Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)

1965-11-21 / 278. szám

—--------------«-T--------—-----------------------------------------------------------------------------------­n ogt! An vas^rpnaP' A tudás dicsérete Beszélgetés Makai Györggyel Harmadik éve rendezik meg Magyarországon, illetve Nóg- rád megyében a téli politi­kai könyvnapokat november közepétől februárig. Szécsény- ben a politikai könyvhét programjaként az MSZMP községi bizottsága és a Kos­suth Könyvkiadó Nógrád me­gyei Kirendeltségének szer­vezésében november 17-én iró-olvasó találkozót rendez­tek. Erre az alkalomra láto­gatott a megyébe Makai György író, aki délután Sal­gótarjánban a Nógrád me­gyei rendőrfőkapitányságon a BM dolgozóival beszélge­tett el a „Dzsungelháború Dél-Vietnamban”, a „Ki volt dr. Sorge?’’ című könyvekről, illetve az időszerű nemzetkö­zi helyzetről, este pedig szé- esényi olvasóival találkozott. Makai Györggyel Salgótar­jánban beszélgettünk. Íme a kérdések és a válaszok: KÉRDÉS: Elmondhatjuk, napjainkban nincsen aktuá­lisabb téma a vietnami kér­désnél. Ügy tudjuk, hogy Wilfred Burchett, a dzsungel­háborúról szóló riportkönyv szerzője az Ön régi barátja, s ön is jó ideje foglalkozik a problémával, illetve nem­rég járt Vietnamban. VÁLASZ: Valóban, Wilfred Eurchett, akinek szóbanfor- gó könyvét én fordítottam magyarra, régi jó barátom. 1948-ban Budapesten ismer­kedtünk meg. Abban az idő­ben ő polgári angol lapok , ... A társadalmi összefüggések mélyebb megértésének és ábrázolásának nélkülözhe­tetlen eszköze a világnézeti tudatosság, a mi korunkban a forradalmi munkásmozga­lomnak, a marxizmus—leninizmusnak az el­sajátítása ...” (Az MSZMP Központi Bizott­sága időszerű ideológiai irány­elveiből) tudósítója volt. Jelenleg Kam- tem. Az ország lakosságának bodzsában él, előreláthatóan jövőre fogom meglátogatni Ez alkalomra laoszi es dél- Vietnami utazást is tervezünk. Ámint azt Burchett könyvé­ben is írja, általában na­gyon érdekli a volt indo­kínai államok népeinek élete de emellett még más oka is volt rá, hogy 1963 végén és 1964 első három hónapjában ellátogasson Dél-Vietnam fel­szabadult területeire és csa­tatereire. Az Egyesült Álla­mok ugyanis új tipusú há­borúval kísérletezik Dél-Viet­namban, az úgynevezett kü­lönleges hadviseléssel, amely­nek szellemi atyja Maxwel Taylor tábornok volt. Jóma­gam ez évben, szeptember 4-től október 22-ig jártam Vietnamban és Kínában. A Vietnami Demokratikus Köz­társaságban csatlakoztam a Fock Jenő által vezetett hi­vatalos delegációhoz, velük tartottam a Kínai Népköztár­saságban is. Vietnamban az államfőtől a milicistán ke­resztül a kis tízéves paraszt- lanyig sok emberrel beszél­Az ,,-eM kérdőszócska és a nyelvhelyesség Az „-e” kérdőszócska hely- mészetesen nem tévesztendő télén használata, hibás írás- össze közeire mutató „ez” mu­beli alkalmazásának javítása nagyon sok munkát ad a fü­zetjavító tanítóknak, tanárok­nak. Az élőbeszédben azon­ban nem javítja szinte senki ezeket a csúnya, nyelvhelyes­séget sértő szórendi hibákat. tatónévmás régies rövid alak­jával, az „e” mutató névmás- sall! Pl: Ez a kérdés sokakat foglalkoztat. — E kérdés so­kakat foglalkoztat. A második mondat „e” szava nem azonos az „-e” kérdőszócskával, ha­Pedig nemcsak a gyerekek be- nem az „ez” mutató névmás széde hibás! rövidebb alakja) Lássuk az „-e” kérdőszócs- Az „-e” kérdőszócskát tehát ka hibás használatát tükröző önmagában nem használjuk, példákat: hanem kötőjelezve az állít­— Nem tudom, él-e vállal- mányhoz kapcsoljuk. jam ezt a beosztást. Azon Ezt a nyelvhelyességi elvet gondolkodom, hogy nem-e vol- sérti a bevezetőben szemlélte­in jobb, ha megmaradok je- tett mondatokban az „-e” kér­jen légi alacsonyabb, de szebb dőszócska helytelen szórendi munkakörömben* használata. A felsorolt mon­— Meg-e vetted már a téli (tatokban is az állítmányhoz tüzelőt? Ki-e hozzák, még jó kell tehát kapcsolni, így „...el- az idő? vállaljam-e ezt a beosztást-; — Jók-e voltatok gyerekek? -Megvetted-e már a tüzelőt?; Mindjárt jön Mazsola, be-e Kihozzák-e, még jó az idő?: kapcsolhatom nektek a tévét? bekapcsolhatom-e a tévét?” _ Karácsonykor el-e jogtok A többi mondat megértésé­j önni hozzánk? Ott-e lakik már hez egy kicsit nagyobb figye- nagymama? lemre van szükség. Ugyanis Az -e” kórdőszócskával azokban több szóval kifejezett mindig ’ kérdezünk, tudakoló- összetett állítmányt találunk dzunk önmagában jelentése Az alapelv azonban itt is azo­nincs Ügynevezett formai nos- Tehát így helyes a kér­szó (Nem jelöl külön fogai- dáses mondat szórendje; mat.) Szófajilag a módosító „Azon gondolkodom, hogy szók csoportjába tartozik! £pp_ nem volna-e jobb, ha meg- úgy mint az igen, nem, talán, maradok jelenlegi munkakö- vajon. A módosító szavak szó- römben.” (Itt a teljes alak rosan kapcsolódnak a man- után, a „volna” létezést jelen- dat valamelyik szavához tő igéhez kapcsolandó az „-e” (mondatrészéhez), és módosít- kérdőszócska.) A következő mondatban az „ott lakik” szerkezet vehető a teljes alakú állítmánynak, te­hát a kérdőszócskát a teljes alak után, az igéhez kell kap­csolnunk: „Ott lakik-e már ják a szó, illetve a mondat jelentését. Pl: Megyek moziba. Nem megyek moziba- — Megyek-e moziba? A második mondatban a „nem” módosító (tagadó) szó nagymama?” szorosan kapcsolódik az állít- Az utolsónak hagyott mon- mányhoz Az állítmány előtt datban szintén összetett állít- áll a két szóval együttesen mány található: (el fogtok jön- áll’ítunk; de azért nem írjuk ni — el fogtok-e jönni). Az ige egybe őket, és nem is kötője- jövő időben való ragozásánál a lezzük. főnévi igenév (jönni) változat­A harmadik mondat módo- lan, csak a „fog” segédigét ra- sító szava az ,,-e” kérdőszócs- gozzuk, — én jönni fogok, te ka- Szintén az állítmányhoz jönni fogsz stb. Ilyen esetek- kapcsolódik, azt módosítja, ben a ragozott segádigéhez kérdésessé teszi. kapcsölandó az ,,-e” kérdőszó. Az állítmány után áll. és Tehát ez a helyes szórend: az összetartozásuk olyan szó- „Karácsonykor el fogtok-e ros, hogy kötő jeleztük, szin jönni?” Kollektív élménye a népi par- tizanmozgalom. Ez mit je­lent? Néhány példa. Talál­koztam Észak-Vietnam első légicsatájának hősével, Pham Noc Lam-mal, akit a Szov­jetunióban képeztek ki és aki 29 éves. Neki két lelőtt ame­rikai repülőgépet jelent. Ta­lálkoztam az úgynevezett „vándorló városok” lakóival, akik, mert nappal bombáz­zák a várost, reggel felkere­kednek, elmennek messze az otthonuktól dolgozni, s csak éjjel térnek vissza. Nem ne­héz elképzelni, nekik mit je­lent. Átéltem bombázást, olyankor a támadó gépre mindenki lő. Döbbenetes él­mény a kitartásnak és a hő­siességnek az a példája, amellyel egyébként lépten- nyomon, bombázás közelében és rizsföldön