Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)
1965-07-15 / 165. szám
!9«5 július 15. csütörtök nograd 3 Emberek és házak Milyen és hogyan él a görög átlagember? Andreasz Frangiesz — aki nemrég hazánkba is ellátogatott, s nemcsak azért, hogy itt élő honfitársait, de népünket is megismerje — vállalkozott rá, hogy bemutassa „ez embernyelő kapitalista Mino- taurusz áldozatait”, azoknak az egyszerű munkásembereknek az életét, akik névtelen tömegként állnak a napi hírek hátterében. Frangiesz regénye (Emberek és házak) történelmi fordulópontban játszódik; a fasiszták vereségét követő Időkben. A nagy gyér, az athéni munkáskerület szíve, bénuitan áll, gépcsarnok-kamrái üresen tá- tonganak, gépartériái mozdulatlan tétlenségre vannak kárhoztatva. És az emberek elkeseredetten, mégis reménykedve várakoznak. A kerület szélén kormos falu, kiégett házak gyászolnak a kihűlt gyárkémények tövében — a múlt emléke, szimbolikus örökségeként. Élettelen, béna tehetetlenségük akár a rettegő, a munkájukat féltő embereké. Aki munkát kapott,.attól reszket. hogy elveszíti, s aki kívül rekedt a gyárkapun, félve és vágyakozva tekint a holnap elé. A szorongó légkörben mégis elpusztíthatatlanok maradnak az emberi érzések; a kisemmizettek a keveset is megosztják egymással, a barátság szálai még szorosabbra fonódnak; Arjirisz, a regény főhőse, féltett szerszámait adja oda barátjának, hogy az munkához jusson. a zsivajgás a pásztói termelőszövetkezet irodáján. Asszonyok várakoznak a fizetésre. Közben beszélgetnek. Hol az egyik, hol a másik emlegeti a szövetkezetét ért károkat Egyik-másik sopánkodik, hogy mi lesz ezután. Holló Imre föagronómustól tüstént ezekről a károkról érdeklődünk. A szakember először elkomorodik, de a másik pillanatban már arról beszél, hogy az elemi csapások okozta érzékeny veszteség talán még pótolható.. Előkerül a papír, ceruza és kiszámítja, hogy mekkora a növénytermesztés kiesése: egymillió forint. — A veszteség nagyobb része talán még behozható — mondja — de előfordulhat az is, hogy a pótlásnak is lesznek veszteségei. Azt az áru- menyiséget, amennyi elpusztult, már nem tudjuk újra termelni, de legalább értékben szeretnénk pótolni. Úgy számítottunk, ho"-> a kertészetben — amit majdnem teljesen elvitt a Zagyva — öt holdon karfiolt, hat holdon késel káposztát és két-két holdon zellert és karalábét termesztünk terven felül. A gabonáink szépek, s mindent megteszünk, hogy lehetőleg szemveszteség nélkül sikerüljön betakarítani. Számításaink szerint nyolc A kormos falak árnyékában, a fiatalok jövendőbe vetett hitének bizonyságaként, szerelmek szövődnek. A krajcárt» gondok között, a hétköznapok sivár egyformaságában az embereknek önmagukkal is meg kell küz- deniök: le kell győzniük kishitűségüket, tehetetlenségüket, a maguk sorsának formálóivá kell válniok. Nehéz utat kell járniuk, lelkűket mardo- só vágy égeti. A vágy, hogy újra a munkapad mellé állhassanak, hogy megindíthassák a gépeket, hogy kezük munkájával alkothassanak — dolgozhassanak. Ezeknek a tétlenségre kárhoztatottaknak a munka vágya adja meg a regény pátoszát; ez a regény A legújabb beruházási tervek értelmében Űj-Belgrád- ban a jövő hónapban kezdik meg a 37. számú új lakótömb építését. 117 165 négyzetméternyi lakóterületen 6500 lakó részére 41 egyszobás, 63 másfélszobás, 731 két és félszobás, 288 háromszobás, 78 három és félszobás és 80 négyszobás lakás készül. A városrendezési feltételeknek megfelelően, a lakótömbben négy, egyenként 76 lakásos 14 emeletes ház, továbbá két hosszabb, egyenvagonnal többet adunk az államnak gabonából. Ugyanakkor a takarmánykárt is szeretnénk csökkenteni azáltal, hogy sok egynyári szálas takarmányt vetünk. Biztosítjuk a „zöld-futószalagot”. Holló Imre magabiztosan beszél. Mindezt úgy mondja el, mintha semmi akadály nem állna már a termelőszövetkezet sikerei előtt. Persze, az nem baj, ha egy szakamber magabiztos, De Pásztón lehetett valaki magabiztos néhány esztendővel ezelőtt? A főagronómus további szavai arról győznek meg, hogy Pásztón sokat változott a helyzet. — Nem véletlen, hogy az idén — de már tavaly is — sikerült majdnem minden munkát elvégezni a kapásnövényeken. Ami nem sikerűit, az meg az időjárás miatt maradt el. Az is igaz, hogy bevezettük a részes művelést. De legalább mindenki dolgozik, vagy legalábbis a tagság túlnyomó része. Hol volt ez korábban? Belelendül idéz igazának bizonyítására. — Itt van például a burgonya. Géppel nem lehetett művelni. Egy nap alatt mégis öthősköltemény, a munka hőskölteménye. A munkáért folytatott harcban azt is meg kell ta- nulniok, hogy azzal még nem oldódnak meg a problémák, ha munkához jutnak. A munkának célja van, a munka csak az emberek közösségében, összefogásában virágozhat. Frangiasz szegény szerelmesei, a mindennapok hőseivé magasztosulnak, sorsukat aggódó figyelemmel követjük, velük éljük kétségeiket, csüg- gedéseiket, osztozunk ritka örömeikben. Jó érzéssel tesz - szűk le a könyvet, alakjaira együttérzéssel fogunk emlékezni. (Tarr László fordítása. Kossuth Könyvkiadó, 1065.) Hargitai György ként 307 lakásos négyemeletes ház és egy, ugyancsak négyemeletes 177 lakásos ház épül. A lakótömb közepére kerül négy, egyenként 160 lakásos, nyolcemeletes épület, továbbá szabad területen a leghosszabb, a 184 lakásos ház. Az új lakótömböt óvódákkal, bölcsődékkel, árudákkal, nyolcosztályos iskolával, orvosi rendelőkkel látják el. A lakótömb három épületének földszintjén egyenként 22 gépkocsi elhelyezését biztosító fedett parkolóhelyről is gondoskodnak. ven holdat megkapáltak és •töltögettek. Vagy vegyük például a szénabetakaritást. Még az állattenyésztési dolgozók is segítenek. Volt olyan nap, hogy tíz vagon takarmányt hordtak be. Beszélgetés közben belép a szobába Kelemen István tsz- elnök is. ö Is közbeszól: Ha jól körülnézünk, akad ebben a termelőszövetkezetben olyan tartalék, amelyek egy ilyen rossz évben is lehet hasznosítani. De a legnagyobb biztosíték mégiscsak az emberek, a termelőszövetkezeti tagság megnövekedő« munkakedve. Senki sem mondja azt, hogy a pásztóiaknak nincs sok gondjuk. Ám ezeket a gondokat sokkal könnyebben legyőzik, mint a korábbi években. Sokat javult az egész közös gazdaság munkája is- Igyekeznek mindent jól és időben elvégezni. Az aratásra alaposan felkészültek, bár az aratópárok száma kevés. Azt mondják erre a tsz-vezetök, hogy lesz több is, ha kell. Márpedig a szeszélyes időjárás miatt valószínű hogy kell. Biztosabb, megnyugtatóbb, ha ezek megszervezve várják az aratást. — Jelenleg negyvenöt araNem fájt a szivük? A balassagyarmati járás termelőszövetkezetei — szórványos kivételtől eltekintve — szakszerűen, készültek fel a nagy nyári erőpróbára, az aratásra. Az intézkedési tervek gondos elkészítését lelkiismeretes végrehajtás követte — majdnem mindenütt. Majdnem... A magyarnándori II. Rákóczi Ferenc Tsz-ben, a hu- gyagi Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben például másként történt. Itt is ott is a nélkül álltak a kévekötőaratógépek egy-egy ötvenhol- das ősziárpa táblába, hogy előzőleg kézikaszával utat vágtak volna a gépnek. Nem nagy munka, két kaszavágás- nyi szélességben elég lett volna ahhoz, hogy több métermázsa árpa veszendőbe menését megelőzzék. Érthetetlen, hogy sem a termelőszövetkezeti vezetőknek, sem a táblába belegázoló traktorosoknak nem fájt a szívük a jószág számára any- nyira szükséges takarmányért. Út — és ára A Nógrád megyei Építőipari Vállalat mélyépítő részlege bekötőutat épít a Pécs- kő utcai D—4-es épület mellett. S az ára? No, nem kell „rosszra” gondolni. „Mindössze” annyi történt, hogy a minap követ szállítottak a helyszínre. Le is rakták, el is mentek. Aztán eszébejutott valakinek, hogy rossz helyre hányták, akadályozza az építést. Visz- szajöttek, lapátot ragadtak, s elhányták az útból. Hová? Az Iskola úti iskola kerítésére. Talán azt gondolták, nem kár érte, pár ezer forint érték az egész, különben is az iskola szeptemberben megszűnik, akkor minek a kerítés. Az iskola igazgatója szerint — szerintünk is! — persze lett volna „funkciója” a kerítésnek. Az iskolában óvoda működik, a gyerekek közvetlenül a dömperek, s az autók alá szaladhatnak. De vajon nem vonható-e felelősségre, aki mindezt elrendelte? Az útnak ugyanis, mint mondottuk, nagyobb ára is lehet. Emberélet, S bizony, ez túlságosan is drága. Reméljük, a kerítés „likvidálását” elrendelő személy szerint is. (te) tópárunlk van — mondja Holló Imre — de újabb har mine pár várja a hívó szót. Úgy terveztük, hogy az ezerkétszáz hold kalászosból kétszáz holdat vágunk kézzel. Ez körülbelül megfelel a mostani követelményeknek. Gondoltunk arra is, hogy nagyobb területen kell majd kézzel aratnunk. Ebben az esetben igénybevesszük fogato- sainkat is. A pásztói közös gazdaságban nem is a szél okoz bajt a gabonánknak, inkább a nehezen szikkadó, vizes talaj. Egyébként is nagy az eróziós kár- Emiatt előfordulhat, hogy a kombájnok sok helyen nem tudnak aratni. A tsz-ben már teljesen kijavítva várja áz aratást a négy kombájn, két aratógép és egy rendrevágó Megszervezték már a négy cséplőcsapatot is- Gondoskodtak a szalma kazlazá- sáról, a kombájnszalma összegyűjtéséről. Elkészültek a kombájnszérük is. Az egyik gépszín betonozásánál — amelyet átalakítanak ideiglenes kombájnszérűnek — az egész tsz-vezetőség dolgozott. telnek a napok Pásztón. Szorgalmasan dolgoznak Méltán remélik, hogy az idén nem lesz különösebb baj. Pádár András ALKOTO égy évvel ezelőtt, a bányásznapon járt megyénkben Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Az eltelt időszakot az alkotó munka nyugtalansága jellemezte. Most, amikor ismét megyénkben üdvözölhetjük, egy kis számvetést készítettünk. Nyugodtan kijelenthetjük: Nógrád megyében sem tilalomfa, sem lezárt sorompó nem állt útjába a tehetséges, bátor kezdeményezéseknek. Sőt, azt szoktuk mondani: ha több lenne, az se volna baj. Ezt a kívánságot az az egészséges türelmetlenség táplálja, mely végig vonul az utóbbi években bekövetkezett fejlődés minden mozzanatán, amely olyan mozgalmakat is eredményezett, mint a beruházási mozgalom, a minőségi mozgalom, az export mozgalom stb. Különösen érezhető a fejlődés Salgótarjánban, a megyeszékhelyen, ahol gyorsütemben tűnnek el a múltból itt maradt szégyenfoltok: a Pécskő utca és környéke vizes, sötét odúi, melyek a betegségek melegágyai voltak. Helyükön égbenyúló bérházak nőnek ki a földből. A második ötéves terv során 1544 lakás épül állami erőből. Ennek jó részét Salgótarjánban osztják szét. Évente 70—80 millióra tehető az az összeg, amelyekbe a lakások kerülnek. Ami négy évvel ezelőtt vágyálom volt, ma már valóság: 4o milliós költséggel kiépült a távfűtés első szakasza, melegvíz folyik a bérhézak lakásainak vízcsapjaiból. Oj szennyvízhálózat szeli keresztül a várost. Készül a regionális vízmű, amely 27 kilométerről, az Ipolyból hozza az életet adó vizet, a gyorsan fejlődő megyeszékhelyre, hogy az üzemekben és az egyre- gyarapodó bérházakban ne- csak télen, hanem a legforróbb nyárban is legyen víz. Milliókat költünk az idén is a megyei kórházra, az új gimnáziumra, az SZMT székházra, általános iskolákra és bölcsődékre, a kultúrház- ra s egyéb középületekre. Ezek után nem csodálkozhatunk azon, ha azok, akik több éves távoliét után ismét eljönnek a városba, meglepetéssel fogadják a bekövetkezett szemmel látható változásokat. Mindez az alkotó ember eredményes küzdelmét hirdeti, Legyen az munkás, vagy művezető, dolgozzon a tervező asztalnál, vagy valamelyik állami hivatalban, legyen idős, vagy fiatal, párttag, vagy pártonkivüli, naponta tanújelét adja annak az érzésének, óhajának, hogy ez a város még szebb, még vonzóbb, még kulturáltabb lesz. Mert ezt akarja a város régi és új lakóinak többsége. Ez a sokszor makacsságnak tűnő nagy akarat segítette át az építés buktatóin, nehézségein a megye, a város vezetőit. Amikor az építők kőművest kértek, nyomban küldték a gyárak. Hegesztőre volt szükség? Jöttek a Tűzhelygyárból, a Bányagépgyárból. Üvegesek siettek a bérházakba a Síküveggyárból, lakatosok pedig az Acélárugyárból, hogy minél előbb átadhassák az épületeket tulajdonosaiknak. Ennek az összefogásnak a gyümölcseként tavaly túlteljesítettük a lakásépítési tervet és rekordidő alatt egyedül az országban létrehoztuk a távhő- ellátó hálózatot. Ez az állhatatosság, következetesség, céltudatosság nyomja rá a bélyegét a termelő munka egyéb területeire is. A megyeszékhely legnagyobb üzemében, a Salgótarjáni Acélárugyárban, ma már az évi termelés 19,4 százalékát exportálják az 1960. évi 7,2 százalékkal szemben. A termelés költségei négy év alatt 95,4 százalékról 90,2 százalékra csökkentek, ugyanakkor a korNÉGY ÉV szerű hideghengerműből az áruk 46,6 százalékát exportálják. Az Öblösüveggyár termékeit is szívesen vásárolják a külföldi piacokon, sőt egyes árukból a mennyiségi igényeket sem tudják kielégíteni. A bányagépgyáriak szalagja, görgője Indiába is eljut. Kedveltek a Tűzhelygyár modem gáztűzhelyei és kályhái. Szénbányászaink 28 aknából és három külszíni fejtésből teremtik elő az ország szénszükségletének 12 százalékát. AZ egyre szélesebb látókört kívánó munka során, megnőtt a tanulnivágyók száma. A munkások többsége határozottan vallja: jól dolgozni csak a tudás birtokában lehet- Ezért bővíti szakmai ismereteit, szerez nagyobb jártasságot a politikai tudományokban, pótolja az általános műveltségénél mutatkozó hiányosságokat. Ennek ad keretet a szocialista brigádmozgalom, mely a megyében több mint 900 brigádot számlál, akinek tagjai — 10 ezer fő — a leghaladóbb gondolkodású munkásokból, műszakiakból kerülnek ki. Sőt néhány helyen a mozgalomnak magasabb formája is kialakult. Az Acélárugyárban öt üzemrész már birtokolja a szocialista címet. A bányászoknál pedig több akna büszkélkedik ezzel. De nemcsak a forradalmi múlttal rendelkező megye- székhelyen lehetünk tanúi a nagy változásnak. Ha nem is ilyen nagy mértékben, de fejlődik Balassagyarmat, a magye helyi és könnyűipari üzemeinek bázisa. Az itt bekövetkezett üzemtelepítések során nagyrészt megoldódott a nők foglalkoztatottságának problémája. De bármerre vetjük tekintetünket a megyében, mindenütt megleljük az alkotó nyugtalanság kézjegyeit: az új művelődési otthont, az új iskolát., amelyben tanulnivágyók hajolnak a könyvek fölé, a jó ivóvizet, melynek nyomán kevesebb lett a fertőző betegség, az új orvost rendelőt, ahol jó körülmények között várakoznak a gyógyulnivágyók, a sok ezer állami támogatással épült piros-tetős családi házakat, amelyek azt hirdetik: gyarapodnak, jobb körülmények között élnek a megye lakói. D a sikerek fényében jobban észrevesszük azokat a gondokat, amelyek a múltból kölöncként nehezednek ránk. Mert ilyenek is vannak még. Egy kicsit türelmetlenkedünk, pedig tudjuk, hogy előbb- utóbb többségüket megoldjukMég nagyobb ütemben kellene a bányatelepeken örökölt egészségtelen viszonyokat felszámolni, új könnyűipari üzem is sokat segítene Salgótarjánban a női foglalkoztatottság problémáinak megoldásában, hogy vasútvonalunk a városfejlesztés miatt máshová kívánkozik, hogy több aszfaltút is kellene, hogy jó lenne több szociális létesítmény, több üzlet, több bölcsőde, óvoda a megyeszékhelyen, hogy országutjaink sürgős kijavításra szorulnak, hogy gyorsabban korszerűt- síthetnénk a közvilágítást, nagyobb ütemben építhetnünk a járdákat, hogy a jelenleginél jóval több lakásra volna égetően szükség. Nagyban megjavítaná sza kém bérhelyzetünket, ha több középiskolánk lenne és dicsekedhetnénk főiskolával is. T 'djuk. hogy a népgazdaság teherbíró képessége véges. Ennek tudatában állítjuk. hogy néhány területen előbbre lehetnénk, ha az okos javaslatok huzavona nélkül megvalósulnának, ha néhol a közömbösség nem mérgezné a munkát, ha mindenki egy kicsit jobban, fegyelmezettebben, pontosabban ellátná feladatát, ha kevesebb lenne az értetlenség, az egyéni érdekek előtérbe helyezése és több a figyelmesség egymás iránt, jobban becsülnék és tisztelnék a hasznos munkát végző embert, dolgozzék az bármilyen poszton. Salgó, 1985. VI1. 7. Mintha a meredek, eukotsüveg alakú hegyre épült, málladozó „sasfészek", a salgói vár is jóváhagyólag mosolyogna, s halkan ezt mondaná: „Jól van gyerekek, ügyesek vagytok!" Kacskaringét, öreg tölgyekkel szegélyezett makadámút vezet a megyei KISZ vezetőképző tábor — \elenleg úttörők sza- vrföl hangos - szürke sátraihoz. A mostani turnusban 147 fiatalt részesítünk a megye egész terülétéröl elméleti és gyakorlati képzésben — mondja Szabó Ferenc, a salgótarjáni városi úttörőtitkár. — Célunk, hogy ezekből a 12— 14—20 éves fiúkból, lányokból hozzáértő, lelkes, őrs- is rajvezetőket formáljunk. Szeretnek itt lenni, s ez mindennél többet mond. A salgói Tár árnyékában — Szereted ezt a modern, nomád életstílust? — Szívesen vagyok itt — mondja Orosz Misí Salgótarjánból, — mert hozzámnőtt az úttörőélet, a romantika, s egyébként is nagyon szórakoztató. — A kaja nagyon bőséges (ezt nem azért mondom, mert az újságba kerül). A napi hatóra fogalko- zás pedig nem megterhelő, — ezen a véleményen van az egyik hugyagi fiatalember, Tóth Béla — miközben lehalkította táskarádióját. — Milyen témájú előadásokat hallgattok? — Az előadások, melyeket mindig vita követ, nagyon széles területet ölelnek fel, kezdve az alaki szabályzattól a klasz- s zikus paprikás- krumplifözésig. Legutóbb például Kaszás Ambrus, a megyei úttörőtitkár humoros alaphangulatú, de komoly témájú előadása aratott nagy tetszést. — Ezt Kelemen Ildikó eteti kislány mondja, aki érettségi után ruhatervező szeretne lenni. Hálás riportalany, mert kérdezni sem kell, ömlik belőle a szó. — S mivel töltitek a szabad időt? — Akadályverseny, számháború, csónakázás, filmvetítés, esténként pedig magnóra táncolunk. — Mit viszel haza. mint legkedvesebb élményt? — Életemben most csónakáztam először, s még föl sem borultam — dicsekszik Sarkadi Zoli Rimáéról. — Az éjféli riadó és nyomkeresés nagyon izgalmas és maradandó emlék marad a számomra — mondja Tupi Feri. — Szép volt ez o hét nap, kár, hogy már el kell válni újdonsült barátaimtól. — Hát igen, letelt az egy hét, várja őket az úttörőcsapat Szilaspogonyban épp úgy, mint Varsány- b an. Reméljük, a Saigon szerzett tapasztalatokkal felvértezve még eredményesebb úttöróvezető-munkát fognak kifejteni. Ehhez mi is sok sikert kívánunk! Rozgonyi István Pásztói változások Júliusban 1612 lakás építése kezdődik Uj-Belgrádban
