Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)

1965-08-28 / 202. szám

KÖCRÄD 3 Í9€5 augusztus ?S. szombat. A passiói példa A jól szervezett, folyamatos munka az idén is eredményesnek bizonyult Befejezéshez közeledik a gabonacséplés a pásztói já­rás közös gazdaságaiban. Amikor a napokban a me­gye termelőszövetkezetei vé­geztek az aratas nagv mun­kájával, a pásztói járásban már maguk mögött hagyták a cséplés jelentős részét is. De ötven cséplőgép még min­dig zúg. A cséplőgépek mo­rajával kombájnok dobogása keveredik sok község hatá­rában. A pásztói járás, a mezó- gazdasagi üzemek vezetői, szakemberei egyaránt azt tartják, mindig, de ilyen sze­szélyes, csapadékos nyáron különösen fontos, hogy a ga­bona mielőbb biztos helyre, a magtárba kerüljön Ennek megfelelően szervezték a munkát mindenütt, egyesít­ve a gépek, a fogatok a ter­melőszövetkezeti tagok ere­iét. Már az előkészületek so­rán, de a későbbiekben is számításba vették, a nyári munkát csak akkor tekinthe­tik befejezettnek, ha az ara­tás után zsákokba kerül a mag, a gabonatarlókról le­takarítják a szalmát és ez­után késedelem nélkül mun­kához látnak a szántótrak­torok. Most már Ismeretesek az első számítások, melyek sze­rint a megye termelőszövet­kezetei több mint hatvan- nvolcezer hold gabona ter­mését aratták le, takarítot­ták be az idén. Az arató­gépek, kombájnök és a ter­melőszövetkezeti tagok mun­káját az aratás ideTén. de most is sokszor szakítja fél­Augusztus végét jelzi a nap­tár, s hűvösebb, esős napok is figyelmeztetnék, a nyár vége felé járunk, nemsokára beköszönt az első „ember”-hó- nap, az ősz. Szeptember első napján szerte az országban az iskolákban megszólalnak a szeptemberi csengők, s bené­pesednek a nyáron felújított osztálytermek. Mert mi minden előzi meg a tanév kezdetét? Az iskolák, kollégiumok, di­ákotthonok felújítására idén jelentős összeget költ álla­munk. A megyében is szá­mos helyen zajlott, illetve zaj­lik még ma is a tatarozás. Előfordul: néhány helyen el se készülnek a tanév kezdetére. A balassagyarmati Geisler Eta Leánykollégiumban vi­szont minden rendben. A gondnok, Kovács Gábor- né tájékoztat: — Felkészültünk az új tan­évre időben. Igaz, nálunk nem volt a nyáron sem felújí­tás, sem tatarozás, csupán a szokásos nagytakarítás Miből áll ez? Hát kérem, festés, me­szelés, cserépkályhák felújí­tása, tisztogatása. A „nagytakarításra” körül­belül tízezer forintot költöt­tek. A takarítást tizennyolcán végezték, az úgynevezett „technikai” személyzet. Vala­mennyien a kollégium alkal­mazottai. Bizony, zajlott az élet az 1840-ben későklasszicista stí­lusban épült épület falai kö­zött egész nyáron. De megérte. — Augusztus harmincegye­dikén este már jöhetnek a ta­nulók, a kollégisták. Készen áll fogadásukra az öt háló, a négy tanuló, a két ebédlő, s valamennyi helyiség, az egész kollégium és berendezése. A húsz darab cserépkályha sem füstöl majd a hűvösebb őszi és téli hónapok beköszöntővel. Gondja azért még mindig akad a gondnoknak. Az utol­só simítások ideje ez a pár nap. A „személyzet” dolgozik, s a felügyelet, az irányítás az ő dolga. E napokban kerülnek helyükre a tanulóban az asz­talok és a székek, a hálóban a bútorok, az ebédlőben, illetve a konyhában a „felszerelés” a tányérok. poharak, edények. Az igazgató. Szomszéd Imré- né szabadságon van, nincsen be az eső. A terület nagy részéről, mintegy negyven­ezer holdról így is gépek vágták le a gabonát. A pász­tói járásban azonban ennél is jobban „dolgoztatták” a gépeket. A 15 ezer hold ga­bonáról több mint 11 ezer hold termését aratógépek, kombájnok aratták le. A közös gazdaságokban- a még lábonálló gabona mel­lett mindenütt teljes erővel ®s folyamatosan szervezték meg a hordást és a cséplést. A munkában valamennyi község határában a gépállo­más és a termelőszövetkeze­tek gépei, a fogatok, terme­lőszövetkezeti tagok, család­tagok, ipari munkások is résztvettek. Ez a magyará­zata, hogv Buják. Mátra szől- lős. Cserhátszentiván. Kuta­sd, Bér. ahoi a korábbi évek­ben mindig gondot okozott és hosszú ideig elhúzódott a gabona betakarítása, most az “Isők között fejezte be az aratást. A felszabaduló gépeket a járási operatív bizottság azonnal oda küldte, ahol va­lami hiba csúszott a szövet­kezeti veze+ök korábbi szá­mításába, s nem ment fo­lyamatosan a gabonabetaka­rítás. ígv kapott annakide­jén a’-atógéoet, kombáint az erdőkürti, a szurdokpüspöki és az egvházasdengelegi ter­melőszövetkezet. Az ecsegl cséplőgépet meg amikor az a község határában befelezte a munkát, „elkísérte” Cse­csére a csénlőcsapat is. Ott dolgoznak egészen eddig, míg még itt a négy nevelő serh, ők csak később érkeznek, a konyha vezetője, dr. Szent- györgyi Károlyné is pihen. A gondnok volt-e már szabadsá­gon? — Még nem — mosolyodik el. — jut még Idő arra Is ta­lán. Igen, talán. Hiszen még sok a munka. Például e na­pokban kell elkészíteni a min­dennapi menüt. Egy-egy hétre készül a menü, körülbelül 330 diáknak főzünk. E létszámba a tanulószobásokat is beleszá­mítjuk. Egy napi menü körül­belül 2400 forintba kerül. Kővári M. — Kérem panasz mindig van — mosolyog Kovács Gá- borné, majd komolyra fordít­ja a szót. — A legnagyobb bajunk, hogy már hosszú évek óta egy mosónőnk van. Molnár Lajosné. Nagyon szor­galmas, becsületes asszony, de mind kevésbé bírja a sok munkát. Tizenegy éve dolgo­zik nálunk egyedül ebben a minőségben. Ekkora létszámra mosni nem gyerekjáték. A Patyolatot meg nem vehetjük igénybe, illetve ha igénybe vennénk Is, megbüntetnének bennünket. Rengeteg a szeny- nyes az ebédlők, hálók szeny- nyese. Nem bírja egy ember. Sajnos segítség nem nagyon érkezik sehonnan, pedig már több. helyen is szóvátettük ezt. Az idei létszám 144 lesz. Középiskolás leányok, a két balassagyarmati gimnázium tanulói laknak majd ebben a kollégiumban. — Az értesítés már „ki­ment” —fejezi be a tájékoz­tatást a kollégium gondnoka — Egy tanuló véletlenül nem kapott értesítést, de a testvére, aki szintén nálunk lakik, megkapta a ..behívót”, s különben is a lány szüléi már telefonáltak, s megnyug­tattuk, jöhet ő is. véletlenül maradt el a „behívó”. A gondnok egész nyáron dolgozott azért, hogy aki jön, ha megkésve is, tiszta, barát­ságos otthonra leljen e falak között egész tanévben. S 6 a „nagytakarítást" fejezte be addig, míg sokan, tanárok, tanulók pihentek, mielőtt az értesítés „kiment”. a szomszédoknak el nem fogy a csepelnivalójuk A munka valamennyi ter­melőszövetkezetben megfele­lően halad, A járási tanács mezőgazdasági osztályán ka­pott tájékoztatás szerint ed­dig már 11—12 ez^r hold­ról lehordták a gabonake­reszteket és jó tizenkétezer hold termését már elcsépel­ték a kombájnok és a csép­lőgépek. A napokban már száz traktor is munkához látott a szövetkezeti földeken. Hatvan gépen az esti órákban friss, pihent emberek váltják a ve­zetőket. s kezdődik a máso­dik műszak. Azokról a gabo­natáblákról, amelyeken az aratógépek, kombájnok befe­jezték a munkát, lehúzzák a szalmát, s a szántótraktorok nyomán szaporodik a baráz­da. Eddig mintegy ötezer hold tarlót szántottak meg a gépállomás és a termelőszö­vetkezetek erőgépei. A munka üteme úgy lett gyorsabb, ahogy felszabadultak az ara­tógépkezelők, kombájnosok. Hiszen szakképzett traktoro­soknak nincsenek bőviben a pásztói járásban sem. Az idő pedig sürget, a hónapok mú­lásával a tennivalók nem fogynak. Az ősszél, pontosan úgy, mint tavaly, körülbelül tizennégyezer holdon vetnek árpát és búzát a közös gazda­ságok. A jól szervezett, folyamatos munka a múlt évben is eredményt hozott. A járás kö­zös gazdaságai, az országban elsőként végeztek a gabona­betakarítás nagy munkájával. A munkaszervezés tavaly jól bevált gyakorlatát követték az idén is a pásztói járásban, s az eredmények most is fi­gyelemreméltóak. A megyei átlagnál jobb volt a gépi munka aránya az aratásban. A pásztói szövetkezetekben használták ki legjobban a kombájnok erejét gyorsan, jól dolgoztak a gépek. De kö­vetésre méltó a pásztóiak pél­dája a szántásban is. A megyében elsőként, a pásztói járás termelőszövetke­zetei teljesítették éves ke­nyérgabona értékesítési ter­vüket. Különösen az ecsegl Béke Termelőszövetkezet je­leskedett ebben. Mind a há­rom gazdaság lényegesen több gabonát szállított az átvevő­helyre, mint amennyire an­nakidején értékesítési szerző­dést kötöttek. Vincze Istvánná Azt mondjuk: „Nincs semmi új a nap alatt”, s nap mint nap összehasonlítunk mégis dolgokat. Megjegyezzük: ez volt régen és ez van ma. A tegnap és a ma közti különb­ség természetesen nemcsak a „külső világ” dolgainak vál­tozásával mérhető le, ám a „tanulság” levonása talán se­gítségükkel a legegyszerűbb, De minek? Valóban, néha „nem sok ér­telmét" látjuk az efféle hason- litgatásoknak, a „múlt hány- torgatásának”, s csupán „érde­kességként ” emlegetjük a ré­gi világot, s emberének szo­kásait. Hiszen különben is tudjuk: más a világ, mint ré­gen! Néha elég is ez tanulságnak1 Fenti gondolatok elmondásá­ra egy Balassagyarmaton tör­tént múzeum-látogatás kész­tetett. — A XVIII. század végén és a XIX. század elején per­sze roppant egyszerű volt a ház belseje — mondotta a Pa­lóc Múzeumban Zólyomi Jó­zsef igazgató. — Körben vol­tak a lócák, volt aztán egy kecskelábú asztal és tornyos faágyak. Mindez látható az udvarunkon lévő palóc-ház­ban. Milyen is ez a palóc-ház? A tetőn zsupp-fedél, a fala. pad­lója döngölt agyag, az ablaka kicsi, i a „berendezése” . va­Mielőtt az értesítés „kiment” Tanév előtt a Geisler Eta Leánykollégiumban a Néhány szó írj 1945 előtt a megyét átfogó képzőművé­szeti tevékenység nem folyt. Éltek itt festők: Glatz Oszkár Bujákon, Fajt Frigyes, Bátki, Bohakovics Salgótarjánban, de tevékenységük inkább öncélú, a megélhetés, illetve ezen túl az alkotó kedv kielégítése je­gyében folyt. Ez természetes is, hiszen az akkori idők gazda- sagi-politikai és kulturális vo­nalvezetése nem kívánta a széles tömegek esztétikai ige­nyenek tudatos ébresztését, ki­elégítését. Az, mint a vadhaj­tás nőtt, és a kereskedelmi ér­dekek szülte vásári Ízléstelen­ség befolyására egyre romlott, veszítve ősi, generációk ter­melte ösztönösségéből. A felszabadulás után, mint mindenütt másutt, megyénk­ben is történtek kísérletek a képzőművészeti élet szervezett formába való összefogására, a népművelés szolgálatába ál­lítására. A Bányász Szakszer­vezet keretén belül Bónako- vács Károly vezetésével Bag- lyasalján képzőművész kör létesül, ahol a tehetséges fia­talok már megfelelő képzőmű­vészeti nevelést kapnak. A kör tevékenysége túlnő a város határán. Levelező formában a körhöz kapcsolódtak azok a képzőművészettel kedvtelés­ből foglalkozó egyének, akik eddig minden irányítás nél­kül, magukra utalva hódoltak a képzőművészetnek, alkottak a maguk módján. Első kiállí­tásukat az ötvenes évek felé­ben rendezik meg a Megyei Tanács épületében. Mai szem­mel talán megmosolyogjuk ezt a próbálkozást, pedig nem volt haszontalan, mert előké­szítette és lehetővé tette ké­sőbb a megyei képzőművésze­ti csoport életrehívását 1956- ban, amikoris a rajz-pedagó­gusok a tehetséges, öhtevé- keny, valamint az igen kisszá­mú hivatásos művészekből 12 tagot számláló csoport alakul. Ez a társulás lesz magja a magyét átfogó képzőművésze­ti életnek. Egészséges fejlődé­sének bizonyítéka, hogy a rö­vid Idő alatt megtett út ered­ményeiben a tradícióval ren­delkező megyék szintjére emete Nógrád képzőművésze­tét. A csoport nem zárkózik be. Évente két alkalommal Qíídamk lóban a fentiekből tevődik össze. — Az asztal tölgyfából, az ágyak fenyőfából készültek. Egész Nógrád arról volt ne­vezetes, hogy hatalmas erdők terültek el határai közt. A nagykiterjedésü' erdőkről Bei Mátyás is megemlékezik. 1847- ben irt s Nógrád megyéről szóló monográfiájában már tesz említést arról, hogy a ha­talmas tölgyerdők alkalmat adnak a nógrádi parasztság­nak, hogy nemcsak bútorait készítheti fából, hanem a há­zait is. A múlt század máso­dik felében az erdők jelentős részét kiirtották, a parasztság­nak mind nehezebb volt jó­hoz jutnia. Ekkor kezdte vá­sárolni bútorait iparosoktól. Ilyen bútorok voltak a szu­szék, a tornyos ágy, a „kasz- nyi” és a tulipános láda. Ami­kor a lány férjhez ment, ösz- szes ruháját a szuszékbe tet­ték. A „kasznyi” a férfiak ru­haneműinek „tárolására” szol­gált. A bútorokat ekkor álta­lában az északi szlovákok ké­szítették, akik Gyetva és Zó­lyom környékén éltek. A pa­rasztok a bútorokat nem pén­zért vásárolták. Volt egy fatál, egyszer, vagy többször töltve búzával. Az volt az ára. A bútorokhoz tartoztak még: a fabölcsök, a járóka és az álló­ka. Mindez a szobában volt, a rendez kiállítást, amelyre nemcsak a tagok, hanem bár­ki küldhet önálló alkotást, a zsűrire bízva a döntést Kap­csolat jön létre a Műcsarnok­kal és a Képcsarnokkal. Az előbbi rendszeresen rendez a megye területén, főleg művé­szi reprodukciókból összeállí­tott anyaggal kiállításokat, melyek községről-községre vándorolnák. A képcsarnok megrendezi a ..Munka dicsére­te” c. kiállítást. Elvétve egyéni bemutatkozások ts tör­ténnek a Palóc Múzeum, a József Attila kultúrotthon rendezésében Ugyanakkor há­romra szaporodik a szakKö- rök száma, ahol lehetőség nyílik a tehetséges ifjúsággal való foglalkozásra Eredmé­nyeiket igazolja a képzőművé­szeti gimnáziumba felvettek számaránya. A megyei Képzőművész Cso­port ilyen szervezeti formájá­ban betöltötte kulturális fel­adatát. Az élet cvonban nem á!l meg A megyei kereteket országosan feszíti az időköz­ben természetszerűen bekö­vetkezett csoportokon belüli minőségi változás, mely a to­vábbi fejlődés érdekében na­gyobb területi egységeket hív életre. Ennek eredményekép­pen Nógrád, Borsod, Heves és az időközben levált es Debrecenhez csatlakozott Sza­a tagság elnyerése olyan ma­gas művészi szintet követel, mellyel sok tehetséggel meg­áldott emberünk még nem rendelkezik, teszi szükségessé egy átmeneti szervezeti forma életrehívását. mivel félő. hogy azok a képzett, vagy autodi­dakta úton fejlődd művészi igénnyel dolgozó alkotók akik magukra maradtak, fejlődé­sükben megállnak.” Az új átmeneti forma az időközben 31 taggal megala­kult Megyei Képzőművész Stúdió mely a m®gvei Művelő­dési Ház mellett tevékenyke­dik, A Stúdió feladata: I. A megye területén élő. a képzőművészétét már megfe­lelő szinten gyakorlatban foly­tató egyének összefogása, tö­mörítése. ? Tehetségkutatás, a szak­köri élet fellendítése, segítése. •4. A szakkörökben működő felnőtt tagok számára felvéte­li lehetőség biztosítása a Stú­dióba. 4. A Stúdiőtagók legjobbjai­nak munkásságuk alapján fel­vételi lehetőség biztosítása Észak-Magyarországi Területi Szervezetbe Tehát a folyamatosság biz­tosítása, a felvételek legszigo­rúbb betartása mellett, ez a meghatározója a Stúdió cél­kitűzésének. bolcs-Szatmár megyékből megalakul a Magyar Képző­művész Szövetség Észak- Magyarországi Területi Szer­vezete. Az új szervezeti forma szi­gorúbb feltételekhez köti a tagok felvételét- Természete­sen így igen sokan kívül reked­tek a kapun, ami annak ve­szélyét hordta magában, hogy többen a fel nem vett régi csoporttagok közül magukra maradva elkedvetlenednek, szépen induló fejlődé­sük törést szenved. En­nek felismerése, vala­mint a képzőművészeti kul­túra terjesztésének intenzí­vebbé tétele egy újabb átme­neti szervezeti formát kíván, mert mint a „Tervezet” mondja: „Tekintve hogy az Észak- Magyarországi Szervezetben | Minden terv annyit ér. amennyit megvaló­sítunk belőle. Csak pár hóna­pos a Stúdió, már Is történt néhány említésre méltó do­log. Ilyen például a Stúdió és a Bányász Képzőművész Kör legjobbjainak eresztvényi nyári művésztelepe. Többen vettek részt a pedagógus mű­vészek Balaton melletti nyári telepén. Most előkészületek történnek a Stúdió ez évi be­mutatkozó tárlatának rendezé­sére. Megkezdtük a Stúdlótav- ság látogatását, a vidéken élő tagok elszigeteltségének meg­szüntetése és fejlődése érdeké­ben. A megyei Képzőművész Csoport megszűnése sokakban azt az érzést keltette, mintha valamit elvesztettek volna, ami Itt nőtt fel a szemük lát­tára. ami itt teljesedett ki előttük. Kedvelték a csoportot, bizonyítja a' tárlatok látoea- ínttsneV melyeket három és fél, négyezer ember tekintett meg egy-egy alkalommal. Fel­konyhabútort nem ismerték. És ma? vetődött a kérdés, hogy meny­nyiben lesz hasznos a terüle­ti összevonás, nemcsak egy bizonyos „kiváltságos” helv­Havay Ferenc, az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat 328- as számú árudájának, egy­szerűbben, a balassagyarmati bútorüzletnek vezetője mond­ja: — Ez év júliusában 800 ezer forint volt a forgalmunk. Ta­valy hatmillió és száz ezer fo­rintos tervünket hétmillióra teljesítettük. Ez évben nyolc­milliós forgalomra számítunk. S ez főképpen a Balassagyar- mat-környék lakóinak vásár­lóerejét jelenti. — Van-e hiánycikk? — Rengeteg. Hiánycikk a kárpitos garnitúra, a hálószo­babútorok, a Békés hálószoba, az Erika és a Kecskemét tí­pusú szobák. Az import búto­rok közül az NDK konyha, a 160. típus, a 028 és a 047-es csehszlovák kombinált szoba, a balassagyarmati kombinált szekrény, s a nem kárvitot bútorok közül Is több fajta. Hogy mi okozza ezenkívül a legtöbb nehézséget? — Kérem, a szállítás. Na­ponként ez is egyik legége­tőbb gondunk. Kevés a teher- taxi, sok a vásárló. Ilyenkor őszidöben különösen, jönnek az esküvők, itt a betakarítás. Ilyenkor nő a vásárlókedv. Régebben más volt. Persze megváltozott a világ, s ez a mi forgalmunkon is mérhető. Bizony megváltozott. (tóth) zetbe került művészréteg ér­dekét szolgálja-e az, mi lesz a tradícióvá vált megyei tár­latok sorsa? Egyáltalán, hogy állják a sarat képzőművésze­ink a jó erőt képviselő mis­kolci festőkkel szemben, akik városunkban évről-évre orszá­gos jelentőségű kiállításokat rendeznek. És még sok más. s jószándékú féltésből fakadó kérdés, melyekre nagy részé­ben azóta már gyakorlatban kaptak kielégítő választ kér- zőrr.űvészetkedvelő barátaink. Cikkem célja az. hogv érzé­keltessem a fejlődést, az elért eredményeket és a problé­mákhoz kacsolódó terveke*, a megoldást kereső törekvése­ket. Ü^y érőg-nl az egyes szinteknek megfelelő csoportosulások, a csoportok közötti átmenetek biztosításá­val gazdagabb, színesebb le?-, képzőművészeti életünk, me!- megtalálta helyét az ország - véráramban: szakköri, stúdió beli és a hivatásos művészek vonatkozásában egyaránt. Iványi Odó*

Next

/
Thumbnails
Contents