egyaránt, talál­koztam. Pedig honnan indult el ez a nép! Vagy talán ép­pen azért? Egy német újság­író, aki hat évet töltött az országban, ezt írja: „Ez a nép óriási utat tett meg az éhenhalástól a nyomorig”. A világtörténelem legnagyobb éhínsége, amely mellett még az 1930-as kínai, vagy indiai éhínség is eltörpül, Vietnam­ban dühöngött 1944—46-ban. Ekkor 13 millió ember kö­zül kétmillió halt éhen. Ma a VDK-ban mindenkinek jut havonként pár deka rizs, ke­nyér, hús és cukor... Kíná­ban csak egy hetet töltöt­tem. Az ország gazdasági helyzete javult az utóbbi idő­ben, Peking áruellátása jó. A kérdés az, hogy képesek lesznek-e technikájuk továb­bi fejlesztésére, amely ter­mészetesen az életszínvonal emelésére is kihat. KÉRDÉS: Nem kevésbé iz­galmas téma a Sorge-ügy. Ami az aktualitását illeti, nemrég érkezett hír arról, hogy a Szovjetunió Hőse cím­mel tüntették ki Moszkvában azt az Abel ezredest, aki 1957-ben történt lebukásáig az Egyesült Államokban mű­ködő szovjet felderítő szol­gálat vezetője volt, sőt — filmet forgatnak róla... Se­gítette-e önt valaki a „Ki volt dr. Sorge?” című köny­ve megírásában illetve mi­iyen forrásokra támaszkodott a könyv Írásakor? VÁLASZ: A könyv meg­írásában olyan személyek se­gítettek, akik tevékenyen részt vettek a második világ­háborúban a szovjet felderí­tésben, Az Európában mű­ködő szovjet felderítő szolgálat egyik világszer­te közismert vezető szemé­lyisége, aki egyébként ma­gyar, jó ismerősöm, s jelen­leg is Magyarországon él, számos, a könyvben fellel­hető Sorge-ra vonatkozó hi­teles információm gazdája, Természetesen, rengeteg írá­sos dokumentumot is fel­használtam. KÉRDÉS: Végezetül elárul- hatunk-e valamit írói, illet­ve műfordítói terveiből? VÁLASZ: Van néhány ter­kesztem, a Kossuth Könyv­kiadónál havonként megjele­nő „Világesemények dióhéj­ban” című füzet szerkesztése szintén az én gondom. A nyu­gati könyvpiac legújabb szen­zációja az Angliában bör­tönbüntetésre ítélt szovjet fel­derítő, Gordon Lonsdale em­lékiratainak gyűjteménye, amely nemrég jelent meg Londonban. Lonsdale-t, mint ismeretes, 1961-ben felderítői tevékenységéért tizenöt évi börtönbüntetésre ítélték, 1964- ben úgy szabadult, hogy az Cleg Penykovszkij-ügy kap­csán „kicserélték” a Magyar- országon letartóztatott Wyn- ne-el. Érdekessége az ügynek, hogy a Szovjetunióban 1963- ban kivégzett amerikai—an­gol felderítő és ügynök, Oleg Penvkovszkij emlékiratai a Makai György vem, egyik sem titok. Köny­vet írok idei vietnami uta­zásom élményeiről, tanulsá­gairól, remélem, tavasszal napvilágot lát Egy idő óta a partizánháborúk stratégiai es taktikai kérdéseivel is fog­lalkozom, ezirányú munkás­ságom tapasztalatait ugyan­csak kötetbe foglalom, való­színűleg 1966-ban ez a kiad­vány is megjelenhet a hazai könyvpiacon. A Nemzetközi Almanach új kiadásának nemzetközi fejezetét szer­Szovjetunióban szintén nap­világot látnak. Magam részéről egyelőre Gordon Lonsdale emlékiratait fordítom magyar­ra, a kötet már birtokom­ban van. Talán nem ünneprontás, ha most még arról is beszélünk, amelyet Makai György „in­terjún kívül” úgy fogalma­zott meg, hogy bármennyire is közhelynek tűnhet, nem mindegy az: hogyan politizá­lunk? Valóban: nem elég ma már „csak úgy” meghányni-vetni az ország-világ dolgait gon­dolván: no, jól van, eltűnt a „tarka szivárvány” az ég­ről, jut idő erre, arra. Ha