Nógrád. 1965. október (21. évfolyam. 231-261. szám)

1965-10-20 / 251 (247). szám

1965 október 20., szerda NÖG RAT? 3 Percek—órák elvesztegetve A vcszlescgidőknck általá­ban csak egyik részéről be­szélünk: a látható esetekről. A fegyelmezetlen emberekről, akik sétálnak, kávéznak, fe­csegnek, olvasnak, rádióznak, randevúznak — s ki tudná végigsorolni, még mi mindent csinálnak — természetesen munkaidőben. A látható vesz­teség bár a statisztikák sze­rint a veszteségidők többsége ilyen, csak az egyik rész. A másik ritkán kerül napirend­re, mert „láthatatlan”. Ponto­sabban: nehezen észrevehető. Például: az elveszett ember. Jobban mondva, az elveszett emberek. Valójában nem tűn­tek el, nap mint nap író­asztaluk fölé hajolva dolgoz­nak. Az egyik országos nagyvál­lalatnál a gyártásfejlesztés viszonylagos elmaradásának felszámolására, a technológiai munka irányítására központi szervezetet alakítottak. A központi technológia, amelyet égető termelési problémák megoldására hoztak létre, megalakulása után hónapokig mással sem foglalkozott, mint egy összefoglaló statisz­tika elkészítésével, un, bázis­adat felmérést végeztek a Gépipari Technológiai Inté­zet részére. Az intézet ugyan készített néhány kiadványt az adatok' felhasználásával, de, hogy mennyire felesleges volt a munka, azt jól bizo­nyítja: a tervezett anyagok második részének kiadásara már nem is került sor. A bázisadat felméréssel nemcsak a gyár központi technológiájának munkatársai foglalkoztak. közreműködtek más műszaki szakemberek is. A vállalatnál összesen 82.3 órát használtak fel a munká­hoz. A második anyagrész adatainak összegyűjtéséhez 1 r,000 óra kellett volna. Sze­rencsére Időközben abbama­radt a „kutatás”. A veszteség Így is súlyos. Sajnos, sok területen talál­kozunk a láthatatlan veszte­ség hasonló esetével. A láthatatlan veszteség fel­derítése körültekintő, minden részletre kiterjedő kutató­munkát igényel, amelyben részt kellene venniük az „el­veszett embereknek” éppen úgy, mint a látható cs látha­tatlan felelősöknek. Bán Zsuzsa A kitüntetés csak a kitűnőknek jár Egy gyári vizsgálat ürügyén Az Acélárugyár 117 szocia­lista brigádjának 2096 dolgo­zója közül 1053-nak nincs meg az általános iskolai vég­zettsége. Ez az adat a Mű­velődési Ház felmérő vizsgá­lata alapján került felszínre. Az intézmény oroszlánrészt vállalt magára a felnőttokta­tás sikere érdekében. Sajnos minden igyekezetük ellenére a gyárban dolgozó 2141 alul­képzettből mindössze 63-an iratkoztak be a dolgozók ál­talános iskolájába, és ezek kö­zül csupán néhányan tagjai valamelyik szocialista brigád­nak. Még sajnálatosabb a kép, ha figyelembe vesszük, hogy a beiratkozottak sem járnak el rendszeresen az iskolába. De térjünk vissza az említett brigádok problémájára. A szocialista brigádmozga­lom a munkaverseny egyik új, eddigi legtökéletesebb for­mája, amely nem is egysze­rűen csak verseny, hanem az ember sokoldalú nevelését, művelését célzó társadalmi mozgalom. Jelszava ismert: szocialista módon dolgozni, tanulni és élni. A három rész­terület között semmiféle meg­különböztetés nincs, egyenlő súllyal kell tehát, hogy latba essenek a szocialista brigád­cím odaítélésekor. És mit mu­tat a gyakorlat? Az üzemek és a gyárak ve­zetői szinte kizárólagosan csak a termelésben elért eredmé­nyek alapján ítélik meg a brigádokat. Így alakulhatott ki a fentebb megrajzolt kép is az Acélárugyárról. Mindezt a termelés és a gazdaság fon­tosságának tudatában tesszük szóvá. Nyilvánvaló ugyanis, hogy egy termelő üzem első­sorban a tervteljesítésre, il­letve annak túlteljesítésére fekteti a fő súlyt. Nemcsak nekik, hanem az egész or­szágnak származik