Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)
1965-07-28 / 176. szám
július **. szerdal WŐ6RAÖ 3 Az elemi károk ellen 30 milliárd értékű közös vagyont véd a termelőszövetkezetek biztosítása 4 termelőszövetkezeti va- gyonbiztosítás nem kötelező — mégis alig van már közös gazdaság az országban, amely ne kötött volna oizto- sításí szerződést. Elsősorban a gyakorlat, a nagyüzemi mezőgazdaság vezetésének tapasztalatai késztették a szövetkezeteket, hogy éljenek a biztosítás lehetőségével cs ezzel anyagi biztonságot teremtenék elemi károk esetén*. Az elemi károk jelentősen csökkenthetik a munkaegység értékét, tíz-húsz perces jégverés súlyos károkat okozhat egy- egy termelőszövetkezetben. A biztosítás — biztonságot ad, minél értékesebb növényfajtákat termel a közös gazdaság minél nagyobb állatállománnyal rendelkezik a termelőszövetkezet, annál inkább. Nem véletlenül és nem a propaganda hatására, hanem a szocialista mezőgazdaság fejlődésének igényeként vált általánossá a szövetkezeti vagyonbiztosítás: arányaira jellemző, hogy mintegy 30 milliárd értékű közös vagyont véd. Ilyen helyzetben igen célszerű. ha a szerződő felek alaposan ismerik jogaikat és kötelességeiket, a viták jórésze így elkerülhető és a kártérítés késedelem nélkül kiutalható. Idén elsősorban árvíz és jégverés sújtotta a mezőgazdaságot. A feltételek értelmében a termelőszövetkezeti vagyonbiztosítás az árvízkárok 50 százalékára nyújt fedezetet — az így elpusztult állatok értékét azonban teljesen megtérítik. A biztosítás csak az állandó jellegű élővizek, patakok, tavak, folyók kiáradásából eredő árvízkárokra vonatkozik. Az Állami Biztosító azonban a nagyon károsodott termelőszövetkezeteknek a feltételeken túlmenő segítséget is nyújt. Az árvízkárok becslését már az első árhullám levonulása után megkezdték, de az egymást kővető áradások miatt ezt a munkát szüneteltetni kellett Az ár levonulása után, amint a terület megszemlélhető, a károkat azonnal felbecsülik. Eddig az ország 569 községből érkezett árvízkár bejelentés az Állami Biztosítóhoz, s ez mintegy 120 ezer hold termelőszövetkezeti szántóterületet érint. Az évi jégverési statisztika „átlagos” képet mutat: az „átlagos” itt azt jelenti, hogy ebben az évben 897 községben 1220 alkalommal volt jégverés, a statisztika július közepéig 70 jégveréses napot tart nyilván. A termelőszövetkezeti vagyonbiztosítás keretében a részletes biztosítási feltételekben ismertetett néhány növény kivételével, úgyszólván valamennyi növényfajta jégkára megtérül. A termelőszövetkezetek vezetői azonban legyenek tisztában azzal, hogy a biztosítás alapján csak azokat a károkat térítik meg, amelyeket a jégverés a lábonálló és leszedetlen termésben, valamint a kalászos növények, borsó, repce learatott renden, a tarlón kévében fekvő, keresztekbe rakott termésében az aratást követő meghatározott időn belül okoz. Ugyancsak kiterjed a biztosítás a szabadföldi termesztéssel termelt zöldborsó és saláta tavaszi, valamint a paprika, paradicsom, az uborka és a spárgatök primőr termésében okozott jégkárokra is. A biztosító kárszakértői először a gabonafélék jégkárait állapítják meg és csak később foglalkoznak azokkal a jégkárokkal. amelyek a kalászos növényeknél hosszabb tenyészidejű növényekben következtek be és a kalászosok aratás után is biztonságosan becsülhetők. A gabonafélék érési időszakában bekövetkezett jégverés esetén megtörténhet, hogy még a kárbecslés előtt le kell aratni a jégverte gabonatáblát. Ilyenkor a termelőszövetkezet vezetői elrendelhetik a munka megkezdését, mert a biztosító szakemberei aratás közben sőt néhány nappal az aratás után is meg tudják állapítani a kárt. A kapások, a szőlő és a gyümölcsösök jégkára esetén először csak az élőszemlét tartják meg. Ennek az a célja, hogy rögzítse azokat a körülményeket, amelyek a termény béé rése, illetve betakarítása előtt végzett végleges kármegállapításhoz feltétlenül szükségesek. Ez érdeke a termelőszövetkezeteknek is — ugyanis a korai jégkárok után nemcsak javulhat, de rosszabbodhat is a jégvert növény állapota a betakarításig, önmaga ellen vét a termelőszövetkezet, ha a kár azonnali, végleges megállapítását követeli. A jégkárok mértékét százalékosan állapítják meg. Elsősorban azt vizsgálják: mekkora lenne jégverés nélkül a holdanként várható hozam. A kártérítés kiszámításának alapja a jégverés nélküli terméshozam ennek felső határa azonban a tervezett, illetőleg biztosításra bejelentett termesmennyiség. Ha ugyanis a talált hozam magasabb a biztosítottnál, akkor is csak a biztosított hozam alapján állapítják meg a kártérítés összegét. Ha a kárrendezésnél megállapítják, hogy a károsodott növény hozama egyéb elemi károk, agrotechnikai hiba, betegség vagy esetleg rovarkárok miatt jégverés nélkül sem érte volna el a biztosított hozamot, úgy a kártérítés összegét az alacsonyabb hozam figyelembevételével állapítják meg. Fontos tudnivaló, hogy miután a termelőszövetkezetek tervezett hozam alapján fizetik a biztosítási díjat, ez a kártérítés felső határa. Az Állami Biztosító azonban mindaddig, amíg a növényt jégverés nem érte, elfogadja a magasabb hozam biztosításiát. Ezért a termelőszövetkezetek vezetői, — ha úgy látják, hogy a tervezettnél jobb termés várható, — ezt bejelenthetik a biztosítónál és megfelelő díjkülönbözet mellett biztosíthatják a magasabb hozamot is. A termelőszövetkezeti vagyonbiztosítás néhány alaptételéből is kiderül, hogy ezek ismerete a közös gazdaságok vezetői számára feltétlenül szükséges. Ezzel megkönnyíthetik a kárbecslés munkáját, a kártérítés megállapítható' és kifizethető. Ezek ismerete a közös gazdaság érdekeit védi és a jogok mellett a biztosításban vállalt kötelezettségeket is megszabja. Kerekes Imre Szomszédok Három gaxda, háromféle gond a salakblokkgyártó telepen Hosszú éveken keresztül szállították a vízválasztói hőerőmű salakját a szomszédos területre, ahol valóságos hegyet alkot. Ez a salak kiválóan alkalmas falazó elemek gyártására. Amikor ezt felismerték, három szomszéd telepedett le az oldalánál és elkezdték gyártani a különböző méretű salakblokkot. Azóta jó néhány ház elkészült Salgótarjánban és szerte a megyében ezekből a vörös színű építőelemekből és az igény ma is igen nagy, hiszen ahogy gyártják, úgy szállítják el az építkezésekhez. Állnak a gépek Legutóbb meglátogattuk ezt a három tulajdonosú salak- blokkkészítő telepet, s érdeklődtünk vajon sikerül-e az idén a tavalyinál több falazó elemet gyártaniuk, a fokozódó igényeket kielégíteni. Az ÉM Nógrád megyei Építőipari Vállalat az egyik tulajdonos. Gyártótelepét a lehetőségekhez mérten korszerűen kiépítette. Középblokk gyártásra rendezkedett be és van is „raktáron” kívülről is tetszetős, minőségében is kiváló középblokkja szép számmal. Ami első látásra is feltűnt, néma a telep, állnak a gépek és bár hétköznap van, nem termel senki. Teherautó érkezik, cementet raknak rá, viszi innen máshová az építkezésekre. Miért nem gyártják a blokkot? Erre a kérdésre később a vállalat központjában, Schall Róberttól kapunk választ. — A blokkgyártással már egy hónappal ezelőtt leálltunk. Ugyanis annakidején azért létesítettük a telepet, hogy saját részünkre építkezéseinkhez bizosítsunk elegendő salakblokkot. (Ez sikerült is, hiszen jónéhány épületet ebből készítettek el.) A város- építési terv azonban változott, ma inkább vázas szerkezetű, téglával falazott épületek készülnek, amelyekhez nem kell salakblokk,’ — Azt is megtudjuk, hogy az OKISZ érdeklődött korábban a salakblokk iránt, és a vállalatnál örömmel is fogadták, hiszen egy meglévő gyártó üzem számára tudtak volna munkát biztosítani, de az érdek- lentkező igényekhez mérten, lődésből sajnos nem lett meg- Bizony meg kell dolgozniuk a rendelés. fizetésért, és talán a műszaki feltételek javításával a nor- Az Építésügyi Minisztérium- mák rendezését is nagyobb mai is folynak a tárgyalások megértéssel fogadták volna, már hosszúbb ideje, de sajnos még eredmény nincs, addig pedig gyártani valóban nem lehet. Az igényeket nem tudják kielégíteni A Nógrád megyei Építőanyagipari vállalat a második tulajdonos. Telepén kisebb méretű salakblokkokat gyártanak TÜZÉP kiutalásra a lakosság számára. Győri Ede teKésőn érkezett... A Lakáskarbantartó KTSZ a harmadik szomszéd. Itt még kisebb méretű, könnyen mozgatható blokkokat készítenek. Céljuk elsősorban saját szövetkezetük ellátása, de a megye többi építőipari szövetkezetének is szállítanak. Ott van az egész vezérkar. Földi elvtárs, az elnök és Derne Attila a másik vezető is. lepvezetőt éppen két megren- Az új pneumatikus gép múkö- delő köti le egyidőben. A déset nezik. naptárban előjegyzi, hogy igényüket csak két hét múlva tudják kielégíteni, hiszen addig minden napra beütemezték a sorrendet. — Bár győznénk eleget gyártani — fordul felém, amikor az igénylőktől elköszön, majd így folytatja: — Anyagunk van bőven, gyalu- tottuk a blokkot, és így is, az val leturattuk. Ebben az év- évi tervezett 160 ezer darabben 150 ezer blokk a tervünk, bői elkészült 51 ezer az első félévben. Hogy az elmaradást Mennyi kell egy kétszoba pótolni tudjuk, most két mú- összkomfortos családi ház épí- szakban dolgozunk — magva- téséhez? — Az idén vettük ezt a berendezést 90 ezer forintért, csak sajnos később kaptuk meg, mint ahogy terveztük. Már május elején meg kellett volna kezdeni a gyártást és csak most folyik a kisérlet. Eddig kézi vibrálással gyár— Általában 700 darab, tehát az idén több mint kétszáz lakás lesz — válaszol. — Felépülhet-e ez a mint kétszáz lakás? több rázza Deme Attila. A gépet nézzük. A betonkeverőtől gumiszalag szállítja az anyagot az adagolóra. Ott egy kar mozdításával töltenek. Egyszerre két blokk készül, amit azután a gép újra szalagpályára továbbít, majd a szárítótérre szállítja. A gép kezeléséhez csupán egy ember kell. Igen nagy előny ez a kézigyártással szemben. Mielőtt válaszolna, a vállán húz egyet — Van elmaradás kétségtelen, de lassan törlesztjük. Anyaghiány nincs, de valahogy mégis az az ember érzése, nem megy úgy a munka mint ahogy kellene. A munkakedv nem a legjobb. Mióta a normát rendezték, azóta elég nagy a fluktuáció, pedig mindig új dolgozókkal nem lehet elérni azt az elégítő, országos gond. Az el- eredményt, amit begyakorlot- mondottakból kiderül, hogy a A három szomszéd háromféle gondokkal küzd a salakgyártó telepen. Az egyik helyen pedig rendelés hiány miatt állásra kényszerülnek a termelő berendezések. Ugyanakkor a téglaellátás nem kitakkal — magyarázza. — Ezen a telepen zömében női munkaerőt foglalkoztatnak. A technológia nem sokat változott, eléggé elavult a jeFiatal szakember. Tele 1 tdUll energiával, tervekkel, álmokkal, tettvágy- gyal. Kisportolt, hullámoshajú, érdeklődő tekintetű ember Calabár Emil főagronómus. Dús bajusza teszi, hogy idősebbnek néz ki a koránál. Pedig egy éve került ki az egráregyetemről. A honti utcáin találkoztunk össze — véletlenül. Sose jobbkor az ilyen véletlen, hiszen ilyenkor nyár idején az egész határt be lehet járni az agranómusok után. S akkor sem valószínű, hogy megtalálni őket. Galabár Emilről azt hallottam, hogy mióta betette a lábát Nógrádba, rendkívül felelősségteljesen, pontosan végzi munkáját. Ám erről hiába kérdezgetem, kitér a kérdések elől s inkább arról beszél szívesebben, hogy mennyi érdekesség van ebben a tájban, mennyi értéket lehetne „kibányászni” ebből a földből. Szavait nemcsak a fiatalos lelkesedés fC- *i, hanem egy kissé a romantika is. Persze ez sem idegen a fiatalságtól, még ilyen korban sem, amikor már valaki egyetemet végzett, komoly főagronómus. De ez nem baj, sőt! Bárcsak minden fiatalunkat ennyire fűtené az alkotó romantika, mint ezt a dunántúli fiatalembert. A honti főagronómus So- mogyból került a Gödöllői Agrártudomány Egyetemre, s innen Nógrádba. De hogyan? — Nem ismertem én különösebben Nógrádot — meséli nevetve a főagronómus. — Tudtam, hogy létezik egy ilyen megye is. Ám ez jó hegyes megye — céloz szép hegeinkre —, s én nagyon olz első lépések szeretek síelni. Mikor ki kellett választani a helyet, ahová üzemi gyakorlatra akartunk menni tavaly februai- ban, a barátommal, aiki ugyancsak a téli sportok kedvelője — elővettük a térképet. Nagyon tetszett nekünk egy falunév: Nógrádmarcal. Gondoltuk ez jó lesz. Jóhangzású név, hegyek.. .lehet sielni. — Csupán ezért jött ide? — kérdeztem némi csalódással. Dehogyis csak ezért — tiltakozik. — Én már az egyetemen is a takarmánytermesztés problematikájával foglalkoztam. Ezen belül is a napraforgós takarmányozással kapcsolatban folytattam kísérleteket. S mivel Nógrád ban hagyományos az állattenyésztés. :.zép multja van a takarmánytermesztésnek, gondoltam, érdekes gyakorlati tapasztalatokat is gyűjthetek. — Sikerült a terve? — Nagyon kellemesen telt el a két hét. Tanulmányoztam g termelőszövetkezet életét. — Na és a sieílés? — Jutott azért arra is íd.1 — teszi hozzá. az emberek munkáját. Egyr ■ ;obban megtetszett ez az élet A rlunnnfiili íiataIema aundniun beinek meg_ tetszett a nógrádi táj, az itteni emberek, akikhez sok érdekes, kedves emlék fűzi = ___ őt. Azután — úgy alakult a m ajd sorsa, hogy mégsem Nógrád- marcalra került, hanem Honira. Találkozott ugyanis a járási tanács elnökével, aki ajánlotta neki, hogy maradjon ott a járásban. Elvitték több termelőszövetkezetbe, s rábízták, hogy a lehetőségek közül válasszon. — Nekem ez a honti táj tetszett meg a legjobban a balassagyarmati járásban. Nemcsak azért, mert a honti termelőszövetkezetnek szép erdőterülete is van, s én nagyon szeretem az erdőt, az egyetemen tanultam vadgazdálkodást is. Hanem azért is, mert ebben a közös gazdaságban kipróbálhatom a takarmányozással kapcsolatos kísérleti eredményeimet. Ebben az esztendőben például nagyrészt a zöldtakarmányozásra fordítok gondot, mert a különféle Bár én tudományos munkára takarmányok megtermelésére készülődtem s még most jók a lehetőségek, sem mondtam le erről —, rá- A fiatal szakember az eljöttem, hogy itt lenn kell kaz- só három hónap eltelte után deni. Átitatódni a gyakorlattal, mert enélkül hiába a legszebb elméleti koncepció is. Utólag örülök, hogy ide kerültem Sokat köszönhetek Ubrankovics Pista bácsinak, a tsz elnöknek, akinek aranyat érnek a gyakorlati tanácsai. j. vette át a gazdaság szakmai irányítását. Egy év alatt már elég jól megismerte a földeket, az embereket, örömmel újságolja, hogy nincs már olyan földdarab, amit ne ismerne, s ne tartana számon, hogy mi terem rajta, vagy a jövőben mit szeretne termelni rajta. Egy esztendő persze kevés arra, hogy még a legjobb agronómus is produkáljon valami érdemlegeset. így Galabár Emil sem tud még beszámolni különösebb eredményekről. A mezőgazdaságban — amint ezt ő maga is mondja — legalább hánom-öt év kell a megalapozott, céltudatos gazdálkodás kialakításához, a helyi sajátosságok kiismeréséhez a lehetőségek és a célok egybehangolásához. — Nagyon főagronómus. Nemcsak azért mert aratás van és emellett sok egyéb más feladatot is el kell végezni a gazdaságban. Hanem azért, mert a lelkiismeretesen végzett munka hajnaltól késő estig tart. Ha befejezi a kinti munkát leülnek Pál László elnökkel, hogy megbeszéljék a tapasztalatokat és a másnapi teendőket. Ugyancsak naponta részletesen tájékoztatja a brigádvezetőket is, hogy ne legyen percnyi fennakadás se a munkában szervezetlenség miatt — hiszen éppen elég gondot okoz az esős időjárás. — Megszokott-e már nálunk? — kérdezem egy kicsit, személyesebb témára terelve a szót. Kicsit gondolkodik, s csak azután válaszol. — Az embereket megszerettem, a táj hasonló a dunántúlihoz... jól érzem magam, ha.... — töpreng, hogy mondja, ne mondja? — Ha legalább ebédelhetnék is valahol — mondja is végüL —* Főtt étel nélkül nem lehet bírni a munkát. — Azt sem kívánhatom, hogy rendszeresen vendégeskedjek valahol. Ma is csak azért van ilyen jó kedvem, mert az elnök megszánt és meghívott ebédre. Galabár Emilnek végre szerzett a termelőszövetkezet vezetősége megfelelő lakást. Ebédet azonban nem tudnak neki biztosítani. Egy ideig kapott az óvodában, azonban rendeletileg megtiltották ezt a „közétkeztetést”. Ráfanyalodott a szalonnára. Az ilyen táplálkozástól azonban előbb- utóbb gyomorbajt kap. Ügylátszik azonban, hogy egyes- egyedül az ő számára nem találnak étkezési lehetőséget, illetve neki nem „engedi” a rendelet az óvodai étkezést Hanton. Vajon meddig bírja ezt így. — Sajnos a legtöbb kollegám így van — próbálja enyhíteni a gondot. Éppen ezért érdemes lenne mérlegre tenni ennek az előnyeit és hátrányait, kiváltképp olyan helyeken, ahol semmiféle lehetőség nem kínálkozik az óvodai étkeztetésen kívül. Galabár Emil főagronómus ettől függetlenül sokat dolgozik. A szövetkezetben nagy szükség van rá. De nem lennék hű a beszélgetésünkhöz ha nem írnám le azt is, amit végezetül mondott. ___ A ■»őri jöttem ter“ rl 1 melőszövet- kezetbe dolgozni, hogy a legnehezebbjével kezdjem a szakmát. S nekem még nagyon sokat kell tanulni, tapasztalni ahhoz, hogy magabiztosan irányíthassak embereket... F. A. tanácsi iparban és a szövetkezeti részen kielégítő a munka, a telepek korszerűsítésére jelentős összegeket áldoznak. Mellettük viszont egy jól kiépített üzem berendezései tétlenségre vannak kárhoztatva. S, hogy ez ne így legyen, ebben sokat segíthet a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat felügyeleti hatósága, az Építőipari Igazgatóság. Bodó János A szocialista brigádok segíthetnek Tegnap délelőtt Salgótarjánban, a Kereskedelmi-, Pénzügyi- és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete székhazában ülést tartottak a Nógrád megyei Kiskereskedelmi Vállalat szocialista brigádjainak vezetői. Az ülésen Czeisler György, a vállalat áruforgalmi osztályának vezetője értékelte a szocialista brigádok első félévi tevékenységét. Elmondotta, hogy a tavalyi eredmények alapján 15 brigád nyerte el a megtisztelő címet, az idén 33 brigád 172 tagja küzd érte. Bár a vállalat az év első felére eső tervét csak 99 százalékra tudta teljesíteni, jó eredményt mutathatnak íel a gazdasági mulatók teljesítésében. Ahhoz, hogy a második félév eredményesebb legyen, feltétlen számítanak a szocialista brigádok még hasznosabb tevékenységére. A vitában számos hasznos javaslat hangzott el. Elrnor dották. többet kell foglalko? ni a brigádtagok nevelésével, elsősorban szakmai és politikai téren. Eredménynek könyvelték el, hogy a 172 brieád- taggal szemben 180-an jelentkeztek középfokú oktatásra. Bírálták a szocialista brigád- vezetők az egyes áruk csőm- golását, s azt kérték, hogy a nagykereskedelem is fordítson nagyobb gondot a vásárlók igényeinek kielégítésére.
