Nógrád. 1965. augusztus (21. évfolyam. 180-204. szám)

1965-08-19 / 195. szám

2 NrtRiMn 1955. augusztus 19. csütörtök A szörnyű életfeltételek robbantották ki a felkelést Tűzharc Kasmírban Egy gyarmati örökség és a próféta hajszála King Los Angelesbe érkezett A Los Angeles-i elkesere­dett négerfelkelés hat napja után Wattsban, a déli néger­negyedben megkezdődött a romok eltakarítása. Különle­ges osztagok hordják el az utcákról a törmeléket, az autóroncsokat s rendőri fel­ügyelet alatt néhány élelmi­szerüzlet is kinyitott. A Reu­ter jelentése szerint a zavar­Merényletkisérlet Wilson elien avagy egy arisztokrata „tréfája?“ gásak idején több millió do’- lár értékű élelem, illetve más fogyasztási cikk tűnt el, vagy semmisült meg Wattsban. A négernegyed rendjének felü­gyeletére kirendelt 15 000 nemzeti gárdista közül szer­dán reggelre két és félezret visszarendeltek bár — mint hírügynökségek jelentik — az éjszaka folyamán még min­dig hallatszott szórványos lö­völdözés. A Fehér Ház rendkívüli megbízotti minőségben Los Angelesbe küldi Leory Collins kereskedelemügyi államtit­kárt. Az ő feladata lesz megvizsgálni, miként javít­hatnék meg azok a szörnyű feltételek, amelyek között a Los Angeles-i négerek élnek, s amelyek a felkelést kirob­bantották. Martin Luther King, a No- bel-díjas néger vezető, kedden Los Angelesbe érkezett Ki­jelentette, engedélyt kér, hogy meglátogathassa a börtönbe zárt néger felkelőket, s meg­beszéléseket folytat majd a város fehér vezetőivel is. IJjabb incidens Los Angelesben Az angol belpolitikai ubor­kaszezon óriási szenzációja, hogy egy dúsgazdag arisztok­rata állítólag Wilson minisz­terelnök elleni merényletek­re próbált felbérelni egy pin­cért a Scilly-szigetcsoporthoz tartozó St. Mary-szigeten. ahol a kormányfő és Stewart kül­ügyminiszter nyári szabadsá­gát tölti. Ray Youngman, a St. Mary- szigeti Atlantic Hotel pincére a múlt vasárnap este jelent­kezett a rendőrségen és a kö­vetkezőket vallotta: Egy Michael Taylor néven bemu­tatkozó szállóvendég, aki elő­ző napon magánrepülőgépen érkezett, megkérte őt, hogy csónakon vigye át egy szom­szédos szigetre. Útközben, mi­után politikai nézetei felől ér­deklődött, megkérdezte, haj­landó lenne-e „jó pénzért” megölni Wilson miniszterelnö­köt. Miután Youngman szin- leg beleegyezett, öt font fog­lalót kapott a további meg­beszélésig. Vallomása után a pincért Stewart külügyminisz­terhez vezették, aki éppen egy értekezletről jött, amelyet Wilson hívott össze Singapore ügyében. Stewart a pincér lel­kére kötötte, hogy a rendőr­ségen kívül senkinek sem szóljon az ügyről. Az „összeesküvés” azonban mégis kipattant. Miután a rendőrség átkutatta a felbujtó szobáját, elkobzott egy revol­vert és Michael Taylort, aki­ről kitűnt, hogy nem más, mint Lord Headfort. egy re­pülőgépgyár elnöke, őrizet alatt eltávolította St. Mary- szigetéről. A 33 éves arisz­tokrata, aki nagy tréfamester hírében áll, kihallgatása és 24 órás kórházi megfigyelés után kedden szabadon távoz­hatott írországi birtokára. Los Angeles fegyverrel ki- kényszerített nyugalma nem bizonyult tartósnak. Szerdán szürkületkor egy rendőri riadóosztag behatolt a néger­negyed, Watts egyik moha­medán templomába, ahonnan fegyverropogás hallatszott ki. Az incidenssel kapcsolatos rendőri közlemény ellentmon­dásos. A hatóságok azt állít­ják, hogy a templomból rá­lőttek a rendőrségre, ezért hatoltak be a rendőrök az épületbe, ahol tűzpárbaj zaj­lott le közöttük és a négerek között. A kutatás során azon­ban nem találtak egyetlen fegyvert sem. „A templom padlózatát vér borítja” — közük a hírügynökségek. Negyvennyolc sebesülés tör­tént, 25 embert letartóztattak. Amikor a rabszállító autó­hoz kisérték őket. egy ház­A perui hatóságok újabb Intézkedéseket hoztak az or­szágos méretű partizánmozga­lom elfojtására. A szenátus kedden elfogad­ta a képviselőház által már jóváhagyott javaslatot, amely öt évi börtöntől halálos íté­letig terjedő büntetést szab ki mindazokra, akik erőszak­kal kísérlik meg a rend meg­bontását. A törvényjavaslat a továbbiakban 7,5 millió dollár összegű hitelt irányoz elő a rendőrökre. A rendőrök vi­szonozták a tüzet. A város másik részén egy néger férfi szökést kisérelt meg a rendőrség őrizetéből. Rálőttek és megsebesítették. Minthogy a kórházban a szerdára virradó éjjel bele­halt sebeibe egy néger asz- szony, akit egy nemzeti gár­dista lőtt le, a Los Angeles-i veszteség-adatai az alábbiak­ban módosultak: Meghalt: 34 ember, közöt­tük 28 néger, három fehér polgári személy, 2 fehér ren­dőr, egy fehér tűzoltó. Meg­sebesült: 883 személy, közöt­tük 733 polgári személy, 93 rendőr. 43 tűzoltó. 10 katona. Letartóztattak 3598 embert (3095 felnőtt. 50.3 fiatalkorú.'. Túr okozta károk: 175 millió dollár (előzetes becslés). 536 épület gyulladt ki. ezek közül 201 teljesen leégett „szélsőséges elemek” — azaz a partizánok — elleni harcok költségeire. A gerillák győzelmei után a kormány „megtorló intézkedé­sekre” határozta el magát. A sorkatonaságot vette igénybe és olyan egységeket, amelyek „szakképzettek a felforgató akciók felszámolásában”. A katonai túlerő és főleg a bombázások elől a partizánok az Andok sziklái közé vonul­tak vissza. tömbbel arrébb rálőttek A katonasággal kísérleteznek a partizánok ellen Sólyom József: SOY CUBA XI. A szocialista tábor Nekünk, magyaroknak nincs szégyenkezni valónk: a kikö­tőből 630-as típusú Ikarusz autóbuszon utaznak a város­ba a dokkmunkások. Havan­nában kétszáz ilyen tömpe­orrú Ikarusz fut már és si­keresen tették le a trópusi vizsgát. Nemrég a 27-es szá­mú vonal nyerte a városi köz­lekedés munka versenyét és ezen az útvonalon ötven Ika­rusz bonyolítja le a forgalmat. A győzelemben nagyrésze volt a Bérezi Béla vezette kis ma­gyar szerelőgárdának. A ma­gyar munkások nemcsak se­gítettek karbantartani a ko­csit. hanem megtanították a kubai autószerelőket a menet­rendszerinti közlekedésre is. Régebben ugyanis előfordult, hogy a gépkocsivezetőnek eszébejutott — elfelejtette megmondani a feleségének mit főzzön — és ilyenkor gyorsan kanyarodott egyet az utasokkal zsúfolt busszal, a saját lakásához szállította őket. Ma már ilyen eset nem fordul elő, percnyi oontoe- sággal közlekednek Havanná­ban az autóbuszok. S nemcsak autóbuszaink, hanem már hetvenöt magyar gyártmányú dömper, három- száznegyvenót DT-413 típusú segítsége Kubának és százkét darab D-4-K tí­pusú traktorunk dolgozik Kubában. A legnagyobb si­kert azonban a száz Csepel hűtőgépkocsink aratta. Több mint, két év óta üzemelnek hibátlanul, még egyre sem érkezett panasz, csak dicséret. A kubaiak szerint jobban megfelelnek a trópusi követel­ményeknek, mint a leghíre­sebb amerikai hűtőkocsik. Meg kell azonban monda­nunk. hogy korántsem Ma­gyarország szállítja a legtöbb árut Kubának. Bármerre jár­tunk .mindenhol láttunk szov­jet gyártmányú gépeket: IL-18-as repülőket, exkavá­torokat, lánctalpas traktoro­kat, teherautókat, cementké­szítő berendezéseket és egész házgyárakat. S több csehszlo­vák árut is láthatunk, mirt magyart. Csehszlovákia teljes gyárberendezése­ket szállít Kubának. Még élelmiszer konzerveket sem mi küldünk elsősorban, ha­nem a Szovjetunió és Bulgá­ria. A mieinknél azonban még kevesebb kínai áruval találkoztunk az üzletekben: kapható kínai töltőtoll, imar- kazit-ékszer, lakkozott ébenfa doboz és selyemlegyező. Mondták, hogy Kína gabonát is szállított Kubának. Az ola­jat szállító tankhajók megint csak a szovjet partokról ér­keznek véget nem érő, lánc­ban forduló, hosszú konvo­jokban. Ezek a hajók terem­tették meg elsősorban a hidat a tengereken át a szocialista országok és a szocializmust építő Kuba között. A szovjet hajósoknak nem csak a messzi földről hozott árukért hálásak a kubaiak. A kikötőben mondták el a ra­kodómunkások, hogy soha sem felejtik el azokat a„rusz- szó fiúkat”, akik először át­törték az amerikai blokádot. Vállon hordozták végig őket a havannai kikötőben. Nekik köszönhető, hogy Kuba ma nincs elzárva a nagyvilágtól, s egyre több nyugati ország hajója fut be már Havanná­ba. S mintha a dokkmunká­sok szavait akarná bizonyí­tani. ezekben a percekben úszott méltóságteljes lassúság­gal a dokkhoz az „Aiolos II.” nevű, tízezer tonnás görög hajó. Francia gyártmánvú ceimentszállító autókat hozott. A kapitány meghívott min­ket egy korty wiskyre Meg­mutatta az Indiában és Ha- wavban készített csodálatos, színes fényképfelvételeit, a eramafonra, feltett egy twist­lemezt. maid bejelentette, hoey őt a nolitika egyáltalán nem érdekli. — A haióstársssá"nak amelvnek én csak alka1ma- zottia vagyok. kifizetőd.k. hofzv nem futhatunk többé amerikai kikötőbe, mert most Kubának szállítunk árut. Én Alig néhány hete csende­sedtek el a harcok az India és Pakisztán közötti sivatagos „senki-földje”, Kutch vidékén és a világsajtó újra a két or­szág fegyveres összetűzéseiről ad hírt. A színhely ezúttal a hagyományos ütközőpont: Kasmír. Az indiai és a pakisz­táni fővárosban vádak és el­lenvádak pergőtüzét zúdítják egymásra a két ország kor­mányszóvivői és ami ennél fájdalmasabb: indiai és pa­kisztáni katonák Kasmír tér­ségében igazi pergőtűzet is zúdítanak egymásra. Ahhoz, hogy megértsük, mi is történik ezen a tőlünk oly távoli, sok vér-öntözte föld­darabon, egy pillantást kell vetnünk a probléma múltjára. A gyökerek ezúttal is a brit birodalom „oszd meg és ural­kodj !” politikájához nyúlnak vissza. London hatalmas és gazdag indiai alkirálysága kordában tartására kitűnően felhasználta a hinduk és mo- hammedánok közötti véres vallási konfliktusokat. Már 1930-ban felvetették az Angliá­ban tanuló mohammedán diá­kok egy Indiából kiszakítandó, önálló muzulmán állam el­képzelését. Szerintük Pand- zsab, Kasmír és Szindh tar­tományokból kellett volna lét­rehozni ezt az országot és a kezdőbetűk alapján javasol­ták a Pakisztán nevet. Tíz évvel később az Indiában te­vékenykedő Muzulmán Liga vezére, Ali Dzsinnah irányítá­sa alatt mozgalom is indult annak elérésére, hogy az alki- rályság északnyugati és keleti részién szülessen meg a mo- hamedám Pakisztán állam. A brit diplomácia „elraktá­rozta” ezt a lehetőséget és amikor 1947-ben kénytelen volt megadni a függetlenséget Indiának, a Downing Street 10, a londoni kormányfői re­zidencia enyhén szólva nem bánta, hogy a muzulmán-lak- ta területeken kiszakadt egy Indiától ellenséges' alapállású állam, Pakisztán. Anglia az akkori tárgyalá­sok során többek között » kasmír! térség pontos hova­tartozásának rendezését is si­kerrel „elkente” és ezzel el­helyezte az időzített bombát. Az eredmény nem maradt eL Már 1947-ben indiai-pakisztáni fegyveres konfliktusra ken Üt sor Kasmír miatt. Csak két év múlva, 1949. július 26-án kötötték meg a fegyverszünetet. Eszerint Kas­mír északi és nyugati része Pakisztán fennhatósága alatt maradt. A gyarmti sors örök­ségeként rendezetlenül maradt probléma azóta is olyan para­zsat jelent, amelyet a legki­sebb szikra is lángral óbban t- hat. Jellemző, hogy az elmúlt év elején mintegy ezer halot­tat követelt egy emlékezetes, utcai harcokba átcsapott tün­tetés. Ez amiatt robbant ki, hogy a kasmír! főváros, Sri­nagar mecsetjéből állítólag el­lopták Mohammed próféta ereklyeként ott őrzött hajszá­lát. A 220 000 négyzetkilométer­nyi, körülbelül négymillió la­kosú Kasmír problémáját a szocialista országok és az at- roázsial világ baráti tanácsára India és Pakisztán már több­ször is megpróbálta tárgyalá­sokkal rendezni. A kolonial is­ta hagyaték azonban egyelőre túl súlyosnak bizonyult. A szavak eddig sajnos mindig átadták helyüket a fegyverek­nek. Pakisztán most azt aiui- ja, hogy a jelenlegi harcokat az indiai fennhatóság aló! szabadulni kívánó kasmiri mohamedánok kezdeményez­ték, Uj-Delhi viszont Pakisz­tánban kiképzett betolakodók­nak minősíti a kasmiri zendü- löket. Az AP-hírügynökség adata: szerint a harcoknak eddig 150 halálos áldozatuk van és az összecsapások méretei szem- melláthatólag mind nagyobbak lesznek. Ez a szomorú tény önmagában is megszabja a sürgős tennivalót. A szocialis­ta országok baráti kapcsolato­kat tartanak fenn mind In­diával mind Pakisztánnal. Amikor ennek az esztendőnek a tavaszán Ajub Khan, pa­kisztáni államfő, majd Sasztri indiai kormányfő hivatalos lá­togatáson Moszkvában járt, Ko­szigin miniszterelnök több be­szédében is hangsúlyozta: a két ország fegyveres összecsa­pásai csak a gyarmatosítók pozícióit erősíthetik. Bármi­lyen további erőfeszítések szükségesek ehhez, a két or­szágnak a zöld asztal mellett kell felszámolnia a gyarmati múlt kasmiri örökségét is. Harmat Emir« Valószínűleg Cirimokosz alakít kormányt Görögországban Kedden este az athéni sportstadionban lezajlott a görög politikai válság minden eddiginél nagyobb tömeggyű­lése. Az ADN jelentése sze­rint 60000 athéni dolgozó vett részt a gyűlésen, és soraikban ott látták nemcsak a Cent­rum Unió, hanem a demok­ratikus baloldal, az EDA szá­mos parlamenti képviselőjét megkapom a fizetésemet, a többivel nem törődöm. Nem érdekelnek az amerikaiak... — mondotta. Minden esetre ennyi is elég bizonyítékként: néha még üzletnek is jó ellent­mondani Amerikának. Ezen a görög hajón ért minket Havannában a legkel­lemesebb meglepetés. Hatal­mas úszódaru manőverezett ügyesen az „Aiolos II. mellé, s mintha csak pelyheket len­dítene magasba, könnyedén emelte a partra a hatalmas cementszállító autókat. Kubai kísérőnk mosolyogva kérdez­te: — Nem ismerik meg ezt az úszódarut ? A száztonnás magvar úszó­daru a havannai kikötő büszkesége. Több munkát vé­gez egyedül, mint a kikötő többi daruja együttvéve. Pab­lo Sandobalról, a kikötőben mártírhalált halt ifjú forra­dalmárról nevezték el a ku­baiak. Amikor Fabio Sando- bal kapitánya megtudta, hogy magyarok járnak a kikötőben, azonnal hozzánk sietett. — Jose Anea vagyok. Ne haragudjanak, de kezet kell szorítanom magukkal — mondta és választ sem várva felkiáltott a darufülke felé: — Angela’ Gyere hamar. Magyar elvtársak vannak itt! Amikor a fejkendős fiatal- asszony szégyenlősen moso­lyogva hozzánk lépett, a ka­pitány így mutatta be: — ő Angela Perez, a daru kezelője. A feleségem... is. A szónokok megbélyegez­ték az udvar antidemokrati­kus magatartását és népsza­vazást követeltek. Szavaikra a tömeg ilyen jelszavakkal válaszolt: „Tarts ki, Papand­reu ’ ” „Ki az amerikaiakkal!” „Nem kell a NATO-diktatú- ra!” A sportstadionból kiáramló tömeg tüntető menetté szer­veződött és megindult a ki­rályi palota felé. A kivezé­nyelt, páncélkocsikkal erősí­tett rendőri riadóosztagok a tömeg elszántsága láttán nem zavarták meg a tüntetést. Az UP1 szerint szerda es­tére már kományalakítási megbízás várható. Konstantin király kedden este fogadta Cirimokosz és Sztefancpulosz volt Centrum Unió, most már független képviselőket és a kormányalakításról tárgyalt velük. A UPI úgy értesült, hogy Konstantin valószínűleg Cirimokoszt bízza meg. Fi­gyelemreméltó az a hír is, hogy a király szerdára magá­hoz kérette Papapoli tiszt, a Centrum Unió egyik 80 főnyi képviselő csoportjának veze­tőjét, akitől azt várja, hogy híveit rábíírja az új kormány támogatására. A UPI szerint Papapolitisz és csoportja, né­hány miniszteri tárca fejé­ben valószínűleg hajlandó lesz az új kormány előzetes támogatására, s ebben az esetben a miniszterelnök még szerdán este kinevezhető. A Papapolitisz-csoport támoga­tásával ugyanis Cirimokosz- nak (vagy Sztefanopulosznak) 154 szavazat áll majd ren­delkezésére a parlamentben, ami hárommal több a szük­séges minimális többségnél. Szenegáli lap a kongói felkelők helyzetéről Az Afrique Nouvelle című szenegáli lap „Szakadás Sou- mialot és Gbenye között” címmel részletesen ismerteti a kongói felkelők vezetőinek ellentéteit. A dakari lap ismerteti Sou- mialo napokban tett nyilatko­zatát, amelyben közölte, nem­létezőnek tekinti a kongói fel­kelők forradalmi kormányát és nem ismeri el Gbenyét a kormány elnökének. Soumialot ezzel egyidejűleg hangoztatta, hogy Gbenye és külügyminisz­tere, Thomas Kanza megosz­tottságot és zűrzavart idéztek elő a felkelők saraiban. „Ez a két ember, — tette hozzá —. saját személyén kívül senkit sem képvisel.” Sőt, Soumialot egyenesen azzal vádolta Gbe­nyét, hogy az lepaktální ké­szül Csombéval, amennyiben az hajlandó rábízni a belügy­miniszteri tisztséget. Végül Soumialot bejelentette a felke­lők egy új kormányának meg­alakítását. Válaszul Soumialot nyilatkozatára Thomas Kanza közölte a sajtóval, hogy sze­rinte Soumialot egy idegen ország ügynöke. Soumialot — mondotta Kanza — 1964 no­vembere óta nem tartózkodik Kongóban, s inkább turista, mint forradalmár. Tanácskozások Kairóban Az EAK fővárosában szer­da reggel jelentették be hiva­talosan, hogy Nasszer elnök Szaud-Arábiába utazik, hop'r Fejszal királlyal megvitassa jemeni helyzetet. A Reute- gyorshíre szerint az elnök már pénteken elindul útjára. Nasszer elnök elutazása előtt tárgyalást folytat Szál a! jemeni elnökkel, akit csütör­tökre várnak Kairóba.

Next

/
Thumbnails
Contents