Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)

1965-08-08 / 186. szám

4 NÓGRÄD T?X?S. augusztus. 8. vásárnál*. A „fenn44 és a „fent44 helyes használata Egyik kisvárosunk szép nagy parkjának közepén kel­lemes melegvízű strand talál­ható. A nyugati kabinsor előtt — a bolgár Aranypartra emlékeztetőén — hatalmas, színes napernyők hívogatnak. A honfoglalásra készülőket azonban szigorú tábla tartóz tatja fel a következő felírás­sal: „A Háziipari Szövetkezet dolgozói számára f ént tar­tott tárgyak használata ti­los!” Elmélkedni kezdtem. Szó­val ezeknek a tárgyaknak a használata tilos. De akkor mi­re valók egyáltalán? Naper­nyő asztal, szék? Ezek két­ségkívül használati tárgyak, csak éppen nem használhatók. De akkor miért vannak itt? Talán most festették volna be őket? Míg én töprengek, néhány ember nyugodtan az ernyők alá települ. Érdeklődésemre kedvesen közük, hogy rájuk a tila­lom nem vonatkozik, mert ők éppen a szövetkezet dolgozói. Tehát csupán a megfogal­mazással van baj. Valahogy így kellett volna írniuk: A Háziipari Szövetkezet dolgozói számára fenntartott tárgyak! Kevesebb szóból jobban megértettük volna, hogy a kérdéses tárgyak használha­tók, de csak a szövetkezet tagjai használhatják. (Persze másfajta helyes megfogalma­zás is lehetséges.) Azonban más hiba is akad a figyelmeztető feliratban: . .fenttartott tárgyak használata tilos!” Igen, a „fenttartott” szóval valami baj van. Lehet, hogy valamilyen felül (fent) tartott tárgyakról volna szó? Nem, nincs itt semmi rej­tély, csupán egy téves ana­lógia okozta helyesírási hiba. Miből is adódik? A fenn és fent szó valóban Életműve: húszezer ember egészsége «fr. Babies Antal orvosprofesszor akadémikus zószó. Minőkét alak azonos értelemben, azonos mondat­beli szereppel használható. Tetszés szerint fel is cserél­hetjük azokat. Pl: Fenn voltam a havasok­ban. Fent voltam a havasok­ban. Sőt! Mindkét szóban fel­cserélhető az „e” hangzó „ö '- vei is. (A nyáj fönn van a havasi legelőkön. A pásztor kisfia is fönt van.) A fenn, fent, fönn, fönt ha­tározószavak jelentése telje­sen azonos, csak alakjukban (hangsorukban) van eltérés. Mind azt jelenti, hogy vala­ki, vagy valami — valakihez, vagy valamihez (egy mélyeb­ben, alacsonyabban levőhöz) viszonyítva magasaíbban var, (helyezkedik el.) De ezt a határozószót ige- kötőként is használjuk, és ilyenkor leginkább az első alakot — fenn — használ­juk. Ez történik a fenntartott igénél is, amelynek nyolcféle jelentesar.iyalata közül a tár­gyalt helyzetben arra az át vitt érteimére gondolunk mely szerint valaki va.akik számára egy meghatározott helyet (és bizonyos tárgyakat lefoglal r» tart. Ez esetben ugyan szabadot választhat a beszelő a fenn­tartott, vagy fönntartott ala­kok közül de semmiképpen nem helyes, ha a fenttartott, vagy jönltartott va'ozaiot használja. Tehát, ha a fenn (fönn) szót igekötóKént használjuk, nincs helye a fent-föní alaknak.) Csak így helyes: fennakad, fennáll, fennmarad, fennfor­gó, fennhatóság, fennkölt, fenn­héjázó, fér njáró — A Házi­ipari Szövetkezet dolgozói számára lenntartoü tár­gy ak! Az ,,e’ magánhangzók „ő”- vei való cserélgetés azonos, t megengedhető — sőt, kivána tos is lehet, mert fokozza c nyelv zeneiségét . Tóth Imre Magyar tudóst választott nemrég tiszteletbeli tagjává a Szovjetunió Orvostudmányi Akadémiája. Dr. Babies Anni személyében a választás ez­úttal nemcsak egy nemzetkö­zi elismerésnek is örvendő tudósra, hanem a szovjet pép, a szovjet orvosok nagy ba­rátjára esett. Széleskörű tu­dásának, gyógyító késének ugyanis a szovjet emberek kö­zül is sokan köszönhetik egészségüket. Dr. Babaics Antal a. magyar falu gyermeke. A dunántúli Lovászpatonán 1902-ben egy szegény iparoscsaládban tize­dik gyermekként született Szegénységénél csak akarat­ereje volt nágyobb, ez serken­tette tizennyolc iskolai és egyetemi éven át a nehézsé­gek átvészelésére a mindvé­gig eminens tanulót. Diákévei­ben nyaranta, mint aratómur- kás teremtette elő a kenyér­revalót, és a tandíjat, Orvosi diplomáját 1927-ben kapta kézhez. Korábbi vágya mégsem válhatott valóra, nem nevezték ki vidéki körorvos­nak. Díjtalan gyakornok lett csupán az egyik dunántúli me­gye közkórházában. Az akko­ri. úgynevezett jó társaság ér­tékelésében, amint egy lányos háznál a szomszédos szobá­ból kiszűrődő szófoszlányok­ból megtudta: „Csak egy kis kezdő, névtelen orvos.” Már másnap Budapesten ter­mett. A „med.univ.”-ból lett rövidesen sebész, majd uro­lógus. A professzorok jobb­keze, aki a tehetősebb kollé­gáktól átvállalt éjszakai ügye­leteket tanulással töltötte, a nagyviziteken viszont vala­mennyi béteg kórtörténetet emlékezetből referálta. De a legnagyobbak mellett gyógyít­hatott, Bálint Dezső a belgyó­gyász, Ádám Lajos a sebesz és Illyés Géza az urológus voltak a mesterei. Első ízben magántanárként, harmincnyolc évesen lett a budapesti Orvostudományi Egyetem urológiai klinikájá­nak megbízott vezetője. Tan­székvezető professzorrá végül- is mást nevezetek ki. az ak­kor hivatalba lépő kultuszmi­niszter háziorvosát, őt a hon­védkórházba helyezték át, kárpótlásul a sérelemért, tar­talékos főtiszti rendfokozattal. Ebben az időben kapcsolódott be az ellenállási mozgalom­ba. A gyanún felül álló ma­gasrangú katonaorvos lakása menedéke volt a kommunista párt illegalitásban élő vezetői­nek. A felszabadulás után a nyugatra távozott klinikave­zető helyett ő foglalta el a professzori széket, éppen most húsz esztendeje. Pályafutása során eddig né­hány híján húszezer műtétet végzett, és ennél is több em­bernek adta vissza egészségét, klinikáján a kutató és gya­korlóurológusok új nemzedé­két nevelte fel, tudományos tevékenységével a vesepato- fiziológia trületén maradandót alkotatt. Elsőnek bizonyítot­ta be: a vese elzáródása ese­tén is — tovább működik, a műtét céljául tehát nem az el­távolítást, hanem az elzáró­dás sebészetileg megvalósít­ható feloldását kell tekinteni. Ennek megfelelően a vesében j nyirok-keringés kimutatásá­nak eredeti módszerét dol­gozta ki. Ugyancsak úttörő erdeményt ért el az uréter emocionális ingerekre való reagálásának kimutatásával embereken, ehhez az észlelő íotoelektromos műszert is ma­ga szerkesztette. Hat monog- láfiája a veseürítő rendszer mechanizmusát, a vese ideg­rendszerének patofiziológiáját es műtétéit, egyes vesemegbe­tegedések elméleti és klini­kai képeit, a gennyes vese­gyulladást és a zsákvesét tár­gyalják. A Magyar Tudományos Akadémia 1949-ben levelező tagjává választotta, 1950-ben akadémikusnak nyilvánította, jelenleg az elnökség tagja, az orvosi osztály titkára. Mun­kásságáért 1954-ben Kossuth- díjat kapott. Elismerésének nemzetközi megnyilvánulásia: a Nemzetközi Urológiai Tár­saság elnökségének tagja, a Szovjetunió Sebészeti Társa­sága ,az olasz, valamint a Ro­mán Urológiai Társaság, a csehszlovákiai Purkyné Tár­saság tiszteletbeli tagja. A közéletben is tevékeny szere­pet játszik: országgyűlési kép­viselő .és az Orvosszakszerve­zet elnöke. Szabad óráit olvasmányai, a természettudományi, föld­rajzi leírások és madarai kö­zött osztja meg. Kertjében telente félszáznál is több ger­le, rigó, cinke talál otthonra, eleségre. Szenvedélye csak egy van: balatoni horgászta­nyáján, várva a jószerencsét, áztatni a zsinórt. Horgászként már „diplomáciai” megbíza­tást is teljesített. A magyar és a szovjet horgászok szö­vetségei között egyik moszk­vai útján ő teremtette meg a hivatalos azóta is harmonikus kapcsolatot. Kovács György azonos jelentésű helyhatáro­Hajnal Az erdő aranytutaj. Üsznak az éj roppant szálfái keresztül a töltésen. Fekete madár sír a szélben. Fekete madár sír a szélben. Az ég viasz bordáin rügyek ökle dörömböl s a pipacs nap kinő a földből. A pipacs nap kinő a földből szívünknyi Arrarálon és beérleli arcunk ősközösségét a világon. Polner Zoltán A fák között megbúvó csi­nos úrilakot Halász Elemér építette 1896-ban. Tulajdonosa gavallér módon rótta le tisz­teletét az ezeréves Magyaror­szágnak. volt mit a tejbe ap­rítania. Ma már csak igy em­legetik a falubéli emberek a Halász-féle kastélyt. Az úri­lakban a család két leszárma­zott lánya él. A világtól el- vonultan, keserűen... Tőlük alig pár szobányira egy másik vüág, más embe­rek élnek. Huszonnyolcán leltek itt meleg családi fé­szekre. Tíz-tizenhat éves fiúk. Árvák és félárvák, rossz csa­ládi környezetből kiszakított gyermekek. A.z egyik tizenöt éves fiú fején sérülés hosszú nyoma. Apja vágta fejbe fejszével. A másik éhezett, a harmadiknak tizenkét testvére van, anyjuk kilencet otthonba adott közü­lük. Cs. Jancsi állandóan le­velet ír szüleinek. Választ még ■ soha nem kapott. Vádolnak ezek az életsor­sok, s nem tudni mivé lesz­nek. ha a társadalom nem nyújt segítő jobbot. Huszonnyolc gyermek apja A gyermekotthon 1965. feb­ruár 15-én nyílt meg. Igaz­gatója. Bratinka József, eze­lőtt öt évig Varsányban, ti­zenkét évig Nágrádmegyeren tanított. _ Nagy öremmel, tele am­bícióval, tervekkel jöttem ide ^ Arejz aLatí IC Pedig a kezdet nagyon nehéz volt. A szökések napirenden voltak. Éjjel a szobámba ilyen feliratú cédulákat dobál­tak be: „Le az igazgatóval! Verjük meg az igazgatót! Es­te üssük le!” És én azt mondtam nekik: — Ha éreztek magatokban annyi erőt, rajta, majd meg­látjuk ki húzza a rövidebbet. Valahogy nem tudtam komo­lyan venni ezeket a fenyege­tőzéseket. Nem is volt semmi komolyabb incidens, pedig há­rom négy gyerek a javítóin­tézetnek is „díszére” válhatott volna, S ezt V. Jóskának -s köszönhettem, ennek a tizen­hat éves kamaszfiúnak, akit fiamként szerettem, és aki végül mégis a legnagyobb csalódást okozta. Jóska Április 20-án került ide hozzánk, gyöngyösi fiú. Idős szülei elváltak, szabadon nőtt fel, mint a mezei kóró. Be­került egy utcai galeriba, ál­landóan verekedett, betört egy technikumba és egy napközi­otthonba. Igazság szerint ja­vító-nevelő intézetbe kellett volna kerülnie. De én vállal­tam őt. Na, mondom magam­ban, most megmutathatod, hogy mit tudsz. Nem is volt vele semmi baj a megbízá­sokat becsülettel, szolgálat- készen teljesítette. A szívem táját bizsergette az öröm, hogy lám, sikerült egy ifjú éledet megmentenem a társadalom­nak. És van-e nagyobb juta­lom egy pedagógusnak ennél? A nyári szünidőben hazaen­gedtem egy pár hétre az any­jához. Június 20-i levelében Ezt írja: „Kedves igazgató bá­csi! Apám nem volt, apai szeretetet soha nem éreztem, csak az igazgató bácsitól. Ügy érzem, hogy az édesa­pám. Nem akarok visszacsöp­penni a régi galeriba, nem akarok újra éhezni, ezért si­etek vissza.” Mikor visszajött akkor sem volt vele semmi baj. Aztán mégis megszökött. Hogy mi késztette erre? Ügy érzem, mindennek az oka a tíz napos egri úttörő tábo-, rozás. A fiúk nem gyermek- otthoni nevelők kezébe ke­rültek, túl szabadjára enged­ték őket. — Visszatérve az otthonba, flegmán és pimaszul felelhet­tek. Katikát, a fiatal nevelő- nőt is letegezték. Cigarettáz­tak, mivel az egri táborban is lehetett. Meglazult a fe­gyelem, s amitől féltünk, oe- következett: a rossz szellem kiszabadult a palackból. És nemsokára következett a búcsúlevél. „Nem bírom elviselni, mi­lyen szemtelen voltam. Tes­sék nekem megbocsátani. Jós­ka.” Vonatütközőn és autóstoppal utazva nyugatra akart szökni. A rendőrség Székesfehérvárról hozta vissza. És tegnap elvit­ték Egerbe. Betörtek egy óvo­dába, őt gyanúsítják vele. Mi­után elvitték, két napig csak ültem és nem éreztem ma­gam embernek. Húsz év óta vagyok pedagógus, de még ilyen lelki megrázkódtatás nem ért. Vakáció — S hogy mivel töltik a szünidőt? Dolgozgatnak, ját­szanak. A kastély körüli par­kot rendezgetik, eljárnak a tsz-be gyümölcsöt szedni, azonkívül segítenek a járda építésében is, Szeretnek pin- pongozni, focizni, számhábo­rúzni, sakkozni (van, aki en­gem is megver.) Hetente tar­tunk filmvetítést. Van tv-jük, lemezjátszójuk, magnójuk. Akit lehet, pár hétre haza is e ngedünk... Kint a kertben önfeledten játszanak az otthon lakói P. Kálmán pásztói fiú kis­sé félrehúzódottan a többiek­től hegedül: ..Eresz alatt fecs­kefészek ...” Vajon mire gondol? Rozgonyl István Az új kolléga T agadhatalanul van benne valami ünnepélyes, szertar­tásos, amikor egy reggel új arc jelenik meg a mű­helyben, a rajzteremben, a tantestületben, kissé fél­szegen és elfogódottan, s valaki körbekalauzolja: „be­mutatom az új kollégát.. .” Napjainkban átélt percek ezek, most van a „rajzás” ideje — az iskolák befejeztével, némi pihenő után munkába állnak, belépnek az annyiszor emle­getett „életbe” az újak, a pályakezdők. Sportbeli hasonlattal azt mondhatnók, célbaérkezés is, start is egyszerre ez az időszak. Célbaérkezés, mert eszten­dők nehéz munkája, készülődése, vizsgaizgalma végétért, kézben a friss bizonyítvány, s helyesbítve már a személyi igazolvány foglalkozás rovata; eddig az állt ott: tanuló, mostantól pedig: esztergályos, orvos, tanár, mérnök, köz­gazdász, technikus.. . önmagában a célhozérés bizonyos értelemben talán csak személyes ügy az új szakember éle­tében: iskolaideje lejárt, megkezdődik a mindennapi mun­A start viszont a fordítottja ennek. Csak bizonyos ér­telemben személyes ügy, annyiban, hogy az indulónak egyéni sorsa fordult és egyéni érdeke is, hogy a kezdet és a folytatás jó, előremutató legyen. S míg a célbaerésben a nagyobb rész az egyéné — a tisztességes vizsga, az alapos felkészültség megszerzése, az eltökéltség a választott hiva­tásra, a munkahelyvállalás — a start sikerének legfonto­sabb feltételei a közösség szándékában és tetteiben rejle­nek. Éppen fordítva, mint a sportban. Ott az indító csak jelez, s a közönség a cél előtt buzdítja leginkább a ver­senyzőt — itt a kezdet napjaiban legfontosabb a hatékony társadalmi segítőkészség és akarat. Országszerte tízezernyi fiatal startol most. S e fontos napokban gyorsan eldől, hogy a sok kezdő szakember megszereti-e munkahelyét, beilleszkedik-e új környezetébe, eldől, hogy elképzeléseivel, vágyaival, vajon egybevág-e a valóság? Társadalmi érdek, a szó teljes értelmében nem­zeti ügy, hogy erre a sok kédésre pozitív legyen a válasz. S hogy ezért mit lehet tenni, még egyszerűen felsorolni is sok. A fogadtatás és az első feladat, a munkahely megis­mertetése és az első biztató kézfogás, az idősebb társak tanácsa, készsége: mindmegannyi vonzó, vagy — hiánya- hibája — taszító lehet. rdemes egy percre az új ember módján látni, érezni, I j érdemes csak gondolatban is mérlegelni a külőnbsé- g J get, amely a tanulás és a munka felelőssége, az is­kolapad és a műhely, a tervezőiroda, a tanári pul­pitus között van. Az arányok olykor rendkívül nagyok. Sokhelyütt, — például a mezőgazdasági üzemekben — köny- nyen lehet, hogy a pályakezdő, aki tegnap még diák volt, mától kezdve felelős szakember, akitől nyomban sokat vár az őt fogadó közösség. S hogy e várakozásnak megfelel­hessen, nemcsak rajta múlik. Az iskola felkészítette, ott megtanulta szakmája-hivatása minden lényeges tudnivaló­ját. A tudományt azonban az élet, a napi munka részeire, elemeire bontja, a gyakorlat ezernyi fajta követelményé­re a könyvekben nincs mindig konkrét felelet. A tapasz­talat régi és a tudomány új emberének találkozása, azon­nali és kölcsönös megértése segíthet csak át az első buk­tatókon. Sokat tehet a KISZ. sokat minden társadalmi-politi­kai szervezet. Mert a hangsúly nem azon van, hogy új kolléga, hanem azon, hogy új ember érkezett, akinek meg kell könnyíteni a beilleszkedést a többiek közösségébe. Ke­vés kivételtől eltekintve az új szakemberek nem indulnak irreális elképzelésekkel az életnek. Pontosan tudják, hogy évek munkájával, további odaadó tanulással és figyelem­mel kell megszerezniök a tudást kiegészítő gyakorlatot. Azt viszont a társadalomnak, a közösségnek kell felismer­nie, hogy ez sem automatikusan, sem magárahagyottan nem megy. M eghatározó jelentőségük van ezeknek az első napok­nak, ezt nem lehet, nem szabad figyelmen kívül hagyni! Értékes embereket lehet nyerni vagy ugyan­ezt a kincset elpazarolni, mert most sokezer új szakember indul életútján. Közössége, embere válogatja, milyen irányba. Lantos László i

Next

/
Thumbnails
Contents