Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)
1965-07-14 / 164. szám
1965. július í4: szerda.” nograd 3 A teatvér országok életéből Acéldaruk a falusi házak fölött Elmúlt már az az idő, amikor a városi építkezések látképének kiváltsága volt a toronydaru. Az acélóriásokat ma már sok szovjet községben és faluban láthatjuk. A szovjet falvakban mindenütt építkeznek. Alig találni olyan kolhozt vagy szovhozt, ahol ne emelnének új lakóházakat, iskolákat, klubokat, kórházakat, gazdasági épületeket A mostani hétéves terv első hat esztendejének eredményei jól szemléltetik, milyen roppant arányú a Szovjetunióban a falusi építkezés. E hat esztendő alatt az állam 26 milliárd rubelt, a kolhozok pedig 20 és félmilliárdot fordítottak gazdasági épületek, vízgazdálkodási objckiumok és lakóházak építésére. Ebből a hatalmas ősszegből több ezer nagy befogadó képességű magtárat és gépesített raktárát, istállót építettek. A lakóházak lakóterülete összesen 130 millió négyzetméter, amiből 70 milliót az állami költségvetés terhére létesítettek. Ezen túlmenően több mint hárommillió családi házat építettek a kolhozparasztok és a falusi értelmiségiek. Még ennél is nagyobb arányú azonban a beruházási építkezés a szovjet falvakban az idén, a hétéves terv utolsó esztendejében. Csupán az építési és szerelési munkálatokra a kolhozok és az állam erejéből összesen 7,2 milliárd rubelt költenek. Ez az összeg a népgazdasági tervben az építkezésre előirányzott költségek csaknem 30 százaléka. Az év folyamán egyebek között át kell adni rendeltetésének 8 millió szarvasmarha, sertés és juh befogadására alkalmas istállóépületet, 247 „tojásgyárat” és „baromfigyárat”, 1400 tonna befogadására alkalmas magtárat, valamint 350 ezer hektár öntözésére szolgáló berendezést. Ugyanakkor több százezer parasztcsalád jut új komfortos otthonhoz. Az állam támogatásával gyökeresen megváltozik a szovjet falvak képe, kiépülnek, megszépülnek. Bővítik anyagi és műszaki bázisukat, ami köztudomásúan a mező- gazdasági térmelés további fellendülésének legfőbb feltétele. Az utóbbi esztendőkben a kolhozok és szovhozok életében számos örvendetes változás történt. Korszerű tervek alapján gazdálkodási épületek és lakóházak épültek. Így például a „Lenini út” kolhoz (Moszkva terület) központi tanyáján olyan település épült, amely kiállja a versenyt a városi jellegű településekkel Is: nagypaneles házakkal, csinos . villákkal, központjában pedig négyemeletes iskolával, könyvtárral, orvosi rendelővel és óvodával. Az idén a faluba bevezetik a gázt és megoldják a távfűtést. Ez a példa nem egyedülálló; sok ilyen kolhoz ver már, s a jövőben még töhl lesz. Az SZKP azt a célt tűzte ki, hogy az összes falvakat városi jellegű településekké kell átalakítani. Ez természetesen nem megy m«-ól holnapra, sok munkát, erőt* szítást, jelentős beruházésoka: igényel. A Szovjetunió, mint tudjuk, igen nagy ország, Területén 700 ezer faluban és községben több mint százmillió ember él. A földművelők tíz százaléka lakik csupán olyan településeken, amelyek lélek- száma nem haladja meg a száz főt. Ugyanakkor a parasztság hatvan százaléka él 50 ezer olyan faluban, amelynek lé- lekszáma meghaladja az ötszázat. Kézenfekvő, hogy a falvak átalakításának tervét a nagyobb településeken kezdik megvalósítani. A szocialista mezőgazdaságra egyébként is jellemző a termelés koncentráltsága és komplex szervezése, amivel együtt jár a lakosság koncentrálódása is. Ilyen körülmények között ugyanis sokkal jobban kihasználhatók a beruházási összegek és a kivitelezésükre szánt anyag. A kolhozok és a szovhozok máris kiválasztották azokat a településeket, ahol a beruházási építkezéseket a legcélszerűbb összpontosítani. Lehetőség szerint ide telepítik majd át a kis és távoli falvak kolhozparasztjait is. A Kirov-terület Vörös Október kolhozának területén például eredetileg 137 falu volt, ami sok nehézséget okozott a nagyüzemi gazdaság irányításában, a kolhoztagság életkö rülményeinek kulturáltabbá tételében. A vezetőség ezért úgy döntött, hogy megrendeli az új kolhozépítkezések terveit A 137 lakott településből kiválasztottak nyolcat, s most ezeket fejlesztik. Négy év alatt 25 falu lakosait telepítették át. Az új településeken üzlet- és közétkeztetési hálózatot, sütödéket, klubokat, iskolákat, óvodákat, bölcsődéket, kétszobás családi házakat építettek, a családi házakhoz háztáji gazdaság is tartozik. Az ilyen jellegű fejlesztés Igen jó ütemben halad az oroszországi föderációban, Be- lorusziában és Üzbegisztánban. Miután a falusi építkezések ilyen nagy fejlődésnek indultak, át kellett alakítani az építkezések szervezetét és műszaki bázisát is. 1955-ben a Kolhozok kolhozközi építő vállalatokat kezdtek felállítani. Részükre építőanyagipari üzemeket emeltek, amelyek többnyire helyi nyersanyagbázisra támaszkodnak. Ugyanakkor gépeket, szállítóeszközöket is beszereztek. Jelenleg már több mint kétezer ilyen kolhozközi építő vállalat működik a Szovjetunióban. Ezeknek a vállalatoknak több ezer exkavátor, buldózer, emelődaru, betonkeverő, tehergépkocsi áll rendelkezésére. Az állam minden erővel támogatja az építkezéseknek ezt az új formáját, s a falusi építkezéseket komoly anyagi és műszaki támogatásban részesíti. így például csak az idén másfél milliárd rubel hosszúlejáratú hitelt kapnak, vasbetonelemgyárak, és má6 építőanyagipari üzenek ezt az új formáját, s a berendezések vásárlására. A falusi építkezőket segíti az is, hogy állami, mozgó építőipari gépesített csoportokat állítottak fel, amelyek a kolhozokban és a s2»vhozakban elvégzik az építési munkálatokat és a különböző szakmunkákat. Tavaly már több mint 350 ilyen mozgó csoport működött, s az idén további 440 lát munkához. Intézkedések történnek, hogy a falusi épitkezéseket mindenütt modern nagyüzemi alapokra helyezzék. Ugyancsak megváltozott a falusi épülettervezés rendszere. Korábban egyes tárcákhoz kötött tervező és kutató intézetek működtek. Most nagy, összevont tervezőintézetek dolgoznak a falvak számára, mégpedig szakosított alapón, A szövetséges köztársaságok építési trösztjeinek hatáskörébe utalták mindazokat a helyi szervekét, amelyek a falusi települések építési tervein dolgoznak. Jelenleg a falvak számára készülő terveket több mint 160 szakosított intézet mintegy 30 ezer munkatársa számítja-raj- zolja. Emellett több köztársaságban társadalmi alapon is működnek tervező intézetek, amelyek ellenszolgáltatás nélkül nyújtanak segítséget a kolhozoknak és a szovhozok- nak lakott településeik átépítéséhez. A Szovjetunióban minden feltétel adva van ahhoz, hogy sikeresen teljesítsük a falusi építkezések terveit. Márpedig ezek a tervek valóban impozánsak: a következő ötéves tervben egyedül gazdasági építkezésekre és gépbeszerzésre 71 milliárd rubelt fordítanak a kolhozok az állammal együtt. Nagyjából annyit, amennyit a háború óta eltelt 19 évben összesen kapott a szovjet mezőgazdaság. Nyikolaj Szapfirov Kombájn9 aratógép9 vagy kéxikasxa? A SZÖVOSZ tájékoztatója szerint az év első öt hónapjában 180 ezer új kézikasza és ezzel együtt jelentős mennyiségű sarló, fanőkő stb került a falusi boltokba. Arról egyelőre nem szólnak a jelentések, hogy ezekből mennyit vásároltak meg. Annyi bizonyos, hogy ahol alaposan felmérték az aratással kapcsolatos tennivalókat és jó keresetet biztosítottak az aratóknak, ott ezekben a napokban ugyancsak megbecsült eszköz a kézikasza. Hallottunk olyan községekről, ahol minden aratószerszám vevőre talált, de olyanokról is, amelyekben a betakarítás kezdetéig egyetlen kaszapengét sem adtak el a földművesszövetkezeti boltosok. Itt nem azért volt lanyha a vásárlási kedv, mert a tsz-ta- gok és a besegítők elegendő régi aratószerszámmal rendelkeznek. hanem amiatt, hogy ezek a mezőgazdasági üzemi vezetők nem tekintik kellően fontosnak a kézi aratást. Elkoptatott szóiás-móndás- sal úgy jellemezhetjük a helyzetet, hogy a tsz-ék vezetői egyik-másik községben átestek a ló másik oldalára. Többnyire csak a gépekre támaszkodnak, de elvétve előfordul olyan eset is, hogy kizárólag kézikaszákra próbálják bízni az aratást. Egyik megoldás sem helyes- A kombájnokra, az aratógépékre, de a kézikaszáikra is nagy szükség van. Sokkal nagyobb, mint tavaly, vagy harmadéve, hiszen most sok a dőlt és az összedcuszálódott gabona. És ami még ennél is nagyobb súllyal esik latba: sok volt az eső, mindenfelé felázott talaj, s a súlyos gépek különösen • nehezen boldogulnak a mintegy három és fél millió gabona val. betakar! tásáAz aratásban mutatkozó lemaradás jelentős. Több mint egy hetes késéssel köszöntött be az érés időszaka. így Péter- Pál napján csak az ország déli részein kezdődött el az aratás. Július első hetében is folytatódott az esős időjárás. Zápor, zivatar, sőt helyenként jégverés söpört végig a mezőkön, s nemcsak károkat okoztak, hanem a betakarítást is késleltették. Még nincs biztonságban az ország kenyere! Ez pedig azt követeli, hogy minden erőt és minden aratásra alkalmas órát ki kell használni — minden gépet és minden kézikaszát helyes munkába állítani. H állottunk olyan esetről, hogy a tsz-veaetője egy kombájnra 600 kataszteri hold gabona betakarítását tervezte. Ilyen teljesítményre azonban nem lehet és nem is szabad a betakarítás munkáját alapozni. Ahol hatszáz holdat bíztak egy kombájnra, ott kitolódik szeptem bérré az aratás vége. Ez pedig nagy ráfizetést jelent, hiszen a teljes érés állapotában még szélcsendes időben is pereg a szem, hát még ha továbbra is zivataros marad az időjárás. Igazuk van-e azoknak a termelőszövetkezeti vezetőknek, akik azzal érvelnek, hogy elavult dolog a kézi aratás, és emellett drága is? Igaz, hogy a gépállomások kombájnjai egy kataszteri holdról 180 forintért takarítják be a gabonát s ez lényegesen kevesebb költséget jelent a kéziaratásnál. Ámde inkább ezt a megoldást kell választani, semmint a megkésett gépi aratás nyomában peregjen el a szem, a feketedjem kepébe és asztagba rakva a gabona. Az sem helyes, ha a termelőszövetkezeti vézétők a tagsággal és a besegitőkkel érzett, helytelenül értelmezett szolidaritásból kizárólag a kézi aratásra próbálnak berendezkedni. Arasson az ember is, a gép is! Alapos körültekintést és gondos munkaszervezést követel az idei aratás- Ahol részben a felám‘f talaj, másrészt a megdől i miatt nem tudnak a gépek eredményesen dolgozni, ott segítsen a kézikasza. Szerencsére a termelőszövetkezetek többségében ez az egészséges szemlélet került előtérbe. Akadnak azonban olyan tsz-vezetők is. akik hátralépésnek tekintik a részbeni kézi aratást. Azzal érvednek, hogy tavaly is teljes egészében kombájnok, illetve aratógépek takarították be a termést. S ami tavaly sikerült, miért ne sikerülne idén is? Az érvek szépen hangzanak, de nemcsak az érveket kell nézni, hanem a tényeket is. A tények pedig azt mutatják, hogy a gabonatáblákon lényegiesen lassabban haladnak a rendvágó-arató gépek, no meg a kombájnok is, mint tavaly ilyenkor. M ég sok a tennivaló; a kombájnosoknak, aratógép kezelőknek, a kézi kaszásoknak, a maxoksaedóknek s a betakarítás minden dolgozójának közös erőfeszítésére van szükség, hogy a jó termést a jó gazda gondosságával idejében betakaríthassuk. Danes József Rozsda marja, nem ragyog! örültek tavaly az ecsegiek, mikor megvásárolták az új szecskavágót — és megérkezett. Takaros jószág az a masina. Méghozzá motoros szecska vágó! Ecsegen most mégis úgy szecskáznak, mint annakidején. A motoros szecskavágó • négy-öt napig aprította a takarmányt. Aztán megállt. Eltörött egy alkatrésze. Mindez a múlt év őszén történt. Igaz, az ecsegiek mindent megtennének, hogy újra dolgozzon. De hiába. KiSalgótarjáni utcakép. A Nemzeti Bank előtt (Koppány felv.) számolták, a hibás gép kijavítása érdekében kifejtett energiájukkal már tömérdek szecskát készíthettek volna. Müy szerencse, hogy az elnök nem feledkezett meg a régi szecskáról. Ez a régi gép kíméli mo6t az ecsegiek erejét. Vajon meddig bírja? Az állat sok, kell a szecska bőven. A megrokkant gép helyrehozásáért, sok helyre írtak már a szövetkezetiek. A kálvária a Pásztói Gépállomáson kezdődött, mivel itt javítják a garanciális hibákat. A gépállomásiak közölték az ecse- giekkel, hogy nem tudják a bajt helyrehozni, nincs alkatrész. Kellene ugyanis egy darab (289-GSZ) kúpkerékház, egy (288-GSZ) kúpkerékház fedél és egy (201-GSZ) irányváltó tengely. Irt a tsz a mosonmagyaróvári Mezőgazda- sági Gépgyár szombathelyi üzemének. Azt hallották, hogy ott gyártanak pótalkatrészt. Sajnos innen sem kaptak kedvező választ. Ezután következett az AGROKER balassagyarmati telepe, az AGRO- TRÖSZT, majd a MEGÉV, s újra a Pásztói Gépállomás. Ezzel aztán bezárult a kör. Végül kaptak valahonnan a felsorolt alkatrészekből néhány darabot. Éppen a felét annak, amire szükség van ahhoz, hogy a gép meginduljon. S mert több nincs, a gép ott áll, rozsdásodik. Ki nézi azt, hogy csaknem 30 ezer forintba került? Azt sem igen, hogy a gazdaságnak nagyon nagy szüksége lenne rá. P. A. Védekezzünk a lucerna és a yöröshere magkártevői ellen Az ősszel a mezei pocok, télen meg a fagy tett kért a lucerna és vöröshere vetésekben. Az értékes takarmány termő területek növényállománya több gazgaságban annyira megritkult, hogy kiforgatták az ekék. Ez a magyarázata, hogy kevesebb szénát takarítottak be a szövetkezetek a tervezettnél és kevesebb lesz az a terület is, amelyről magot nyerhetnek. Az aprómag Jelentős exportcikkünk. Ezért a magfogásra meghagyott táblákat valamennyi gazdaságban meg kell védeni a magkártevőktöl. A védekezésre minden eddiginél jobban kell fölkészülni, hiszen a kártevők sokasága a megmaradt pillangósterületeken pusztít. A legeredményesebb védekezést az idegmérgek biztosítják, ha a vegyszereket időben szórják valamennyi gazdaságban e. pillangós táblákra. A védekezést akkor végezzük, amikor a növény zöldbimbós állapotban van. A legalkalmasabbak a szélcsendes esti, vagy a kora reggeli órák. Holdanként 15 kiló HCH és DUT por egy-egy arányú keveréke szükséges a hatásos '-értekezéshez. A HCH és a DDT keverékével későbbi Időben porozni semmiképpen sem ajánlatot, mert ha a bimbók már közel állnak a virágzáshoz, a vegyszerek a kivirágzóit lucernán elpusztítlák a leghasznosabb rovarokat Is, a megtermékenyítést végző vailme- heket. Ha azonban a porozással nem késlekednek a gazdaságok, a kártevők nagyrésze elpusztul, lényeges terméskieséssel nem kell számolni. Cserháti Zoltánná