Nógrád. 1965. szeptember (21. évfolyam. 205-230. szám)
1965-09-26 / 227. szám
irtJeit An W65. szeptember 2C. vasárnap r Uj leletek Aquincumban Milyen meglepetéseket tartogat még az egykori római tartományi főváros? Meglepő látvány fogadja Aquincum őszi látogatóit: a múzeum kertjében „új” eddig nem ismert romok emelkednek. Száz éve kutatják a tudósok az egykori római tartomány fővárosát, keresztül-ka- sul ásták a múzeum környékét- Ogy vélték, hogy minden fontosabb emléket feltártak már. Milyen nagy volt hát a meglepetésük, amikor a rendezési munka során addig, ismeretlen épületek nyomára bukkantak!? Az utóbbi időben jelentős ..építkezés” kezdődött a romos területen. Megvédik, hitelesen kiegészítik a pusztuló maradványokat. A nagy fürdőben már lényegében befejeződött a munka. Valaha itt találkoztak Aquincum polgárai a tágas öltözőben, ettek-ittak, pletykáztak, kockáztak, a romok között kockákat is találtak, majd a meleg, a langyos, vagy hideg medencében fü- rödtek. A nyáron elkészült a fürdő déli szárnya, a gőzfürdő kiegészítése is. Dolgoznak már a hajdani vásárcsarnok, a Macellum területén. Négyszögű tér körül láthatók az üzletek maradványai. Előttük oszlopos folyosó húzódott, középen pedig egy kis szentély állt, ahol talán Mercuriusnak, a kereskedők — és a tolvajok — védelmezőjének szobra volt. Találtak régi súlyokat is, s amikor megmérték azokat, kiderült, hogy bizony jócskán csaltak az aquincumi kereskedők. •. A vásárcsarnok eddigi maradványaitól nyugatra bukkantak rá az említett, eddig rejtve maradt épületekre. Mi van tovább, túl a HÉV- pályán? A város erre folytatódik a föld alatt. Az eddigi meglepetések után jogos a remény, hogy Aquincum még több szenzációt tartogat. „ (*> Bekeretezett44 hibák 99 Változik, fejlődik a világ. A régi századok romantikus betyárcsárdáit felváltották a XX századi kocsmák, és mivel a fejlődés sehol, soha nem áll meg, elkövetkezett „fejlődésünk mai szakaszában” az italboltok fénykora. Ez a nagy változás annak köszönhető, hogy valami változatlan ; változatlanul szeretik a jó italt az emberek. Azért virágzik a vendéglátóipar, no, meg a törzsvendégek orra. Természetesen nem helyesírást tanulni járunk a vendéglátóipari egységekbe (ime az italbolt „túlfejlődött” neve!), de egy és más még akkor is szemet szúr, ha csak szimplán látunk. Először is egy sor helyen rikító szépen keretezett cégtábla. Hát kérem, azokat ?. feliratokat látni kell! Nemcsak olvasni, de csodálkozva nézni is. Nem is könnyű a szavakat leírni. Szóval, egy kegyetlenül kettévágott szóból és egy szemléletes ábrából áll. A sárga üvegtáblák baloldalán egy bűvös szó található: ital. Hát nem elég ez a bor- és sörivóknak? Pontosan úgy hat, mint a sivatagi utazókra az oázis szó. Igen ám' De igazság lenne-e csak betűvel kiírni a „jó hírt”? És azok, akik a múlt bűnéből nem tanulhattak meg írni, hogy találhatnának az üdítő forrásra’ Szabad-e büntetni az analfabétákat? Nem. Máris megszületett a nagy ötlet, és eredményként a tábla közepén ott éktelenkedik egy habos sörrel teli pohár. Hót nem remek? Csak egy pillantás az üvegtáblára, s máris rendelhet az analfabé • ta is, sőt még az írni sem tudó kisgyermekekre is eleven erővel hat a kitűnő rajz, a vonzó reklám. Valószínűleg csak a szi- metria kedvéért azért a tábla jobb oldalán is található egy szó: bolt Foglaljuk össze elmélyült tanulmányunkat! Sok vendéglátó üzemünk (vagy FMSZ-boltunk?) cégtábláján a következő felirati?) található: „ital (Most jön a nagy- pohár habbal!) bolt”. Nesze neked, édes anyanyelvűnk! Mondjam el, hogy az italbolt összetett szó, ami ez esetben intézménynévként nagybetűvel írandó? (Italbolt', — Dehogy mondom, ki tudja, ki neheztel meg érte, vagy ki marasztal el maradiságo- mért? Inkább bánatomban „leiszom magamat.” De mit igyunk? Nézzük az árjegyzéket' Öh! Hát ez nem is árjegyzék, ez egy kész faliújság! Egy egész szomorú tanulmány. (Persze, keretben.) Kóstolgassanak csak velem ezekből a finom nyelvi csemegékből ! Árjegyzék helyett — „Árjegyzék” — (egy ékezetmegtakarítással). Törköly helyett — törköj; a törkölyön is megtakarítottak egy ly-t a felirat készítői, és sok pénzt megkeresett (esetleg családi tragédiák árán) az „üzemegység”. Most következik egy (minden valószínűség szerint ön- szorgalom-szülte) mondat: „Árú kiadáskor kérem-azon- nal fizetni!’’ — Ha ezt egyáltalán ki kell írni, akkor talán így legyenek szívesek kijavítani.: — Arukiadáskor kérem azonnal fizetni! Még ez esetben is németes a szerkezet, (germanizmus), de legalább nincs benne helyesírási hiba, mert árukiadáskor sz<M rövid u-val írtam és — ösz- szetett szó lévén— természetesen egybe, a „kérem azonnal,, szerkezetből pedig kihagytam a teljesen indokolatlan kötőjelet. Nem állítom, hogy minden árjegyzék ilyen hibás, de ál - Iítom, hogy a helyesírási hibáknak csak kis töredékéről szóltam e cikkben. Nem minden italbolt ilyen, de ilyen is van. Aki nem hiszi, azt szívesen el is kisérem a kérdéses helyre. (Fersze. fizetni ő fog!) Azokat a nyelvérzékünke* sértő „ital (pohár) bolt” — féle cégtáblákat meg tüntessük majd el egyszer, ha .. .lesz rá keret! Nyelv""’: '■ontására volt, valamikor t-- lán a hibák kijavítására is csak lesz. Tóth Imre Az aquincumi gőzfürdő (Fönt) Ü.j, eddig ismeretlen épületeket' tártak fel Aquincumban (Jobbra) (Bozsán Endre felvételei) Eladták a vetőburgonyát — Melyik közgyűlés határozata érvényes? Tsz-iigyek a Legfelsőbb Bíróság előtt Egy tsz az egyik vidéki termeltető vállalattal kötött szerződésiben kötelezte magát, hogy ötven katasztrális holdon burgonyavetőgumót termel. Az alapanyagot egy másik szövetkezettől megkapta és prizmákba rakva tárolta. Négy hónappal később a prizmákat kibontották és megdöbbenve állapították meg, hogy egy részükben kis- gumósodás, csírásodás történt, amiről a termeltető vállalatot nyomban értesítették. A vállalat megbízottja mintákat vett és vizsgálatra megküldte az Országos Vetőmagfelügyelőségnek. Néhány nap múlva a szövetkezet és a vállalat képviselői, szakemberek bevonásával, a burgonyát ismét megvizsgálták. Ügy találták, hogy a fellépett nagymennyiségű léggumóso- dás miatt vetés céljaira az nem alkalmas, ezért mielőbbi ipari felhaísználására, illetve értékesítésére van szükség. Ezekután a szövetkezet a burgonyát egy keményítőgyárnak eladta, majd 161 ezer 700 forint kártérítés fizetéséért pert indított a termelő vállalat ellen. A keresettel szemben a vállalat azzal védekezett, hogy a vetőmag jó volt, a hiba a helytelen tárolás következménye. A járásbíróság a vállalatot 47 ezer 600 forint kártérítés fizetésére kötelezte. Az Ítélet indokolása szerint a vállalat elhamarkodottan és nem kellően megalapozottan adott tanácsot a burgonya azonnali értékesítésére. A szövetkezet is hibásan járt el, mert a burgonyát válogatás nélkül prizmázta és az előírt prizmamérettől eltérően tárolta. Ezért a felmerült kárt arányosan megosztotta közöttük. A megyei bíróság a keresetet elutasította, arra hivatkozva, hogy a vállalat nem felelős, mert országos hírű szakértők meghallgatása után javasolta az értékesítést. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és új eljárásra, valamint új határozat hozatalára utasította. A törvényességi határozat indokolásában a Legfelsőbb Bíróság rámutatott: nincs megnyugtatóan tisztázva, hogy a mag vetőburgonya termelésére valóban alkalmatlan volt-e? Az Országos Ve- tőmagf elügyeiőség a hajtásvizs- gálalt eredményéről úgy nyilatkozott, hogy a mintául küldött burgonya 92-98 százalékos csíraképességű. Ki kellett volna azonban kérni a felügyelőség véleményét arra vonatkozóan is, hogy a szó- banforgó burgonyát vetőmag- termelés céljaira eredményesen fel lehet-e használni. Csak az alkalmasság eldöntése után lehet elbírálni, hogy a vállalat tanácsa, amely a burgonya azonnali értékesítését kívánta, helyes volt-e vagy sem. Az egyik megyei tanács mezőgazdasági osztályán dolgozó agronómus kihelyezéssel tsz-hez került, amely tagjai sorába felvette, elnökhelyettesnek választotta, egyben megbízta a főagronómu- si teendők ellátásával. A megbízatás két év múlva megszűnt és az agronómus távozni akart a szövetkezettől. A vezetőség kérésére azonban továbbra is ott maradit Ügy állapodtak meg, hogy javadalmazásul munkaegységenként havonta harminc forint jövedelmet biztosítanak részére. Az aratás eredménye alapján végzett számításokból azonban kiderült, hogy munkaegységenként ennél jóval kevesebbet fognak osztani. A fő- agronómus dotációját mégsem szállították / le, és tovább is munkaegységenként harminc forintot folyósítottak neki Később azonban, a zárszámadáskor, úgy határoztak, hogy a főagronómus ugyan olyan összeget kapjon, munkaegységeire, mint a többi tsz-tag. Az addig kifizetett összeg és az újonnan megállapított munkaegység szerint járó javadalmazás közitá különbözetet azonban nem követelték vissza. Néhány hét múlva az agronómus bejelentette kilépési szándékát, amit a közgyűlés tudomásul vett. Egy évvel később új vezetőség került a tsz élére, amelynek javaslatára a közgyűlés úgy döntött, hogy egykcad agronómusát 12 ezer forint előleg-többlet visszafizetésére kötelezi. Álláspontját azzal indokolta, hogy a munkaegységenként számított és kifizetett harminc forint tulajdonképpen előleg volt. Ennyi azonban nem illette meg, hanem csak annyi, amennyit a többi tag kapott. Tehát a különbözeiét vissza kell fizetnie. Az erről szóló határozatot — végrehajtási záradékkal való ellátás céljából — megküldték az állami közjegyzőnek, aki a volt agronómus ellen végrehajtást rendelt el, amelyet azonban a járásbíróság felfüggesztett, mert az agronómus a végrehajtás megszüntetése iránt pert indított. A Járásbíróság arra a meggyőződésre jutott, hogy a közgyűlés határozata alapján az agronómus a havi harminc forintos munkaegység részesedést jogosan vette feL Fellebbezésre a megyei bíróság ellenkező álláspontra helyezkedett és az agronómus keresetét elutasította. Döntését azzal indokolta, hogy az agronómus nem tudta bizonyítani, hogy a hamv.ne forintot nem előleg címén, hanem végleges munkaegységrészesedésként kapta. Törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, míg a járásbíróság ítéletét helyben hagyta. A határozat indokolása szerint, amikor a harminc forint munkaegységben megállapodtak, a tsz vezetőségét az a szándék vezette, hogy az agronómusnak olyan jövedelmet biztoe'taenak, amilyent más tsz rél is megkap-v volna. A vezetőségnek ezt ez akaratit a közgs 3!és is magáévá tet'.e. Ugyanis a közgyűlésnél?: jogában áh bármely agját a munkaegység értékén felül a munkájának megfelelő külön-juttatás'. m részesíteni. Ez történt ezúttal is és az agronómus így kapta meg szaké uolmet igénylő munkái ínak ellenértékét a tagsági viszony meg.sz'nc.e után alaptalanul kötelezték a korába' megállapodás értelmében fel ’eit összeg v:>s.-a- fizetésére. h, e.