komolyan- elgondolko­zunk helyzetünkön, azokon a nehézségeken, amelyek hála­adásunk útján felmerülnek, ha nagy vonásaiban fölmér- .lük akárcsak azt a feladat- komplexumot, amelyet a ka­pitalizmussal való békés gaz­dasági verseny fogalma rejt magában, rá kell jönnünk, bizony, mindez nem elég Bizony, az ismeretek gya­rapításának szükségessége nemcsak a szaktudományok­kal kapcsolatban áll fenn, hanem szűkebb értelemben a marxista társadalomtudo­mányra és a marxista filozó­fiai műveltségre is érvényes. Nem mindegy, hogyan po­litizálunk. De talán szóljunk néhány szót ezzel kapcsolat­ban a jelenlegi lehetőségeink­ről. A múltat ismerjük. Megváltozott azonban a helyzet. Húsz éve Magyaror­szágon legálisan, az állam .ámogatásával jelenik meg a marxista—leninista irodalom, amely egyre gazdagodik, szí­nesedik. Gondozását 1956-tól a Kossuth Könyvkiadó vég­zi. A kiadó termékei meg­ismertetnek a nemzetközi osz­tályharc epizódjaival, nehéz­ségeivel és sikereivel, továb­bi erőt. bizakodást adnak a mi sajátos, bonyolult és iz­galmas küzdelmünkhöz. 1945 óta nem kell hősiesség az emberiség feladatait mutató, a magyar nép felemelkedé­sét is szolgáló kommunista tu­dományos- és ismeretterjesz­tő, valamint a pártos szép- irodalom terjesztéséhez. Talán hősiességre valóban nincsen szükség De mire van? Vigh Mihálynak, a Kos­suth Könyvkiadó Nógrád me­gyei Kirendeltége vezetőjé­nek tájékoztatása szerint Nóg­rád megyében havonta kö­rülbelül kilencezer, a Kos­suth Könyvkiadónál megje­lenő folyóirat, s ötezer egyéb irodalmi termék fogy el, a párt kiadványait mintegy 800 nő és férfi terjeszti üzemek­ben, hivatalokban, falvakban. Egy kis hadsereg. Az áldozat- vállalás különböző formáira szükség van ma is. S még egy valami bizonyos: ideoló­giánkat győzelemre vinni ma már csak a beléje vetett hit­tel nem lehet. Csak a be­lőle merített tudással. A Makai Györggyel való beszélgetés tanulságaihoz ez is hozzátartozik. A tudás dicsérete! Tóth Elemér *3. Golovanov dokumentum-resténue ' fordítottal Pető t'ütítőt ^ r* ata 10. Nagy pénzt tői lefelé jövet gyalog ment tovább. Gondolkodnia kellett. Ljubov Dmitrijevna, a hat­veszélyes. Hiszen az, akinek rát a mások leveleibe és ezért az akaratát oly vakon teljesíti, kénytelen poste restante kül- Roscsin Kraszovszkiiék iU van valaho1 a közelben, deni a hozzá írt leveleket. Ak- Megijesztheti az öregasszonyt kor meg miért jönnek a le- és mindent elronthat. velek több címre? Ez azt je­Abban az időben, amikor ^nti, hogy az illető leplezni vánhárom éves "asszonv — L R°scsin az L. D. kezdőbetűk akarja vagy magát vagy a le- D. Sabolina — volna a kém titokzatos tulajdonosa után ku- yeJfzfstWva®r pedig a levelek kapcsolata, összekötője? Buta- tatott, Anatolij Prohorovot r ma ság. De mit is tud róla? Egész gyorsított ütemben „derítették Ezekben a napokban Ros­életét Moszkvában élte le, so- Hamarosan sikerült meg- Csin tizenhat órát dolgozott ha sehol nem dolgozott, há- állapítani, hogy Anatolij ki- naponta. Beleélte magát Pro- rom esztendeje temette el a Erjedt levelezést folytat egy horov lelkivilágába, igyekezett férjét. Mérnök fiával él bizonyos rigai Bocsarowal és megérteni a magatartásának együtt... Képzelem, hogyan orszki Kuznyecovval, bonyolult szerkezetét működ­kacagnak majd a fiúk, ha akiknek leveleit részben a tető rejtett rugókat. Maga is megtudják a titokzatos L. D. Második Tverszkaja—Jamsz- átalakult, így szokott ilyenkor kezdőbetűk rejtélyének meg- ^aja utcai címén kapja meg, történni, mert hiszen a kém­fejtését. Fantáziálás, nem más. részben Szófija Tolesinszkaja, elhárító és a színész munkájá- Tehát vagy egy másik, L. D. Távírda utca címen, vagy pe- ban van valami közös: ez is, kezdőbetűs embert kell ke- big a Főpostán levő postafiók- az is, el akar mélyülni a fi- resni, vagy... Ljubov Dmit- ba küldik, sőt még más vá- gura jellemében. Minden nap rijevna „fedő figura”, valaki ros* postahivatalokhoz is. késő éjszakáig ott rostokolt a „feketén” felhasználja az öreg- „Ez most már több mint ér- hivatalában. A Turandot-hoz asszonyt. Kraszovszkijék la- dekes” — morfondírozott Ros- már régebben vett jegyek kár­kása e célra nagyonis megfe- csín. — „Természetesen abban bavesztek, egyszerűen megfe­lelő. Üldögélnek az öregasszo- sincs semmi különös, hogy va- ledkezett róluk. Másodikos fia nyok és teázgatnak. Békés csa- laki Rigával vagy Orszkkal le- újjongott: a papa két hete----’ , , ,..........,, . , __- nj'uiv ea icdÄgdukw. oeiitÄ csa- icuij xxi^avax vat:v cyrszKxai le- wjjuii6u„. papa ivei neie Í LeF' r!!1 Vámtartozást „aJc,Aan»z!ládi kép. Aztán szól a telefon, velez, vagy akár Rio de Ja- nem nézte meg az osztályza­össze. Ezt az összetartozást nem ige, hanem névszó, az j nem szábad megsérteni! ,,-e” kérdőszócskát akkor is az Az ,,-e” kérdőszócska szó- állítmányhoz kell kapcsolnunk rendi használatának szabálya ilyen módon: — Nehéz-e az tehát az, hogy mindig az állít- ,,-e” kérdőszócska heiyes hasz- mány után következik. nálata? (Az „-e” kérdőszócska tér- Tóth Imre Az egyik öregasszonnyal kö- neiróval. De miért kell el- fait. A felesége csak haliga zölnek egy telefonszámot, az mennie értük a Főpostára, tott, már hozzászokott, koráb­pedig továbbadja.' De kinek? am+Íkor n3™godtan ’ megkap- ban is előfordult ilyesmi. , , . , . , „ hatna a lakasaban is? Nos, Egy napra ra rövid lista fe­Keresse fel most Ljubov Dmit- tegyük fel, van egy szomszéd- küdt Roscsin íróasztalán, Ana- rijevnát, beszéljen vele? Ez ja, aki szereti beleütni az or- tolij Prohorov legközelebbi barátjainak névsora. Azoké. akikkel az utóbbi időben a ieggyakrabban találkozott. Mindössze három név állt a listán: Szófija Tolesinszkaja. Anatolij Inozemcev, Valerij Sabolin. Roscsin felvonta a szemöldökét Igen, valóban ez a név szerepelt: Valerij Sabo­lin. Máért lett Anatolij Proho- rovból hazaáruló? Miért? Bi­zonyára sok olvasónkban is felmerült már ez a kérdés. Prohorov 1958-ban Moszk­vában él, édesanyjánál. Már az első percektől kezdve für­készi a könnyű, de jövedel­mező lehetőségeket. Temp­lomba járt a Távirda utcába. Itt sokat mesélt a papnak az egyházi élethez fűződő régi kapcsolatairól, bizalmába fér­kőzött és állást vállalt nála. hogy fizetését kiegészítse: az ünnepeken gyertyákat áruik pedig fizetése nem is volt olyan alacsony, 1200 rubel. De ő kevésnek találta ... Itt a templomban ismerke­dett meg a nyugdíjas Szófija Tolcsinszkajaval is, aki ré­gebben német nyelvtananő volt. Furcsa egy ismeretség volt ez. Az asszony a templomhoz közel lakott, és Anatolij „mun­ka” után rendszerint felment hozzá. Ott étkezett nála. To’- csinszkaja kitűnően értett a szakácsművészethez. Anatoiii- nak duplán ízlett a főztje: íz­letes volt és potya. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents