Nógrád. 1965. október (21. évfolyam. 231-261. szám)
1965-10-24 / 255 (251). szám
1965. október 24. vasárnap N ö G tt A L 3 Országos méretű akció a cigányiakosság házhoz juttatására Ingyen házhely, kamatmentes kölcsönök — Folyamatos munkaviszony: nagyobb kedvezmények A felszabadulás óta a statisztikai adatok szerint több mint 800 ezer új lakás épült az országban. Ennek ellenére, különösen a város és község peremeken kialakult negyedek felszámolása komoly gondot jelent A közelmúltban a lakáspolitikai szakemberek országos felmérést készítettek és ennek alapján pontosan feltérképezték e részeket, elsősorban a cigánylakosság település helyeit. Ennek alapján született meg az az elhatározás, amelyet rendelet is követett —, hogy ezeket folyamatosan felszámolják, s a célkitűzést a tlzenötéves lakásépítési terv feladataiba építették be. — A felszámolandó telepek lakói számára messzemenő kedvezményeket biztosítanak a rendeletek — mondták az Építésügyi Minisztérium lakáspolitikai főosztályán — minden lehetőséget megkapnak, ahhoz, hogy minél hamarább kiszakadjanak régi környezetükből. Az akcióban azok vehetnek részt, akik legalább kétéves folyamatos munkaviszonyt igazolnak, s. havi keresetük eléri, vagy meghaladja az ezer forintot — Nagyon előnyös feltételek mellett kapnak építési kölcsönt amely az építési költségnek 90 százalékáig, de legfeljebb 65 ezer forintig terjedhet- A kamatmentes kölcsönt harminc év alatt kell visszafizetniük- A kölcsön igényléséhez igazolni kell, hogy az építési költség 10 százaléka készpénzben, vagy építési anyagban rendelkezésre áll. Külön előnyt jelent, hogy ebbe az összegbe beszámítható annak a munkának az értéke is, amelynek elvégzésére az építő és családja kötelezi magát- Az építkezéshez ott, ahol megfelelő állami telek áll rendelkezésre, ingyen kapnak a tanácstól 100—150 négyszögöles házhelyet, máshol pedig kisajátítással biztosítanak számukra telket, de ezt a területet az építőnek meg kell vásárolnia. — A kölcsönök visszafizetésénél külön előnyben részesülnek azok, akik hosszabb ideje megszakítás nélkül dolgoznak egy helyen. Ha folyamatos munkaviszonyuk öt éves, akkor ötezer forintot elengednek a tartozásból. Tíz év után nyolcezer forinttal, tizenöt éves folyamatos mun kaviszony esetében pedig tizenkétezer forinttal csökkentik a tartozás összegét. A csökkentést azonban csak akkor lehet kérni, ha az építkező már legalább 36 hónapon át folyamatosan törlesztette adósságát. A pásztói cigányokért Csütörtökön baráti beszélgetésre hívta meg a Pásztói Járási Nőtanács a nagyközség cigány asszonyait., amelyen a pedagógusok mellett képviseltette magát a járási pártbizottság is. Az eszmecsere fö célja: a hathatósabb segítségnyújtás, az alapfokú tanfolyamok elvégzéséhez és az analfabétizmus felszámolásához. Tájékoztatót hallgattak meg a cigányság eredetéről, a gyermeknevelési módszerekről, és a cigányok lakásépítését megkönnyítő kormányrendeletről. Illáiéi Nem ismerek nagyobb elismerést művezető szájából. Amit mondott ugyanis nyilvánvalóan több, mintha azt mondta volna: jól dolgoznak. Szolnoki József brigádja nem segédművezetői beeosztást tölt be, furcsa is volna. Az öblösüveggyári finomcsiszoló műhely művezetője, Jandala Károly mégis így jellemezte őket: — Ez a brigád elősegíti a műhelyben a munkaszervezést. — Hogy érti ezt? — Például ha néhány darabból álló szériát kell gyorsén elkészíteni — teszem azt: kiegészíteni egy komplett szállítmányt, mert néhány darab eltört, esetleg selejtesnek bizonyult —, ők sohasem húzódoztak, önként elvállalták. Pedig egy brigád munkája, keresete szempontjából ez többnyire kedvezőtlen. Mindehhez tudnia kell még, hogy korábban az ilyen munka kiosztása meglehetősen kínos feladat volt a művezető számára. Éppen a vonakodás miatt. Ez megszűnt, ma már a többiek sem vonakodnak- S ez elsősorban Szolno- kiéknak köszönhető. Azonkívül — folytatja a művezető — szívesen foglalkoznak a tanulókkal, fiatal szakmunkásokkal. Megtanítják nekik a szakma minden csínját-bín- ját. Egy sor kiváló szakmunkást neveltek a műhelynek már eddig is* • Ez utóbbi tevékenység Jelentőségét mér én próbálom mérlegre tenni: a gyárat fejlesztik, fejlesztik a csiszoló üzemet is- Néhány év múlva a jelenleginél jóval több szakmunkásra lesz itt szükség. Méghozzá elsőrendű szakmunkásokra. Ez az egyik. A másik következtetés önként kínálja a nagylélegzetű tanulságot: hogy a fiataloknak az idősebbek szaktudását ellesni, ..ellopni’ kéne — miként azt a régi időkben tették — ma kettő: ugyanaz már ebben a gyárban is ki- - ni szükségtelen. Azért, amiveszőben van. Ezen lelkendezni tehát idejétmúlta. De az már korunkat fémjelzi, hogy a huszonhároméves Szikszai Pál és a vele egyívású Simó Lajos gyakran „beugrik,, segíteni Bencze Rudolfnak, aki kizárólag mintadarabokat készít. Oj díszítéseket, új mintákat csiszol az üvegtárgyakra. Minden egyes mozdulatától újabb megrendelések, vásárlók megnyerése függ. Dollár, márka, frank, font- * Eszembe jut egy néhány évvel ezelőtti vita, amely ugyanezen a helyen zajlott le- A vitában a mostani brigádvezető, Szolnoki József is résztvett. Meglehetően keserű hangon beszélt akkor a mai fiatalságról. Szolnoki József brigádjában — tíz tag közül - hat fiatalember. Az átlagos életkor huszonöt év. Titkon a pár évvel ezelőtti vitára gondolok, amikor megkérdezem: — Ez a brigád csaknem kizárólag exportra termel. Nem nehezíti a maga munkáját, hogy ennyi fiatallal kell dolgoznia? — Nem — hangzik a válasz. — A munkát igyekszem úgy elosztani, hogy lehetőleg mindenki azt kapja, ami a legjobban „fekszik” neki. Anélkül, természetesen, hogy ebből valamiféle sablonosság volna- Azonkívül — bár mindenki felel a saját munkájáért — mielőtt új sorozatba fogna, mintadarabot csinál. Ha hibátlan, folytathatja. Egyébként, a legjobb, legcélravezetőbb munkafogásokat mindig megbeszéljük.-—Ez minden? — kérdem, még az elhangzottakat jegyezve. Mielőtt felnézhettem volna. valaki, a körénkgyűlt brigádtagok közül megszólal: — Nem. Mindannyiunknak tudatában kell lenni annak, hogy exportra termelünk. A válasz annyi érettségről tanúskodik, hogy kommentálkor Szolnoki József visszaül a helyére, a lustán forgó korong elé, még megkérdezem: — Van-e valami haszna a brigádnak abból, hogy exportra termel? Az export — próbálom megmagyarázni, mire gondolok — mégis csak különleges helyzetet foglal el a termelésben.. •. Szolnoki bólint: — Tulajdonképpen arra a kérdésre kell felelni: érdemes-e jól dolgozni, vagy sem. Ebben a műhelyben a termelés zöme exportra megy- Vagyis mindenki dolgozik exportra- De a mi brigádunk egyike a legelismertebbeknek Haszon? — teszi fel ismét a kérdést, szinte önmagának. — Ott ül például a Horváth Feri, aki az ősszel szabadult. Már most megkeresi az ezerötszázat. A Szikszai Pali például a vele egykorú segédeknél nemritkán háromszáz forinttal keres többet. A munkája után, természetesen. Azonkívül — s egy másodpercre elhallgat, talán a megfelelő kifejezést keresve — nekünk arra is gondolnunk kell, hogy a mi munkánktól függ, mennyi megrendelést kap a gyár- Végső fokon — pillant rám —, ez is a mi érdekünk, persze. Ha több a megrendelés, van munkalehetőség. .. jobb kereset... • Később a kezembe került a brigád naplója. A harmadik oldalon ez áll: „A brigád múltja: A brigád 1959-ben, a szocialista brigádmozgalom kezdeti időszakában alakult... Négyszer nyerte el a szocialista címet-..” A kalligrafikus gondossággal feljegyzett szűkszavú történet közli, hogy a brigád alapítója és öt éven keresztül vezetője, Horváth György tavaly szeptembertől „a tanulók oktatójaként működik gyárunkban, hogy gazdag szaktudásával minél több és jobb szakmunkást nyújtson gyárunknak.” És nem mondja, hogy a tanulóként a brigádba lépett Szikszai Pál, Horváth Ferenc azóta segédek- És nem akármilyen segédek! Elmondja, hogy az idén is szeretnék kiérdemelni a szocialista címet, de nem mondja, hogy a vezetők már biztosra veszik, így lesz — s ezzel a Szolnoki brigád az ezüstérem várományosa- Felsorolja, ki milyen mozgalmi, társadalmi munkát végez: pártbizalmi, KISZ vezetőségi tag, munkavédelmi felelős, kultúr- felelős, naplóvezető, ki jár gimnáziumba, ki közgazda- sági technikumba. Elmondja, milyen események történtek a brigád életében: termelési értekezlet, balesetvédelmi oktatás, export kiállítás (amelyen a brigád tagjainak keze- munkája is szerepelt), társadalmi munka a strandon, va- gonpakolás és TIT előadás a művészetről. De nem mondja 1... hiszen, hogy is mondhatná, ami nem is fér egy brigádnaplóba, amihez egyszer meg kéne írni ennek a brigádnak a teljes, részletes történetét. Amelyben biztos jutna hely egy fejezetnek: Hűség a brigádhoz. Ami Szolnoki József brigádjában egyet jelent azzal: hűség a munkához. És egy fejezet, amelynek a közhelyektől való félelem nélkül lehetne a címet adni. Népgazdasági, vállalati szemlélet. Mert nincs szükség szólamokra: még arra sem, hogy erről akár a brigádvezető, akár a brigádtagok nyilatkozzanak, mert úgyis belebonyolódnának: ha önmagukról kell beszélni, a vállalatról beszélnek, ha meg a vállalati érdek kerül szóba, saját érdekeiknél kötnek ki- •. Máskülönben is elegendő a naplóbejegyzéseket megnézni- Amelyek közt azt olvasom: a sélejt százalék tavaly decemberben három tized volt — Szolnokiék so- kallották —, idén januárban két tized, februárban tizenhét század, júniuban tizenhárom század, aztán semmi, semmi, semmi... Vagyis minden. Amit becsületes munkások nyújtani képesek. Cs. G. Te, gyerekl — kiáltott a brigádvczető a mellette eliramodó gyerkőc után- — Gyere csak ide! Hova rohansz? Eredj csak a műhelybe, s mondd meg Baki Bélának, hogy ne menjen sehová, mert mindjárt beszélni akarok vele. Az olajosképű gyerek ismét eliramodott, csak most az ellenkező irányba, mint az imént- A nagydarab brigád vezető fújt egyet, s határozott léptekkel az udvaron álló traktorokhoz igyekezett Végigtapogatta a szemével a gépeket. Tetszettek neki az üj lánctalpasak. Vilégéletében szeretett volna ő is gépet vezetni, de a szeme miatt nem ülhetett traktorra. Bosszankodott is sokat a szeme miatt. Gyerekkorában csúfolták is, hogy szembajos. Erről sohasem szeretett beszélni, de arról már inkább — persze csak akkor, amikor már lenyelt néhány féldecit a sarki kocsmában —, hogy baj ide, baj oda, mégiscsak jó az 6 szeme. Nincs olyan csinos menyecske a faluban, akit észre ne venne. Hej, ha tudná ez a félnótás Nagy Laci, hogy miért akar ő beszélni a Baki Bélával! Azért, hogy Lacinak kiválóan működjön a traktora. Legyen mindig üzemanyaga, s ha a motor elromlik tüstént pattanjanak a szerelők és javítsák meg. Mert ennek a Laciinak nem lehet megállnia egy percre sem- Szükség van ilyen szorgos munkaidőben a jó traktorosra- Aki nem kíméli magát se éjjel, se nappal. Méltányolja ő ezt a nagy igyekezetét- De még mennyire! Most is Lacit keresi a traktorok körül. A vékony, szélfújta traktoros a motort babusgatja. Jókedélyű gyerek ez a Nagy Laci, ha kitör belőle a hangulat. Különben csendes, szótlan. Talán még egy cseppnyi alamuszi- ság is szorult belé a teremtéskor. A harmadik faluból került a termelőszövetkezetbe, a gépállomásról. Ide nősült, s az elnök addig szapulta, míg végleg otthagyta a gépállomást — No, Laci fiam, jól működik a moto- rocska — kedélyeskedett a brigádvezető. A traktoros nem szólt, csak bólintott. Összeszűkült a brigádvezető szeme erre. Sehogy sem tetszett ennek az embernek, ha valaki csak úgy félvállról veszi az ő szavát- Már mondani is akart valami cifrát, erősebbet, de mielőtt kicsúszott volna a szó a foga közül, eszébejutott, hogy mit akar- Legyűrte a mérgét. Hej, pedig de leteremtené ezt a jöttment traktorost- Csak ne lenne vele terve! — Lacikám! Ma este nem a Kövi dűlőVáratlan be mész fiam, hanem a Békási határba. A fiatal traktoros felkapta a fejét. — De nekem azt mondta az elnök, hogy azt a területet csak két nap múlva kezdjük. — Híjnye, az istenit! Ki irányítja a traktorosokat? — csúszott ki a brigádvezeto száján. De már maga is megbánta. Még csak az kell, hogy ez a traktoros visszamondja az elnöknek. Nyugalmat erőszakolt magára. — Fiam, te vagy itt a legjobb traktoros. Neked kell példát mutatni. Nem küldhetek akárkit a legnehezebb helyre . - • Mondta a magáét a brigádvezető, s közben a traktort vizslatta, hogy minden rendben van-e. Nem talált rajta semmi gyanúsat, amely meghiúsíthatná ezt a fontos éjszakai műszakot- Ennek ellenére elhatározta, hogy ráparancsol Bakira, vizsgálják át mégegyszer a motort. Lacinak azonban feltűnt a brigádvezető bőbeszédűsége. Nem szokott ilyen lenni ez az ember. Vajon mi üthetett belé? Érdekes, hogy az utóbbi napokban mindig kedvesebb. Pedig mikor idekerült nem állhatta meg, hogy naponta ne találjon kifogást a munkájában. Most meg már nem múlhat el nap anélkül, hogy a szerelő meg ne vizsgálná a gépét. Ha kell, ha nem. Üzemanyagért sem kell bejárnia a faluba, mint azelőtt- A múltkor is alig egy kilométerre dolgozott a községtől, délután már kocsival vitték neki az üzemanyagot— Jó, jó, János bátyám! Minden rendben lesz. Bennem nem csalódik — nyugtatta meg a brigádvezetőt. — Akkor este hattól, reggel hatig — mondta amaz a traktorosnak megkönnyebbülveLaci erre már csak bólintott. A brigádvezető, mint akinek nagyon sürgős dolgB támadt, nekivágott a széles udvarnak a műhely irányába. Laci még látta, amint keményen kivágta a szerelőműhely kapuját és belépett. Délután öt órakor egyszerre három szerelő is körülfogta Laci lánctalpas traktorát. Hiába szabadkozott a traktoros hogy nincs a gépnek semmi baja. Megvizsgálták azok még a hűtővizet is. Egy közelellenőrzés ben levő traktoros cimborája meg is jegyezte: — „Ezt se csinálja senkivel János bácsi, csak veled” —. Hamisan nevetett is hozzá. A Békást határba menet a falu alatt találkozott az asszonyokkal. Köztük volt Ili, az ő felesége is- Burgonyát ástak- Ili lemaradt egy kicsit a többiektől. Mikor odaért, megállította a gépét, s akkor vette észre, hogy az asszony a brigádvezetővel beszélget Sőt, nevetgél, kacarászik- Odament az asszonyhoz, de szólni sem tudott, az asz- szony megelőzte: — Képzeld Laci, mit mondott Jani bácsi! Hogy én nagyon szép vagyok ahhoz, hogy az uram éjszakai műszakba járjon... A traktoros fürkészve pillantott a zavart brigádvezetőre, aki hirtelen nem tudott mit mondani. — Viccnek minden jó — nyögte ki nehezen. Laci hajtott volna tovább a traktorral. A brigádvezető még utána szólt. — Minden rendben? Megyek ám majd ellenőrizni. ;. A traktoros azonban ezt már csak félig hallotta, mert gázt adott a motornak, s nagy robajjal elhajtott- A két ember nézett a távolodó gép után. — Szóval ma este elmehetek hozzad? — kérdezte idegesen a brigádvezető, miközben azt leste, hogy nem figyeli-e valaki őket- A fiatalasszony cserfesen vágott vissza. — Csak jöjjön. Talán csak nem ellenőrizni akar engem is?... Este kilenc óra tájt a brigádvezető felült a szolgálati robogóra, s irány a Békási határ. Egy jő kilométerrel előbb azonban megállt. Jól lehetett hallani a traktor szaggatott hangját. A fényszóróról látta, hogy egy félóra múlva felér Laci a dombra, s akkor már a faluból is lehet látni a lámpák fényét- Megnyugodva ült újra nyeregbe, s visszamotorozott a faluba. Bekopogott Nagyékhoz. •. Laci erősen figyelte a meredek lejtőtMinden idegszálával érezte a gép mozgását Az egyhangú körözés, a monoton zúgás egy idő eltelte után elfárasztotta. Az egyik fordulóban megállította a traktort Kiszállt a fülkéből friss levegőt szívni. Alatta terült el a falu a fényeivel, a halkan odaszűrődő neszezéseivel. Hirtelen eszébe jutott a felesége. Azután látta maga előtt a brigádvezető arcát. Hallani vélte a traktoros barátja délutáni hamis nevetéséi. S a nagy magányosságban az eszébe villant, hogy a brigádvezető •.. és a felesége- De ugyanabban a pillanatban már el is hesse- gette a botor gondolatot. Hogy is merészel ilyesmit feltételezni asszonyáról!-.. Még három fordulót sem tett meg a pihenő után, a gépen valami nagyot reccsent és egy zökkenő után megállt a motor. Bosz- szúsan lépett ki a földre, körüljárta a traktort. Megállapította, hogy 6 ezt a hibát nem javítja ki. Bezárta a fülke ajtaját, s elindult gyalog haza. Éjfélhez közeledett az idő, amikor- belépett az udvari kiskapun. A félig lefüggönyözött konyhaablakon fény áradt az éjszakába. Engedelmesen tárult az előszobaajtó Is- Mielőtt benyitott a konyhába, megtorpant — Na én, hogyha mondtam is? — hallotta a felesége hangját. Moccanni sem mert megmerevedett az idegességtől- Várta a folytatást. A konyhában lévő férfit nem látta, s nem hallotta jól a fojtott suttogását sem. — Csak nem vette komolyan? — szólt ismét az asszony csodálkozó hangon. De már emeltebben folytatta- — Most már jó lesz, ha észre tér... Laci nem bírta tovább a várakozást. Belépett. — Laci?! — kiáltott megkönnyebbülten a felesége. — Hát te meg? — sóhajtotta elhalóan a hatalmas termetű brigádvezetó, aki szem ben ült az asszonnyal az asztalnálA porOS traktoros körülnézett azután megszólalt — Hazajöttem. •. — Azt látom — vágott a szavába a magához tért brigádvezető. — És a munka? Éppen indulni akartam ellenőrizni..: — Vártam magát, hogy kijön majd megnézni ... — Akkor miért hagytad ott a munkát? A traktoros csendesen, de nagyon határozottan válaszolt a brigádvezetőnek. A hangjában nem vibrált már az idegessség. — Nekem is lehet néha ellenőrizni! •.. Pádár András
