Nógrád. 1965. október (21. évfolyam. 231-261. szám)
1965-10-03 / 233. szám
1965- október 3. vasárnap N Ö'G RÁD 3 Szépen élni... Ahol megelőzték a minisztériumot Párduc és Kossuth tankönyv alk zsongás, papírzizegés a tanáriban. Évszám, orosz szó, matematikai képlet. Az órájukra készülő pedagógusok ismétlik át az anyagot, amelyből percek múlva megkezdik előadásukat a salgótarjáni Rákóczi úti általános iskola diákjai számára. Nagy Sándor az úttörőcsapat vezetője jöttünk- re félretol egy politechnikás táblázatot, s félhalkan ad tájékoztatást. — A Kossuth Zsuzsa őrs nyolcadikosokuo. áll; ez a közlekedési szakőrs patronálja a hetedikes Párduc-istákat, — úgymond. — Az „öregek" a közlekedési különpró- ba szintjén professzorai a szakőrsi anyagnak. Parancsnokuk. Maring Kati, Hódi Mihály kollégám osztályába jár. Zsuzsa —- Mongol kerestetik roz az átkelőhelynél, gorom- báskodik velünk, ha megkérjük, hogy néhány méterrel odébb állítsa le a kocsiját. — Gyalogostól még nem kaptál gorombaságot?! — kérdi Benke Kati olyan hangsúllyal, hogy az érdeklődésben benne az elkedvetlenítő válasz. A Művelődési Minisztériumnak a KRESZ kötelező, általános iskolai oktatásáról szóló rendelete meglepetést kelt. — A mi osztályfőnökünk már tavaly tanított a KRESZ- re bennünket, — emlékezik Bakos Béla. — A Kugel tanárnő is az ő osztályát. — Szóval, a Rákóczi megelőzte a minisztériumot! Az egyiknek sikerül, a másiknak — nem. Mondják: — Ja kérem, Schinkék az más. Schink József a szak- szervezeti bizottság tagja, az üzemi tanács elnökhelyettese, az üzemben bérfelelős, a másik brigádvezető a munkaügyi döntőbizottság tagja, a harmadik a műhelybizottságban visel funkciót, a negyedik az alapszervezet vezetőségében. .. A brigádokban sem igen akad olyan, akinek ilyen vagy olyan megbízatása ne lenne... Könnyű ott kérem elérni a szocialista műhely címet, ahol ilyen emberek vannak! S amíg az ember mindezt végighallgatja, valóban feltámad a gondolat: mintha a VI-os csarnok Il-es fazekas szocialista műhelyében összegyűjtötték volna a .hogy is mondjam csak... a mintaszerű munkásokat. * — No, azt nem — mondja Schink József —, a dolog nem olyan' egyszerű. A kemencétől hívtuk el az imént, ülünk a műhely öltözőjében. — Az én brigádom az elsők között nevezett be a mozgalomba, még ötvenkilencben. A termeléssel nem is volt baj. Akkor sem, azóta sem. Hanem volt egy olyan vállalásunk: „Egymást megbecsüljük. .satöbbi, satöbbi. Tudja, akkor még nem voltak olyan kézzelfoghatóak a vállalások, de nekünk ez éppen elég volt. Ahhoz, hogy.. . ne nyerjük el a szocialista címet. Volt ugyanis a brigádban két tag, akik nem állhatták egymást. És hiába volt minden, folyton veszekedtek. No, jó, gondoltuk, majd a következő évben. De hatvanban megint más történt. Bekerült a vállalásba az idealizmus elleni harc. Mégpedig olyan formában, hogy a mi brigádtagjaink nem járnak templomba. A csoda tudta, hogy az egyik tagunk buzgó templomjáró, s amikor kitudódott, nem volt hajlandó a brigád kedvéért lemondani róla. Megnevelni? Késő volt már ahhoz. Idős ember volt. Szóval, így történt. Voltak ilyen és ehhez hasonló problémák. Hatvanegyben aztán már sikerűit megszerezni a szocialista címet, hatvankettőben megkaptuk a jelvényt. Hatvannégy elején történt, hogy összehívtam a többi brigádot a műhelyekből. Régen küszködtünk már a pártoktatással, tudja, ez volt a nehézség. hogy sokfelől járnak be az emberek, aztán a mi műhelyünk korábban is végez, s minduntalan várni kellett a többi műhely dolgozóira. Akkor én .már Pálfalván a városi bizottság instruktoraként működtem, gondoltam elvállalom mellé a műhelyben a .szemináriumvezetést. Itt került szóba az is, hogy a kettes fazekas munkabrigádjai beneveznének a szocialista brigádmozgalomba. Elfogadták a javaslatot: így nyertük el tavaly a szocialista műhely címet. Az idén megyünk érte másodszor. — Viszálykodás, veszekedés most nincsen? — Tudja, a mi helyzetünket megkönnyíti, hogy közöttünk kenyéririgysek nincsen. Olyasmi, hogy azt figyelnénk: ki mennyit keres, s ha a másik több fizetést kapott, áskálódnak ellene. Minden egyéb ellentétet pedig meg lehet oldani. őszinteséggel. Persze, lehet, hogy ezért nincs béririgység sem nálunk. Vigyázunk az igazságosságra. Nem vagyunk egyformák, nem mindenki dolgozik egyformán jól. Ezt mindenki tudomásul veszi. De kivételezés nincs. Hogy mindig ugyanazok kapják a jó munkát, mások meg a rosszabbat. Egyenlően vállaljuk a jót is, meg a rosz- szat is. Egyszóval: igazságosan. • Mondják, hogy nálunk jó az együttműködés az üzemvezetővel. a pártalapszervezette1. szakszervezettel. Nézze, ennek az a titka, hogy r '■«rigádok- ban és a brigádok között jó *,z egyetértés. És ha ez megvan, könnyű elérni, hogy az üzemvezetés mindent megbeszéljen velünk. Különösen, ha ez az üzemvezető szándéka, módszere is. Annál inkább, mert például, ez az egyetértés nem olyan, hogy elkenjük a dolgokat, vagy összefogunk a műszaki vezetéssel szemben. Szó sincs róla. Itt van a poharasok példája. Pár hónapnál ezelőtt két brigádban emelkedni kezdett a selejt. A brigádvezetők jönnek hozzám, és kérnek, vizsgáljam meg a dolgot, mert az már kibírhatatlan. hogy minden műszak végén ellenőrzik őket, rájukpirítanak... Azt kérték, nézzek utána a szortírozóban, ők nem hiszik, hogy annyi selejtjük volna, biztos a szortírozóban törik össze az árut. Utána néztem. Én is a szortírozókra gyanakodtam, de meg kellett győződnöm arról, hogy bizony a sok selejtet az üvegfúvók hanyag, figyelmetlen munkája okozta. Ezt meg is mondtam nekik. Nem sértődtek meg. Egyáltalán nem. Az a két brigád most egymással versenyez, melyik ad ki jobb minőséget. És ez az, amit én úgy értékelek: szocialista módon dolgozni, élni. Persze, van a dolognak másik oldala. Ha meggyőződünk arról, hogy valamelyik brigádunk r-m azért keres rosszul mert hanyagolja a munkát, hanem mert nincsenek biztosítva a feltételek, addig nem szállunk le a vezetőségről, amíg nem változtat a helyzeten. így értelmezzük mi az együttműködést a vezetőséggel... — Hallottam, az idén volt egy súlyos kilengés a brigádban. — Igen, ilyesmi előfordul. Nálam is, a műhely más brigádjában is. Van itt egy fiú. Annak az ügyében még a rendőrség is megkérdezett, mit csináljanak. Aztán ránk bízták a dolgot. A brigád elé idéztem. ' Ennek a fiúnak nem sikerült a házassága. Gyerekük is volt már, mégis nagyon rosszul éltek. Amiatt kapott rá az ivásra, és elzül- lött. Ebből indultunk ki. Persze, nagyon szigorúak voltunk hozzá. Kilátásba helyeztük azt is, ha nem változik, kitesszük a brigádból. De megváltozott. Nem iszik. Azóta újra megházasodott. Szépen élnek. Mert ez nagyon fontos: hogyan él az ember. De nemcsak a fiatalok... Van például egy tagunk. Más műhelyből jött hozzánk, meg kell mondanom, nagyon elvadult abban a közösségben. Nem az volt a baj, mintha sok mindenben nem lett volna igaza, de van valami nyersesség, valami megfontolás nélküli nyíltság, őszinteség. És ezzel önmaga ellen ingerelte azokat is, akik esetleg támogatták volna... Mikor idejött, csont-bőr volt az egész ember. Mikor kijöttünk a műhelyből, láthatta, megpocakosodoít, jókedvű. Pedig nagyon tud ez az ember dolgozni, hajt eszeveszetten. De most nem kínozza őt a hibákkal szemben érzett tehetetlenség érzése. No, mindezt én tudtam róla és becsülöm is érte, de a nyersességét, a vadságát le kellett faragni valahogy. Egyszer, még az elején, valamiért megkereste őt a műhelyben a lánya. Férjes asszony. És annak. mondott egy nagyon ocs- mányat. Olyat, amilyet egy férfi se lányára, se feleségére nem mondhat. Ezt szóvá is tettem neki. Láttam elvörösödött. Később hallottam, elment a lányához és bocsánatot kért tőle... • Egyik műhelyben sikerül, a másikban nem... Schink József föláll, megy vissza a műhelybe. Bennem tovább zsonganak a szavai, „őszinteség, egyetértés, együttműködés, nevelő munka..Elvek, amelyekbe életet lehelt egy bölcs munkás, meg a társai, a szocialista műhely valamennyi tagja. Akinek nem szűk a műhely, mert rést vágtak rajta, melyen kilátni az egész gyárra, az egész országra. Ennek a műhelynek a munkásai, ha dolguk végeztével kirajzanak is a gyárból, egymástól sosem szakadnak el. Erős szál fűzi őket össze. A szándék és a törekvés, a cél ' és a cselekedet: szépen élni. munkáshoz méltóképpen. Szocialista módon... Csizmadia Géza szinte állandóan a határt járja... Élet a határban A kisgéci határrészen keressük a főagronómust, akiről közben azt is megtudtuk, hogy Heves megyéből a tavasszal költözött a megyébe, addig a tarnamérai tsz-ben végezte a szakirányító munkát. Amerre járunk, mindenütt a serény munka nyomával találkozunk. Az egyik hegyoldalon lánctalpas gép szánt A közelében, egy másik táblán már vetőgépet vontat az univerzális traktor. A talaj jól elő van készítve a vetéshez, az ilyenre szokták azt mondani, hogy olyan mint az asztal. Csakhogy a hullámos, dimbes-dombos határ nem tűri ezt a hasonlatot. Távolabb egy meredek hegyoldalon és a hegygerincen túl is, fehér zsákok sorakoznak és a zsákok közt, színes ruhákban a krumpliszedő asszonyok hajladoznak. Távol, egy jól elmunkáit földtáblán, amelyet a szakember vetőágynak szokott mondani, felfedezzük a munkák minőségét ellenőrző íő- agronómust is. — Huszonhárom személy és nyolc fogat dolgozik a takarmányhordásnál, három személy a műtrágyaszórásánál, tizennégyen vetnek és harmincnyolc asszony szedi a bur- onyát — mondja Kis László, a főagronómus. — Természetesen a vetést tartjuk elsőrendű feladatnak. — A szorgalom megmutatkozik-e a várható jövedelemben is ? — Hét forinttal többet terAz említett, barna Katihoz nyomban csatlakozik egy szőke: ő a Benkéék Katija. A szimmetria kedvéért két fiú is előkerül Laczkó Ist- vánné osztályából Bakos Béla, s a történelmi emlékeket idéző nevű Ferencz József (Mint kisvártatva kiderül, nem szimpatizál császárszakállas névrokonával.) — Még nem olvastam a Nógrádban, hogy megnyertük az Üttörő Parancsnokság áranyoklevelét — említi enyhe szemrehányással Maring Kati. — Ez az interjú mikor jelenik meg? — Hamarosan. Legalábbis reméljük... Kritikusak, jó értelemben kritikusak ezek a pajtások. A Katik szerint a közlekedési rend megsértői kilencvennyolc százalékban felnőttek. (A kislányok, érdemjegyükből ítélve, jó matematikusok.) Bakos Béla és „őfelsége" a motorosokról beszél szem- öldök-ráncolva. — Salakpályának nézi a Rákóczi utat, — tesz joggal szemrehányást Béla és Jóska. — Némelyik autós pedig, aki szabálytalanul leparkíveztünk egy munkaegységre, mint amennyi a tavalyi jövedelem volt. Ez minden bizonnyal meglesz. Abban is bízunk, hogy a prémium értéke nagyobb lesz az idén. Növeli a jövedelmet, hogy a tervezettnél több hízott sertést és hízott marhát adunk el. A múlt héten is húsz hizlalt szarvasmarhát küldtünk el exportra ... Az ütemterv és a valóság A tsz-irodán, a szövetkezet intézkedési terve fölé hajolva folytatjuk a beszélgetést. — Ezerhatszáz holdas szövetkezet a mienk, s ezer holdnál is több a szántóterületünk — mondja a főagronómus.^ — Négyszáz holdon kell az őszszel elvetnünk. A rozs és az őszi árpa vetésével már végeztünk is. — Az intézkedési terv szerint már a búzát is vetni kellene. Azzal mi a helyzet? — Későn kaptuk meg a csávázógépet és a csávázás miatt kicsit megkéstünk a búzavetéssel. A vetőszántást azonban már befejeztük, a talajelőkészítés is jó, tehát a búzavetésből is be tudjuk hozni a lemaradást. Annál is inkább, mert a többi munkákkal előre vagyunk. Még a mélyszántási tervünkek is csaknem kétharmadát elvégeztük. — Milyen a gépek teljesítménye? — A traktorosok szorgalmáról csak jót mondhatok. Három saját erőgépünk és négy gépállomási traktor dolgozik nyújtott műszakban Sokszor már reggel ötkor elkezdik a Maradjon titok, melyik kisdiák találta ennyire fején a szöget; — hátha egyszer éppen abban a minisztériumban szeretne osztályvezető lenni... Ilyen állásra — egyelőre — egyikük sem pályázik. Benke Kati még nem döntött, Ferencz Jóska is vacillál. Maring Kati mongol és norvég nyelvű tankönyv után kesereg; ö diplomata szeretne lenni. Négyük közül egyedül Bakos Bélát — apu gépkocsivezető — húzza szíve élethivatásként a közlekedéshez. •Társadalmi ügyként azon•*- ban — s ebben semmi túlzás nincs — valamennyieket. Érdeme ez a jóhírű salgótarjáni iskola pedagógusainak s azoknak a közlekedési rendőröknek, akik felkeltették s ébren tartották bennük az érdeklődést a közlekedés biztonságának nagy kérdése iránt. Mire ők felnőnek, bizonnyal olcsóbb és több lesz az autó. S az 6 sikerükként is írhatja majd meg azoknak a napoknak krónikása, amit a mi napjainké — sajnos — egyelőre nem: „Ismét csökkent a közúti balesetek száma és súlyossága." munkát és lámpa mellett szántanak, vagy végzik a talajelőkészítést este tízig-tizenegyig. Ilyen igyekezet mellett a teljesítmények is csak jók lehetnek. — Es a munkák minősége? — Rendszeresen, sokszor óránként ellenőrzőm az elvégzett munkát. Azonkívül a hol- dankénti 2,5 forintos célprémiumot is csak az a traktoros kaphatja meg, akinek a munkája ellen nem esik minőségi kifogás... Az intézkedési tervet olvasva némi hiányérzetem támad. Amíg a gépeket számbavették az egyes munkák végzésénél, addig a kézi erőt igénylő munkákat nem osztották el személyre szólóan. Ez viszont időnként, különösen kedvezőtlen időjárás esetén, kellemetlen meglepetést okozhat a szövetkezetünkek. Bár a főagronómus bizakodó. — Van-e elég férfi a tsz-ben a rakodáshoz és a nehezebb munkákhoz? — A fogatosokon kívül általában húsz férfit tudunk mozgatni. Minthogy a község 75 százaléka ipari dolgozó, nagyobbára csak az otthonmaradt asszonyok munkájára, számíthatunk, - amint ezt az aratási idény eredményei is bizonyítják, számíthatunk az ipari munkások, bányászok segítségére. Magyargécen joggal bizakodnak az őszi munkák határidős befejezésében. Mégsem ártana a személyi feltételeket mégegyszer, pontosan és a várható munkákra szabva, mielőbb felmérni. Lakos György Nehéz ősz, nagy feladatok Új seprű A ragadványnevek történetéből tudjuk, hogy néha egyetlen ballépés elegendő ahhoz, hogy egy emberöltőn át végigkísérje a tévedőt. Valami hasonló tapasztalható a magyargéci Marx Károly Tsz esetében is. Mielőtt ellátogattam volna a községbe, hárman is jellemezték az ottani tsz-t a következő rövid mondattal: „Ott adták el a hasaskocát hízónak.” Arra az újságban is megjelent nevetséges esetre hivatkoznak, hogy egy szécsé- nyi disznóölésen kifejlett malacokat találtak a Magyargécen hizlalt disznóban. Pedig amint elmondják, a sertésgondozókat titokban tréfálta meg a szabadjára eresztett kan. Azóta személyesen győződtem meg, hogy a magyargéci tsz- tagokat inkább elismerés, mintsem gúnyolódás illeti meg. Új vezetőség Igaz ugyan, hogy az anekdo- tikus eset időszakában a tsz- be annyi felületesség, gondatlanság történt, amelyekbe a hizottkoca története is belefér. Egymásnak ellentmondó intézkedések a vezetők részéről, könnyelműség, nemtörődömség a tagok oldaláról. — Mindhárom függetlenített ezetőt leváltották — erősíti meg a koratavaszi helyzetet Sándor Imre tanácselnök. — Űj elnök, új főagronómus és jól seper főkönyvelő vette kézbe a gazdaság irányítását. S azt is megmondhatom, hogy a csere a szövetkezet, a tsz-tagok szempontjából előnyös volt. Megerősödött a vezetés, erősödik a gazdaság is. A tsz-tagok bíznak vezetőikben, s a vezetők tevékenységének jellemzéséül többen is idézik a közmondást: — Űj seprű jól seper. Büszkén emlegetik eddigi sikereiket. A gazdag kazlakba behordott here- és lucerna- széna, a tápdús siló, a szokottnál nagyobb árpatermés, a várható kukorica termésátlag azt, mutatja, hogy a tavalyinál gondosabban, nagy felelősség-- tudattal készültek fel a jószágok téli átteleltetésére. Sikernek könyvelhetik el az aratás és cséplés viszonylag gyors befejezését. A községben a tsz élelmes és sokrétű munkáját dicsérik azok az ipari mun- káscsaládbk is, akik a szövetkezet helybeli standján szerzik be a friss zöldséget és gyümölcsöt, az öt holdas vegyes kertészet termékeit. — Az őszi munkák is jól haladnak — említi Kukucsaa István raktáros, aki a távollevő Veres Márton tsz-elnököt is helyettesíti ezen a napon. — Tartjuk az ütemtervet. Igaz, pontosabb adatokat Kis László, a főagronómusunk tudna adni. Csakhogy ő ritkán található a községben. Amióta az őszi hajrá megkezdődött, Schink József a szó cialista brigád vezetője l