haszna be­lőle. Azzal viszont, hogy a termelésben kiváló brigádok­nak automatikusan odaítélik a szocialista brigád címet, árta­nak az egész mozgalom te­kintélyének. Kapja meg az ilyen brigád a jó dolgozóknak járó vándorzászlót, írják ki nevüket — ha van még ilyen — a dicsőségtáblára, kapja­nak prémiumot, erkölcsi el­ismerést, de semmiképpen nem a többre kötelező ki­tüntető címet. Ahhoz több kell, lényegesen több! Nem lehet szocialista bri­gád az, amelynek tagjai nem törekszenek legalább az álta­lános iskola elvégzésére. A kulturális vállalásokat nem lehet elintézni három kalan­dos film megnézésével, vagy bárom szórakoztató könyv el­olvasásával. Nagyon fontos, hogy a brigádvezető vizsgál­ta meg kinek hiányos az is­kolai végzettsége, és elsősor­ban azokat a brigádtagokat ösztönözze tanulásra, akik számára fontos, hogy tanul­mányaikat folytassák. Az ál­talános iskolai végzettség vi­szont mindenki számára egy­aránt fontos. Persze ott, ahol a brigád- vezető sem rendelkezik álta­lános iskolai végbizonyítvány­nyal, érthető, hogy igyekez­nek eltussolni a hiányossá­gokat és jobb esetben beír­ják a naplóba: a brigád há­rom tagja tanul tovább. Eb­ből az egyik esetleg közép- iskolás, a másik kettő pedig a már évekkel ezelőtt meg­kezdett tanulmányait folytat­ja, esetleg osztályt ismétel. De „továbbtanul". Ilyenkor van szükség a vállalat köz­benjárására. Meg kell hatá- I rozni pontosan, hogy egy adott brigádból, egy bizonyos idő alatt hánynak kell elvégeznie az iskolát ahhoz, hogy az egyéb kulturális vállalások teljesítése, valamint a szocia­lista együttélés szabályainak betartása mellett elnyerjék a 1 szocialista brigád címet. Azok­ra viszont, akik beiratkoztak az iskolába, semmiképp ne rójanak újabb művelődési feladatokat, hanem a tanu­lásban segítsék, támogassák őket. Az egyéni felelősségtudaton túlmenően szintén az üzem felelős azért, hogy a beirat­kozottak valójában el is jár­janak az oktatásra. Nem egy­szer megtörtént már, hogy va­laki éppen a többiek un­szolására írta alá a jelentke­zési lapot. — Írd alá komám — mondták neki —, legalább nyugton hagynak bennünket A szocialista brigádmozga­lom egyik lényeges vonása az öntevékenység. Ez azonban nem jelenti azt, hogy maguk­ra hagyjuk a brigádokat, s esupán munkavállalásaik tel­jesítését ellenőrizzük. Meg kell tanulnunk, meg kell taníta­nunk egymást szocialista mó­don dolgozni, de ez nem si­ker maradéktalanul, ha nem élünk szocialista ember­hez méltó életet, és nem sa­játítjuk el az ehhez szüksé­ges politikai, szakmai és ál­talános műveltségbeli ismere­teket. Ismervén a brigádok munkakedvét, nagyon valószí­nű. hogyha a szocialista bri­gád cím elnyeréséhez egyerj- lö súllyal esne latba a kultu­rális felajánlás és annnak teljesítése is, akkor az álta­lános iskolába járó felnőttek száma is növekednek. Csongrády Béla Mit mutat a statisztika? Érdekes következtetések az idei kimagasló búza termésátlagokból A megyei statisztikai hi­vatal az idei termésátlagok összeállítását elkészítette s így ennek ismeretében bú­zából 12,3, rozsból 8, őszi ár­pából 12,1, tavaszi árpából 9,5 és zabból 6,1 mázsa ter­mésátlagot értek el a megye szövetkezetei. Az állami gazdaságokkal együtt 12,7 mázsa megyénkben a búzaát­lag. A tényszámok alapján a tsz-eknek ilyen kimagasló termésátlagot első ízben sike­rült elérniük, búzából, mer* az 1963. évinél 4,6, az 1964. évinél pedig 4,1 mázsával termeltek többet holdanként. A termesztésben lévő bú­zafajták közül a Bezosztája 18 q-án felül termett 17 q-án felül termett 15 q-án felül termett 14 q-án felül termett 13 q-án felül termett 12 q-án felül termett 11 q-án felül termett 10 q-án felül termett 10 q-án aluli termése A termelőszövetkezetek ért el: Szabadság Tsz. Erdőtarcsa Május 1 Tsz, Palotás Kossuth Tsz, Patak MCSB Tsz, Érsekvadkert Búzakalász Tsz, Rétság II. Rákóczi Tsz, Szécsény Béke Tsz, Ecseg Mátravölgyc Tsz, Hasznos November 7. Tsz, Erdőkürt Béke Tsz, Szurdokpüspöki Még egy jónéhány terme­lőszövetkezetünk van, ahol hasonlóan jó volt a búzater­més. A Nógrád megyei állami gazdaságok 15,8 mázsás bú- zaátlagát ugyan nem érték el tsz-eink, de jónéhány tsz át­laga közel áll hozzájuk, és vannak tsz-ek, amelyek túl 1-es és a Fertődi 193-as ter­méseredményeikkel felülmúl­ták a Bánkúti 1201-es búzát. Megyénkben a Bezosztája 1- es 14,9, a Fertődi 293-as 13,1, a Bánkúti 1201-es pedig 9,9 mázsás termést adott. A Bán­kúti 1201-es búzánál a sok gazdaságban kevésbé kedvelt Kompolti 169-es búzafajta is többet adott a 10,4 mázsa át­lagával. A járások közül különösen a pásztói és a balassagyarmati járás ért el kimagasló termés­átlagot búzából. A pásztói já­rásban 14, a balassagyarmati járásban 12,9 mázsa volt az átlag. A pásztói járás 17 szö­vetkezete közül: búzája 1 tsz-nek búzája 1 tsz-nek búzája 4 tsz-nek búzája 4 tsz-nek búzája 1 tsz-nek búzája 2 tsz-nek búzája 1 tsz-nek búzája 1 tsz-nek upán 2 tsz-nek volt. közül kimagasló eredményt 18.4 q-ás búzaátlaggal 18.4 q-ás búzaátlaggal 18.2 q-ás búzaátlaggal 17.7 q-ás búzaátlaggal 16.1 q-ás búzaátlaggal 15.8 q-ás búzaátlaggal 15,7 q-ás búzaátlaggal 15,6 q-ás búzaátlaggal 15.3 q-ás búzaátlaggal 15.1 q-ás búzaátlaggal is haladták az állami gaz­daságok átlagát. Itt érdemes megemlíteni azokat a tsz-eket, amelyek az idén kimagasló eredményeket nem értek el, de az elmúlt évi átlaghoz viszonyítva a bú­zatermesztés technikájában igen sokat fejlődtek: A tsz neve: II. Rákóczi Tsz, Mátraszőllős Béke Tsz, Pásztó II. Rákóczi Tsz, Romhány Benin Tsz, Patvarc Virágzó Tsz, Vanyarc 1964-ben 4,6 mázsa 7 mázsa 7.8 mázsa 6,5 mázsa 7.9 mázsa 1965-ben 12.1 mázsa 12.3 mázsa 12.2 mázsa 13.3 mázsa 13,9 mázsa Fajta megosztásban is re­kord termést értek el a tsz­ek búzából. Így az érsekvad­kerti Magyar—Csehszlovák Barátság Tsz 603 hold átlagá­ban 20,1 mázsa, a pataki Kossuth Tsz 148 hold átlagá­ban 22,9 mázsa, az erdőtarcsai Szabadság Tsz 207 hold át­1. Tsz 926 hold átlagában 18,6 mázsa termést ért el Be­zosztája 1-es búzafajtából. Fertődi 293-as búzából a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Tsz 120 hold átlagában 18,3 a palotási Május 1. Tsz 366 hold átlagában 16,7, a varsá­nyi Új Kalász Tsz 233 hold lagában 20,6 mázsa, az ecsegi átlagában 16,2, az ecsegi Bé Béke Tsz 190 hold átlagában ke Tsz 100 hold átlagában 18,4 mázsa, a palotási Május 141 mázsás átlaga emelkedik ki. Itt is sok olyan szövetke­zet van, amely hasonló ered­ményekkel dicsekedhet. A Kompolti 169-es búzafaj­tából az érsekvadkerti Tsz 260 hold átlagában 15,2, a pa­taki Kossuth Tsz 174 hold át­lagában 14,3 mázsát termelt holdanként. Megyénk szövetkezetei az átlagon felüli jó termést nagyrészt a korai és a szak­szerű vetés révén érték el. Az egyik legfontosabb és legna­gyobb hatású agrotechnikai tényező a vetés időpontjának helyes megválasztása, a leg­kedvezőbb vetési idő betartá­sa. Ma már gyakorlatban is­merik a tsz-ek a korai vetés nagy termésfokozó hatását és tudják azt is, hogy a no­vemberi vetésű búzától, egé­szen kedvező időjárású évek kivételével, elfogadható ter­mést nem várhatnak. Az ok­tóberi vetés előnyét nem le­het pótolni semmiféle agro­technikai fogással. A tsz-ek többsége a fajta helyes megválasztására, mint alapvetően fontos termesztési tényezőre, fokozott gondot fordított. Tsz-eink már jól tudják, hogy az intenzív faj­tát^ csak intenzív körülmények között érdemes termeszteni. Ott ahol erre nincs lehetőség, a bővebben termő fajta elő­nyei nem érvényesülhetnek. A fajta megválasztásában némely tsz-ben még bizony­talanság mutatkozik. Például a Terényi Aranykalász Tsz 230 holdon Bánkúti 1201-es búzafajtát termelt, amelyből 8,4 mázsás átlagot takarított be, ugyancsak Bezosztája' 1- es-ből 93 holdon 15,4 mázsa átlagot értek el. Itt próbál­kozni kellene megfelelő te­rületen a Fertődi 293-as faj­tával, de különösen a Kom­polti 169-es búzával, amely a balassagyarmati járásban elég jól terem. A balassagyarmati járásban a különböző fajták holdanként! termése a követ­kezőképpen alakult: Bezosztája 1: 16,5 mázsa Fertődi 293-as: 14,7 mázsa Nehéz ősz* nagy feladatok Lassú vetés Keszegen Szerencse, hogy találkoz­tunk, mert az elnök nincs otthon — mondja Tölgyes Bé­la. a keszegi Zöldmező Tsz agronómusa, akit Ösagárdra menet állítottunk meg. A keszegi vegyesbolt előtt megállunk. Ebédet vesz ma­gának az agronómus. Délután negyed öt az idő. Szabadkozik is, de míg beszélgetünk, ráér enni is. A határból behallatszik a traktor zaja. A községet kö­rülölelő dombokon erőlködnek a gépek. — Nagyon nehezen megy minden — mondja az agronó­mus — reped, törik a gép. A szövetkezet lánctalpasának megrepedt a lánckerék-veze- tő tengelye, összeszaladtuk a fél országot, de sehol sem kaptunk pótalkatrészt. Nem volt más választás, visszatet­tük a repedt alkatrészt. Ha szerencsénk van még jó ideig szánthatunk a géppel. Lánctalpas kellene Bizony a szántásra nagy szükségük van a kőszegiek­nek. Eléggé elmaradtak, s ha október végéig el akarnak vetni, mindenekelőtt a szán­tással kell nagyon sietniök. Szerencsére. a kalászosok nagyobb része már a földben van. De mindig az a munka a legnehezebb, amely hátra van még. Legyen az akár húsz hold is, a finisben éppen olyan nehezen lehet elvégezni, mint a kezdet-kezdetén a hat­száz holdat. ,Ilyenkor a nagy munkák közepette nincs arra idő, hogy aprólékosan elemezgessek egy-egy gazdaságban a hibák okát, de a hiba kijavítása mindennél sürgetőbb feladat. Vajon a keszegi-ősagárdi egye­sült termelőszövetkezetben mi az a hiba, amelyet a legsürge­tőbben el kell hárítani? — Tíz traktorunk van, még­is lassan haladunk a munkák­kal — panaszkodik Tölgyes Béla. — Ráadásul küldtek ide egy gépállomási lánctalpas gépet is. Csak .az a baj, hogy mire megérkezett, el is rom­lott. A két traktoros nedig ahelyett, hogy megpróbálta volna kijavítani. telefonált. Tolmácsra a műhelykocsiért Ezután pedig, mint akik jól végezték a dolguk"*, haza­mentek Legrndre. Bn meg csak találkozni sem találkoz­tam velük . . Eszerint úgy tűnik, hogv a rossz gépek miatt, maradtak el a. szövetkezetiek. Kétségte­len. nehéz dolgozni ezeken a talaiokon. a meredek hegy­oldalakon a gumikerekes gé­pekkel. Itt még egyetlen lánc­talpas traktor is nagyon so­kat számít. Különösen az idei csapadékos időjárásban, hi­szen egy-egy tábla vetésre való elkészítéséhez kétszer- háromszor kell tárcsázni, gyűrűshengerezni a talajt. Egy lánctalpas gép egy menetben is elhúzhatná ezeket a mun­kagépeket. Kései szerződés A gumikerekes traktorok, az úgynevezett univerzális erőgépek egytől-egyig dol­goznak. Két Utos szánt, há­rom tárcsáz, három Szuper Zetor vet. A kis K—25-ös Ze- tor pedig más feladatokat teljesít. Ezen a napon a tar- lóhere betakarítását segíti elő. — Ennyi gép nem elegendő a munkák elvégzéséhez? — kérdezem az agronómust. — Igazság szerint elég len­ne, de. . . Hirtelen elhallgat, tűnődik, azután mégiscsak folytatja. őszintén szólva nagyon bíztunk a mi gépeinkben, s ezért nem kötöttünk szerző­dést talaimunkára a Tolmá- csi Gépállomással. De amikor láttam, hogy eltolódik az ara­tás azonnal szóltam a gépál­lomási brigádvezetőnek, hogy az elmaradt gépi aratás he­lyett. kössünk pótszerződést talaimunkára. Azonban azóta is hiába szólok — mondja méltatlankodva. Pedig nincs oka különöseb­ben méltatlankodni, mert a gépállomás is elsősorban azokat a termelőszövetkezete­ket segíti, amelyek szerző­dést kötöttek. Persze az naár más kérdés, hogy miért nem válaszoltak az agronómus pótszerződéskötési kérelmére. A szövetkezeti vezetők el­számították magukat, s a nagy önbizalom most bosszulja meg magát. Kifelejtették a számításból a rosszabb időjá­rást, amit egy jó gazda min­dig számbavesz. Azonban még ennek ellené­re is lehetne segíteni a ba­jon. De úgy látszik, hogy Ke­szegen csak egy-két ember szívügye az egyik legfonto­sabb üzemágban, a gépcso­portban dolgozók sorsa. — Miért nincs kettős mű­szak ebben a szövetkezetben? — érdeklődöm az agronómus- tól. — Nálunk csak nyújtott műszakban szeretnek dolgozni az emberek — válaszol, -r Meg azután elég ember sincs a traktorokra. Prémium nélkül ««* Ezek a kifogások nem meg­győzőek. Félórával előbb még az agronómus is azért hada­kozott, hogy kettős műszak kellene. Tehát szükséges len­ne. De nem megy. Miért? Az is kiderül. Ugyanis ebben a szövetkezetben semmiféle anyagi ösztönzést nem álla­pítottak meg a traktorosok­nak az eredményesebb mun­káért. — Azt. mondták a vezető­ségben, hogy így sokat keres­nek a traktorosok — védeke­zik az agronómus. Ez már mindennek a tete­je! Mindezt még jobban alá­húzza a járás által kiadott traktorosokra vonatkozó pre­mizálási javaslat, amelyet hosszas keresésre mégiscsak megtalálnak. Ezt a javasla­tot sem valósították meg. A traktorosoknak nem fizetik ki az éjszakai pótlékot sem. Ezt látva senki sem csodálkozik, hogy a traktorosok nem igye­keznek felülmúlni önmagukat. Még a nyújtott műszakot sem teljesítik rendesen, nem­hogy a kettős műszakot. Vajon hová vezet a szűk­markúság? S ezzel nem azt akarom mondani, hogy elv­telenül szórjuk a pénzt. De nem lett volna-e sokkal köny- nyebb a termelőszövetkezet vezetőinek a helyzete, ha a traktorosoknál a gyors és jó munkára serkentő anyagi ösz­tönzést alkalmazzák? Valószí­nű. hogy most nem kellene kapkodniok. s a traktorosok sem végeznék ímmel-ámmal a munkájukat. Az idő nagyon szorít, s ebben a termelőszö­vetkezetben is szeretnék még elvetni a hátralévő háromszáz hóidat. Még nincs veszve minden, s ettől az időtől ki lehet csikarni a sikert. Ehhez azonban a vezetők határozott cselekvésére van szükség. Csi­náljanak nagyobb kedvet a traktorosoknak, s maid ké­sőbb — amikor több lesz az idő — voniák le eddigi mun­kamódszerük tapasztalatait. Pád ár András Kompolti 169-cs: 13,2 mázsa Bánkút! 1201-es 9,- mázsa A termésátlagok néhány ada­tának ismertetése bizonyos mértékben segítheti a tsz-eket a fajták jövőbeni helyes meg­választásában. A búzatermés növelésére s ezért a jó talajelőkészités. a műtrágyázás, a jó vetőmag használat, az időbeni vetés, a vegyszeres gyomirtás, stb biztosítására a tsz-ek az el­múlt években jelentős erőfe­szítéseket tettek. Az előfelté­telek javulásával együtt új fajtákat termesztettek. Az in­tenzív körülményeket ter- méstöbblcttel megháláló, szi­lárd szalmájú, állóképes bú- zafajták közül a szovjet Be­zosztája 1-es néhány éves, míg a korai Fertődi 293-a? búza csak kétéves múltra te­kinthet vissza. Az idei termésátlagok iga­zolják, hogy tsz-eínkben so­kat javult a búzatermesztés technikája és megvannak a lehetőségek a mostani átlagok tartására, illetve annak to­vábbi növelésére. Barlai Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents