Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)

1965-11-28 / 284. szám

) IO NOGRAD T965. november saorrifeit Vasárnapi fejtörő A budapesti 4rpád-hidat 15 évvel ezelőtt adták át a forgalomnak. Helyén már a rómaiak idején is híd állott, amely függ. 1. vezetett át Aquincumitól a függ. 40. kiépített Trans-Aquincum erődjéhez. Az Arpád-híd vizsz. 2.; függ. 23. hosszúsága 982 méter. Felvezető útjaival együtt a pálya­hosszúság közel 2. km. Pilléreit úgy építették, hogy szük­ség esetén függ. 2. szélesíthetők legyenek. VÍZSZINTES: 12. Késnek van (+’). 13, Ide ömlik az Amu- és a Szir-Darja. 14. El­hamvad (—’). 15. Nem egész. 17. Mutató szó. 19. K.K.H. 20. Zárt társadalmi csoport In­diában. 22. Esztendő. 24. Jó­zsef Attila versének címe. („Lehunyja kék szemét az ég,) lehunyja sok szemét a ház...) 26. Védő. 28. Európai nép. 30. Idős. 31. R.O.E. 32. Szemét. 35.. R.S. 36. Férfinév. 37. Há­rom zenei hang. 38. Sivatag, a Szahara területe, a Nílus és a Vörös-tenger között. 41. V.A.E. 42. József Attila irta a Cur­riculum vitae-ben: „Az Or­szágos Gyermekvédő Liga ....... a dott nevelőszülőkhöz. 44. A.T.A. 47. Arany és ezüstmér­ték (233, 837 g.). 48. Végtag, névelővel. 49. S'.P. 51. Ruha­anyag. 53. P.R.B. 54. . . .Magda, színésznő. 57. Ez a lap — ár­jegyzék. 58. A német barokk zeneszerzés legnagyobb mes­tere (1685—1750). 59. A Rádió egyik tánczenei műsorszáma: „.. .tea”. 61. Robert Burns is­mert versének címe: .még a konty nekem”. 62. Határozó rag. 63. Azonos betűk. 65. Ta­lált. 66. A rák fegyvere. 63. Átkarol. 71. Jód betűi, kever­ve 72. Fém. FÜGGŐLEGES: 3. Csukott. 4. Felfog. 5. Kettőzve: az egyik szülő. 6. Igekötő. 7. .. .lapu, (Plantago), gyomnö­vény. 8. A Föld műemlékek­ben leggazdagabb városa. 9. P.E. 10. Felső végtagunk egyik része. 11. Idegen nyelveket oktató egyetemi előadó. 16. Ilyen a duna-tiszai nyelvjá­rás. 18. E.L.K. 21. Íz, zamat. 25. Finom szalonnaféle. 27. Tréfás. 29. Fedd. 33. Vízi nö­vény. 34. Motorteknő, forgaty- tyúház. 39. Szolmizációs hang. 42. Francisco ez a „Hamlet” c. drámában. 43. Vissza: fék­telen. 45. Pénz- és irattartó. 46. A törzshangsor III. fokára épített hangsor, fisz, cisz, gisz, disz előjegyzéssel. 50 hiányt helyettesített. 52. Mássalhang­zó, kiejtve. 55. Poe ismert köl­teményének címszereplője. 56. Kopasz. 58. Mint a 62. sz. 60. Akta (+’). 61. Szükséges. 64. Tor betűi keverve. 65. Női név. 67. Mesebeli varázsló. 69. Személyes névmás. 70. Egy­mást előző betűk az abc-ben. BEKÜLDENDŐ SOROK: a függ. 1., és 40., a vízsz. 2., a függ. 23., és 2. számú sorok megfejtése. Á november 21-i kereszt- rejtvény helyes megfejtése: — Társadalmi, történeti, ma­tematikai és fizikai, biológiai és orvosi, műszaki, kémiai — Arany—Teleki—Bartók. Könyvjutalmat nyertek: Katona István B.-gyarmat, Máth Jánosné S.-tarján. Dé­nes Sándor Karancsság. A könyveket postán küldjük el. S zerb Antal megbocsát- hatóan elfogult megha­tározása szerint a vers, az irodalom az emberi világ legnagyobb teljesítmé­nye- S ha alkalmazzuk is a goethei követelményt, a mér­téktartó arányt, azt bátran ki­mondhatjuk, hogy a költő a gondolat kifejezője, azé, amely felfedezi számunkra az em­ber és a dolgok olyan össze­függését, amelynek feltárásá­ra csak a poézis ereje ké­pes. Ezekkel a gondolatokkal s valami végtelenül jó érzéssel néztük végig a Balassagyar­mati Irodalmi Színpadi Na­pokat, amelyeket 1965. no­vember 19—20—21-én a Mik­száth Kálmán Városi Műve­lődési Otthonban rendeztek a Madách Imre Irodalmi Szín­pad ötéves fennállása alkal­mából. Mielőtt az egyes színpadok műsoráról, tevékenységéről ér­demi megjegyzéseket tennénk, idekívánkozónak érezzük, hogy a művészi előadásról el­mondjuk a legszükségesebbe­ket. A szépségre szomjas lélek számára a költő megálmodja a művet, aztán útjára bocsát­ja, a legtöbb azzal a nem is titkolt reménnyel, hogy még földi halála után is „zengjék vissza hangjait az időnek bér­cei — a századok.” És ekkor a tulajdonképpeni mű elké­szülte után kezdődik meg a többiek, az értők számára a költői munka. Michelangelo mondta, hogy a remekmű ott rejtőzik minden márványban csak a fölösleges részeket kell lefejteni róla. Így tudjuk, hogy a vers nem marad ugyanaz előadva, ami olvasva volt. A jó előadó előadásában a sze­gényebb költemény is gaz­dagnak tűnik, mint ahogy az egyszerűbb táj is meggazda­godik a napfényben, mikor rejtett kincsei előjönnek. A költői alkotásokba is akkor költözik élet, ha van aki el tudja olvasni, elő tudja adni- Az élőszó erős fényébe öltözve „a lélek által vont kéz meg­találja” minden szépségét. Az előadóművész szerepe sok szempontból azonos a mű­fordítóéval. Az előadó is egy kész és hiánytalan műalkotást kap maga elé, és kényszerül azt mégis kiegészíteni, ö sem pusztán fordít. Az ő anyaga is: az élő hang, az arckifeje­zés, egy-egy mozdulata, mást tudnak és mást kénytelenek megfogni a valóságból, mint a költő eszközei és csápjai, az írt és olvasott szavak. A mű­vész előadó előadásában igyekszik minél többet meg- ereztetnl a vers zengéséből, a szavak finom és árnyala­tos muzsikájából. De tudja azt is, hogy nem minden szép­ség hathat egyszerre: senki Lélektől lélekig... Megjegyzések az irodalmi színpadok vetélkedőjéről sem érti és érzi meg a költői nyelv minden árnyalatának varázsát az első hallásra. Az ilyen árnyalatokat feláldozza az előadó: ezzel szemben más, súlyos kötelezettségek nehe­zednek rá. Kötelezve van a vers megértésére is, egyszeri hallás utáni megértetésére an­nak, amit a költő lassú szűr- csölésre, áhítatos, többszöri olvasgatásra szánt. Az előadó szerepe hármas: művész, tolmács és illusztrá­tor egyszemélyben- Ez a hár­mas szerep, jól betöltve ered­ményezi, hogy egy-egy művé­szi előadóesten egészen új mű­élvezetben részesül még az is, aki a verseket már mind is­meri. Egészen új verseket hall, amelyeket nem olvashat el azután újra, amelyeket sen ki sem olvashat soha. Egy­szeri és egyetlen műélvezet A költő alkotása ezer meg ezer példányban foroghat köz kézen, és szellemünk min­dennapi csemegéje lehet: az előadóművész alkotását éppen ez az egyszerisége és egyet- lensége olyan ünneppé avat­ja, melyért érdemes össze­gyűlni ékesen és ékes terem­ben, mint egy ünnepre. A balassagyarmati irodalmi színpadi produkciók ezeknek a követelményeknek többé- kevésbé megfeleltek és a köl­tészet szép ünnepévé, az iro­dalmi ismeretterjesztés gaz­dag forrásává tették ezeket a napokat. Az első estén Csikász Ist­ván „Köd és galambok” c. an­gol költőik alkotásaiból össze­állított műsorának és a Szán­tó Kovács János Gimnázium Szabó Lőrinc Irodalmi Szín­pada tagjainak tapsolhatott a szépszámú közönség. Csikász István aki egyben rendezője is, érdeme, hogy különösen a legújabb angol líra termésé­ből válogatott és ezzel a „ki­tekintéssel” sok olyan alko­tást hozott közelebb, amely a hallgatóságának még ismeret­len volt. Az előadók közül különösen tetszett póztalan, igen szép tiszta kiejtésével Mészáros Ágnes. Vógh Erzsé­bet és Sztremi Valéria, aki mint énekes is kiváló teljesít­ményt nyújtott- A műsor ze­nei kísérete kissé harsány volt és a dzsessz nem is na­gyon illett a versek hangu­latához. Nem véletlen, hogy a csúcsot a spirituálé beikta­tásakor érék el. Hiányoljuk, hogy sem ennél a műsornál, sem a többi irodalmi színpa­dénál nem tüntették fel a fordítók nevét. Pedig, ha már a cím és szerző említésénél el is mulasztották, legalább — az egyébként a rendezést di­csérő program-lapokon — fel kellett volna tüntetni a for­dítók nevét Is. Az est másik együttese a szécsényi Rákóczi Ferenc Mű­velődési Ház Irodalmi Szín­pada volt. Üzenet című ösz- szeállí fásukban a legújabb magyar irodalom lelkes tol­mácsolóinak bizonyultak. Munkájuk különösen dicsére­tes, mert nem hivatásszerű irodalmárok, hisz rendezőjük dr. Szőcs József orvos, és a színpad tagjai között a legkü­lönbözőbb foglalkozású embe­reket találjuk. Műsoruk igen egységes, az előadás kimun­kált- Az előadók közül Győri Erzsébet, Béke László és Öze László, valamint az a szerény alázat tetszett, amellyel a ren­dező és a színpad minden tagja mai életünk és irodal­munk propagátorává szegő­dött. A második napon csak egy csoport, a „Szocialista Kultú­ráért” jelvénnyel kitüntetett Debreceni József Attila Iro­dalmi Színpad szerepeit „Az ember legendája” c. műsorral. Csodálatosan szép vallomást hallottunk az élet értelméről, az emberről, aki nyomorúság, bukások, embertelenségek szo­rításában is ember tud ma­radni. A műsor megkomponá- lása és rendezése Debreceni Tibor nagy hozzáértését di­cséri. A színpad tagjai közül minden szereplő dicséretet ér­demel, hadd emeljük ki mégis Ráduly Margit, Debreceni Ti- bomé és Árva László nevét, akikkel azt hiszem még sok­szor fogunk találkozni az iro­dalom szerelmesei között. (Egy mondat erejéig a közön­ségről is: a gyarmatiak jól vizsgáztak irodalom-szere tét­ből s különösen a debreceniek gyakran megrázó műsorát hallgatták lélegzetvisszafojt­va.) A harmadik napon, vasár­nap délután az Eigri Megyei Színpad 65. „A mindenség szerelme” címmel a Ura, a kép, a zene vallomásának be­mutatását tűzte ká célul. A műsor irodalmi anyaga szín­vonalas volt, de a különböző témák: természet, hétközna­pok, portrék, csendélet, akt, örökség egymás mellé kerülé­se kissé erőszakolt volt- A színes dia-filmek képei, vala­mint a kísérőzene vélemé­nyünk szerint indokolatlanul hosszú. A rendező Szívós Jó­zsef, már több alkalommal bizonyította elhivatottságát, ezúttal úgy érezzük, hogy szándék és megvalósítás nem futott szinkronban. Az elő­adók közül Morvái Éva és Panyik Márta nyújtottak ki­emelkedő teljesítményt. Az esti műsorban szerepelt a jubiláló balassagyarmati Madách Imre Irodalmi Szín­pad „Szép az élet” című ösz- szeállításával. A színpad ve­zetője és a műsor szerkesztő­je dr. Kalas Géza végtelen nagy szeretettel ás elhivatott­sággal foglalkozik színpada val, s az elmúlt évek való­ságos irodalmi családdá for­rasztották az együttest. Mos­tani műsoruk a csendes derű­től a vaskos népi komédiázá- sig szép egységben az összekö­tő zenével vallott az élet szép­ségéről. A szereplők közül különösen tetszett Csikász István, de a többiek: Both Rita. Bökényi Erzsébet. Do- rotkin Katalin, Merczel Er­zsébet, Sárkány Zsuzsa, Fel­földi László, Földi Tamás, Szél Imre. Dudinszky György is alkotó módon járultak hoz­zá a megérdemelt sikerhez. Kívánjuk az együttesnek, hogy a törzsgárdára építve szerezzen minél több új ta­got, tegyék őket a magyar irodalom hűséges szolgáló­mestereivé, Balassagyarmatot pedig az irodalom várává, ahová sokan és sokak térhet­nek be gazdagodni, megiga- zulni az irodalom szépségei­től. Feljegyezték, hogy a har­mincas években Hubermann a világhírű hegedűművész a Ze­neakadémián Beethoven egyik hegedűversenyével olyan döb­benetes hatást ért el a közön­ségben aminőre sem előbb, sem utóbb nem volt példa- Mikor a tomboló tapsvihar után majdnem támolyogva és réveteg szemmel kilépett a pódiumról, a folyosón meg­rendültén álló hegedűsök es kritikusok pillantását elfog­va, az egyiknek vállára tette a kezét és csendesen azt mondta: Igen kedves barátom ez csak egyszer sikerül így az életben. K ívánjak, hogy a most szereplő és a jövőben alakuló irodalmi szín­padok tagjai sokszor nyújthassanak még olyan pro­dukciót, amely után úgy ér­zik, ez csak egyszer sikerül az életben és mutassák biztos művészi kézzel az utat, lé- lektől-lélekig. Csukly László A KORCSMÁKNAK is megvan a maguk története. Es rendszerint nevüknek, címüknek is. Most elmondom az én falumban • miért neveztek el egy korcsmát Vizesnek. Es bár .. • De lássuk a mesét. E.-ben élt egy részeges vizvezetékszerelő, aki munká­ját precízen és szeretettel végezte, aztán, ha megunta, fel­sóhajtott: „elmegyek a Vizesbe, bekapok egy fröccsöt.“ De nem mert odamenni, mindig egy másikba ment és ott itta meg borát. A szerelőt természetesen intelligenciával és munkasze­retettel áldotta meg az ég. A városka egyik romantikus mellékutcájában volt egy kis büdös kocsma, ott mérte a pálinkát meg w többi italt özvegy Sarofferné, szép szőke asszony. A nő fiatal volt, ahol kellett, domborodott, huncut is volt, ahogy egy korcsmárosnéhoz illik, és a szeme is vil­logott, mint minden özvegy korcsmárosné szeme. Villog, ha törzsvendég jön a boltba, vagy duhaj vendégeket kell ki­dobni, vagy talán — és néha ez is megtörtént — éppen tet­szett neki valaki. Dehát ez rég volt, akkor még a vízveze­tékszerelő is fiatalos bolondsággal bámult a világba- Né­hány napja költözött a városba. Bejött a korcsmába, meg­javította a csapokat, kezet mosott, kért egy tányér kocso­nyát, megivott rá egy nagyfröccsöt. Később átment a szom­szédban terpeszkedő iskolába, és amíg a hegesztőpisztolyá­val a fémcsöveket lágyította, bámult a fénybe, azon kapta magát, egyre a korcsmárosné igéző kék szemét/ látja, nincs . ott, de látja. Délutánig bírta. Akkor átment ismét a krics- mibe, mert érezte, tudta, az asszony szeme hívja őt, menüit kell. A munkával végzett, rendes, majdnem elegáns utcai ruhában ült az asztalhoz. Az asszony megismerte, rendelés nélkül vitte neki a fröccsöt. A szerelő megfogta a korcsmá­rosné kezét, és csöndben annyit kérdezett: „Jó a csap?’ „Jól szuperál.” kacarászott az asszony és hagyta, hogy a ke­zét fogják. Három fröccsöt kapott, többet nem adott neki az asszony, pedig egész este ott ült szemben a söntéspulttal- A harmadik pohárnál már nem beszélgettek és nem is fog­ta meg a kezét, mert tele lett a helyiség emberekkel és az asszony mondta, hogy most ne. Csak a szemük beszélgetett. A zsivaj elandalította őket, a füst különös álomvilágot va­rázsolt. Egy vasutascsoport érkezett, teleszíva szesszel, mint a szivacs. Ittak, aztán a fizetésnél kötözködtek. — Nézze asszonyom — szájait az egyik, — rossz bor nincs, rossz bor csak az lehet, amit a vasutas hitelben sem iszik meg. ámbátor erre példa még nem volt. A maga bora elég silány. így hát hitelbe ittuk. De megittuk! Es ehhez a borhoz csók is jár, a maga csókjáért készpénzzel fizetnék A szerelő felállt, odament a vasutasokhoz, megkérdezte, mennyit ittak. Elővett két pengőt, letette a sörtől áztatott A KORCSMÁROSNÉ ÉS BETYÁRJA bádogpultra az asszony elé, és ugyanezen mozdulat fonák­jával visszakézből szájonvágta a szellemeskedö vasutast- Az elterült. A verekedés tiz percig tartott, akkor megjelent a magyar királyi rendőrség bajuszos őre és véget vetett a cé- cónak. A vízvezetékszerelő egy hónapot kapott. A korcsmá­rosné egyszer bement hozzá, cigarettát és házi kolbászt vitt neki. Amikor kijött, megvárta a rendőrség kapujában. A FÉRFI SZERETTE a munkáját, még aznap nekifogott. Este elment Saroffeméhoz, leült megint szemben a pulttal, itta a nagyfröccsöt. Hét órakor égetett cseréplábosban töl­töttkáposztát rakott elé az asszony. A gőzölgő edényben a paprikás, tejfölös szaft alatt két nagy töltés dagadozott, meg egy jókora füstölthús. Kenyér Helyett barnára sült vé­kony rántotthúst kapott, a disznó zsirtalan combjából sü­tötte a korcsmárosné■ Nem evett még ilyen jóízű ételt, talán sohasem volt még ilyen jó dolga, hogy töltöttkáposz­tát rántotthússal egyen. A vasutasoknak se volt igazuk, mert nagyon jó bort mért az asszony, este 11 órakor a rollót együtt húzták le belülről. Éjszaka megtörtént az, aminek ilyenkor meg kell történnie. Hanem a város! Sarofferné korcsmáját elnevezték Víz­vezetékszerelőnek, aztán csak röviden Vizesnek. „Gyere a Vizesbe, megiszunk valamit.” „A Vizesben mérik a legjobb barackot”. „A Vizesbe békebeli töltöttkáposztát főz Sarof­ferné”. , ÍGY LETT A VIZES jelzőből név, ellentétben jelenté­sével, így lett a szerelő fémjelzője ennek a korcsmának. Először fájt neki. Az asszony örült, sőt büszke volt rá- Nem is tudta, pontosan, hogy mire büszke. Nem is sokat gondolkozott rajta. Kell-e egy fiatal és özvegy korcsmáros- nénak ennél több: tudják, hogy jól főz és a városban azt beszélik, hogy esténként erős iparos férfi öleli öt. Olyan kevés kell a nő boldogságához, itt még túl is adagolta az élet, mert az italmérés haszna sem volt lebecsülendő. A férfit kollégái ugratták, ilyenkor szégyellősen mo­solygott. Maga sem tudta, hogyan, miképp és főleg miért de rákapott az italra. Már napközben is vissza-vissza járt, bekapott egy-egy fröccsöt és sietett vissza a munkához. Érezte, hogy valahol csúszik a talaj alatta, azért a mun­kájához, görcsösen ragaszkodott, ezt érezte élete legbizto­sabb pontjának. A korcsmában is tett-vett a pulthoz is oda- állt segíteni az asszonynak, de a lelkét kikezdte valami, az egyensúlyt már a munka sem tudta helyrebillenteni- Nap­pal sohasem, volt részeg, erre vigyázott. Csak töltögetett, töltögetett, de a nívót tartotta, egyszer sem lépte át. Este, viszont mind gyakrabban berúgott. Nem volt kötözködö ter­mészetű, danászni sem szeretett, inkább szomorú volt, mon­dogatta is ilyenkor, hogy neki nem a teste kívánja a szeszt, a lelke a szomorú, annak kell a bor .Az évek ilyen szomo­rúan repültek és a természet különös játéka, hogy ebben a nagy szomorúságban a jó ételtől, meg a töméntelen italtól a szerelő elhízott. Az asszony domborulatai rendületlenül tartották magukat, de az évek szeme és szája köré finom kis szarkalábakat rajzoltak. Azért a részegeknek most is a régi kívánatos Rózsiba volt. Egyszer az asszony azt mondta a szerelőnek, eleget evett-ivott már, egyformán hasznavehetetlen, nappal is, es­te is a fiatalságát elrabolta, költözzön el tőle. Még utána kiáltott, hogy nem köteles ő az ágyban is a büdös pálinkát, szagolni. A férfi szomorú lett, szégyellte is a dolgot, aztán elvitte néhány ingét és ruháját egy albérleti szobába- A szoba kicsi volt, a talajvíztől dohos szagú és hűvös. A kis villanykörte a ráragadt légypiszoktól alig adott fényt, az egész mégis illett a szerelő szomorúságához. Két hétig nem ment a kocsmába. Akkor is csak részegen mert bejönni. Odament az asszonyhoz és megkérdezte, mit segíthetne. — Menjen haza jóember, hiszen maga tökrészeg, tudja, hogy utálom az ilyeneket. A férfi leült, fejét mellére ejtette, kért egy pohár bort, kapott, ebből tudta, hogy semmit sem jelent már az asz- szonynak, már az italtól sem félti őt. HANGOS TÁRSASÁG érkezett. Röhögtek, ittak, ma­kettek. Egy megtermett, inkább kövér forma közülük oda- kiáltott Rózsinak: „Hozza már lelkem, gyorsabban- Hagy­jon fel ezzel a vénasszonyos tempóval”. Vihogtak. Amaz folytatta: „Az ágyban is ilyen lusta maga, angyalomV’ A vízvezetékszereló felállt, odatántorgott hozzájuk, ba­rátságosan fogadták. „Igyon apa, itt a bögre, fogja. Magá­nak már nem árt-” „Nekem tényleg nem árt, amint látják részeg vagyok, de igy is tudok viselkedni. Viszont maguk nem tudnak, viselkedni, ezért nem ihatnak többet.” Megfogta az üve­get, hogy visszavigye a pulthoz. Valaki hátulról nyakon csapta, elesett. Az üveget estében feltartotta, hogy ne tör­jön össze. A bor hidegen folyt arcára, be az inge alá. Fel­állt, az üveggel ütött a kövér elterült. Hárman estek neki és kegyetlenül megrugdosták. Ügy félájultan egy székre Hi­tették, telerakták hervadt virágokkal, aztán az egyik asz­talról vázástól a kezébe erőszakoltak egy csokor őszirózsát. Meglocsolták vízzel, utána rászórták a korcsmában található hamutartók tartalmát.,. Snha Andor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents