Nógrád. 1965. október (21. évfolyam. 231-261. szám)

1965-10-24 / 255 (251). szám

NC ST» AD T965. október 24. vasárnap La Bruyére: A szerelemről A férfi hívebben tiszteli mások titkát, mint a ma­gáét; a nő, ellenkezőleg, jobban megőrzi a maga tit­kát. mint a másét. A legtöbb nőnek nemigen vannak elvei; szivüktől ve­zéreltetik magukat, s erköl­csük tekintetében azoktól a férfiaktól függnek, akiket szeretnek. A nők végletesek; vagy jobbak, vagy rosszabbak a férfiaknál. A férfiak az okai, hogy a nők nem szeretik egymást. Megesik néha, hogy a nő eltitkolja a férfi előtt mindazt a szerelmet, amelyet iránta érez; a férfi pedig, ugyanak­kor, színleli neki mindazt a szerelmet, amelyet nem érez iránta. A férfi megtéveszthet egy nőt színlelt szerelemmel, ha­csak igaz szerelem nem fű­zi máshoz. Gruss aus Ahrenshoop A „kék órák66 vonzásában Az üdvözletét Georg Hülsse grafikus művész küldi a Német Demokratikus Köztársaságból, a Keleti tenger part­járól, Ahrenshoop-ból. Ahrenshoop kis falu, közel Rostock­hoz, a második világháború óta a művész otthona- Georg Hülsse nagyon szereti kis faluját, róla beszélt először Sal­gótarjánban is, a Karancs Szállóban, ahol pár nappal ez­előtt találkoztunk. Ezt a beszélgetést adom most közre. Nyáron, délidőben, magas napállásnál beszélünk az úgynevezett „kék órá”- ról. Magas nap­állásnál a fény, más napszar roson, a falun és a szabad természetben, a felhők között, a tenger mélyén. Megtalálja a derűt, s meg is mutatja grafikáin, lonoleum- metsze­* nűleg kevesebbet hallottak. „Ahrenshoop kis falu, közel Egy utcája van, egy népi van Rostockhoz- Rostockról műemlék számba menő fából sőt egyáltalán nem kell Magyarországon sem épült keresztény temploma. kokkal összehasonlítva, meg- tein, illusztrációin keresztül, növekedett kék tartomány- hogy akik látják ezeket nyal rendelkezik innen az el- alkotásokat, az azok is megis­nevezés, „kék óra”- Szemünk merjék és megkülönböztessék a fényben lévő kéket alig, általuk a jót és a rosszat­nem észleli, Georg Hülsse bizonyára mé­Nem idegenek tőle néha a derűs-tréfás gesztusok sem beszélnem, ismerik ezt a vá- Ez kívülről dlyan mint egy gis „érzi”, ha nem is beszél Georg Hülsseről, mint illuszt­rost-” (Ismerjük, sokan látták felfordított nagy bárka, bel- róla. Különben honnan nyer- rá torról mit mondhatunk? linoleum- Rengeteg irodalmi szöveget része szép keltett látható formában is életre. Milyen az igazi illuszt­a vén, vöröstéglás, megejtő ső kiképzése is hajó bordáza- hangulatú Hansa-várost, tára emlékeztet A falu min­messzenyúló, modern iparne- den háza a német népi épí­né grafikáinak, metszeteinek egy derűjét, báját? A szállóban gyedéit, fürdőhelyeit, a köz- tészet eleven emléke, minden utazó táskájából egy kis li- ráció? Szerinte a példa a társaság tengeri hajózásának ház nádfedeles. Így építkeztek nometszet-sorozatot szedett flamand Frans Masereel-il­lusztráció, amelyet bátran hasonlít formai megoldásuk kát, döngicsélő szúnyogakat, különbözősége ellenére Gus- „szemüveges” komoly baglyo- tave Daré remekműveihez. A és hajóépítő iparának fontos ősidők óta itt a halászok. Ma, elő. A metszetek huncut sü­központját. Üti jegyzetekben különösen nyár-időben sok nőket, cicákat, játékos béká­hányszor megírták: régi vá- orvos, még több művész lak­rosrészei megőrizték a közép- ja a falut, amely tulajdonkép­kori Hansa város vöröstég- pen már nem is falu, inkább lás épitőművészetének emlé- afféle művésztelep, múzeum­keit, amelyeket a sós tengeri mai, kiállítási teremmel. Kör- aláírásával ellátott lapokat zuális másolója, hanem a szelek sötétre pácoltak, de nyéke természetvédelmi terű- postai levelezőlapként is mű tartalmának vizuális va- mégsem nyomasztóan ódon, let- Nálunk sok művész ked- feladhatják ismerőseiknek az riálója is. És milyen az igazi ellenkezőleg, vidám, fiatalos a véli a tengert, többen élnek Ahrenshoop-ban tartózkodók: grafika? Mindenkor élénkebb kát ábrázolnak. A sokszoro­sított, s a művész sajátkezű jó illusztráció az irodalmi szövegeknek nem pusztán vi­város hangulata, mint minden Rostockban is a „Nap”-hoz Gruss aus Ahrenshoop. E kikötővárosé, ahol nemzetközi forgalom nagy, címzett régi Hansa-fogadó, a zajlik. Jungesellen-Haus falai között, kis sorozattal a művész cél­ja az volt, hogy e kedves ál­Tudjuk, 1419-ben alapított amelynek két felső emeletét latokban megrajzolja a „nyár egyeteme a legöregebb Észak- világos műtermekké építették örömeit”. Mint mondotta, na­át azok számára, akik a ten- gyón szereti a természetet.) Németországban, s hogy a városban élénk színházi léét zajlik.) „De ha ismerik is Rostoc­kot, Ahrenshoop-ról valószí­gert és a kikötőt választották művészi munkájuk témájá­nak. Én a második világhábo­rú óta szintén e tájék vonzá­sában élek, de nem Rostock­a kapcsolata a társadalommal, érzékenyebb az aktuális élet eseményeivel szemben. A színházi grafika egyik kiváló művelője a köztársaságban. Elmondotta, mindig hosszasan „Témáim egy részét a tér- tanulmányozza a bemutatandó mészet adja, a víz, a hajók, s a parti növényekkel, állatok­kal, emberekkel. A rostocki színház grafikusa vagyok, a ban. hanem Ahrenshoop-ban, berlini képzőművészeti könyv­amelyet szűkebb vallók.” hazámnak darabokat, hogy mélyen átél­je, s ezáltal mind szemlélete­sebbé tehesse az író mondani­valóját Magyarországi tar­tózkodásáról is beszélt.) „Megszerettem ezt az or­szágot, változatos tájaival, Az “Hjy..., miirt“ — és a “mind..., mind“ használata Értekezleteken, gyűlése­ken, rádió- vagy tévé-ripor­tokban; általában ott, ahol mindenki igyekszik választé­kosabban, „igényesebben” beszélni; gyakran találko- eunk ilyenféle mondatokkal: — Ügy a mennyiségi, mint a minőségi mutató­kat teljesítettük. — Ügy a gazdasági, mint az ideo­lógiai munkában vannak eredményeink. — Ügy a pedagógusok, mint a szü­lők közreműködnek az esti csavargások megszüntetésé­ben. — Ügy a betakarítás­ban, mint a talaj előkészí­tésben járásunk az első. — Ügy a támadások előkészí­tésében, mint a védeke­zésben meggyőzően küzdött. — Ügy az eladók, mint a vevők sokat tehetnek a kulturált kereskedelemért. A példák világosan bizo­nyítják, hogy az „úgy..., mint” helytelen használatá­val a társadalmi élet min­den területén találkozunk. Elterjesztéséért annakidején „sokat tett” a mozgalmi zsargon. A fenti hibás mondatok nyakatekertségét érezzük ugyan, de a megszokás miatt nem bántja eléggé fülünket ez a nyelvi helytelenség. Mi ennek a magyarázata? Az elmondottakon kívül két­ségtelenül az a tény is, hogy népnyelvben sok az „úgy..., mint”-féle szerkezet- Pl. — Ügy futott, mint a nyúl. — Ügy csámcsog, mint a malac. — Ügy alszik, mint a tej- — Ügy mozog mint a bivaly. Ezek a mondatok azonban egész helyesnek tűnnek! Va­lóban, helyesek is. Csakhogy ezek alárendelt összetett mon­datok. A főmondatban talál­ható ..úgy” szófajilag módha­tározószó, amely rámutat a mellékmondatra. (Rámutató- szó.)' A mellékmondatok a „mint" kötőszóval kezdődnek, és valamiféle összehasonlítást fejeznek ki. Pl: Valakinek a futása a nyúl gyorsaságához. — csárn- cs-^-ísa a malac zabálásához. — -'vasa az aludttej ..nvu- gr' ’hoz”. — mozgása a bi vpi • lustaságához hasonlít. Has''”lító határozói alá­rendelt összetett mondatok­ban természetesen helyes az „úgy” módhatározó és a „mint” hasonlító kötőszó együttes használata, párosí­tása. A cikk elején található mondatokban azonban téve­sen használták azokat. Ugyanis az idézett mondatok­ban nincs semmiféle összeha­sonlítás- Sőt, azok szerkeze­tileg egyszerű mondatok, amelyekben az „úgy.. -, mint” helytelenül azonos mondatré­szeket kapcsol össze. Az első mondatban például a tárgy két minőség jelzőjét. (A mondat egyszerűbben így is állhatna: A mennyiségi és minőségi mutatókat teljesítet­tük.) A második mondatban szin­tén két jelzőt — (.. .gazdasá­gi és ideológiai munkában...), a harmadik két alanyt — (• ’. a pedagógusok és szülők köz­reműködnek. ..), a negyedik­ben két képeshatározót (... a betakarításban és a talajelc- készítésben...) kötöttek össze helytelenül az „úgy.. -, mint”- tel­A példáinkban szereplő hi­bás szerkezetek „elkövetői” tulajdonképpen a „mind... mind” páros kapcsoló kötő­szót cserélték fel helytelenül az „úgy ..., mint” szerkezettel. így kellett volna fogalmaz­niuk: — Mind a támadás­ban, mind a védelemben meggyőzően küzdött. (Azaz: a támadásban i s, a védelem­ben is-) — Mind az eladójt, mind a vevők sokat tehet­nek a kulturált kereskede­lemért. (Az eladók i s, a ve­vők i s.) A „mind-mind” páros kötő­szó azonban több az „is-is”- nél, mert nemcsak összekap­csol, de kiemel és hangsúlyos­sá is tesz- Tehát ilyen érte­lemben használjuk őket egy- egy egyszerű mondaton belül. Mind az előadók, mind a felszólalók csak azonos mondatrészeket kapcsoljanak össze vele! Az „úgy-mint”-féle szerke­zeteket pedig az alárendelt összetett mondatokban hasz­náljuk összehasonlításra! Ügy éljünk vele, mint Petőfi a Szülőföldemen 'ímű vers alábbi soraiban: — Ügy mentem el innen, mint kisgyermek. Es mini meglett férfi. úgy jöttem meg. Tólh Imre kiadó vállalat munkatársa, s néhány régi, patinás lipcsei kiadóvállalatnak is dolgozom, városaival, munkás emberei- . , . ... . , , . Nagyon-nagyon szeretem a vei- Jövőre Ahrenshoop-ban és tegyük hozzá még, szinte színházi grafikát, s szívesen magyar fotográfiákból rende- a „kék-orak” vonzásában éL vállalok könyvillusztráció ké- zünk kiállítást. Mint grafi Ml 37 Q W»lr rtm” UVv+Ae” SZÍtCSt ** (Tele van szeretettel az emberek, az állatok, a termé­szet iránt. Örömmel él- A fényt, a világosságot, a tudást akarja megszerezni, ezt kere­si az emberek között, a vá­(Georg Hülsse tehát e tájék. Mi az a „kék óra”? „Fotós” fogalom, Georg Hülssevel kapcsolatban bátran használ­hatjuk, hiszen a beszélgetés során az is kiderült hogy szenvedélyes amatőr fotós, diapozitíwal dolgozik, s a fényképezésnek is művésze. kusnak is, sokat adott ez az utazás. Máskor is szívesen visszajövök ide.” (Georg Hülsse-t máskor szívesen várjuk.) is JTóth Elemér A tudomány műhelyéből Röntgenezik a múmiákat Az NDK fővárosában levő Charité kórházban a közel­múltban röntgensugárral egy i. e. 600 táján bebalzsamozott fiatal egyiptomi lány múmiá­ját világították át. A vizsgálat során olyan csontbetegséget észleltek az orvosok, amelyek­ről eddig azt hitték, hogy nem pusztított az ókoriak soraiban. A múmia röntgenezés több évtizedes múltra tekinthet vissza. Roy Moodie amerikai orvos például 1931 óta rönt­genez rendszeresen egyiptomi és perui balzsamozott múmiákat. A kö­zelmúltban a British Múzeum egyik kollokviumán rámuta­tott arra, hogy a múmia röntgenezéssel számos ókori betegséget derítettek fel. Ugyanakkor felhívta a fi­gyelmet: a múmia röntgene­zés során felállított diagnózi­soknál igen óvatosan kell el­járni, mert nemrégiben pél­dául ilyen röntgenképekre alapított diagnózisokkal az or­vosok melléfogtak. Ókori csigolya­elváltozásokat észleltek néha. Ezek, mint as utóbbi gondos kísérletek kide­rítették, a mumifikálással (be- balzsamozással) kapcsolatos elváltozások voltak. Tehát nem szervi betegségek, hanem a bebalzsamozott halottak te­temében az évszázadok fo­lyamán beállott kiszáradásos és egyéb bomló folyamatok következtében jöttek létre. A TIZENHÉTÉ VÉS, szokat­lan nevű Hriagyel Erzsikét egy statisztikai kimutatás ál­lította egyszeriben az érdek­lődés középpontjába. Emmer Ferenc, a rétsági járás szak- oktatási előadója csodálkozva állapította meg, hogy a né- zsai Dózsa Népe Tsz-ben há­rom tejgazdasági mezőgazda­Egy lány elindul elkelne. Ügyis gyenge a tej­hozam ... A tej hozam gyengeségét viszont a rendszeresen veze­tett grafikon igazolta, amely­sági tanuló végzi gyakorlatát, mind az istálló-, mind a te­viszont a szomszédos legéndi Ady Endre Tsz-ben, ahol a szarvasmarhatenyésztés fő üzemágnak számít, egyetlen tejgazdasági tanulót sem al­kalmaznak. Ráadásul a há­rom tanuló közül egy, a szó- banforgó Hriagyel Erzsébet éppen legéndi lakos. Legénd- ről jár át rendszeresen Né- zsára. No, ebben az ügyben sze­mélyesen kell intézkedni! Első útja a nézsai tsz-be vezetett, ahol az istállók kör­nyékén meg is találta a le­géndi kislányt. — Hogy érzi magát? A kislány furcsának talál­ta a kérdést. Fegyelmezetlen copfját a hátára pöndörítet- te és nagy szemet meresztett a hórihorgas, rendkívül ma­gas szakelőadóra. — Már úgy értem — ma­gyarázkodott Emmer —, hogy jelési átlag vonalán szinte nullára bukott. Igaz, hogy a könnyű dolgod! tsz gyengén állott takarmány az elnök. mon. ötvenkilenc tehénnél már néhány literes hozam- emelkedés is kifizetődik. Végül is úgy döntöttek, hogy hazahívják Hriagyel Er­zsikét Nézsáról. — No Erzsiké, nem lesz fogadta dolgában és a jószágok mö­gött is sorvasztó, nehéz tél állt. Ilyen átteleítetés után meg éppen az április és má­jus a legkritikusabb két hó­nap. — A tagság is megérti, hogy kell a fiatal erő a tsz- ben — erősködött Emmer —. Akkor is akadt ellenkezés, amikor a gyümölcstermesztő tanulókat. Cseri Annát, Ora- vecz Irént, Hriagyel Annát és Tóth Magdolnát szerződ­tettétek tanulónak. Mégis győzött a tapasztalt gazda számvetése. Elvégre nem le­het málnát, feketeribrzlit, gyümölcsfát ültetni, ha nin­csenek szakmunkások hoz­zá!... AZ ELNÖK BÓLOGATOTT. — A kis Termán Bélát is És Erzsiké lehajtotta fejét. Tudta, hogy a tagság szeme mától kezdve minden lépését figyeli. — Igyekezni elvtárs! És Hriagyel Erzsébet úgy állt munkához, mintha az ő szorgalmán múlna, hogy mennyire telnek a huszonötli­teres, nagy tejeskannák. Korán kelt. Fáradtságot nem ismer­ve szorgoskodott a tehénistál­lókban, Ha a helyzet úgy kí­vánta, fehér köpenyt vett magára és segített a fejésben is. Később már természetes­nek vették a tehéngondozók is, hogy a vékonyka, copfos kis­lány magára vállalja a távol­levők, betegek helyettesítését. A fóagronómus pedig szár­nyai alá vette és elméleti, gya­korlati szaktanácsokkal segí­itt, a szövetkezetben hogy ér- alkalmaztuk szarvasmarha-te- tette. S ha a főagronómus nem zi magát? — Jól. Nagyon jól — derült fel a kislány. — És nem lenne kedve Legéndre menni? — Otthon jobb lenne. Csakhogy... — Valami hiba van? — biccentette meg fejét fünké- szőleg a szakelőadó. — Nem akar több tanulót a tagság. A szakelőadó Nézsáról Le­géndre látogatott. — Én nem vagyok a ta­nyésztő tanulónak. Azt se bántuk meg. Láthatja min­denki, hogy jól hasznosítja magát. Ha kell, bármelyik növendékgondozót helyettesíti. — És ezek a fiatalok tizen­hat-tizenhét évesek — mond­volt a közelben, ott tartózko­dott mindig Hajszter Károly bácsi, a brigádvezető és ok­tatta, nevelte, tanítgatta a kis­lányt. S mintha a kislány szorgal­érdemes és szükséges lenne, hogy a tejgazdasági szakem­ber al gépekkel is megismer­kedjék. De hol? A járási ta,- nács ezen a nehézségen is át­segítette az igyekvő, tanulni vágyó leányt Átirányították egyheti tanulmányútra a Bor- sosberényi Állami Gazdaságba. A legéndi tsz-major udvarán faggatom őt — Érdemes volt elmenni? — Nagyon sokat tanultam — mondja. — Itt is egyik fel­adatom, hogy előkészítsem a kannákat a fejéshez, tisztán tartsam az edényeket, elkísér­jem a tejet a csarnokig és fogok elnök elvégezzem a szükséges vizs­gálatokat. Nem is a tejhozam növekedésének örülök a leg­jobban. — Hanem? — A mennyiséggel együtt a tej minősége is javult. A ko­rábbi 3,4 százalékról 4 szá­zalékra nőt a zsírtartalom és ezt a szintet folyamatosan tartjuk... De hogy mit tanul­tam Borsosberényben? Sokat. Megismerkedtem a fejőgépek kezelésével, a gépek tisztán­tartásával, a különböző fertőt^ lenítési eljárásokkal.. . Érde­mes volt elmenni... — Mi lesz, ha a tél ismét lerontja a teheneket? — Az már nem fordulhat elő — mondja magabiztosan. A tsz-elnök lép mellénk és megerősíti a lány véleményét. — Most jóval több silót ké­szítettük. A piilangóshiányt a tarlóhere pótolja. Ügy számít­juk, hogy az első év lesz, ami ma és alkalmazkodása növel- kor nem kell takarmányt vá­ta a főagronómus is — Tsz- ^ vo^na a felnőttek fegyelmét sárolnunk + nl.n.nnt. „.n—. I— IS. _ Z’r. t agok akarnak maradni. S nagyon kell a fiatal utánpót­lás... — És a tejgazdasági szak­ember is kifizetődne. Nem hatszáz forintot ér az a kö­zösségnek, amennyit mi fize nulók ellen — mondotta tünk egy harmadéves tanuló- Szuhánszki János és állítá- nak! sát szemléltetően igazolja, hogy a legéndi tsz-ben négy gyümölcskertész és egy tehe­nész tanulót foglalkoztatnak. — De hát a tagság .. — Gyenge a tsz. Nálunk jobban megnézilr a forintot — mondta Uhlár József, a szövetkezet főagronómusa. — Pedig egy tejkezelő nagyon Így került a tagság elé a döntés. Nem ment könnyen. Ha üres a kassza, a tagság is ta­karékosabb. Jobban meggon­dolja, hogy pénzét fiatalok taníttatásába fektesse. De az Közös igyekezettel, jó mun­kával, okszerűbb takarmányo­zással új irányt vett, felfelé ívelt a tejtermelési grafikon vonala is. A grafikont is Erzsiké ve­zeti. Büszkén mutogatta hó­napról hónapra: — Nézzék! Emelkedik. Me­gint több tejet fejtünk. És szeptemberre, alig öt hónap alatt, nulláról 6,7 liter­re ugrott fel az istállóátlag, a fejési átlag pedig megközelí­tette a tizenegy litert. Csakhogy a legéndi Ady is igaz, vélték többen, hogy Endre Tsz-ben még nem gé- egv tejgazdasági szakmunkás pesítették az istállót, a fejést sokat lendíthetne a tejhoza- sem géppel csinálják. Viszont És hogyan látja a jö­vőjét Hriagyel Erzsébet ? Tétovázva néz körül a tá­jon. Copfba fésült haja ko­moly, ovális arcot keretez. — Most még többre vágyom. Szeretnék a szakmunkás vizs­ga letétele után beiratkozni a technikumba. Azt hiszem, hasznosítani tudnám tudáso­mat a tsz-bert. HIRTELEN félbehagyja a nyilatkozatot. A régi istálló felől harsány, öreges hang szó­lítja: „Erzsiké! Gyere már!” És ő szabadkozva indul esti munkája után. Lakos Cyörtt X

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents