Nógrád. 1965. október (21. évfolyam. 231-261. szám)
1965-10-20 / 251 (247). szám
4 N Ö C F A D 1965. október 50. szerda Túl a megye határán BÉKÉS MEGYEI MŰSORÁBAN a Magyar Televízió bemutatott egy riportfil- viet. A film egy munkás- fiúról. életéről, vágyairól, álmairól szólt. A viharsarki fiatalember valahogy így fogalmazta meg egyik vágyát: „Tudja, jártam én egy dunántúli kisvárosban. Ott szeretnék élni. Ott olyan szép a táj”. Hogy melyik volt az a kisváros, a kérdésre így válaszolt: Gellénháza... Igaz, az alföldi fiatalembert elsősorban nem a ..kisváros” hanem a táj ragadta meg, de a táj nem gellénházi neveze lesség. Ez a zalai táj: dombok, völgyek, az erdők ligetek patakokkal és horhosokkal szabdalt színpompás vidéke, ahol a gabona- és kukorica- földek gyümölcsösökkel és szőlőhegyekkel váltakoznak és a téteket, legelőket dúslombú erdők övezik. Nincs ennek a tájnak egyetlen része sem, ahol a tekintet akadálytalanul eljutna a horizontig, ahol ne vetné gátját egy domb, amit a zalai emberek szeretetreméltó túlzással hegynek neveznek, s ha csak tehetik — néhány sor szőlőt magukénak tudnak rajta. A DOMBOK KÖZÖTT elnyúlva az utak mentén települtek a falvak, sűrűn, néha csak egy kőhajításnyira egymástól. pár száz lélekkel. 260 községben lakik 200 ezer ember, a többi 70 ezernek a két város, Zalaegerszeg és Nagykanizsa adott otthont. Ez az alfölditől eltérő jellegzetesség persze sajátos problémákat is okoz gazdaságban, politikában. A táj ugyanis, Közép-Európa legmélyebb kutatófúrását mélyíti az ország legmodernebb fúróberendezése Bázakerettyén, a B—I. számú kúton. Az utóbbi öt évben közel 3000 lakás épült a zalaegerszegi Lenin út mentén. 4 ami a szemnek varázslatosan szép, nehezen adja meg magát az embernek, olykor még mo is ellenségesen áll vele szemben. Valaha százak és százak csak a telet töltötték a dombok között megbúvó falvakban, de a kenyeret, a télirevalót távoli földeken. Fejér és Tolna nagybirtokain, sommásként keresték. Sőt: a Mura-menti falvakban még ma is ritka vendég a férfi Távoli építkezéseken, vagy az clajmezőkön dolgoznak és a sovány kukoricaföldeket az asszonyok művelik. Az előbb Gellénházáról volt szó. Az ejtette meg azt a békési fiatalembert. Nos, ő talán nem is tudta, hogy Göcsejben jár. Annak is á leg- középen. Márpedig Göcsej, az elnevezés, egy inkább humoros, mint történelmi magyarázat szerint a német „Isten crizz”-ből, a „Gott schei”-bö 1 származik. A hagyomány szerint ezt mondták volna az osztrák borkereskedők, mikor erre vitt az útjuk. Hogy igaz volt-e vagy sem ma már nehezen kideríthető. Az mindenesetre tagadhatatlan, hogy nyomorult, elmaradott vidék volt ez hajdan, de az is, hogy manapság, ahogy mondani szokás — meg lehet nézni. Nekifohászkodás nélkül! AZ OLAJBÁNYÁSZAT megkezdése és gyors fejlődése új távlatokat, lehetőségeket nyitott az itt élő emberek előtt. Ha nem is minden falu olyan, mint például Gel- lenháza, Bázakerettye, Lovászi, de az utóbbi 20 év és az olaj rajzolta változás minden falu q/rcán ott Ötszázezer hektoliter kitűnő minőségű sört gyárt évente a nagykanizsai sörgyár. Képünkön a gyár erjesztőkádjai. Az új Nagykanizsa. Részlet túli Kőolajfúrási t) A SZOMSZÉDVÁR, NAGYKANIZSA, amely korábban is iparosodottabb volt, üveggyárat, sörgyárat, gépgyárat, vasöntödét kapott és az idén kezdte meg működését itt az Egyesült Izzó kísérleti gyáregysége, amelyből — tervek szerint — többezer munkást foglalkoztató üzem fejlődik ki. Azt is hadd mondjuk el itt, hogy a két szomszédvár egykori „két dudás” viszálya, az utóbbi években versengéssé szelídült, a zalaegerszegiek a Szabadság-térről, a Dunáit- zem központjával. és nagykanizsaiak abban