Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)
1965-07-14 / 164. szám
2 NÖGR 4 r» 1965. július 14. szerda. Johnson belső ellenzéke Vietnamból érkezett legfrissebb jelentés A partizánok lecsaptak az agr ess sor okra — Tiltakozás az újabb kalóztámadás ellen — Humphrey kudarca A Taylor lemondása és Cabot Lodge kinevezése okozta megdöbbenésben és az előzőleg nem tájékoztatott kongresszusi vezetők sértődött morgásában különösen figyelemreméltó, hogy Robert Kennedy, a meggyilkolt szenátor- öccse ezúttal már elmerészkedett Johnson politikájának szinte nyílt bírálásáig. Senki előtt nem volt titok: a Kennedyek és Johnson között ellentétek lappanganak, s az is ismeretes, hogy a megmaradt két Kennedy-fivér az amerikai kongresszusban finom eszközökkel egyre inkább _ az úgynevezett „liberális erők” centrumát hozza létre Johnsonnal szemben. Egy részletkérdésről folytatott májusi szavazáson az erők e csoportosulása napvilágra is került és Johnson a szélsőséges republikánus ellenzék segítségével nyerte meg azt a menetet Az, hogy Robert Kennedy lényegében nyíltan szembehelyezkedett a Johnson-politika bizonyos vonatkozásaival, pontosabban a vonalvezetés módszereivel, s ha szó szerint nem mondta, de szavaiból egyértelműen kiderült: annak perspektiváltságával —, min- ez az amerikai politikai porond új elemére utal. Arra, hogy a vietnami háború fokozódásával párhuzamosan egyre erősödik a Johnson-kormány átfogó ellenzékének szava, s a dominikaihoz hasonló agressziók csak verbuválják az ellenzékiek, egyébként rendkívül vegyes, táborát. „A liberálisok. akik alig több mint hat hónappal ezelőtt nagy hangon támogatták Johnsont, most ellene fordulnak a kongresszusban és az egyetemeken. Johnson a maga részéről most egyre inkább olyan egyénekre és csoportokra támaszkodik, akik sok esetben ellenezték megválasztását.” — írta a jobboldali erők egyik befolyásos szócsöve, a US News and World Report némi kárörömmel, s nem titkolt elégedettséggel. Sokat írtunk a novemberi elnökválasztás óta arról, hogy a világ egy részében másfajta Johnsont ismert meg, mint aminőnek a választási kampányban mutatkozott. Mindez különösen kiábrándítólag hatott azokra az úgynevezett liberális amerikai körökre, s természetesen a haladó erőkre, amelyek a szélsőséges Goldwaterrel szemben Johnsont segítették be a Fehér Házba. Ez az izmosodó amerikai belső ellenzék szokatlan jelenség méreteiben és súlyában. Nem véletlenül lepi meg a polgári sajtót. Az ötvenes években, a mccarthyzmus árnyékában hozzászoktak az úgynevezett „silent genera- tion”-hoz, a néma nemzedékhez, ahhoz az amerikai egyetemi ifjúsághoz, amelyik csak a sporttal, a szórakozással törődött. S ma épp az amerikai egyetemi ifjúság körében terjed rohamosan a politizálás szelleme, s a kormány nagy aggodalmára, az ellenzéki politizálásé. Tekintve az amerikai egyetemek nagy társadalmi súlyát, Washington egyáltalán nem hanyagolhatja el azt a tényt, hogy a politikájával szembeszegülő egyes polgári ellenzéki politikusok és közéleti személyiségek ezúttal széles bázisra találtak. Még emlékezetes, hogy tavaly december 3- án a califomiai Berkeley-egye- temen 768 diákot kellett a rendőrség fogdáiba hurcolni, mert tiltakoztak a hatóságok ama döntése ellen, amely megtiltotta a politikai agitá- ciós tevékenységet az egyetemen. A „Berkeley óta” kifejezés azóta bevonult a politikai zsargonba. Különböző formákban terjedt a diákmozgalom más, köztük olyan nagy és ismert egyetemekre, mint a kansasi, a chicagói vagy a yale egyetem. A két fő kérdés: a faji egyenlőség és a vietnami háború. Amikor a tavasz folyamán megkezdődött a nevezetes „teach-in”-mozga- lom, a kormány kifejezetten megriadt. Természetesen nem baloldali ellenzékről van szó, jóllehet az igazi baloldal bekapcsolódott a mozgalomba. Jellemző, hogy a heves antikom- munista propaganda ellenére például az ohioi egyetem vezetősége hasztalan próbálta megakadályozni Herbert Ap- thekemek, a kommunista lap- szerkesztőnek és pártvezetó- nek egyetemi felolvasását, a diákok kikényszerítették azt. Hoover, az FBI főnöke és a többi szélsőjobboldali most ri- koltozik a kommunisták behatolásáról az egyetemekre. De sem ez nem szereli le a mozgalmat, sem az olyan elterelő szándékú, vállveregető szavak, mint a New York Herald Tribune-é, amely „az VSA történelme első őszintén forradalmi diákmozgalmának” nevezi a jelenséget. Nem, ezt a jelenséget nem lehet „a forrófejű fiatalság” skatulyájába besorolni, mint a jobboldali polgári lap e kétes értékű dicsérettel tulajdonképpen megpróbálja. Ha céljaiban, nézeteiben erősen korlátozott is ez az amerikai ellenzéki mozgalom (inkább csak ellenez valamit, de pozitív programja nincsen), kétségtelen, hogy Dél-vietnami szabadságharcosok a keddre virradó éjszaka gránátokkal lőtték a Saigontól mintegy 410 kilométerre északkeletre fekvő Man Canh körzet székhelyét. Hétfőn délután a partizánok Saigontól 40 kilométerre északra rajtaütöttek a kormánycsapatok egyik menet- oszlopán, három katonát megsebesítettek. Két tehergépkocsit a támadás során megrongáltak. Hétfőn a késő délutáni órákban amerikai harci repülőgépek űjabb támadásokat intéztek Hanoitól északnyugatra fekvő célpontok ellen. A vietnami néphadsereg főparancsnokságának a nemzetközi megfigyelő és ellenőrző bizottsághoz kiküldött összekötő bizottsága hétfőn nyilatkozatban tiltakozott az ellenőrző bizottságnál az amerikai légierők július 11-én a VDK területe ellen végrehajtott sorozatos támadással miatt. Az amerikai gépek bombáztak és fedélzeti fegyverekkel lőttek lakott településeket és ipari objektumokat, hat északvietnami tartományban, továbbá Long-Vi, Hon-Ngu és Kon-Ko szigetén. A vietnami háború kiterjesztésiének ezen újabb és igen veszélyes lépése a VDK ellen durva provokáció, amelyet minden békeszerető nép elítél. A nyilatkozat megállapítja, hogy az Egyesült Államok agresszív cselekményei megsértik a Vietnamra vonatkozó genfi megállapodásokat, a nemzetközi jogot, ugyanakkor fenyegetik Indo-Kína és egész Délkelet-Ázsia békéjét A föld ezen részén kialakuló feszült helyzetért az Egyesült Államok felelős. Az összekötő bizottság nyilatkozata végül elítéli az Egyesült Államok katonai kalandjait és határozottan követeli a VDK elleni légitámadások megszüntetését, az amerikai haderők kivonásét Dél-Vietnamból és a genfi megállapodások tiszteletben tartását Humphrey amerikai elnök az Egyesült Államok délnyugati vidékein tesz körutat hogy a közvéleményt megnyerje a Johnson kormányzat vietnami politikája számára. San Diego városában az alelnököt ilyen felíratok várták: „Eletet, ne halált!. Azonnali tűzszünetet! A szegénység ellen viseljünk háborút, ne a népek ellen!“ Fegyveres összecsapások Szudán déli részén A kormánycsapatok tüzet nyitottak — 25 halálos áldozat optimizmusra okot adó belső hatása a Johnson-dok- trina meghirdetésének. Épp a mozgalom széles skálája biztató. S az, hogy a Kennedy- fivérek körül kialakul az úgynevezett liberális góc — amely természetesen mitsem változtat az ott tömörülő politikusok oszályjellegén, de kétségtelenül a sokat emlegetett józanság egyik megnyilvánulása — ennek a széleskörű mozgalomnak a következménye, lecsapódása. Tanúsítja, hogy a Fehér Ház és a Pentagon forrófejűi nincsenek egyedül az amerikai politikai porondon. Avar János Szudánban ismét pattanásig feszült a politikai légkör. Jelentések szerint fegyveres harcok robbantak ki a dél-szudáni felkelők és a kormány fegyveres alakulatai közöttA belügyminisztérium most kiadott közleménye arról számol be, hogy lúlius 8-án „automata fegyverekkel felszerelt banditák megtámadták Juba dél-szudáni főváros helyőrségét”- A kormánycsapatok ezt követően körülzárták a területet és felszólították a lakosságot, hogy adja ki a zendülőket. Amikor a felszólításnak nem tettek eleget, a katonák tüzet nyitottak. A sortűznek 25 dé1- szudáni esett áldozatul. Habib tábornok, a kormánv- mámycsapatok főparancsnoka cáfolta azokat a sajtójelentéseket, amelyek szerint a halálos áldozatok száma ötszázra tehető. A Reuter tudósítójának jelentése szerint Khartoumban igen súlyosnak ítélik a helyzetet, mivel most fordult elő először, hogy a felkelők behatoltak a helyőrségi városba. A kormány — ugyancsak a Reuter jelentése szerint — kijárási tilalmat rendelt el a tartományban és mint hangoztatja: „megtesz minden szükséges intézkedést a helyzet rendezésére.” A főként afrikaiak által lakott szudáni dél és az arabok lakta észak közötti ellentétek még 1355-re nyúlnak vissza, amikor katonai felkelés tört ki Dél-Szudán- ban. A déli lakosság új alkotmányt és függetlenséget, illetve helyi önkormányzatot követel- Az északi és déli vezetők márciusi kerékasztal értekezlete nem járt sikerrel, és az áprilisban megtartott általános választásokon az ország déli felének népe nem vehetett résztTávirati jelentések adnak hirt arról, hogy Oliver Ba- tali Albino,' a Szudáni Afrikai Nemzeti Unió elnevezésű dél-szudáni párt képviselője, aki jelenleg afrikai körúton tartózkodik. Nairobi sajtóértekezletén kifejezte azt az óhaját, hogy a dél-szudáni problémát vitassa meg az afrikai egységszervezet. Albino közlése szerint a kormánycsapatok június végén több mint hétszáz dél-szudánit öltek meg. fJ)iniér élilBŐn: A SZÁZAD NEVEZETES szau móuzió: CßHgszißrizntus amerikai módra 117. A fegyverszakértői vizsgálat az akkori technikai felkészüléshez képest meglehetősen nehéz feladattal birkózott meg (a magyar rendőrség ugyanis még nem rendelkezett ösSzehasonlító-mikrosz- kóppai, amellyel teljes bizonysággal meg lehet állapítani, hogy a lövedékek azonos fegyverből származnak-e, mert a mikroszkóp egymásra vetíti a képeket). Mindkét golyó aeélburkolatú volt, külföldi származású, es hasonló pisztolyból származott, és mindkettőn hat csőhuzagolási nyomot találtak. Mindhárom lövedéken (vagyis a két próbalövésből származón és a gyilkos golyón) egyaránt balról jobb irányba csavarodott a huzagolás nyoma. A fegyverszakértő megmért« a csőhuzagolási barázda szélességét. Itt már talált, igaz, hogy öttized milliméteres különbséget. Bachmann lövedékének csőhuzagolása 1,40 milliméter szélesnek, viszont a Sár.tha-fé- le Browning-lövedék huzagolási szélessége csak 0,90 milliméternek bizonyult. Ez a félmül iméteres különbség bizonyította, vitathatatlan módon, hogy Sántha volt a gyilkos: az áldozat testében talált lövedék huzagolása is 0,90 milliméter volt. A bíróság, amely 1947. augusztus 1-én, statáriális tárgyaláson tárgyalta az ügyet, a fegyverszakértő véleménye alapján, tagadása ellenére is bűnösnek mondta ki „Angélát” a betöréseken kívül gyilkosság bűntettében is, és ezért halálra ítélte. A kegyelmi kérvényt elutasították, és az ítéletet még aznap este végrehajtották. A tárgyalás előtti napon temették nagy részvét közepette Krammer Pál rendőr- nyomozó főhadnagyot, a főváros közbiztonságának megteremtéséért hősi halált halt rendőrtisztet. Krammer főhadnagy hősi halála és gyilkosának gyors elfogása befojtotta a szót azokba, akik oly előszeretettel támadták az új demokratikus rendőrséget, a háború pusztításai, a fasizmus maradványai helyett sokszor valósággal azt téve felelőssé a ki nem elégítő közbiztonságért. November 4-én azután megértek a „Hekus Dönci”-ügy- ben is a fiatal nyomozók szorgalmas, fáradtságot és veszélyt nem ismerő munkájának eredményei. Hétről hétre érdeklődtek a kereskedőknél, nem jelentkezett-« náluk olyan eladó, akire ráillik a személyleírás, s végül e napon, a délutáni órákban egy Király utcai orvosiműszer-ke- reskedő telefonon jelentette a rendőrségnek: — Itt van nálam egy férfi, műszereket kínál eladásra. Rendőrigazolvánnyal igazolja magát, alighanem ő a Hekus Donci. Egyelőre még alkudozunk, igyekszem szóval tartani. Siessenek! A főkapitányság csak néhány percnyire volt a Király (ma Majakovszkij) utcai üzlettől. A detektívek autón rohantak oda. Amikor a nyomozók beléptek az üzletbe, a bűnöző menekülni próbált, de rövid dulakodás után sikerült megbilincselni. Egy óra múlva már megkezdték kihallgatását, hiszen az érvényben levő statáriális eljárás gyors nyomozást kívánt Először Hekus Dőncí eredeti nevét állapították meg. Mészáros Istvánnak hívták, 27 éves volt makói borbély- segéd. Az utóbbi időben azonban Szegeden lakott. Vallomásában elmondta a párisi áruházi gyilkosság részleteit. A lánnyal az utcán ismerkedett meg, bevitte az áruházba, hogy csokoládét vásároljón neki, aztán a hátsó lépcsőn levitte az alagsorba. Ott erőszakoskodni kezdett a lánnyal, de mivel ellenállt, leszakította a ruháját. Az áldozat sikoltozni kezdett, erre Mészáros, aki előzőleg elkövetett bűncselekményei miatt — tehát helyesnek bizonyult a nyomozók következtetése — minden botrányt el akart kerülni, nehogy rendőrkézre jusson, felkapott egy téglát, és agyonverte a lányt. Mészáros István, aid a gyilkosság elkövetése utáni napon visszautazott Szegedre a feleségéhez, a bizonyítékok súlya alatt elismerte az Üllői úti pályán történt igazolványlopást, a Bartók Béla úti drogéria és a Csaba utcai gyógyszertár kifosztását, továbbá az Üllői út 7. szám alatti műszerészüzlet kirablását. Állhatatosan tagadta azonban a Csaba utcai ren- dőrgyilkoeságot. Azt állította, hogy betörőtársa, Szepesi József lőtte le a rendőrt,, az ő fegyverével. Mészáros István vallomása szerint a betörésnél Szepesi, alvilági nevén Keki, hatolt be az üzletbe, ő maga az üzlet előtt őrködött. Amikor az arra járó rendőr igazoltatta, átadta a lopott bejelentőlapot, és annál kevésbé állhatott szándékában a rendőrt megölni, mert a fegyver setn nála, hanem Szepesinél volt. A rendőr azonban meglátta, hogy a patikából fény szűrődik ki, közelebb lépett, becsengetett. Erre Szepesi eloltotta a világítást, és odabent- ről lelőtte a rendőrt. (folytatjuk) A dél-szudáni kérdés Az Afrika északkeleti részér» elterülő, a több mint 2,5 millió km2 kiterjedésű Szudán hosszú évek óta belpolitikai válsággal küzd. Az ellentéteket az ország területének egynegyedét kitevő déli tartományok (13shr el-Gha- zal Felső-Nílus és az Egyenlítő tartomány) 3,5 millió fős néger lakosságának ezidelg megoldatlan problémái váltották ki. A 13,2 millió lakosú Szudánban, a zömmel arab lakta északi tartományok érdekeit képviselő kormányzat és a — térképünkön ferdén vonalkázottan ábrázolt —■ déli tartományok lakossága között kirobbant ellen-» tétek kiéleződése még a függetlenség kikiáltásának idejére vezethető vissza. Az ez év május elején megalakult új szudáni kormány sem tudta ezideig helyreállítani a nyugalmat, a fegyveres összetűzések kisebb-nagyobb mértékben továbbra is folytatódnak. A dél-szudárii kérdés igazságos megoldásának csupán egyetlen, a szudáni haladó erők által javasolt útja van; a déli tartományok helyzetének demokratikus úton történő rendezése. Terra
