Nógrád. 1965. november (21. évfolyam. 262-285. szám)
1965-11-21 / 278. szám
tf»«T5. no'vern'ßer V. NrtGüín 3 TANUL A FALU Lassacskán évtizedes örökségünk, hogy ha lehullik a hó, beáll a fagyos idő és a mezőgazdasági munka beszorul a majorok és műhelyek környékére, a hosszú téli estéken összegyűlnek a tsz-tagok, állami gazdasági dolgozók, hogy tanulással hasznosítsák a tétlen napokat A jó gazda a kisparcellás, nehezebb időkben is igyekezett önmaga képzésére fordítani ezt az évszakot, s ha mást nem, a kar lendáriumok hasznos tanácsait igyekezett a fejébe vésni, hogy amikor a hó alól előbukkan a tavasz, okosabban, ügyesebben, szakember módján bánjon a földdel, a gyümölcsfával, jószágokkal. Természetesen a maihoz hasonló szervezettség és magas színvonal csak azóta nyilvánul meg a téli oktatásban, amióta minőségi változás következeit be a mezőgazdasági munkában, a kisparcellás kínlódást felváltotta a nagyüzemi gazdálkodás. Megyénkben is kezdetét vette az oktatási idény, ismét több ezren kapcsolódnak be a különböző tanfolyamokba a falusiak közül. A politikai oktatáson, a sokoldalú ismerétterjesztő előadásokon kívül a mezőgazdasági szakmai tanulás önmagában is mintegy kétezer tsz-tagnak, ailami gazdasági dolgozónak, jövendő traktorosnak nyújt ' alamely üzemágban elmélyült széleskörű ismereteket. Az eresatvényi szakiskolán már megkezdődött az idény. A szakmunkástanfolyamok vezetői, előadói céltanfolya-» mon készültek fel a téli napokra, lezajlott a gépcsoport- vezetők eéltanfolyama is, és most a tsz-elnökök vesznek részt tíznapos továbbképzésen. Második csoportban tanulnak a Jövendő szarvasmar- hatenyészto szakmunkások is. Le mindez még csak a kezdet. Már a falvakban, tsz-ek- ben szervezik a szakmunkás- képzők helyi tanfolyamait, több mint ötszáz tsz-tag gyűlik majd össze a művelődési otthonokban, iskolákban, hogy 150 órán át képezze magát esténként- Több mint kétszáz hallgató részvételével indítják meg hat nagyobb községben az úgynevezett körzeti tanfolyamot, ahol nagyobbára harmadéves növénytermesztők és állattenyésztők készülnek fel a szakmunkásvizsgára. Megindul a képzés a gyümölcstermesztő, zöldségtermesztő, növényvédő tanfolyamok keretében is. A szakmunkásképző első évfolyamára az idén először olyanok is felkészülhetnek, akik nem rendelkeznek még az előírt nyolc általános iskolai előképzettséggel. A TIT keretében tizenkét, kétszázötven órás előkészítő tanfolyam kezdődik 373 résztvevővel. Tíz szakkörön, 24 tagozaton mintegy háromszáz szakmunkás vesz részt továbbképzésen. Mindig gond, hogy alkalom- adtán kevés a traktoros, nehézséget okoz az éjszakai műszakok megszervezése. Az idén ismét lehetőség nyílik arra, hogy minél több tsz-ben növeljék azoknak a tagoknak a számát, akik értik a traktorvezetést. öt körzeti tanfolyamon és két bentlakásos iskolán több mint kétszázötven traktorost képeznek ki a télen a gépállomásokon, állami gazdaságokban. A Szügyi Tangazdaságban pedig előreláthatólag lebonyolítják a gépi fejő betanított munkások képzését. A felnőtteken kívül a mezőgazdasági tanulók három évfolyama is a tél folyamán részesül elméleti oktatásban, Csaknem ötszáz már azoknak a fiataloknak a száma, akik a szövetkezetekben látják jövőjüket, s azért szerzik meg a szakmunkás képesítést, hogy nagyobb tudassál élhessenek választott hivatásuknak. Van tehát számos alkalom és fokozat, ahol a tsz-tagok tovább növelhetik tudásukat a szövetkezet gazdasági megerősödése, a tagság mindig nagyobb jövedelme érdekében. A tanfolyamok terhét szinte kizárólag az állam viseli, Nógrád megyében mintegy másfél millió forintot fordítanak arra, hogy helyi és körzeti tanfolyamokon, bentlakásos iskolákon biztosítsák az egyre igényesebb falu tanulási lehetőségeit. A tanfolyamokat, ahol erre mód nyílik, jó képzettségű, sok gyakorlati tapasztalattal rendelkező mezőgazdasági szaktanárok, s ahol erre nincs lehetőség, nagy szakmai gyakorlattal és elméleti képzettséggel rendelkező tsz-főagronómusok és agronómusok vezetik. A TIT- tanfolyamok előadói viszont főleg a biológia-szakos tanárok sorából kerülnek ki. A tanárokra, szakemberekre kü • lönös megterhelést ró a téli oktatásban való részvétel, Je ők évről évre szívesen vállalják ezt a küldetés számba menő megbízatást. Tudják, hogy közreműködésük közvetve és közvetlenül a falu műveltségi színvonalának emelését szolgálja. Érdekes színfoltja a tanuló falu téli estéinek, de a bentlakásos iskoláknak is, hogy a mezőgazdasági szakmát ki tanuló felnőttek és fiatalok között egyre több a nő. Szinte új embertípus, a tanulásra, nagyobb tudásra igényt tartó, önállóan gondolkozó és cselekvő asszonyok és lányok tábora ez. Az eresztvényi állattenyésztői tanfolyamon pél dául tizenkilenc részvevő közül már öten asszonyok és lányok. Hetekre otthagyják a háztartást, a családot, h y nagyobb ismeretekkel felvértezve térjenek vissza a tsz-bt, ahol szakértelmükkel javítják s súlygyarapodást, a tej- és húshozamot, a tej minőségét. Miklós Istvánná Diósjenőrői, Kornyék Mihályné ösagárd- ról, Habonyi Ernőné Sóshar- tyánból, Mlinko Zsuzsanna és Guba Anna pedig Vanyarcról költözött be a szakiskolára, hogy mesterévé váljon a szarvasmarha-tenyésztésnek. A falu fogékonysága a szakmai ismeretek iránt, tanulási kedve, az igényessége azonkívül, hogy egy új minőség tükre a mezőgazdaságban, azt is világosan megmutatja, hogy az utóbbi években tovább nőtt a szövetkezeti élet a mezőgazdasági munka tekintélye- Szövetkezeti gazdának lenni nem egyszerűen anyagi kérdés többé, hanem öntudat, hivatástudat kérdése is. Nem véletlen az sem, hogy az idén leszerződött me- gyénkbeii 190 mezőgazdasági tanuló között több olyan is akadt, aki kitűnő bizonyítvánnyal a zsebében a termelőszövetkezetben látja életcélját, jövőjét Leesett az első hó. Esténként vastagabb füstöt eregetnek a csinos falusi házak. De füstöt hánynak estelente az iskolák, művelődési otthonok kéményei is. Hirdetik, hogy bár pihen, melegre húzódott, de mégsem tétlenkedik, mégsem alszik a falu. Lakos György sei járó hibáinkat felnagyítja, eltúlozza. Igyekszik abban is, bogy a rétegekhez is eljusson. A délutáni randevú című zenés műsort az ifjúságnak szánja. Természetesen nem elsősorban a Beatles számokat, hanem inkább azokat n szavakat, amelyeket a műsor követ, a kommentárokat, a magyarázatokat, az általuk szellemesnek vélt heccelődé- seket. De bármennyire is igyekszik néhány kommentátor, a tanult ifjúság körében nevetségesek az ügyefogyott jelzők, a magnóra izzadt humoros hangvétel, az eredeties- kedés. Szóhasználatuk nem téveszthet meg bennünket s nz sem, hogy gyakran használják a tárgyilagos jelzőt, s kötelező számukra az, hogy „objektiven” ítélkezzenek, legalábbis szavakban. A fellazítás egyéb formái A békés egymás mellett élés elvének gyakorlati alkalmazása során jelentősen kiterjedtek külpolitikai, kereskedelmi és kulturális kapcsolataink a kapitalista országokkal. Ezzel egyidőben nőtt az idegenforgalom. Ebben az évben másfélmillió külföldi érkezett hozzánk, s az országból 70Ö ezren látogattak külországokba. Mindez új jelenség, kül- és belpolitkai hatása elsősorban pozitív. A külföldön járó magyarok többségére jellemző az, hogy a csillogás felszíne mögött meglátják a kapitalizmus oroblémáit, ellentmondásait, t.em vakítja őket el a fényes, csillogó kirakat, s így jobban értékelik rendszerünk humanizmusát, előnyeit, a kapitalista országokból hozzánk látogató turistáknak is módjában áll az, hogy helyes következtetést vonjanak le országunkból, népünk életéből. A tömeges érintkezés természetesen rejt magában néhány veszélyt is. Nem érkezik hozzánk mindenki békés szándékkal, a természeti szépségekre áhítozó kíváncsiként. Érkeznek hírszerzők, akiket megbíznak információk, értesülések szerzésével. Az álcázott ideológiai befolyás módszerét alkalmazzák. Igyekeznek „tárgyilagosan” vitatkozni, csak a „tények” szempontjából ítélni. Szívesen bírják társalgásra a fecsegőt, a jól- ertesültet megjátszó embereket. Ilyenkor nem sajnálnak pénzt, italt, kisebb ajándékokat, szirupos kedvességet, s a beszélgetés során értik a módját annak, hogy értékes adatokat szerezzenek. Hasonlóan cselekszenek egyes külföldre utazó magyar állampolgárokkal is. Látszólag a szívélyességei-, ' endégszeretetet példázva kisebb ajándékokat, órákat, zsebrádiókat, nyújtanak át különféle cégek és azok képviselői. Akik viszont el is fogadják, eladták intaktságu- kat. Az ajándékhoz aztán következik a kapcsolt lélektani megdolgozás is, a nyugati ipar rendkívüliségéröl, utólérhetetlenségéről. Egyikmásik műszaki vezető hajlik is az ilyen szerepre, s szavukban gyakran ott vannak a kritika nélküli elismerések. S vajon, akik csak a nyugati technikát dicsőítik, elmondhatják-e önmagukról azt, hogy alkottak? Hiszen az alkotásban akárki kiélheti magát nálunk. Ennek megvannak a tárgyi és anyagi feltételei. A lélektani hadviselés kortesei szeretik előnyös színben ecsetelni a nyugati életformát. Az egyik nyugati követség fényképeket helyezett el egy budapesti kirakatban. A képek bemutatták, hogy mibe kerül Amerikában egy személygépkocsi, illetve más fontos, tartós háztartási cikk. Az adatokból, s a képekben látottakból ítélve olcsó. De vajon ez a teljes igazság? Egyáltalán nem. A pszichológiai hadviselés egyik nyugati ideológusa azt mondja a propagandáról: „Fel kell használnunk az igazságot, a féligazságot, a részigazságot és a hazugságot is”. Jellemző az ilyen gondolkodás, s ez érvényesül akkor, amikor a nyugati életforma egy-két részletét igyekeznek élénk színekkel ábrázolni. Sohasem , lehet ilyen kiragadott elemekből következtetni. Egy országot megítélni csak úgy lehet, ha annak ismerjük történelmét, gazdasági-politikai berendezését. Vajon akiket elbűvöl a néhány ezer márkába kerülő nyugatnémet gépkocsi, tudatában van-e annak, mibe kerülnek az egyéb megélhetési cikkek; mit kell költeni lakbérre, szolgáltatásokra, milyen a munka- alkalom, van-e társadalmi biztosítás, milyenek a politikai szabadságjogok, és így tovább. Olcsó. szemfényvesztő manőverek Közismert az is, hogy sokszor a disszidált hazalátoga(ioiiilmyoniá§ra Látogatóban egy korszerű gazdaságban AZ ÖRHALMI termelőszövetkezetben dolgozik egy fiatalember, aki egyetlen gombnyomással elintézi háromszáz hízósertés etetését. Nem nehéz kitalálni, hogy ilyesmi csak egy gépesített sertéshizlaldában fordulhat elő. így is van. A sokat emlegetett, mégis kevéssé ismert csehszlovák típusú gépesített sertéshizlaldába látogattunk. A furcsa formájú épület stt áll a központi majorban. Olyan az egész, mint egy hátára fektetett L betű. A bejárat fölötti emeleti részen különböző berendezéseket helyeztek el — amiket Örha- lomban nem használnak, mert itt nem kevernek burgonyát a hízók eledelébe. Kizárólag süldőtáppal hizlalnak. Amint belépünk a hizlalda ajtaján, hirtelen úgy érezzük, mintha valami üzembe kerültünk volna. Gépi berendezések foglalnak el minden helyet. Halk zümmögéssel jár valahol egy motor. Egy mun- karuhás vékonydongájú fiatalember a kapcsolótáblához lép és egy mozdulattal megszünteti a zajt. ö Szilvási István sertésgondozó. Egyedül irányítja a hizlalda működését. Megkérjük, hogy mutassa meg a hizlaldát, s beszéljen az' itt folyó munkáról. — Nagyon szívesen, hiszen én már annyira ismerek itt mindent, hogy álmomból felébredve sem téveszteném el a megszokott tennivalókat. gZILVÁSI PISTA maga- biztossága érthető. Tavaly mielőtt megnyitották volna a gépesített sertéshizlaldát, Pistát tíznapos tapasztalatcserére küldte el a közös gazdaság vezetősége Csehszlovákiába. Azóta ő irányít mindent. Ennek jgy is keli lennie, mert lényeges, hogy ne változzon egyik hónapról a másikra a sertésgondozó személye. Egy állandó, betanított munkaerőre van szükség, ugyanúgy mint akármelyik gyárban, ahol gépekkel meghatározott folyamatokat kelj végrehajtani. — Mielőtt a hizlalda működéséről beszélnénk nézzük meg a jószágokat — mondja Pista. Átmegyünk a másik helyiségbe, helybe egy hatalmas terembe. Ezt a termet lók mutatós gépkocsikat kölcsönöznek, hogy elámítsák az egykori környezetet, rokonságot, barátokat Hónapokig gyűjtik arra a pénzt, hogy a bérelt gépkocsival itthon csodálatot keltsenek. Bonyolultnak látszó, átgondolt manőverekkel állunk szemben. A fellazítás veszélyességét hiba lenne lebecsülni. Fel kell készülni az ideológiai behatolási törekvések elleni küzdelemre. A mai nemzetközi viszonyok egyik sajátos, dialektikus vonása, hogy a szocialista és békeszerető erők sikerei önmagukban még nem szüntetik meg a burzsoá ideológia terjeszkedésének lehetőségeit. Sőt. Minél inkább sikerül rá- kényszerítenünk az imperialista hatalmakra a békés egymás mellett élés elvét és gyakorlatát, minél szélesebbé célnak a gazdasági- kulturális- és személyes kapcsolatok, annál több csatornán keresztül juthatnak el hozzánk a bomlasztó eszmék. Az imperializmus azonban hiába igyekszik „korszerűsi- teni” politikáját, új taktikákat és koncepciókat kidolgozni, nem tud olyan vonzó eszmét felmutatni, amely versenyezni tudna a marxizmus—leninizmussal. Még sokféle hibával birkózunk, küzdünk a kapitalizmusból örökölt eszmei maradványok ellen. S minél eredményesebben folytatjuk ezt a harcot, annál ingatagabbá tesz- szük azt a talajt, amelyre a felazítás kortesei épiteni igyekeznek. Gulyás Ernő vaskorlátokkal három részre osztották. Á hízókat három falkában tartják. A terem jobboldalán folyosó húzódik. Ezen az oldalon helyezték el a tervezők az etetőket és az itatókat. Felettünk vastag üvegcsövek vezetnek. Ezekben szállítják az elkészített ennivalót a tároló-tartályokhoz, belőlük pedig a billenő etetőkbe kerül a tápanyag. — Reggel hat órakor etetéssel kezdem a napot — mondja a gondozó. — A ke- verő-tartályból kiszivatom az ennivalót, s ezekbe a tárolókba nyomatom —- mutat a fejünk fölé. — Amikor az első tele lesz, elzárom. Sorban feltöltöm a többit is, s kezdődhet az etetés. Ezután már csak a következő adag meg- fózésére van gondom, mert a többi munkát elvégzik a gépek. A SERTÉSEK most pihennek, de egyik-másik felkel, megturkálja a billenő etetőt. Ezzel a mozdulattal megnyitja az ennivaló útját. A pépes anyag rácsurog az etetőre, ahonnan a sertés megeszi. Nem kell külön gondoskodni az itatásról sem. Az etetők mellett helyezték el az itatókat is. Hasonló billenős mechanikával működnek ezek is, mint az etetők. Az itatás annyira precíz, hogy külön mérésről sem kell gondoskodni. Az itatókra szerelt vízórák nemcsak azt rögzítik, hogy a sertések mennyi vizet fogyasztanak, hanem azt is hogy hányszor isznak. Erre nagy szükség van, hiszen az egész hizlalda technológiája, mechanikája feltételezi a nagy pontosságot. A gépek munkáját csak ilyen automata műszerekkel lehet ellenőrizni. Az ismerkedést a gépteremben folytatjuk. Rendelkezésre áll egy helyi raktár, amelyben egy vagon tápanyagot tudunk tárolni — magyarázza Szilvási Pista. — Mikor a reggelit eltávolítottam a keverőtartályból, újra kezdem az előkészítést. Egyszerre hat mázsa táp fór a keverőbe. A keverő olyan, mint egy fekvő kazán. Pedig a kazán az egyik sarokban áll. s innen jut el a gőz a keverőbe, ahol Pista tulajdonképpen „megfőzi” a süldőtápot. — Miért kell megfőzni? — Nem főzöm meg, csak felhevítem. Így írja elő a technológia. Azt mondják a tudományos emberek, hogy nedvesen, pépesen etetve a tápot sokkal jobb a hasznosulása. A TECHNOLÓGIA előírásait be kell tartani, mert különben később nem tudnak meggyőződni, hogy milyen is az a hasznosulás. Pista a szá - mítgatásokról keveset tud. Nem is foglalkozik vele. Azt mondja, nem az ő dolga- Ügy tűnik, mintha egy kicsit már ő is a mechanizmus szerves része lenne. Az ő szerepe attól a perctől kezdve fontos, amikor a hizlaldába szánt sertéseket lemérlegelik és behajtják az épületbe. Aztán minden nap ugyanazokat a megszokott mozdulatokat hajtja végre. El sem tudná már téveszteni. — Miről tudják meg, hogy a sertések elérték a kívánt súlyt? — Szemre is látjuk. Meg aztán nyáron hat hónap alatt, ilyen télidőben meg hat és fél hónap alatt hizlalunk arra a száz-száztíz kilóra. Érdekes, hogy közben nem mérlegelnek. Azt mondja a gondozó, azért nem, mert törik a jószág. Eddig még bevált a hagyományos módszer, a szemrevételezés. S nem az a fontos, hogy a sertések darabonként legyenek pontos súlyúak. Az átlagsúly a fontos. Igaz is, nagytömegű hizlalásnál nehéz is lenne megoldani. Szilvási Pistának olyan gyakorlata van már, hogy szinte megtéveszthetet- len. Négy éve jött haza sertésgondozónak az iparból. Neki megérte ez a választás. Havonta megvan a munkaegység előlegből az a kétezer forint, zárszámadáskor meg a többi. Tavaly év végén például a „havi fizetésen” felül még tizenhatezer forintot kapott. Ráadásul ipari körülmények között is dolgozik, s még az illúziója sem csorbult. — Jobb-e ez a hizlalási módszer, mint a hagyományosak? Pista nem szól, várakozóan néz a brigádvezetőre. Hegedűs Ferenc, álattenyésztési brigádvezető is csak ennyit mond. — Nem nyilatkozhatom, mert a hizlalda még kísérlet alatt áll. A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet elemzését meg kell várni. így aztán csak azt lehet megállapítani, hogy eddig több mint hatszáz sertést hizlalt meg Szilvási Pista. Most hizlalja a harmadik csoportot. A gyakorlati tapasztalatok egyelőre csak azt bizonyítják, hogy ez a hizlalási módszer kényelmes. Azt majd a költségek elemzése mutatja meg, hogy eléggé gazdaságos-e. A JÖVÖ ÜTJA a tömeghizlalás minél kisebb költség ráfordítással. Világszerte folynak a kísérletek a leggazdaságosabb módszer kikísérletezése érdekében. Ilyen kísérlet folyik örhalomban is. Pádár András ^QeLatla kentjét Mesélik, hogy egy angol tudós néhány évtizeddel ezelőtt kijelentette: A relativitás-elméletet mindössze egy ember érti a világon — Albert Einstein, aki megalkotta; de elmúlik egy fél évszázad, és a tudománynak ez a drágaköve is közkinccsé válik, mint a többi zseniális felfedezesLelkesedésem határtalan. Mégpedig azért, mert a napokban a fenti megállapítás fényes bizonyítékára bukkantam. Délelőtt tizenegy körül bementem a Vöröshadsereg úti Népboltba: — Friss a kenyér? — kérdeztem az elárusító kislányt. Picikét, félrehajtott fejjel elgondolkodott, aztán kijelentette: — Nem... — Hogyrhogy nem?! — kiáltott oda a pult távolabbi részétől egy idősebb társa. — Az éjjel sütötték! Az relatív dolog, hogy vaiami friss-e vagy sem!.. Kicsit eltátottam a számat, aztán gyorsan vásároltam egy félkilót, és siettem kifelé, mielőtt esetleg levizsgáztatnánk egymást relativitásból. Otthon aztán békésen eszegetni kezdtem, és... hát igen... tetszenek tudni: a kenyér nem volt friss. Szerintem. Ugyanakkor azt is el kell ismernem, hogy puhább volt, mint a somoskői vár bazaltja — bár azt eddig még nem kóstoltam. És nem vittem vissza az üzletbe a relatív kenyeret. Nemcsak azért, mert én még nem ismerem teljesen Einstein elméletét, hanem azért sem, mert ráadásul abban sem vagyok bizonyos, hogy mit mondott ez a bácsi a kenyérszáradás ügyében — pardon! — cnc —
