Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)

1965-08-17 / 193. szám

1965 augusztus 17. íc*»rfrg. WÓGR AD 3 A korral haladni kell A kislány már elmúlott húszéves. Fa­lun lakik. Vonatozik Salgótarján­ba és haza. Naponta bánom órája te­lik el az utazással, havonta 72 és évenként 864. Mennyi értékes idő. S évek óta hoz­zátartozik az életéhez. Mégsem panaszko­dik azt mondja: megszokta. Csak eggyel nem tud megbarátkozni, szüleinek szemre­hányásával: hol voltál, kivel voltál? tzt akkor kérdezik tőle, ha egy kicsit elmarad. Nem tagadja, vágy!* a társas''.,, után, s ez természetes is. Zenét hallgat, betér egy presszóba feketére. De akárhányszor a ki- lencórás vonattal indul haza, örökös szem­rehányás fogadja. Sárika — nevezzük Így a szóbanforgó kislányt — becsületesen dol­gozik az egyik vállalatnál, mint kontírozó könyvelő. Munkájával meg vannak elé­gedve. Fizetését mindig hiánytalanul haza­adja. Cs'k zsebpénzt kap. Előfordul azon­ban, hogy olykor nem fizeti be az üzemi konyhára, s a megmaraut pénzből vásá­rol kisebb apróságokat, rúzst, mozijegyet, s amire egy nagylánynak szüksége van. Szülei rendes, munkásemberek. Az apa régóta párttag. S ebből keletkezik otthon a legtöbb vita. Na, nem azért, mert párt­tag, hanem azért, mert nem olyan, mint amilyennek Sárika a vállalatnál kezdte is­merni a kommunistákat. A családi életben az apa más ember, mint a munkahelyén. Otthon már megfeledkezik arról, hogy az élet normái nemcsak a munkahelyen, a tár­sadalmi érintkezésben változtak meg. Ezért az apa után ítélve kezd rossz vélemény­nyel lenni a kommunistákról. S ez már nem szűk családi értelmezésű ügy. Soka­kat érintő probléma, mert kettősségre _ mu­tat, a szavak és a cselekedetek ellentéteire. Jól lehet, azért szemrehányást tenni, mert Sárika születi nem ismerik, nem szokhat­tak a városi életet, elmaraszlani nem lehet. A párttagok soraiban is találni külön­böző műveltségi, kulturáltsági szintet kép­viselő kommunistákat. Ez önmagában nem befolyásolja az osztályhűséget. A korszerű műveltség hiánya azonban vezethet em­beri, családi konfliktusokhoz. Az ilyen em­berek gyakran megakadnak, s bevett évti­zedes szokásaiknak lehetnek fogvatartottjai. -őrükben hallunk gyakran ilyen kijelenté­seket: „Én is így nevelkedtem fel, ha úgy jó volt nekem, elégedjél meg te is.” Sok ember rabja a szokásoknak, de meg kell mondani, nemcsak azért, mert a szokás többé-kevésbé igazolódott, vagy jó volt egy időben, de legtöbbször azért, mert sokan restek a gondolkodásra, arra, hogy megvizsgálják cselekedeteiket, azok hatá­sát. Sárika édesapja is ilyen emoer lehet. Csak ezt lehet mondaná. mert önmagát kommunistának valló embertói semmi sem lehet távolibb, mint a konzervatizmus, a gon- gondolkodás megcsontosodása.A marxista fel­fogás sarkalatos pontja éppen az, hogy a világot és a benne végbemenő társadalmi ese­ményeket, magát az embert is az állan ió fejlődés és a változás állapotában szem­léli. Semmi sem örök, a szemléletnek is vál­tozni kell. A ma még elfogadott életelv holnap már recseg-ropog, mert hangos szó­val követelődzve helyet kér magának az új, a korszerű. Az emberek ma másképpen kívánnak be­rendezkedni, szabadidejükkel gazdálkodni, családot alapítani, hasznossá válni, iránt akár­csak néhány évvel ezelőtt is. Félreértés ne essék: ezek a sorok nem men- levet akarnak adni olyan fiataloknak, akiit hátat kívánnak fordítani minden szülői in­telemnek, a tapasztaltabbak bölcsességének, A szülők általában tapasztalt emberek, ame­lyet sem iskola, sem tanfolyam nem ad meg, csupán maga az élet. Az élet azonban nem korlátozódik a tegnapra, a mával, a gyara­podó holnappal vagyunk egyek. Tapaszta­latainkat csak a múltra építeni egyenlő a megrekedéssel. Sárikát szülei azért nem ér­tik meg. mert sanyarú ifjúságuknak tapasz­talataiból ítélnek. Ma is ritkán mozdulnak ki a községből. Hitkán járnak moziba, tár­saságiba. Amikor ők voltak fiatalok, inkább a lét küzdelmei kötötték le őket, mintsem az, hogy milyen könyvet vásároljanak, me­lyik zeneszerzőnek hódoljanak. Ma tehe­tős emberek, de az anyagiakkal nem tud­nak úgy élni, ahogy kellene. Az életük le­szűkül. Ha cselekedeteinkben nem tudjuk igazolni azt, amit hivatalosan, vagy mások előtt szok­tunk hangoztatni, a szavaknak hamar hamis lesz a csengése, hasonló ahhoz a zongoráé­hoz, amit nem hangolnak. Csak a jó zene. a melódia okoz örömet, érdeklődést, vidám életkedvet. A zörejtől menekülünk, nem kí­vánjuk hallgatni. Sárika szűknek, ridegnek érzi az otthonát, bár a maguk módján a szülők szeretik őt, csak a szeretetük évtize­dekkel korábbi megnyilatkozás. Elvágyik ott­honról, ez talán, érthető is. Lehet, hogy nem azzal köt majd házasságot, akivel korábban elképzelte. A szűkebb családi élet következ­ményei talán örökre elkísérik, pedig ő is azt a sorsot érdemli, amit mindenki más, aki boldogságra vágyik. Szavakat vet össze cselekedetekkel, s számára az otthon most nem tud választ adni. A korral mindenkor és mindenkinek ha­ladni kell. Gulyás Ernő Egy nqp az ecsegieknél Kifogtakas időn Az ecsegi tsz elnököt, Mik­lós Sándort nem találni az irodán, a tanácson — sehol. Megszólítok egy fogatost, de mindjárt el is megy a ked­vem a választól. Azt mondja: — Jobb. ha nem is keresi, mert hol itt van. hol ott van. Van itt dolog elég. Minek za­varják?. .. Válaszolni sincs időm. mert az én emberem pattint az os­torral és elviharzik. Indulok én Is. A majorban zúg a cséplőgép. Válóczi Mi­hály gépész széttárja a karját, ő sem találkozott még ma Miklós Sándorral. Szeretne se­gíteni. Kérdezősködik az em­berektől, de semmi eredmény. Hol az elnök? — Talán a kombájnoknál lesz — kockáztatja meg. Va­lahogyan úgy alakult ez a helyzet, hogy mindenütt meg­előzött az elnök. De legalább hasznos volt ez a séta, mert a magam szemével láttam, hogy Igaz a hír: az ecsegiek való­ban „kifogtak” az időjáráson. Végre mégis csak összefu­tottunk Miklós Sándorral. Az újjáépülő termelőszövetkezeti Iroda előtt beszélget a tanács­elnökkel. Olyan nyugodtan és kedélyesen, mintha az égvi­lágon semmi gondja nem len­ne. Rajtam is csak mosolyog, s én még csak szemrehányást sem tehetek, mert igaz, hogy belefáradtam a keresésébe, de megérte. az eső. A határban minden megázott, de a renden heverő gabonának egyáltalán nem ár­tott. Nagyobb volt a baj a becsomózottnál... A gabonán tényleg nem látszik meg, hogy megázott. Most már nem kell nagy erő­feszítés az elcsépléshez. — Két kombájn csinálja — mondja az elnök. — Augusz­tus húszadikára el akarjuk fe­lejteni az idei gabonábetaka- rítást. Pedig Ecsegen sem különb az időjárás, mint máshol. Csak valahol jobban, szervezetteb­ben csoportosítják az erőket, mint egynéhány szövetkezet­ben. Igazi olyan sem fordul elő, hogy két ember különfé­le intézkedést adjon ki. Min­den este megbeszélik a bri­gádvezetők a másnapi tenni­valókat, s a következő nap mindenki tudja a dolgát. .Ehhez azonban azt is hozzá kell tenni, hogy Miklós Sán­dor mindig jól előre gondol­kozik. Most is őt már az őszi betakarítás foglalkoztatja. — Ez nem nehéz dolog, mert ismerjük erőinket, az embereket. Csupán az időjá­rást nem lehet pontosan bele­számolni a tervekbe, — ma­gyarázza. — De azért vagyunk itt, hogy tüstént változtassunk a terven, ha az időjárás köz­beszól. .. — Az elnöknek mindenütt ott kell lenni? — kérdezem. — Nem feltétlenül fontos, mert a munkatársaimat én válogattam, s a munkájukban megbízok. Az emberek azon­ban elvárják, hogy megláto­gassa őket... S egyébként is, óráról-órára változhat az idő, tudnom kell hol mi van —• válaszol csendesen. Elmondja az elnök a követ­kező napok munkarendjét is. De szívesen felsorolja azokat a variációkat, amelyekre ak­kor kerül sor, ha netán esik majd az eső. És mindezt szerényen, kérkedés nélkül, Olyan magabiztossággal, mint azok az emberek, akik tökéle­tesen tudatában vannk ere­jüknek, teljesítőképességük­nek. Készülődés a jövő évre — Csaknem hatszáz holdon vetünk az ősszel — mondja Miklós Sándor. — Ha csak egy kicsit is kedvez az idő, őt nap alatt elvégezzük. UTV ve­tőgép, s ha kell besegíthetnek a lófogatok. Ha nagyon szorít az idő, még az RS—09-es gép is vethet. Nagyon tetszik ez a terv- szerűség, előreláthatóan szer­vezett munka, s az a határo­zottság, ami jellemzi az ecse- gieket. Ez lenne hát az ecsegi módszer? Mert így hallottam már, ecsegi módszer. Miklós Sándor erre azt mondja, hogy ezt a módszert bármelyik ter­melőszövetkezetben bevezet­hetik. — Bizalom. szakismeret, szervezettség, lelkiisme­ret és természeteden határo­zottság kell hozzá. Mert a munkából1 csak úgy tudunk megélni, ha jól csináljuk — summázza az elnök vélemé­nyét. Társadalmi ügy Az ecsegiek eredményei jók, ezt a szintet már régóta tart­ják. Érdemes tehát tanulni tő­lük. Ecsegen társadalmi ügy a termelőszövetkezet sikere. Surányi József tanácselnöktől kezdve a községből kijáró ipa­ri munkásokig mindenki szív­ügyének érzi a közös gazdaság létezését, s ha kell tettekkel is bizonyítják állásfoglalásu­kat — úgy, mint ahogyafi ezen a nyáron is. Pádár András Műaxaki fejleastéa a párthatároxat asellemében Gépesítés, korszerű fejtésmód, automatizálás A termelékenység növelésé­nek, a gazdaságosság fokozá­sának igen sok módja van. Mindig az adottságtól, a lehe­tőségektől függ, hogy melyi­ket választják- A decemberi párthatározat az üzemekben a technika fejlesztését új kor­szerű technológiák szélesebb- körű alkalmazását határozta meg, mint a termelékenység növelés, a gazdaságosság leg­fontosabb eszközét. A mátranováki szénbá­nyákban az elmúlt évek­ben is értek el már szép eredményeket az új mód­szerek meghonosításával. Jelentősen növeinl tudták a termelékenységet. A pártha­tározat ösztönzőleg hatott ennél a bányánál most is.. A legfőbb céljuk a terme­lés koncentrálása, a csopor­tos kamra és pasztafejtés helyett a korszerűbb front­fejtés! módszer alkalmazása és ahol lehet a munka gépe­sítése. A Gáti IV. aknán már előkészítettek egy 80 mé- , tér széles frontfejtést, ahol lengyel gyártmányú KDB-2-es maróhengert akarnak alkalmazni, a jövesztést, rakodást gépe­síteni. A front előkészítésével az egyik legjobb brigádot Sala­mon Andrásékat bízták meg- Gyorsvágat hajtással havi 76- 80 méteres előrehaladást ér­tek el. A 260 méter hosszú frontfejtéshez még acéltámo- kat várnak, az úgynevezett Valeut tammai akarják biz­tosítani és ahogy megérkezik a lengyel marönenger azonnal üzembe helyezik A napokban Gáti II. akná­ban is megkezdik a ‘crmelést egy új accitámmai biztosított írontfejtésen. Itt páncélkapa­rót szerelnek be és rárobban- tással jővesztik a szenet. Csurgón rövidesen a máso­dik hidraulikus tárnokkal biz­tosított frontfejtésen kezdik meg a termelést és a jövő év­ben már ebben a bányában egyidőben három hidraulikus iámmal biztosított frontfej­tést akarnak üzemeltetni. Nem kis célt tűztek ki ma­guk elé a mátranovákiak. Ha azt vesszük alapul, hogy az idén az összes termelésnek még csak 13,5 százaléka kerül fel­színre frontfejtésekből jövőre pedig ez az arány már a terveik szerint 58 százalék lesz. Ez igen nagy előrelépést je­lent a termelékenység növe­lésében és a gazdaságosság­ban is. A cél érdekét szolgálta egyébként a legutóbbi műsza­ki ankét is, ahol három elő­adás hangzott el. Bocsi Ottó, csurgó-bánya vezető mérnö­ke, a frontbiztosítás különbö­ző módjairól tartott előadást. Gerényi Vilmos, Gáti IV.-ak- na vezetője, a frontfejtés technológiájáról, biztonságáról es a gépesítés lehetőségeiről, előnyéről, míg Medvesi István, műszaki csoportvezető, a gaz­daságosságról összehasonlítva a frontfejtéses művelést a kamra és pásztafejtéssel. A fejlődés útja, azonban, amelyen elindultak Mátrano- váicon nőm olyan sima, aka­dályok tarkítják. Még mindig ,,jm tudják például, hogy mi­kor kapják meg a maróhen- garí és hiányzik még acéltám is. Ezenkívül elég gyakran előfordul termelési aha dály az osztályozás, szál­lítás miatt. Ezeket kellene már megszün­tetni, és elősegíteni az új módszerek gyorsabb térhódí­tását. Mátranovákon a műszaki fejlesztés céltudatos, és ha si­kerül útjából elhárítani a je­lenlegi akadályokat meghozza gyümölcsét: termelékenyeb­ben, gazdaságosabban dolgoz­hatnak úgy, ahogy azt a de­cemberi párthatározat meg­szabta számukra. • B. J. A jelenlegi helyzetet én is ismerem, hiszen körbejártam a határt. A másodvetés ötven holdon már a földben van, egy DT és egy SZ-100-as lánc­talpas gép szánt, a cséplés befejezéshez közeledik. Igaz, hogy majdnem kétszáz hold búza renden fekszik még. Kérdezem is az elnököt, hogy mi az oka. Augusztus 20-ra — Mindenki ezt kérdezgeti — magyarázza. — A Posz­tói Gépállomásnak majdnem minden rendrevágója — öt gép — nálunk dolgozott. Kom­bájnnal nem leheteti; akkor még vágni a gabonát. Gondol­tuk majd megérik renden s felszedjük. Közbejött azonban Caerhátaurányi fiatalok aegítaége a mexőgaxdaaágnak A cserhátsurányi fiatalok (120 KISZ korosztályú fia­tal) minden évben jelentős segítséget nyújtanak a helyi tsz-nek. A múlt évben is az aprómag szedéstől a teljes betakarításig minden mező- gazdasági munkában részt • vettek. Nemcsak a 30 fiatal tsz-tag, hanem a diákok, az ipari tanulók és a község­ből eljáró fiatalok is segíte­nek társadalmi munkában a termelőszövetkezeteknek. A fiatalok ez évben szintén jelentős munkát végeztek, il­letve végeznek. A különböző munkákban általában körül­belül 50-60 nem tsz-tag fia­tal vesz részt. A fiatalok gyü­mölcsöt szednek, szőlőt kötöz­nek, aratnak, kapálnak é*s a szállításban segítenek eb­ben az évben. A nagy mező- gazdasági munkák befejezése után hozzáfognak a „Jánosi kastély” rendbehozásához, a tatarozás! és parkosítási mun­kák végzéséhez. Ha elkészül­tek, e volt kastélyban kapnak új otthont a község fiataljai. AAAA ►2* •*« **♦ **♦ **♦ *** »I» *** •** •** *** *** ♦»* *** *** ‘J* *1* **♦ A SALGÓTARJÁN! S-es számú ovoda udvarán jön ve­lünk szembe Janurik Janos- né fiatal óvónő. Hófehér kö­penye vakítóan ragyog a nap­fényben, mosolyog. A szeme kék, mint felettünk a nyári égbolt. — Mikor kezdte meg a munkát? dinéi néni mégis úgy leszek. A óvónőképző intézetben végez­tem. Rengeteget tanultunk, ko­rábban sokkal „egyszerúbb- dolgozom nek" képzeltem ezt a pályát, megvallom. Laikus Ötödik napja — válaszolja. A várost tanács művelődés- tudja elképzelni, mi-mindent ügyi osztályának tájékoztatá- kell tudni egy képzettjó óvá­sa szerint ő volt az első képe- nőnek az egészségügyi sza- sített óvónő az idén, akt már bolyoktól kezdve a gyermek­szeptember előtt munkába lélektan rejtelmeiig. Én sem állt. Az esküt követő napon hittem eddig, mondom. A csa- lépte át először az óvoda ka- lódás viszont számomra kel- puját, ahol már, mint „igazi" Icmes volt. óvónőt fogadták. A városban Amíg beszél, körülvesz ben­döntöttem, óvónő formaismereti feladatok meg­szar vasi felsőfokú oldásának. — Hiszen ezek már nem is óvodai, inkább Iskolai foglal- kozásoknak felelnek meg. Csak részben. Ugyanis nehezen mindezen Ismeretek megszer­zése az óvodában még inkább a játékon keresztül valósul meg. Az óvodában a gyermek elsősorban játszik és csak az­után, vagy inkább aközben tanul. Nem is veszi észre. E korosztályban ugyanis a gyer­mek unja a „komoly munkát”, a „tanulást”, de játszani sze­— Nehéz feladat volt — ne­vet Anci néni. — Ugyanis mindketten „jó-hangú” kislá­nyok, s mellesleg a „legjobb barátnők”. Hát bizony ilyen „kényes" helyzetbe is kerülhet egy óvó- néni. Ilyenkor csupán a már- már salamoni bölcsesség se­gít. — Azért nem ijedünk meg a „kényes” helyezetektól — bizonygatja még mindig mo­solyogva Janurik Jánosné. Élhisszük neki. Különben fiatal asszony. A férje mezőgazdász- — Elégedett vagyok. A munkámat szeretem és ez a egyébként öten kezdik meg a munkát — öt képesített fia­tal óvónő. nünket egy-egy kisebb csoport rét, az óvodán is múlik, hogy legfontosabb. A kis albérleti gyerek. Az óvónéni játszani a játék közben mit tanul meg. — Szeretem a gyerekeket. Sokat voltam gyerekek között dik évesek felügyeletével, szűkebb esaládi körbet„ ed- vetésével. küldi ókét. Halk szóval, még­is valamennyien azonnal en­gedelmeskednek neki. Jelenleg a nagycsoporttal való foglal­kozással bízták meg. öt-hato­ne­Egyik jeladatunk éppen az is­kolára való felkészítés. A gyerekek úgy hívják: Alt­éi néni. Alig pár nap óta van ve­lük és már megszerették. Is­merik, szívesen bújnak hó­dig ü>. Talán «5 szolgáltatta — Nálunk már rendkívül fehér köpenyéhez, hívják jót- az eiső „élményeket", amiért nagy jelentősége van az úgy- szani, vagy éppen segíteni va- megoetszett ez a pálya. Akko- nevezett pedagógiai jellegű lami „probléma” megoldásá­riban persze még inkább csak foglalkozásoknak — beszél ban. Egy kislány például nem­játszani szerettem „ gyerekek- tovább Janurik Jánosne. — A rég azért hívta, hogy döntse kei, én is nemrég léptem at többi között az anyenyelvi ne- el, ö énekel-e jobban, á*3V a gyerekkor határát. Később, velésnek, a mennyiségek, a a barátnőjének, 7suzslkának a középiskola elvégzése után szamok, a tér ismeretének, a van jobb hangja? szobánk is jó egyelőre, s majd csak sikerül a lakást is meg­oldanunk. Fiatalok vagyunk, egyszerre nem lehet mindent. ISMÉT KISLÁNYOK köze­lednek: — Ovónéni, óvónéni — ki­áltják. — Ml a baj’’ — kérdezi. — Semmi, semmi — csívi- 4clnck az - apróságon. — Anci néni nem játszik velünk? — Dehogynem, dehogynem... JJ munkát kívánunk „Anci n ininek”. T. E,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents