Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)

1965-08-11 / 188. szám

2 SÖGftÁn 1965. augusztus lí. szerda Mocskos üzlet W áltét Lipprüdnn egyik cikké, árriély a Newsweek legújabb számában jelent még, különbé élességgel veti ■fel á Fehér Ház vietnami há- bófújának álápvető kérdéseit. Azt mondja, amilyen mérték­ben „amerikai háborúvá vá­lik a vietnami háború”, olyan mértékben válnak szükségessé nagyjelentőségű és távoli ki­hatású döntések. Ámde — ír­ja Lippmam «=■ az alapvető kérdésekre nem lehet vála­szolni anélkül, hogy ne tisz­táznák, kinek van haszna eb­ből a háborúból, mi a tulaj­donképpeni Célja és értelmei Ltppmann úgy véli, igen nehéz erre a kérdésre vála­szolná. De az idézett lap szá­mában, egy másik cikk ■— akarva-akaratlanul — mégis jelel rá. Éhből a cikkből ki­derül, amit más forrásokból is sokan ismernek: az Egye­sült Államok különböző jel­legű hadiipari üzemel a szó szoros értelmében — aratnak. Élőbb csak 700 millió, majd utóbb 2 milliárd, most pedig már egyes szenátorok szerint végül is talán újabb 10 mil­liárd dollár különkiadást emészt fel az amerikaivá ved­lő vietnami háború. Virágzik tehát a mocskos üzlet. A Newsweek megállapítja: egy közönséges M—16 puská­ért 100 dollárt, egy 2,5 ton­nás teherkocsiért 7600 dollárt, egy páncélozott terepjáró gép­kocsiért 28 804 dollárt, egy 105-mm Howitzer típusú ágyúért 101 500 dollárt, egy UH—1B helikopterért 300 000 dollárt és egy F—4B Phantom Jet bombázó repülőgépért 2 millió dollárt fizet az ameri­kai adózó a jenki hadianyag­gyárosoknak. Teljes gőzzel üzemel vala­mennyi hadiipari vállalko­zás. SoronkivEl megrendeltek 700 000 acélsisakot. Tízezer tonna számra a bombát és egyéb lőszeranyagot, öltözéket s ezek között különleges dzsungel-holmikat: cipőt, in­get, stb. Egy modern hadse­reg technikai szükségleteit nem is lehet részletezni — de a végösszeget, amibe kerülnek — ki lehet fejezni. Elúsznak a végtelen mttliők és milliók. Folyik a vér Viet­nam trópusos, nádas, mocsa­ras földjére. Es folyik a dol­lár a hadiipari tőkés trezor­jába. Olyan tény ez, amellyel szemben minden elképzelhető elnöki szavalás a szabadság védelméről, a demokratikus rend biztosításéról és az ame­rikai küldetésről — „presbi­teri” képmutatás, népcsalás, világméretű közönséges ha­zugság. Nos, a tények azt bizonyít­ják, hogy az imperializmus gyűlöletes arca nem változott. (vigyázó) A% amerikai közvélemény rádöbbens áss Egyesült Államok szégyene a vietnami agresszió Vietnámmal kapcsolatban fiyilakozótt Johnson elnök, il­letve Rusk külügyminiszter és McNamara hadügyminisz­ter. Igyekeztek megnyugtatni az amerikai közvéleményt „az Egyesült Államok szilárdságá­ról és egyidejű tárgyalási készségről.. Korábban Johnson élnök a Fehér Házban fogadta a sze­nátus 40 tagját, S kétórás tá­jékoztatás során felvázolta előttük a vietnami helyzetet, ismertette velük Washington politikai szándékait. A tájé­koztatásba bekapcsolódott Rusk, McNamara, Taylor, Harriman és Goldberg. A kö­vetkező napokban a képvise-, lőház tagjait fogadják hason­ló célból a Fehér Házban. Johnson elnök sajtóértekez­letén kijelentette, hogy az Egyesült Államok továbbra is Dél-Vietnamban szándékozik maradni, meg akarja fékezni „az északról kiinduló agresz- sziót”, ami Washington politi­kai nyelvére lefordítva VDK elleni bombatámadások foko­zását és a Dél-Vietnami haza­fiak elleni hadműveletek ki- szélesítését jelentik. Johnson elismerte, hogy „Dél-Vietnamban súlyos prob­lémákkal kell szembenézni”, de véleménye szerint az ame­rikai szempontból kedvezőtlen események „jól kiegyensúlyoz­zák egymást”. Azt állította, hogy „sem az országban, sem pedig a törvényhozás házában nincsenek lényeges nézetelté­rések az Egyesült Államok vietnami politikáját illetően”. Miközben Johnsonnak ezek a szavai elhangzottak, a was­hingtoni Capitolium, a kong­resszus háza előtti téren ezer- ötszázan tüntettek a vietna­mi háború folytatása ellen. A tömeg gyűlést akart tartani a Capitolium épületének lép­csőjén, de a rendőrség elzár­ta az utat. Kétszáz személyt őrizetbe vettek. Jobboldali elemek ellentüntetést rendez­tek, becsmérelték a békehar­cosokat, s vörös festéket ön­töttek rájuk. Oakland, Califoi;nia-USA: Sorozatos tüntetések zajlottak le Washingtonban, Califor- rsiában és Indianaban a kormány agresszív vietnami politikája ellen. Képünkön: rendőrök tartóztatják fel a tüntető tömeget egy katonai csapatszállító szerelvény előtt. (Rádiótelefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Cjabb válsággal bonyolódik a görög helyzet Sztefanopulosz visszaadta megbízatását A nép Papandreut követeli Athén Sztefanopulosz, a görög ki­rály által kormányalakításra felkért miniszterelnökjelölt— mint már jélentéttük— pártjának, a Centrum Unió­nak a határozata alapján fel­kereste Konstantin királyt, hogy a megbízást viszaadja. Egyelőre nem lehet tudni, mi lesz az uralkodó kővetkező lépése; a UPI egyik kommen­tárja szerint, ha a parlament­re támaszkodva akar megol­dást találni, akkor el kell for­dulnia a Centrum Uniótól, az ország legnagyobb pártjától. Hétfőn este ismét nagysza­bású tüntetések voltak Pa­pandreu mellett Athénban és Szalonikiban. A görög főváros központjában tízezres tömeg vonult fel az utcákon, jelsza­vakat kiáltozva a királyi csa­lád és főleg Frederika anya­királynő ellen, akinek az or­szágból való távozását köve­telték. A tüntetők az egyetem közelében gyülekeztek, majd a város központja felé tartottak, onnan a királyi palota irányá­ba akarták befordulni, de á rendőrségi hangszórók figyel­meztetésére az útirányt meg­változtatták és békés menet­ben vonultak végig a Venize- lösz sugárúton. Hírügynöksé­gek megállapítása szerint jú­lius 23-a óta ez volt a legna­gyobb tüntetés Papandreu mellett. Incidensekre vagy a rendőrség közbelépésére nem kérült sor. A Centrum Unió ifjúsági csoportjának egy szó­vivője kijelentette, hogy mos­tantól kezdve minden este tüntetni fognak Athénban, „amíg csak nem teljesül a nép akarata”. Szalonikiban mintegy két­ezer tüntető követelte, hogy Görögországban tartsanak népszavazást. Mint az AFP jelenti, Pa­pandreu országjáró körútra akar indulni, hogy a lakosság­nak megmagyarázza a jelenlé? gi politikai válság okalt. Felrobbant Titán üzemanyaga — 50 halott Arkansas, (UPI) Súlyos szerencsétlenség tör­tént hétfőn egy amerikai raké- takisérleti telepen az Arkan­sas állambeli Searcyben. Egy Titán-3. tipusú rakéta 48 mé­ter mély kilövőhelyén délután háromkor (magyar idő: este tíz) kisebb tűz keletkezett, majd fülsiketítő robbanás hal­latszott és lángoszlop tört a magasba az aknából, amely­ben körülbelül 50 katonai és polgári személy dolgozott a rakéta tökéletesítésén. A munkások és mérnökök az akna felső „emeleteinek” egyikében tartózkodtak, s het­venöt tonna súlyú, flektromos szerkezettel nyitódó-csukódó ajtó választotta el őket a kül­világtól. tekintettel a kilövő­helyen felhalmozott, rendkí­vül nagy mennyiségű nyers­olajra és arra a körülményre, hogy a Titán-3 nukleáris rob­banófejjel szerelt rakéta. Bár vizsgálati eredmény egyelőre nem áll rendelkezés­re, feltehető, hogy a csapoaj- tó elektromos szerkezete okozott rövidzárlatot. maid tüzet, amely végül a föld alatt gyújtotta be a rakéta üzemanyagát. Hivatalos köz­lés szerint a szerelés előtt a rakétáról eltávolították a nuk­leáris robbanófejet, az atom­robbanás veszélye tehát — állítólag — nem állt és nem áll fenn a támaszponton. Johnsont tájékoztatták az eseményről. Az elnök azonnali és beható vizsgálatot rendelt el. A legfrissebb jelentések szerint a rakéta-öngyulladás halálos áldozatainak szama kedd reggelre 19-re emelke­dett. 29 munkás, illetve szak­értő. az izzó aknában rekedt, és életükről szintén lemond­tak. bár holttestüket még nem hozták felszínre. Sólyom Jóxaefi SOY CUBS Anya, szerelmes nő szeretne lenni csupán — Tudom nem könnyű ma­guknak megérteni minket — mondotta ezen az esti beszél­getésen Siomara. — A Kubaba érkező külföldieknek furcsa lehet látni, hogy egy egész nép fegyverben áll. A mi forradal­munk azonban élet-halálharc elé került, a sorsunk hozta a törvényt: Patrios muerte! Ha­za vagy halál! Nem volt más választásunk. Ezért fogott fegyvert férfi és asszony, öreg és fiatal. Higgye el, hogy mi mindenre felkészültünk itt Kubában. Egy egész nép állt készen a végső győzelemre, vagy a hősi halálra. Most bí­zunk abban, hogy nem a fegyveres harc, hanem a bé­kés építő munka korszaka kö­vetkezik. Ne higgye azonban, hogy ez könnyű korszak lesz. Az emberek, akik tegnap bát­ran szegezték volna mellüket a legveszedelmesebb. legva­dabb golyózápornak, meg kell, hogy szokják a gondolatot — a szabadságharcot, forradal­munk ügyét úgy szolgálhatják V. legjobban, ha kitartóan tanul­nak, naponta nyolc órán át dolgoznak. Milicistának lenni ez egyre inkább nálunk azt je­lenti, hogy jó munkásnak len­ni. Épp úgy megköveteli tő­lünk ezt a becsület, mint, ha kell, fegyverrel 1 helytállni. Szürkébb, de elégedettebb hétköznapok várnak ránk; a munka, az építés, a csende­sebb örömök, az egyre job­ban kibontakozó jólét napja. Siomara nem tartja magát hősnek és legszívesebben úgy élne, mint Budapesten, vagy Prágában az asszonyok. Estén­ként boldogan sietne haza munka után családjához, fér­jéhez, színházba, táncolni jár­na, és szeretne szépen, csino­san öltözködni, mint bárme­lyik másik fiatal nő. Férje azonban távoli Idegenben él, s munka után ma még nem a családjához siet, hanem szol­gálatba, őrt állni. Ilyenkor nem estélyi ruhát ölt, mint a színházba igyekvő asszo­nyok. hanem a zöld zsávoly, milicista egyenruhát. Panasz nem hagyja el az ajkát, vál­lalja sorsát, mint s többi ku­bai nő. Nem vágyik kitünte­tésekre és arra sem, hogy hős legyen. Néha arról ábrándo­zik, hogy férje visszatér hozzá, s a kis Siomarával együtt sé­tálnak a havannai tengerpar­ton. Asszony, aki boldogságra vágyik. A Banditák Elleni Harc Divixió Trinidad, a Las Villas pro­vincia központja. Csendes, ál­mos hangulatú, vidéki kisvá­ros. Utcasorokat alkotnak az ódon, spanyol ízlés szerint épült, földszintes és egyeme­letes cifra díszítésű házak. A legfőbb ékessége mindegyik­nek a tágas, virágokkal díszí­tett erkély. Mintha Spanyol- ország, vagy Olaszország va­lamelyik külvárosában len­nénk; ingek, lepedők szárad­nak az utca felett kifeszített köteleken. S amikor lebukik a nap, enyhül a perzselő for­róság. a messzi tengerek felől a hullámok hátán frissítő szél érkezik, az emberek kiülnek a kapu elé, beszélgetnek, ki- sebb-nagyobb csoportokba ve­rődnek, tárgyalják a nap egy­szerű, szokásos eseményeit. A borbély is az utcára húzza székét, dús habot, pamacsol a vendég arcára, de azért oda figyel a beszélgetőkre és bele­szól a társalgásba. A vendége is résztvesz a vitában — ha a borotva nem éppen a szája körül jár. Néhány lépéssel arrébb pe­dig úgy érezhetjük, mintha egy mexikói film elevenedne fel előttünk. Sovány, rövid lá­bú lovacskán, dúsan cifrázott, magas nyeregben kockás inges, széles karimájú somberót vi­selő fiatal legény érkezik. Egykedvű arccal rázatja ma­gát a nyugodtan kocogó pari­pán, szájszegletében hosszú szivar. Néhány pillanattal ké­sőbb ugyanilyen kockás inges, sombreros legény tűnik fel — hangosan pöfögő, piros színű csehszlovák Zetor nyergében. Az utcán trécselő társaság fel sem figyel rájuk, megszokott látvány itt a lovas tehenész és a traktoros is. A kis várost dzsungelek ve­szik körül, az utolsó házak után áthatolhatatlan őserdő következik. Keskeny földül fut az erdőbe, s az egyik ka­nyar mögött sorompó zárja el az utat. Magas, katonai egyen­ruhás négei; férfi igazoltat és kisérőm megmutatja a minisz­tériumi engedélyt. A katona hóllnt: — Parancsoljanak. A Diví­zió parancsnoka már várj^ önöket. Egy lobbands az ég végtelen kékjében... Indul az cllenrakéta.« Moszkva (MTI). „Az utóbbi időben további fontos lépésekkel sikerült fo­koznunk rakétaelhárító rend­szerünk hatékonyságát”, — ír­ja a keddi Krasznaja Zvezda első oldalon közölt fényképes riportjában, amely rövid kísé- rőszüvcggel két különleges fényképet tartalmaz, A riport elmondja, hogy az imperialista hatalmak nagy reményeket fűznek az atomra- kélákhoa, amelyeknek meg­semmisítését igen bonyolult feladatnak tartják. Ugyancsak nagyon bíznak a repülőgépek­ről indított „Levegő-föld” ra­kétákban, amelyek az aktív védelmi eszközök hatókörén kívül válnak el a rakétahordo- zó repülőgéptől. A rakéták elleni védelem két részből áll. Erős rádiólo7 kációs berendezések nagy tá­volságban észreveszik, felis­merik, követik a támadó ra­kéta robbanófejét, majd ráve­zetik az ellenrakétákat. A Krasznaja Zvezda egyik fény­képe a szovjet rakétavédelem­ben rendszeresített célkövető lokátorállomást, a másik ké­pe pedig induló ellenrakétát ábrázol. „Egy lobbanás az égbolt végtelen kékjében — ez a je­le annak, hogy az elfogás si­került. A rakétát rakéta sem­misítette meg”. Külföldi kaleidoszkóp TOKIO: Kedden Tokióban ismét megkezdődtek a polgári léRi- forgalommal kapcsolatos ja­pán-amerikai tárgyalások, amelyek — mint ismeretes — ez év júliusában szakadtak félbe. (TASZSZ) HELSINKI: A kelet-finnország-i Kotka kereskedelmi kikötőben telje­sen megbénult az élet: a ra­kodómunkások hétfő reggel­től sztrájkban állnak, mert a vállalkozók nem hajlandók eleget tenni béremelési köve­telésüknek. A kikötőben je­lenleg 33 hajó vesztegel. AMERICUS: A Georgia-éllambeli Ameri- cus városban — ahol az el­múlt napokban egymást kö­vették a négerek polgár jo­gainak érvényesítését követető tüntetések — mintegy kétszáz néger tüntetett a választójog­ra igényt tartók összeíráséval foglalkozó hivatal előtt, mert annak tisztviselői különböző kifogásokkal lassítják a je­lentkezők felvételét a névsor­ba. (UPI)

Next

/
Thumbnails
Contents