Nógrád. 1965. október (21. évfolyam. 231-261. szám)

1965-10-09 / 238. szám

1965. október 9., szombat nőgrad 3 IXehéz «feg, nagy feladatok Biztos helyre menteni a termést Tóth István, a szövetkezet elnöke és Szarvas Imre, a párttitkár csak az imént ér­keztek meg a határból, s má­ris indulnak újra. Az udvar sarkában ott vesztegel „pari­pájuk” a zöld Gaz kocsi- Az elnök álla borostás, szeme vörös az álmatlanságtól, a fáradtságtól. Reggeltől estig talpon van, a tágas határt járja a párttitkár is. — Nagyon megérezzük, hogy a szakemberek távol vannak éppen ebben a do­logidőben — mondja érezhető bosszúsággal hangjában Tóth István. — Munka van bőven... — Ez igaz.-. A vezetőknek, meg a tagoknak is — toldja meg a párttitkár­Négyszáz vagon cukorrépa, burgonya Valóban, a hatezer holdas érsekvadkerti határban egész évben van mit tenniök a ta­goknak. Most az őszi mun­kák idején meg minden igye­kezetükre szükség van, hogy időben elvessék kétezer hol­don a gabonát, betakarítsák 260 holdról a burgonyát, 100 holdról a cukorrépát, később 423 holdról a kukoricát. Igaz, hogy munkát jelent a gabo­navetés, de a szövetkezet ve­zetői azt mondják, lényegesen könnyebb a dolguk, mint an­nak idején, amikor a roz­zant. kis vetőgépek elé lova­kat fogtak, s úgy szórták a földbe a magot. Most hat, hu­szonnégy soros géD vet, négy traktor szánt, kettő meg a ta­lajt készíti elő. — Sok bosszúságot okoz a géphiba, de azt mondom, a vetés a könnyebbik részét je­lenti az őszi munkáknak. Ne­hezebb lesz ennél a kapások termésének betakarítása..­Ezeket mondja Tóth István, » szövetkezet elnöke, s sza­vait azonnal bizonyítja is. A vadkerti szövetkezetben a kapásnövényeknél a családi művelés honosodott meg. így dolgozták egész nyáron az asszonytagok a földeket. Most a betakarítás idején is kinn vannak a földeken a család­tagok. A gazdaságban a na­pokban kezdték meg a cukor­répa és a burgonya betaka­rítását. Egy brigád, ahogy számolják mintegy hatvan ember szedi a földből a cu­korrépát. A termés jónak ígérkezik, 230—250 mázsa hol­danként. Ugyancsak, asszonyok népes seregétől tarkállanak a burgonyatábták is. Mintegy nyolcvan holdról kell még ki ­ásni a gumókat és befejezik a munkát. Ha csak e két nö­vényt számolják is, több mint 400 vagonra való termést kell behordaniok a határból. Ez azonban nem minden. A kü­lönböző takarmánynövények, a silókukorica és a tarló­here betakarítása még tan. Néhány hét és törésre érik a kukorica is. Előre számolni A szállítás megszervezése, az, hogy ne akadozzanak a terménnyel megrakott vonta­tók, jiótkocsik, ne téblábol- janak a rakodásra kijelölt ta­gok, végeredményben nem je­lent új dolgot a szövetkezet­ben. Hiszen a gazdaságban nincs olyan nap, amikor ne kellene valamiféle terményt, műtrágyát, vagy építőanyagot szállítani. Á legtöbb munká­juk azonban éppen ezekben az őszi hónapokban, szeptem­berben, októberben akad a szállítóeszközöknek. Ezért van szükség minden eddiginél na­gyobb szervezettségre. Teljes az egyetértés ebben a szövetkezet elnökével is. — Van huszonnyolc erőgé­pünk, két teherkocsink és negyvennyolc pár fogatunk... Ezzel végeredményben idő­ben elvégezhetjük a munkát — mondja. — Ügy rendez­tük a dolgokat, hogy a foga­tok mind a herét hordják... A két tehergépkocsi a cu­korrépát szállítja. A szerző­désben napi nvolc. vagon ré­pára köteleztük magunkat... Ez még eddig mindig elju­tott a gyárba... — Mi történik akkor, ha elromlik az idő? A sáros föld­del nehezebben boldogulnak a répaszedők, meg a teher­kocsik is? — Sajnos az idő annyira szeszélyes, hogy ezt nem is hagyhattuk figyelmen kívül. Most a silózásnál is előfor­dult nem egyszer, hogy a si­lókombájnok süllyedtek a nedves, puha földön... Két gé­Megkezdték a Nógrád me­gyei Építőipari Vállalat kor­szerű úi munkásszállójának kivitelezését. A szálló típus terv szerint készül. Ugyanak­kor a Nógrád megyei Ter­vező Irodában készülnek a főlétesítményhez kapcsolódó úgynevezett közösségi épület pet „fogtunk” a silókombájn elé... Mi mást tehettünk? az a legfontosabb, hogy ment­sük a termést... Szarvas Imre párttitkár sza­vai ezek, s mintegy erősítés­képpen beszélni kezd újra az elnök is. — A múlt héten is volt két esős napunk... Valójában azonban a munkából lényege­sen több idő esett ki... Ezt mindenképpen pótolni kell szervezettebb, gyorsabb mun - kával. A két silpkombájnhoz, az egyik Csehszlovákiából ér­kezett hozzánk, hat traktort, pótkocsit adtunk... Így a ra­kodás folyamatos volt, egyik­nek sem kellett a másikra várnia. A cukorrépánál is hasonlóképpen tesszük. Há­rom gépet tartalékolunk még arra, ha az idő elromlik, a cukorrépa akkor is kijusson a műútra, onnan meg a cu­korgyárba... Egy munkagép, több szállítóeszköz A szállítás jelentősége, kü­lönösen ilyenkor őszidőben mindenütt nagy. Az okos gaz­da erre már a vetés idején gondol, mégpedig olyanfor­mán, hogy a takarmányokat az istállókhoz közeli táblákon termeszti. A cukorrépát meg ott, ahol közel van a vasút, vagy ahol ennek híján van­nak, ott a műút szomszédsá­gában. Ha ezzel elkéstek gon­dosan szervezett munkával még mindig lehet segíteni a dolgon. Ha egy munkagépet több szállítóeszköz szolgál ki, a fel- és lerakodás helyén elegendő munkaerő van, a járművek nem utaznak fölös­legesen, már nyert ügyünk van. Erre pedig ebben a nehéz őszön, a tengernyi tennivaló közepette, bizony nagy szük­ség van. dokumentációi. Az iroda n tervezést 1966 márciusában fejezi be. A közösségi épület­ben — amely egyedi tervek alapján épül majd — helye­zik el a fürdőt. konyhát, ebédlőt, klubszobát, betegszo­bát, gondnoki lakást. Az egész létesítmény mintegy ti­zenhatmillió forintba kerül. Vlncze Istvánná I j munkásszlilló az építőknek JCét Salg.óta^idít Barmerrö! uSrLg" tarjánba, a fejlődés optimiz­must árasztó képe fogadja. Bárhol elegyedik a helybeli­ekkel szóba, több fényről hall, mint árnyékról. A köz­vélemény számára — s ez már korunkra jellemző ■— inkább téma például' a Pécskő utca környéki szülők társadalmi összefogása az Is­kolaépítésnél, mint tolvaj el- esípése a piacon, sikkasztó elítélése a bíróságon. Igaz, úgynevezett nagy ügy — szándékos emberölés, állam­ellenes összeesküvés — régóta nincs Salgótarjánban. Kisebb jelentőségű azonban több az iv-en mint volt. tavaly. Bűnö­zési hullámot emlegetni ot­romba tévedés volna; inkább úgy fogalmazhatnánk meg, hogy több ingatag jellemű ember élt vissza a több kí­nálkozó alkalommal, mint esztendővel ezelőtt. És itt nyomban hozzá kell tennünk: a bűnös a tolvaj, — de majd­nem mindig egyértelműen elmarasztalható az a gazda­sági vezető, akinek nemtörő­dömsége elősegítette a bűn- cselekmény elkövetését. Kormányhatározat mondja ki félre nem érthető, félre nem magyarázható módon, ! ogy „a társadalmi tulajdon megvédése elsősorban a gaz­daságvezetők feladata.” Nem magaslóan pedig az építői­parban — első pillantás­ra meglátni, hogy onnan csak az nem lop, aki nem akar. Sajnos, még mindig rengeteg ember becsüli lé­nyegesen többre a maga apró értékeit, mint a társa­dalom Összehasonlíthatatlanul drágább vagyontárgyait A város lakossága kereken harmincezer ember; a válla­latok, üzemek száma ennek csak kicsiny töredéke. S mé­gis; ha az ez év első nyolc hónapjában (a könnyebb át­tekintés kedvéért) száznak vesszük a személyi tulajdont károsító bűncselekményeket, úgy a társadalmi tulajdont károsítókat hatvanötnek talál­juk. Az egy vállalatra, üzem­re, stb. jutó bűncselekmények száma, tehát lényegesen na­gyobb mint az egy lakosra eső bűncselekmény-szám. Ugyanabból a lakásból ne­héz volna kétszer egymás után lopni; ugyanabból az üzemből — tisztelet a kivé­telnek — háromszor négy­szer sem nehéz. Elgondolkodtató, hogy a vá­ros területén elkövetett bűn- cselekmények majdnem fele nem-salgótarjániak lelkiisme­retét terheli. Joggal következ­tetünk ebből arra, hogy aki ebben a városban már meg­telepedett, előbb-utóbb meg­találja a számára megfelelő egy vállalat területén — ki- munkát, s beleilleszkedik a becsületes emberek nagy kö­zösségébe. Ez a tény élesen rávilágít arra az igazságra, amely szerint a szocialista társadalom fejlődésével foko­zatosan megszűnnek a bűnö­zés okai, s így — bár las­san — gyakorlati értelemben végeszakad a bűnözésnek is. A hiba volna A!apv©f@ a bűnözés miatt a társadalom, vagy akárcsak a város egészét el­marasztalni. Elsősorban a bű­nös a bűnös, még akkor is, ha jórészt gyenge erkölcsisé- ge, tudati elmaradottsága miatt került nyílt összeütkö­zésbe törvényeinkkel. Tény, hogy vannak nehezen nevel­hető emberek. Ha nem len­nének, a bűnügyi statisztika nem mutatná ki, hogy a bűn- cselekmények kereken ötven százalékát büntetett előéletű személyek követik el. Csekély­számú, kirívó kivételtől elte­kintve nem is röviddel sza­badulásuk után, hanem ké­sőbb. Érthető ez, hiszen a szabadult elítélt viselkedését az első hónapokban fokozot­tan szemmel tartja a rendőr­ség, a munkáltató. Ez a fi­gyelem később csökken, s a hivatalos ellenőrzés is meg­szűnik. A társadalmi utógon­dozásnak kellene hatékonyab­ban a hivatalos ellenőrzés he­lyébe Iéonie ahhoz, hogy va­lóban elérje célját az a bün­tetés, amelyet az elítélt el­szenvedett. Kriminalista szemmel néz­ve két Salgótarján létezik: A tanácsi költségvetés A tanácsok az elkövetke­ző esztendő költségve­téséről tárgyalnak. Hosszabb időre szóló célkitű­zések, elgondolások, sokrétű tanácsi feladatok rendszerezé­se és ezek anyagi fedezetének számba vétele a költségvetés, amelyben meghatározzák, milyen összegeket fordítanak a tanácsok hatáskörében tartandó feladatokra. Ez a gondoskodás kiterjed az élet minden területére. Jelentősé­gét, különös fontosságát az adja meg, hogy megyei vi­szonylatban mintegy 360 millió forint hová fordításá­ról kell dönteni. A költségvetés elkészítése nem egyszerű elosztása a 360 millió forintnak. Annál sokkal több: gondos, felelős­ségteljes tervezés, a jövő ala­kítása. Anyagi támogatása a mezőgazdaságnak, az oktatá­si. egészségügyi intézménye­inknek. Gondoskodás arról, hogy kulturáltabb életkörül­ményeket teremtsünk me­gyénk lakosságának. A költségvetés elkészítése, megvitatása tervtörvénnyé emelése a tanácsok egyik leg­fontosabb, legfelelősségtelje- sebb feladata. Növeli a költségvetés készítésével j'á- ró felelősséget a párt de­cemberi határozata is, amely a célok maradéktalan teljesí­tése mellett gazdaságosságra, az ésszerű takarékosság messzemenő' érvényesítésére kötelezte a gazdálkodó szer­veket. Érthető, hogy az eddigi évek gyakorlatától eltérőleg még fokozottabb körültekin­téssel készül az elkövetkező esztendő tanácsi költségveté­se. A most vitatott költségve­tés eltér az előző évektől, ugyanis mint kísérlet, két eszténdőre szóló. Ezzel a költségvetés végrehajtását eddig a legjobban akadályo­zó tényezők, a tervdokumen­tációk elkészítésének idejét akarják a két évre előre mu­tató költségvetéssel biztosítani- A tanácsok az anyagi fedezet ismeretében már jó­val előre megrendelhetik íz illetékes tervező intézetek­től a feladatok végrehajtásá­hoz szükséges tervdokumen­tációkat. Nagy bizakodással tekint­hetünk a tanácsi költségve­tés elé, amelyre az elmúlt évek eredményei jogosítanak fel. A megyében jelentős a fejlődés. Esztendőről, eszten­dőre magasabb szinten elégít­hetik ki a dolgozók kommu­nális, szociális és kulturális igényeit. Gondoljunk csak ar­ra, hogy a megyét keresztül­egy nagy Tsírján, ez a szor­galmas, becsületes emberek építő közössége; és egy ki­csi, a dologkerülőké, az er­kölcsileg gyenge lábon álló­ké. Ha tőkés társadalmi rend­ben kényszerülnénk élni, be­le kellene törődnünk, hogy ez mindörökre Így lesz. A szocialista rend törvényszerű­sége azonban az, hogy a most említett „nagy Tarján” egész­séges levegője lassacskán el­oszlatja a „kicsiny Tarján” áporodott légkörét. Az ehhez szükséges anyagi előfeltéte­leknek mindinkább birtokába jut a közösség: szaporodik a munkaalkalmak, a lakások száma, növekszik a művelő­dés lehetősége. Á „kicsi Tarján11 elsorvasztásához szükséges tár* sadalmí erők is izmosodnak. Az önkéntes rendőri csoportok tevékenységébe mar bekap­csolódott a lakosság bizalmát szintén élvező munkásőrség; körülbelül egy éve dolgozik a Közúti Balesetelhárítási Ta­nács; a közlekedési úttörők száma megközelíti a százöt­venet; emelkedik az ifjúság- védelmi operatív albizottsá­gok munkájának színvonala s a jobbak közé tartozó KISZ- alapszervezetek is helyesen kezdik irányítani az ifjúgár­distákat. Több vállalat társa­dalmi bírósága helyes esz­közökkel törekszik az egész­séges közszellem kialakításá­ra. a bűncselekmények meg­előzésére. Borváró Zoltán kasul szelő mintegy 1500 ki­lométeres tanácsi kezelésű útszakasznak körülbelül 25 százaléka már kielégíti a korszerűbb követelményeket. Vagy egészségügyi intézmé­nyeink; ha nem is minden te­kintetben, de mind több he­lyen már magas színvonalon szolgálják a gyógyítást. Mindennél többet mond azonban, hogy falvainkban villanyfény van, járdák, par­kok, egészségügyi házak, korszerűen felszerelt iskolák, művelődési otthonok szolgál­ják a lakosság mind tartal­masabb életét. Ma már el­mondhatjuk, mert ez az igaz­ság, — hogy határozott lép­tekkel haladunk a falu és va­ros közötti különbség fokoza­tos megszüntetése felé. Az elkövetkező esztendő tanácsi költségvetéséről szól­va falun nem haszontalan, ha az elmúlt évek tapasztala­tait a még fennálló tervezési fogyatékosságokat a tervezés során felidézzük. Nem feles­leges figyelmet fordítani er­re, mert a tanácsüléseken még van lehetőség a költség- vetési tervezetek módosítá­sára. A Salgótarjáni Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága nagyon helyesen határozott, hogy még a tanácsülés előtt az , állandó bizottsági tagok tanulmányozzák a járási költségvetési tervjavaslatot. Rétság közvilágításának kor-' szerűsítését is például éppen az állandó bizottság közre­működésével oldották meg. A kivitelező vállalat tervdoku­mentáció hiányában már le­mondta a munkát. Az állan­dó bizottság javaslatára a Népfront műszaki akcióbi­zottságához fordultak, ott ké­szítették el a tervet társadal­mi munkában, és így oldó­dott meg Rétságon a korszs- rű közvilágítás gondja. A dolgozók véleményé­nek érvényesítése nemcsak a tervezés helyességét, hanem a célok megvalósítását is jelentősen elősegíti. Jó tanáccsal, tár­sadalmi munkával, nagy se­gítséget tudnak nyújtani a feladatok elvégzéséhez. Mégis ezt hanyagolják el ta­nácsaink a legjobban. Endre- falván is a dolgozók bevoná­sával már jóval előbbre le­hetnének a község rendezésé­vel. Főútvonal halad a közsé­gen keresztül. Az elmúlt év­ben jelentősebb összeget kap­tak, hogy eltakarítsák az ut­ca mentéről a gazból ra­kott kerítéseket, kitisztítsák a vízlevezető árkokat, parkíroz­zák, tegyék üdébbé főutcáju­kat. Egy kőkerítés építését kezdték meg a templom kö­rül, azonkívül jóformán alig tettek valamit Kisterenye vízrendezési problémájának megoldása sem különb. Már több mil­lió forintot fordítottak terve­zésre, földmunkára. A józan gondolkodás azt következtet­né, hogy a munkát tovább folytatják. Á legnagyobb megdöbbenésre a következő évben a költségvetésben nem biztosítanak pénzt a vízren­dezés folytatására és ez ma­ga után vonja, hogy a meg­kezdett földmunka semmi­vé lesz, mintahogy a ráfor­dított több millió forint 1». Nagybátonyban az átrende­zéssel állnak hasonlóan. A községnek kb 600 ezer fo­rintjába kerül az utak rend­betétele. Csakhogy az idei esős nyárban Nagybátony és Szorospatak között az útsza­kasz egy része megcsúszott, járhatatlan lett. Rendbetéte­lére 200 ezer forintot akar­nak költeni, de ez arra sem elegendő, hogy a keletkező szakadékot feltöltsék. De nem fordítanak rá több pénzt, mert kell az a belte­rületen lévő utak felső bur­kolatára. A költségvetéstervezet el­készítésénél éppen a megfon­toltság Volna a legfontosabb. Oda fordítani a pénzt, ahol arra a legnagyobb szükség van. Nemcsak Kisterenyén égető a belvízrendezés, má­sutt is. De ha már Kistere­nyén nagyösszegű ráfordítás­sal elkezdték, akkor fejezzék is be. Ez jelentené a kon­centráltságot, amelyet olyan sokat hangoztatnak- Nagybátonyban is, a 200 ezer forint kevés az átszaka­dás kijavítására. Ha mégis arra költik, nem csináltak semmit és a kétszázezer fo­rint kárba vész. Ha az át­szakadás kijavítása a leg­fontosabb, akkor halasszák el a belterületi utak felső burkolatának munkálatait és fordítsanak minden anyagi erőt a legégetőbb feladatra. N em helyes arra számí­tani, hogy a megkez­dett munkák folytatá­sara valahonnét majd csak előteremthetik az anyagi fe­dezetet. Arra viszont számít­hatnak az illetékesek, hogy egyszer felelősségre vonják őket a megkezdett munkák megszakításából származó károkért A költségvetés a népgazda­ság által biztosított megha­tározott összegre épül. Ami­kor ezt az összeget megszab­ják, számot vetnek az évi be­vétellel, az anyagkészlettel, a kivitelező erővel. Minden­nel számot vetnek, ezt tehát sem csökkenteni, sem emelni- nem lehet. Annái inkább is mert a most készülő költség- vetési tervezet már egybeesik a harmadik ötéves terv első évével, amelyet „tiszta lap­pal” kell kezdeni. A tanácsok tehát mindent nagyon megfontolva mérle­geljenek, amikor a költségve­tés tervezetről tárgyalnak. A vita során érvényesítsék a vá­lasztó polgáraik véleményét. A költségvetési tervezet­ben talált hibá­kat, ellentmondásokat javít­sák ki és csak azután hagy­ják jóvá. A fő szempont: koncentráltság, folyamatos­ság, takarékosság-. Bobál Gyula Korszerűsítik a bereeli szülőotthont A berceli szülőotthon a környék 40-50 ezer főnyi la­kosának biztosítja a szüksé­ges egészségügyi feltételeket. Amióta a szülőotthon műkö­dik, a környező települések anyáinak legtöbbje a szülő­otthont választja a szülés he­lyéül. Az első félévi felmé­rések alapján 77,7 százalékos volt szüléseknek a szülőott­honban történő lebonyolítá­sa. Ez körülbelül 400 szülést jelent. A szülőotthonban lebonyo­lított szülések a szülőanyák legnagyobb megelégedését váltja ki. Tárgyalások folynak a szü­lőotthon további korszerűsí­tésére. A terv szerint mentő állomást állítanak fel, amelj meggyorsítaná a szülőanyái- beszállítását. Azért is szor­galmazzák a szállítási lehető ség megteremtését, mert ez­zel tehermentesítenék a ba lassagyarmat.i és pásztói szü­lészeti osztályok túlzsúfoltsá­gát. A jövőben a körzeti orvo­sok is szorosabb kapcsolato tartanak a szülőotthonnal. A: otthon orvosaival rendszere­sen értékelik a gyógyítc munkát* kicserélik tapaszta­lataikat. Az egészségügy, szerveknek az a törely/ésük hogy a berceli szülőotthor kiemelt szülőközpont legyen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents