját, nyilvánvalónak érzi, hogy például a technológiai utasítások betartását, vagy a termelési programozást képtelenség lenne a szótöbbségtől függővé tenni. Valójában arról van szó, hogy társadalmi rendünkben a vállalatok irányítási centralizmusának, az egyszemélyi vezetésnek párosulnia kell a demokratizmussal — s itt nincs semmiféle elvi vagy gyakorlati ellentét. Több intézményes lehetőség van már most is e demokratizmus érvényesítésére — más kérdés, hogy sokhelyütt nem élnek velük. Utalhatunk például arra, hogy a Minisztertanács és a SZOT idén januárban hozott határozata lényegében új alapokra helyezte a termelési tanácskozásokat, munkaértekezleteket, megszabva egyebek között, hogy a dolgozók javaslatait írásban rögzíteni kell, a vezetők kötelesek a felszólalót javaslati! sorsáról értesíteni, s a szakszervezet ellenőrizheti, hogy mindez megtörtént-e? A TERMELÉSI TANÁCSKOZÁS csak egy a sokféle lehetőség közül, amelyek fel- használása elősegíti a dolgozók észrevételeinek, javaslatainak, bírálatainak megismerését. A közvetítés eszközei, módszerei változatosak, sokrétűek — a lényeg valamennyiben mégis azonos: ha a dolgozók a hétköznapok tényei- ből érzik, tudják, hogy nemcsak fogaskerekei, de tevékeny, alkotó részesei üzemük munkájának, akkor érdeklődésük és felelősségük is növekszik a közös ügy iránt. Tábori András Jó leltárt..! — Hát, igen, elvtársam, ez van. Ha már nem tudtuk mindazt megépíteni, amit akartunk, legalább a leltár jó legyen — búcsúznak a Pécskő utcai építésvezetőségen. Ha nem tudnám, mennyi keserűség rejtőzik az élcelődés mélyén, akár cinizmusnak is hihetném a köszöntést: „Jó leltárt!”. Annál inkább, mert az imént végeztünk egy másfajta, sajnos napjainkra jellemző „leltárral”. Azt vettük számba Telek Imre építés- vezetővel és Nagy István technikussal, mit kellett volna az idén végezniük, és ebből mit sikerült megvalósítani. Az építésvezetőséghez a Pécskő utca déli részén három lakóház, ezenkívül egy tizenhattantermes általános iskola, egy ötven és egy hetvenöt férőhelyes óvoda, valamint egy negyven gyermeket befogadó bölcsőde, megépítése tartozik. A feladat és az eredmény voltaképpen a Nógrád megyei Építőipari Vállalat jelenlegi helyzetének keresztmetszetét adja. Már az egyszerű felsorolás is tanulságos. A válallat éveleji tervei szerint az idén át kellett volna adni egyet a hétemeletes, hat- vannégylakásos épületek közül, a másikat olyan állapotba hozni, hogy tulajdonosai jövő tavaszra beköltözhessenek, a harmadik, kl- lencvenhatlakásos épületnek a szerkezetét kellett volna az idén összeszerelni. Át kellett volna adni a bölcsődét, a két óvodát az Iskolán pedig úgy, illetve annyit dolgozni az idén, hogy a következő tanévben birtokba vehessék pedagógusok és gyermekek. Nos, a három lakóházból néhány nap múlva az egyikben megkezdődik a műszaki átvitel. All a szerkezete a másiknak, befejezték rajta a körítőfalazást, helyükre kerültek az ablakkeretek, hozzáláttak a közfalazáshoz. Ha a tél irgalmas, sokat haladhatnak tavaszig. Négy millióból százezer De a harmadik lakóépülethez még hozzá sem kezdtek. Az óvodák és a bölcsőde szerződésben rögzített átadási határidei év eleje óta többszörös metamorfózison estek át. A legutolsó dátum a bölcsődénél 1966. március 31, a hetvenötférőhelyes óvodáé szintén. Az ötven férőhelyes óvodát az idén átadják. Az iskolán eredetileg négy-négy és fél millió forint értékű munkát kellett volna elvégezni. Ezt időközben lecsökkentették két millióra. Végül lett belőle százezer forint: azt is társadalmi munkából hozták össze. Szomorú „leltár”. — A tizenhetes jelű épülettel például októberben végezhettünk volna — mondja az építésvezető. — És tudja, miért nem így történt? Mert hiányoztak a betonszellőzök. Az egész körülbelül ötven-hatvanezer forint értékű „alkatrész”. Hónapokig sürgettem, de csak akkor vették komolyan ezt, amikor a vizvezetékszerelők, meg a fűtésszerelők a betonszellőzők hiánya miatt elakadtak a munkával. A tizenhatos jelű épület munkaterületének kialkudott átadása márciusban lett volna. Az épület már áll. mégse vegye szőr- szálhasogatásnak, ha azt mondom: hivatalosan ma sem vettük át. Annak idején a munkaterületen a daru épp, hogy elfért, körülményes manipulációkkal tudta csak beemelni az elemeket, a gém sugarában még hónapokig laktak, dolgoztak. — És a kilencvenhatlakásos épületet miért nem kezdték el építeni? Gyökeres gyógymódokat — Nézzen ki az ablakon! Bontási törmelék mindenütt. De ez volt a kisebbik baj. A kivitelezési szerződéshez a beruházási program módosítására lett volna szükség. Tudta ezt a beruházó, a bank, a vállalat vezetősége év eleje óta. Mégis késő ősz lett, mire megegyeztek. Idehoztuk a Liebherr darut, mert két épület szerkezet szerelését ki tudta volna szolgálni. Ügy vitték el... ehh, hiszen a második épületnek azóta már az átadási határideje is 1967! — A bölcsődét nem is kérdem. Arról tudom, hogy a tervei évek óta itt vannak, mégis az idén módosítottak rajtuk. Ezért húzódott a kezdés, húzódott az átadás. De az ötven férőhelyes óvodán miért szünetelt, a munka hónapokig? — Nem kaptunk vasbeton gerendát, BH- elemet .. Bár ezt az óvodát legalább befejezzük az idén. A hetvenöt férőhelyest viszont el sem tudtuk volna kezdeni, de semmi esetre sem állna igy, ahogyan most, ha a rendőrség dolgozói nem segítettek volna a pince alapozásában. Méghozzá úgy, hogy elérték a kubikusaink átlagos teljesítményét. Le a kalappal! Egyébként a mi kubikosaink szintén munkaidő utáni társadalmi munkában dolgoztak ott. Az iskoláról pedig jobb nem beszélni. Szerződés szerint 1966 augusztus 15*én kell átadni. De látta, mi van meg belőle. Néhány pilléralap. Egyetlen reményem, hogy nem lesz nagyon kemény a tél, gőzkazánunk van, s a győri gőzöléses betonérleléssel megkezdjük a monolit-szerkezet készítését... Nézzünk szembe a tényekkel És most mit csinálnak? Az idő viszonylag enyhe volt idáig. De most minden erőt — utasítás — az átadandó lakóépületre kell összpontosítani. Ez helyes, de ugyanakkor a tizenhatos jelű épület napokig üresen ásí- tozott, a daru — napi ezer forint a bére — tétlen vesztegelt. S hát, csinálják a leltárt... Anyagok, eszközök számbavétele, ez Is nagyon fontos. Hanem, még fontosabb az a másfajta „leltár”, amelyet ennek az építésvezetőségnek, az egész vállalatnak, de mindenkinek, akinek beruházási tevékenységünkhöz köze van, jó lenne elvégezni. S abból kiindulni, hogy a felsorolt — befejezett és be nem fejezett — épületeket Nógrád megye második ötéves tervében meg kellett volna építeni. Szembenézni a ténnyel, hogy azt az értékű munkát, amelyet ez idő alatt nem végeztünk el: már nem végezhetjük el többé. Az elveszett kapacitás — az elveszett Bármilyen nagyszerű sikereket is értünk e! a megye és Salgótarján fejlesztésében ezt kimondani, ezzel szembenézni azért szükséges, mert a beruházások előkészítésének és a kivitelezésnek végre nem tüneti kezelésre van szüksége. Meghökkentő jelenség Nyilvánvaló, hogy van min javítani, Telek Imre építésvezetőségén is. Beszélgetésünk ideje alatt történt: egy cement szállító tartálykocsi sofőrje órákon keresztül képtelen volt elérni, hogy a megrendelt anyagot átvegyék tőle. Már azon spekulált, elviszi Pestre Ha itt nem kell? Hét óra után pár perccel beállított vagy másféltucat burkolómunkás, de még nyolc órakor is csellengtek, mert a művezetők nem tudták mit kezdjenek velük. A jelenség azért meghökkentő. mert ugyanakkor tudjuk, hogy a vállalat — s benne az építésvezetőség — vészes munkaerő hiányban szenved. Ilyen és ehhez hasonló — szervezési hibából eredő — epizódok előfordultak más munkahelyeken is. De ezek epizódok. A kivitelezők idei kudarcának okait mélyebben kell keresni. Vagyis ... ma már nem is annyira keresni, mint a jórészt felfedett, ismert okokat megszüntetni. Lapunk hasábjain — az idén — többször szóvátettük ezeket az okokat, amelyekre egyébként a beruházások előkészítésében, s a kivitelezésben tevékenykedő különböző rendű és rangú dolgozók is sokszor rámutattak. Sajnos, eddig leginkább úgy, hogy a másik portája előtt söprögettek, a sajátuké előtt nem. Az idei számvetéskor hasznos lenne ezen változtatni. Hasznos? Ezúttal egy építésvezetőség kudarcairól szóltunk. De az elmaradás csak ezen az egy munkahelyen is sokmillós! Az építők kudarcaik fölötti keserűségét nyilván tetézi, hogy persze nem lesz prémium, nem lesz nyereségrészesedés... De mindez eltörpül amellett, hogy az idén csak ezen az egy munkahelyen is építhettünk volna több lakást — de nem építettünk. Készen lehetett volna egy iskola, de nem lett készen, s egyelőre kétséges, hogy jövőre birtokba vehető-e; lehetett volna két óvoda — csak egy van. S a bölcsődére is várni kell... Nos, szóval ezért nem csupán hasznos, de a város egész lakosságának érdekében sürgős, a tapasztalatoknak, tanulságoknak, intézkedés seknek közösen és alaposan elvégzett jó leltára. Csizmadia Géz»
