Nógrád. 1965. szeptember (21. évfolyam. 205-230. szám)
1965-09-02 / 206. szám
2 NOGRAD ÍWfl. szepíemher 2. csütörtök. Kguyen J\Tgoe Tan Gereblyés László: Napról — napra Zúdul a yenkí manna Napról-napra Viet-Namra Megannyi emlékművel telt a föld A fölperzselt erdő Letarolt iskola Nyoma Emlékezteti majd Az évszázadokat Micsoda Way of life Jut Ázsiának Afrikának Tán az egész világnak Micsoda Amerikai Csoda... Z engett az ország a Dien Bien Phu-i győzelem hírétől. Nam Gotól nyugatra az erdők és őrjáratok tucatjával kerültek a szabadságharcosok kezére egy-egy éjszaka Egész Kelet lázasan készülődött az általános támadásra. Ebben s sorsdöntő pillanatban bízták meg Mit, hogy szerezzen értesüléseket a H. D. jelzésű erődről; ez az erőd fcu leshelyzetben volt; ha elesik, egy-kettőre megtisztítjuk az országutat a többitóí is-.. Egy szép napon szóbeszéd támadt a környező fal-ak- ban. Mi a H. D-be jár élelmiszert árulni! Eleinte nem tudták az embereik, mit gondoljanak, nem is igen tulajdonítottak fontosságot az esetnek, de kis idő múltán ügy látták, olyan világos a dolog, mint a kétszerkettő. Egyre-másra keringtek a hírek a fiatal lány viselkedéséA Vietnami Demokratikus Köztársaság egy szépséges tája. A Moc Hau körzet, Son La tartománya, amely észak-nyugati autonom terület. A Song Hong szövetkezet tagjai 15 hektáron telepítenek új teacserjéket. A VDK Hien Lee termejőszövetkezetének dolgozói puskával a hátukon aratják a jó termést ígérő rizst. Az USA légitámadásai miatt a dolgozók állandóan készen állnak a har era. (MTI Külföldi Képszolgálat) ről. Érteni vének már, miért olyan kacér. Lám, kisül, hogy miért jár az országúton! Ügy látszix, szereti a pénzt. Ha jó vásárt csinál az ellenséggel. még megérjük, hogy kellemetlen meglepetést szerez nekünk... A szeme! Az a boszorkányos szeme!. . - Meg az az gyönyörű karja! De rettenetes is nézni, ahogy kihívóan lóbálja1... Than úgy érzi, hosszú beszélgetésük lesz. Hogyan tehet ilyent? Igaz, a lejtőn nincs megállás. Mint azok a semmdháaak, akik délután még egy tányérból esznek, közös cigarettát színak velünk, estére meg cókmókos- tul, puskástul átlógnajc az ellenséghez. Akik reggel elfogadták anyánk kezéből a félrerakosgatott ritka falatokat, s estére már „idegenvezetők”, mutogatják az ellenségnek, hol fosztogathat, k egyet lemkedhet... Ebből elég volt- Ha csakugyan igaz, ma este kereken megmondja: „Inkább őrök életemre agglegény maradok, semhogy olyan lányt vegyek el. mint te.” Érti most már, miért volt mindig olyan beszédes a találkozóinkon! Áz- ,-ai döntött is: nem veszi ek . Wi »'aidonképpen sose be- * J széltek még házasságról. Thannak megfordult ugyan már a dolog néhányszor a felében, de mindig beütött '’alami: hol ellenséges repülők jöttek, hol meg ők maguk készültek támadásra. így aztán le kel* 1ott mondania a közeli esküvő reményéről. Különben nem is olyan sürgős. Ilyen időkben csak bajnak van a házassá*. A katonáknak harcolni kell, támadni, rohamozni vd-dekenni. Ha elveszti a fél lábát, vagy a fél karját, az aeszenyt is magával rántja a h»ibs. S valahánvszer gorr dolataiban ideért, újra elöntötte a szerelem hulláma. Egyszer megkérdezte Mitől: — Mi lesz, ha Isten őrizz, “■növik a fél lábamat? — örökké szeretni foglak.-. — Én is, ha velek történik valami, biztos lehetsz benne, míg csak élsz, én... Mozdulatlanul, • némán áll előtte. Ijesztően elsápad, majd arcába szökik a vér. Saempillája. szája széle görcsösen remeg. Aztán színtelen hangon megkérdi: — Miért jársz az ellenséghez kofálkedni? Mi lehajtja fejét. Múlnak a percek. Than nem vár soká, elindul. — Than! Than meggyorsítja lépteit. — Than! A fiú alakja beleolvad a kóleuszfák árnyékába, lassan lépteinek zaját is elnyeli a lágy talajDe az első mérge elmúltával újabb találkozót beszél meg Mivel. Különös a szív logikája.. • Ezúttal azonban Mi nem jön el, hiába vár rá az éjszakában, csak szúnyogok muzsikáját hallgatja keserűen, meg a vadászó ham csak loccsanásait. Ezután nem látták többé Thant Mivel, azt viszont látták, hogy néhány nap múlva beállít Csínhoz, s megkéri, javítsa meg a ruháit. Csin tartózkodó, kevés be- ”'díl lány, de éppoly szorgalmas, mint Mi. Than bajtársai azt mondják, hogy kicsit fennhordja az orrát, de Than jól ismeri. é« tudja, hogy nem igaz. Megesett már, hogy Mi munkáját is ébrétlalts, csakhogy p kislány találkozhasson Thannal Csinnek kevés barátja veit leginkább fiatalok, de aki ismerte, mind nagyra becsülte, segítökészségéért. Most hát Than is hozzá fordult, hotgr legyen olyan jó és javítsa meg a ruháit. Azelőtt Mit szokta megkérni esre i 9Zives*égre. I'a'it már ennek is vége: (nem fogad el szívességet olyan embertől, akinek a pénz előbhrevaló. mint a szerelem. Inkább Csínt kéri meg, aki ugyan lassú egy kicsit, de kedves és komoly. — Ügy látom. Than, nagyon szenved Mi miatt’ — Végeztünk egymással. — Én meg már azt hallottam, hogy összeházasodnak.., — Nem, szó sincs róla. Szakítottunk... Megtámadták a parton álló H. D. erődöt. Nem telt bele egy fél óra, és kifüstölték az egészet. A falu örömünne* pet ült.. Az újjongást és kiabálást egészen a távoli pál* maligetekig sodorta a szél. A lakosság boldogan üdvözölte harcosainkat. Az ellenség érzékeny veszteséget szenvedett, de hát hiszen meg is érdemelte. De vajon mi történt Mivel? Senki nem tud róla semmit, még a politikai biz* tos se. Csak Csín adhat némi felvilágosítást: Az erőd ostrománál Than oroszlánként küzdött. Mikor a fegyverek elhallgattak, véres fejjel, ájultén találtak rá. Mi és Csin ugyancsak részt vettek az ütközetben. Mi sírva fakadt, mikor megtudta, hogy Than súlyosan megsebesült. A fiút hátra kellett szállítani, mégpedig igen nehéz kőrülmmvek között. Éjjel kellett haladniuk, úttalan utakon, folyókon '* mert nappal repülők támadhatták meg a sebesültszállítmányt. — Elkísérem őket — mondta Mi Csinnek. — Minek? — Beszélni akarok Thannal. — Ugyan miről? — Azt kérdezd a politikai biztostól, aztán pedig mondd el mindenkinek! Az éjszakában egyre szemerkélt az egyhangú, átható, észak-vietnami eső. A teáscsészében, amelyet Than a kezében tartott, zöld tea helyett mintha sűrű, barna húsleves lett volna. Ivott egy kortyot. A lámpa fényénél jól lehetett látni a haja tövében a hosszú forradást. Furcsa, e!csukló hangon folytatta eib"~*'í’ís"t. lihegve, mintha futott volna. — Kis híján az agyhártyám is megsérült. Kilőttek egy darabot a koponyacsontomból Napokig eszméletlenül feküdtem, így múlt el tíz nap, és Minek vissza kellett utaznia, anélkül, hogy egy szót is válthatott volna velem. Hogy helyreállt a béke, hamarosan Északra vitt egy vöröskeresztes repülőgép. így aztán elhagytam Nam Bőt, és elhagytam Mit F alumbeli cimborák, akik ugyancsak idekerültek, átadták nekem kék- koekás kendőjét, amit mindig viselt, valami kis pénzt, meg egy levelet — egy drága, ügyetlen kéz ákombákom- 38it: .. .Hét éjszaka vártalak hiába. Elküldöm neked ezt a kendőt, amit úgy szerettem. A pénzből vehetsz magadnak tán valami élelmet, míg lábadozol. Vajon mikor láthatlak már? Nagyon várlak... De most csak az a fontos, hogy meggyógyulj. Adj hírt magadról... A te Mid. Hideg szél söpört végig az utcán, benvomakodott az ablak hasadékán, és a hátamba fütyült. Than befejezte vallomását: Mi jobban szeret engem, mint én őt... Valójában mi" semmit se mondott, de mo i már tudom. .. Én. .. én • ■ mondtam el neki semmit.. de... megjön még az ideje annak is.. . Pór Judit fordítása Hajnal Hanoiban Napfényes reggel virradt Hanoira. Már a hajnali órákban sűrű sorokban áramlott a tömeg a Ba Dinh térre, mindenki tudta és érezte, hogy történelmi órák tanúja lesz. Ho Si Minh lépett a szónoki emelvényre és bejelentette: megalakult a Vietnami Demokratikus Köztársaság, az ország függetlenné vált. Akik jelen voltak ennél a felemelő pillanatnál, elmondták, hogy az elnök megállt e szavak kimondása után és feltette a kérdést: — Jól értették, honfitársaim? A honfitársak a vietnami nép, megértette a szavakat. Hiszen a bejelentés nyolcvan esztendős gyarmati múltat zárt le, sőt akármilyen messze kutatunk a vietnami nép történetében, az szinte mindig szakadatlan harc volt a hódítók és elnyomók ellen. A két évtizeddel ezelőtti nap, 1945 szeptember másodika, így lett a Vietnami Demokratikus Köztársaság születésnapja. Ez a dátum azóta is az ország legnagyobb nemzeti ünnepe. A nagy fordulópont után, a vietnami nép minden erővel nekiíeszült a békés építő munkának, hogy gyors ütemben pótolja mindazt, amit saját hibáján kívül elmulasztott. Nagyszerű tervek születtek, de megvalósításukat félbeszakította a háború. A francia gyarmatosítók, egy esztendővel a VDK megalakulása után, megtámadták az országot. Megindították szennyes háborújukat, hogy ismét gyarmatosítsák Vietnamot. Csaknem kilenc esztendőn át dübörögtek a fegyverek, Párizs óriási erőket vonultatott fel, de képtelen volt legyűrni a szabadságáért harcoló népet. A partizánmozgalom átfogta az egész országot, az ellenállás megteremtette a maga reguláris néphadseregét, s elkövetkezett Dien Bien Phu katlana, amelyben végkép szertefoszlottak a kolonialisták ábrándjai. Létrejött a fegyverszünet és Genfben megállapodás született a tárgyalóasztal mellett. Az országot ugyan ideiglenesen demarkációs vonal szelte ketté a 17. szélességi fok mellett, de az egyezmény betűje és szelleme az egyesülés két éven belül történő végrehajtásáról határozott. A genfi egyezmények azonban nem valósulhattak meg, mert a franciák helyébe lépő amerikai imperialisták elszabotálták azokat. Dél-Vietnamot támaszpontjukká változtatták, csatlós-rendszert erőltettek Saigonra, a terror és elnyomás légkörét valósították meg földjén. Mindezzel ellentétes folyamat játszódott le Északon, a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. A gazdasági újjáépítés évei után megkezdték az első ötéves terv végrehajtását, a szocialista forradalom megvalósítását. Az északi országrész szocialista építő munkája ugyanakkor a DÉL elnyomatottsága és reménytelensége, természetes ösztönzője volt annak, hogy a dél-vietnami hazafiak fegyvert fogjanak és harcra keljenek az amerikaiak és szövetségeseik ellen. A vietnami válság ma már túlnőtt az ország határain, s a világpolitika centrumába került. Az amerikai agresszió szinte a végletekig fokozódik Délen, s az elszenvedett vereségekért Északon próbálnak revansot venni. A háború lépcsőzetes kiterjesztésének jegyében rendszeres légitámadásokat hajtanak végre a Vietnami Demokratikus Köztársaság területe ellen. A vietnami nép ma az amerikai beavatkozás elleni szüntelen harcban, egyik kezében a kalapáccsal, másikban a puskával, emlékezik meg nemzeti ünnepéről. Hazaszeretete, hősiessége, szocialista vívmányainak védelme erőt ad számára, hogy miközben ellenáll az agresszorok- nak, helyreállítsa a károkat s építse országát. Négymillió Vietnami fiatal csatlakozott a harcra-készséget kifejező „három készenlét mozgalomhoz”, miközben a lányok és asszonyok a „három kötelezettségben” vállalták, hogy helytállnak az ország függetlenségét védő férfiak helyett is. A vietnami nép harcában nincs egyedül. Mellette állnak a szocialista országok, de minden jószándékú, békét kívánó ember. A szocialista országok a legmesszebbmenő segítséget ajánlották fel számára, de a szolidaritásnak olyan jelei is megmutatkoztak, mint a tábori kórházra százmillió lírát gyűjtő olasz dolgozók, vagy vért adó amerikai egyetemisták példája. Az együttérzés hullámában, az egész magyar nép gondolatait fejezte ki Népköztársaságunk kormánynyilatkozata, amellyel ugyancsak teljes szolidaritásáról biztosította a vietnami népet. Ennek Jegyében száll testvéri üdvözletünk. Szívből jövő, harcos jókívánságunkat küldjük a távoli, de mégis közelinek érzett Vietnamnak, nagy nemzeti ünnepén. Réti Ervin Önkéntes ifjúsági brigád, Hai Duong-ban, a VDK területén. A fiatalok országszerte önkén tes brigádokba tömörültek, bogy harcoljanak az amerikai agresszorok ellen. A képen: « hai-duongi önkéntes ifjú sági brigád a zászlójával. Meg/ön ideje — részlet —
