Nógrád. 1965. október (21. évfolyam. 231-261. szám)

1965-10-05 / 234. szám

2 NÖGRAD 1965. ektdber 5. kedd. „fl vietnami nép függetlenségi | Kasmíri helyzetkép harca győzelemmel végződik“ A délvietnami szabadság- harcosok vasárnap a Mekong folyó deltájában elterülő négy- tartományban a kormánycsa- patok néhány előretolt állása és több járási székhely el­len intéztek támadást A partizánok azonkívül támadást intézetek egy Saigontól mint­egy 160 kilométerrel észak­keletre levő vasúti állomás ellen is. Az AP saigöni tu!- dósítója egy amerikai kato­nai szóvivőre hivatkozva kö­zölte, hogy a Saigont kormány csapa­tai különösen súlyos vesz­teségeket szenvedtek a délvietnami fővárostól 56 kilométerrel délre fekvő Go-Kong városa mellett vívott csatában. Saigontól mintegy 150 ki­lométerre a délvietnamí sza­badságharcosok aknájára fu­tott egy járőrszolgálatot tel­jesítő páncélvonat és három kocsijával lezuhant a töltésről A Da Nang-i amerikai tá­maszpont körzetében a szabadságharcosok grá­nátokkal lőtték az ameri­kai tengerészgyalogság egyik egységét, amely súlyos veszteségeket szenvedett. A délvietnami szabadság- harcosok „Felszabadulás" hír- ügynöksége egyik legutóbbi kommentárjában élesen bírál­ta Goldberg amerikai dele­gátusnak az ENSZ közgyűlé­sén elmondott beszédét. Az amerikai delegátus „Az Egye­sült Államok délvietnami kül­detéséről" beszélt és a 100 ezer főnyi amerikai expedi- qiós hadsereg Dél-Vietnamba küldését azzal indokolta, hogy annak célja „a Vietnami Köz­társaság szabadságának védel­me”. A „Felszabadulás” hírügy­nökség emlékeztet arra, hogy Johnsonnak a vietnami 1 „béketárgyalásokról” tett kijelentései senkit sem té­veszthetnek meg­A vietnami nép függetlensé­gi harcot folytat hazája vé­delmében, eltökélt szándéka, hogy teljes győzelmet arat. Még mindig nincs fegyvernyugvás A pakisztáni és az indiai fél egyaránt harcokat jelent a két ország között vita tár­gyát alkotó Kasmír térségé­ből. Míg az Üj Dellhiből ér­kező híradás arról számol be, hogy az indiai fegyveres erők „pakisztáni beszivárgók­kal” vették fel a harcot, ad­dig rawalpindi „kasmíri sza­badságharcosok" és indiai ka­tonaság ütközetéről tesz em­lítést. A pakisztáni rádió sze­rint a harcok folyamán „ala­posan megritkultak > az indi­aiak sorai”. Az AFP hírügynökség je­lentésé szerint az említett területen kívül összecsapá­sokra került sor Sialkot és Lahore, valamint a Rajast­hani sivatag térségében. A kínai külügyminisztéri­um elutasította az indiai kor­mánynak egy korábbi kínai jegyzékre adott szeptember 24-i cáfolatát, amely tagadja, hogy indiai katonák átlépt'k Kína határát — jelenti az Üj Kína. A kínai jegyzék ismét kö­veteli az indiai kormán'’ „hogy vessen véget minden­fajta provokációnak”. üólyos zavargások Adenben ADEN (MTI) A forrongó Adenből a hír- ügynökségek jelentéseket kö­zölnek a vasárnapi rendőr- sortűzről, gránát-robbaná­sokról és heves tüntetésekről. A hatóságok rövid időre felfüggesztették a kijárási ti­lalmat, hogy a lakosság el­végezhesse a legszükségesebb bevásárlásokat. Az utcákra ekkor nagy tömeg özönlött és ismét tiltakozott amiatt, hogy az angol hatóságok ér­vénytelenítették az alkot­mányt és teljhatalommal ru­házták fel Richard Turnbull angol főbiztost. A szenvedé­lyek egyre jobban elszaba­dultak, a tömeg autókat rom­bolt, katolikus templomokat és zsinagógákat gvújtott fel. Egyes hírek szerint néhány tüntetőnél fegyver volt és a felvonulók soraiból lövéseket adtak le a közelben tartózko­dó járőrökre. Hamarosan mégerősített rendőrségi és katonai alaku­latok érkeztek a helyszínre — és mint az AP hírügynök­ség jelenti — tüzet nyitotta.