Nógrád. 1965. szeptember (21. évfolyam. 205-230. szám)
1965-09-26 / 227. szám
1965. szep+emHer 96 vasámsn NÖGRAD 3 KŐRÓZSA / uhász Gyula irodalmi emlékek járnak az eszemben a „bakterral" kapcsolatban, aki csak áll a háza melleti, a sínek mellett, kezében piros zászló, és mellette elrobognak a közömbös vonatok. Az utasok észre sem veszik a „bakiért”, aki tiszteleg. Aztán egy József Attila-sor jut eszembe, amelynek ugyan „semmi köze” a „témához”, legfeljebb csak annyira, amennyire a világon mindenhez köze van. Ez az a sor: „.. .magasról 6 is kicsinek látszik, de pilóta létemre is megbecsülném. ..” Én ugyan nem vagyok pilóta, de láttam már „bakter- házaf’ magasból. Dunántúli kis falum előtt a Dervadicsét. Nagy erdő közelében áll magányosan a sínek mellett, Sürgönyoszlopok őrsége között. Repülőgépről látni csak igazán, milyen szánalmasan kicsi! Pedig milyen felemeiden nagynak képzeltem egykoron! Mint afféle gyerekeknek, álmaink netovábbja volt, ha kiszaladhattunk két kilométerre a faluból a Dervadics-bakterházhoz (így hívták a bakteri) nézni a vonatokat. Arról nem is szólva, micsoda boldogság volt számomra, ha az öreg megengedte, aprópénzt is rakhatunk a sínekre — lapíttatni! Az elrobogó vonat hányszor lapította többszörös nagyságára a tízfilléreseinket. Dehát a tér és az idő mindent kicsinyít a világon (ha ugyan teljesen meg nem szünteti is őket), még a szerelmeket is. Hogyne kicsinyítene akkor egy bakterházat. Persze nem erről az élméményről akarok beszélni. — A mi életünk, kérem olyan egyszerű, mint a pofon. Már megbocsásson a kifejezésért. Van egy pár vonatunk, ha nem tévedek: reggel kettő, délben kettő, a délutáni teher. estefelé megint jön kettő■ Egy éjjeli szolgálatnál meg csak három vonatunk van. Hát ez bizony Borda István sorompóőr (a „bakter” hivatalos neve) elmondása szerint tényleg egyszerű. Ebben a 26-os őrházban, amely „vicinális”-vonalon, a Balassagyarmat—Ipolytarnóc vonalon van, örhalomtól párszáz méterre a sínek, s a Salgótarján—Balassagyarmat közt futó műút „fogójában", mondom ebben az őrházban ugyanis ő teljesít szolgálatot. De ki az, aki váltja? Gépkocsiból, ha utam arra vitt, többször láttam villanó szemű szőke lányokat a sorompónál Ok lennének a sorompóőr közvetlen munkatársai? Megtudom: igen Ok. Azazhogy Szilváéi Istvánná és hu- szonegynéhány éves lánya, Erzsiké, (Kiss Béláné). Húga Erzsikének nem sorompóőr. Pedig olyanok, mint az ikrek. Szőkék, piros arcúak, élénk mozgású igazi „ifjú hölgyek”. A budapesti Váci utcán, vagy bálteremben inkább el tudtam képzelni eddig a hasonló korú lányokat (azazhogy csak lányt, Erzsiké húga csupán nem hivatalos társa volt esetenként nővérének a szolgálatban), mint e felelős sorompóőri poszton. Mert, ha olyan egyszerű is az egész, „mint a pofon”, azért rendkívül felelős munkakör a sorompóőré. Anyagi értékekre, s a legnagyobb értékre: az ember életére ügyel. Ha elgondolom: kis „csavarnak” lenni sem szégyen, a kis „csavar” is átéli, átélheti a nélkülözhetetlenség érzését, egy kis „csavar” élete 1* lehet — hősi élet. Természetesen Erzsiké a piros „pulcsiban” nem igen gondolkodik mindezeken, csak „szolgál". Az élete mégsem unalmas- Pedig első látásra én is ezt tartottam a sorompóőr életében a legnagyobb veszélynek Erzsiké egyszerű lány. Ha jönnek az ősziesre váltó felhők, ennyit mond: — Jön az eső. Az őrház mellett mesebeli vár, kövekből, tükörcserepékből. A kövek között valamiféle zöld növény lapul. Erzsiké szerint, kőrózsa. Ö ültette. Szívós növény, megkapaszkodik a kőben- Messzebről nem is látni. Csak egészen közelről mutatja magát. A tér a kőrózsát is „eltünteti”, mint a nagy-nagy szerelmeket, s a gyermekkor bakterházait. Bár az a dunántúli gyermekkori bakterház nem tűnt el — tovább él. Valójában amit a repülőgépen hazalátogató hajdani falusi fiú látott, az nem a gyermekkori bakterház kicsinyített mása volt, hanem egy másik őrház. A kettőnek egyáltalán nincs is köze egymáshoz. Mínd_ a kettő létezik persze, mint a tér és az idő. És mint a kőrózsa, a kövirózsa. Amely akkor is ott kapaszkodik a kövek közt, ha nem látjuk, ha nem is vesszülc észre. Tóth Elemér Ha törik, ha szakad üzem ez, tudja. Meg kell fizetni a tanulópénzt... De talán most már nem lesz különösebb probléma. — Elkésett — fogad a Síküveggyár igazgatója. — Ha egv hete jön, szeptember első napjaiban, nem mondom, talált volna egy kis felfordulást. De azóta a gyártás belezökkent a kerékvágásba Jobb lesz azonban, ha erről nem én, hanem az üzem újonnan kinevezett vezetője nj'ilatkozlk.' Elsősorban ő az illetékes — mósolyodik el Juhász Gyula. A petricsésze üzemben Szarvas Miklóst keresem. Q az új üzemvezető itt. Hogy „új”, az csak úgy igaz, hogy szeptember nyolcadikén kapta meg a kinevezését. De régi üzemvezető nem volt. Még az Igazgató szólt utánam, onnan tudom. Az is hozzájárult az elmaradáshoz, hogy eddig gazdátlan volt az üzem. őszintén szólva, engem ez az elmaradás hozott ki ide Zagyvapálfalvára, most azonban nem mondhatnám, hogy bánt a dolog: túl vannak a nehezén. — Az első vagon szállítmányt — mondja Szarvas Miklós — most pakolják. Azonkívül, amit az üzemben lát, az több mint egy vagon. A METRIMPEX-nek az a kívánsága, hogy e hó huszonötödikéig három vagonnal szállítsunk. Meg lesz. A négyszázezernek pedig november huszonötödikéig kell elhagynia a gyárat. Annyit, mondhatok: él kell készülnie, ha törik, ha szakad. No, ami ezt illeti, a petricsésze gyártás itt — ha úgy tetszik — eddi# tőrt is, szakadt is. Szarvas Miklóst azonban e pillanatban nem ez foglalkoztatja. Saját bevallása szerint sokat nem is tud ezekről a gondokról. Róluk többet mondhat a termelési osztályvezető, meg a TMK. — Én amikor az üzem vezetését átvettem, két napot azzal töltöttem, hogy volt Itt egy pesti szerelő, annak a nyomában jártam mindenütt. Az alapvető probléma, amely most engem foglalkoztat, a következő. Ez a berendezés Pesten világítógázzal és oxigénnel működött. Itt nálunk propán-bután gázzal és levegővel. így természetesen nem tudunk olyan intenzív szúrólángot kapni, amely meggyorsítaná az üveg olvadását, s ezzel a préselést. Azt kértem a gyár vezetőitől, tegyék lehetővé, hogy megnézhessem a pattintást az Öblös- üveggyárban. Elvégre Salgótarjánban ötven év óta foglalkoznak üvegolvasztással. S ha náluk megy, nálunk is mennie kell. Láttam, ők Is oxigénnel dolgoznak. Kértem akkor a főmérnököt, engedje meg, hogy beállítsanak egy oxigénpalackot. Szombatvasárnap dolgoztam, kísérleteztem. Sikerült a hajlitás, préselés idejét huszonnégy másodpercre csökkenteni. Egy baj van: az oxigénpalack tartalma egy óra alatt elfogy. Ez pedig sok, nagyon sok. Most úgy határoztam, hogy újból segítséget kérek az öblösüveggyártól. Van az ottani TMK-ban egy nagyon tapasztalt szakember, Dupák Sándor. Kijártam, hogy engedjék át ide hozzánk körülnézni... Lehet, hogy Új égőket kell kialakítani. lehet hogy más megoldást... mindegy. Addig kísérletezünk, amíg nem sikerül. Mindettől függetlenül az exportnak mennie kell... Hát egyelőre ennyit. A termelési osztályvezetővel, Nagy Lajossal két tizem közt találkoztunk. Visszamegyünk a petricsésze üzembe. S amíg ő azt tudakolja a csoportvezetőtől, miért nem megy még kilenc óra után sem teljes ledülettel a préselés, én az egyik gép mellett állva „stoppolom” az időt. Negyvenöt, ötven ötvenöt másodpercig tart, amíg egy petricsésze rákerül a hü- tőszaíagra. így Szarvas Miklós huszonnégy másodpercé még értékesebb eredmény. Egyébként az Itt dolgozó munkásasszony, aki előzőleg két hétig Pesten tanulta a „szakmát”, mondja is: — Pesten nem volt Idő rágyújtani! No, igen. Itt a láng sárga, lusta. Időbe telik, amíg kö- rüilnyalogatja az üvegkorongot, s az megjuhászodva, engedelmesen simul a szerszámra. Ráadásul — ahogy ezt a csoportvezető és az osztályvezető beszélgetéséből kiveszem — ma reggel újra kellett szabályozni mindent. A vasárnapi kísérlet miatt. A kemence is kihűlt. Mert a szerszámok egyébként most már jól működnek... Pedig azért a szerszámért, de sokat csépelték a TMK-t! Említette ezt a termelési osztályvezető, sőt emlegeti Tajti Nándor TMK művezető is. Már sok volt az áldásból! — Megkaptam az anyagot: ebből csináld a szerszámot! Meg is csináltuk, de az acél felülete a hő hatására szem- cséződött, s ezek a szemcsék belenyomódtak az üvegbe is. Volt egy másik kísérlet, az is kudarcot vallott. Aztán az volt a baj, hogy műhelyünknek nem adták meg az Uveg- vastagság-szóródását. Ezért az egyik fejen például szétlapult az üveg, mert vastag volt. Leesztergáltunk belőle, akkor meg szoknyásodon a csésze. A problémát végül az oldotta meg, hogy felmehettünk Pestre a Hőpalack Gyárba, ott megtudtuk, milyen anyagból kell a szerszámot megcsinálni. Aztán úgy gyártottuk le őket, hogy figyelembe vettük minden keserves tapasztalatunkat. Most jók is. És készül a második garnitúra is. Korábban, ha egy szerszám elromlott, a javítás idején órákra megállta termelés. Most csak ki kell csérélni az elromlott alkatrészt és dolgozhatnak tovább. Felszereltük a gázosító berendezést is, amely kiküszöböli a gép és a kemence közötti hőfok Ingadozást, csináltunk negyven darab tartalék égőfejet, folynak az előkészületek, hogy a három meghajtómű sebességcsökkentőhöz egyelőre legalább egy tartalék legyen... Uj Uj üzem, „tanulópénz”, „gyermekbetegségek:” ma már valamivel nyugodtabb hangulatban hangzanak el ezek a kifejezések a Síküveggyárban. Sőt, ma mér azt is meg merik vallani, hogy egyiket, másikat ezek közül a „gyermekbetegségek” közül több előrelátással, akár el is kerülhették volna. És van olyan „tanulópénz”, amelyet a Hőpalack Gyárban, ahonnan- a netricsésze gyártása Idekerült, annakidején már megfizettek, fölösleges volt itt újra megfizetni. De... a kezdet nehezén túl vannak. Ha akadnak jelenleg is problémák, ezek mér jobbára új, sajátosan helyi problémák. S a megoldásukért már rsak azért Is küzdenek dolgoznak, mert a tét nagy: azt szeretnék a zagyvapái- falviak bebizonyítani, hogy érdemes volt nekik adni a petricsésze gyártását. S ha egyelőre még csak „szóba került”, hogy Budapestről Ide kéne telepíteni másik két génsort Is, azt akarják, hogy holnapra már ne legyen kétséges: fev kell cselekedni a népgazdaság érdekében. Cs. O Az a bizonyos papírmunka A jő! szervezett, a legfontosabbra koncentrált üzemi adminisztráció — nélkülözhetetlen. A hibák, a termelési akadályok azonnali „kiugratása”, s ezzel az operatív közbeavatkozás lehetővé tétele az üzemi ügyvitel és adatszolgáltatás fö feladata. Ha azonban ezt túlbonyolítjuk, újabb és újabb papírokat követelve túlbiztosítjuk, a segítő ellenünk fordul, akadállyá, kerékkötővé lesz. A vállalati anyaggazdálkodás helyesen az elmúlt hónapokban a korábbinál jobban előtérbe került. Az immobil kés zletek feltárása és értékesítése - az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium közös rendelete alapján — anyagilag is kifizetődővé lett az üzemek számára. Ugyanakkor azt Is Igazolta, hogy a legtöbb helyen követett anyagnyllvántartási rendszer rossz, a műhelyek, üzemrészek, raktárak és a központi Igazgatás között nincs meg az összhang, öt-hat helyen is nyilvántartják — ugyanazt... Ugyanazt adminisztrálja az anyagkönyvelés, a raktár, az anyaggazdálkodás, gyárátás-előkészítés. Alapos helyi felmérés Pedig lehetővé tenné a párhuzamos, üzemen belüli nyilvántartás felszámolását. Az anyagnyilvántartáshoz hasonlóan párhuzamos — és ezért bonyolult — üzemeink jórészében a normakalkulációs munka. Foglalkozik vele a munkaügyi, a terv-, a termelési osztály, és az utó- kalkulációs csoport. Az említettek kiragadott példák csupán: az ügyvitel és adatszolgáltatás üzemeinkben jócskán kínál hasonlókat. A gyárkapun belül alig van olyan adminisztrációs tevékenység, ahol ne leyne mód az egyszerűsítésre, a felesleges munka megszüntetésére. Igaz, több olyan probléma van, amelyek megoldása nem az üzemek, hanem a felsőbb irányító szervek feladata. Ám ez nem menti fel az üzemeket attól, hogy a maguk portáján keressék az egyszerűsítés módját, alaposan felmérjék, mi az, amit megtehetnek. M. O. Tavasz A fogatéi magában beszél táján hangzott el az első gyanúsítás, hogy Kukel.v Dániel. a Horváth-brigád foga- tosa magában beszél. A mákvetéspél segédkező asz- szonyok egyike mondta el tréfás kedvvel Horváth Józsefnek, a brigádvezetónek, hogy éppen az útmenti bokor mögött tartózkodott, amikor arra hajtott Kukely és noha epredül ült a bakon, hangos szóval vitatkozott valakivel. — Csakis a lovakat bíztatta — vette védelmébe Ku- kelyt a brigád vezető. — Mert a ló ugyan nem tud beszélni. de megérti a hűséges gondozó szavát. Azért elhatározta. hogy szemmel kíséri az öreg Kukely Danit. Komposzt-hordás közben nyílott erre az első alkalom, A kertészetből hordta a határba Kukely a termékenyítő morzsalékot. A többi foga- tos azon a napon a major mellől, a szarvasból szállította kifelé és kupacolta a tavaszi árpának, meg a kukoricának szánt földekre a szervestrágyát. Kukely tehát magányosan fuvarozgatott a Zengő-dülőn A brigádvezető meghúzódott a roskatag kunyhóban, amelyet a tavalyi dinnyés hagvott a szilaj tél prédájául. Kis idő múlva a szekér egyenletes, csendes zörgése vegyült a Zengő-dülő magányos csendjébe, Kukely két lova, amint azt Horváth a kunyhó résein tisztán láthatta, lassan méltóságosan ballagott. Ahogyan a lovak közeledtek, Kukely hangos szava is kibontakozott a zörgésből: — Lennék csak én az elnök vagy a brigádvezető! Nem hagynám a jó szervestárgyát kupacokban a földön száradni. Be kell azt még őszön szántani!.. Akár a szalmát szórnák ki! A talaj kivánia a táplálékot, ezek meg azt a kevés trágyát is veszni hagyják... így kerekítette ki a szöveget a hangfoszlányokból Horváth. Már legszívesebben kirontott volna rejtekhelyéről hogy szemébe vágja Kukely- nak, hogy mindezt ő is nagyon jól tudja, de mit tegyen, ha a csapadékos, mély talajon elsüppedt az ősszel a szántótraktor és akkor annak is nagyon örültek, hogy a megtermett cukorrépát, —.oricát meg tudták menteni. Végül mégis erőt vett felindultságán, s veszteg maradt. Egész nyáron át csak egyszer sikerült önmagában való beszélgetésen érnie a foga- tost. | Minden fogat a kézzel aratott búzakévék hordásánál szorgoskodott. öreg Kukely Dániel Is verejtékezve villázta szekerére a csépeletlen termést. S miután a szekeret csinosan szögletesre rakta, maga is felkaoaszkodott a magas rakomány hátára. Horváth kerékpárral járta területét, ellenőrizte, irányította a munkát. Éles szeme hamar felfigyelt Kukely Dani bácsira, Együtt érkezett ki a határba a többi fogatossal, de elsőnek indult terhével a szérűhöz, ahol az egyetlen búgó cséplőgépnél a cséplő brigád várta. A brigádvezető elbeszélgetett a fogatosokkal, majd amikor Kukely szekere már jó messzire járt terhével, kerékpárra pattant és üldözőbe vette az *........'■ A makadámúton sikerült beérnie. Belekapaszkodott a hátsó lőcsbe és huzattá magát. Az út bal oldalán a kombájntarló sárgállott és egyenletes csomókban sorakozott a mag- vától megszabadított szalma. ■— Szép dolog! — horkant fel a szekér tetején Kukely. — Ott hever a sok jó szalma. Bezzeg egyéni korunkban vigyáztunk minden szálra! Használtunk alomnak, kemence fűtésére. Most meg a gyár is száz forintért veszi mázsáját, mégis itt rohad el! Szántani se lehet a félreha gyott szalmától! | Horváth pirongva hallgatta a feddó szavakat és egyenesen a gépállomás központjába hajtott. A műhelyudvaron futott ösz- sze a gépállomás örökvidárr. mezőgazdászával. — így seglttek ti nekünk?! — fakadt ki. — Mi baj van? — mosolygott a mezőgazdász. — Tán leomlott a templomtorony? — Vállaltátok, hogy lehúzzátok a szalmát. Most meg a fületek botját sem mozgatjátok! A tagok szemünkre hányják, hogy gondosabbak voltunk egyéni korunkban... — Szép politikai munka! — fordította komolyra a szót a mezőgazdász. — Jól dolgozhattok. ha a tagok még mindig a kispareellát emlegetik. .. — Csakis miattatok! Másnap azonban már két fürge traktor húzogatta a tábla szélére a kombájnszalmát. s nyomban megkezdték a kazlazást is. Elérkezett az ősz. Alacsony, szürke égboltozat nehezedett a határra. Az első megtért variak jóllakottan takar- gaták szomorú szárnyukkal a rozsvetést. A roskadásig rakott szekerek nyiszogva vitték a válogató asszonyok keze alá a testes rózsakrumplit. Szinte állandóan lógott az eső lába. Nehezen ért a kukorica, buja erdővé magasodott a cukorrépa zöldje. Kukely Dániel szekere teli zsákokkal vonult a dülőúton, s a zsákok hátán ott trónolt és uralkodott az őszbefordult határ fölött a fogatos. Ez alkalommal Horváth a kukorica szálerdejéből lépett elő észrevétlenül, és láthatatlanul haladt a szekérre máglyázott krumpliszsákok védelmében. — A kukoricát még nem lehet törni a sok csapadék miatt. De a cukorrépát már szedhetnétek! Ha én lennék a vezető, már egyezkednék a gyárral.., A végén minden munka egyszerre marad! — osztogatta Kukely az áldást. Horváth most már nem tudta türtőztetni magát. Előrébb lépett és megállásra szólította Kukelvt. — Mi a baja mindig? — kiáltotta a fönt pöffeszkecő togatosnak. — Honnan tudja hogy nem egyezkedtünk a cukorgyárral ? — Látom. — Tudja meg, hogy egyezkedtünk. — A napraforgó Is ott öregszik meg, talpon. Rég be kellett volna silózni! — erősködött tovább az öreg. — Miért nem a közgyűlésen beszél? — Beszélnek mások. Mégse mindig fogadják meg a tanácsot. — A szalmát is bekazlaz- tuk — sorolja Horváth. — A trágyát is gondosan beszántottuk. .. — Az annak a rendje. — Hát az rendjénvaló-e, hogy egynémelyik fogatcs már este hatkor üres szekérrel ballag végig a falun? Ez kétséget kizáró célzásnak tekinthető Kukely Dániel előző napi munkavégzésére. — Akkoriban jobb kosztot kapott a ló is — védekezett Kukely. — Ötször is kaszálták a rétet, nem ahogy tik csináljátok. — Hát a szénahordásban is ki a ludas? — vágott visz- sza a brigádvezető. Ha fürgébbek, frisebbek a kocsisok, nem viszi cl az Ipoly a fel- boglyázott szénát. — Tán már mindenért a fogatos a hibás? — Azt nem mondtam — szabadkozott Horváth. — De a fogatosok közt sem mindegyik Dániel próféta! A fog o fos| dühösen pattintotta meg ostorát. Este kilenckor, amikor koromsötétben az aznapi utolsó krumpli-szállítmányt vitte a veremhez Kukéiv Pán 1-1 szekere, úgy mondják a kővetkező igék szárnyaltok a csendes, esteli határban: — Lámpáról persze nem gondoskodnak! Hát nem azoknak van igazuk. ekjv szürkületkor kifogják a Pei- kót és a Sárgát?! Lakos György
