Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)
1965-08-08 / 186. szám
joéw augusztusi 8. vasárnapi VÖGRÍO q András Endre Hajnali vallomás Az éjjelek mind visszahoznak téged, izzó paiázs a múlt, amelytől égek és égsz velem, ahogyan sose tudtál, kibontva dús erőd és gyengeséged. A múlt sebei teáltalad fájnak, a te hevedtől szomjasak a szájak, te eredet és végső példa voltál és minden másban a hiányod fáj csak. Felőlünk fölső törvény keze intett, gőgös erő vágta szét kezeinket, fölöttünk ércként állt a szürkeálmú közömbös isten s árama keringett. S kering ma is. Es vagyunk mozdulatlan kövült erők, sokrétű változatban, gránithasábok értő s érző tornya; szabott rendként mélyült közénk a katlan. Az éj hajója visszaringat téged, kibontod dús erőd és gyengeséged, s a józan nappalok sovány falán túl, csak te voltál és te maradsz a lényeg. F. TÓTH BÉLA Változások Csak az tudja, ki messziről néha-néha még hazatér — az új varázsát elnyűvi a megszokás, a rút veszély —, hogy mennyi-mennyi változás tündököl, villan szerteszét, S díszíti boldog ékesen a város színes köntösét... Rom ház meredt itt cs a tér csupasz köveit szórta szét, piacnapokon — csúf virág — kinyílt rajta a sok szemét Ez volt hajdan a feltörd és büszke új falak helyén, a téren, melyet fű derít s ahol füzérben ring a fény. Ahol a tükrös kirakat csábítgatóan int felénk, s kínálja forrón buggyanó, pezsdítő „fekete levét”— s mi a nagy ablakok mögül — hej, mit is szólnál nagyapám! unottan bámulunk a szép, száguldó gépcsodák után. MINEK MA KONFERÁLNI. Azelőtt kellett. Azelőtt ki Se mertük nyitni a szánkat, örültünk, ha akadt egy- konferanszié ,aki helyettünk is kinyitotta egy kicsit. De ma? Mindenkinek jár a szája reggeltől estig. Minek itt konferálni ? Régen csak hallgattunk, és mindenkire sandán néztünk, bizalmatlanul, és ha valaki visszanézett ugyanígy, ráfogtuk, hogy reakciós. Ma? Fő a bizalom. Már a reakciós sem reakciós többé, csak... vannak még fenntartásai. És jó szakember! A tolvaj sem tolvaj már, csak... megtévedt. Mindig azt hallotta: „Tied a gyár, tied a gyár!” gondolta: a salát gyára, vigye haza... hazavitte. Nálunk már a házastársak is bíznak egymásban. A szomszédunkban lakik például egy asszony, akinek 25 évi házasság után mostanában kezd kimaradozni a férje. Maga ezt tűri? — kérdeztem tőle. Hát mit tudok csinálni? — felelte az asszony. — És mit tud a férjem csinálni? Fő a bizalom. És a nyugi. MI MÁR MEGBÍZUNK az emberekben. Mindenkiben. Még a becsületesekben is. Rájuk bízzuk a gyárakat, a gazdaságokat, milliókat, mindent! Csak egyet nem bízunk rájuk. A liftet. Az országot elvezethetik. Na bumm! De a liftet? Észnél legyünk, emberek! Egyébként: fő a bizalom és a nyugi. Mert nálunk nyuai van. Hiába, no, jól mennek a dolgok. Haladunk. Fejlődünk. És mennyi minden épül nálunk! És mióta? És meddig? De nyugi, nyugi, majd kialakul. Hát kevés a munkaerő. .. No persze, nem úgy kevés, hogy nincs, hanem ügy kevés, hogy. .. Van itt elég mérnök, építész, pedagógus, agronómus, csak egyetem után mást csinál átmenetileg. .. tíz-iúsz évig.. De nyugi. Ami eltűnik, r.z előkerül. Egy időben eltűntek a külföldi rokonok is. Senkinek sem volt Nyugaton rokona évekig. És most? Hány csomagot küldenek a nemlétező tantik? Komlós János MAJD KIALAKUL Mert rokon nem vész el, C6ak átalakul. Az egyikből Volkswagen lesz, a másikból IKKA-csomag. Ezt persze sokan ellenzik. Emlékszem, nagy vita folyt nálunk a kispolgári hóbortoktól. Hogy vannak, akik az öreganyjukat is eladnák egy mosógépért. Ami csakugyan képtelenség. Ha eladják a nagymamát, ki fog a gyerekekre vigyázni? AZ ÍRÓK IS azt hajtogatják, hogy vigyázzunk, ne legyen frizsider szocializmus. És igazuk van elvileg. No, ae nyugi! Hát lehet nálunk frizsidert kapni7 Vannak még problémák persze. Egyes helyeken protekció nélkül meg sem lenet mozdulni. De nyugi. Kis ország vagyunk. Kinek nincs nálunk protekciója? Korrupció is akad. Van még olyan hely, ahol pénz nélkül semmit sem lehet elinézni. No de nyugi! Vannak helyek, ahol pénzzel sem lehet semmit elinézni! Gyenge a futball is. Egyesek kifogásolják, .minek annyi futballcsapat nálunk. Mert a Vasas, az rendben van, annak van egy stabil tábora. A Fradi, hát annak is szurkol néhány ember, kétségtelen. De minek a többi?—teszik fel a kérdést. És mit felelünk? Nyugi, nyugi. Gólt nem rúgnak be a csapatok, ez igaz. De hány edzőt rúgnak ki! Nyugi, nyugi, majd kialakul — ez a jelszó nálunk. És nem indokolatlan. Jól megy sorunk. Olyan jól élünk, mint régen a maszekok. És hogyan fogunk élni? Ahogyan ma élnek a maszekok. Nálunk nyugi van. Itt nem inzgul, nem csodálkozik senki. Újságot is csak azért veszünk, hogy megnézzük, benne van-e már. amit úgyis tud mindenki Nincs benne ma? Benne lesz jövőre. Nyugi. nyugi. A gyerekek sem csodálkoznak, ha szerelmes filmeket mutatunk nekik. Hogy születik a gyerek, azt minden gyerek tudja nálunk. De hogyan nem születik? Azt majd később ... nyugi. Itt nem csodálkozik senki. Csak a nők néznek ránk nagy, csodálkozó szemmel. De az festve van, nem kell bedőlni. Hát erről van szó. Itt rendben mennek a dolgok, itt mindenről lehet beszélni, fő a bizalom és fő a nyugi... Minek ide konferanszié? Mit mondhat itt egy konferanszié? Semmit. ÉS VANNAK ugyan még problémák, de akkor is mi újat mondhatna a konferanszié? Semmit. Ha csak azt nem. hogy. .. nyugi, nyugi, majd kialakul! Farkas András rajza \ ■n^agaAzkűdúu K andi sugárkéve settenkedett be az albérleti szoba ablakán. Lassan végigosont a kopott bútorokon, végigsimította az alvó lányt, rácsókolt a keskeny, dacosan összezárt szájára, megcsiklandozta fitos orrát, végül megült két lezárt szemén. A lány megrezzent, fordult volna az oldalára ,de élesen reccsent az ágy — felébredt, az ablakhoz szaladt, kétkézzel kapott a sárgaréz kilincs után, szélesre tárta a két üvegszárnyat és félig kihajolva tekintett körül odalent az utcán. — Csao, Éva! Jössz már? Csak a kezével intett visz- sza: várj! Végigosont az előszobán .berobbant a fürdőszoba ajtaján s magára zárta. Leengedte a két vékony pántot, s derékig a csap alá hajolt. A hideg víz szinte égette a testét, aprókat sikongatott, majd erősen le- dőrzsölte víztől csillogó bőrét a durva lenvászonnal. Perc, s már a fekete blúzt kapta magára, hozzá a rövid, libbenő szoknyát. Gyorsan fé- sülködött — sikertelen kísérlet ,hogy valamiféle frizurát formáljon rövid, bozontos fürtjeiből — lecsapta a fésűt, és megrázta a fejét. Ez csodálatos módon használt. A rakoncátlan tincsek elrendeződtek. A címkés sporttáskát már este elkészítette ... Megtorpant. Mosolygó ajka lebiggyent, zöldeskék szeme összeszűkült. A táska alatt a félig nyitott ler’él... Péter még nem tudja. — Csakhogy! szaladt ki az elégedetlenség a fiú száján köszönés helyett. Duzzogva tekintett rá, majd hirtelen elfordította a fejét. — Na, — karolt bele Péter. — Ezt csak úgy mondtam. Az egész női nemnek címezve. — Gyere, itt a busz! — riasztotta a fiú sürgető hangja. A fiú gondtalanul fecsegett. Mindenről, ami éppen az eszébe jutott Elgondolkozó arccal hallgatta. Időnként intett a fejével, jelezve, hogy figyel a beszédre, de valójában egészen másutt jártak gondolatai. Jobb lett volna el sem jönni. Elválni búcsú nélkül. Ügy talán könnyebb felejteni. Felejteni, de miért? Miért éppen Őt nem? A busz csikorogva fékezett. — Gyeye már! — sürgette Péter, s most elősző értetlen arccal tekintett rá. Pénteken — amikor utoljára találkoztak, mert tegnap délutános volt a fiú —, pontosan megbeszélték a kirándulás tervét. Az időt, a helyet. Mindent. Most meg úgy tesz, mintha semmiről sem tudna. Zavartan mentegetőzött: — Elgondolkoztam ... — Jól van, Kócos — karolt bele Péter, és gyengéden megszorította kezét. — Nekivágunk? — bökött fejével a hegynek. — Mehetünk ... Fújtatva kapaszkodtak egyre feljebb. Jó volt. Ilyenkor nincs beszéd nem kell figyelni a szóra. Csak a meredek útra és a kövekre, amelyek imbolyognak a talpuk alatt. Miért is jött el? A vonat már félúton járna vele. Pénteken még minden Olyan szép volt. A holnap. A vasárnap ígérete. Egész élete. És Pataki Pál Vasárnap délelőtt most? Mi maradt belőle? Mindennek a levél az oka. Tizenöt kemény, hivatalos szó. Ha csak holnap érkezett volna ... ma még boldog lenne . Már túljutottak a csúcson, körülöttük harsogóan zöld volt a fű, a levegő meleg, illata az érett gyümölcsök szagára emlékeztette. Régi ismerős izeket érzett a szájában, ilyen illata van a határnak odahaza. — Itt leülhetnének — szólt a fiú, s válaszra sem várva letelepedett, csak aztán húzta maga mellé. — Mi van veled? — nézett rá kérdőn a fiú, amikor végre lehuppant melléje. — Semmi... — rázta a fejét, de a sírás már a torkát kaparta. — Valami bánt! — erős- ködött Péter és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. — Hagyjál! — s elfordult. — Ide figyelj, Kócos! — dühösködött a fiú. — Ha most azonnal nem mondod meg, mi bánt, biz’isten ... — s folytatás helyett rópaskoli gyendéden. Máskor is megtette, játékból, kedveskedve, s nevettek rajta mindketten. Most azonban ... Szemét elfutotta a könny, testét rázta a zokogás. — Kócos ... no... — simogatta Péter a haját. Meg kell mondani az igazat. Hadd tudja meg. Mindent. A levelet és azt is, hogy holnap már messze lesz. Ez a búcsú. Az utolsó találkozás. Beletúrt a táskába, előhúzta a gyűrött levelet és a fiú kezébe nyomta. Az majd mindent megmagyaráz. Nem nézett rá, mikor kibontotta. Nem akarta látni az arcát. Ügy akarta megőrizni emlékeztében, ahogyan először látta. Tavasszal, egy dobsinai kiránduláson ismerkedtek meg. Rövidre nyírt haj, magas homlok, egyenes orr, akaratosan előreugró, enyhén elrajzolt áll. S a szeme ... ahogy néz... A levél zizzenve hullt a földre. A szellő belekapaszkodott, sodorta tovább. Egyikük sem nyúlt utána. — Most mi lesz? — törte meg Péter a csendet. — Hazamegyek — mondta inkább csak magának. — Nem, ez nem lehet igaz1' — tiltakozott a fiú, és erősen átkarolta, mintha azzal visszatartaná. Nem válaszolt. Mit is mondhatott volna. Nem kell az egyetemen. Elutasították. Hiába a jeles érettségi. Hiába a gyermekkori vágy: orvos lesz ... Majd jövőre, biztatták a levélben. Jövőre ... — arcára gúnyos grimasz rajzolódik. És addig? Temetkezzék el otthon, a faluban? Itt mihez kezdene? A fiún kívül senki ismerőse. Egyedül kilincselje végig a kórházakat? Akkor már inkább haza... Hogy sok a jelentkező? Még a kitűnőek mindegyikére sem kerülhet sor. A gyakorlóév többét nyomott a latban, mint a jeles érettségi. — Hazamegyek — ismételte tompán, s a hangja remegett — Nem engedlek* — ölelte szorosabban Péter, és csá- kolta az arcát, a száját. Visszakanyarodott gondolatban oda, ahonnan kiindult. — Nem hagyhatsz itt! — súgta Péter rekedten. — Maradnod kell! Maradni? Miért? A szerelem önmagában kevés. Mit csinálna itt? Gyárba ejmehetne, de a gyár nem kórház. Nem visz közelebb az egyetemhez. És otthon? A falunak mindössze egy orvosa van. Az öreg Jozsó doktor. Ha beállhatna hozzá segíteni ... Feje alatt zörrent a haraszt Az ég a fák csúcsaira szúrva. Kék. Zöld. Zöldeskék Mintha forogna vele a világ A fák csúcsa harsogó kék Az ég sötétzöld, mint a fákon a levél. A fejéhez kapott. Szédül. — Eressz! Két kezét Péter mellének feszítette. Nem is a teste tiltakozott Valami ott belül nem engedi. Talán egy régi álom? Nem így képzelte el az elsőt. Re- ménytvesztetten ? — Kócos ... meglásd, akkor visszatérsz . <,. akkor nem lesz erőd, hogy itt hagyj... akkor visszahúz a szíved és a tested ... Már nem védekezett, csak szoborrá merevedett teste. Nem lehetett még egyszer megcsókolni. A fiú elengedte és dühösen krákogott: — Buta liba ... Felállt, leverte a ruhájára tapadt leveleket, s keserű arccal nézett végig önmagán. Mivé vált a nagyszerűnek hitt szerelem. Máris. Pedig még itt van. Még nem vitte el a vonat. Kár volt. Szebbnek, tartó- sabbnak hitte a szerelmüket. Valamit megsejtett: a szerelem is olyan, mint a barátság. Mindent szabad, csak próbára tenni nem. Miért is jött? Látni akarta még egyszer? Csodát remélt? Nem gondolta, hogy ez lesz a vége. Akkor mi? Csakugyan, mit remélt? Rándított egyet a vállán. Vége. Majd elmúlik. Akár a nyár. Megborzongott. Testén végigszaladt a hideg. A nap melegen tűzött. Fázott. Felvette a táskát és a karjára fűzte. Lassú léptekkel indult, mint aki várja, hogy visszahívják. Péter nem mozdult. Ült mereven, magábaroskadt. Mint akire rászakadt az ég. U ndorodva rúgott egy kavicsba. Az nekilendült a lejtőnek , nyomában zörgött a levél, a földre hullott száraz ág. Aztán az is elhalt. Csend lett. Idegesítő csend. Gyorsabban kapkodta a lábát, majd nekilódult. Bokrok cibálták röppenő szoknyáját, karc-os veszsző k csapkodták meztelen lábszárát. Nem bánta. A fájdalom enyhítette a bánatot, s ha kicsordult a könnye, csak az égető karcolások miatt. J,