versenyeznek, melyik város szebb, tisztább, fejlődöbb, méltóbb a mához. MINDENKINEK. AKI ide látogat, tetszik a zalai táj. Ez a természet ajándéka. A zalai emberek azonban arra törekszenek, hogy az élet is egyre tetszetősebb, szebb legyen itt a délnyugati határvidéken, a zalai dombok között. Hári Sándor (Kiss Ferenc felvételei) van. A cseréptetős, villaszerű házakban, az aszfaltos utakban, az anyagi jólét más jeleiben. A néprajzkutatók most dolgoznak erősen, hogy megmentsék az utolsó zsupfede- les, kontyos lábasházakat. Érthető igyekezet; bár a népbetegségek. a nyomor, az elmaradottság sötét jelképei is ezek. Arra jók csak, hogy majd elnézzük őket abban a szabadtéri múzeumban, amelyet most szándékoznak felépíteni Zalaegerszegen. ZALAEGERSZEG. Valamikor így énekelt a zalai betyár: „Hallottad e hírét Zalaegerszegnek, annak az átkozott fekete tömlőének”. Nos, más hírt nem is nagyon hallatott magáról ez a főútvonalaktól elzárt, még a felszabaduláskor is csak 13—14 ezer lakosú városka. A Tanácsköztársaság bukása után a hírhedt internálótábor tette „nevezetessé”, később meg az, hogy itt uralkodik, s ítél elevenek és holtak felett Fehm József, alias Mindszenti... Érdemes megjegyezni, hogy akkoriban a börtönön, a mellette álló kéttornyú templomon, a törvényszéken, a megyeházon és a csendőrlaktanyán kívül nem is volt több emeletes ház a városban. Zalai táj <f __ Ma, húsz évvel a felszabadulás után 30 ezer ember lakja a várost. A világ minden részébe exportáló olajfinomító, sajtgyár, ruhagyár és egy sereg más, kisebb ipari üzem köztük a Ganz-MÁVAG most fejlődő gyáregysége ad munkát a lakosságnak. A közeli nagylengyeli (gellénházi) olajmező felfedezése óta több lakás épült a városban, mint a megelőző évszázadok alatt összesen. A zalai dombok között ... ............ Megjött a meleg Feszültség az éjszakában, s most már a csövekben is — Mikor lesz már távfűtés? Megfagyunk a lakásban — kérdezték hosszú ideig a didergő salgótarjáni bérházak lakói. Kétezer ember volt közvetít nül érintve. A hideg nagyon kellemetlen. Néha rosszabb az éhségnél is. e Ha késve is, itt a meleg. Forró viz csörgedezik a radiátorokban. A íideg lakás újból otthon lett. De amíg a viz beért.„ Izgalmas éjszaka előzte meg. Ott, ahol a hő termelődik, s ahonnan elindul a hosszan kígyózó vezetékben a melegáram, sok embernek: városi párttitkárnak, telepvezetőnek, mérnöknek, szerelőnek, technikusnak folyt össze nappalja az éjszakával, a hajnallal. Az arcokon ott vibrál a feszültség csakúgy, mint a sustorgó kazánok felett a meleg. Ezen az éjszakán mintha mindenki elfelejtette volna, hogy ágy is van, pihenni kellene. « Éjszaka van, XI óra. Zsírosán pislognak a lámpák az erőműnél. Kihallik a generátorok sírása. Dolgozik az erőmű. — A fűtés miatt jöttünk. A portásnő telefonál. S amíg megérkezik Benczc Ferenc üzemviteli osztályvezető és Békési Sándor üzemvezető, kezünket a radiátoron melengetjük. Itt már meleg van. De mikor lesz az a bérházakban? Talán ha nem mondjuk jövetelünk célját, akkor is leolvasták volna rólunk. — A legjobbkor érkeztek. — Már alig mertem az emberek közé menni — mondja a műszakvezető. — Haragvóan néztek rám, s kérdezték, mikor lesz már kész, meddig vacakoltok. Hiába mondtam nekik akármit, hogy a szerelők még este kilenckor is bent vannak. Csak mondtam, mondtam, nem ért semmit. Persze igazuk volt. — S amíg ezeket sorolja, áthaladunk a kazánházon, bejutunk az erőműbe. A vezénylőteremben vibrálnak az árammérő mutatok. Van gőz! A nyomása is megfelel! S elindult a csövekben az acélárugyári hőközponlba. lit minden rendben! Az erőműtől a hőközpont majdnem négy kilométerre van. A távfűtés szíve. És ez a szív, már újból kezd dobogni. Ide is megjött a gőz, százhetven fokkal. Az április 4 Gépgyár szerelőjével akadunk össze először. Mosolyog, huncutul hunyorít. — Itt van a feszmérő. Nézzék. A mutató százkét fokon áll. Márcsak órák kérdése. A város felőli csövekben még kevés a hidegvíz. Azt várjuk, hogy ideérjen. Itt lép majd házasságra a meleggel. A csarnok sarkában üvegfalú helyiség. Bent emberek társalognak, vitáznak. A dobkályhában tűz pattog. Késő éjszaka van. Talán egy óra. Bazsó János acélárugyári munkásnak már délután két órakor letelt a műszakja. Ull- :nann Gyula is túlórázik. Itt. van Kukol Emil, az erőmű vezetője, Varsányi Sándor üzemmérnök, a beruházó és az ü- zemeltető képviselője. És kik nem adtak itt még találkáit? A városi párttitkár, Szalai Gáspár sem gondolt most a pihenésre. Az ingatlankezelő emberei is talpon vannak. Sok tanúja van a meleg születésének. Micsoda izgalmas nap volt. Heggel még minden bizonytalannak látszott: kilenc órakor még azt jelentik az Acélárugyárból, hogy nincs vezeték. Délben ugyanazt. De cielután kettőkor Boródi Ferenc már arról ad hírt, hogy megindult a víztöltés. Üjabb értesítés. A kilences aknában nincs víz. Azonnal a négy köbméteres locsolókocsit! — hangzott az utasítás. Izgalomra, izgalom. Már háromnegyed hét volt, este. A gyáriak arról tudósítottak, hogy csőrepedés történt. Ki- cerült, a tizenkettes tűzcsapnál elfolyik a víz. Megint utasítás: a vezetéket átkapcsolni a 11-es csapra! Háromszázhúsz köbméter vizet kell a csövekbe nyomatni! Nagy dolog. Az izgalomba keserűség arad. — Álljunk lel? — Nem! szó sincs róla. Megyünk. Mi bírjuk! — Kevés az egy szivattyú, másik is kell. És ez parancs volt!? Lehet. Órák, vagy percek teltek el? Nem tudni. Egy biztos. Üzem-, be helyezték a másikat is. Az emberek már fáradtak. Az egyik a kályha mellett gubbaszt. De ott a másik. — Frici! Vedd vissza az egyes tolózárat — így Varsányi. Hangosan, túl a motorok zaján. — Még feljebb! Jó... és nézf a pótszivattyú feszír érőjét. Kínos lassúsággal teltek a percek. Mintha ólomlábon járna az idő. De a várakozás nem hiába való. Motoros, gépkocsis futárok érkeztek. Hozták a hírt az erőműből, a vezetékekről. — A hidegvíz elhagyta • nagyirodát! Aztán Kukol Emilt hivták. Rövid utasítás, Talán benne a íegnagyöbb várakozás. Ez a távfűtés diplomamunkája is. Benne fogant valamikor a gondolat a távfűtésről. Es azóta, hogy elsőnek mondotta ezt az országgyűlési képviselőknek, az álom testet öltött. A sok cigarettafüsttől olyan az iroda, mint a pur- gatórium. A fáradtság ott ül az arcokon. Aki az előbb a tizet rakta, elbóbiskol. Elgyötörtek az emberek. Második napja vannak talpon. S valakinek eszébe jut valami. Nem szól senkinek. Eltűnik, aztán visszajön. Hóna alatt veknivel, rúd szalonnával, vöröshagymával a zsebében, egy hasas demijonnal. Kis élénkség támad. Előkerülnek a bicskák. Falatoznak, ha egyáltalán jó ez a szó. Egy pillanatra mindenki megfeledkezik az izgalomról. Aztán -> áratlanul benyílik az ajtó. Kukol Emil lép be. — Megjött! Végre itt van a hideg víz is. A tolózárat kinyitni! Az emberek zsebre vágják a bicskákat, s mindeniá kifelé tódul. Elérkezett a vár- va-várt pillanat. Három ember áll a tolózár kerekéhez. Hónapok óta nem forgott ez a kerék. Erő kell elmozdításához. Mindenki segíteni akar. Ebben a percben még Szalai Gáspár is felcseréli a szerepét. Segédmunkás lesz. A mérnökök, technikusok a műszerfal előtt sürgölődnek Hajnalban három óra hji- szonnvol perc. Sikerült! Győzött az emberi akarat az ösz- szefogás. A melegáramlás elindult útjára... * Reggel. Járjuk a lépcsőházakat. Az ajtók mögül élénk zsivajgás hallatszik. Megjött a meleg.... Gulyás Ernő Somogyvári László