- a tömegre. Egy 16 éves arab fiú életét vesztette. Más tudósítások arról szá­molnak be, hogy a megmoz­dulás során gránátot dobtak angol katonák közé. Egyikük megsebesült. A helyzet mind feszültebbé válik, eddig 760 személyt tartóztattak le, a kormány rendkívüli minisztertaná­csot tervez. Az AP hírügy­nökség helyszíhre küldött tu­dósítója szerint az adeni rendőrállomás nyüzsgő tá­borra emlékeztet, amelvnek kapuján ki-be robognak a riadóautók és a járőrök. Modlbo Kelta Moszkvában Moszkva (MTI) A Mai! Köztársaságból ma­gas vendég érkezett hétfőn reggel Il-18-as ktilöngépen Moszkvába: Modibo Kelta, a Szutláni Unió EOA Párt főtit­kára, Mali Köztársasági elnö­ke, aki egyszemélyben még miniszterelnök, honvédelmi és külügyminiszter. Modibo Keita, aki 1962-ben járt utoljára a Szovjetunióban, ezúttal az SZKP Központi Bizottsága meghívásának tett eleget. Modibo Keltát 1963. áprili­sában nemzetközi Lenin-béke- díjj&l tüntették kL Mostani moszkvai tárgyalásai felöle­lik a párt és államközi kap­csolatok széles területét, vala­mint Afrika problémáit­JV etc York — közelről Auíékf előítéletek, fi ** • • .A* fi bnnozok Az amerikai sajtóban a szokásosnál több szó esik New York megoldhatatlan­nak tűnő problémáiról. Né­hány hónapja jártam a vi­lágnak ebben az egyik leg­nagyobb metropolisában. Had villantsam fel szemtanúként ennek az országnyi városnak néhány dilemmáját. Káosz az utcában — Óvakodj a rush-hours- tól! — ez is azok között az aranyszabályok között volt, amélyekre New York-i isme­rőseim már az első órákban figyelmeztettek. A rush-hour csúcsforgalmi időt jelent. Ez persze minden világvárosban torlódásokat jelent, de New York ilyenkor egyetlen nagy torlódás. Még világos van, de Manhattanban már izzanak a reklámdzsungel fé­nyei. rohan, villan, forog minden. Olyan az egész, mintha egy laboratóriumban fényhatásokkal érzékeltetnék a város örökösen negyvenfo­kos lázban égő nyugtalansá­gát. Csaknem minden utca egy­irányú, de még így is kiönt a kocsi áradat. A zöld és pi­ros fények elvesztik jelentő­ségüket: a zöldben meg­akadtak kénytelenek piros­ban továbbmenni — ha módúik van rá. Ismerjük a zöld hullám fogalmát. Nos, New York csúcsforgalmi Idő­ben a piros hullám városa. A legfantasztikusabb helyze­tekben megrekedt kocsik, autóbuszok, taxik vezetői egykedvűen várnak. Meg­szokták, hogy fogalmuk se legyen a megtorpanás okai­ról. Nem az ő dolguk — a problémának valahol előbb, arrébb kel! megoldódnia, esetleg néhány kilométerrel. Sodródik minden és minden­ki. A járdán úgy érzem ma­gam, mint a Népstadion ki­járatánál nemzetközi mérkő­zés után. Ami a szemem elé tárul, ami őrjítően körül­hömpölyög, az maga a közle­kedési csőd, amelynek meg­oldására még kilátás sincs. A nyolc és félmilliós város­ban évi 14 millió látogató nyüzsög. Ami pedig az állan­dó lakosokat illeti, „csak” Long Island, Brooklyn és Queens kerületekben 4,660.000 ember él, több mint akár Chicagóban, akár Los Ange­lesben. A város egyetlen nem szigeten lévő közigazga­tási egységében, Bronx, kerü­letben 1,450.000-en laknak, többen mint San Franciscó­ban és Bostonban együttvé­ve. A metropolis összlakos­sága — és így válik érthető­vé New York óriási jelentő­sége az amerikai belpolitiká­ban — túlszárnyalja Colora­do, Wyoming, Montana, Ida­ho. New-Mexiko, Arizóna, Utah és Nevada együttes la­kosságát. A szédült kavargásban az ember szinte természetesnek tartja a feje felett óriási neonbetükkel villódzó film­címet: Mad, mad, mad, world. Magyarul: Bolond, bolond, bolond világ... Aligha véletlen, hogy ez a metropo­lis világviszonylatban vezet az idegbetegek szomorú sta­tisztikájában. Soha sehol annyi magában beszélő, gesz­tikuláló embert nem láttam, mint a New York-i földalat­tin. Hegnézem hol szállsz ki... A subwayn — így nevezik itt a metrót — ízelítőt kap az ember New York legna­gyobb problémájából, a fé­lelmes nemzetiségi feszült­ségből is. Ha a suburbok, pe­remkerületei villanegyedek tájáról a központ, Manhat­tan szíve felé tart a látoga­tó, még nem vesz észre sem­mit: a Citybe dolgozni jár­nak az emberek. Kifelé azon­ban hazamennek a new yorkiak és ez az út már szo­ciológiai tanulmány. Megné­zem, hol szállsz ki és meg­mondom, ki vagy. Ez nem­csak az’ anyagi helyzetre, ha­nem a bőr színére, a nemze­tiségi hovatartozásra is vo­natkozik. Nincs a világon a nemzetiségi gettónak olyan szövevénye, mint Amerika legnagyobb városa. Félelmetes, milyen tökélete­sen zárnak az előítéletek re­teszei. Erre a legjellemzőbb New York hatalmas dilemmá­ja, egy hisztérikus belső nép- vándorlás. A dolog úgy kez­dődik, hogy egy-egy néger­nek, portoricoinak vagy más megvetett etnikai csoport tagjának kibírhatatlanul ele­ge lesz és a magas lakbér ál­dozatát is vállalva megpró­bál kitörni a gettóból. Min­den hájjal megkent ingatlan­További harcok várhatók Indonéziában a lázadók és a kormányhű csapatok között A hadiállapot és kijárási tilalom még érvényben van az indonéz fővárosban — Légelhárító ágyúk az elnöki palota előtt — Mi DJAKARTA (MTI) A djakartai rádió vasárnap délután angol nyelvű adásá­ban közölte, hogy az úgy­nevezett „Szeptember 30.-a mozgalom" — Untung alezre­des katonai államcsínye — végérvényesen elvesztette ta­laját. A rádió kommentár­jában hangsúlyozza, hogy az államcsínykísérlet felszá­molása meg folyamatban van, de a fővárosban és Indoné­zia más területein az élet visszatér a normális ke­rékvágásba. Indonézia valamennyi körze­tében a hadsereg, a hadiflot­ta és az államrendőrség erői folytatják a lázadók felszá­molását. A rádió adásában hang­súlyozta, hógv volt Subandrio szere] a napokban lezajlott ese­mények nem változtat­ják meg Indonézia kül­politikáját. Az ország továbbra is harcol a gyarmatosítás és az impe­rializmus ellen, és változatla­nul szemben áll Malaysiával. A hadiállapot és a kijárá­si tilalom még mindig ér­vényben van az indonéz fő­városban. A hadsereg általában ura a helyzetnek, de Djakarta utcáin továbbra is tankok, páncélautók és fegyveres katonák mene­telnek. Az elnöki palota előtti téren légelhárító ágyúkat állítottak fel, ami vitathatatlan jele annak, hogy a légierő lojali­tása kétséges. e? Az AP jelentése szerint Suberman ezredes, a Közép- Jávában állomásozó erők fő- parancsnoka továbbra is el­lenáll a kormányhű csapa­toknak. Más jelek is arra vallanak, hogy a lázadók még tartják magukat. Egy magát a Szabad Indo­nézia Hangja rádiónak neve­ző adó szerint '-további har­cok várhatók a Sukarno el­nökhöz hű csapatok és a lá­zadók között. Az adó koráb­ban felkelésre szólította fel Indonézia lakosságát Sukar­no elnök kormánya ellen. Mindeddig azonban nem vi­lágos, hogy a rádiót a „Szep­tember 30. mozgalom” tartja-e kezében, vagy egy új kor­mányellenes erő hangja. Sukarno felhívása KUALA LUMPUR (MTI) Ahmed Sukarno indonéz köztársasági elnök hétfőn má­sodízben fordult a nemzet­hez azóta, hogy pénteken a ..Szeptember 30. mozgalom” az 6 hatalmának biztosításá­ra hivatkozva, valójában őt akarta meneszteni. Miközben Indonéziából el­lenőrizhetetlen, egymásnak ellentmondó hírek érkeznek a teljes zavaros katonai és belpolitikai helyzetről. Su­karno elnök ünnepélyesen feloldotta az államcsíny tá­mogatásának vádja alól a légierőket: „Azok a légierők ellen hangoztatott vádak, amelyek szerint a fegyver­nemnek része volt a „Szep­tember 30. mozgalomban”, nem felelnek meg a valóság­nak” mondotta. Az adást Malaysiában hall­gatták le. Nem tudni, egye­nes adás volt-e, vagy pedig az elnök beszédét előzőleg magnetofonszalagra rögzítet­ték. Annak ellenére, hogy iga­zolta a légierők szerepét, nem egészen háromperces rádióbeszédének egy másik részében fenti kijelentését kétségbevonhatóvá tette: éberségre Intett annak érdekében, hogy a légie­rő és a szárazföldi had­sereg ne csapjon össze egymással. Kérte a fegyveres erőket, hogy a nemzet érdekében le­gyen egység. Sukarno most elsőízben je­lentette be, hogy amikor pén­teken hajnalban az állam­csíny-kísérlet kirobbant Dj akartából a város szélén fekvő Halim légitámaszpont­ra menekült: „Szabad akaratomból utaztam el, mert az volt a véleményem, hogy jobb, ha repülőgép áll rendel­kezésemre, amelyet bár­mikor használhatok, ha valami olyasmi történik, ami nincs kedvünkre”. Sukarno homályos meg­jegyzését a légierő szerepé­ről, még titokzatosabbá teszi Omar Dani, a légierők vezér­kari főnökének helyzete. A lázadó „Szeptember 30 moz­galom” által felállított, úgy­nevezett Indonéz Forradalmi Tanács listáján Dani az 1 első nevek között szerepelt Ké­sőbb hűségéről biztosította Sukamot és cáfolta, hogy köze lett volna a puccsis­tákhoz. Hétfőn délelőtt a malaysiai rádió, részletek is­mertetése nélkül arról szá­molt be, hogy Omar Danit letartóztatták. A medani (Indonézia) rádió hétfőn reggel bejelentette, hogy Subandrio volt mi­niszterelnökhelyettes és kül­ügyminiszter, kilenc kabinet­taggal együtt, a hét végén Medanból visszatért Djakartá- ba. Teljesen bizonytalan az 6 szerepe is, hiszen Sunbandrio Is rajta volt a puccsisták által össze­állított listán. A djakartai rádió Subandrió- ról nem közöl hírt, de lehet­séges — írja az UPI —, hogv ő is azok közé tartozik, akik a későbbiekben elhatárolták magukat a puccstól, a pucs- csisták úgynevezett forradal­mi tanácsától. A Reuter híre szerint a djakartai rádió hétfőn beje­lentette. hogy az indonéz had­sereg folytatja a „Szeptember 30. mozgalom” erőinek szét­zúzását, s hogy a fegyveres erők napja alkalmából a keddre tervezett díszszemlét is megtartják. Más hírek, amelyek Malaysiából szár­maznak, arról vélnek tudni, hogy egves vidéki körzetek­ben a Nasutionhoz és Sukar- nohoz hű katonai egységek harcban állnak a puccsisták­kal. Ezek a harcok állítólag Közép-Jóván folynak, ahová — szintén malaysiai hír sze­rint — Untung tes torai ezre des is menekült híveinek kí­séretében. Singapore-ban diplomáciai körök szombat este még azt mondták, hogy a puccsista erők a Djakartától 128 ki­lométernyire nyugatra fekvő Serang felé vonulnak vissza. A djakartai hatóságok ren­deletére Indonézia és a kül­világ között hétfő óta szüne­tel a légiforgalom. ügynökök lefizetik valame­lyik „fehér” negyed egy la­kosát. Az elköltözik és. helyé­be megérkezik a színesbőrű jövevény. Az ügynökök er­re megkondítják a hisztéria harangjait és megkezdődik a fehérek pánikszerű elköltözé­se az egész környékről. Tíz­ezer ilyen menekülésszerűen elhagyott lakás — állapította meg Amerika egyik legismer­tebb szociológusa, Vance Packard — egy év alatt öt­millió dollár tiszta haszonhoz juttatja az ingatlan-business hiénáit Kocsink a Lower East Si- deon suhan át. Valaha a pá- nok Lengyelországának és a cárok Oroszországának prog- romjai elől menekültek, népe­sítették be ezt a negyedet, amelyet az utóbbi években el­árasztottak a legújabb töme­ges bevándorlók, a portoricoi- ak. Egycsapásra idevarázsoi- ták Latin-Amerikát. Az utcán élnek, harsány szegénységben. A négerek mellett bent a vá­ros szívében ők végzik a leg­piszkosabb munkát felhőkar - coló-szegélyezte utcák ka­nyonjaiban. ök csapnak össze rendszeresen a kubai elleníor- radalmár tüntetőkkel, ők írták rá nagy fekete betűkkel töb­bek között a Broodway alatti subway 157. utcánál levő le­járatának homlokzatára: FI­DEL. A Lower East Sido derűs hely a gettók gettójához, a problémák problémájához, Harlemhez képest. A gyűlölet és reménytelenség e szigetének pokol-bugyrai túl számosak ahhoz, hogy egy ilyen írás keretében akár fel is soroljuk őket. Elég, ha most beérjük annyival, hogy a munkanél­küliek számától kezdve a lak­hatatlannak minősített lakások számán át a betegek számáig minden New York-i statiszti­ka a félmillió néger Harlem­jében a legrosszabb. „Ostromállapotban élünk" — Hallottad? — E kérdés után New Yorkban csaknem mindig a legújabb bűnügyi rémtörténet következik. Ebben a feszültségektől terhes vá­rosban a közbiztonság fantasz­tikus hiánya olyan téma, mint Budapesten a sport vagy Londonban az időjárás. „Vá­rosunkban — írja a New York Herald Tribune — túl­ságosan sokszor fenyegeti ve­szély az emberek életét és tu­lajdonát. Mondjuk ki nyíltan: szinte ostromállapotban élünk.” A borzalmas bűnözési sta­tisztikához —, és ez a tény ta­lán hazánkban kevésbé ismert — alaposan hozzájárul a ká­bítószerek félelmes elterjedt­sége is. Ezeknek a mérgeknek a megszállottjai enyhébb eset- oen napi öt, súlyosabb esetben pedig mintegy 50 (!) dollárt költenek gyilkos szenvedé­lyükre. A „gyilkos” jelzőt itt szó szerint használom. Mur- tagh bíró, az egyik ismeri szaktekintély szerint a rabló­gyilkosságok felét a kábítósze­rek rabjai követik el, akik — ha másképp nem tudják meg­szerezni a heroint, mindenre képesek. S miközben egyesek millió­kat vágnak zsebre a történe­lem egyik legnagyobb busi- nesén, diplomatatáskákban és luxusautók beépített rejtek­helyein ömlik, zúdul Ameri­kába a heroin és emberek halnak meg azért, hogy a gyi’- kos másnapi adagja is megle­gyen. Harmati Endre a

Next

/
Thumbnails
Contents