Nógrád. 1965. szeptember (21. évfolyam. 205-230. szám)

1965-09-05 / 209. szám

1985. szeptember 5.. vasámep. NOr.Rín A fák lassarj nőnek. Még a gyorsannövő pyqr is legafaqh húsz évig szívja a fölei nedve­it, amíg felnőtté, vágás-éretté serdül. Az átment) és ercjei lombos fák életkora három- szor-négyszer jjjfkpr^ is fajift. Végh Bertalan tiszfafandp úf’ a Kábábat},’ maid ' Domípikl- ban működő misszionárius azonban már a fákra sein is­mert rá, amikor hosszú tá­voliét után ismét keblére ölel­hette Lucfaoyhajásziban élő, özyegy édesanyját. Híjszpn- hateszfandeje él hazájától, családjától távol-.. Kalandos utazás Hálom hónappal a DofRÚli- kpj Köztársaságban ki tűrt for­radalom ú|4m pugitszjíjs 2-án indult el Bántó Dum.ingóból és piszpbppqji, MaflrijSpn öt naß alatt érkezeit Rpjrfalfa­Kpmápól azpqöijíl csak iß-j)Tg) biztpsítptfak szánjára repjifa- jegyet, hogy megtehesse a ngr hányórás utat Budapestre, ti­zenegy nap tétlenség az olasz fővárosban szirjfa émberöjto- nek tűnik egy olyan utasnak, aki legszjc e^ebfjpn rakétán repülne.' bogy’ rqfpéj fjflRp ta- lalkpshassRjí szerefatfaivp], édesanyjával- fftkgnajYä). (§- méffjspjypi. JCipsit' lehijngoltafi je'lépt meg a rpfffa} ip'^gy^p köve'ségen — Äz efaő, gmí. nagypn megfogott — mondja Végh Bertalan — a szívélyes barát­ság és közvetlenség, ameíjyel a követ és munkatársai fqgád- takV Azonnal intézkedtek, hogy utarpat megszakítás nél­kül folytathassam. Már a leg­közelebbi utasszállító gépre jegyét kaptam és így nyolcadi­kén délután négy órakor már a Feri-bggyen szálltam ki a ggpből . . A repülőtértől a Vqrös- marty-térig nagy csodálkozás­sal föltötte el az autóbusszal megtgtt út. Mint mondja. a szive hevesen ' vert. az utazá­si láza csak fokozódott, hi­szen m.ég út állt előfte Lu- dányhalászüg, de szeme mégis habzsolta a rengeteg látniva­lót. — Nem ismertem meg Bu­dapestet. A spk üí gyír< a széles autqsztrádgk, az’ űj la­kónegyedek. ismeretlen alakú terek meglepték. És ámi leg­jobban tetszett: a rengeteg vi­táig, arpely Qly pompássá te­szi a fővárost- És a Duna, amely ugyancsak Budapest ékessége, és a Margitsziger, ezeket azóta már ugyancsak megnéztem- Pa akkor a Vö­rösmarty-fatrűl egyenesen a MÁVAUT-állomásra mentem, ahova néhány készséges mar gyár útitársain * kalauzolt. Az autóbusz az orrom elpft ment ej. De nem tudtam tqyább várpí- már az utolsó, hátrale­vő kilométerek nem hagy­tak nyugodni'. Taxit rendel­tem. . Furcsa érzés, amikor látszó­lag a tgj arca is tökéletesen megváltozott és az ismerps községek névtáblái mpgqtt megszépült, megnőtt, városias ki|lsfjű falvakat hagy el. Az viszont egyenesen szorongást kell,' hogy ha valaki r.etn tud tájékozódni a maga falujá­ban. Végh Bertalannal ez kö­vetkezett be. — Úgy kifejlődött, kicsmo- sodott a község! Csupa új ház! Halászi, ahonnan tizenkilenc? éves koromban eündultarrg egyhenőtt Ludánnyal, még az emberek is újak, 'ismeretle­nek, kicsinosodtak, ióioltózot- tek. Kerestem és nem ’alul­iam édesanyáin tornácos kis házát. -, De a viszontlátás könnyesen megható peregi már nem so­kat késlekedtek... „La Vega Real" Csaknem egy hónapja tartóz­kodik már itthon 3 vidék már újb.ól ismerős, a táj arca milyen berajzolódott a szívé­be, olyannyira, högy tartózko­dását újabb négy héttel meg­hosszabbította. S meglepte, hogy ezt zökkenőmentesen, különösebb utánajárás nélkül, gyorsan elintézhette. Egyéb­ként jóerőben lévő, telt, sima arcy, ötvenkét#ves férfi- Sza­mara a nógrádi éghajlat szo­katlan és hfjvps, ezért zakója alá pulóvert is vesz, de kala­pot nem hprd. oldalra fésűit, ősz haja, mint mondjq, meg­óvja a viszontagságoktól. Nyolc évet Kubában töltött, ,1937-ben került Dominikába. Általában arvagyerekek neve­Huszonhat év után DqíiMniiiábQl jöM misszionárius látogatása Ludányhalászibau lésével foglalkozott, jelenleg is egy áryairáz igazgatója, ti­zenkét kjíppiéterre Santo Do- nnngotul, ahol 358 nagyobpá- ra néger és mHl#tt gyermek nevelkedik a keze alatt. A Hpminiki! Köztársaság a nyHSPfihfliSi szigetvilágban fekszik, áfnely nevpt tudvalé­vőén Kolumbus történelmi ne­vezetességű tévedésétől kap­ta. Arxiikpr az Indiát kereső Kolumbusz erre a szigetre lé­pett, a tá®as Cibao-medenpét pz AptiJiak e tppipkeny Síksá­gát ejragadtatásaban „a király kertjének ’ nevezte él s azóta is rajtgragaijt a ..Ha Vege Real” jelző. Természeti kincsekben gaz­dag sziget. — Föefaífalúk — meséli Végh Bertalan — a rizs, 4 bgb, a banán és a marhahús- Ez szabja meg azután a roe- zőgazefasági téqnplés főít’l' nyát is- tie tartapak disznót és termelnek kukoricát is- a kukorica háromszor terem egy évben, npm úgy ni int Npgrád megyében, ahol sok­szor egyszer sem aká1- öÓgr- ni. Árvanázi kónyhákertünlc- ben paradicsomot és répát is termesztünk, de paprika csak olyan erős található. afaóty marja a torkot, mintha Ördög hyjt vplna &e)f. Szápropira a íegszokátlunabti az yplt. hogy a kenyeret nem isménk, ke­nyér helyett a főtt vagy síift piatan p-banánf. esetlég a Juka-gyökérhől készült,' piq.|- bansul! pogácsát fagyasztják- Én azonban három éve kenye­ret is sütök. Kemencét épít­tettem, s a gyenge lisztből- amelyhez hozzájutok, sütpm a kenyeret. Élőszór olyan la­pos lett, mint a lángös,*J de azután levélben kértem édes­anyámtól tanácsot. Azóta már szebb a kenyér, a gyermekek is megszerették. Á sziget nagy kincse a három iparinövény,'a cukornád, a kakaócserje és a dohány is. Exportra meg sok gyjjmojp?, flfíf}»}».'' "banán, ananász is megy' S ami a rosszabb talajú’ pusztára jel­lemző: erdőket alkot a kak­tusz. — És ipara? — Nagyon elmaradott. A fald mélye még rengeteg kin­cset rejt. Aranyat, dús vas­tartalmú érceket. Legutóbb négy olasz merpok hetven méter vastagságú afabástrqm- réteget fedezett fel. Eddig a rekprdot a görögök tartották tf? méteres vastagságú réteg­gel­— S kié ez a gazdaság? Jól tudják, hogy gazdasagá­ban az USA-tőke vezető he­lyet fpglal ei, közvetlen tőke- befektetése meghaladja a 134 millió dollárt. Amerikai kézen vannak a legnagyobb ültetvé­nyek is, amelyeken monokul- turális rablógazdálkodást foly­tatnak és nagyobbára cpkor- nád termeléssel foglalkoznak. Az ország cukorgyáraiból 14 amerikai kézben van és a többi gyár is amerikai ellenőr­zés alatt áll. Ök aknázzák ki az aranyat és bauxitot ©k készíttetnek a cukornádból rumot, hogy hasznukat tovább tetézzék. Végh Bertalan emlé­kezései azonban ezeket a rideg tényeket megrázó emberi kör zelségbe hozzák­Jészivő nép Előbb az embereket jellem­zi, hogy szemléletesebbé váljon a történelmi kép. — Van bizonyos rokonság a magyar és dominikai nép !el- kiallcata között — mondja —. amint az egyszerű nép mindig vaimer.nyire rokon. Nagyon jószívú nép lakja ugyanis a szigetet, ©lyan a dominikai, mint egy nagy gyermek. Lágy­szívű, kedves, a vendéget jól tartja. Qrönipkben-bújukban felüti teljék a garatra de nem bort isznak, mint nálunk, ha­nem rumpsfekelét- Talán ép­pen lágyságuk, szelídségük tette azt, hogy a Karib-indi- ánt viszonylag könnyebben meghódították és foghatták a gyarmatosítók. Azonkívül néger rabszolgákat is hurcoltak ide munkára. Ilyen a múltja, ilyenek az ősei en­nek az immár nagypbhát'a spanyqjlal keverj és spanyo­lul beszélő népnek’ Nem véletlen tehát, hogy a diktátorok könnyebben a nya­kára léphettek a leigázott néRpek-' — Amikor Dominikába ke- í'áltpm, mér javában tartott a Trujiiipk diktatúrája- Amikor magához ragadta a hatalmat, Trujillo Modena tábornok az USA befolyása alatt áijp dik­tatúrát létesített. Utóda öcs- cse, Hector Trujillo lett, akit 1961-ben a mi árvoházunk közelében gyjlkplfak rrieg- A Trujillok kapzsiságára jellem­ző, hogy a sziget ötödrésze az ő birtokuk volt ég lényegé­ben minden jővedelmezö in­tézményre r a tették a kezüket, így például a televízió-adó is az egyik Trujjllo-testvéré vojt. — Végh Bertalan gúnyosan nevet — Jó testvérek voltak! Bosch elnöksége alatt tör­tént némi elörplépés, amit az is bizonyft, hogy az ötven százalekps analfabétizmus fel­számolására kétezer új iskolát létesítettek- Növekedett vala- sokáig személyes barátságot nupskét a parasztszövetkeze- tartottak fenn, szembe kerül­tek száma ÍS­A Godoy-kormany Beszéigejésunk idején mono- ‘ ta be U rádió a htrf, hogy aláÜÜÓk a ÜÖffiinikai mege­gyezés okmányát és Gpdoy ve­zetésével megalakult az ide­iglenes kormány. Mi 0 véle­ménye errpl Végh Bertaian- pak? — Előrebocsátom, hogy én helyzetemnél fpgva, hiszen Dominikában külföldi vagyok és beosztásomnál fpgva, méri állami árvaházat vezetek, nem ROjitízálhatok. Eléggé tá­vol is áll érdékiödéei köröm­től a politika De Uodpyt vé­letlenül szeméiynson ismerofn> akjt józafi. higgadt embérnek, a reformok taraijának isme­rek. — Mi az oka ön szerint az áprilisi forradalomnak? — Egy bizonyos, hogy Ku­bának abban semmi közvet­len szerepe qem volt. Johnso- nék nyilatkozata téves úton járt. Véleményem szerint a legalapvefőhh ok ü néP elkép­zelbétetlen nyomorúsága. Ha valahol, Dominikában szük­ség van reformokra. Ez lehe­tett tehát az oka, hogy Imbert és Caamano, akik egyébként lek cgymussai. — Hogyan fogadták az amerikai haderő közbelépé­sét? , — Az amerikai partraszál­lás megdöbbentette ée meg­rémítette a dominikai népet. Annál is inkább, mert olyain félelmetes erőket vonultattak fel, amelyekkel akár négy ilyen kis szigetet leigázhattak volna- A sziget, iiletve a Dominikai Köztársaság csak feleakkora, mint Magyaror­szág, a lakosság pedig csak mintegy egyötöde a mienknek. Annyira egyértelmű volt a nép eUenszepve, hogy az ame­rikaiak ellen foglaltak állást még Jmbert hívei is. Nem egyszer felteszik a kérdést az amerikai katonáknak, hogy „ti mit kerestek itt?” Hazatérni, vagy maradni? Végb Bertalan azonban minduntalan visszatér hazai élményeire. A napokban Bal" gotarjenban járt, ahol kilenc­éves korában élt egy rövid ideig. Meglepte ismét az épít­kezések hatalmas üteme, hagy U dpigozokuak milyen kényel­mes, szép lakópalotákat és középületeket emelnek. Ugyan­ilyen meglepetéssel járt. szá­mára, hogy Csepelen, ahol bátyja él ugyanilyen előreha­ladást mutat az élet. — Bizony bizony felvető­dött bennem — vallja— hogy 3ö lenne itthon maradni. De odakint is hív a kötelesség. Egyetlen napon 26 levelet kaptam otthagyott árvaházi gyermekeimtől. Ajándékot küldtek édesanyámnak és kérnek, jöjjek vissza, törőd­jek velük- Talán mégis az az én küldetésem, hogy vissza­menjek a hurrikánok birodal­mába és iparra, mezőgazda­ságra oktassam árváimat. De elhatározta, hogy a kai*- csolatgt szülőföldjével szoro­sabbra építi és igyekszik Do­minikába exportálni azokat a fejlettebb ipari és különö­sen mozőg^úasági módsze­reket, amelyekét a főzés és egyéb célszerű foglalatossá­gokkal együtt igyekszik rö­vid, zsúfolt itthonléte alatt el­sajátítani. Szeretné a nógrádi magvakból az árvaház kony­hakertjének választékát is gazdagítani. Mert véleménye szerint so­kat kell tenni azért, hogy a dominikai nép csak megkö­zelítse a?t a civilizációt es kulturális szántét, amelyen jelenleg a magyar nép mu­tatkozott meg előtte. Lakos György A% érem másik oldala Látogaíái a Tolmács] (Gépállomáson A megyei mezőgazdasági operajiv bizottság ülésén Ra- konczai József, a Rétsági Já rási Tanács végrehajtó bizott­ságának elnöke ajaposan mpg mondogatta a magáét a Tol­mács! Gépállomásról Volt ab ban a véleményben a hanyag munkától kezdve a felelőtlen »égig minden. Egyik monda­tát nagyon megjegyeztem: „A gépállomás igazgatója kato­nai kiképzésen vesz részt, s erre otthon minden felfor­dul” ■ • • Ha ez (gy van Tolmácson, igen nagy baj.., Ilyen előzmények után látogattam el a Tolmács! Gép­áHomáWó- ®je«n akartam elh iáin), hogy ez az állomás, amely már élürcm címmel is büszkélkedhet, közössége ki­váló eredményeket vall magáénak, egyszeriben ennyire vég­zetesen visszaessem Esik az eső- A? ilyen szo­morú időben minden lepah: golpnak és komornak mutat­kozik, Az épületekről csorog a hideg lé, a drága gépek többsége a szabad ég alatt ázik­Mácsavölgyi Imre főköny­velő — jelenleg még ö a meg­bízott igazgató — álig észre­vehető, fanyar mosollyal fo­gad. A mezőgazdasági üze­mekben gyakran „túltermelés” van látogatókban. Vajon én hányadik lehetek már ma? — Egy pillanat — szól, mi­előtt leülnénk beszélgetni. Ki­megy az igazgatói irodából. Néhány perc múlva SÍÍPÖs Já­nossal, a gépállomás főagru- nómusával tér vissza, — Szak­kérdésekről így már könnyebb lesz nyliftkozní — jegyzi meg. Sok a kifogás a kombájn­aratással szemben, — térek a lényegre, A két vezető feszülten fi­gyel, — Nekünk meg neim pa­naszkodtak — válaszol a fő­könyvelő. Ä válasz meglepő, hiszen a rossz kombájn-munka volt az egyik vád a gépállomás ellen. Űjabb érvvel próbálkozom. — Olyan tarlót is mutattak nekem, hogy . félméteres a kinnhagyott szalma. Összenéznek. Mácsavölgyi találja fel magát előbb. ’— Azt nem mondták, hogy maguk a termelőszövetkeze­tiek kérték sok helyen, hogy nem baj, ha nagyobb szalma marad kinn, csak a gabona legyen betakarítva? — A kpmhüjnök teljesítmé­nye sem volt megfelelő —: mákaeskoőpm tovább. Erre már kitör a főagronó­mus. — Furcsa dolog, hogy min­dent akkor tudnak már meg­állapítani, amikor megtörtént. Vagdossák a fejünkhöz. De akkor ki jött ide segíteni, vagy legalább csak tanácsot adni, árúikor a legnagyobb munkában ~ voltunk ? Előkerülnek a tervek, mert nőm egy‘készült, hanem há­rom. Ugyanis az eredetit két­szer kellett módosítani, Az időjárás, meg a termelőszövet­kezetek miatt A gepallomá- siak a közös gazdaságok ter­melési tervei ’ alapján készí­tették el az aratási tervet. Az­után jött az eső, az ijedelem, a kézikasza-kampány. — Tudjuk azt, hogy ki«« volt a kombájnok teljesítmé­nye — mondja a íőagronómus, — Nem tudtak haladni, mert elsüllyedte^ a gépek, olyan vizes, gyomos vplt a gabona. Némelyik táblán akkora fű­tenger 'volt, hogy két hétig sem száradt ki a búza közt a talaj az csők után ... Azt mondják, hogy a Borsosberényi Állami Gazda­ság kombájnosei' lényegesen jobb eredményt értek el ugyanolyan területen — ve­tem közbe. —■ Ja, kérem, a gazdaságiak nem felejtették el a vegysze­res gyomirtást — válaszol gú- nyorosan Sípos János. — Merj azt gondolni valaki, hogy a mi traktorosainknak nem kell a pénz? Ök is családos em­berek. A munkájukból, ered­ményes munkájukból élnek. Idegesen megy ki az irodár bói, majd nagy csomag mun­kaláppal tér vissza. — Idenézzen! Kuruczkí Ti­bor, hat napra háromszáz- negyvenkét forint, Garamsze- gi László öt ’ napra száznyolc- vannnyolc forint. A két leg­jobb kombájnosunk ezerszáz- ezernégyszáz forintot keresett júliusban Tavaly megkerestek a három-négyezer forintot. Olajos szerelő lép az iro­dába. Jelenti", hogy Legenden megállt a munka, mert nagy kár keletkezett" a gépben. A törés kijavításához műhelyko­csi keli — így hlégy ez efész nyá­ron — mondja keserűen a fő­könyvelő. Kétségtelen, sok hajt okoz­nak az erózió által barázdált hegyoldalak. A gépkezelők nem falják rencfaseh a fare- pet, s ‘ nagyon sokszor forgott kopkán az életük és gyakran fenyegette veszély a vagyont érő gépeket. Az idén sok volt Tolmácson a lórés. de egyik sem olyan, amely ngppkra ífa nitotta volna meg a munkát. Túlterhelte a gépéket a renő- k(vüi füves, gyotnös gabona is. Sok kombájnnak szakadt le a szalmakócsjja, ríjert nein bírta él a vizes fi)tÖ«t»eget- De hát hasonló nehézségekkel más gépállomásoknak is meg kellett küzdeniük, mégis job­bak a teljesítményeik.' — Szerencse, hogy vége az aratasnak. mert nehezen bír­tuk volna tovább — sóhajt a fóagronömus — A csépié» mái könnyebben lezajlik. A könnyedebb hang azt. engedi sejttetni. hogy az őszi feládatok legyűrésével nem lesz különösebb baj. Csak mi­kor belesnefülühk, derül ki. hogy ezzel nagyobbak a' gon­dok, mint az aratással A nyá­ri szántási feladat több mint négyezer hold. Megszántva még ezer sincs. A gépátcso­portosítás pedig nem megy, Hogy miért nem? Akárhogyan kérdezősködöm, a két ember válaszában csak kerülgeti a forró kását. Pillognak egy­másra, amíg végül ismét a fő- agronómüs unja meg a bú­jócskát­— Mondjuk meg az igaz­ságot, Mácsavölgyi elvtárs — biztatja a főkönyvelőt. — Nem merünk csoportosítani! Á járás engedélye nélkül nem! Egyetlenegyszer csináltam meg, hogy a diós jenéi négy kombájnt Nagyorosziba küld­tem. Jenőn egy szem őszi ár­pa sem volt, Qrosziban meg rengeteg, tehát a gép kellett nagyon. Nem engedhettem meg. hogy tétlenül álljanak a kombájnok. Kaptam is emiatt! Csak ütőtől Sikerülj valaho­gyan tisztázni a dolgot.. . Ez az eset, akárhogy is tisz­tázódott, enyhén szólván, ki­csit furcsa. Mennyivel egész­ségesebb lenne, ha a rétsági járásban is a kölcsönös segít­ségnyújtás elve valósulna meg a gyakorlatban, amint' arra sok szép példát találhattunk, a pásztói járásban! Ebben a járásban rendszeresen együtt jár vidékre a járási pártbi­zottság és a tanács mezőgaz- cfaságí osztályvezetője és a gépállomás igazgatója. így kellene csinálni Hátságon is. A járás termelőszövetkeze­tei ,a gépállomás előtt álló feladatók megoldása megkí­vánja a nagyobb egyetértést. Vajop mi az oka. hogy a já­rás közös gazdaságai mind­össze hetven (!) hold nyári mélyszántásra kötöttek szer­ződést a gépállomással? S mit teffak a gcpailomásiak azért, hogy több legyen, a szerződött területük?" Kgll, hogy érdekelje a járási tanács me?pgazŐasŐ|i osztályát is ez az egyedülálló tény. Érdemes lenne sürgősen megvizsgálni és segíteni, nehqgy majd csak a teli időszakban kerüljön na­pirendre, amikor már annyit ér majd a kései tanulság, mjpt eső után a köpönyeg. Szőke Gyula igazgatóval nem tudtam találkozni, bár azt mondják, hogy naponta hazajgrt a gépállomáson leim lakására. Kár. hogy nem fu­totta arra az idejéből, hogy egy percre benézzen az iro­dákba is. Talán akkor az a bizonyos felfordulás még ak kora sem lenne, mint amilyen a valóságban. Mivel a rétsági járási tanács mezőgazdasági osztályán re­ményekre jogosító változás történt a vezetésben, igen so­kat jelentene, ha irányításban, segítésben a megillető helyre kerijlne a Tolmács* Gépállo­más is A Gépállomások Nóg- rád megyei Igazgatósagától pedig elvárjuk, hogy alapos vizsgálattal derítse ki a visz- szaesések okait, tegye meg a szükséges intézkedéseket, s állapítsa m®§> ki a felelős, természetesen nem kímélve az igazgatóságot sem. Pádár András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents