Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)
1965-11-28 / 284. szám
1PÄR. novptT98. vp*?árf>flT). n ö o n A n <1 POLGÁR ISTVÁN Kátyú Öregember, beragadt a sárba. Toporog, s a sár cuppog, akár a tészta, melyet épp dagaszt a pék. Csöpöget az eső fűre, (ára, könnyeznek a szőlővenyigék. Már a csizma besüllyedt bokáig. A vizes lő meleg után vágyik, bámészan néz egy borzas kakast. Kesereg az öreg s arra gondol, megéri-e, hogy itt majd betonból lesz az út s átkot már nem (akaszt? Bajuszán kis esőszem-sörétek gurulnak le, mint virgonc higany. Legény susog búvó kedvesének nyikordulő, sötét kapuban. Ám hirtelen — tán varázsütésre — tény (akad a villanyokban végig. Az öreg, a lány meg a legényke árnyékukat lopva végigmérik. Világos út, jól látszik a kátyú. De eltűnik egyszer majd az is. Rándul a ló, a lőcsnek meg hátul nekiteszül az öreg kocsis. András Ida Annabergi kovácsok Bajcsik József rajza aztán odaballagott a lócához Egy karéj zsíros kenyeret és leült. Az úton madarak vett a kezébe, és kiment aáfdag család egyetlen örököse, a csipkedték a poros trágyahalmokat. — Madarak — morogta a Sánta Ember —. Csak elröpültök, ha nem tetszik a világ. Csak fogjátok magatokat és elröpültök egy másik világba, az ebedet meg ingyen adja az utca. ajtón. Az utca végén egy ron gyos embert látott, aki furcsán lépegetett. Csúnya, olaj- foltos doboz volt a hátán. A Kisfiú peit. nagyobbakat lé-' A lócás házban sőre ért. Néhány lépést ment. még az érösszálú filvőn, M-f tán leült, levette a ládát hás» tárói. A Kisfiú odament h02-]iSe masro1 árulkodik. za K órán szürkül. A fe- öntője, szerszámüzeme, halla- szerelték össze. Ráengedték a nyők fehérben. An- ni akarja a nagykalapácsok 'kerékre a teménytelen vizet, naberg előlejtőjén rettenetes csapkodását, mutas- s lett egyszerre olyan csörgés, . , ,. . .. sák meg. Ügy emlegetik az csattogás, mindenki menekült, e e öregek: egy kerékkel több amerre tudott, ablakai világosak. voit a fejében a gazdának. Fából faragott, magas kontyu máskülönben hogyan lett vol- asszonyka tartja a gyertya tar- na jiyen könnyelmű, hogy a tot párjával az üveg mögött a híres vagyonából múzeum le- parkanyon, amelyen épphogy gyen? pislákol a színesre sodort faggyú. Háromszáz évig vár- A kovécslegények abba* ták így, szótlan merengésben hagyták a mesterséget, elköl- az istenatka kölyök vlgyor- haza a vár urát messze útról tűztek a környékről, mi pedig gott, nevelve. Csapkodta a tér- a hegyekből, hogy el ne té- a kíváncsiságnak eleget téve dét jókedvében De jött a vedjen a hóviharban, sötétség- mutatjuk, őrizzük a múltat, a mester s a fiút pajeszánál ben. Tíz éve már csak úgy «tkot is> amit a kölcsönös fogva felemelte, jót rúgott a szokásból állítanak karácso- végrendelet takar, nyl fényt az ablakban. A ha- gyományszereteten kívül küA kalapács szétvágta az üllőt, a fújtató szétrobbantotta a tüzet, majd összeszakadt az egész műhely. Halálra váltan lesték mi lesz. A mester ezüst- burkos botjáért szaladt, csak lőnösebb jelentősége nincs. Hiszen az utcán villany ég fenekébe, hogy óriásit bukfencezett. Ez a furcsa kíntorna nem vette kedvét. Szaladt ásóért, és a duzzasztógát alján léket ütött. A Víz nagyobb része ott folyt le. A műhelybe pedig beköltözött az ördög, tartó oszlopát faragta idege- Se a fújtatónál, sem a kala- sen. A többiek nem zavarták, A kiskovács, az Inasok vén- je egy reggel nem vette maga elé a hosszú zsékkötényt, nem állt üllőhöz. A fészer alá ____* . *> . . am. uiiuiiuz.. icöZjCí am szánkón vlsongó gye^Tutó- re,tett patak ^rendahídiáfiak helyet talál magának. Az út másik oldalán komor nem szóltak szótlansággal guggol a feke- mire készül téré pácólódott, öreg műhely, hogy nem lesz szerencséje. Régen elhamvadt a tűz az ül- Erős legény volt a kiskovács. lón, vastag rozsda marja az Nagynövésfl, fekete óriás fogókat. S ha néha még- szemmel. Ügyeskezfl, a mester is Víz csurran a mohás ma- büszkesége. Csak az volt a lomkerekekre, panaszos, jaj- baja, a hegyen túlról vándo- gató nyikorgással üt a rozoga rolt ide, tallér nélkül, üresen, kalapács, sípolva kapkodja a Martini úr csak szánalomból levegőt a fújtató. Fent az fogadta fel. ólomtáblás ablakok sarkaiban pécsnál nem volt szükség töb- hozzá. Tudták, bé emberre. Dolgoztak azok azt is tudták, maguktól. Héj, de jó kedve lett a ko- . . Vácsnak! Édes fiamnak szólí- .'i tóttá a gyereket. De csak a műhelyben, egy asztalhoz ebédelni sosem ült le vele. Most azért olyan ideges, mert úgy kell a mester elé állnia, olyan magabiztosan, hogy 6 legyen az erősebb. gerendák rejtekében dene- a ahelyett, hogy há- Nemcsak a mesterlevél miatt., vér tanyázik, nagy hasú ke- lá« letj vt,lna- amlnt me«is- resztespók sző függönyt a min- ™<mkedett a munkával, hábor- dent beborító portakaróra. Az ßott' bo ondsagokon járt az udvarra nem áll be senki e8ze- Folyton peszterkedett a ____ c sámpás lovával, a császár szerszámokkal, csinált vala- ne mgr kapujára tüzbokorból nem mit, valami olyan ördöngőssé- nyílnak rózsák, tallért, az Set: a kalapács üssön magától, ezüsttallért nem nézik, ké- neki ne kelljen emelni. Egy- «P» a jó fizetségért, hanem éhnél többet akar. Azért pedig a mester nagyon mérges lesz. Vagy ki tudja? Hát csak jön- gondolta türelmetlenül. — Teréz is ideges. Ide magát a vízbe, a híd nyes csengését nem hallgatják szájcsurrantva, nem számolják reszketőn. Pedig fél évszázaddal ezelőtt milyen lárma, hangos élet töltött Itt be mindent. Az annabergi kovácsmester nagy úr volt, tekintélyénél talán csak a tallérjait becsülté; jobban. Az úrház nappali szobája még érzi a pompát, az értékes bútorokat, a sok csecsebecsét, a csodálatos . ötvözetű cintányérokat, ördöngős gondolatokkal cifrán formált csillárokat. A bárszekrény fölött családi kép. A nagy darab mester a kanapéra dóive olvas, kövér, asszonya az asztal mellett valamivel bíbelődik, egy öreg mama nagy masnls fejkötőben hintaszéken ringatja magát, s a gázszer kitalálta, hogy a tüzet alá éppen, hogy saját fülével tizenöt esztendős forma lány, mellig csipkézett ruhában a sublót előtt kicsit ellenségesen, kicsit kétségbeesve, lázaidé tekintettel néz a lencsébe ♦ Haja kibontva, vállát takarja, ^ 1 bőre feltűnőén világosabb, A Sánta^ Ember a zo_ld me-{mint é többieké. Látszólag békés nyugalom van a Marti- ► ni családban, de a'lány nézé* ♦ A kovácsok szobájában égy Bácsi te vagy áz Ördög?], nagy vaspántos láda. Lakat ja ' ♦ letörve, teteje megfúrva. Kin— Nem — mondta a Sán-l csesláda. Remekmű. Tizenkét ta Ember. Nem vagyok ®*|zar fogja a tetejét. Aki nem — Te s pokolba viszed a {ismeri a titkát, ugyan ki néni gyerekeket. Akkor te az öf-| nyitja. Kincs, tallér mégsem Apó Üldögélt a repedezett katonaládán. A Kisfiú a tűzhely előtt játszóit. Kiszórta n hamut a földre, és emberkéket firkált bele. El is nevezte őkét. A rosszul sikerültét Né- ^ _________ ________________ _____| _____ ________ r ónak, a jól sikerültét csak ^ög vagy — makacskodott ajvolt benne soha! Örök nem úgy hívta. Apa. Néró a mé* Kisfiú. ♦■ vigyázták, rablók ném kutatsz*« volt, aki mindig elver- _ ,,;{;ták. 0tt húzódott meg magákütyd^k0*TelcrajZóltZK ha- a gyerekeket, én csak «•-{« maradva a segédek' tanyámat emberkékkel. Apó me- íjamat viszem, az üres gyom- ,jan. sélgetett neki. A iÜhdétklrdhj római, a nehéz ládát, a rossz* A kíváncsi turistáknak, akiit fiáról, meg a Legkisebb Gye- szavakat viszem magamon, ia karácsonyt, szilvesztert az vekről. A Kisfiú nem hitte el ettől ilyen görbe a vallam |> Erchegységben töltik, az úriház gondnoka búcsúzáskor. I miután mindent megmutatott Apó mesélt — A fejébe lőttek — mo- s iygott magában. — Apám megmondta. A fejébe lőttek a háborúban. Azért ül mindig a katonaládán. Azt hisst, ab ban van le fúrt a fejébe. — A Tündérkirály akkor belefújt n sípjába és megjelent óz Ördög. A Kisfiú, a piszkavassal a tűzhelyen matatott. A vasból kampója beleakadt egy fazék fülébe. A fazék felborult. Elvisz téged a drótos ts. — lla npiu vauv ördög. azt is elmondja, a híres kovács régen meghalt, felesége TÓTH ELEMEK A tnindenség érzete — Monológ Oto Opr wl képet előtt — Szabadság Erik a Dél gyümölcse, míg ring a szél a (ákon. Halálom eltervezték, neked is ezt kívánom. Elnémított költő Hagyd el borzasztó énekeidet, ne rémítsd testvéreidet, a háztetőkön a macskák szerelmeidet siratják. A háború chimérája Szöget láttam egy falban, ráakasztva egy embert, még élt, amikor mentél, de kiabálni nem mert. Ráakasztottad a kabátodat. Gsak azt né mondd, hogy szived megszakad. Leámf, virággal Ném szűz a kedvesein sein, minek lenne szegénykém? Régesrég elosztoztak mindenkinek a pénzén. Táj, aratni mezövei Oltsd él a villanyt, né ménj tovább, hajlonganak a szélben a (ók. Gyönyörű tenne, ahogy élnénk ,.. Meg seni született, már megölték. a é-óllom fiL-i he« Y Illeni,, cimjuuíuii. í-i ivó«' toJha ’ akkor az Isten vaM?, Letörtj hagyták a kovócsműhelyt, a egy darabot a; zsiroskenyér-^fa^^ Olcsón. Jóformán sembői és odanyújtotta a Sán-t miérti pedig gok pénzt kap_ ta Embernek. Ihattak volna érte. Az volt a — Egyél! Csak Apó mepjbolondériájuk, azt kötötték né tudja.de ő úgy semlkj a szerződésben, uram bo- mer kijönni utánam ... jcsáss meg, még most sem le- Mondd, hol alszol az éjsza-[ jlet ilyen ostobaságot meg- bo-t tjegyzés nélkül kimondani! be _____ ______ — Hot? — n Sánló Embprjkell Zárni a kóvácsmOhelyt. t ót! Pokolba viszi — kiáltott elmosolyodott. — Az Istennek Vés rendben kell tartani miniéi Apó dühösen- — Éppen nem kell szoba, nem kell dpyjdent, Vigyázni, óvni a bereflitt kiabált az előbb. Pokol- sem. Ráfekszem a felhőkre, fljdezést, ba Viszi az ilyen gyerekeket csillagokat tenyerembe ve-l , , . . . A Kisfiú nevetett, tudta, szem. Csak az éjféli szél éb-T Ha VBlaki kíváncsi iá. |; is, lányuk, miután férjhez ■ ■ 1 ....-.........-.............- 1 — ■ ---^ ment, ^elköltözött. A__ k»Mégre VÍEBel kell sz(tani| Hallottak hallja, mit mond majd az öp már ilyet? Persze, hogy kihe- ja., vették. De ő rá se rántott. Nemsokára elvonult tárgyalni a mesterrel. Hogy ott mi völt, miben egyeztek meg, adott-e a gazda két nagy pofont a gyereknek, azt nem tudni, csak a vörös képét látták, ebből következtettek. Am. a bolondos mégis rászedte a mestert. Másnap KörbeástéK válig érő árokkal a kevácsműhelyi, e ide Vezették a falu patakmln. nH ■« ...... .... .. Ját. jKét nagy malomkerekei homj ^ÁpóUú^Usem',áÍTTe'Í'a részt’ fél "néha, hogy befúj'azt 1>'en l? volt az annabergi Érc- ácsolták Egyiket a nagykala- önről inaem szakadásain. ‘ hegység háromszáz éves vas* páccsal. a másikat a fújta tóval Csapódott az ajtó, rezzent a kiskovács. A mester jött mogorván, rosszkedvűén. — Kívánok jó reggelt, Mariim uram! — Majd meglátom milyen lesz .., — dünnyögte furcsán a választ. — Kérem, adja ki a mesterlevelem. Vége az ínasidőmnek. — Ht maradsz, ugye? — Hát... — Mit hát? Talán nem tetszik az ajánlatom? Az Erchegységben ilyen kenyered sehol sem lesz. — Tudom, de nekem olyan is kell, aki megsüti. — Válassz magadnak! Van lény bőven a környéken, a kovácsmesterért a szívük reped. — Nekem ebből a házból kell! A maga lánya, Martini uram! A Terézkel — Az enyém? A Terézke? Nem vagy észnél fiú! Talán a vagyona, ugye? — Nem! Csak a Teréz kell. — Tallér nem? — Nemi — Hm. . várj csak, fiami Ismerjük egymást jól. Én állom a szavam. Nem bánom, tiéd a Teréz, ha vizsgamunkában csinálsz egy olyan pénzesládát, amelyiket még én sem tudom kinyitni. Ha készen van, tele töltöm neked szín- ezüst tallérral, és a tetejére ültetem a lányt. A fiú nem szólt mindjárt. Nem is tudott mit mondani, mert nagyon jól ismerte mesterét. Tudta, hogy a császár kincstárába is ő készíti az erős veretű pántos ládákat, s eddig mind másféleképpen nyílt. Mind ördöngősen ravaszul. S most ö készítsen olyant, amilyent a mester nem nyithat? Ez lehetetlen! De nem visszakozhat. Keit, hogy sikerüljön! — Jól van Martini uraml Meglesz! A gazda gőgösen nevetett, hátbaverte a fiút, s mint aki jó üzletet csinált jó kedve lett. Büszke volt tudására, úgy érezte, senkisem tud többet nála. — No, azért nem haragszunk egymásra, ugye — kérdezte vidáman a fiú. — Nincs rá ok, fiam! Majd az haragudjon, aki nem állja a szavát. A beszélgetés után kerek esztendő telt el. Ügy látszott, a fiú nem törődik a ládával, sem Terézzel. Soha sem hozta szóba, sohasem tervezett, messze elkerülte az úrház portáját. Aztán egyszer minden különösebb bevezető nélkül előállt. — Egy hét szabadságot adjon Martini uram. Megcsinálom a Iádét. — Akkor kettőt is kaphatsz — válaszolt a mester nyugodtan. Hogy csinálta, mint csinálta a ládát, senki sem látta. Egy hét múlva előállt vele Letette a gazda asztalára. — No, Martini uram, hát nyissa ki! Nézte a gazda, körbesétálta, jópárszor, forgatta, kutatta cifra díszítését, sima sarkait, de sehol semmi jel nem mutatott arra, hogy alatta zár, vagy titkos rugó húzódik meg. A kiskovács pedig Vidult nagy ön. \ Másnap a gazda hívatta a fiút. Keményen fogadta. — Győztél, legény! Mutasd meg a zár titkát, — Víhetem Terézt? — Azt némi — Akkor Isten áldja, Martini uram! Elmegyek A ládában van a házassági szerződésünk. Az enyém és a Térésé. - Megegyeztünk: ha kell, életünk végéig várunk egymásra, S okáig nem hallottak a kiskováesról. csak Úgy néha kósza ht- rek jutottak el An- nabergre. Olyanokat meséltek, hogy ördöngős gépekét szeret, azokba teli örömét. Felhagyott szép mes* tefségévél, s hogy igen jól megy sora. Teréz várt, sokáig vért, mfg él nem temette szüleit. A halotti tornál nyitották ki a ládát. Csak a házassági szerződés miatt. Férje, az egykori kiskovács, a lelkére kötötte, ö most is állja a szavat, ne csomagoljon semmit össze az úrházban.
