Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)

1965-07-15 / 165. szám

4 NÖGRÄD T965. főTrus t5 csütörtök Előnyös változások az export munkában Kerekasztal-beszélgetés a külkereskedőkkel Egy év nem nagy idő. En­nek távlatából azonban vilá­gosabban kirajzolódik an­nak a kezdeményezésnek a sikere, amelyet annak idején a salgótarjáni városi pártbi­zottság indított el, amikor tanácskozásra hívta a megye- székhely exportáló üzemeinek párt-, tömegszervezeti, és gazdaságvezetőit, a Külkeres­kedelmi Minisztérium és a külkereskedelmi vállalatok illetékes vezetőit. A szenvedélyes felszólaló­tokkal tarkított, ötletekben és javaslatokban gazdag esz­mecsere csapást mért a fejlő­dés ellenes nézetekre, hadat üzent a maradi szemléletnek, ugyanakkor közelebb hozta egymáshoz a régi ellenfele­ket, s mindkettőjüket rá­döbbentette a szigorú való­ságra: egymás hibáinak ál­landó hánytorgatása helyett, egymás segítőkészségének megtalálása vezet el csak a célhoz: a több, jobb export­képes termékhez. És hogy ma már a külkereskedők ajkáról gyakrabban hangzik el a di­csérő szó megyénk termékei­re, abban jó része van a Kül­kereskedelmi Minisztérium pártbizottságának, személye­sen Szabó László pártbizott­sági titkárnak, a salgótarjá­ni városi pártbizottságnak, valamint az exportáló üze­mek pártbizottságainak. Mert ahogy Tordai Jenő, a Kül­kereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője mondja: — a pártbizottságok segítsé­ge nélkül nem tudtunk vol­na ilyen eredményt elérni... Ezzel már be is mutattuk a kerékasztal konferenciánk két tagját. Rajtuk kívül a minisztérium pártbizottsá­gának irodájában helyet fog­lal még Iván Kornél, a gép­ipari titkárság főelőadója, aki összekötőként szerepel a minisztérium pártbizottsága, a salgótarjáni városi pártbi­zottság és az üzemek párt- bizottságai között. Bélái Ár­pádot, a METALIMPEX ve­zérigazgató helyettesét és Szilágyi Ferencet, a FERUN- NION Külkereskedelmi Vál­lalat vezérigazgatóját, a ta­nácskozás másik két részve­vőjét saját otthonában ke­restük fel. Egészséges szemlélet Szabó László, a pártbizott­ság titkára ezt mondja: együttműködésünkben az a legnagyobb eredmény, hogy sikerült a nógrádi üzemekben egy egészséges, élőreívelő export szellemet kialakítani, amely megszüntette a koráb­bi meddő vitákat, s helyette egy konstruktív, egymás se­gítségén nyugvó, a problé­mákat megoldani törekvő szellemet alakítottunk ki. — Méghozzá elvi alapon. Nem úgy, hogy egymásnak benyújtjuk a listát, hogy mit kívánunk, hanem úgy, hogy ki-ki elmondja, a ma­ga területén mit tud, mit akar tenni, s végül közli, mi az, amihez közös összefogás szükséges, — folytatja az előbbi gondolatot Tordai Je­nő főosztályvezető. — Ma már az üzemekben nem azzal fogadnak, hogy nem tudjuk megtenni, hanem a megoldás hogyanját kere­sik — kapcsolódik a beszél­getésbe Iván Kornél. — Nem várnak mindent felülről. Kezdeményezésük olyan úttörő munka, amiért joggal élvezik az elsőszülött­nek járó kedvezményeket — közli határozottan a főosz­tályvezető, majd egy papírla­pot nyújt át. Ebben többek között ez áll... Megoldódott az Öblös- üveggyár szakember utánpót­lásának gondja, segítettünk a rekonstrukciós problémák tisztázásában, külkereskedel­mi vállalataink közreműköd­tek a kedvezőbb árustruktú­ra kialakításában, rendeződ­tek a szabványkérdések, a Salgótarjáni Acélárugyár ré­szére sikerült olyan import­gépeket szerezni, mely az exportra kerülő gyártmányok kedvezőbb összetételét bizto­sítja. Ezen kívül igen ér­tékes az a tájékoztatás is, amely azt célozza, hogy a salgótarjáni üzemek exportja milyen szerepet foglal el az összexportban, melyek azok a területek, ahol előbbre kell lépnünk. Amennyiben a lehetőségek megengedik, a külkereskedelmi vállalatok anyagi segítséget is adnak kisebb beruházások megvaló­sításához. És ha olyan prob­léma adódik, amelyen sem a gyárak vezetői, sem a külke­reskedelmi vállalatok szak­emberei nem tudnak segíte­ni, akkor mindig támaszra lelnek a külkereskedelmi mi­nisztérium vezetőinél. En­nek jogosságát Tordai Jenő így indokolja: az eltelt egy év tapasztalatai arról győz­tek meg bennünket, hogy erre a támogatásra a salgó­tarjániak rászolgáltak... Jogos ez a megállapítás, mert a gyakorlati élet szám­talan ténye bizonyítja: mió­ta a két pártbizottság rajta tartja a kezét az exportprob­lémákon, azóta kitágult a látóhatár. Az üzemekben, gyárakban javult a munka szervezettsége, világosabbak és konkrétabbak lettek a fel­adatok tartalmi összefüggé­sei, a legfőbb célkitűzések és irányok egységes szempon­tok alapján kerülnek a széles közvéleménybe, ugyanakkor a munka során szerzett ta­pasztalatokat időveszteség nélkül tudják hasznosítani. — Jó ez nekünk, mert a viták helyett erőnket a piaci munka hatékonyságának javí­tására fordíthatjuk. — gom­bolyítja tovább a beszélgetés fonalát Iván KoméL Salgótar j ánban más a helyzet Az egészséges változások okait nem kell sokáig keres­ni. És pedig azért, mert Tor­dai Jenő főosztályvezető na­gyon frappánsan indítja el az ezzel kapcsolatos gondolat­sort. — Nyílt titok, hogy a tő­kés exportnál különleges kí­vánságok is felmerülnek. Erről beszélt Szilágyi Ferenc vezérigazgató is. — Az idén, az Öblösüveg­gyárban is elértük azt, ha egyszer a gyár vezetői azt mondják, hogy augusztusban leszállítják a megrendelt árut, akkor ez így is lesz. .. — Majd hozzáfűzi: — Ezért bátrabban merünk mi is vál­lalásokat tenni. Megszűnt a korábbi merevség, rugalma­san intézik az exportügyeket. Elhisszük azt, amit ígérnek a gyár vezetői. — Világosan látják, hogy az üveg divatcikk, a divat pedig gyorsan változik, s eh­hez kell igazodni speciális for mákkal, dekorokkal, — erő­síti meg az előbbit Iván Kor­nél. Az idén sok új formájú gyártmánnyal rukkolt elő az Öblösüveggyár. Eladásuk nem okozott gondot. Ennek köszönhető, hogy megrende­lésekkel ma már egész esz­tendőre el van látva a gyár. Sőt lehetőségük nyílt az elő­szállításra is. — A tarjáni öblösüveg olyan cikk, amit kedvelnek, jó valutát hoz, de csak ak­kor, ha újszerű, modern, esz­tétikai megoldása pedig bátor, s ezzel hódítja meg a pia­cot — hongsúlyozza az össze­kötő. Elégedettek a külföldi vá­sárlóik a huzalszegekkel, mind Afrikában, mind Ázsiában, valamint Közel- és Távol Keleten. Vonatkozik ez a megállapítás az acélszalagok­ra és a bútorrugókra is. És igen keresettek még a világ minden táján, a különböző mezőgazdasági szeráruk, csá­kányok. Hadd hallják ők is... — Egy dologról azonban ne feledkezzünk el — emeli fel a hangját Bélái Árpád. — Ez pedig a műszakiak utaz­tatása. Mi például az erre Folyik a rakodás az Acélárugyárban Ezeknek teljesítéséért nem lelkesednek gyáraink vezetői. Érthető. Rontja a minőségi mutatókat. Salgótarjánban azonban más a helyzet. Itt már felismerték, miként le­het ledönteni ezeket a korlá­tokat, s ma már ez a szem­léletmód járja: hogyan old­juk meg az újabb feladato­kat. .. Mióta ez a szemléletmód tért hódított, azóta számos olyan problémát oldottak meg, amelynek a kivitelezése az első pillanatra megoldha­tatlannak látszott. Ezért túl­zás nélkül mondhatjuk: meg­nőtt gyáraink dolgozóinak te­kintélye, szavahihetősége. biztosított pénz jelentős ré­szét nekik adjuk. Nem saj­náljuk tőlük, mert tapaszta­latból tudjuk, megéri. Hadd hallják első kézből, mát kér a vevő, mit kifogásol az árun. Szakembereinknek ilyenkor módjuk van nyilatkozni, hogy kópesek-e az újabb felada­tokat megoldani, s ha igen, mikorra. Van még egy előny. Az eszmecserék során újabb elképzelések és ötletek ve­tődhetnek fel... — Ennek igazságát én tu­dom a legjobban bizonyítani — veszi át a szót Szilágyi Ferenc. — Tavaly az öblös- üveggyár két tervezőjét, a Munkácsy-díjas Mánczos Jó­zsefet Csehszlovákiába l Olaszországba, Pukner Gi zellát pedig Csehszlovákiába küldtük tanulmányútra. Gaz­dag ötletekkel, elképzelések­kel tértek vissza. Az ered­mény: új vonalú, modern, jól eladható kelyhek és üvegáruk, ami ezzel jár: új üzletköté­sek, értékes valuta az ország­nak. .. A jövőbe vetik tekintetüket Amikor jólesik mindezt ie írni, szinte idekívánkozik a jövő feladatainak felvázolá­sa. Bélái Árpád vezérigazga­tó helyettes ezzel kapcsolatban a következőket mondja: — Az igények jelentős mérték­ben megnövekedtek. A cso­magoló szalagnál fehér, lágy és kékített kivitelt kérnek. Szívesen vásárolnak kerékpár abroncs gyártásához alkal­mas szalagot, legömbölyített szélűt, szálakra daraboltat, különleges mélyhúzható mi­nőségűt, kereskedelmi minő­ségűt, nikkelezettet és horgo- nyozottat. A list:" Szilágyi Ferenc ve­zérigazgató az alábbiakkal egészíti ki: — Keresett cikk az apró, a fazon és a huzalszeg, a bútor- rúgóknál a csomózott kivitelű és a rugalmas minőségű. A mezőgazdasági szerárukat nyéllel együtt kérik. Ugyanis a konkurencia így adja el, s ezt kéri tőlünk is a vevő. Tu­domásom szerint ennek meg­valósítása jó úton halad. A nyél gyártását elvállalta a Nógrád megyei Bútor- és Fa­ipari Vállalat. Valószínű az év végén, illetve a jövő év ele­jén ez a probléma is megol­dódik. Nagy a kereslet a szí­nes üvegáruban. Sajnos az igényeknek csak kis hánya­dát tudjuk realizálni.» Pedig jó lenne többet adni, mert sok valutát hoz az or­szágnak. Kár azért is, mert elesünk más cikkek megren­delésétől, hiszen a vevők többsége többféle árucso­portból vásárol. És ha a színes áruból nem kap, vagy csak keveset, előfordul, hogy egyéb igényeivel is máshová fordul. Még mindig a csomagolás Égy-egy áru árát nemcsak annak kivitele, használható­sága szabja meg, sok függ a csomagolástól is. E tekintet­ben megoszlanak a vélemé­nyek. Az Acélárugyár acél­szalagjainak csomagolásával egy-két kivételtől eltekintve a vásárlóit meg vannak elé­gedve. Nem mondhatjuk el ezt a huzalrészlegről. Eddig csak külső ládacsomagolásban ex­portáltunk, a vevő viszont karton, hordó és zsákcsoma­golásban kéri az árut. A FE- RUNNION a konkurens vál­lalat csomagoló anyagait már megküldte a gyárnak, ahol az ezzel kapcsolatos kísérle­tek folynak. Sajnos a legtöbb problé­mát még mindig az üvegáruk csomagolása okozza. így vall erről Szilágyi Ferenc: — A vevők döntő többsé­ge korszerű, rekeszes karton­doboz csomagolást kér, a cikk­től függően négy-hat-nyolc- tizenkét darabos egységekben. Ezeket még egy külső karton­ba kell tenni. Ezenkívül igen gyakori kívánság a díszdobo­zos csomagolás. Érthető. A tő­kés vállalkozó, ha lehet olyan árut vesz, amit a szállítás után azonnal el tud adni az üzletekben. Az ilyen csoma­Még néhány perc és útjára indul a hatalmas tehergép­kocsi. Hamburgba viszi az árut golású áruért a szokottnál na­gyobb összeget is hajlandó áldozni. Ezzel szemben a mi csomagolásunk, a vevők egy­behangzó véleménye szerint az áru kereskedelmi értékét csökkenti, és ezzel az elérhető bevételt előnytelenül befo­lyásoljuk. Ezek után a megoldás le­hetőségeit vitattuk. Meg tud­tam, hogy Szilágyi Ferenc és munkatársai már felajánlot­ták a segítségüket a megol­dást illetően. Elképzelésük szerint a legkézenfekvőbb az leone, ha magában az üveg­gyárban egy kis dobazkészítő üzem működne, amely az áiru gyártásával egyidejűleg tud­ná elkészíteni a kívánt korsze­rű, ízléses dobozokat. Egyéb­ként ez nem új dolog. így csinálják Csehszlovákiában és a legtöbb nyugati országban. Az üvegipar vezetői azonban nemet mondtak, annak elle­nére, hogy a FERUNNION megígérte: a dobozüzem mű­ködéséhez szükséges gépeket tranzakcióban beszerzi. Javult, de még nem az igazi Hátra volt még egy fontos téma; a szállítási határidő megvitatása. Ennek megítélé­sében, majdnem teljesen azo­nos álláspont alakult ki, akárcsak az áruk csomagolá­sánál. Bélái Árpád véleménye szerint az acélszalagoknál, az Acélárugyár vezetősége min­den esetben rugalmasan iga­zodik a külföldi piac igényei­hez, annak ellenére, hogy szá­mos esetben meg kell változ­tatni a programozási, gyártá­si tervet. S ez bizony néha komoly gondot is okoz. Szilá­gyi Ferenc is csokorba kötve adta át véleményét: — A bútorrúgók és a mező- gazdasági szeráruk szállítási ideje jó. A huzalszegeknél azonban a jelenleginél sokkal rövidebb időre volna szükség, tekintettel arra, hogy a ver­senytárs álltaiéban raktárot, és két-három héten belül szállít. Mi pedig a megrende­léstől számított négy hónap múlva küldünk csak árut. Ezt az időt maximum egy-két hónapra kellene lecsökkente­ni, hogy több vevőt tudjunk szerezni. Az öblösüveggyár a prog­ramban vállalt szállítási ha­táridőt általában betartja. Ahhoz, hogy egy rendelés a kívánt határidőre a program szerint elkészüljön, a külke­reskedelemnek legalább hat hónappal korábban kell a rendelést a külföldi ügyféltől megszerezni, s azt a gyárnak továbbítani. A véglegesítés előtt azonban még több kér­dést kell tisztázni. Ezért az­tán kilenc-tíz hónap, néha pedig egy év is eltelik, amíg a vevő megkapja az árut. Hát ez bizony igen hosszadalmas! Változtatni rajta már csak azért is érdemes, mert Iván Kornél szerint az öblösüve- nek jók az értékesítési lehető­ségei. mind a szocialista, mind pedig a kapitalista piacokon. Igaz egy kicsit hosszúra nyúlt a kerekasztal beszélgeté­sünk, de úgy érezzük, nem volt hiábavaló. Olyan tükröt tartunk most magunk előtt, amelyik megmutatja a jót és a rosszat is, tanulás és cse­lekvés céljából. A sok követ­keztetés közül, amely joggal felvetődhet mindenkiben a cikk olvasásakor, csak egyre térünk ki: ismét bebizonyo­sodott, hogy aki kezdeményez, az valóban élvezi az első szü­löttnek járó kedvezményeket, és, hogy az előrehaladás egyetlen járható útja: nem egymás hibáinak állandó hánytorgatása, hanem egymás segítő kezének megtalálása. Venesz Károly

Next

/
Thumbnails
Contents