Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)

1965-11-24 / 280. szám

NÓGRAn november 24. szerda. 2 As USA manőverei as A A Sx- értekesleten RIO DE JANEIRO (MTI) Az amerika-közi állandó fegyveres erők gondolatával szemben eddig felmerüli el­lenállás folytán Rusk ameri­kai külügyminiszter az AASZ riói értekezletén módosított formában terjesztette elő az Egyesült Államok elgondolá­sát a latin-amerikai országok katonai összefogásáról. Az amerikai álláspont elfogadta­tása érdekében az Egyesült Államok azt az engedményt tette, hogy a közös latin- amerikai fegyveres erők ne legyenek állandó jellegűek, hanem az AÁSZ tagállamai­nak hadseregében annak bi­zonyos részét tartsák készen­létben ilyen célokra, más­részt az egyes országok hoz­zájárulása legyen önkéntes. Az AÁSZ-ártekezleten hét­főn elmondott beszédében Rusk azt is hangsúlyozta, hogy a vietnami háború „az összes szabad országok ügye”. Megfigyelők ennek a kijelen­tésnek az alapján es mivel Rusk a közös latin-amerikai katonai erőt úgy tüntette fel, mint amely az ENSZ rendelkezésére is állna, most azt talál­gatják, hogy az AÁSZ érte­kezletén előterjesztett ameri­kai javaslat nem tekinthető-e az ázsiai háború nemzetközi­vé tételének bevezetőjeként A% Egyesült Államok kormánya vessen véget a dél-vietnami háborúnak A tanács elnökségének határozatai Az amerikai agresszív há­ború fokozása és kiszélesíté­se következtében tovább rom­lik Vietnammal kapcsolatban a helyzet — hangzik az a fel­hívás, amelyet a Béke-világ­tanács elnöksége * intézett helyzetről és felhívással mindazokhoz, akik harcolnak a békéért, a szabadságért és az igazságért. A felhívás hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államok kormánya a világ közvéle- ...... , , . . . . ményének tiltakozása ellené- e“rópai kisebbség re következetesen kiterjeszti diktatúrájának megszüntetne erdekeben Rhodesiában, vala­mint Dél- és Közép-Afrika pán akkor oldható meg. ha el­ismerik ezeket az alapvető tételeket. A Béke-világtanács elnök­sége határozatot hozott a rho- desiai kérdésről, az adeni for­dult a három kontinens Ha­vannában tartandó konferen­ciájához. Az elnökség hatékony in­tézkedéseket, szükség esetén fegyveres erő alkalmazását rendkívül veszélyes katonai kalandjait Vietnamban. A Béke-világtanács elnök­sége sürgeti, hogy mozgósít­sák a béke és a szabadság át­fogó világmozgalmát, követel­jék az Egyesült Államok kor­mányától, hogy vessen véget a dél-vietnami agresszív há­borúnak, vonja ki onnan csa­patait és fegyverzetét, biztosít­sa a dél-vietnami népnek azt a jogát, hogy maga oldja meg ügyeit. Az Egyesült Államok kormánya haladéktalanul szüntesse meg pusztító hábo­rúját egy szuverén és függet­len ország, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság el­len; ismerje el a dél-vietna- mí Nemzeti Felszabadítási Frontot, mint Dél-Vietnam 14 millió lakosának egyetlen és igazi képviselőjét. A felhívás hangsúlyozza, hogy a vietnami kérdés csu­más részeiben is. Az elnökség követeli, hogy biztosítsák az afrikai nép függetlenségét a többség által gyakorolt hata­lom alapján. Az Adenra vonatkozó nyi­latkozatban a Béke-világta­nács elnöksége határozottan elítéli az angol imperializmus adeni és dél-jemeni akcióit, tiltakozik az arab nép ellen alkalmazott rendkívüli intéz­kedések és terror-cselekmé nyék ellen, és követeli a be­börtönzött hazafiak szabadon - bocsátását. A három kontinens konfe­renciájához intézett felhívá­sában a Béke-világtanács el­nöksége hangoztatja, hogy tel­jes mértékben támogatja Ázsia, Afrika és Latin-Ameri­ka népeinek első szolidaritási konferenciáját, amelyet I960, január 3—10-én tartanak Ha­vannában. A Bdke-világtanács, amely mindenkor következetesen vé­delmezte az afrikai, ázsiai, es latin-amerikai népek szolida­ritásának ügyét, delegációt küld e fontos konferenciára. Külföldi kaleido szkép Litvániában megkezdték az terelnök intézett Ajub Khan Ansziluett elnevezésű olvasó pakisztáni és Sasztri indiai eh automata sorozatgyártását, amely lehetővé teszi különbö­ző írásos információ feldol­gozását az elektronikus számí­tógépekben. Az automata, amely 15—20 operatőr eddigi munkáját végzi el, papírra, fényképre, vagy filmszalagra rögzített különböző írást for­dít le a számok nyelvére és visz át lyukasztott szalagra. Kívánság szerint a sziluett a szöveget Morse-jelekre teszi át és távirati úton továbbít­ja. MOSZKVA: A moszkvai finn nagykövet keddi díszebédjén, amelyet a Szovjetunióban tartózkodó Ahti Karjalainen miniszter­elnökhelyettes és külügymi­niszter tiszteletére rendezett, megjelent Anasztasz Mikojan, a Legfelső Tanács elnökségé­nek elnöke és Alekszej Ko­szigin szovjet miniszterelnök is. BUENOS AIRES: nökhöz, hogy a Szovjetunió területén vitassák meg együt­tesen a kasmíri viszályt. Ajub Khan már elfogadta a moszk­vai felajánlást. RÖMA: Hétfőn este Milánó köz­pontjában erőteljes Francó-el- lenes tüntetés bénította meg a forgalmat három órán át Fraga Iribarne, Franco tá­jékoztatási minisztere ugyan - is Milánóba látogatott az ott- tani spanyol kiállítás alkal­mából. A tüntetők felgyújtot­ták a kiállítás épülete előtt elhelyezett spanyol lobogókat, majd nagyszabású Franco-el- lenes felvonulást rendeztek. A falangista miniszter egy mellékkijáraton és a rendőr­ség védelme alatt volt kény­telen elhagyni a kiállítás épü­letét Lengyelország az EAK egyik legfontosabb kereskedelmi partnere OehabSassser tanácskosás KAIRÓ (MTI) A kairói sajtó vezető helyen méltatja az EAK és Lengyel- ország barátságát, hangsúlyoz­za, hogy Ochab elnök látoga­tása tovább szilárditja a két nép kapcsolatait. A Gumnu- rija hangsúlyozza, hogy az EAK vált Lengyelország leg fontosabb közép-keleti és af­rikai kereskedelmi partneré­vé. A két ország kereskedelmi cseréjének volumene 1954 és 1962 között több mint 200 szá­zalékkal haladta meg a ko­rábbit és azóta is tovább nö­vekedett. Az Ochab-Nasszer tanács­kozás kedden délelőtt nyílt meg hivatalosan a kairói Kubben palotában. Az EAK elnöke vendégét, mint az Egyiptomba látogató első lengyel államfőt üdvözölte. A két küldöttség a hivatalos ta­nácskozást vasárnap folytat­ja. A megbeszélések két sza­kasza között Ochab elnök körutat tesz az EAK-ban. Iván cár második temetése MOSZKVA (TASZSZ) Kedden a Kreml-beli Ark­angyal-székesegv házban, tör­ténészek és régészek Jelenlé • tében, a filmesek jupiter-lám- páinak kerszttüzében másod­szor is elhelyezték kősírjában Rettegett Iván cár (1530-1584) földi maradványait Vele együtt ismét visszatették a sírba két fiának, Ivánnak és Fjodornak, valamint Mihail Szkopin-Sujszkij hercegnek a maradványait is. A dolog előtörténete a kö­vetkező: 1963 tavaszán az Arhangelszkij (Arkangyal) székesegyház dél-keleti falai­nak és boltíveinek tatarozása köziben felnyitották a négy kősírt. A fekete szerzetesi csu­hában eltemetett Iván cár ko­ponyáját később Mihail Ge- raszimov, az ismert antropo­lógus tanulmányozta, s tudo­mányos rekonstrukciós mód­szerrel megalkotta a rettegett cár szoborportréját­A holttestek mostani visz- szahelyezése előtt már min­den csontot különleges ol­dattal tartósítottak és száraz homokógyba tették. Tüntetés Amerikában a vietnami háború ellen Bombát dobtak a Buenos Airesben levő szovjet nagykö­vetség épületére. A jelentések szerint anyagi károk keletkez­tek, de sebesülés nem történt. RECIFÄ: A brazil rendőrség hétfőn este leleplezett egy diák-ösz- szeesküvést. A diákok savval akarták leönteni Robert Ken­nedy igazságügyminisztert, amikor kedd délután találko­zik a Pernambuco egyetem diákjaival. BUKAREST: Egyhetes hivatalos ausztriai látogatás után kedden reggel visszatért Bukarestbe Ion Gheorghe Maurer, a román minisztertanács elnöke, és kí­sérete. KARACHI: Bhutto pakisztáni külügymi­niszter kedd reggel egy szov­jet repülőgépen Moszkvába utazott, hogy a hivatalos je­lentnek szerint „teliesítse egyik legfontosabb diplomá­ciai küldetését, amely tovább erősítheti a szovjet-pakisztáni kapcsolatokat.” Bhutto moszk­vai útja azt a felhívást köve­ti, aeweíyet Koszigin minisz­Bcikelcy, Kalifornia, USA; A Vietnam Napját szervező amerikai bizottság kezdeménye­zésére mintegy tízezren vonultak tüntető menetben a Berkeley-egyetemtől Oaklandba, til­takozásul a vietnami háború ellen. Képünkön: A tüntetők egy csoportja a békemenet során (Rádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) FRANCIAORSZAG VÁLASZTÁS ELŐTT (I.) Szavasat a filntssinéssnőre — A nagy tét — Mi less a „hármas befutó“ A Negyedik Köztársaságban csak a képviselők és a sze­nátorok alkották azt a vá­lasztótestületet, amely titkos szavazással döntött arról, ki legyen a köztársasági elnök. Szó ami szó: az akkori ál­lamfő funkciója inkább for­mális volt. Hogy De Gaulle tábornoknak a legutóbbi, szeptemberi sajtókonferen­ciáján elhangzott megállapí­tásával éljünk, alig volt más feladata, mint — kri­zantém-kiállítások meg­nyitása ... Így aztán érthető, hogy a köztársasági elnökválasztás szavazási meneteiben egyes honatyák még azt a tréfát is megengedték maguknak, nogy a szavazólapra — egy filmcsillag nevét írják. A francia hivatalos lap az 1951- es elnökválasztás szavazá­si eredményeinek közlése­kor szemérmesen „Egyéb szavazatok” rubrika alatt kö­zölte azoknak a szavazócé­duláknak a számát, amelyek úgy hullottak az urnába, hogy a komolytalan képviselők, szenátorok egyike-másika Martine Carol nevét bigy- gyesztette rá. (Az akkori evek Brigitte Bardot-ja volt, akinek szépen formált tes­tét minden mozilátogató meg­ismerhette ...) De Gaulle tábornok ötö­dik Köztársaságának alkot­mánya 1958-ban már kiter­jesztette az elnökválasztói testület kereteit, a köztársa­sági elnök megválasztásának joga a városok és a megyék képviselőtestületeinek tagjait is megillette. '1962 októberé­ben pedig — népszavazás útján — az új alkotmányos előírást is módosították: most már minden választópolgárt az urnákhoz szólítanak, az egész francia választótestület (kb. 28 millió nő és férfi) dönt arról, hogy kinek a kezébe tegyék le az 1958-as alkotmány értelmében rend­kívül megnövekedett köztár­sasági elnöki hatalmat Az államfő a de gaulle-i ötödik Köztársaságban való­ságos uralkodó. Duverger, neves fancia közjogász es politikai szakíró szerint „olyan, mint egy múlt szá­zadbeli alkotmányos mo­narchia királya”. Hét évre választják meg, „nem felelős senkinek, hacsak a történe­lemnek nem”. A köztársasá­gi elnök jelöli ki a minisz­terelnököt egyedül ő oszlat­ja fel a nemzetgyűlést nép­szavazásra bocsáthat törvé­nyeket ő tárgyalja meg és ratifikálja a nemzetközi szer­ződéseket Mindezek alapján nevezi De Gaulle baloldali ellenzé­ke a jelenlegi rendszert — a személyi hatalom rendsze­rének. Támadja is, mert azt látja, hogy a személyi hata­lom lehetővé teszi „az or­szágnak a finánctőke általi közvetlen kormányzását”. (Ez Henri Claude kommunista közgazdász megfogalmazása.) A parlament szerepe, te­kintélye alaposan megfo­gyatkozott az ötödik Köztár­saságban. Költségvetési ki­adásokkal járó javaslatokkal élnie nem szabad, a kor­mányt megbuktatnia gyakor­latilag nem lehet. A szená­tus. a parlament felsőháza, nem akadályozhatja meg a kormány által kezdeménye­zett javaslatok törvénnyé vá­lását Az államfő és a kormány — a lényeget tekintve — egy. Különösen akkor, amikor De Gaulle tábornok rendkívüli egyénisége uralja a minisz­tertanácsot (Ülésein ő elnö­kei.) Nagy tehát a tét a de­cember 5-1 elnökválasztáson. Aligha jut eszükbe a válasz­tóknak, hogy filmszinésznöli nevét firkálják a szavazólap­ra. A szavazástól, tartózko­dók viszont minden bizony­nyal most is a választótes­tület tetemes hányadát teszik ki, minden franciaországi vá­lasztáson általában 20—30 százalék marad távöl a sza­vazóhelyiségektől. A hozzávetőleg 20—23 mil­lió leadott szavazat hogyan fog megoszlani ? — ez a kérdés tartja lázban ma Fran­ciaország közvéleményét. Né­mi tiszteletlenséggel sokan Deszélnek a december 5-i „ti- ercéről”, a hármas befutó­ról... Utalás ez arra, hogy az utóbbi években tömegeket kerített hatalmába egy új­nak nem mondható szenve­dély: a fogadás a lóverse­nyekre. Minden vasárnap, a sarki bisztrókban berendezett ideiglenes fogadó irodákban százezrek fogadnak egyetlen lóverseny egyetlen futamának befutójára. (A francia terv­hivatalban mondották: a fo­gadási kedv felszökése lát­tán menet közben módosí­tani kellett a IV. ötéves terv­nek a szerencsejátékokból származó bevételekre vonat­kozó részét...) A „tiercé” megtippelését a közvélemény egyébként köny- nyűnek tartja a december 5-i nagy, politikai versengésben: De Gaulle tábornok győzel­mét jósolja mindenki, mö­götte Mitterrand-nak, a bal­oldal egységes jelöltjének adják a legtöbb esélyt, a bamadik helyet illetően már megoszlanak a vélemények. Egyesek a katolikus Lecanuet, az MRP (amolyan keresztény- demokrata párt) jelöltjének személyében látják a harma­dik esélyest, mások Tixier- Vignancour-ra, a szélsőjobb- oldali ügyvéd-politikusra fo­gadnak, aki már a nyár de­reka óta járja az országot és fenegyerekeskedő stílus­ban, meg a szó szoros ér­telmében cirkuszi módon foly­tatja kampányát. (Cirkuszi sátrat bérelt, autókaravánt szervezett s úgy kalandozta be a tengerpartot.) Van még két teljességgel esélytelen jelölt: Marcilhacy, ugyancsak szélsőjobboldali, és Antier jobboldali irány­zatú politikus. Néhány száz­ezer szavazatnál többet sen­ki sem jósol neki. A tábornok mellett sok minden szól: a világháború bősének nimbusza, az a tény, hogy számos francia az ő ja­vára írja az algériai prob­léma megoldását, no meg az az elvitathatatlan vonzerő, ami De Gaulle külpolitikája a francia függetlenség és a francia nagyhatalmi szerep igenlésével az ország közvé­leményére gyakorol. Nem be­csülhetjük le De Gaulle helyzeti előnyét: ő van bir­tokon belül, ő jelenti nagyon sok francia számára a hata­lom stabilitását, folytonos­ságát is. A korhadt parla­menti demokráciát nagyon kevesen kívánják vissza, a de gaulle-i propagandagépe­zetnek könnyű dolga van, amikor azzal érvel, hogy a tábornok-elnök ellenzéke a Negyedik Köztársaság idejét­múlt rendszeréhez kívánna visszatérni. Ez a kommunis­ták programját tekintve nem áll, a túloldalon, a jobbolda­li „politikai állatok” (vigyá­zat, szó szerinti fordítás, a franciák ebben nem érez­nek semmi sértőt!) dolgában viszont majdnem igaz. Sora­ikban sokan sírják vissza „a regi szép időket”, amikor hat hónaponként buktak a kor­mányok és újra el lehetett osztogatni egymás közt a miniszteri tárcákat... De Gaulle külpolitikája a francia közvélemény jobbol­dalán és középső rétegeiben némileg riadalmat kelt, a hidegháború másfél évtizedé­ben az „atlanti” és az euró­pai közös piacra korlátozó­dó „európai” gondolat mélyen gyökeret vert. Ezt a hangu­latot próbálták meglovagol­ni az amerikaiak, amikor október végén ritka hevesse- gű De Gaulle-ellcnes kam­pányba kezdtek. Az elnökválasztás napjat megelőző időszakban érdekes képet nyújtott Franciaország annak a magyar újságíró de­legációnak, amelyet a fran­cia-magyar kapcsolatok tör- ' metáben először hívott meg a francia kormány. Ennek az újságíróküldöttségnek volt a tagja, élményeiről ezeken a hasábokon kíván a követke­zőkben beszámolni: Pálfy József V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents