Nógrád. 1965. szeptember (21. évfolyam. 205-230. szám)

1965-09-02 / 206. szám

2 NOGRAD ÍWfl. szepíemher 2. csütörtök. Kguyen J\Tgoe Tan Gereblyés László: Napról — napra Zúdul a yenkí manna Napról-napra Viet-Namra Megannyi emlékművel telt a föld A fölperzselt erdő Letarolt iskola Nyoma Emlékezteti majd Az évszázadokat Micsoda Way of life Jut Ázsiának Afrikának Tán az egész világnak Micsoda Amerikai Csoda... Z engett az ország a Dien Bien Phu-i győzelem hírétől. Nam Gotól nyugatra az erdők és őrjára­tok tucatjával kerültek a szabadságharcosok kezére egy-egy éjszaka Egész Kelet lázasan készülődött az álta­lános támadásra. Ebben s sorsdöntő pilla­natban bízták meg Mit, hogy szerezzen értesüléseket a H. D. jelzésű erődről; ez az erőd fcu leshelyzetben volt; ha elesik, egy-kettőre meg­tisztítjuk az országutat a többitóí is-.. Egy szép napon szóbeszéd támadt a környező fal-ak- ban. Mi a H. D-be jár élel­miszert árulni! Eleinte nem tudták az embereik, mit gon­doljanak, nem is igen tulaj­donítottak fontosságot az esetnek, de kis idő múltán ügy látták, olyan világos a dolog, mint a kétszerkettő. Egyre-másra keringtek a hí­rek a fiatal lány viselkedésé­A Vietnami Demokratikus Köztársaság egy szépséges tája. A Moc Hau körzet, Son La tartománya, amely észak-nyu­gati autonom terület. A Song Hong szövetkezet tagjai 15 hektáron telepítenek új teacserjéket. A VDK Hien Lee termejőszövetkezetének dolgozói puská­val a hátukon aratják a jó termést ígérő rizst. Az USA légitámadásai miatt a dolgozók állandóan készen állnak a har era. (MTI Külföldi Képszolgálat) ről. Érteni vének már, miért olyan kacér. Lám, kisül, hogy miért jár az országúton! Ügy látszix, szereti a pénzt. Ha jó vásárt csinál az el­lenséggel. még megérjük, hogy kellemetlen meglepe­tést szerez nekünk... A sze­me! Az a boszorkányos sze­me!. . - Meg az az gyönyörű karja! De rettenetes is néz­ni, ahogy kihívóan lóbálja1... Than úgy érzi, hosszú be­szélgetésük lesz. Hogyan te­het ilyent? Igaz, a lejtőn nincs megállás. Mint azok a semmdháaak, akik délután még egy tányérból esznek, közös cigarettát színak ve­lünk, estére meg cókmókos- tul, puskástul átlógnajc az ellenséghez. Akik reggel elfogadták anyánk ke­zéből a félrerakosgatott ritka falatokat, s estére már „ide­genvezetők”, mutogatják az ellenségnek, hol fosztogathat, k egyet lemkedhet... Ebből elég volt- Ha csak­ugyan igaz, ma este kereken megmondja: „Inkább őrök életemre agglegény maradok, semhogy olyan lányt vegyek el. mint te.” Érti most már, miért volt mindig olyan be­szédes a találkozóinkon! Áz- ,-ai döntött is: nem veszi ek . Wi »'aidonképpen sose be- * J széltek még házasság­ról. Thannak megfor­dult ugyan már a dolog né­hányszor a felében, de min­dig beütött '’alami: hol el­lenséges repülők jöttek, hol meg ők maguk készültek tá­madásra. így aztán le kel* 1ott mondania a közeli es­küvő reményéről. Különben nem is olyan sürgős. Ilyen időkben csak bajnak van a házassá*. A katonáknak har­colni kell, támadni, rohamoz­ni vd-dekenni. Ha elveszti a fél lábát, vagy a fél karját, az aeszenyt is magával rántja a h»ibs. S valahánvszer gorr dolataiban ideért, újra elön­tötte a szerelem hulláma. Egyszer megkérdezte Mitől: — Mi lesz, ha Isten őrizz, “■növik a fél lábamat? — örökké szeretni foglak.-. — Én is, ha velek történik valami, biztos lehetsz ben­ne, míg csak élsz, én... Mozdulatlanul, • némán áll előtte. Ijesztően elsápad, majd arcába szökik a vér. Saempillája. szája széle gör­csösen remeg. Aztán színte­len hangon megkérdi: — Miért jársz az ellenség­hez kofálkedni? Mi lehajtja fejét. Múlnak a percek. Than nem vár so­ká, elindul. — Than! Than meggyorsítja lépteit. — Than! A fiú alakja beleolvad a kóleuszfák árnyékába, las­san lépteinek zaját is elnyeli a lágy talaj­De az első mérge elmúltá­val újabb találkozót beszél meg Mivel. Különös a szív logikája.. • Ezúttal azonban Mi nem jön el, hiába vár rá az éjszakában, csak szúnyo­gok muzsikáját hallgatja ke­serűen, meg a vadászó ham csak loccsanásait. Ezután nem látták többé Thant Mivel, azt viszont lát­ták, hogy néhány nap múlva beállít Csínhoz, s megkéri, javítsa meg a ruháit. Csin tartózkodó, kevés be- ”'díl lány, de éppoly szor­galmas, mint Mi. Than baj­társai azt mondják, hogy ki­csit fennhordja az orrát, de Than jól ismeri. é« tudja, hogy nem igaz. Megesett már, hogy Mi munkáját is ébrétlalts, csakhogy p kislány találkozhasson Thannal Csinnek kevés barátja veit leginkább fiatalok, de aki is­merte, mind nagyra becsül­te, segítökészségéért. Most hát Than is hozzá fordult, hotgr legyen olyan jó és javítsa meg a ruháit. Azelőtt Mit szokta megkérni esre i 9Zives*égre. I'a'it már ennek is vége: (nem fogad el szívessé­get olyan embertől, akinek a pénz előbhrevaló. mint a szerelem. Inkább Csínt kéri meg, aki ugyan lassú egy kicsit, de kedves és ko­moly. — Ügy látom. Than, na­gyon szenved Mi miatt’ — Végeztünk egymással. — Én meg már azt hallot­tam, hogy összeházasodnak.., — Nem, szó sincs róla. Szakítottunk... Megtámadták a parton ál­ló H. D. erődöt. Nem telt be­le egy fél óra, és kifüstölték az egészet. A falu örömünne* pet ült.. Az újjongást és kia­bálást egészen a távoli pál* maligetekig sodorta a szél. A lakosság boldogan üdvö­zölte harcosainkat. Az ellen­ség érzékeny veszteséget szenvedett, de hát hiszen meg is érdemelte. De vajon mi történt Mi­vel? Senki nem tud róla semmit, még a politikai biz* tos se. Csak Csín adhat némi fel­világosítást: Az erőd ostrománál Than oroszlánként küzdött. Mikor a fegyverek elhallgattak, vé­res fejjel, ájultén találtak rá. Mi és Csin ugyancsak részt vettek az ütközetben. Mi sírva fakadt, mikor megtud­ta, hogy Than súlyosan meg­sebesült. A fiút hátra kellett szállítani, mégpedig igen ne­héz kőrülmmvek között. Éj­jel kellett haladniuk, úttalan utakon, folyókon '* mert nappal repülők támadhatták meg a sebesültszállítmányt. — Elkísérem őket — mondta Mi Csinnek. — Minek? — Beszélni akarok Than­nal. — Ugyan miről? — Azt kérdezd a politikai biztostól, aztán pedig mondd el mindenkinek! Az éjszakában egyre sze­merkélt az egyhangú, átható, észak-vietnami eső. A teás­csészében, amelyet Than a kezében tartott, zöld tea he­lyett mintha sűrű, barna hús­leves lett volna. Ivott egy kortyot. A lámpa fényénél jól lehetett látni a haja tövé­ben a hosszú forradást. Fur­csa, e!csukló hangon folytat­ta eib"~*'í’ís"t. lihegve, mintha futott volna. — Kis híján az agyhártyám is megsérült. Kilőttek egy darabot a koponyacsontom­ból Napokig eszméletlenül fe­küdtem, így múlt el tíz nap, és Minek vissza kellett utaz­nia, anélkül, hogy egy szót is válthatott volna velem. Hogy helyreállt a béke, ha­marosan Északra vitt egy vö­röskeresztes repülőgép. így az­tán elhagytam Nam Bőt, és elhagytam Mit F alumbeli cimborák, akik ugyancsak idekerültek, átadták nekem kék- koekás kendőjét, amit mindig viselt, valami kis pénzt, meg egy levelet — egy drága, ügyetlen kéz ákombákom- 38it: .. .Hét éjszaka vártalak hiá­ba. Elküldöm neked ezt a kendőt, amit úgy szerettem. A pénzből vehetsz magadnak tán valami élelmet, míg lábado­zol. Vajon mikor láthatlak már? Nagyon várlak... De most csak az a fontos, hogy meg­gyógyulj. Adj hírt magadról... A te Mid. Hideg szél söpört végig az utcán, benvomakodott az ab­lak hasadékán, és a hátamba fütyült. Than befejezte val­lomását: Mi jobban szeret engem, mint én őt... Valójában mi" semmit se mondott, de mo i már tudom. .. Én. .. én • ■ mondtam el neki semmit.. de... megjön még az ideje an­nak is.. . Pór Judit fordítása Hajnal Hanoiban Napfényes reggel virradt Hanoira. Már a hajnali órákban sűrű sorokban áramlott a tömeg a Ba Dinh térre, mindenki tudta és érezte, hogy történelmi órák tanúja lesz. Ho Si Minh lépett a szónoki emelvényre és bejelen­tette: megalakult a Vietnami Demokratikus Köztársaság, az ország függetlenné vált. Akik jelen voltak ennél a fel­emelő pillanatnál, elmondták, hogy az elnök megállt e szavak kimondása után és feltette a kérdést: — Jól értet­ték, honfitársaim? A honfitársak a vietnami nép, megértette a szavakat. Hiszen a bejelentés nyolcvan esztendős gyarmati múltat zárt le, sőt akármilyen messze kutatunk a vietnami nép történetében, az szinte mindig szakadatlan harc volt a hódítók és elnyomók ellen. A két évtizeddel ezelőtti nap, 1945 szeptember másodika, így lett a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság születésnapja. Ez a dátum azóta is az ország legnagyobb nemzeti ünnepe. A nagy fordulópont után, a vietnami nép minden erő­vel nekiíeszült a békés építő munkának, hogy gyors ütemben pótolja mindazt, amit saját hibáján kívül elmu­lasztott. Nagyszerű tervek születtek, de megvalósításukat félbeszakította a háború. A francia gyarmatosítók, egy esz­tendővel a VDK megalakulása után, megtámadták az or­szágot. Megindították szennyes háborújukat, hogy ismét gyarmatosítsák Vietnamot. Csaknem kilenc esztendőn át dübörögtek a fegyverek, Párizs óriási erőket vonultatott fel, de képtelen volt legyűrni a szabadságáért harcoló népet. A partizánmozgalom átfogta az egész országot, az ellenállás megteremtette a maga reguláris néphadsere­gét, s elkövetkezett Dien Bien Phu katlana, amelyben végkép szertefoszlottak a kolonialisták ábrándjai. Létre­jött a fegyverszünet és Genfben megállapodás született a tárgyalóasztal mellett. Az országot ugyan ideiglenesen de­markációs vonal szelte ketté a 17. szélességi fok mellett, de az egyezmény betűje és szelleme az egyesülés két éven belül történő végrehajtásáról határozott. A genfi egyezmények azonban nem valósulhattak meg, mert a franciák helyébe lépő amerikai imperialis­ták elszabotálták azokat. Dél-Vietnamot támaszpontjukká változtatták, csatlós-rendszert erőltettek Saigonra, a ter­ror és elnyomás légkörét valósították meg földjén. Mind­ezzel ellentétes folyamat játszódott le Északon, a Vietnami Demokratikus Köztársaságban. A gazdasági újjáépítés évei után megkezdték az első ötéves terv végrehajtását, a szocialista forradalom megvalósítását. Az északi országrész szocialista építő munkája ugyan­akkor a DÉL elnyomatottsága és reménytelensége, termé­szetes ösztönzője volt annak, hogy a dél-vietnami haza­fiak fegyvert fogjanak és harcra keljenek az amerikaiak és szövetségeseik ellen. A vietnami válság ma már túlnőtt az ország hatá­rain, s a világpolitika centrumába került. Az amerikai agresszió szinte a végletekig fokozódik Délen, s az el­szenvedett vereségekért Északon próbálnak revansot ven­ni. A háború lépcsőzetes kiterjesztésének jegyében rendszeres légitámadásokat hajtanak végre a Vietnami Demokratikus Köztársaság területe ellen. A vietnami nép ma az amerikai beavatkozás elleni szüntelen harcban, egyik kezében a kalapáccsal, másik­ban a puskával, emlékezik meg nemzeti ünnepéről. Ha­zaszeretete, hősiessége, szocialista vívmányainak védelme erőt ad számára, hogy miközben ellenáll az agresszorok- nak, helyreállítsa a károkat s építse országát. Négymillió Vietnami fiatal csatlakozott a harcra-készséget kifejező „három készenlét mozgalomhoz”, miközben a lányok és asszonyok a „három kötelezettségben” vállalták, hogy helytállnak az ország függetlenségét védő férfiak helyett is. A vietnami nép harcában nincs egyedül. Mellette áll­nak a szocialista országok, de minden jószándékú, békét kívánó ember. A szocialista országok a legmesszebbmenő segítséget ajánlották fel számára, de a szolidaritásnak olyan jelei is megmutatkoztak, mint a tábori kórházra százmillió lírát gyűjtő olasz dolgozók, vagy vért adó ame­rikai egyetemisták példája. Az együttérzés hullámában, az egész magyar nép gondolatait fejezte ki Népköztársasá­gunk kormánynyilatkozata, amellyel ugyancsak teljes szo­lidaritásáról biztosította a vietnami népet. Ennek Jegyé­ben száll testvéri üdvözletünk. Szívből jövő, harcos jó­kívánságunkat küldjük a távoli, de mégis közelinek ér­zett Vietnamnak, nagy nemzeti ünnepén. Réti Ervin Önkéntes ifjúsági brigád, Hai Duong-ban, a VDK területén. A fiatalok országszerte önkén tes brigádokba tömörültek, bogy harcoljanak az amerikai agresszorok ellen. A képen: « hai-duongi önkéntes ifjú sági brigád a zászlójával. Meg/ön ideje — részlet —

Next

/
Thumbnails
Contents