Nógrád. 1965. október (21. évfolyam. 231-261. szám)
1965-10-10 / 239. szám
1565 október 10. vasárnapNŐGIKD .1 Pótol liatatl sin percek A BRIG ADVEZETÖ krumplitabla széléről felnézett a másik ember szívé- lyes-derüs, érdeklődő arcába és kifakadt: — Hagyd el, erre a... sofőrre dühöngök. Ideállit nekem napvilágon. Azt mondja, erre volt dolga és már nem Jön ki még- gyszer a krumpliszedőkért... Jó másfél órát lehetett volna még dolgozni alkonyaiig. Es itt van kint a sokminden. Gyakori jelenségre vetett fényt az ellesett beszélgetés. Igaza volt. a brigádvezetőnek. De annak az asz- szonynak is, aki megszólta a határba, tartó embereket, mert reggel nyolckor indultak el a faluból. Igazuk van a serény embereknek, ha elégedetlenkedtek. Itt van az ősz, nemsokára dér- harmatosak lesznek az éjszakák. S rengeteg a tennivaló a mezőgazdaságban. Most szedik a burgonyát. De a nyári esők miatt legtöbb helyen gyomos a földje, s a gazból géppel, kézzel egyaránt nehezebb kiforgatni, felszedni a termést. Csak nemrégiben kezdődött meg a cukorrépa szedése. Jó termésre van kilátás, de dús a levélzete, kemény a víznyomta talaj. Silózni kell a későn vetett, $ már be nem érő kukoricát. Telburjánzott gazdagon a másodvetésnek vetett takarmány. Szántani kell az őszi gabonák alá, s vetni. Itt a szüret is. SOKKAL NEHEZEBB őszünk van, mint máskor. És kurtul, a mezei munkára fordítható idő. A nap már fél 6-kor kel fel és ugyancsak fél 6 után nyugszik le. Sűrűn jönnek az esős „heverd el"-napok. Minden elvesztegetett óra, minden negyedóra forintokban, kilókban, mázsákban pontosan kiszámítható veszteségeket jelent a szövetkezetnek és a népgazdaságnak. A későbben letakarodó termés miatt a szántás is elmaradhat, ez pedig a jövő évi termést befolyásolhatja kedvezőtlenül. Tudja ezt magyarázat a nélkül is minden földműves, tsz-elnök, és agronó- mus. Mégis előfordulnak olyan esetek, mint amiért a fentemlítetl brigádvezetö morgolódott. Von kényel- meskedő vontatóvezető, aki ahelyett, hogy még egy fordulót tenne a répával, néha már — különösen, ha felhőbe bukik a Nap — jóval 5 óra előtt odaállít a kint dolgozó asszonyokhoz. Megtörténik, hogy a bosz- szantó reggeli huza-vonák, a felesleges beszélgetések és egyes késedelmeskedők miatt az iskolába induló gyerekekkel egyidöben döcög ki a vontató a mezei dolgozókkal a határba. így növekednek az elpocsékolt negyedórák ezer és ezer munkaórává. Érdemes lenne szóvá tenni a szövetkezeti elnököknek, agronómusoknak, brigádvezetőknek, gyűléseken és magánbeszélgetésekben egyaránt a problémát. Néhol érdemes lenne az öregebbeknek emlékeztetni a fiatalokat, azokra az időkre, mikor szégyen volt a jó földművesnek dolgos nyarakon, őszökön világoson végimenni a falun. Érdemes volna elgondolkozni ezen. hiszen a közösből jutó részesedésen túl, többnyire prémiumot, vegu részt kannak a felszedett terményekért. Érdemes volna erről beszélgetni és sürgősen cselekedni, mert októbert írunk és ha az elkövetkező 6—S héten felhasználnák a most gyakran elfecsérlődó értékes reggeli-esti órákat, gyorsabb lenne a munka, kevesebb a veszteség. A traktorosok pedtg előbb tudnának hozzáfogni az őszi mélyszántáshoz azokon a táblákon, ahonnan lekerül a répa, a kukorica. Nagy szükség van erre, mert az őszt mélyszántás is később kezdődik a megkésett betakarítás miatt. Azt pedig, hogy a többlet-kiadást behozza a föld, nem kell azoknak bizonyítani, akik tudják, mit jelent a kukoricának, a répának, a máknak stb az őszi szántás. N. P. /Vem szabad M üller János a IV. kádkemence művezetője az Öblösüveggyárban- Tizenegy brigád tartozik hozzá. Ebből nyolc — szocialista brigád. Valamennyit a művezető patronálja. Azt mondja az elvtárs, találkozott már művezetővel, aki arra hivatkozott: van neki elég dolga amúgyis, arra már nincs módja, hogy foglalkozzon a szocialista brigádokkal is. Én csodálkozom az ilyen művezetőkön. Persze, lehet azt úgy is csinálni, hogy mit tudom én, kiírom a munkásnak azt az olajat, beírom a műszakot, aztán sik- ta. Dehát, egy művezető, aki komolyan veszi a hivatását, ennyivel nem érheti be. Mert hiszen, ha mindenki hibátlan, makulátlan ember lenne. . . nem volna szükség patroná- lásra sem. Nekem sem azokat kell patronálnom, akik nem isznak, nem csavarognak, rendesen hazaadják a fizetésüket, részt vesznek a kollektív munkában a gyárban, gyáron kívül... hanem a... V an például az egyik háromtagú brigádban egy. aki- szereti elereszteni magát. Amúgy jól dolgozik, de ha elkezd inni, nem tud megállni. Néha szid is, hogy „nem tudja megérteni maga az én családi problémámat.'’ Mert, hogy küldöm, zavarom haza a kocsmából Hát, az oldja meg a te családi problémádat, mondom neki. ha eliszod a fél fizetésedet? Hát igen, az valóban könnyebb, hogy az ember csak bejön a gyárba, s műszak végeztével kimegy és azzal kész. És nem mondom, nekem is teher ez, teher foglalkozni az emberek problémáival. Néha el is keseredik az ember Mondtam én azt már, eh, nem lesz be- 1 öletek ?»mmi! Mikor lőttek hozzám. hOGv „itt is voltunlj, János bácsi, ott is voltunk, részt vettünk társadalmi munkában, oklevél még- síncs...” Az embert néha előfogja az elkeseredés: vesződik, aztán értelme, haszna nincs. Ez olyankor van, amikor valami nem sikerül. Ha meg valami sikerült, ha egy embert is sikerült helyrebillenteni, újból megjön az emI bér kedvé. Attól a jó érzéstől, hogy sikerült valakin segíteni. Mert hiszen az az én feladatom, hogy az embereket megneveljem, megnyerjem a társadalom számára. I tt van például az egyik brigádvezetőm. Cigánygyerek. Le a kalappal. Nemcsak az egyik legjobb brigádvezetőm, de a szemináriumon — mert én tartom a brigádoknak a szemináriumot is — olyan vitapartneremmé vált, öröm hallgatni. És már nemcsak a szemináriumon vitatkozik ám, hanem kint a többiekkel... Szóval, azt akarom mondani, az a legfontosabb: nem szabad abbahagyni, ha az embert néha érik is kudarcok. Van nekem egy munkásom, aranykeze van, olyan munkás, hogy ritkaság De ha csak megkóstolja a szeszt, már kifordul önmagából. A napokban például, műszak után bementünk a kocsmába, egy pohárra. Jött valami barátja, az kért neki még eggyel. Nekem is akartak fizetni, de én nem fogadtam el, küldtem őt is, menjen haza. Nem létezik! Másnap nézem az arcát, lejött róla a plezúr. Mi történt? Maga sem tudja. „Nem tehetek róla", panaszkodik. Hát ki tehet róla, kérdem én. „Mér ezután azt mondja, haza hozatom a bort. kocsmá- ha nem megyek". Nem igaz, kiáltottam rá. Menj a kocsmába! De tudjad, mikor kell kijönni. Ne lerészegedni járj oda Beszélgetni. vitatkozni, szórakozni. A faluból, ahonnan te ide jöttél mén lehet, hogv nagvlegénv lehettél, mert te bírtad lepiobban a bort, te ittál a legtöbbet a lécén vek között. De az ilyenekből. mint te vagy, nekünk Tar ián ban sok van. Nem dicsősée nálunk. Csak leütötte a fejét, ment dolgozni. Mert abban aztán kiváló. Talán egyszer a borban is megismeri a mértéket.., Most mondja meg az elvtárs, hagyhatom én ezt az embert a sorsára? Meg a másikat, harmadikat? El tudom én azt intézni az én lelkiismeretem- mel? Jó munkás, jó ember. Hát nem nekem a kötelességem, hogy megszerezzem a társadalomnak, mindenféle szempontból? Amelyik művezető ezt elhárítja magától, az a felelősséget rázza le Itt van például egy lány. Annak idején otthagyta a szüleit, is, eljött ide a gyárba. Végigjárt minden részleget. Nem volt maradása sehol. A szája miatt. Mert, ha feldühödik valamiért, olyanokat mond az. hogy... Itt nálunk megragadt. Már hat éve. abbahagyni Néha most is panaszkodik rá a brigádvezető. Csitítom. Majd én elintézem, mondom neki. Aztán beszélek a lánynyal. Van mikor használ. Mostanában, hallom, el akar innen menni. Pestre, valami gyárba. Félek, nagyon félek, mire megy. A nehéz természetével. Hiszen nem minden- nütt olyan türelmesek az emberek... Teher, persze, hogy teher- Néha már az asszony is mondja, minek töröd magad. Dehát az én embereim, nem? Aztán megtérül a fáradság. Vettünk mi részt olyan társadalmi munkában, hogy a vidékiek is itt maradtak, saját költségükön mentek haza. mert a munkásjárat már régen elment. V agy itt van a Deák Bertalan, aki ilyen • volt. mikor b v jött a gyárba, én neveltem, s most ha jön hozzám, hogy a gép rossz, azt mondom neki: miért neveltelek, ha még azt a kis hibát sem tudod megjavítani? Megy és kijavítja. Hát nem ez a legnagyobb öröm? S ha arról van szó, hogy rá keli hajtani a munkára ezért, vagy azért, úgy nekiugrik az üzem, hogy szinte vissza kell tartani az embereket... * • * A párthelyiségben, ahova Müller Jánossal erre a beszélgetésre beültünk, hűvös van es csend A művezető előveszi a brigádnaplót, amelyből felolvassa a következő bejegyzést. A hangja önkéntelenül ünnepélyessé válik: „Amióta megalakult a szocialista brigádmozgalom, az embereken bizonyos javulás tapasztalható. Hogy még nem mindenki olyan, mint azt a szocialista rendszer megkívánja, csak nevelés kérdése, ami bizony nem megy köny- nyen. De már bizonyos embereknél javulás tapasztalható, és bizony nagy szó az, amikor valaki önként elmegy szeszkúrára, vagy aki, azt lehet mondani, hogy minden nap részeg volt és most pedig nem, ez már nagy eredmény. Tehát van eredménye a szocialista brigádmozgalomnak, csak végtelen türelem kell, és nem szabad a nehézségektől elkeseredni, mert, hogy van nehézség, az biztos.” A hitvallásnak — és önvallomásnak — beillő jegyzetek felolvasása után a művezető kis szünetet tart. Aztán lapoz a füzetben. Van Itt szó ünnepélyes oklevél-át« nyújtásról, központi ünnepségről a városi kulturházban, társadalmi munkáról az új strand építésén. Ahol harmincötén jelentek meg, ösz- szesen 130 órát dolgoztak le és a hangulat olyan jó volt, annyit Viccelődtek munka közben, hogy az emberek észre sem vették a fáradságot. Aztán volt egy irodalmi est is. — Hát, ezen sajnos csak tizennégyen jelentünk meg —■ sóhajt fel a művezető — ez még nem megy. Pedig, tudja — néz fel a füzetből —. volt ott egy Író, meg egy előadóművész. Azok olyan szép verseket olvastak fel! „Nevelés... végtelen türelem... nem szabad elkeseredni a nehézségektől...” Míg Müller János tovább olvas a naplóból, eszembe jut a munkás, aki nem is Müller üzemében dolgozik, hanem egy másikban, s aki nagyon szeretett volna elmenni Ózdra a futball meccsre, de nem fért volna fel a vállalati autóbuszra, ha Müller addig nem ügyeskedik, míg a munkás feljutott, ő pedig — lemaradt... És eszembe jut a visszaemlékezéstől is sugárzóvá lett mosoly: „Azok olyan szép verseket olvastak fel! Kár, hogy tőlünk csak tizennégyen jelentünk meg És azt kívánom Müller Jánosnak, hogy esztendőre, kettőre, a mostaninál Is kevesebb legyen az olyan brigádtag, akit saját pénzén vett szódabikarbónával kell „kínálnia", s közben korholnia, mert előző nap a pohár fenekére nézett, s az legyen a nagyobbik gondja, hogyan férnek be az irodalmi estre, mert annyi a jelentkező. S aki annyira szereti a munkatársait, annyi benne a jószándék: visszatéríteni az emberek közé az elru- gaszkodókat, s annyi ehhez a türelme — az el is fogja érni ezt a célt... Csizmadia Géza Van az olvasóknak | egy fajtája, aki mindent elolvas, amit az újságban talál, de puszta megszokásból semmit sem vesz komolyan. Velük könnyű dolgom lesz. mert egyszerűen nem hisznek majd nekem. Nem baj, nem először fordul elő velük. Aztán van egy másik fajta újságolvasó, akit ,valósággal lázba hoz minden úgynevezett „mélypszichológia” téma. Ök a sznobságra hajló emberek, tőlük félek, mert minden mondatomat izekre szedik majd. (Persze nem lesz érdemes). Hogy miben reménykedem? Abban, hogy a gondolkodásra hajlamos emberek odafigyelnek arra, amit mondani akarok. Szereplők: egy gimnáziumi tanár és egy huligánszerű negyedikes gimnazista. Színhely: egy gimnázium udvara szürkületkor, vivő- edzés után. En a beszélgetés közepére érkezem a helyszínre, szótlanul leülök a tanár mellé. Mintha ott sem lennék, legföljebb azt írom néha közbe, hogy milyennek látom őket a beszélgetés során. Természetesen csak a legfontosabb észrevételekre szorítkozom. — Hatszáz amerikai gépet lőttek le egy fél év alatt- Berepülhetett vagy 25 ezer. Délen hasfelmetszéses partizánvallatás, északon bombázás; délen másfélezer ami katona gyilkol, északon bombáznak. Az amerikaiak sza„Sízek a mai (iatalúk.,. U badságról, meg békéről szövegelnek, és nap mint nap peregnek a bombáik. — Tényleg rettenetes. — Filmhíradók hozzák a képeket: egy öregasszonyt vonszol két amerikai katona, egy húszéves fiút falhoz állítanak, kis partizáncsoport tizenkét óráig tartja magát a túlerővel szemben, égő nádkunyhók... — Mindezt én is a csontomig érzem, öregem, de most többet nem tehetünk, mint amit teszünk. Vállalj csak itthon magadra annyit, hogy biztosan tudd: én megtettem a magamét! Például mi lenne, ha komolyan vennéd a tanulást? A fiú néhány másodpercig gondolkodik, aztán habozva kérdez. — De tanár úr, azért ugye csak nem vagyok nevetséges, hogy el akarok oda menni, önkéntesnek? Mert az osztálytársaim kinevettek, otthon a szomszédok is, édesapám is. Sőt, ő még egy pofont is megígért. Persze őszintén szólva nem is vártam tőlük, hogy azt mondják: jól van kisfiam, de azért mégis... Hosszú, szőke haját kisimítja szeméből, várakozóan néz a tanárra, de hogy ő nem szól, mert éppen rágyújt, a fiú egészen más hangon folytatja: — Különben is fütyülök a véleményükre. Tessék elhinni, mindenki csak azt veszi észre rajtam, hogy túlságosan bő a nadrágom szára. (Mellesleg két éve az volt a baj, hogy túl szűk volt.) Meg hogy nagy a hajam. Aki ilyen, az nyilván csak a kalandvágy miatt jártatja a száját, mondják. Azt senki sem kérdi, hogy mit érzek. S ha mondanám is, kinevetnek. Azt mondják, szépen mondod, amit mondasz, de szólamokban beszélsz, frázisokat pufogtatsz. Hát miért nem lehet elhinni, hogy valakit a meggyőződése így hajt? Hogy valaki tizennyolc éves korában is érezhet úgy, mint egy igazi kommunista? Szinte könyörög a hangja, hogy legalább a tanár vegye komolyan, amit mond. Az arca teljesen átszellemü't, különös pátosszal beszél, minden szava izzik a szenvedélytől. A tanár részvevő érdeklődéssel figyel. — Pedig az apám is kommunistának tartja magát. En megmondtam a szemébe: a te meggyőződésed egy idő óta egyenlő a két és fél szoba összkomforttal, meg a kocsiddal, és már ott tartasz, bogy másról sem tudod elképzelni, hogy őszintén érez. Hogy akármit megtenne azért, amit érez. A válasza az volt, hogy feldob egy fülest, és alátart, ha nem fogom be a számat. Aztán csak nézte tovább a TV meseműsorát és egy fél óra múlva el is felejtette, hogy . miről beszéltünk. A fiú már szinte lobog. A tanár jól látja, hogy düh feszíti az indulatait, s a megnemértés korbácsolta igazságtalan ítéletek kimondására- Emberi és megnyugtató a kérdése: — Nem érzed, hogy igazságtalan vagy? A fiú válasza rövid volt, s még ingerült. — Tisztában vagyok magammal és nyitott szemmel járok a világban. Házon belül meg különösen... A tanár nagyokos módon ráncolja össze homlokát, láthatóan az ellenérveit rendezgeti magában. — Felületesen ítéled meg a dolgokat. A komformizmus nem lehet jellemzője egy kommunistának. Aztán veled kapcsolatban is vannak kételyeim. Az ember, ha tizenhét éves és helyét keresi a világban. el kell hogy fogadja a felnőttek tanácsait. Neked most az iskolában a helyed. — Ez látszatigazság! — Miért? — Én személy szerint nem lehetek ennyire közömbös a vietnamiak harca iránt. Még ekkor sem, ha húszezer kilométerre harcolnak innen. Elégedjek meg azzal, hogy minden este a TV-híradó alatt ökölbe szorított kézzel ülök a fotelban, míg a vietnami képek peregnek? Esetleg káromkodjak is? És ha az ő harcuk épp a kritikus pont a kommunizmus világméretű győzelmében? Mit számít akkor az iskola? Csak egyesek nem akarnak az emberiség fejlődésének távlatában gondolkodni. És még ők mondják nekem, hogy felszínes vagyok. Tessék mondani, miért felszínesség ez? És miért szólam? Tudom, hogy igazam van, és apámnak is minden ellenérvét kapásból megcáfolnám, ha leülne velem!.. — Nem tartasz te túl sokat magadról? — Nem! Állítom, hogy 5 egyszerűen nem érti meg Lenint. •. — Lenint? Valami zavarféle ül ki a tanár arcára. A fiú rácsodálkozik* aztán nagy lendülettel kezd magyarázni, bizonyítani. Cikkekről, gondolatokról beszél, meg arról, hogy a Lenin-köteteket az apja miatt a por örökre belephetné a könyvespolcukon. Ä tanár elképedve hallgat Láthatóan azon töri a fejét, hogy vajon érti-e ez a fiú, amit mond? Szinte bólint önmagának: hát persze, hogy érti. A fiú kipirult arccal várja a választ és egyenesen a tanár szemébe néz. A tanár gondolkodik, aztán megszólal: — Olvastál valamit, érted is, nem is. Romantikus heveskedés. .. A diák türelmetlenül felkapja a fejét, közbeszól. —> — Tanár úr, én utálom a romantikát, meg a sok szöveget is. A legkomolyabban szeretnék odamenni. — Aztán zsebredugja a kezét. Gesztusaiból látszik, hogy „hát akkor” befejezettnek tekinti a beszélgetést. Menni készül, s hogy a tanár hallgat, a sportzsákja után nyúl, kiemel belőle egy táskarádiót- Fekete Orionton. Egy kattanás és az egész udvart betölti az édeskés hang; Nóno- letá... A fiú rámosolyog a tanárra. — A Szabad Európa zenés randevúja... A tanár szigorúan összehúzza a szemöldökét A fiú lehalkítja a zenét, s egy kínosan udvarias fejbiccentéssel elköszön. — Jóestét. A tanár felém fordul, gondterhelten mosolyog. — Látja, pontosan így biccentettem én is vagy tíz évvel ezelőtt... Ha jól emlékszem, nálam akkor azt jelentette: agyalágyultakkal nem vitatkozom. Semmi sem változott volna bennünk azóta? Csak a szerepek cserélődtek fel? Utánanézünk. A koraesti szélben csakúgy lobog vászonnadrágja szára, ahogy végigsiet az udvaron. És micsoda frizura! Erdős István
