Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)

1965-11-21 / 278. szám

1965. november 21. vasárnap. NÖGRÄD 5 „Helyiséget, pénzt kértem...“ Valaha Kisterenyén ha szóba került a nép- ' művészeti hagyományok ápolása, csupán legyin­tettek. Ma van mivel dicsekedni. Néhány lel­kes asszony keze nyo­mán megszületett a Szécsényi Palóc Házi­ipari Szövetkezet kis- terenyei babakészítő részlege. A születés nem volt vajúdásmentes, s még ma is akad probléma, de az eddigi kép biz­tató. — Hogyan vélekedik az indulásról s a meg­tett útról? — kérdez­tük Pászti Józsefné részlegvezetőtől. — Három éve községi népfront elnökségi ülé­sen a nők foglalkozta­tásának problémáiról vitatkoztunk. Javasol­tam, hogy hívjunk élet­re népművészeti szövő­részleget. A javaslatot elfogadták, én pedig vállaltam a szervezést Elmentem Szécsénybe, a Palóc Háziipari Szövet­kezethez, hogy ezt és ezt akarjuk csinálni, adjanak hozzá szövő­széket. Szövőszéket nem kaptam, de egy jó ta­nácsot igen. Foglalkoz­zunk palóc babakészí­téssel. Rendben van, mondtam, csak munka legyen az asszonyoknak. Kazáron fél méteres mintababát vásároltam, itthon elvittem a ta­nácsra „tisztelgő látoga­tásra”, íme, ezt akar­juk csinálni. Helyisé­get, pénzt kértem. Kap­tunk a tanácstól két szobát és 1500 forintot. A pénzen anyagot vásá­roltunk, és 1963 nya­rán elkészült az első öt mintababa. Az Or­szágos Népművészeti Központ zsűribizottsága azonban a babák fejét giccsesnek ítélte. Elmen­tünk Benczurfalvára, falunk szobrászművész szülöttéhez, Szabó Pis­ta bácsihoz, ő csinált fejmintát, amit már el­fogadtak. A központból kiküld­tek egy népművészt, aki a 8—10 lelkes ala­pító tagnak megmutatta a „műhelyfogásokat”. És hamarosan jött az első szerződés 50, majd 150 baba szállítására. Hát így indultunk. Azóta több kiállításon — Budapesten, Párádon — értünk el értékes helye­zést. Legutóbb októ­berben a Népművelési Tanács pályázatán el­nyertük a II. és III. dí­jat, s a vele járó 1700 forintot. 1965 utolsó negyedé­ben ezer babát kell a megyei központba szál­lítanunk. A 20 centl- méterés autóbabától kéz h-e a 35 centiméte­res kazári és kisterenvei díszes játékbabákig sok­féle változatót készít­jük. — Hátráltatja-e vala­mi a munkát? — Az anyaghiány. Szécsényből még min­dig nem kapjuk meg rendesen a „nyersanya­got”. pedig már két és fél éve dolgozunk. És egy dolog fáj még a tagságnak. A közöny, amely a községben munkánk iránt megnyil­vánul. Népfront ülésen pattant ki a szikra, ma ránk se hederítenek. Három évvel ezelőtt Kisterenyén néhány asszony összedugta a fe­jét és valami újnak ne­kivágott. Megérdemlik a jó szót, erkölcsi megbecsü­lést. Rozgonyi István szettekkel Korszerű otthon modern bútor Séta egy kiállításon „Jól megrendezett, tetsze. —„ Itt egy nagyon célszerű tűs kiállítás, igen keile, elrendezést láthatunk. Dolgo- mes benyomást tett ránk zószoba, de a lakó kényelmes az ízléses, a mai igényt otthonául is szolgál. A heve- kieiégitő bemutató. Azt ki- rő, a szekrény és az íróasz- vániuk, hogy minden la. tál fája világos, megnyugta- kásba ilyen kényelmes és tó a szemnek is, a kárpit mégis elegáns bútort lát- bordószövet. A szőnyeg zöl- hassunk." (Az Állami des-bamás mintás, hangula- Aruház bútorkiállitásának tos a padlóváza. Véleményem vendégkönyvéből). szerint garzonlakásban rend­kívül jól kihasználható. Ép­A mai modern otthont mu- pen ezért ezt a szobát nőtlen tatja be ezekben a napokban embernek ajánlanám. Salgótarjánban, a József At- A modern lakáshoz, az új tila Művelődési Otthonban a vonalú bútorokhoz elengedhe- Salgótarjánl Állami Áruház, tetlen kellék a szőnyeg. A A nagyteremben egy-egy kiállítás külön is bemutatja a komplett szoba. Különböző mai ízlést formáló szőnyeget bútorok, fzlésesen berendezett és függönyt. Mi a szakember konyha. Szőnyegek és mo- véleménye? dem vonalú kerámiák. Olyan — A bútor színéhez helye- tárgyak ezek, amelyek ma sen megválasztott szőnyeg a már nem hiányozhatnak a szobát hangulatossá teszi. Az korszerű otthonból. itt látható szőnyegek szín­Érdemes sétára indulni, ben és mintában gazdagok. Szobáról-szobára. Kísérőnk- Ma a pasztell szihek a ked- nek hívjuk meg Szalai Mi- veitek, de nem feledkeztünk hályt, az Állami Áruház áru- meg a hagyományos színekről forgalmi osztályának vezető- sem. A függöny pedig mint- jét. egy lezárja a szobát. Ked­— Először talán arról be- veitek az itt látható klöpU, széljünk, hogy mi a célja gallon és nylon függönyök, ennek a kiállításnak. Roha- A választék ezekből is nagy. mosan épül Salgótarján, új Talán ennyit a kiállításon otthonokba költözködnek a tett sétánkról, amelyen az új, családok százai. Ezzel a ki- a modem, a korszerű otthon- Modern kávéskészlet, vietnami sásból fonott állítással azt szeretnénk elő- nal ismerkedhetünk meg. segíteni, hogy valemennyi új Somogyvári László otthonba megfelelő bútor ke­rüljön, ízléses elrendezéssel. Itt mutatjuk be a szobákat. Kezdjük mindjárt az elején. — Ebben a részben a Csil­lag lakószoba látható, Tavasz garnitúrával kiegészítve. A farész világos, a garnitúra kárpitja sárga, modem min­tás szövet. A kisebédlő sző­nyeg narancsszínű. A szoba érdekessége a dohányzó asz­talon elhelyezett zöld-stóla, li­la vázával. Itt láthatjuk a te­rítési bemutatót is. ízléses. Porcelán étkészlet, hat sze­mélyre. Ezt a berendezést négy személyes családnak ajánlanám. Tovább megyünk. Üjnbb szoba, más variációban. Ér­dekesnek tűnik a szekrények egyenes Vonala. — Üiabb díszítő elemét is­merhetik meg a látogatók a mai szobáknak. Zöld üveg ballon, száraz gallyal. A bú­tor neve Avas lakószoba, A szoba kámitja szürke, világos zöld ebédlő szőnyeg. Hangu­latossá teszi a dohánvzó asz­talra helyezett lila stóla és a fáradt kékszínű modern váza. A családnak kényelmes, han­gulatos elhelyezést biztosít ét­kezés esetén is. Az Ú1 lakások ma már kü­lön dolgozó szobát is biztosí­tanak a szellemi munkások­nak. A kiállítás erről sem fe­ledkezett meg. Nézzünk be ide is. Kényelmes a Csillag lakószoba. A faliszönyeg kiegészítője a szobának f (Qia/át Qáttos út ju P etor Mihály, a brigád­vezető nekivágott a szandai domboknak. Lassan elmaradtak mögötte a falu utolsó házai is. Elsár­gult, száraz kukorica között folytatta útját kinn a mezőn. A traktor zúgását már mesz- sziről hallotta. Ahogy aztán közelebb ért, látta is, hogyan járja keresztül-kasul a domb­oldalt az Utos. A tábla szé­lén megállt. Bevárta a trak­tort. Csatár János, a traktoros, amikor észrevette a brigád­vezetőt, megállította gépét. Éppen ideje megpihenni — gondolta. Jókor reggel kez­dett, mint mindig. Azóta már, ki tudja hányadszor kerülte meg a búzaföldet! A nap már délutánba hajlott. — Haladsz? — kérdezte a brigádvezető — s tekintetét körülhordozta a friss, barna szántáson. — Sietni kell... gyorsan sö­tétedik — mondta a trakto­ros. — Ezt meg neked hoztam. — A brigádvezető fehér pa­pírlapokat, kiutazási kérelmei, útlevélkérö lapot. nyújtott jCsalár János felé. — Töltsd ki mielőbb. Éneikül nem en­gednek át a határon... Szavait széles mosoly kísér- te. A traktoros meglepődött. Szótlanul állt egy darabig. — Miféle popír ez? — fordult aztán a brigádvezetőhöz. — A Szovjetunióba küld a gépál­lomás. .. Jutalmul. — Majd újra tréfára fogta a dolgot, s ezeket mondta még a megle­pett traktorosnak: — De ha sokat gondolkozol, más megy helyetted! Csalár János szemmel lát­hatóan nagy megindultsag- gál küzdött. De egyszerre csak felszakadtak belőle a szavak. — Mt lesz addig a géppel? Ki dolgozik helyettem? A bú­za még vetetten! A traktoros több mint tíz évvel ezelőtt került a Berceli Gépállomásra. Hosszú ideje már, hogy a szandai termelő- szövetkezetnél dolgozik. Isme­ri a határ minden részét. Nap nap után ezeken a dombo­kon jár traktorával. Itt ara- tott-csépelt a nyáron is. A vontatók több mint 40 vagon gabonát szállítottak el az ő gépétől. Itt kezdte az őszi munkát, A szövetkezetiek azt mondták róla, lelkiismeretes, szorgalmas, pontos ember. Ok ezt úgy mérik, látják: ahogy hajnalodik Csatár János meg­indul a gépével, és sokszor még éjfélkor is kint súg a traktor a határban. Erős, jó gép az Utos. Bírja a kapasz­kodókat. Nagyobb javításon nem is volt csak egyetlen al­kalommal bent a gépállomá­son. Kisebb hiba adódik az igaz, de azzal nem szalad mindjárt Bercelre. Megjavít­ja ő maga. A Berceli Gépállomáson úgy jellemezték: évek óta a legjobb traktoros. Már most is annyi munkát végzett, mint amennyit az egész esztendőre szabtak meg neki. Jutalom ez a szovjetunióbeli út. Hűsé­géért, szorgalmáért. Csalár János gondolkodott. Várta a brigádvezető vála­szát: — Az mér nem a te dol­god. .. Azt elintézi a gépállo­más. Mindössze kilenc napról van szó, — emelte fel fejét a brigádvezető. Ügy gondoltuk, Mársiczki András veszi át addig a gépet... — Éppen ez az... Nagyon is az éh dolgom! Ügy sem lenne odakint nyugovásom. ha tudnám, hogy itthon nem mennek rendben a dolgok- Hanem Mársiczki tényleg }ó traktoros Az utolsó mondatot szinte önmagának mondta megnyug­tatásul. A brigádvezető türelmetlen­kedni kezdett. A papír még mindig ott volt a kezében: — Akkor mi legyen a pa­pírokkal? A traktoros elnevette ma­gát. — Add csak ide!. .. Majd megcsináljuk otthon. Az eset már több mint egy hónapja történt Szandán. Bú­zavetés idején. Azóta már megjárta a nagy utat Csalár János, a berceli traktoros. Most, hogy szürke felhők von­ják be az eget és sűrű pely- hekben esik a hó, Csalár Já­nosnak is akad ideje, hogy meséljen. Az élmények még egészen frissen élnek benne. A faluszéli kis házban, Csalár Jánosnak otthonában estén­ként összesereglenek a szom­szédok, s figyelik szavait. kik hallgatták, azt mondják mindig így fejezi be a mesét: — Mit mondhatnék mást, szép út volt... Kár, hogy olyan gyorsan elszaladtak a napok. Így beszél és mélyet sóhajt hozzá. Vlncze Istvánná Az a bizonyos 50-százalék Jó ismerősök, ha hosszabb idő múltán találkoznak, ha­mar egymásnak szegezik a kérdést: — És mennyit kere­sel? A válasz többnyire ez: csak 1500-at.. vagy csak 2000-et... Meglepődne a kér­dezett, ha barátja válaszát igy nyugtázná: Vagyis összesen 2200-körül, vagy summa-surri- márum, tehát 3000-et. Nos, hogy kettőjük közül ki tud­ja jobban? Ennek eldöntésére idézzük tanúnak a statisztikai adatokat. Kezdjük talán azzal, hogy minden 1,-Ft kifizetettt mun­kabér után 50 fillér a társa­dalmi juttatás. Ez azt jelen­ti, bogy a munkások és alkal­mazottak jövedelmének felét kitevő összeget fordít a társa­dalom szociális és kulturális juttatásokra. Ennek évenkénti értéke meghaladja a 35 és fél milliárd forintot. Vegyük sor­ra, hogy mire mennyi jut és hogyan kerül a lakossághoz ez a sok milliárd? A gyere- kék eltartásához hárommillí- árd 274 millió forinttal járni hozzá az állam. Ebből terhes­ségi és anyasági segély 190 millió, rvermektej-juttatás 70 csecsemőkelengye 53, az ösz­töndíjak összege évente 140 millió forint. A legutóbbi vizsgálatok szerint a bölcső­dék évi fenntartásának össze­ge 252,8 millió volt. Ebből a szülők 39,6 millió forintot fi­zettek. a többit: 813,2 milliót az állam vállalta magára. A napköziotthonok 1029,5 millió forintos költségeiből 290,5 miliőt térítettek a szülők, 729 milliós állami hozzájárulással sz“mben. Családi pótlékra 1,3 milliárd jut. és ez most to­vábbi 500 millióval még emel­kedett. Mibe kerül az egészségvé­delem? Évente 0833 millió forint. Ebből csak a láppénz 1770, a gyógyszer 1037, a kór- házak és klinikák fenntartá­sa 3170 millió forint. Üdülésre évente majdnem 300 millió forintot fordít az állam. Ebből az összegből 480.500 ezer ember pihen, nyaral az ország legszebb vi­dékein és egyenként 556 fo­rint hozzájárulást kap költ­ségeihez. A könyvtárak, a rádió, a színházak, a televízió, a mo­zik fenntartásához 6-700 mil­lió forintot ad az állam. Nyugdíjra, szociális otthonok­ra és segélyekre 5506 millió forint jul. Munkaszervezési és munka­lélektani tanulmányok igazol­ják: az egészséges embert jel lemrő munkaképesség helyre* állítása néhány órád túl egész rövid pihenővel, más­részt a pihenőidőben étkezés­sel biztosítható. Ezért az üze­mi étkezés rendszere és an nak fejlesztése hasznos és fontos az egész társadalom szempontjából. Ennek költsé­geire évente 1000 milliót for­dítunk. A Központi Statiszti­kai Hivatal adatai szerint több mint 180 ezer ember, az összes munkások közel tíz százaléka él munkásszálláso­kon, A szállásuk évi fenntar­tási költsége 327,2 millió fo­rint. Ebből 22,9 százalékot térítettek a lakók, a többi'. 252.3 milliót az állam fedez­te. Jelentősek azok a juttatá­sok is, amelyeket a munka­bérrel együtt kapnak a dol­gozók. Ilyenek a hűségjuta­lom, a nyereségrészesedés, a fizetett szabadság, a fizetett ünnepnap, a fizetett étkezési idő és a tanulmányi idő ked­vezmény. Ezekre együttvéve 12,112 millió forintot fordít a társadalom. A felsorolás korántsem tel­jes. Az is igaz, hogy a része­sedés az említett összegekből, nem mindig azonos a külön­böző rétegek számára. Az azonban bizonyos: az öt ven százalék, ha borítékon kívül Is, de mindenki számára lcntős jövedelem. D. K. o T

Next

/
Thumbnails
Contents