Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)

1965-07-14 / 164. szám

4 NdGRÄU 1965 július 14. szerda. „Minősége megfelelő, forgalomba hozható!" Látogatás a Kereskedelmi Minőségi Ellenőrző Intézetben — Lehet tíz százalékkal ke- az utca élete, bent a fehórfa- Az élelmiszeripari osztá vesebb? Hiányozhat egy de- lú laboratóriumokban fehér lyom szinte valamennyi „ehető’ ka? A Kereskedelmi Minősé- köpenyes emberek. gi Ellenőrző Intézetben ezek- Hosszú csempézett labora- re a kérdésekre minden alka- tóriumi asztal. Lombikokban lommal határozott nemmel aranyszínű folyadék fortyog, válaszolnak. Itt őrködnek a — Tokaji bor — mondja kereskedelmi árucikkek ál- Mandzur Ferencné vegyész­megfordul. Jelenleg fagylaltvizsgálatokat tarta­nak. Ellenőrzik, hogy a vevő megfelelő mennyiségű nyers­anyagot kap-e egy adag fagy­laltban. Rendszeresen ellenőrzik a húsáruk minőségét landó jó minősége felett. Bu- mérnök. A borvizsgálat folya- dapest legforgalmasabb pont- mán kiderül, megfelelő-e a ján emelkedik a hatalmas vő- szeszfok. Nem kevertek-e vi- rostéglás épület. Kint lüktet zet a hordóba? A régi magyar színpad FÉKFIAK SZOKNYÁBAN Bevezetőben a „Nadrágsze- repekrol’’ szeretnék szólni. Ezt a kifejezést szószerint a németektől vettük át, és any- nyit jelent, hogy a színpadon Báthory Máriában Buzilla ki­rálynét. No, persze ehhez a szerep­hez gyászos öltözéket agga­tott magára. Egy kopott, fe­a férfiakat nők személyes!- kete köpeny volt rajta. Irnitt- tik meg. A nők alakításában amott kitömte magát, de ez a a serdülő fiú sokkal fino- pótlék kellő helyről mindún- mabb, kecsesebb, mintha va- tálán elcsúszott... egyszóval lóban egy kamasz ágálna a fertelmesen nézett ki. színpadon. Lászlófi Venczel Bódog, Egy külföldi is volt a falu­ban, aki végignézte az elő­úttörő színész és színigazga- adást és amikor Feleki a kö­tő az ezernyolcszázas évek vetkező mondatot sdpítozta a derekán kis társulatával jár­ta a falvakat. Érdeméül kell színpadon: — Fiam, fiam, jusson eszedbe, hogy a szí­felemlítenünk, hogy a szó- vem alatt hordoztalak... — kosos és sablonos színdarabo­kon kívül, klasszikusokat: Shakespearet, Moliéret, stb. játszatott és ezzel a haladás nemes ügyét szolgálta. Fér­fiszínész volt is elég de a társulat női személyzete egy „kicsit” ■ kevésnek bizonyult. Hol a hősnő, hol a naiva, hol az anyaszínésznő szökött meg a nyomorgó társulattól. Egyszer éppen Shakespeare: „Lear király”-át hirdették — Így fordult a mellette ülőhöz: — Ki ez a nő? — Nem nő, hanem férfi! — felelte a kérdezett. — No, ennek örülök — szólt az idegen — mert a magyar asszonyokról mindig csak azt hallottam, hogy szé­pek és szeretetreméltóak. Köszönöm, megnyugtatott, hogy férfi, mert én ilyen ocsmány némbert még soha- amely a direktor parádés életemben nem láttam! szerepe volt — és bár a sze­repek számát alaposan le­csökkentette, Kordélia meg­jelenítésére nem akadt női szereplő. Akkor Lászlófi a homlokára csapott: Ha Japánban az ösz- szes női szerepeket elmaszkí­rozott férfiak játszhatják és Shakespeare korában is férfi játszhatta Kordélia szerepét, miért ne alakíthatná manap­ság is férfi ezt? Így azonnal a legfiatalabb, kezdő tagjára osztotta a szerepet. Este, a hirdetett előadás megkezdésének idejét jóval túlhaladta az óra mutatója. A nagyérdemű közönség jo­gosan nyugtalankodott. A nagyvendéglő pincére (aki egyben jegyszedő is volt) csendre intette a méltatlan­kodó puplikumot és dörgő hangon megszólalt: — Emberek! Az előadás mindjárt megkezdődik, csak kis türelmet kérünk, mert községünk borbélya éppen most beretválja a király leányát! Feleki Miklóssal, a Nemzeti Színház későbbi nagy művé­szével is megtörtént falujáró korában, hogy mint kezdő, kénytelen volt „szoknyasze­repet” eljátszani. Így a „Ke­resztes vitézekben” az apáca- fejedelemasszonyt, az „Arany­időkében a halásznét — sa­játmaga írja ezeket a „Ma­Feleki, amikor mindezt megtudta, felbontotta á szer­ződését és más megyébe ván­dorolt. .; Fehér Tibor — Milyen módszerekkel ál­lapítják meg az élelmi-cikkek minőségét? — kérdeztük meg Szentzi Pál vegyészmérnököt. — A vizsgálat két fő rész­ből áll- Először az érzékszervi próba, vagyis a kóstolás, szín- elbírálós, csomagolás, és csak azután következnek a bonyo- !ut vegyi analízisek. A szárítószekrények, izzító­kemencék, fehérjeroncsoló be­rendezések segítségével na­ponta sok száz fajta élelmi­szer minőségét vizsgálják meg. A világ minden tájáról érkeznek például konzervek. Forgalomba csak a KERMI jó „bizonyítványa” után ke­rülhetnek. Egyes élelmiszereket perio­dikusan ellenőriznek: a lisz­tet, kenyeret, egyes italfajtá­kat, tejet, felvágottfélóket. Borvizsgálat így a sorozatgyárasban, a nagy tömegételekben se ro­molhat a minőség. Felelősségteljes munka, hisz bizonyos mértékben minden kereskedelmi cikkhez a nevüket is adják, mert ők írják rá: „Minősége megfele­lő, forgalomba hozható!” Irta és fényképezte: Regős István Feledékenység? Tol va j kodás? Jegyzet az önkiszolgáló boltokról |A/f egnyitásuk idején őröm is, bizalmatlankodás is fogadta az önkiszolgáló boltokat. Idestova egy évtize­des tapasztalat életrevalósá­gukat bizonyítja. Azoktól a kivételektől eltekintve, akik- elgondolkodtató: nem volna-e nagy, a megszégyenülés an- csak egyetlen következtetés- nál inkább. Ritkaság, hogy re juthat: érdemes lopni, a kisstílű tolvaj kodást vala- Ennek a szemléletnek társa­ki az első rajtavesztés után dalmi veszélyessége pedig másodjára is elkövesse. Néha fiatal korban különösen nagy.” mégis megtörténik. Épp ezért ről alább szó lesz, a vásár­lók becsületességből kitűnő­re vizsgáztak. Salgótarján önkiszolgáló boltjaiban ez év első felében kétszerannyi tolvajlás történt, mint tavaly egész esztendő­ben. A statisztika e kedve­zőtlen alakulásával kapcsolat­ban eddig csak egy bizonyos: aki lopott, nem anyagi szük­ségből tette. Tisztes járadé­kot élvező nyugdíjas aligha szorul arra, hogy fizetés nél­kül próbáljon elvinni három — összesen kilenc forint ér­tékű — csokoládé-figurát. Vagy: számít-e nyolc forint húsz fillér egy féldeci szilva- pálinkáért olyan háztartás­ban, ahol a családfő havi ke­resete háromezerháromszáz forint?! Havi kétezerhárom­száz forintos jövedelem mellett sem a szükség indokolja két csomag — összesen hat fo­rintot érő — szemesibors el­emelését. A legnagyobb tétel az elmúlt félévben harminc­négy forint volt. Egy fiatal­korú vásárolt be munkatár­sai részére az önkiszolgáló boltban, majd megkísérelte, hogy fizetés nélkül távozzék. Az elkövetett cselekmény szabálysértés; az elkövető személyi-anyagi viszonyaira tekintettel ötven-kétszáz ■ fo­rintos bírságot ró ki miatta a városi tanács-vb igazgatási osztályának szabálysértési előadója. A pénzösszeg nem helyes a visszaeső elkövetők nevét, lakó- és munkahelyét — nevelésük érdekében — valamilyen formában nyilvá­nosságra hozni. A szabálysértők az elmúlt fél évben — az említett fia­talkorút, s néhány fiúcskát leszámítva — nők voltak. Ez Lehetséges, hogy ezt a* igazságot sem a tanácsnál, sem a rendőrségen nem fogal­mazták meg ilyen pontosság­gal, — de az bizonyos, hogy egyik szervnél sem restek az elcsípett gyermekke] törőd­ni. Az ilyen ügyekben oly­annyira kívánatos titoktartás mellett a sajnálatos esemény­ről értesítik a szülőt, az is­annál meglepőbb, mivel ma kólát. Olyan gyermek neve, már a háztartás vezetésében aki visszaesőnek bizonyult a férfiak is részt vesznek; te- volna, nem szerepel a fej­hát megfordulnak a boltban, jegyzésekben. sőt az egész Föld bűnügyi statisztikája mutatja, hogy a nők sokkal ritkábban vete­mednek bűncselekmény elkö­vetésére, mint a férfiak. rT ucatnyi aktát nézeget­tünk át; egynél-kettő- nél még-még elfogadhatónak látszott az a védekezés, hogy az elkövető megfeledkezett a fizetésről. Talán érdemes len­ne az önkiszolgáló boltokban kissé differenciáltabban fog­lalkozni a tettenértekkel. Meggyőződésünk, hogy szí­vesen vállalnák ezt a több­lettörődést. Erre — egyebek mellett — abból következ­tethetünk, amit a gyermekek elkövette lopásokkal kapcso­latban említett önkiszolgáló boltjaink egyikének vezetője. „Mint a társadalmi tulajdon védelme, éppoly fontos szá­munkra, hogy a gyermekek ne szokjanak rá a tolvajko­dásra, — úgymond. — Ha a gyerek azt tapasztalja, hogy megtévedése leleplezetlenül, büntetlenül marad, ugyanak­kor előnye származik abból, Visszatérve a felnőttekre; az apróbb értékek eltulajdo- nitói nemcsak maguknak sze- reznek kínos órákat s a bír­ság megfizetése által anya­gi veszteséget. Akaratlanul is csökkentik az önkiszolgá­ló boltok népszerűségét, mert arra kényszerítik az eladókat, hogy a hozzájuk hasonlókra számítva inkább a vevők el­lenőrzésével, mintsem a vá­sárlás segítésével foglalkoz­zanak. Érthető, hogy az em­berek nem szeretik, ha a boltban minden mozdulatu­kat árgus-tekintet kíséri Erre a tekintetre pedig — saj­nos —. ma egyelőre még szük­ség van. A becsület értékét ^ aranysúllyal nem le­het lemérni. Nagy könnyel­műség tehát akár szórakozott­ságból ,akár néhány forin­tos jogosulatlan anyagi ha­szon reményében megkockáz­tatni elvesztését. .. — b. z. — Új eszközök az ismeretterjesztés szolgálatában A tudományos ismeretter- kitásához. Hogy ezt realizál- előadások a pedagógusoknak, jesztésnek a világnézeti ne- hassuk, ahhoz a következő fel- ismét más az orvosoknak, velésben betöltött fontos sze- adatokat kellett, illetve kell vagy a műszakiaknak, repét nem kell különösebben megoldanunk: Gyorsan kell reagálni az magyarázni. Az előadások számának nö- aktuális eseményekre. A száj­— Milyen célokat tűzött ki velősével párhuzamosan a mi- és körömfájásról annak ide- a megyei TIT maga elé, ho- nőségi színvonal emelése egy- jén 31 felvilágosító, megelőző gyan, s mennyiben sikerült részt budapesti előadókkal, jellegű ankétot tartottunk, ezeket megvalósítani az első másrészt saját munkatársaink Az első félévben 1491 elő­előadói konferenciákon való adásunk volt, 66 ezer 642 továbbképzésével. résztvevővel. Társadalomtu­Célunk a nagyobbfokú dif- dományi 771, természettudo- ferenciálás megvalósítása, te- mányi jellegű pedig 720 volt. félévben? — tettük fel a kér­dést Gálfi Árpádnak, a szer­vezet megyei titkárának. — Fő célunk, hogy sajá­tos eszközeinkkel, hozzájárul- hát például míg az értelmi- junk a szocialista tudat kiala- ségi rétegen belül is külön — ISMERI a liba-játékot? — Nem. — A zsipp-zsuppot? — Azt sem. — Mondókákat? — Egyet-kettőt. — Azt, hogy: „csiga-biga told ki a szarvadat, ha nem tolod összetöröm a házadat..-.”, igen? — Igen. Valamikor réten, utcán játszottuk. Nevet az óvónéni: — Na ugye, mégis csak van valami, amit ismer. Nevetek: — Ügy látszik. ^aíiijoqóizcinííek (vagy évtizedekkel?) a gye- — Ovónéni kérem, ezt raj- rekkor után, ahogy mondani zoltam... szokták, kissé megkésve. Mutatja a művet: „erdő”. Ez az óvoda különösen ér- A „ fák” girbe-gurba vona- dekelt. Kis lakói cigányszü- lak. Az Ovónéni nézi, s azt lök gyermekei. A Nógrád me- mondja: gyei Tanács Végrehajtó Bt- — Jól van, nagyon szép. zottságának egy korábbi ha- — Még mást is rajzolok — tározata nyomán töltik itt ígéri a ragyogószemű. most napjaikat. Szórakoznak, tanulnak. — S mit még? — Készülnek a tanévre — mondja az óvónéni- — Szep­— En is... én is-., én is — bátorodnak neki a többiek is. Egy méhkas lett hirtelen a terem. A napi foglalkozások között volt még így. A hasonló korú gyerekekkel nemigen törőd­tek eddig a szülők. Most már nem engedik el akárhogyan őket az óvodába. Vagy leg­alábbis nagyon ritkán. A „tárgyaknak” (anyanyelvi nevelés, helyes testtartás stb.) is óriási a jelentősége. Ezek a ragyogószeműek he­gyeken, erdőkön, mezőkön, vagy az utca porában éltek eddig, a közösséggel most is­merkednek. S ez sokat je­lenthet eljövendő életükben. temberben valamennyien szerepel: anyanyelvi nevelés, széPen- csend­diákok lesznek, elsősök. Nagy ceruzafogás, rajzolás, száma- M“?“’ Petőfi Sándor így kérdez- feladat vár rájuk, a tanulás, lás, éneklés stb. te egykor: „Voltál-e ^ mar Bizony fel kell készülni erre. — Terv szerint dolgozunk Debrecenben barátom?...” Én m — mondja Dyankus István­így is kezdhetném: „Voltál-e AZ ÓVODÁT egyelőre a né. már óvodában?..-” salgótarjáni Iskola úti iskola Mutatja a napi programot. Mert én nem voltam. Hogy egyik tágas termében rendez- Az előbb éppen e ceruzafo­rossz gyermekkorom lett vol- ^k be. Amíg az új el nem ké- gást gyakorolták a ragyogó szül. szeműek. „Erdőket”, „háza­— Létszáma? ka” rajzoltak. Több-kevesebb — Most huszonkilencen sikerrel, persze­vagyunk. Az óvónéni szerint az igazi — ön a vezető? siker mindenekelőtt az, hogy — Nem. A vezető Pék Já- naponként megjelennek a tá­nosné, ő most nincs itt. helyettesítem. Lyankus vánnénak hívnak. na, az talán túlzás. Kicsit keveset törődtek velem an­nak idején, legfeljebb ezt mondhatom el- Nem az én szüleim voltak az egyetlenek a faluban, akik nem igen ér­tek rá a „fattyukkal” törőd­ni nap közben. Kellett a ke­nyér! Kis izgalommal készültem öt gas teremben. 1st- — Július 1-től szeptem­berig. A gyerekek tiszták, gyár művészetiben — és i hát az óvodába, évtizeddel elénk­Ragyogó szemű kislány áll rendeseik, s ez óriási ered­Botos Teréz, Oláh Erika, a ki tűnő ritmusérzékű Púpos Te­réz — és a többiek, kislányok, kisfiúk. Játsszák a libajáté- kot: „Egyél libám, egyél már, nézd a napot, lement már... Játsszák a zsipp-zsuppot. BOTOS Ferike ezt énekli. „Piszkos a kezem, meg a te­nyerem... de én megmosom vízzel, szappannal...” 29-en, Pécskőiek- Tiszták, rendesek, fegyelmezettek. Ra­gyogószeműek. meny. Az első napokban nem Tóth Elemér Társulatunk 394 előadóval rendelkezik, akiknek 60 szá­zaléka pedagógus. A többi or­vos, műszaki és agrár szak­ember. Legnagyobb érdeklő­dés a pedagógiai-, jogi-, egész­ségügyi problémák iránt nyil­vánult meg. — Milyen új szemléltető eszközökkel, oktatási formák­kal kívánják munkájukat még hatékonyabbá tenni? — Előadásaink 65 százalé­kát már korszerű audo-viziá- lis eszközökkel illusztráljuk. Rendelkezésünkre áll 280 kes­keny, illetve DIA-filmvetílő. Persze ez ma már kevés, több és modernebb kellene belőle. Megrendeltünk egy jugoszláv univerzális DIA-vetítőt, mik- roadapterrel. Kaptunk két csillagászati távcsövet, egy na­gyot és egy hordozhatót. Sem­mi akadálya nem lesz, bár­hol távcsöves bemutatót tart­sunk. A nyelvoktatáshoz le­mezek, s magnetofon áll ren­delkezésünkre. Űj oktatási forma az úgy­nevezett komplex-előadás. Lé­nyege: két-három kiküldött előadó (jogász, orvos, pedagó­gus) vitatkozik a hallgatók előtt, például az alkoholfo­gyasztás káros következmé­nyeiről. — Eddigi eredményeinkkel (melyeket a szakszervezettel, s a művelődési osztállyal együttműködve sikerült elérni) elégedett vagyok. Reméljük a folytatás legalább ilyen jó lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents