Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)
1965-07-15 / 165. szám
4 NÖGRÄD T965. főTrus t5 csütörtök Előnyös változások az export munkában Kerekasztal-beszélgetés a külkereskedőkkel Egy év nem nagy idő. Ennek távlatából azonban világosabban kirajzolódik annak a kezdeményezésnek a sikere, amelyet annak idején a salgótarjáni városi pártbizottság indított el, amikor tanácskozásra hívta a megye- székhely exportáló üzemeinek párt-, tömegszervezeti, és gazdaságvezetőit, a Külkereskedelmi Minisztérium és a külkereskedelmi vállalatok illetékes vezetőit. A szenvedélyes felszólalótokkal tarkított, ötletekben és javaslatokban gazdag eszmecsere csapást mért a fejlődés ellenes nézetekre, hadat üzent a maradi szemléletnek, ugyanakkor közelebb hozta egymáshoz a régi ellenfeleket, s mindkettőjüket rádöbbentette a szigorú valóságra: egymás hibáinak állandó hánytorgatása helyett, egymás segítőkészségének megtalálása vezet el csak a célhoz: a több, jobb exportképes termékhez. És hogy ma már a külkereskedők ajkáról gyakrabban hangzik el a dicsérő szó megyénk termékeire, abban jó része van a Külkereskedelmi Minisztérium pártbizottságának, személyesen Szabó László pártbizottsági titkárnak, a salgótarjáni városi pártbizottságnak, valamint az exportáló üzemek pártbizottságainak. Mert ahogy Tordai Jenő, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője mondja: — a pártbizottságok segítsége nélkül nem tudtunk volna ilyen eredményt elérni... Ezzel már be is mutattuk a kerékasztal konferenciánk két tagját. Rajtuk kívül a minisztérium pártbizottságának irodájában helyet foglal még Iván Kornél, a gépipari titkárság főelőadója, aki összekötőként szerepel a minisztérium pártbizottsága, a salgótarjáni városi pártbizottság és az üzemek párt- bizottságai között. Bélái Árpádot, a METALIMPEX vezérigazgató helyettesét és Szilágyi Ferencet, a FERUN- NION Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatóját, a tanácskozás másik két részvevőjét saját otthonában kerestük fel. Egészséges szemlélet Szabó László, a pártbizottság titkára ezt mondja: együttműködésünkben az a legnagyobb eredmény, hogy sikerült a nógrádi üzemekben egy egészséges, élőreívelő export szellemet kialakítani, amely megszüntette a korábbi meddő vitákat, s helyette egy konstruktív, egymás segítségén nyugvó, a problémákat megoldani törekvő szellemet alakítottunk ki. — Méghozzá elvi alapon. Nem úgy, hogy egymásnak benyújtjuk a listát, hogy mit kívánunk, hanem úgy, hogy ki-ki elmondja, a maga területén mit tud, mit akar tenni, s végül közli, mi az, amihez közös összefogás szükséges, — folytatja az előbbi gondolatot Tordai Jenő főosztályvezető. — Ma már az üzemekben nem azzal fogadnak, hogy nem tudjuk megtenni, hanem a megoldás hogyanját keresik — kapcsolódik a beszélgetésbe Iván Kornél. — Nem várnak mindent felülről. Kezdeményezésük olyan úttörő munka, amiért joggal élvezik az elsőszülöttnek járó kedvezményeket — közli határozottan a főosztályvezető, majd egy papírlapot nyújt át. Ebben többek között ez áll... Megoldódott az Öblös- üveggyár szakember utánpótlásának gondja, segítettünk a rekonstrukciós problémák tisztázásában, külkereskedelmi vállalataink közreműködtek a kedvezőbb árustruktúra kialakításában, rendeződtek a szabványkérdések, a Salgótarjáni Acélárugyár részére sikerült olyan importgépeket szerezni, mely az exportra kerülő gyártmányok kedvezőbb összetételét biztosítja. Ezen kívül igen értékes az a tájékoztatás is, amely azt célozza, hogy a salgótarjáni üzemek exportja milyen szerepet foglal el az összexportban, melyek azok a területek, ahol előbbre kell lépnünk. Amennyiben a lehetőségek megengedik, a külkereskedelmi vállalatok anyagi segítséget is adnak kisebb beruházások megvalósításához. És ha olyan probléma adódik, amelyen sem a gyárak vezetői, sem a külkereskedelmi vállalatok szakemberei nem tudnak segíteni, akkor mindig támaszra lelnek a külkereskedelmi minisztérium vezetőinél. Ennek jogosságát Tordai Jenő így indokolja: az eltelt egy év tapasztalatai arról győztek meg bennünket, hogy erre a támogatásra a salgótarjániak rászolgáltak... Jogos ez a megállapítás, mert a gyakorlati élet számtalan ténye bizonyítja: mióta a két pártbizottság rajta tartja a kezét az exportproblémákon, azóta kitágult a látóhatár. Az üzemekben, gyárakban javult a munka szervezettsége, világosabbak és konkrétabbak lettek a feladatok tartalmi összefüggései, a legfőbb célkitűzések és irányok egységes szempontok alapján kerülnek a széles közvéleménybe, ugyanakkor a munka során szerzett tapasztalatokat időveszteség nélkül tudják hasznosítani. — Jó ez nekünk, mert a viták helyett erőnket a piaci munka hatékonyságának javítására fordíthatjuk. — gombolyítja tovább a beszélgetés fonalát Iván KoméL Salgótar j ánban más a helyzet Az egészséges változások okait nem kell sokáig keresni. És pedig azért, mert Tordai Jenő főosztályvezető nagyon frappánsan indítja el az ezzel kapcsolatos gondolatsort. — Nyílt titok, hogy a tőkés exportnál különleges kívánságok is felmerülnek. Erről beszélt Szilágyi Ferenc vezérigazgató is. — Az idén, az Öblösüveggyárban is elértük azt, ha egyszer a gyár vezetői azt mondják, hogy augusztusban leszállítják a megrendelt árut, akkor ez így is lesz. .. — Majd hozzáfűzi: — Ezért bátrabban merünk mi is vállalásokat tenni. Megszűnt a korábbi merevség, rugalmasan intézik az exportügyeket. Elhisszük azt, amit ígérnek a gyár vezetői. — Világosan látják, hogy az üveg divatcikk, a divat pedig gyorsan változik, s ehhez kell igazodni speciális for mákkal, dekorokkal, — erősíti meg az előbbit Iván Kornél. Az idén sok új formájú gyártmánnyal rukkolt elő az Öblösüveggyár. Eladásuk nem okozott gondot. Ennek köszönhető, hogy megrendelésekkel ma már egész esztendőre el van látva a gyár. Sőt lehetőségük nyílt az előszállításra is. — A tarjáni öblösüveg olyan cikk, amit kedvelnek, jó valutát hoz, de csak akkor, ha újszerű, modern, esztétikai megoldása pedig bátor, s ezzel hódítja meg a piacot — hongsúlyozza az összekötő. Elégedettek a külföldi vásárlóik a huzalszegekkel, mind Afrikában, mind Ázsiában, valamint Közel- és Távol Keleten. Vonatkozik ez a megállapítás az acélszalagokra és a bútorrugókra is. És igen keresettek még a világ minden táján, a különböző mezőgazdasági szeráruk, csákányok. Hadd hallják ők is... — Egy dologról azonban ne feledkezzünk el — emeli fel a hangját Bélái Árpád. — Ez pedig a műszakiak utaztatása. Mi például az erre Folyik a rakodás az Acélárugyárban Ezeknek teljesítéséért nem lelkesednek gyáraink vezetői. Érthető. Rontja a minőségi mutatókat. Salgótarjánban azonban más a helyzet. Itt már felismerték, miként lehet ledönteni ezeket a korlátokat, s ma már ez a szemléletmód járja: hogyan oldjuk meg az újabb feladatokat. .. Mióta ez a szemléletmód tért hódított, azóta számos olyan problémát oldottak meg, amelynek a kivitelezése az első pillanatra megoldhatatlannak látszott. Ezért túlzás nélkül mondhatjuk: megnőtt gyáraink dolgozóinak tekintélye, szavahihetősége. biztosított pénz jelentős részét nekik adjuk. Nem sajnáljuk tőlük, mert tapasztalatból tudjuk, megéri. Hadd hallják első kézből, mát kér a vevő, mit kifogásol az árun. Szakembereinknek ilyenkor módjuk van nyilatkozni, hogy kópesek-e az újabb feladatokat megoldani, s ha igen, mikorra. Van még egy előny. Az eszmecserék során újabb elképzelések és ötletek vetődhetnek fel... — Ennek igazságát én tudom a legjobban bizonyítani — veszi át a szót Szilágyi Ferenc. — Tavaly az öblös- üveggyár két tervezőjét, a Munkácsy-díjas Mánczos Józsefet Csehszlovákiába l Olaszországba, Pukner Gi zellát pedig Csehszlovákiába küldtük tanulmányútra. Gazdag ötletekkel, elképzelésekkel tértek vissza. Az eredmény: új vonalú, modern, jól eladható kelyhek és üvegáruk, ami ezzel jár: új üzletkötések, értékes valuta az országnak. .. A jövőbe vetik tekintetüket Amikor jólesik mindezt ie írni, szinte idekívánkozik a jövő feladatainak felvázolása. Bélái Árpád vezérigazgató helyettes ezzel kapcsolatban a következőket mondja: — Az igények jelentős mértékben megnövekedtek. A csomagoló szalagnál fehér, lágy és kékített kivitelt kérnek. Szívesen vásárolnak kerékpár abroncs gyártásához alkalmas szalagot, legömbölyített szélűt, szálakra daraboltat, különleges mélyhúzható minőségűt, kereskedelmi minőségűt, nikkelezettet és horgo- nyozottat. A list:" Szilágyi Ferenc vezérigazgató az alábbiakkal egészíti ki: — Keresett cikk az apró, a fazon és a huzalszeg, a bútor- rúgóknál a csomózott kivitelű és a rugalmas minőségű. A mezőgazdasági szerárukat nyéllel együtt kérik. Ugyanis a konkurencia így adja el, s ezt kéri tőlünk is a vevő. Tudomásom szerint ennek megvalósítása jó úton halad. A nyél gyártását elvállalta a Nógrád megyei Bútor- és Faipari Vállalat. Valószínű az év végén, illetve a jövő év elején ez a probléma is megoldódik. Nagy a kereslet a színes üvegáruban. Sajnos az igényeknek csak kis hányadát tudjuk realizálni.» Pedig jó lenne többet adni, mert sok valutát hoz az országnak. Kár azért is, mert elesünk más cikkek megrendelésétől, hiszen a vevők többsége többféle árucsoportból vásárol. És ha a színes áruból nem kap, vagy csak keveset, előfordul, hogy egyéb igényeivel is máshová fordul. Még mindig a csomagolás Égy-egy áru árát nemcsak annak kivitele, használhatósága szabja meg, sok függ a csomagolástól is. E tekintetben megoszlanak a vélemények. Az Acélárugyár acélszalagjainak csomagolásával egy-két kivételtől eltekintve a vásárlóit meg vannak elégedve. Nem mondhatjuk el ezt a huzalrészlegről. Eddig csak külső ládacsomagolásban exportáltunk, a vevő viszont karton, hordó és zsákcsomagolásban kéri az árut. A FE- RUNNION a konkurens vállalat csomagoló anyagait már megküldte a gyárnak, ahol az ezzel kapcsolatos kísérletek folynak. Sajnos a legtöbb problémát még mindig az üvegáruk csomagolása okozza. így vall erről Szilágyi Ferenc: — A vevők döntő többsége korszerű, rekeszes kartondoboz csomagolást kér, a cikktől függően négy-hat-nyolc- tizenkét darabos egységekben. Ezeket még egy külső kartonba kell tenni. Ezenkívül igen gyakori kívánság a díszdobozos csomagolás. Érthető. A tőkés vállalkozó, ha lehet olyan árut vesz, amit a szállítás után azonnal el tud adni az üzletekben. Az ilyen csomaMég néhány perc és útjára indul a hatalmas tehergépkocsi. Hamburgba viszi az árut golású áruért a szokottnál nagyobb összeget is hajlandó áldozni. Ezzel szemben a mi csomagolásunk, a vevők egybehangzó véleménye szerint az áru kereskedelmi értékét csökkenti, és ezzel az elérhető bevételt előnytelenül befolyásoljuk. Ezek után a megoldás lehetőségeit vitattuk. Meg tudtam, hogy Szilágyi Ferenc és munkatársai már felajánlották a segítségüket a megoldást illetően. Elképzelésük szerint a legkézenfekvőbb az leone, ha magában az üveggyárban egy kis dobazkészítő üzem működne, amely az áiru gyártásával egyidejűleg tudná elkészíteni a kívánt korszerű, ízléses dobozokat. Egyébként ez nem új dolog. így csinálják Csehszlovákiában és a legtöbb nyugati országban. Az üvegipar vezetői azonban nemet mondtak, annak ellenére, hogy a FERUNNION megígérte: a dobozüzem működéséhez szükséges gépeket tranzakcióban beszerzi. Javult, de még nem az igazi Hátra volt még egy fontos téma; a szállítási határidő megvitatása. Ennek megítélésében, majdnem teljesen azonos álláspont alakult ki, akárcsak az áruk csomagolásánál. Bélái Árpád véleménye szerint az acélszalagoknál, az Acélárugyár vezetősége minden esetben rugalmasan igazodik a külföldi piac igényeihez, annak ellenére, hogy számos esetben meg kell változtatni a programozási, gyártási tervet. S ez bizony néha komoly gondot is okoz. Szilágyi Ferenc is csokorba kötve adta át véleményét: — A bútorrúgók és a mező- gazdasági szeráruk szállítási ideje jó. A huzalszegeknél azonban a jelenleginél sokkal rövidebb időre volna szükség, tekintettel arra, hogy a versenytárs álltaiéban raktárot, és két-három héten belül szállít. Mi pedig a megrendeléstől számított négy hónap múlva küldünk csak árut. Ezt az időt maximum egy-két hónapra kellene lecsökkenteni, hogy több vevőt tudjunk szerezni. Az öblösüveggyár a programban vállalt szállítási határidőt általában betartja. Ahhoz, hogy egy rendelés a kívánt határidőre a program szerint elkészüljön, a külkereskedelemnek legalább hat hónappal korábban kell a rendelést a külföldi ügyféltől megszerezni, s azt a gyárnak továbbítani. A véglegesítés előtt azonban még több kérdést kell tisztázni. Ezért aztán kilenc-tíz hónap, néha pedig egy év is eltelik, amíg a vevő megkapja az árut. Hát ez bizony igen hosszadalmas! Változtatni rajta már csak azért is érdemes, mert Iván Kornél szerint az öblösüve- nek jók az értékesítési lehetőségei. mind a szocialista, mind pedig a kapitalista piacokon. Igaz egy kicsit hosszúra nyúlt a kerekasztal beszélgetésünk, de úgy érezzük, nem volt hiábavaló. Olyan tükröt tartunk most magunk előtt, amelyik megmutatja a jót és a rosszat is, tanulás és cselekvés céljából. A sok következtetés közül, amely joggal felvetődhet mindenkiben a cikk olvasásakor, csak egyre térünk ki: ismét bebizonyosodott, hogy aki kezdeményez, az valóban élvezi az első szülöttnek járó kedvezményeket, és, hogy az előrehaladás egyetlen járható útja: nem egymás hibáinak állandó hánytorgatása, hanem egymás segítő kezének megtalálása. Venesz Károly
