Nógrád. 1965. szeptember (21. évfolyam. 205-230. szám)

1965-09-05 / 209. szám

1963. szeptember 5. vasáén»®. NÖ6H4B 3 0Inasé aummiűk — . És akkor egyszer csak ott volt a Fatia Negra... Zaj nélkül jött, észre sem vettek. Egyenesen az asszonynak tartott. Az a szerencsétlen meg, hírtel&n lerántotta a rabló álarcát. Aztán szó nélkül összecsuklott a boldogtalan... Varga Vümosné mesél. Hangja szétárad, betolni az egész szobát. _ A fiam most megy mezőgazdasági technikumba. . . E n már negyvenhárom éves vagyok, de nem sikerült elp végeznem a hetedik és nyolcadik osztályt. ■ . Azért a köny­vet, szeretem. Csak hát ilyenkor nyáron nein igen jut rá idő. Nekem is, a csapatnak is eljőbbrevaló a mezei munka. Kevesen vagyunk a szövetkezetben, a dolog meg sok, . Télen persze más. Az asszonyoknak nem •igen akad mun­kájuk a gazdaságban. Olyankor sokat olvasok Tavaly is, amikor este a csalod, lefeküdni készült hozzáúltem a szö­véshez. Aztán közbe-közbe olvastam. Bizony sokszor hátra­vetett az itthoni munkában a könyv A könyvtárból Jókait hozom ha tehetem ■ — foly­tatja A télen olvastam a Lőcsei fehér asszonyt, az Egy magyar ndbobot, meg a Szegény gazdagokat Ezt különben már filmen is láttam. A könyvtárosunk, is úgy volt vele, ha meglátott, már kérés nélkül is hozta a könyvet, amit Jókai irt. Mondta is, amikor elém adta: Juh néni maga úgyis ezt kéri. .. Itt a falúban minden asszony tagja a könyvtárnak. A szocialista csapatból is Olvas mindenki. Pedig csak kettő fiatalabb nálam. A többi jóformán mind túl van az ötvénen. és mégis... Igaz a vállalásunkban is szerepel a kónuv. Az. hogy olvasunk szépirodalmat. Nem nőit baj a teljesítéssel még soha Tavasszal, nyáron ha pihenőt tartunk a határban, sorba előkerülnek a téli olvasmányok. Van miről beszélget­nünk. . Az asszonyok, éppen Varga Vümosné. meg Antal Jó- seefné bábáskodtak a könyvbarát mozgalom születésénél Kíshartyánban. — Két éve lelet, hogy kezdtük. Antalne szólt nekem, Hát persze. . Elmentem én is. Karunkon kosárral, a tojást gyűjtöttük össze benne, sorra bekopogtattunk minden ház­ba Nem mindenütt fogadtak jószívvel. Volt olyan, ahol ke­reken kijelentették az asszonyok nem megyünk! Meri hiába, hogy a mi falunk egészen közel van a városhoz, Sal­gótarjánhoz .. Az öregebbek megszólják azt az asszonyt, aki beleártja magát a férfiak dolgába. . Mi meg csak jár­tunk, egyik portáról a másik«*. Antal Józsefné (Gábor) még fiatalasszony, mégis pironkodva mondja akkor: „Nem * .raktam en eljárni hátulról. Mit szólnak a faluban, ha könyvtárban látnak'" En meg csak egyre meséltem néki a könyvekről. Arról, hogy milyen szép órákat szereznek az olvasóknak. Kicsi lánya van néki is. Honnan válaszolnat neki. ha majd a lánykának nyílik az értelme...? Antalné beiratkozott a könyvtárba és azóta is olvas. . Megigazítja szürkülő haján a kendőt, amely a beszéd hevében egészen hátraesúszott. _ Abban az évben a járási versenyben második lett falunk: Talán ISO ház van Kíshartyánban, s mindegyikből olvasott rendszeresen legalább egy asszony. Aki maga nem mert mutatkozni a könyvtárban, a gyerekeket szalasztotta, hozna valami jó olvasnivalót... Egyedül Mátraverebelv előzött meg bennünket. Azt mondják ott még a miénknél is jobb volt a könyvtáros. Azért mi sem mondhattunk semmit a miénkre. Dancsok Sándornéra. Sainálhtk. hooy most már elment tőlünk. A szövetkezeti irodába került ad­minisztrátornak. Azt mondja sok a dolga, nem tud annyit törődni a könyvekkel, mint ezek előtt tette... — Kitől kérik hát a téli olvasnivalót az asszonyokt __ A húgát állította maga helyett TJancsokné. Most m ár csinálná talán a dolgát rendesen, de a nyáron megint nincs ol­vasó. A búzát még nem csépeltük el, azután meg már az őszi betakarítás következik. Az asszonyok dolga jóformán mind.. ■ Nem igen jut idő a könyvre. Ügy gondolom,, azért ha megjön a tél, újra kezdjük... Talán sikerül visszahoz­ni azokat is, akik azóta egészen elmaradtak a könyvtárból, Az sem lesz baj, ha a gyerekeket küldik az asszonyok könyvért, mert maguknak nincs érkezésük elmenni a könyvtárba. Nekem, is hozott már a fiú könyvet. En ma­gam lehet, hogy Jókaival foli/tatom megint... Vagy talán újabb íróval kezdek ismerkedni Elcsitulnak a szavak Verődné ajkán. Figyelmes kik szeme kipillant az ablakon. Moccanás nélkül nézi, hogyan borzolja a hirtelen kerekedett szél az ütszéli fákat. Ügy látszik, újra esőt hoz a reggel Vincze Istvánná AKAD ITT PERSZE apró hiba, mulasztás, meg imitt- amott túlterheltség, létszám­hiány, anyaghiány... De a ke­mény fejtörést okozó prohlé- mák gyökerei mélyek. Mert igaz, nogy a szigetelők építés- vezetőjét már sok koordiná­ciós megbeszélésen sürgették, bontaná már el végre a táv­fűtés ideiglenes magasvezeté­két, a temetőtől a szállodáig. És most végre kiderült, hogy ha rá vártak, ő is várt másra. Arra, például, hogy a megyei beruházási iroda megrendelje ezt a bontást a vállalatnál- Két hete megkapta ezt a megrendelést es éppen itt az ideje, hogy végre is hajtsák Hiszen ezeket, a ..kiselejtezett" vezetékeket az épülő megyei kórház bekötésére fogják föl­használni. Ííogy még az el­bontás előtt le kéne bonyolí­tani a kiselejtezési eljárást, ez tényleg olyan apróság, amelyet ugyan már legalább féleszten­deje elvégezhettek volna, de nincs későn bontás közben sem S ha némely határi­dőt emiatt a kiselejtezésbon- tás ügy miatt mégis módosíta­ni kellett, abban az a vigasz­taló, hogy több idei határidőt módosítottak Majdnem min­det. És a módosításnak nem­csak ez volt az oka. Tehát eb­ben a megvilágításban ez a bontás tulajdonképpen nem is késett él-.. A távfűtés, s hat- vanhétmilliós beruházás kivi­telezését már úgysem fejezi be az eredeti október 15-i ha­táridőre, hanem csak két hó­nappal később. Legalábbis ebben állapodtak meg az érdekelt felek. Azt pe­dig ki tudja, mit hoz az idő. Némelyek szerint az időjárás, egyéb, földi eredetű akadá­lyokról nem is beszélve- Hi­szen, őszintén szólva, az új határidő megvalósulását ille­tően sem mindenki egyfor­mán derülátó. És némi oka ennek a borúlátásnak, mitaga- dás — van. Megnyugtatásul azok szá­mára. akik már az idén ja­nuár-februárban is a távfű­téstől kapták a meleget —- nem őket fenyegeti a veszély. Hanem az új fogyasztókat: egy-két intézményt és nagyon sok lakást. Ha ugyanis bizo­nyos részletmunkákat, távfűté­si . szakaszokat . nejn.. fejeznek be időre, vagyis az előirány­zott hatvanhétmiliió forint ál­lami hitelt nem költik el, a fel nem használt pénznek akár búesűt is mondhat be­ruházó és kivitelező. A veszély másik oldala — mégpedig az, hogy az elmaradás kétessé te­szi az új fogyasztók idei be­kapcsolódását a távfűtésbe — népgazdasági ás személyes ér­dekeket is sért. AZ OKOK PEDIG, amelyek a veszélyt, valamint a népgaz­dasági és egyéni érdekek sé­relmét félidézték.. • nos, hit rájuk gondoltam, amikor a gyökerek mélységére céloz­tam. Hadd mutassak rá minde­nekelőtt egy olyan visszásság­Délutáni beszélgetés em mai település már Salgóbánya-telep, van itt olyan ház, amelyik már a száz évét is megérte, de azért a telep állandóan változik, szépül, ahogy vál­tozik, alakul lakóinak élete. Itt kerestük meg egy kis dél­utáni beszélgetésre Schmlda Antalt, a szomszédos bánya aknászát. Schmida itt ősla­kosnak számit és a régi koló­nia szinte hozzánőtt már. Ma tulajdonosa a sok közül az egyik olyan régi bányászház nak, amelyben nem is olyan régen még nagyon sok gond­ja volt, férfinek és nőnek egyaránt. Mikor is kezdte Schmida Antal? — Már 1924-ben, akkor vol­tam tizenhárom éves. Lóve- zetósködtem, mint a többi... kezdi. Azután sorra jönnek az emlékek- Néha-néha a felesé­ge is közbeszól, hogy és mint is volt. A bányász és a bá­nyászasszony sorsa elevenedik itt fel a maga sokoldalúságá­val. Egy-egy mondat a régi­ről, de utána mindig ott van a jelen párhuzama. — Hárman dolgoztunk a családból. Ha szanálás volt, egyik mindig bele esett. Most négyen dolgozunk. Én, meg a három fiam is. — Mind a bányánál? — Mind. A Tóni, KISZ- brigádvezető. Az Ernő, a fia­talabb, ugyanabban a brigád­ban. Váltótársak. A Laci, a legfiatalabb kovács, ugyancsak a bányánál, a műhelyben. Mindig van neki is mit csi­nálnia. Hol a kötél szakad el, azt kell fonni, hol más baj van, szaladnak érte, aztán megy szó nélkül. Kettő már családos. Van­nak unokák. Jönnek minden­nap. — A család mindig együtt volt azelőtt. összezsúfolva. Nem volt semminek helye, mert nem adtak léülön lakást. Volt itt egy térmesterféle, az volt a korlátlan úr. — Még a tyúkok is féltek tőle. Azok is menekültek, ha meglátták — teszi félre a va­salót Schmida néni, azután ő folytatja. — Baromfizárlatot rendel­tek el, a miénk meg kiszökött. Bottal hajkurászta, azután el­vitte. Elmentem érte. Amit en ott kaptam, azt most nem tűrném el senkitől. — Igen, a két gyereknek külön lakása van. Itt laknak közel. — A Toncsinak több lesz a hűségjutalma, mint nekem. Igaz, jó teljesítménnyel dol­gozik a brigád mindig — mondja a családfő, és hang­jában nincs sértődöttség, pe­dig hát ő mégiscsak több mint négy évtizedet lehúzott már föld alatti munkával. Aknász, de nem fáj neki, sőt büszke rá, hogy a fia többet kap. — Fiatal, kell neki. Az igé­nye is nagyobb... — Más most, mint azelőtt volt — veszi át a szót újra az asszony. — Ha egy pengőt adtam az uramnak, hozzátet­tem: Apu, aztán ne költsd ám el, mert tudod, nagyon kell. — Most ha egy százast ad az asszony, akkor se kérdi, hogy mire költöttem — vág közbe az ember. — Igen. Most nem — az­tán nevetés csendül ebben a tiszta, barátságos konyhában. Az az érzése az embernek, hogy itt soha nem hangzott el egy rossz szó. — Nem mondom, műszak után én is bemegyek egy-egy pohár sörre — mondja s ital­lal kínál —, tessék, fogyasz- szon valamit! Anyukám te is koccintsál! Tudja, én majd éjszakára megyek. Ilyenkor sosem iszom bort. Utána azonban jól esik, de ilyenkor Utólag okosnak lenni... ra, amely különbem az évek során a köztudatban voltakép­pen „normális” jelenséggé változott. Normálissá, de csak azért, mert olyan gyakori. Né­hányszor már 6zóvátettem, hogy a távfűtés egyik-másik erőművi és hőközponti beren­dezését milyen nehézségek árán, nemegyszer — másutt könnyebben és hasznosabban értékesíthető — lelemény árán „hajtották kj” a beruházó Erőmű emberei. Különleges módszerekhez kellett. folya- modniok, mert több az üze­meltetéshez létfontosságú be­rendezés előállítására és szál­lítására — esetleg szerelésére is — szerződött vállalat a megrendelés teljesítését csak 1966 valamelyik hónapjára Ígérte­Mi szorította háttérbe a még hiányzó berendezések, alkatrészek gyártását, szerelé­sét? Ez az ok a limit. Azaz: a salgótarjáni távfűtés tavaly még limit fölötti, az idén már csak limit alatti beruházás Magyarul: az állami hitel na­gyobbik részét tavaly használ­ták fel, ezért a távfűtés érték­határon felüli beruházás volt. Ez pedig előnyt jelent a kü­lönböző vállalatoknál. már ami a kivitelez“*; sorrendiét, ütemét illeti. Márijiost, hiába igaz az, hogy a még hiányzó, legyártásra, szállításra, felsze­relésre váró berendezések nél­kül a távfűtés: félkarú óriás. SzaKszerű. gazdaságos üzemel­tetése nélkülük elképzelhetet­len. S a fogyasztók gyarapo­dásával az üzemelés egyálta­lán megbénulhat A limit, az limit. Vagyis, ami az alá ke­rül, az kevésbé fontos. Mond­ták: népgazdasági szempont­ból. Hogy ez képtelenség? Hogy ez a szemlélet, és ez a gyakor­lat, amely nemcsak nálunk, de országszerte sűrűn fellelhető, kockára teszi egy megkezdett, és már-már befejezett beru­házás egész használhatóságát, mindazt a pénzt, munkát, amit beleöltünk, s mindazt a hasz­not, amit várunk tőle? De hi­szen ezt mindenki tutijai Ak­kor mégis, miért csináljuk így? Nos, ' ' érméi könnyebb kérdést is el tudnék képzel­ni .. KÉPTELENSÉGEKÉRT per­sze nekünk, nógrádiaknak sem kell messzire mennünk. Van mit söpörnünk a saját portánk előtt is- Ez abból is látszik, hogy a távfűtés beru­házóinak és kivitelezőinek a feje napjainkban nem az imént említett hiányzó beren­dezések miatt fát á legjobban. Már csak ezért sem, mert a „kijárásban” olyan gazdag ta­pasztalatokat szereztek. nem. Nem is jó. mert soha­sem lehet tudni?.., — Volt már balesete? — Mióta aknász vagyok meg n«m volt komolyabb bal­eset, a szakomon pedig már tizenöt éve. Eszembe jut egy nem rég tapasztalt epizód. El is mon­dom: Az egyik bányász, ami­kor megkérdezték tőle, mi lesz a gyerekből, azt felelte: még nem tudom, de bányász biztos nem, inkább agyon­csapom. És az is eszembe ju­tott, hogy Várpalotán egyszer a vájáriskolán kimutatták, hogy helybeli jelentkező alig akadt... Schmida Antal, a holnap nyugdíjba készülő veterán bá­nyász, büszke és joggal az, hogy három fia közül vala­mennyi megtalálta a boldo­gulását ott, ahol az apja, a bányánál. ötétedik már. amikor elbúcsúzunk. A tele­pen kigyúlnak a fé­nyek. Schmida Antal készülő­dik már. Előkerül a sigtes ru­ha és a gumicsizma. Olyan tiszta, hogy egy kimenős újoncnak is dicséretére válna. Felhúzza, azután elindul meg-' szokott lépésekkel. Négy év­tized alatt megszokta már, vé­révé vált ez az életrend. A bánya talán mindenkinél kö­zelebb áll hozzá. Bodö János Jóval nyugtalanítóbbak azok a kérdőjelek, melyek a Pécs- kő utca déli alsó részén léte­sülő lakótelep, iskola, óvada, bölcsőde bekötése, a Vörös­hadsereg úti lakótelep beköté­se előtt meredeznek. Az előző körzetben létesülő épületek­hez csak akkor lehet elvezet­ni a forróvizet, ha előbb meg­csinálják a Lovász József ut­ca itt. húzódó útszakaszai, Mégpedig új nyomvonalon. Igenárn, de —■ bár benne va­gyunk a szeptemberben — erre az útépítésre sem meg­rendelés, sem szerződés nin­csen Természetesen hozzá sem kezdhettek így az építők. Sőt! Egyelőre arra sincs meg­oldás: ha itt. út. és egyéb épí­tés miatt le kell zárni a közle­kedést, hol, merre mehetnek a járművek. “’•Mososak. Fe- dig ilyen lehetőségre még az építőknek is szükségük van. hiszen az anyagot egyelőre nem légi úton szállítják ná­lunk az építkezés színhelyé­re Azonkívül: a leendő út nyomvonalát elfoglalják el- bontatlan házak, nagytömegű építőanyag azt. pedig való­ban legutolsósorban említhe­tem, hogy a gerincvezeték — ha meg is épül — az új böl­csődéig, legalább is a jelenle­gi állapotok szerint, el sem jut. ENNYI PROBLÉMÁT most egycsapásra és kielégítően megoldani: felér a kör négy­szögesítésének problémájával. Ennek ellenére nem tartom le­hetetlennek, hogy rövidesén lesz megoldás Miután már ke­resik ezt a megoldást. Egy kérdés azonban akkor is ma­rad: miért most látnak hozzá a megoldás kereséséhez, miért most kapkodnak, amikor a hullámók szinte összecsap­nak. ,.? A Vöröshadsereg üti száz- negyvénkilene lakásos lakóte­lepnek még annyi reménye sincs ahhoz, hogy az idén té­len meleget kap a távfűtéstől, lei pici reménysugár, hogy a csőszerelő vállalat, „ha sem­mi nem jön közbe”, novem­ber elsején felvonul ide és elvégzi a szerelést. S ha „va­lami” közbe jön? Továbbra is használhatatlan marad száz­„Nem az én A fedett, s dugig teli kom­bájnszérű mellett — nagy a gabona víztartalma és lassan szárad —■ takaratlan búzaha­lom. Ingújjas ember mentette volna a hirtelen jött nagysze» mü eső elöl ,de nehezen bol­dogult a merev, nehéz pony­vával. Odakiabált a jő száz lépésnyire levő kovácsműhely fedett ereszében dolgozó fia­talembernek: szaladjon, segít­sen... — Nem az én reszor­tom! — kiáltotta vissza a fiú, s befordult a műhelybe. Igen, féltette ingét és bőrét az eső- szemektől. A búzát, a jó 150 mázsányi halmot, háromszáz ember évi kenyerét nem fél­tette! — „Fiatalos könnyelmű­ség, felelőtlenség” — mond­hatná, aki nem látta a jele­netet, s a ponyvával birkózó ember arcán a keserű rángást. Pedig ez kedvetlenséget, dü­höt okozó, a dolgok rendjé­ben, az értelemben bizakodó ember kedvét zavaró közöny volt. Közöny, amely minden formájában kártékony, hiszen árt... A jelenség — sajnos — elég gyakori mostanában. Mert az is közöny volt — egy terme­lőszövetkezeti elnök írta meg levelében —, amikor egy vál­lalat .kiszálló” tisztviselői a határban dolgozó szövetkezeti tagok szemeláttára órákig kártyáztak a fák árnyéka alá leállított autójukban. Közöny volt és ártalmas az is, mikor a műtrágyával rakott vagonok kirakására küldött brigádve­zető szó nélkül elnézte, hogy emberei úgy dobálták a zsá­kokat, hogy a papír kiszakadt. És van-e veszélyesebb az olyan közönynél, amit egy földmüvesszövetkezeti Italbolt vezetője tanúsított: a határból hazafelé tartó asszonyokkal teleült vontató vezetőjének nagyfröccsöt mért. negyvenkilenc fürdőszoba, hi­degen maradnak a radiátorok­Pedig ezeknek a lakásoknak a többsége öröklakás. És tu­lajdonosaik az összkomfortos, központi fűtése« lakások árát fjgetik értük. ENNEK ELLENÉRE el tu­dom képzelni, hogy lesz táv­fűtés a Vöroshadsereg üti la­kótelepen. Láttam én már csodát. Amjvel az ember még­sem tud megbékélni, azt már inkább a jövő kedvéért nem hallgathatja el. Az imént már a nyelvemen volt, most kimondom a fel- tomyoeuló probléma-tömeg, kapkodás és minden ebből ke­letkező gond idegeskedés oka a beruházás városon belüli megvalósításának és miiwl előbbi széleskörű kihasználá­sának. rendkívül rossz előké­szítésében keresendő. Két. pél­dát mondtam én erre, de em­líthettem volna, hogy megol­datlan még a szálloda távfűté­se, az SZMT székházé Foga­dóállomás. vízlágyító berende­zés híján valószínűleg a kór­házat sem innen fűtik a té­len. A távlatok közé vész a rendelőintézet, a Szénbányá­szati Tröszt irodaházának távfűtése.. . Nem lesz valami sok fagyasztója hát az idén sem a távfűtésnek. Annvi sermmieset.re sem. amennyivel ennek a drága beruházásnak az üzemeltetése kifizetődő lenne a népgazdaság száma- ra. •. Tudom, hogy most is lees­nek, akik a bíráló észrevéte­lekre hamar megválaszolnak: „Könnyű utólag okosnak len­ni. ,De, tapasztalatból tu­dom, hegy nem is Olyan köny- nyű dolog az; legalább utólag okosnak lenni, és okulni az el­követett hibákból. Talán nem egésze® érdektelen, felhívni erre a figyelmet éppé® most, a második ötéves terv végén — amikor még van valamelyes időnk a legnagyobb Mbák ki­javítására —, és a harmadik ötéves terv küszöbén, — ami­kor még van időnk arra, hogy az eddiginél belesebben, előre- látóbban tervezzük meg, ké­szítsük elő jövendő tenniva­lóinkat. Csizmadia Géza reszortom6* Igen, ártalmas a nemtörő­dömség, ártalmas akkor is, ha a legapróbb dolgokban jelent­kezik. Árt az egyénnek, árt a közösségnek, a szocializmus ügyének. Gyakran károsabb, mint a valóban sok kárt oko­zó és joggal szidott idei idő­járás. Hogy lehet ellene küz­deni? Néha úgy tűnik, na­gyon nehéz. Különösen az olyan termelő közösségben, ahol gyenge a vezetés, s nem megy rendjén a munka, ahol a negatív emberi tulajdonsá­gok nem porladnak szét a ne­mes erély gránitján. Mégis le lehet gyűrni a kö­zönyt. Csak letekkel kell el­lene védekezni. Munkájukat, beosztásukat, élethivatásnak tekintő, dolgukat mindennap elvégző férfiak, bátor, erélyes asszonyok, fiatalon is felelős gondolkodású — ahogyan mondják —, „embernek szü­letett” fiúk, lányok állíthatnak tetteikkel, morális tartásukkal gátat a közönynek. Az olya­nok, mint az a gépkocsivezető, aki a minap megállt a mű­úton. a sertéstáppal megrakott vontató defektes pótkocsijával kinlódó fiúnak segíteni, meg­ragasztani a gumit, felszerelni a kereket. A szép emberi pél­da és a belátással párosult erély előtt elnémul a ciniz­mus. A kommunisták, a K1SZ- tagok, akik őszinte meggyőző­désből forradalmárok, min­dennapi példamutató tetteire van szükség. Korunkban ha­talmas varázsa van annak az emberi tartásnak, amit úgy is mondanak, hogy: „rendes emberség”. A helytállásban, felelősségérzetben, s az ebből adódó erkölcsi bátorságban rejtőzködő erő előtt meghát­rálásra kényszerül a közöny és cinizmus. N. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents