Nógrád. 1965. október (21. évfolyam. 231-261. szám)
1965-10-31 / 261 (257). szám
8 NÖGRAD 1965. október 31., vasárnap ban jött egy. A tűzfalak kö- Benéztünk a konyhabejára- — Gyerünk! felvételi irodán is- zelében légcsákánnyal verték ton. Alacsony, szőke mosoga- A villamos megállónál azt tólány pilantgatott Kutira, az kérdeztem tőle: meg integetett neki barátsá gosan, mintha már régóta ismerte volna. — Iszunk még vagy meA merkedtünk össze. A szét a régi épület maradvá- tisztviselő azt mond- nyait. A hang százszorosán ta, hogy várjunk. Le- felerősödött, ültünk a fal mellett A szálláshelyre megint jócs- húzódó lócára, én a plakáto- kán villamosoztunk. A há- kat bamulgattam, 6 kivett a romemeletes épületet a lakók gyünk? — kérdeztem, táskájából egy almát és két- „Bundáshotelnek” hívták. Kuti mosolygott, tévágta. Most a gondnok kérdezte tó— Mifelénk ilyen szercsika lünk: terem. — Maguk egy szobába — Nálunk is — mondtam, akarnak kerülni? s ekkor néztem először az ar- Bólintottunk. Amikor bevonultunk, egy lilavörös öreg figyelte, hogyan rakjuk ki holminkat az ágy— Most mit csinálunk? Cipője hegyével bökdöste a járda szélét. — Ha akarsz, visszamehetsz. Persze nem mentem vissza. De ezen az estén alig szóltunk egymáshoz. Mintha kö- Holnap írok haza kettő zénk állt volna valaki. Csak cába. Később mások is jöttek. A tisztviselő körbejáratta a tekintetét, bizalmatlanul és für- ra. Aztán odajött, készve, mint odahaza a piac- — Ti testvérek vagytok? felügyelő, s magához intett Mosolyogtunk a kérdésen, kettőnket. A zuhanyra vámunk kel— Maguk a huázonhetes lett, addig az asztalnál üldö- építkezéshez mennek. géltünk. Ott hevert egy kéA villamoson is csak hall- peslap. Kuti olvasni kezdte, gattam. Kuti is az utat néz- aztán megbökött a könyökélánynak is. Kedvetlen lettem. — Én csak a címemet írom meg anyámnak. Kapuzárás előtt hazaértünk a „Bundáshotelba”. Szobatársainkat nem zavarta, hogy köszönés nélkül jöt- tünk-mentünk. Tudomásul vették, hogy mi ketten, akár a Ducapartig mentünk le, ott kavicv kkal dobáltuk a hullámokat és hamar mentünk lefeküdni. Másnap este a vacsora után, hogy kiengeszteljem, magam mondtam: — Gyere, menjünk — sétálni. Fürkészett, s aztán halvány mosollyal mondta: — Ahogy akarod. Leültünk egy téren a pádra. Hallgattunk. Én tépdeste, aztán azt mondta: — Ezzel jöttem ide < a pá- lyaudvarróL — Én is — feleltem. Az építésvezető átvette tőlünk a munkalapot. Alacsony, puhaarcú ember volt Viccesnek találtam, hogy piros svájci sapka van rajta. — Együtt akarnak dolgozni? Én vállat vontam, de Kuti azt válaszolta: — Ha lehetséges. Három hatalmas tűzfal közé volt beszorítva az építkezés, az utcáról pedig deszka- palánk választotta el. Mindjárt bekentem szalonnával a veL — Nézd Margit csak, ez a Bara 1 í.ftVÍr^k: fgyÜ.^ ^unk az tem a leveleket az orgona- építkezeshez és estenként nyakunkba vesszük a várost. Találomra fordultunk jobbraKatkó István Séták — így ismered Őket? balra, lődörögtünk az utcákon, — Szeretek moziba járni. néha megittunk egy-egy üveg w _ _ Vacsora után azt mondta sört talicska kerekét, hogy ne zö- .. , — Gyere, szétnézünk a környéken. Mentünk az úton, elhaladtunk egy hosszú gyárkerítés mellett, aztán a kirakatokat bokrokról. Kuti csak bámult maga elé. — Ml bajod 7 — Semmi. — Valamit csinálnunk kel- 'lene, — hajoltam hozzá. ' Nevetett, s ebben volt valami bántó. — Ott ül egy lány. Menj oda és mutatkozz be neki. Néztem én is a lányt. Színes kartonruhában volt, táskájában kotorászott, aztán észrevette, hogy bámuljuk őt — Egyedül? Zongorázott ujjaival a pad támláján. — Vagy te, vagy én. rögjön annyira. A deszkajárat levitt a mélybe, hol sárga volt a homok, mint nálunk kinn a szurdoknál. — Ebbe könnyen szalad az ásó — mondta Kuti. Délfelé odajött az építésvezető. — Látom, jól viszik a talicskát. — Dolgoztunk a gátnál eleget. V Biccentett és elment A deszkafészerben ebédel Legtöbbször állóhelyes vendéglőben. sétáink közben. Egyszer ala.___..... _ ., csony, feketeruháa hölgy kunézegettiik. A sportboltnál tyát sétáitatott. Nyomába sze- Kuti nevetett gődtünk és hol élőiről, hol — Akik ezt a sátrat meg- a hátamögül lestük a kutyát vesnk, azoknak nincs laká- Az id6g n6 észrevett mlnket suk? Várta válaszomat. Félszemmel Kutit figyeltem, a másikkal a lányt. Már indult Néhány dolgot^ kitaláltunk volna, de egy kerékpáros fiú kanyarodott be az úton és lefékezett a lány padja előtt. tunk. Kuti, amikor a tányér- nek ^ magas hegyek. A taJaba aíle'25íi ?eUé™ nító egyszer azt mondta, hogy telepedett. Amíg ettünk, nem a miejnk vakondtúrások szedtünk egy szót sem A ke- a Mont Everesthez képest. s nyér belet a paprikás lébe Ráhagytam. és gyanakodva figyelt hátra- előre. Amikor a ház kapujához ért, mi is megálltunk. Tetszett nekünk, amint ijedten Magyarországon ninese- beoson a £**** vifiszanéz, nem követjük-e? — A hegyekbe szoktak vele menni — mondtam. Legyintett. mártogatta, s én, mintha most pillantottam volna meg, érdeklődéssel méregettem. Se- szőke haja volt, rövidre vágva, orra meg hegyes. A nap tűk, azt mondtam: kicsalogatta bőrén a szeplő- ket. — Te hány éves vagy? Letette a kanalat — Húsz. Megkínáltam a Kossuthtal. — Annyi, mint én. Kongattak, aztán szedelőzködtünk. A deszkajáraton kopogott a bakancsunk. Már derékig beállhattunk a homokvágatba. Kuti a markába vett egy kis homokot, s mintha Később, amikor a házakra tett fényreklámot bámulgat— Nálunk csak a szövetkezeti boltnak, meg a cukrászdának van kirakata. — Nálunk is. Már a belvárosban kódorog- tunk, amikor megkérdeztem tőle: — Te mért Jöttél el otthonról? Máskor ez egyik iskola előtt húzódó vaskorláton egyensúlyoztuk magunkat. Én a közepéig tudtam elmenni. Kuti is. Az iskolaszolga az ablakból figyelt minket, s csak eny- nyit mondott: — Erről is elkéstünk — mondta Kuti, aztán a váltamra tette a kezét. — Gyere, ne hülyéskedj! Némán kísértem az utcán. Kuti megállt egy üzlet előtt és tenyerével a bádogtáblára vert, amelyre címfestő varázsolt kopasztott csirkét — Igazad van, valamit csinálnunk kellene. M oziba mentünk. A film régi volt és rossz. Almosán üldögéltünk a sötét nézőtéren. A szünetben t„kk ___.. ... az előcsarnokban perecet vet- Jobb dolguk nem akadt? tünk Nem Mett ^ hl,zani Kutinak sem. Igaza volt Art hiszem később Kuti Is megunta a céltalan estéll sétákat a városban. A földszinten a társalgóban sakkoztak, kártyáztak, televízióztak az emberek. Egyszer megálltam és benéztem. Kuti is megállt Másnap a szálló folyosóján plakátot tettek ki: „Aki tud ping-pongoznl. Jelentkezzék a házibajnokságra.” Megálltunk a plakát előtt- Kuti rám sandított — Nekem rövid, erős leAkinek nem i mge* A KRITIKUS. Amint a kéziratba egy-egy sajtóhiba becsúszott, nyomban a radírgumit hívták segítségül. — Ejnye — szólt gúnyosan —, szép kis kultúrember, aki még helyesen írni sem tud. Megáll az ész. Kiderül, hogy egyedül én vagyok képzett. Mellesleg szólva: írni azért a radírgumi sem tudott. • • * A DIÓ. Volt egyszer egy kemény dió. Senki sem tudta feltörni. Erre azt hitte, hogy ő a világ nyolcadik csodája. Kifundált egy változatot arról Is, hogy neki milyen jelentős szerepe, sőt, küldetése van a nap alatt: arra teremtődött, bogy mindenkinek belé törjön a foga. Rendben is ment minden addig, amíg a láthatáron fel nem bukkant a laposfogó. — Szeretném azt a kemény diót közelebbről szem- ügyre venni — szólt. A baráti találkozó csakhamar létre is jött. A laposfogó rövidesen szoros kapcsolatot teremtett a dióval. Vaslogikájának a nyomására a dió feladta ellenállását, és — ripityára tört. A talány megfejtése egyszerű: a diónak vastag héja volt. Egyébként az égvilágon semmiben sem különbözött a többi diótól. A BAROMÉTER. A barométer téves időjóslatokat kezdett adni. Ha szép időt jelzett, feltétlenül záporra, sőt zivatarra lehetett számítani. Ila vihart jövendölt, nem vitás, hogy ragyogó, tiszta idő köszöntött be. — Ml ütött belé? — álmélkodtak a szomszédok. — Nagy szakember, eddig oly magas elismerést vívott ki, s most tessék... Bizottságot hívtak össze a barométer tevékenységének felülvizsgálására. A vizsgálat azután kiderítette, hogy a nagy szakember bezárkózott vastag tokjába, sose hagyva el annak négy falát. Az időjárási adatokat a közvetlen környezetéből merítette. Ha például a konyhából a gőz beáramlott, akkor esőt jósolt, ha a kályha derekasan fűtött, akkor hőséget Ha a porszívó zúgott, kijelentette: — Vihar készül! Ettől kezdve a barométert a ház külső falára helyezték, hogy így az élet, az időjárás valóságos jelenségeit közvetlenül észlelhesse. A NYAKKENDŐ. Rlkitő és feltűnő volt a nyakkendő, tarka, mint a papagáj. Ellenállhatatlannak tartotta magát. Életmódja is megfelelt könnyelmű lényének: egész álló nap gondtalanul csapongóit ide-oda. Egy napon szoros barátságot kötött a fehér gallérrá), amely szerény és egyszerű volt, s megszédült az elegáns nyakkendő közelségétőL — Csodálatos pár vagyunk ml ketten, drága! — turbó- kotta a nyakkendő, szorosan hozzásimulva. — Büszke lehetsz rá, hogy a tiéd vagyok! Az együgyű gallérnak hfzelgett ez, s valóban szerencsésnek hitte magát. Nem vette észre, hogy barátnője az ö nyakán élősködik. — Szivem — ropogtatta kemény csücskeit — megszépítetted az életemet! A nyakkendő a szivárvány minden színében sugárzott. De mihelyt élettársa egy hétre a mosodába került, nyomban egy másik gallérhoz kötötte magát. — Csodás pár vagyunk, hidd el — suttogta —, ha elveszel feleségül, boldog leszel, meglásd, De a gallér boldogsága csupán az első mosásig tartott. Távollétében a csél-csap nyakkendő ismét egy új gallérra akaszkodott.„ Fordította: Jóba Tibor • Podomajsztrovics szovjet humorists legújabb kötetéből. .... . Nem felelt mindjárt Egy hogolyói volna, megcélozta ve- kerthelylséghez érkeztünk, le a palánkot benn cigányzene szólt — Te tudod, milyen ház “ épül itt? — Igyunk meg egy pohár — Nem. sört Amikor én leértem, 6 akkor indul fölfelé a deszkajá- Hátul még volt hely a kony- raton. Egész nap így volt habejáratnál. Itt Jöttek-men- Némán mosolyogtunk, amikor tek a pincérek.. Csak palac- utat engedtünk egymásnak kos sört lehetett kapni. Egy Fenn dömperek szedték fel a üveg Kinizsit hozattunk. A homokot, minden negyedórá- sör jó hideg volt Aztán ingerülten szólt rám: ütéseim vannak.. wwwAMawwwwwwwwwwwwwwwwwwvwwwwwwvwwsswswWMWMWiwwsawaawzwwvivr.* András Ida CARMEN éé Ernst Schumacher Jó az ember Jó az ember, De megöli testvérét, Jó az ember, De elárulja társát. Jó az ember, De elhamvasztja fajtáját, Jó az ember, De halált hoz a világra. Az ember jó. Mert életét áldozza testvéréért, Az ember jó. Mert helyt áll a társáért, Az ember jó, Mert segít a fajtájának. Az ember jó. Mert szolgálja a közösséget, Az ember jó, Mert életre hívja a világot. Jó az ember, S baloldalt, hol a világ szíve dobog, Alszik a költő. Eljövendő Emberek Szebb álmainak Társa. Boldog Balázs fordítása Ernst Schumacher német irodalomtörténész, lirikus és esszéista. Elsősorban irodalomtörténészként tartják számon s ezt iáként Brechtröl írott tanulmányaival vívta ki. Ismét itt az ősz. Tömény val, sárgán vigyorgó képével. Nyomasztó gondola' tokát ébresztőn. Déltájban pár illatáfáradt most egyszerre elhalt. Mtért? hírlapírók Ezt nem tudta Lipót magé- ták meg. nak sem megmagyarázni. Csak szívta a fogát és szeretett vol normájával szabEleinte, amikor Lipót óvatosan szóba hozta a dolgot, járt eldicsekedett vele. Erre Lipót is egy hét múlva Carmen- nel tért haza. Ö is részletre vette. Talán a „csakazértis” miatt. Ám, fiával nem beszélt többet, ő nem kereste, amikor megbetegedett sem látogatta meg. Sosem kérdezte Zsófit: miből élnek, telik-e mindenre, hogy jut ruhára, könyvre. Az utóbbi időben az asszonv na minél hamarább túllcnni Zsófi azt hitte: tréfál. Csak. az ismerősöktől sokat hallott a beszél- amikor már gyakran kimara- párjáról, hogy még többet dozott, goromba volt vele, ak- iszik, igen virgoncán él, nem a dolgokon, ezen getésen, órára még meleg van, mert meg az asszony hűsége, ked Elhatározását nem ingatta kor hozta meS az faßtet: Jó, a nap a nyártól ellopott sugarát méri fukaruL Az égbolt olyan vizeskék, mintha hályog fedné. A légben ökörnyál úszik versenyt a széllel, vessége, igyekezete, nem jutottak eszébe azok a nsfpok sem, amikor a nehéz időben úgy leste, várta felesége biztató szavát, mint a járni tarendben van, váljunk el. Egyéves próbaidőre. menekülő apró pókhaddal. El- nuló gyermek. Fiára sem gon- érik-e azt a helyet, ahová - ...................... p anaszkodhat élményeire. Meg aztán sűrűn együtt jár egy fiatal, pápua hajú, vörös kis nővel, akinek se formája, se beszédkészsége, csak ül és vigyorog Lipót pityókás mondásain, ha társaságban vannak. Azt mondták: ezt veszi dőlt, akinek éppen most lett költözött Zsófi a gyerekkel, majd eL Anyjához igyekeznek? Ki tudja! Gond- volna rá legnagyobb szükse- Hogy milyen volt ez az év? dal szőtt uszályuk bogáncs tépi, fenyő fogja, óriás gyárkémények füstje sodorja a magasba, majd haragosan dobja el, mert már hamva oda, ge, hiszen nyiladozó értelme, Az asszony úgy érezte: évszázad terhei keserűsége gyűl egybe. Nem panaszkodott, nem pörölt. Hallgatott és dolgozott. Annyi mindent magára vála naív felismerés követelte a választ a sok miértre Csak egy évről álmodott, csak egy év szabadságot kért olyan mint egy szurtos, fősz- Lipót. Csak azért, úgy mond: lalt> ma.id megszakadt bele, lőtt rokolya. S ha megjön az szemrehányás nélkül gyűjthet,- Nem azért, mert sok erő kelsen élményeket. Mert a tisz- Ißtt hozzá, lelke nem volt elég taság és becstelenség egy érzelem szülötte, neki minNem! Nem! Nem!... [ eső, sárba ver mindent. Egy évvel ezelőtt váltak el Nem hivatalosan, csak úgy a maguk szabta törvény pa- aztán £ STSufStTn£ '*■- ** to1»» »*>■»> ■"««Talár Lipótnak, a kis hírlap- Hol szerezte, írónak az volt az óhaja: bont- Lipót e különös hitvallást, sák fel a házassági közössé- azt nem tudta felesége. Hon Lipót ezt nem tenné meg ilyen álnokul. Udvarol? Na és aztán! Ebben megegyeztünk, hát tegye. De mást nem gé felvértezve. Ráadásul hal- szerethet, csak minket. Laclatlan nagy dac költözött szí- kó klassz, okos kisgyerek. Ha vébe. Olyan kihívás féle, hogy már irántam nem érez szelelkek őszintén csakazértis megmutatja: több- Telemmel, a gyereket nem re viszi egyedül, mint két- hagyja el. Meg miért tenné7 tesben. Fizetését spórolósan Ki volt vele bajban, örömből tanulta osztotta be, a gyereknek min- ben? Annyi mindent átéltünk, u.megvásárolt. Egész télen annyi rosszat: az albérlet... a korcsolyázni járt vele, mert betegség... vándorlás munka dent tudnia, ismernie kell. get. Indoka: az együttélés nan sejthette volna, hogy amikor meg együtt voltak, utón... spórolás lakásra... Nem! nem segíti fejlődését. Gátol- eme gondolatok, konyakozás úgy rákívánt a teniszezésre] Ember nem lehet olyan kejá előrehaladásában. Esküvő közben születtek meg a cimelőtt nem élte ki magát, ez a nagy szerelem, amelyről s bórák segédletével, — akik s Lipót ivása miatt már nem ítyetlen, hogy mindezt elfr- futotta erre sem. Egy másik lejtse. Lipót sok mindennel csakazértis”' ötlettel tartozik nekem. Ha mással __ ________ _______ mindenben igazat adnak neki, hirtelen e gykor azt hitte mindent pó- o'5 napköz! Zsófi karác“nyra televíziót ^ JgjgJgh hálával> ho*y tol, legyőzi csúnyaságától fa- ben dolgozott bent a gyár- vett részletre. Kis Carment. * kadó kisebbségi érzéseket — ban, s munkaidejét nem a A fia telefonon apjának mind- Elválásuk után majdnem
