Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)

1965-11-24 / 280. szám

Iím5 november 24. szerda. Nó G RAP A Mójrrád munka- és üzemszervezési ankétjén hangsait el Az újért meg kell küzdeni I. DIVATOS dolog manapság a címben említett témáról be­szélni — mondják egyesek —, amikor szóba kerül, hogy mi­ként lehetne még jobban fel­használni azt az állandóan változó, megújuló, bőven buz­gó tartalékot, amelyet a jobb munka és üzemszervezés rej­teget. M: 1 *» függ ennek a si­kere? Varga Gyula, az Acéláru­gyár üzem- és munkaszerve’ zési osztályának vezetője, a Nógrád Szerkesztőségének nemrég megtartott üzem- és Üzemszervezési ankétjén ez­zel kapcsolatban a következő­ket mondta: — A siker elsősorban attól függ. hogy a gyár vezetői, egyáltalán szükségesnek tart­ják-e a szervezési munkát, és mennyiben ismerik fel az eb­ben rejlő lehetőségeket. Vagyis a vezető álláspontja a döntő. Amennyiben támogat­ja és fontosnak tartja, ezzel olyan tekintélyt szerez a szer­vezőnek. mely egyik fontos előfeltétele, alapia az ered­ményes munkának, Nálunk az igazgató ezt a munkát igen nagyra értékeli, Szervezési kérdésekben addig nem dönt, amíg az osztály véleményét ki nőm kéri. A gyárban tizenkét éve mű­ködik üzem szervező, öt éve pedig egv öt tagból álló osz­tály végzi ezt n munkát. Más a helyzet a Nógrádi Szénbá­nyászati Trösztnél, Itt a volt. üzemgazdasági csoport név­tábláját festették át, a mun­ka- és üzemszervezési csoport rímre. A Tűzhelygyárban, az öblösüveggyárban több más feladatkörrel kombinálva dolgozik az özem és munka- szervező. Az utóbbi helven például négy más reszortot is el'éf. Varga Gwla, az Qblösflve"- svár igazgatója a vállalatnál kialakult helyzetet így jelle­mezte: amj a szervezeti ke­reteket illeti, az üvegipar e tekintetben majdnem tíz év­vel hátrább van a Kohó- és Gépipari Minisztérium válla­latainál. Vagyis nálunk még az alapjai sincsenek lerakva ennek a munkának. Nincs amin elinduljunk. Az iparág vezetése úgy látszik megnőni ismerte fel ennek nagy jelen­tőségét. Emiatt tengernyi ér­ték megy veszendőbe. Pedig van jő „''da is előttünk, A Síküveg.... árban nemrég le­zajlott üzemszervezoi munka ékes bizonyítéka annak: min­denfajta késlekedés, húzódo- zás az óitól, a maradiság kon­zerválását jelentik, ENNEK a megállapításnak a tükrében még mélyebb ér­telmet kan Molnár Istvánnak, a városi pártbizottság ipari osztályvezetőjének ez a sokat­mondó megjegyzése: legtöbb helyen még nines becsülete ennek, a társadalom fejlődé­sét Igen nagymértékben meg­gyorsító, fontos munkának. Pe­dig számtalan párthatározat, sőt a négy évvel ezelőtti párt. értekezlet határozata is nyo­matékosan hangsúlyozta: az üzem- ép munkaszervezésnek döntő szerepet kell kapnia a vezetés munkájában. Hogy miért? Triznn János, a menyei pártbizottság ipari osztályvezetője eképp fogal­mazta meg: — A vezetés színvonalának emelését kell, hogy segítse. Ép segítette is. Az Acéámi- gyárban a szervezési munká­nak is jórésze van abban, hogy lényegében ugyanazon adottságok mellett, a gépek kihasználása, az öt évvel eze­lőtti 75 százalékról a jelenle­gi 92 százalékra növekedett. E* is azt bizonyítja hogy meg­dőlt az a téves hiedelem, és vereséget szenvedett az a re- tograd szemlélet, mely szerint Három jövesstőgép dolgozik már a nógrádi bányákban A nógrádi szénbányákban a széntermelés gépesítésének határt szabnak a mostoha geo­lógiai viszonyok. Különösen érezhető ez a gépi jövesgtés széleskörű meghonosításában. A fejlett szénbányászattal rendelkező országokban már a széntermelés felét, sőt vannak helyek, ahol 98 százalékát jö- vesztik géppel, míg nálunk Nógrádban az országos hat- nyolc százalékos aránnyal szemben is alig érték el ez egy-két százalékot. Tavaly például egyetlen széngyalu dolgozott csak a medencében. Egy méternél vékonyabb széntelepben ta­valy 60 ezer topna szenet jö- vesztettek ezzel a géppel, ami jé eredménynek számít. Az idei év fordulópontot jelent a jövesztés gépesítésé-1 ben. Szeptemberben üzembei helyezték a Komlóról kapott' széngyalut Kányáson. Ebben« a bányában az új módszer? természetesen egy egész sor* új gondot jelentett. Hiányzott* a begyakorlottság, nem volt* még kialakítva a legjobban» megfelelő biztosítási mód és$ a geológiai viszonyok sem a* legmegfelelőbbek. Ezek eile-J néra a gyalu bebizonyította * életrevalóságát. A dolgozók 1 is megszerették és napról nap-1 ra szebb eredményeket érnek» el vele, á Kisteleken mór hagyomá-f nyal vannak a gyalulásnak- J Itt új szénmezőbe állították aé kijavított széngyalut 2 Hosszabb idő óta készülőd-* tek már a nógrádi szénme- deneében a másik jövesztő géppel, a mérőhengerrel va ló kísérletezésre. Végre októ bér elején Gáti IV. lejtösak- nában üzembe helyezték a maróhengert. Az idén még egy új maróhengert szeretné-" nek munkába állítani. Egyéb-» ként számításokat végeztek aj gépek munkájával kapcsolata-* san. a többletköltségeket és» megtakarításokat egybevetve* kidei-ült, hogy a gyalu sikál-í mazása évi egy millió 275« ezer forint megtakarítást ered-» ményezett Kisteleken A termelékenység, a gaz­daságosság szempontjából igen fontos kérdés a szénjövesz- tés gépesítése. A kezdeti ered­mények biztatóak, és egyben bizonyítják is; van még lehe­tőség a gépesítés fokozására. a munka- és üzemszervező te­vékenysége nem mérhető fo­rintban. Mint általában lenni szokott, az újjal nem szívesen barát­koznak meg az emberek. Még akkor sem, ha már elismer­ték annak szükségességét, ér­zik erejét, hatását, és számol­nak vele mint fontos jelen­séggel. Ag új mindig a régi­ből táplálkozik, onnan kapja életerejét, de azt tagadja meg mint elavultat a fejlődés fé- kezőjét, Mégis a megszokott­hoz való ragaszkodás igen erős kötelék az új- és régi harcéban. Hogy ez így van, ezt senki sem tagadhatja, mert a min­dennapi élet gyakorlata bizo­nyítja. Felvetődik a kérdés: hát akkor hogyan érik el » munka- éa üzemszervezők eredményeiket? VARGA GYUFA OSZ­TÁLYVEZETŐ, a módszere­ket illetlen így érvel: a szer­vezőnek szerénynek es széles látókörű embernek kell lenni. Amikor munkához lát, ügyel­jen arra, hogy egyetlen em­berben sem ébressze fel, vált­sa ki azt az őrzést: ö a leg­okosabb, csak ő ért minden­hez- Ha ígv lép fel, a réáhí- zott ügy elintézése már as első percben derékba törik, Ha a tanulmányhoz úgv fog hozzá, hogy mindenkit bevon akire tartozik a vizsgálandó téma, és úgy irányítja a tár­gyalásokat és a vitákat. Hogy a partnerek megérzik; nem a szervező, hanem az 6 állás» pontjuk, akkor csatát nyer. A másik dolog. Minden ember érezze, hogy az ő mun­kájára szükség van. Legyen az segédmunkás, vagv osz­tályvezető. Ez azért fontos, ‘ mert gyakran előfordul, hogy másképp látja a megoldásra váró problémát a sazdasán- yezető. másképp a dolgozó ás megint másképp a szervező. Ez utóbbi Ismert az egész fo­lyamat láncolatát, annak buk­tatóit és a végcélt. Pe ami­kor mérlegel, véleményt mond, javasol, mindig figye­lembe veszi az érvényes jog- srabáivokat is. EZ fQT elmondva szén. de bogs-an fest ez a vvakorjat- ban? Milyen jogköre van a «•»erve-őnnk egv-egv feladat elvégzésénél ? Venesz Kéről- (folytatjuk) Ami a mindennél is több J öttek ég jönnek; Chevroleten, vagy Volkswagenen, s mesélnek, mennek ide, oda, látni, hallani, inni magukba a ha­zai színeket, szavakat, vagy éppen monda­ni, mesélni bizonygatni; jó... igen, nagyon jó nekik. Legtöbbjük futott, mert megijedt, vagy mert vonzotta az'álom, a kocsi, a pénz. a sok pénz, amiért mindent megvehet. Nap nap után, év — évre; és sokuk már a na­pokat számolta, mikor indulhat, jöhet ha­za. És vannak, akik már nem hazajönnek, csak ide, s a szavakat is ehhez mérik. Me­sélnek: kocsiról, villáról, jó állásról. A Le­hetőségről, igen így, nagybetűvel, s mégis szorongva, fájva újra és újra arra gondol­nak, ami megfogalmazhatatlan, g ami már nem az övék. Mi ez? A napfény a Margitsziget lombjai között, a táj a suhanó Vonat ablakából, fe­kete kendős parasztnéni a váróterem ko­pott padján ülve, ismerős arcok az utcán, s ismeretlenek a villamoson; minden, ami a hazát jelenti. És ez az, amit megvenni pén­zért — bármennyi pénzért is nem lehet. „Mindent’’ — kocsit lakást, jachtot, amit akarsz — igen, de ezt? Botor dolog lenne azt mondani, hogy va­lamikor világnak futott hazánkfiai közül sojfan nem csinálták meg a — sokat emle­getett —■ szerencséjüket. Anyagi javak bő­vebb forrásához tartják a tenyerüket. Ami itthon sokaknak évekig való gyűjtögetés eredményeként jut, az Ott már régen az övék, Mégis — ez minden? Persze, vannak, nem is kevesen, akik meg is toldják ezzel- azzal azt, amijük van. A három szobából Öt vagy hat lesz, a piaci tejivóból hatalma*! bisztró, a csöppnyi tervezőirodában való gör- nyedésből busásan fizetett tudományos ku­tatómunka; de üsse kő, dicsekedjenek. Nem irigylem. Nem nekem dicsekednek, nem azt akarják, hogy engem egyen a sárga irigy­ség: görcsösen, sokszor már kétségbeeset­ten — önmagukat igazolják. Hogy jól jár­tak, hogy nem tették rosszul, hogy érdemes volt., • Idézzek hideg — rideg statisztikák­ból, tanulmányokból, könyvekből? Robert Lámpán az amerikai szenátusnak készített jelentésében azt írja: „Az amerikai fiatalok jelentős része az öröklött szegénység állapo­tában indul neki az életnek. ök is tud­ják, hogy Eldorádóban sem megy jól min­denkinek, |Ss hogy küzdeni, könyökölni, alázkodni, ügyeskedni kell. Taposni, ha úgy hozza a sors, s nyelni, ha a főnök reggeli mérgét kiadva, ajtót mutat, tudomásul ven­ni, hogy a mosogatógépkezelő órabére 68 cent, ha férfi, és 55, ha — nő... Az amerikai szenátus irattárában két éve porosodik egy hivatalos vizsgáló bizottság készítette jelentés, amely e szavakkal kez­dődik: „Az öregeknek legalább a fele — kö­rülbelül nyolcmillió ember — nem engedhe­ti meg magának, hogy tisztességesen lakjék* rendesen táplálkozzék, megfelelő orvosi megelőző és gyógykezelésben részesüljön.. öregség? Messze van. Akkorra majd gyűjt, szerez, ő nem jut erre a sorsra! Ha gyűjt, ha Szerez, ha nem jut erre a sorsra. Sok abban az életben a — ha. A kétség, a bizonytalanság. A részletet fizetni kell, tehát hallgass. Ne figyelj a másikra, ne állj mellé, ha kite­szik a szűrét, mert ártasz magadnak ve.e Tedd, amit parancsolnak. Igen, mindene megvan: pénze, kocsija, szép lakása, s mégis — valami otthon ma­radt. Ezért jön újra és újra haza, hátha magával viheti, s csak amikor visszatér, akkor döbben rá — ismét nélküle maradt. Vannak, kevesen, akik pénzre váltották át az érzelmeket: csörgő apró lett a hazai, lombját hullató erdő, papírpénz a műszak utáni korsó sör a barátokkal, s bankbetét a föld, a gond, az öröm, ami sajátságos, sehol fel nem idézhető, mert egyetlen helyhez, egyetlen néphez kötött, mert — magyar. Vannak — mondom — ilyenek. És van* iák — sokan — akik önmagukat kerosva .önnek haza. Már túljutottak a pénz bű­völetén, ami az első években elkapta őket; már tudják, nem ez a minden. Magukat keresik; a régi sétát valakivel, a régi gyár­kaput, a hulló vakoletú portásfülkével: a» utcáról felfütyüiő barátot... — Igen, őt, aki arról beszélt, Pityu művezető lpt1, Jancsi. ,neg technikumba jár —- a mama | ulu­jsintájának ízét, a Váci útra kiforduló vil­lamost, a falu mellett futó patak vizének csillogását, madárdalt, hajnalok tehénbőgé­sének, malaevisítasának hétköznapi, de oda- Kinn annyira hiányzó muzsikáját. U allgatjuk, hallgatom őket; bólogatunk. 11 persze, persze, mondjuk, talán irigyelnénk is mindazt, amit a magukénak mondhatnak anyagiakban, ha nem tud­nánk — de tudjuk, mennyire tudjuk! mit kell fizetniük érte. Te megcsináltad a sze­rencsédet, nem? Felkapja a szóra a fejét, de már visszagyűn a kibukni készülő szót, mert napokig kellene mesélnie, mondania, hogy nem, hogy miért nem. Hogy a szeren­cse és a boldogság nem égy gyökérről ered, hogy a pénz nem szül elégedettséget, hogy jó kocsi a Fiat, az Opel, s mégis, egy tö­mött villamos kedvesebb lehet. Hallgat. Talán azt számolja, mit hagyjon el, hol takarékoskodjék, mert akkor jövőra megipt hazajöhet... Mészáros Ottó Egyesült Erő. Január óta ez 8 neve a kétbodonyi tsz-nek. / kker választották és sza­vazták meg az új nevet a szövetkezet megnövekedett, létszámú tagjai, amikor elha­tározták három tsz, a kétbo­donyi, a kisecset! és a szen­téi, egyesülését, A három kö­zül kettő, a kétbodonyi es a kisecset! közös gazdaság kö­vetkezetesen állandóan fejlő­dött, mindkettőt a gazdasági’ lag megalapozott nagyüzemek közt tartották nyilván, egye­dül a szentéi tsz küszködött gondokkal, ami az egy mun­kaegységre jutó 12—18 fo­rintos, alacsony munkaegység értékben is kifejeződött. Az egyesülés óta minőségi Változás következett be a há­rom, erejét egyesítő szövet­kezet életében 4 tanáés gondja — Minden tekintetben in­dokolt volt az egyesülés — mondja Fábián Ferenc tanács­elnök, aki romhányi szár­mazású és csak nemrégiben, a pártfőiskola elvégzése után foglalta el új hivatalát — Közgazdasági és földrajzi kö­rülményeken kívül vezetési és gazdálkodási gondok, a szakosítás megoldatlansága is indokolta a három közeli fa­lu összefogását. Olyan kicsi tsz-ek, mint ez a három kü- lön-külön volt, nem tudják kihasználni a gépesítés, a nagyüzemi gazdálkodás elő­nyeit, — Egv óv telt. el lassan az egyesülés óta. Mutatkoznak-e már a megváltozott szervezet előnyei? — Hogyne. Mégpedig sok­oldalúan. Én a legfontosabb­nak azt tartom., hogy tovább Kélhodonyi változások nőtt a szövetkezet becsülete. ■I Uz-tagok a korábbinál na­gyobb odaadással kapcsolód­tak a munkákba. Az aratás és a vetés idényében nem egy olyan vasárnap volt, ami­kor községenként 140—150 férfi és asszqnv szorgoskodott a határban, Jó érzés Halla­ni, hogyan árad a szorgalmas tagok szavaiból a gazda büszkesége, amikor például azt állapítják meg, hogy na­gyobb termést adott a kuko­rica a tsz-ben, mint a szom­szédos állami gazdaságban. Szükséges és előnyös volt az egyesülés. A tagság okosan döntött, amikor ezt as utat választotta­— Közigazgatásilag váltó» zott-e a helyzet?-» Bent van a kérelmünk, hogy a tanács vezetése is lépést tarthasson az egyesü­lés során kialakult helyzet­tel, Még nincs határozat. Mindhárom községnek ön­álló tanácsa van, de jói együtt­működünk. A titkár és én szo­ros kapcsolatban állunk a kis­ecset! és a szentéi tanáccsal, —» így tehát gondot is oko­zott az egyesülés, — lér ez még csak a ki­sebb gond Mi fontosabbnak lekint.iük, hogy a kétbodonyi tsz-nek a székhelye is Két- bodonyban legyen. Egyelői« ugyani* Kisecseten van a tsz? iroda, mert itt nincs megfe­lelő helyiség. A Magvarnán- dori Állami Gazdasággal tár­gyalunk, hogy adja* át a kétbodonyi kastélyt a tsz- nek, hiszen ők úgysem tud­ják megfelelően kihasználni. Tsz-irodának pedig nagyon jó lenne. Természetesen mi Kétbodonyt nemcsak gazda­sági. hanem művelődési köz­ponttá is ki akarjuk fejlesz­tem, — Szép, hogy a tanács fi­gyelme erre is kiterjed. — Az egyesülés a mi le­hetőségeinket is növelte. Egyébként ezekről a kérdé­sekről a tsz-tagok többet tudnak mondani. Különösen Szentén . ,. Viharok után Szentén, a község szívében, az élelmiszerbolt előtt idő­sebb asszonyokkal találkozom, Papíron tsz-tagok, az Idén azonban eddig még nem sok munkaegységet gyűjtöttek, csak az egyiknek a férje se­rénykedett jobban, mint az utóbbi években. Betegségié, egyéb családi gondjaikra hi­vatkoznak. Keserű szavak­kal idézik tavalyi csalódá­saikat. — Tavaly még csak hét fo­rint előleget adtak egy le­dolgozott munkaegységre — mondja az idősebb asszony derekat fájlalva. — Bete­gen is eljártam dolgozni, mert Ígértek fűt-fát és elhittem, Decemberben még az előle­get se kaptuk meg, év végi osztalék meg senkinek se ju­tott. — Olyan elnökünk volt — mondja valamivel fiatalabb társa —. hogy a kocsmából irányította a tsz-t. Az talán mindig részeg volt. Azt se tudta, miket beszél, miket ígér. Két évig pusztította a mi pénzünket, meg az álla­mét is. — S mi lett vele? — Leváltottuk. Ügy mesé­lik a faluban, hogy Váera ment utána munkásnak. Ott, is csak rabja maradt az ital­nak és egyszer úgy berúgott, hogy beléfordult a Dunába. Be is fulladt. — Most mennyi az előleg? Hét forint még mindig? — kérdezem, Az idős asszony felélénkül, =■ Más már itt az élet »=» mondja. — Most már előleg­re is húsz forintot fizetnek munkaegységenként. Az üzem­egységvezető is szavatartó ember. Nem hiteget, mint a régi elnök, de minden ígé­retét megtartja­Leszavazták a részest Raksányi a répaföldről jön éppen, amikor találkozunk. Erős és rendkívül nyugodt amber benyomásét kelti, El­mondom, milyen nyilatkoza­tokat hallottam.-rr Mind igaz — erősíti meg az idős asszonyok állításait. — Az előző vezetőség na­gyon lejáratta a becsületét. Erős volt itt a rokonizmus, Freistag Péter kommunista, mégis két évig távol maradt a tsz-tői, Bozsó Imre is el­szorított ember volt De vol­tak így többen js, — És most? =- Rendszeresen eljárnak a munkákba Ök mutatják a jó példát — Miben látja az egyesü­lés előnyét? .— Sokat ér, hogy megkezd­hettük a szakosítást A nagy­üzem elképzelhetetlen szako­sítás nélkül- Persze még csak a kezdet-kezdetén járunk. Főleg az állattenyésztésben tudtunk szakosítani. Kisecse­ten helyeztük el a fejős te­henekből a pozitív állományt Kétbedonyban pedig a ne­gatív állományt. A hízóálla­tok Szaipka-pusztára kerül­tek. Szentén neveljük a nu- ' endék-üszőkot, A sertéseket Kétbodonyba, a juhokat Kis- ecsetre központosítottuk,-r És a növénytermesztés­ben? =» Qtt is igyekszünk sza­kosítani. Csákhogy ott nem megy olyan gyorsan. — § mit hozott még az egyesülés ? A legnagyobb jelentő­ségű dolog véleményem sze­rint, hogy bár korábban na­gyon kedvelték errefelé a részes gazdálkodást, az idei tervtárgyaló közgyűlésen a tagság leszavazta a részest. A munkák mégis idejében és jól el vannak végezve. Ter­mészetbenit csak munkaegy­ségre adunk és viszonylag nem is nagyon sokat. Búzá­ból, árpából, kukoricából ösz- izesen négy kilót munkaegy­ségenként. — Mi hozta a változást? — Az előleg? Húsz forint munkaegységenként már nem kis összeg. Egynémeiyik gyen­ge tsz-ben év végén se fi­zetnek sokkal többet. Mi har­minchárom forintot tervez­tünk. Az elemi csapások so- kat elvittek a várható ter­mésből, a tervezett munka­egység érték becslésem sze­rint mégis meglesz, Lakos György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents