Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)

1965-11-24 / 280. szám

NOGEÄD T965. november 24. szerda. 4 az édestestvért Mint MOST LESZ két esztendeje, hogy Benczúrfalvát közigazga­tásilag Szécsényhez csatolták. Az önálló tanács helyett ki- rendeltség intézi a közügye­ket. A tsz is a szécsényi gaz­daság egyik üzemága lett. Helyes volt az intézkedés, mert Benczúrfalván alig 120 család él, hirtelen lejtős né­hány hold szántóföldjük is kevés lehetőséget adott a fejlődéshez. Szécsényhez való csatolásukkal viszont nagy le­hetőségek nyíltak meg előt­tük is. Tagjai lettek egy jól gazdálkodó, hozzáértő vezetők irányításával működő közös gazdaságnak. Marosvölgyi István, a köz­ségi tanács tagja mondotta el, hogy a községfejlesztésre be­fizetett összeget is rendben „visszakapják”. Most egy au­tóbusz megállót építenek, ké­szülnek az egyik utca kőbur­kolására. Művelődési ottho­nuk van a Benczur-kastély egyik szárnyában. Az utcát higanygőzlámpák világítják. Két esztendő múlt az összevo­nás óta. de máris számbave- hetőek Benczúrfalván az elért eredmények. Valami mégis nyugtalanítja a benczurfalviakat. ősi szlovák település ez. Szűk völgybe szorulva, keser­vesen kellett az életért küz­deni. A zsellérnek a dom­boktól elhódított szántóföld jutott. A lapálvosabb részt a földesurak birtokolták. P- nem volt más választás, mint menni a megélhetés után az ország különböző részébe. A felszabadulás juttatta a nincsteleneket földhöz, aztán hívta őket a gyár, a bánya, az építkezés. Ettől kezdve szépen gyarapodtak, a kisab- iakos, régi házakat újjáépí­tették, a gyerekek egy részét felsőbb iskolába küldték. Ki­csi volt a gazdaságuk, de töb­bet adott, mint a régi világ­ban. A benczurfalviak joggal büszkélkedhettek a felszaba­dulás után elért eredménye­ikre. És hiába, hogy az ösz- szevonással megindult egy új lehetőséget ígérő fejlődés a faluban, ezt egyelőre még­sem tartják annyira maguké­nak, mint a régit, a kisebbet. Magulya János fogalmazta meg a gondolataikat: — Látjuk az eredményeket, örülünk is neki, de tudatunk még nem barátkozott meg az­zal, hogy elvesztettük önál­lóságunkat. SOKAN VISSZAIDÉZIK lelkes párttaggyűléseiket, ta­nácsüléseiket. a lakosságnak a közös feladatokra való meg­mozdulását. Most ilyesmi nincs. Az a néhány tanácstaig is azt tartja: ,.A Szécsényben tartott tanácsüléseken nem szólunk semmit, nekünk nincs nagy szókincsünk és attól tartunk, kinevetnek bennünket...” De nemcsak arról van szó, hogy a tanácsülést kisebbségi érzéstől némán végig ülik, hanem arról is, hogy most már a Szécsényben tartott ülésre egyre ritkábban men­nek el. A lakosság sem vál­lal már közösségi munkát. Van pénzük például, de mun­kaerő hiányában nem tudják az útépítést befejezni. A ku­korica is töretlen. Várnak: majd a szécsényiek. A benczúrfalvi példából levonhatjuk azt a következte­tést, hogy a tanácsok összevo­nása nem adminisztratív, ha­nem elsősorban politikai-gaz­dasági kérdés. A szécsényiek mégis a po­litikai munkára fordítják a kisebb gondot. Hogy a benczúrfalvi tanácstagoknak ne legyen kisebbségi érzésük, több munkával kéne őket megbízni, amiért teljes fele­lőséggel tartozzanak. Mert hiá­ba, hogy megkapják az anyagi támogatást, még ma sem ér­zik a szécsényiekkel egyenlő félnek magukat. Sérti őket például, hogy a tsz központ is a gyenge minőségű igás ál­latokat adja Benczúrfalvára, noha az ő vidékükön erősebb állatokra volna szükség. A szécsényi tanács ezért bízza meg a benczúrfalvi tanácsta­gokat, vizsgálják meg, hogy a termelőszövetkezetben egyen­lő félként kezelik-e őket. De kérje számon a tanács azt is, miért nem törik még Benczúr­falván a kukoricát. Időközön­ként tartsanak végrehajtóbi­zottsági és tanácsülést Benczúrfalván is. Ott tárgyal­ják meg a falu problémáit Ha majd érzik, hogy számíta­nak rájuk, a feladatokért fe­lelősség nehezedik vállaikra, nem fn~-ák magukat kisebb­nek tartani. RENCZÜRFALVÄN nincse nek ellene az egyesítésnek. : értik ennek jelentőségét, d? ; egyenrangúak akarnak lenni j Ez az igényük pedig jogos, mert az összevonás alapja is az egyenjogúság. Hogyan is mondiák? — Ha már Szécsényhez csa­toltak, akkor a szécsényiek ! fogadjanak is be úgy, mint az édestestvért. B. Gy. Űj szovjet film Volt egyszer egy öregember Grigorij Csuhraj ama feltö­rekvő fiatal szovjet művészek közé tartozik, akik mély meg­győződéssel, örökös nyugtalan­sággal keresik az újat, a me­részet a szovjet emberek éle­tében, küzdelmeiben, boldogu­lásában. Korábbi filmjeivel — „Negy­venkettedik”, „Ballada a ka­tonáról”, „Tiszta égbolt” — már világra szóló hírnevet szerzett. Filmművészetét sajátos hangvétel és sajátos atmosz­féra teremtés emeli az átlag fölé. Előző filmjeinek a múlt­ból merítette témáit, míg új filmjében — Volt egyszer egy öregember — mai témát dol­goz fel. Már az első képsor megjelenésével és a kísérő zene megszólaltatásával érzi a néző, hogy sajátos egyéni ízű filmet láthat. A történet meséhez hason­lóan kezdődik — ami mindvé­gig eleme marad a filmnek —, később olyan jellegzetes mű­fajjá szövődik, amit a balla­da, a líra és a mese mesteri ötvözete nyújthat. Így mondja el a rendező egy munkában elfáradt, meg­öregedett emberpár életének történetét, helytállását, apró örömeit, mindazt, amit csa­ládjukért és a társadalomért tettek egész életükben, de különösen nyugdíjazásuktól életük végéig. Természetes volna, ha dol­gos életük után a kényelmet választanák és a Krímben é'ő fiukhoz költöznének, de ők a nehezebbet választják és északon élő lányukhoz men­nek akinek — úgy gondol­ják — nagyobb szüksége lehet segítségükre. Amikor az öre­gek számot vetnek sokat szen­vedett életükkel, egyértelmű igenlés a válasz, és úgy ér­zik helyesen cselekedtek, egyéni boldogságuk keresésé­ben hasznos szolgálatot tet­tek a köznek is. Csuhraj egyszerű eszközök­kel, a mese elemeivel, a hu­manizmus erejével mutatja be a szovjet emberek küzdel­mes életét. Űj filmje a néző szívéhez hatol és maradandó élményt nyújt a tiszta embe­ri életről, a küzdeni- és élni- akarásról. A két öreg szerepében na­gyon tetszett Ivan Marin (Barsi Béla) és Vera Kuznye- cova (Vajay Erzsi) alakítása. Polujanov fényképezése és Bahmutova zenéje elválaszt­hatatlan részei e nagyszerű filmnek. Lenkó Albert 12. Nem ingyen Prohorov magánkívül volt — Egy rohadt állat ez a ienki — kiáltott fel, rá se nézve Inozemcevre. — Az ölébe hullik valami, ő meg nem kap utána, az ökör> És akkor jött a kiállítás. Anatolij először Inozemcevet küldte oda. Inozemcev ki is ment Szokolnyikibe, körüjár- ta a kiállítást, este pedig je­lentette Prohorovnak: — Teli van a biztonsági szolgálat embereivel, semmit se lehet csinálni. A valóság (később beval­lotta) egyetlen detektívet se látott. Csak egyszerűen iná­ba szállt a bátorsága. Ott akarta hagyni Anatolijt. Aztán kiment maga Pro­horov. Sokáig tanulmányoz­ta a terepet, és megkockáz­tatta a dolgot. Sikerült. Az „ügyintéző” értelmesebbnek bizonyult az újságírónál. — Én most nem veszek át magatói semmit! S hozzá sze- •etném tenni, hogy rendkívül ostobán hangzik — mondta 4 natolijnak Sklyton, miköz­ben a Szokolnyiki parkban sétálgattak. — Többé nem találkozhatunk, ezt jól vésse az agyába. Adjon nekem egy telefonszámot. És ne siesse el a dolgot. Gondolkozzék! Olyan telefon legyen, ami nem kelthet feltűnést/ Ha talál ilyet, értesítsen. Még egyszer találkoztak. Anatolij megint csak a le­véllel jött, Sklyton megint visszautasította. Aztán me­sélt neki Sabolinról, az „izék­ről”. Sklyton nem szakította félbe, hallgatta. „Egy ilyen beszélgetés nem lehet veszé­lyes — gondolta. — A fic­kó valóban érdekes lehet, nem szabad kiengednem a kezemből...” E beszélgetések Szokolnyi- kiben szinte szárnyakat ad­tak Prohorovnak: menni fog a dolog! Levelet írt Rigá­ba a Sklytonnal létrejött ta­lálkozásairól: „Megoldottam az 1. számú problémát.” Prohorov félt, hogy Sabo­lintól szerzett értesülései el­kallódhatnak, ezért lemásol­ta azokat és elküldte Orszk- ba. „Ügy vigyázz rá, mint az életedre” — írta Kuznyecov- nak. A telefonhívás azonban nem jöttj bármily türelmet­lenül is várta. Sklytont ekkor már két­ségek gyötörték: „És akkor mi lesz, ha ezek az „izék” az orosz kémelhárítástól jön­nek?” Állandóan úgy érezte, hogy követik. Az idegei telje­sen felmondták a szolgála­tot Leningrádban, a szállo­dában, részegségében eltörte a telefonkagylót és így ki­abált: „Tudom, hova rejtik a mikrofonjukat!” Mikrofont nem talált ugyan, de a szét­tört kagyló árát meg kellett, fizetnie. „Még jó, hogy nem tudnak erről a marhaságról Moszkvában, a követségen” — gondolta másnap. Moszkvában azonban tud­tak róla. Igaz, nem a követ­ségen. — Sklyton ideges — mond­ta Kuprin Roscsinnak. — Mi bántja vajon? Falusiak a képernyő a te nek előtt hiß a leve — Téli falusi esték — 4 tv téli mezőgazdasági szakfilmsorozata Holnap este 18,25 órakor kezdődik a tv-ben az idei me­zőgazdasági szakfilmsorozat. A 12 filmből álló műsor első filmjének címe: Fertőző ál­latbetegségek. A filmek té­mái még változatosabbak, át- fogóbbak, mint a múlt esz­tendőben. Az idei — im­már negyedik sorozatban — az állattenyésztés legtöbb gondjain kívül szó esik a nagyüzemi növényvédelem legfontosabb tennivalóiról, a gépesítés, villamosítás je­lentős eseményéről, a rétek, legelők és lejtős területek helyes, szakszerű művelésé­ről, sőt a méhészetről is. A Rádióújság hetenként előre közli majd a filmek címét, csütörtöki adásidejét s a va­sárnapi ismétlések időpont­ját. Tavaly tízezrek nézték szervezetten és vitatták meg az egyes adások mondani­valóját s az azzal kapcsola­tos helyi gondokat, felada­tokat. A Művelődésügyi Mi­nisztérium irányításával a különböző társadalmi és tö­megszervezetek — Hazafias Népfront, TIT, KISZ, Nép­művelési Intézet stb. — vol­tak a szakfilmek csoportos megtekintésének szervezői- Ebben az évben nincs ilyen, központilag irányított szer­vezés. Remélhető azonban, hogy a tsz-klübok, művelődé­si otthonok most sem lesz­nek zárva a szakfilmek adá­sának időpontjában. Sőt, a hírek szerint az idén is sok­felé szervezik a helyi mű­velődési szakemberek és szakvezetők a filmek cso­portos nézését és felkészül­nek a filmet követő helyi vi­tára. Ehhez segítséget nyújt a Mezőgazdasági Könyvkiadó által szerkesztett tájékoztató, amelyben minden televíziós szakfilmhez ajánlanak 2—3 szakkönyvet. Ezenkívül — a múlt évi jó tapasztalatok eredményeként — az idén is hetenként közöl olyan ripor­tot a Magyar Mezőgazdaság című szaklap, amely a Te­levízió szakfilmjéhez kapcso­lódik, kiegészíti, friss ada­tokkal bővíti annak monda­nivalóját. A sorozat egyes filmjei nem tartoznak szervesen egymáshoz. Csak feladatuk azonos: gyarapítani a téli időszakban a mezőgazdaság dolgozóinak, a nagyüzemek irányítóinak szakismereteit, terjeszteni a jól bevált mód­szereket, okos kezdeménye­zéseket. — Már az a tény, hogy ideges, bizonyos következte­tésekre ad lehetőséget — fe­jelt Roscsin, majd rágyújtott es tovább beszélt: — Figyelj ide... Catherine Cataway születése Ez egyúttal azt is lehető­vé teszi, hogy egy-egy tsz- ben általános, vagy speciális szempontok szerint szervez­zék a szakfilmeket közösen néző csoportokat. Azoknak, akik az egész mezőgazdaság iránt érdeklődnek, ajánlatos es hasznos megnézniök mind a 12 filmet. Ugyanakkor az ál­lattenyésztők az állatbeteg­ségekről és a helyes takarmá­nyozásról szóló filmeket néz­hetik meg közösen, a növény- termesztők a növényvédelem­ről, a rét- és legelőgazdálko­dásról szóló adásokat és így tovább. Csak javára válik a szövetkezeteknek, ha igénybe­veszik, kihasználják a szem­léltető oktatásnak ezt a fej­lett módszerét. Érdemes külön szólnunk a Televízió másik műsoráról, a Téli falusi estékről is. Ez ta­valy jelentkezett először és az volt a feladata, hogy segítsé­get adjon a falusi politikai oktatáshoz, az időszerű agrár- politikai, gazdaságpolitikai feladatok, módszerek ismerte­téséhez és megoldásához, il­letve alkalmazásához. Olyan jó visszhangja és kedvező ha­tása volt a sorozatnak, hogy az idén folytatják. Péntek esténként felváltva jelentkezik majd az általános politikai tanfolyammal, külön 45 per­ces adásban. A Téli falusi esték ebben az évben hét részes sorozat lesz. Mindegyik előadást bőven gazdagítják majd filmbetétek, rajzok, grafikonok. A Téli falusi esték először december 10-én pénteken este 19 órakor jelentkezik: Hont János, a földművelésügyi mi­niszter első helyettese tart előadást a mezőgazdaságig ter­melés néhány anyagi-műsza­ki feltételéről. Utána de­cember 17-én dr. Soós Gábor miniszterhelyettes a talaj­adottság és a termelési szer­kezet összefüggéseiről, január 7-én Keserű János miniszter- helyettes a korszerű eljárá­sokról és eszközökről, január 14-én Tóth Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságá­nak osztályvezető helyettese az anyagi ösztönzésről, január 21- én dr. Dimény Imre, az MSZMP KB mezőgazdasági osztályának vezetője az idő­szerű feladatokról, problé­mákról szól a televízióban. 1966 január 28-án a népgaz­daság helyzetéről, feladatairól, február 4-én pedig a nemzet­közi helyzetről lesz előadás. Bőven lesz tehát lehetőség, hogy a tv segítségével is gya­rapítsák tudásukat, ismeretei­ket a ‘mezőgazdaság dolgozói, irányítói és azok, akik érdek­lődnek a falu élete iránt. K. M. Két és fél hóna] után jött meg a papír, hogy men­jek be a tanácsházára. Tíz perc nem nagy idő; any- nyi alatt meghallgattak, s mondták: fizessek háromszáz forint bírságot. Hát ez volt... — fejezi be a vanyarci em­ber, akivel a buszban ele­gyedtünk szóba. Az utitárs a háztájiból te­jet vitt a begyűjtőbe. A tej­ről a vegyvizsgálat megálla­pította, hogy — híg a leve: vagyis az előírtnál jóval ke- ! vesebb a zsírtartalma. Ilyen tejet értékesíteni szabálysér­tés. A bírságolás jogos, de . . . — ... miért váratott ma­gára hetven napig a bírsá­golás? — érdeklődtünk a pásztói járási tanács-vb igaz­gatási osztálya vezetőjénél. ! — A tejmanipulációról so­I káig azt hittük, hogy már nem is létezik — mondja. — Valaki, egészen váratlanul, Dengelegen próbálkozott meg vele először. Aztán Kutasón, Szirákon, Palotáson, Erdő­kürtön ... Nem, nem önjöt­tek vizet a tejbe; más tör­tént. A szabálysértési elő­adó elé került gazda az első rocskányi tejet bevitte a be­gyűjtőbe; a másodikat: a j jobbat, zsírosabbat felhasznál­ta odahaza. A szabálysértési előadó esetenként háromszáz- hatszáz forintos bírságot rótt ] ki ezért a visszaélésért. A ! lassúság? Nos, annak egy- ; szerű az oda. Az előadó több mint két hónapig betegállo­mányban volt. Ez alatt gyü- lemlett fel a restancia. A járás területén — mint a későbbiekben kiderült — emelkedett a szabálysértési ügyek száma. " — Nézetem szerint nem az emberek fegyelmezetlensége nőtt, inkább a felderítés ja­vult. A hivatásos rendőri ál­lomány mellett sok mezei lolvajkodásra derítettek fényt az önkéntes rendőrök és a munkásőrök. Mi, az igazga­tási osztály dolgozói nagyra értékeljük azt a megelőző­felvilágosító munkát, amelyet jogpropaganda előadásaival a munkásőrség, a rendőrség, az ügyészség végez. Sokkal kevesebb elismeréssel szól­hatunk arról, hogy számos gazdaság — állami és szövet­kezeti — e munkakör ellá­tására alkalmatlan, beteges, öreg embert állít éjjeli őr­nek. A pásztói járás szabálysér­tési ügyviteléről beszélget­tünk a megyei tanács-vb igaz­gatási osztályán is. — A járásban ebben a hó­napban felszámolják az el­maradást, — így az osztály- vezető. — Az ott tapasztalt késedelem, szintén objektív okok miatt, más járás terü­letén is előfordult. Arra saj­nos nincs lehetőség, hogy szükség esetén helyettest, ál­lítsunk be. Azt ellenben igyekszünk elérni, hogy a szabálysértési előadók huza­mosabb akadályoztatása ide­jén a sürgősebb ügyeket a helyi igazgatási osztály veze­tője tárgyalja. B. Z. Űj életmentő gyógyszer A tábornok íróasztalánál ült, és félretolva a dossziékat, figyelmesen hallgatta a szem- nenülő Roscsint. Roscsin mel­lett Kuprin és helyettese, Ko­zni, egy régi, tapasztalt nyo­mozni foglalt helyet. — Minden tény azt bizonyít­ja, Pjotr Mihailovics — mondta Roscsin —, így Pro­horov viselkedése, találkái, levelei, Sklytonnal létesített kapcsolata, makacs igyekeze­te, hogy külföldiekkel szoros kapcsolatba kerüljön, mindez, ismételten azt bizonyítja, hogy olyan értesülésekkel rendel­kezik, melyek a külföldi kém­szervezetek részére érdekesek lehetnek. Biztosítja ezt óva­tossága is. Ravasz, mint a róka ... — Valóban — tette hozzá mosolyogva —, Korcsagin emberei panaszkodnak is, hogy úgy viselkedik. mint egy profi. (folytatjuk) A Chinoin Gyógyszerarugyár ban megkezdték egy új peni­cillin származék, a Methicillin üzemszerű gyártását. Az új gyógyszer — amelyhez hasonlót eddig import útján kellett beszerezni — olyan hatóerővel rendelkezik, mint amilyen^ nel egyetlen antibiotikumunk sem, A gyár új terméke nagy érdeklődést váltott ki ön is, exportálása — elsősor­ban a baráti országokban — már megkezdődött. A Chinoin Gyógyszerárugyár munkásnői steril körülmények között ampullázzák a Methici Hint. (MTI foto — Bárok Péter felvételt

Next

/
Thumbnails
Contents