Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)
1965-07-06 / 157. szám
2 vrtn* 4 rí »63. JűTftts 6. tedd.' A» amerikaiak tovább folytatják terrorbombáxásaikat Ä VDK tiltakozása — Rusk nyilatkozata Saigon (MTI) Hétfőre virradó éjszaka az amerikaiak megismételték jú nius 18-i terrorbombázásukat: ismét a Quan»-szigeti légitámaszpontról Dél-Vietnamba irányított nyolchajtómúi- ves B-52 tipusú légierődök bombáztak egy Saigontól mindössze 56 kilométernyire fekvő dzsungelt, ahol partizánokat gyanítottak. Hétfőre virradó éjszaka, a nyugati hírügynökségek jelentése szerint a szabadságharcosok megtámadtak és elfoglaltak egy megerősített kormányállást Ba Gia városkában, a Da Nang-i amerikai támaszponttól 65 kilométernyire délnyugatra. A partizánok fegyvereket zsákmányoltak, majd visszavonultak az őserdőbe. Hétfőn hajnalban amerikai gépek két légitámadást hajtottak végre a VDK területe ellen. Hanoitól 100 kilométernyire délre hidakat bombáztak. Saigonban Ky tábornok új kormányzata letartóztatásokkal és dráikói ítéletekkel próbálja orvosolni az ország gazdasági bajaik Az UJI jelaitése szerint a hatóságok száz kereskedőt vettek őrizetbe spekuláció miatt. Kormányforrások szerint két üzérkedőt bíróság elé állítanak és előreláthatólag halálra ítélnek. A hatóságok őrizetbe vettek egy Búi Dzinh nevű ezredest is, akit távollétébcn már halálra ítéllek, mert részt vett a február ll-l puccskísérletben. Az UPI szerint az ezredest valószínűleg kedden végzik ki a két spekulánssal együtt. Hanoi A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma vasárnap közzétett nyilatkozatában tiltakozik az ellen, hogy az ANZCJS agresszív katonai tömb tanácsának június 28-i ülésszakán megvitatták a vietnami kérdést és sértő kirohanásokat intéztek a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Az ANZUS agresszív tömbnek nincs semmi joga beavatkozni a vietnami nép bel- ügyeibe — hangzik a nyilatkozat Washington (MTD Dean Rusk amerikai külügyminiszter vasárnap egy televíziós interjúban foglalkozott a dél-vietnami háborúra vonatkozó tárgyalások lehetőségeivel. Mini mondotta, „nem sok remény van arra, hogy Vietnamban mielőbb beköszönt a béke, s a közeljövőben néhány súlyos hétre és hónapra számíthatunk.” A tárgyalások meghiúsulásáért nem az amerikai bombatámadásokat, nem is a délvietnami amerikai fegyveres beavatkozás fokozódását okolta, hanem megkísérelte Hanoit és Pekinget felelőssé tenni érte. Bumedien beszéde Algéria fiüggetlenségi ünnepén Nyugtalanság Peruban LIMA, (MTI): A perui hatóságok felfüggesztették az alkotmányos rendet, a gyülekezési szabadságot és különleges megtorló intézkedéseket léptettek életbe azzal az indokolással, hogy az utóbbi időben több helyen rendzavarás történt. A Reuter limai tudósítója szerint vasárnap a fővárosban bomba robbant a előkelő Club Naiconal bejáratánál és betörte a klub ablakait. Az épületben „úri muri” folyt. Az utcán fiatalok tüntettek amiatt, hogy a felső tízezer rengeteg pénzt költött a bálra, miközben az ország falvaiban parasztok halnak éhen. Később a nap folyamán az észak-amerikai tulajdonban levő 23 emeletes Crillon szállodában felrobbant a második bomba. Algír (MTI) Huari Bumedien ezredes hétfőn beszédet mondott Algéria függetlenné válásának harmadik évfordulóján. A beszédben, amelyet az algíri rádió is közvetített, főleg belpolitikai kérdésekkel foglalkozott. Megismételte a Forradalmi Tanács által Ben Bella ellen már korábban felhozott vádakat, elsősorban azt, hogy az eltávolított elnök „személyi uralmat” teremtett meg. Az ország gazdasági és pénzügyi nehézségeiért Bumedien a volt elnököt tette felelőssé és azt mondotta, hogy a Forradalmi Tanácsnak és az algériai népnek együtt kell működnie az eddigi rendszer okozta károk helyreállításán. Ehhez szigorú önmegtartóztatásra van szükség, különösen az állam és a párt életmódjában. Bumedien bejelentette, hogy az ország politikáját az FLN - párt fogja kialakítani. Bumedien hangsúlyozta, hogy a Forradalmi Tanács elsőrendű feladatának tekinti a hatékony közigazgatás megteremtését. Rendbe kell hozni az ország gazdasági életét, helyre kell állítani a bizalmat úgy, hogy a hazai és a külföldi tőke is ösztönzést kapjon a beruházásokra — hangoztatta. Mező- gazdasági kérdésekről szólva hangsúlyozta, hogy a földreformnak az igazságon kell alapulnia. Bumedien ezután külpolitikai kérdésekre tért át. Algéria együttműködéséről biztosította az összes népeket, amelyek az imperialista uralom ellen küzdenek. Palesztinától egészen Dél-Afrikáig. Megerősítette Algéria ».szocialista hivatását”, szolidaritását Afrika, az arab világ népeivel, a szocialista országokkal. Hangsúlyozta, hogy Algéria a Franciaországgal való kapcsolatok megerősítésére törekszik. ''ßinth' ßihuUr :A SZÁZAD NEVEZETES Szabd JßtuzLd ’ bűnügyei írók 110. Szimpátiával kíséri a 00-es évek forradalmi megmozdulását, és különösen glorifikálja Achim András alakját, és úgy állítja be, mint akinek igaz ügy szolgálatában jogosult nemes szerepe volt, de minden törekvésnek mégis el kellett buknia, mert szemben állt az úri osztállyal, amely az ó szemében minden paraszti megmozdulást eltapos. A mai társadalom jellemzésénél sivár, vigasztalan, leverő képet rajzol a magyar értelmiségi osztályról. Ennek az osztálynak az ö beállításában önbiztonság és vegetáció minden megnyilvánulása. Az értelmiség szerinte elzárkózik minden újító törekvéstől, nem enged rést ütni a maga kiváltságain és mindent eltapos. Ez az osztály szerinte ellenszenves, értéktelen' visszataszító. Azt írja, hogy a falusi értelmiség semmi közösséget nem érez a parasztsággal, hanem a nyájideológia álláspontjára helyezkedik. Egyedül értékes, szimpatikus a vádlott szemében a szegényparaszt osztály, a törvényszék a mezőgazdasági munkásosztály, amely éhezik, szabadságra vágyik, feltörekszik, amely lelkiismeretlen elnyomás, jog- fosztottság, üldözöttség tárgya, amely bandagazdák, botosok felügyelete alatt áll, munkabérek szempontjából kizsákmányolt, és valóságos áru a piacon. Sőt, nem feledkezik meg arról sem, hogy egy életsors lírai megrajzolásában, D. I. kezdőbetűkkel megjelölt életsors megrajzolásában, akiben a parasztság hősi erőfeszítésének reprezentánsát akarja látni, étlesorsát úgy rajzolja meg, hogy minden hősi erőfeszítés, szabadság- vágy hiábavaló, mert el kell buknia a szemben álló osztály szervezettségén kíméletlen és embertelen elnyomásán. Ami pedig a következő fejezet tartalmát illeti, ebben sötét színekkel festi meg azokat a lelki tüneteket, amelyek az ő felfogásában a nép arcán, lelki tükrén mutatkoznak szükségképpen, annak az elnyomásnak és bánásmódnak a következtében, amit az uralkodó osztály részéről szenvednek. Az egykekérdés tagláláelöff sánál is vádol. Ügy állítja be, hogy az egyke tulajdonképpeni okait is elkendőzik, nehogy a valóságos gyógymódot kelljen alkalmazni. Szerinte az egyke is az uralkodó osztály bűne, mert az uralkodó osztály kényszeríti arra a parasztosztályt, hogy lemondjon önfenntartó, fajfenntartó ösztönéről, sötét beállításában az elnyomatás olyan fokú is lehet, hogy amint a koplalók szektája mutatja, a paraszt kénytelen saját önfenntartó ösztönéről is sokszor lemondani- Természetes következményként állítja be, hogy ennek teljes elkorcsosodás, elértéktelenedés a következménye, hogy ennek nyomán valóságos nemzeti tragédia kontúrjai rajzolódnak fel. Egyes feltörekvő tehetségeik sorsát úgy rajzolja meg, mint tragikus sorsát a ma érvényesülni nem tudó elnyomottaknak, ahol minden érték elkallódik, mert senki sem nyúl a hónuk alá. A politikai helyzet tekintetében azt a beállítást tárja elénk, hogy itt egész széles rétegeket fosztanak meg tudatosan és szánFeszültség a Perzsa-öböl térségében Kairó (TASZSZ). Az egyiptomi fővárosba érkezett jelentések szerint á Perzsa-Öböl térségében fokozódik a feszültség. Miután nagyszámú angol hadihajót vontak össze a Perzsa-Öböl ománi partja mentén 18 angol Sugárhajtású vadászgépet helyéztek át Shasja sepillő- támaszpantra. Az angol légitámaszpont parancsnoka azt az utasítást adta a zsoldos csapatoknak, hogy akadályozzák még a térségben elterülő arab hercegségek képviselőinek egymással való érintkezését Az angol hatóságok a közelmúltban megtagadták a beutazást Abu Ahabi emirá- tusíba az Arab Liga műszaki bizottsága képviselőitőlHermann Réntsch: A német békéhez vezető út Hegnyílt a balti békehét Rostock (TASZSZ). * Rostockban „A Balti-tenger legyen a béke tengere”! jelszó jegyében vasárnap megnyílt az 1965. évi balti békehét. A megnyitó ünnepségen beszédet mondott Walter Ulbricht, a NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az Államtanács elnöke. Hangsúlyozta: Békét akarunk a német nép, Európa valameny- nyi népe számára. A Balti- tenger mentén fekvő országok ezt azzal segíthetik elő legjobban, ha az NDK-ho2 fűződő kapcsolataikat normali- zálják. A német nép jövője a békés fejlődéshez kapcsolódik, nem pedig az atomfegyverkezéshez, vagy az új katonai kalandokhozBeszédet mondott Willi Stoph miniszterelnök is. Hangsúlyozta, hogy a Baltikum és Észak-Európa népeinek — amelyek saját bőrükön tapasztalták a német imperializmus politikájának súlyos következményeit, — egyesíteniük kell a bonni katonai kalandok elhárításáért kifejtett erőfeszítéseiket, közösen kell harcolniuk a közép és észak-európai atomfegyvermentes övezetek és a tartós európai biztonsági rendszer létrehozásáért. Mostaniban, különféle összefüggésben, soka Írnak a két N’émf.t- orsxág politikai helyzetéről. Ez a cikk tömör összefoglalója a „kát fejlődés” jellegzetességeinek. A Jalta-i egyezményben, amelyet a Szovjetunió, Nagy- brittania és az Egyesült Államok 1945 február 11-én írtak alá, megegyeztek abban, Németországot a háború befejezése után a békeszerződés megkötéséig zónákra osztják, s ezek mindegyikét külön-kü- lön a Hitler-ellenes szövetségben r észtvett hatalmak, továbbá Franciaország szállják majd meg. Ezt a megállapodást az 1945 aug. 2-i Potsdam-! egyezmény a nemzetközi jog szerint megerősítette. Eszerint Németországot úgy kezelik, mint gazdasági és politikai egységet A megszálló hatalmaknak az volt a feladatuk, hogy hatásköri területükön végrehajtsák a leszerelést, elősegítsék a nácítlanítást és a demokratizálódást, s ezáltal lehetővé tegyék a német népnek „a beilleszkedést a szabad és békeszerető népek soraiba.” A szovjet katonai közigazgatás 1945 júniusában megengedte antifasiszta pártok és szabad szakszervezetek megalakítását. Már a rákövetkező napokban mégjelent a NKP felhívása. . Programjának az volt a célja, hogy biztosítsa a fasizmus maradványainak felszámolását, a demokratikus jogok és a nép szabadságának helyreállítását, a saját demokratikus közigazgatási szervek felállítását, és a demokratikus földbirtokreform végrehajtását. A német nép békében éljen együtt más népekkel, és ne folytasson többé imperialista politikát. Mindezek után a szászországi népszavazás 1946 júniusában úgy döntött, hogy a náci és háborús bűnösök üzemeit népi tulajdonba kell átvenni. 1945 szeptember 3-án pedig elhatározták a demokratikus földbirtokreformot. Jóllehet Nyugat-Német- szágban a dolgozó nép hasonló rendszabályokat követelt, a konszerneket csak látszólag oszlatták fel, azaz megkímélték az imperializmus gyökereit. A monopolburzsoázia és a reakciós junkerek szövetségében az USA-imperializmus- sal, — a jobboldali szociáldemokrata vezetőkre támaszkodva, — megakadályozzák a dékosan politikai jogaiktól, sőt, a megadott politikai jogokat sem gyakorolhatják, nem szavazhatnak szabadon, mert a nagybirtok hálával tartozik a rendszerrel szemben, amely az életét megmentette, illetve a feudális rendszert Európában egyedül is fenntartotta, hogy a nagybirtok döntő befolyást biztosít magának az alárendelt parasztrétegekre, politikai állásfoglalás tekintetében. Az író beállításából megtudjuk, hogy ugyanilyen hálát érez a rendszer iránt a kisbirtokos osztály is, amely szintén politikai befolyását érvényesíti a kisparaszt osztállyal szemben, mert annál nem kell tartania attól, hogy komoly munkásvédelemre törekszik és kizavarhatja őt a kisbirtokból. Tehát még az is, aki szavazati joggal bir, sem gyakorolhatja alkotmányos jogát szabadon, mert ezért kíméletlen zaklatás jár, és ennek a zaklatásnak, elnyomásnak a következménye, hogy a nép lelkén már anarchikus vonások mutatkoznak. A közigazgatási tisztviselőket is úgy mutatja be, mint akinek egész tevékenységét politikai szempontok irányítják. Az ínségmunka, az adóhátralék, a kihágások kezelése mind mód arra, hogy presszionálják az alájuk rendelt réteget, és politikai állásfoglalás tekintetében kényszerítőén hassanak reájuk Az író szerint nemzeti jelszavakat hangoztató magatartásuk azt eredményezi, hogy a parasztokból a nemzeti érzés csíráját is kiirtjákAz arzénfejezetben olyan típust rajzol meg, amely szükségképpen alakult ki a teljes műűveletienségükből és elesettségükből. Elriasztó kép van megrajzolva a szekták fejezetében, amelyt úgy tüntet fel az író, hogy szükségképpen alakult ki, mert hiszen társadalmi, jogi és kulturális téren érvényesülni nem tudó parasztosztály menekül a a szektákba, hiszen a papja is más osztályhoz tartozik. Ide menekül teljes összeomlás elől a paraszosztály, amely hiába fordul a közösséghez, sehol meghallgatásra nem talál, menekül ettől a közösségtől, amely részére emberi életet nem biztosít, menekül a szektákba, ez a teljesen kirekesztett réteg, amelyen a lelki betegségek ütköznek ki. Ez a rövid összefoglalása annak a tartalomnak, amit a vádlott elénk tár, amely a mi megítélésünk szerint minden olvasó lelkében visszaható an kell hogy hasson. A részletes ismertetés ugyanebben a szellemben és hangnemben folyatódik. Ebben a vonatkozásban csak néhány mondatot akarok felolvasni- Ezek a kiszakított részletek beilleszkednek abba az alaptónusba, ami az egész művön keresztülvonult. Nem felolvasásokkal akarom fárasztani a törvényszéket, csak azokra a részletekre hivatkozom, amelyek eddig ismertetés tárgyai nem voltak, amelyek azonban kirívóan jellemzői e munka tartalmának és felfogásának, (folytatjuk) munkásosztály egyesítését, amelyet Kelet-Németországban a SED alapításával már végrehajtottak. Nyugat-Németor- szágban a Potsdam-i megállapodást szabotálták és a német imperializmus és a militariz- mus politikai, gazdasági és katonai megújítását szorgalmazták. Az imperialista megszálló hatalmak közreműködésével 1949 szeptember 20-án megalapították a Bonn-i külön- államot, a három nyugati zónát pedig elszakították a német nemzeti szövetségtől. Erre az árulásra a német hazafias erők a SED vezetésével azzal válaszoltak, hogy az önrendelkezési jog alapján 1949 október 7-én megalapították a Német Demokratikus Köztársaságot Azt az egyetlen törvényes német államot, amelynek élén a német nép hű fia és a militarizmus és a fasizmus elleni küzdelem kipróbált harcosa, Wilhelm Pieck állott Ez az állam a nemzeti létkérdések megoldása céljából keletkezett és fordulópontot jelentett Németország történetében. Megteremtették az alapot és mintaképet Németország nemzeti újjászületésére, a béke, a demokrácia és a társadalmi haladás alapján. Az első német munkásparaszt állam megerősítette a fasiszta-ellenes demokratikus rendet és megkezdte a gazdasági élet tervezésének és vezetésének irányítását E politikai, szociális és gazdasági változások hozzájárultak ahhoz, hogy a demokratikus pártok egységét napirendre helyezzék a demokratikus Németország Nemzeti Frontjának zászlaja alatt. Az NDK mindent elkövetett, hogy helyreállítsa Németország egységét. A nyugati hatalmak és a bonni kormány azonban a tárgyalásokat elutasította. 1954 október 23-án Bonn aláírta az úgynevezett Párizsi Szerződést, kötelezettséget vállalt a német militariz- mus visszaállítására, s Nyugat- Németország belépésére a NATO-ba. Hivatalosan a nyugat-német militaristák csak egy 500 000 főből álló hadsereget szervezhetnek, de azt a katonai erőt az egykori Hit- ler-tábornokok és háborús bűnösök kezére adták. A Szövetségi Köztársaság feladta a függetlenségét s ötven évre elismerte a megszállás jogosságát. Ennek az ellenkezőjét írta elő az 1955 szeptember 20-i szerződés, amely az NDK és a Szovjetunió között jött létre. Ez megerősítette a német munkás és paraszt állam teljes függetlenségét, s a Szovjetunió ismételten követelte a Németországgal való békeszerződés megkötését. 1959 január 10-én újra előterjesztett egy megfelelő tervezetet, amelynek 48 cikkelye két német állam fennállásából indul ki és összhangban van a Potsdam-i egyezménnyel. Eszerint biztosítanák mindkét német állam függetlenségét, de kizárnák a revansizmust és a mi- litarizmust. De nyugatnémet militarizmus és imperializmus folytatta agressziós előkészületeit az NDK ellen. Amikor 1961'tavaszán egy közvetlen katonai rajtaütés veszélye fenyegette az NDK-t, az NDK ellenrendszabályokra szánta el magát. Az NDK határain, — beleértve á Nyugat-Berlint is, ahnt a határ nyitva volt, — 19RI augusztus 13-án olyan ellenőrzést léptetett életbe, amilyen minden független állam határain szokásos. Az NDK államtanácsának elnöke, Walter Ulbricht, bonni háborús hisztéria további fokozásával kapcsolatban rámutatott: A jelenlegi nyugatnémet kormány, és a Hit- ler-tábornokok számára semmiféle agressziós terv nem túl kalandos. Ezzel szemben az NDK megmutatja az utat. amelyen egyszer Nyugat-Ne metország polgárai is járni fognak. Ez az út a romokból való feltámadás útja és a békéhez vezet Németországban és Európába».
