Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)

1965-07-24 / 173. szám

1965. július 24. szombat. NÖGRAD 3 dőszeríí ideológiai feladatok Nógrádban Ülést tartott a megyei pártbizottság Hírt adtunk arról, hogy 20-án, kedden ülést tartott a megyei pártbizottság, ahol több napirendi pont megtár­gyalása mellett Jédlicska Gyula elvtárs, a megyei pártbi­zottság titkára, a Központi Bizottság irányelveinek tükré­ben előadást tartott- a megyénkben időszerű ideológiai fel­adatokról. A pártbizottság az előadás és a vita után a ten­nivalók végrehajtására határozatot hozott. Az időszerű ideológiai feladatokkal hamaroson foglalkoznak a járási, városi pártbizottságok, majd a taggyűléseiken a pártalap- szervezetek is napirendre tűzik. Az előadó elöljáróban megvilágította, hogy a Köz­ponti Bizottság miért irányel­veket, s miért nem határoza­tot fogadott el. Az irányelvek és a KB 1964. december 10-i határozata a pártpolitikai munka egységes egészének, két fő oldala. A megyei pártbizottság VII. és különösen a VIII. kong­resszus óta nagy gondot for­dít az ideológiai kérdések ma­gyarázására, a párttagság, a dolgozó tömegek eszmei tisz­tánlátására. Az elmúlt öt év alatt arra törekedtünk, hogy az SZKP XX. kongresszusá­nak a marxizmus jegyében megfogalmazott határozatait, az 1957-es és 1960-as moszkvai nyilatkozatok döntéseit, pártunk kong­resszusainak és a KE üléseinek ideológiai kérdések­ben elfoglalt álláspontját kö­vetkezetesen értessük meg párttagságunkkal, s rajtuk keresztül a tömegekkel. A XX. kongresszus, a moszkvai nyilatkozatok, pártunk hatá­rozatai, a párttagság részéről megértést és elfogadást nyer­tek. Célunk a meggyőzés és nevelés Munkánk módszerére a meggyőzés és a nevelés, a kö­vetkezetesség volt jellemző. Ragaszkodtunk eszméink megértése során a kétfrontos harchoz. Mindenek előtt fel­léptünk a reviziomázmus el­len, amelynek bár megyénk­ben sem talaja, sem történel­mi gyökere nem volt számot­tevő, mégis veszélyessége pár­tunk helyes politikájának eV ferdítésére irányuló törekvése jelentős volt Eszemei harcban felléptünk a párton belül jelentkező szek­tás gyakorlattal, dogmatikus nézetekkel szemben. Elértük, hogy a párttagság döntő többsége megértette a mám xizmus-leninizmus új kérdé­seit. Ma már a párton belül csak elvétve találkozunk né­hány olyan elvtárssal, aki nem tud szakítani a dogmati­kus nézeteivel, szektás mód­szereivel. Pártfórumokon ezek az elvtársak mellőzik a nyílt fellépést, inkább csak baráti körökben, poharazga- tás közben tesznek megjegy­zéseket ideológiánkra, politi­kánkra. A pártszerű vita elől kitérnek, tömegbefolyásuk és kapcsolatuk nem számottevő. Ezek nagy része sértődött, marxista-képzésben elmaradt, főleg az idősebb generáció tagjai közül való. Ezután az előadó arról be­szélt, hogy felszámoltuk az ellenforradalom okozta esz­mei zűrzavart, s eszmei-po­litikai munkánk kiszélesíté­se jegyében oldottuk meg a mezőgazdaság szocialista át­szervezését. A szocializmus alapjainak lerakása után új és sokoldalú feladatok je­lentkeztek. Mindenek előtt a párt politikájának megérté­sére. a szocializmus építésé­be történő aktív bekapcso­lódására fordítottuk a fő fi­gyelmet. Munkálkodtunk a szocialista jellegű közélet fej­lesztésén, a szocialista erköl­csi normák kialakításán, óriá­si mértékben megnövekedett a tömegek tanulási kedve a marxizmus-leninizmus iránt, a munka mint társadalmunk legfőbb alapja egyre nagyobb megbecsülést kap. Folytattuk a megnövekedett követelmé­nyek alapján a szocializmus építését a gazdaságban, a tár­sadalomban, a kultúra min­den területén és az emberek tudatában.* Sikerek kísérik tevékeny­ségünket, jelentősen előre ju­tottunk abban a törekvésünk­ben, hogy Salgótarján kul­turális centrum legyen. Me­gyei sajtónk napilap lett, évente megjelenik a Palóc­föld, megyénk színvonalas iro­dalmi, művészeti, kritikai antológiája. Az irodalmi ér­deklődést mutatja a lezajlott Mikszáth-ünnepség, majd a múlt évben Madách centená­riumi ünnepség-sorozat. Szá­mos képzőművészeti kiállítás­ra került sor. Felszabadulá­sunk 20. évfordulója kultu­rális programjának nagy ha­tása volt. Megélénkült a ze­nei élet, a munkásdalárdák, zenekarok tevékenysége. Igen számottevő munkát végez­tünk a kulturális nevelésben, sokan foglalkoznak önműve­léssel, s ennek jó hatása volt a tudat változására, amely­nek része volt abban, hogy Kádár elvtárs megjegyezhet­te: egy fejjel nőttek gondol­kodásban a nógrádi emberek. Nemrég még többen iskolá­zatlanságukkal dicsekedtek, ma már ez nem számít erény­nek. A feladat nagyobbik ré­sze még előttünk van. Párt­tagságunknak még követke­zetesebben kell csatasorba áll­niuk a helyes nézetek terjesz­tésében, a szocialista tudat, gondolkodásmód, a szocialis­ta erkölcsi normák mind általánosabb betartásában. Nem a múlt kritikája fon­tos, hanem az új helyzet, az új feltételek támasztotta fel­adatok megvalósítása. gazdasági építésünk fő fel­adatait. Pártszervezeteink a gazda­ság-szervező munkában az el­múlt években nagy tapaszta­latokra tettek szert, helyes munkamódszerek alakultak ki. E munka során ugyanak­kor nem kapott kellő hang­súlyt — különösen alapszer- vezeteink tevékenységében — a gazdaság- és politika, a gazdasági és ideológiai kér­désének szervesebb összekap­csolása. Él egy olyan nézet, hogy a gazdasági kérdések megoldása automatikusan alakítja a szocialista tudatot és gondolkodást, magától for­málja az emberek szocialista arculatát. Ezért a meggyőzés és a nevelés nem osztályhar­cos feladat, hanem a gazda­sági kérdések megoldását kö­vető többedrangú, magától való megoldást nyerő kérdés csupán. Nemcsak arról van szó, hogy mát kell csinálni, mennyit kell termelni, ha­nem egyre inkább arról, hogy milyen módon, milyen rá­fordításokkal és miért kell a termelő munkában újabb célokat megfogalmazni. Job­ban meg kell értetni a ter­melékenység és életszínvonal, a mai munkánk és a jövő perspektívája összefüggéseit. Szükség van tehát a tudat és a gondolkodás rekonstrukció­jára is. Fel kell lépni az el­len a felfogás ellen, hogy a technikai kérdések, a gazda­sági ügyek megoldása szük­ségtelenné teszi a szocialista gondolkodás és szemlélet, a nevelés fejlesztésére irányuló törekvéseinket. Külün-külön kell értékelni a gazdasági folyamatoknak, az emberek fejében, a tudat­ban történő tükröződését. Abból a marxista tételből adódóan, hogy a tudat általá­ban elmarad a gazdasági élet fejlődésétől, semmikép­pen nem szabad azt a követ­keztetést levonni, hogy a fel­építmény a szocializmusban automatikusan kialakul. Vizs­gálnunk kell azt, hogy a tu­dat milyen mértékben ma­maradt el a „megengedhető”- től. Segédmunkás, szállító- munkás rétegekben, általá­ban az építőiparban, a bejáró munkások egy részénél, az ifjúság egyes rétegeinél, a háztartásbeli nőknél, a falu­si lakosság bizonyos kategó­riáinál a tudati elmaradás — tapasztalataink szerint — na­gyobb annál, mint ami a marxista felfogás alapján megengedhető. Éppen ezért a meggyőzés és nevelés ügyét differenciáltan kell kezelni. A gazdaság és a politika összefüggéseit ezeknél a ré­tegeknél az elért tudati szín­vonalukat alapul véve kell magvarázni. Tömegpolitikai munkánkban ez a tevékenység nem képezhet kampányt. Az ideológiai, politikád és gazda­sági kérdések szervesebb összekapcsolása nem történ­het azon az úton, hogy pár­tunk helyes gazdaság-politi­kai céljainak megvalósítása háttérbe szoruljon. Helytelen, hogy alapszervezeteink, üze­mi pártbizottságaink olykor járási és megyei pártszer­veink a gazdasági kérdések megoldásában operatív sze­repet töltenek be, s olykor magukra vállalják a gazdasági vezetést, a tömegszervezetek tennivalóit. Ezután arról beszélt Jed- licska elvtáns, hogy a ne­velésben nagyobb aktivitást kell kifej teniök a tömegszer­vezeteknek, mindenek előtt a KISZ-nek és a szakszerveze­teknek. Párttagságunk, párt- szervezeteink nem pótolhat­ják a tömegszervezetek hasz­nos, nélkülözhetetlen tevé­kenységét. szervezeti cselekvési egysége fokozódott. A munkások, a parasztok és az értelmiségiek által egyre jobban elismert a párt, amely szorosan fűzte a bizalom szálait a megye la­kosságának minden rétegével. A párt vezető szerepét sokan még nem abban látják, hogy mennyire hűen képviseli a munkásosztály a dolgozók ügyét, hanem szűkén úgy íté­lik meg, hogy hány párttag van funkcióban. Mivel gazda­sági funkciót pártonkívüliek is beiólthetnek, elterjedt az a nézet is, hogy ez csökkenti a munkásosztály vezető szere­pét. A párt vezető szerepének további növekedése csakis a testületek munkája színvona­lának emelésében, egész párt­tagságunk helyes szemléleté­nek alakításában jelölhető meg. A közvélemény figye­lemmel kiséri a kommunisták tevékenységét, életét, maga­tartását. Elmarasztalóan ítél­keznek azokról a párt* * ról, akik helyzetüket anyagi előnyökre, jogtalan kérések teljesítésére igyekeznek ki­használni. Találkozunk a párt vezető szerepének lebecsülésével is. Gazdasági szakemberek egy része fölöslegesnek tartja a párt vezető szerepét, mondván, hogy napjainkban a technikai kérdések döntik el az alapve­tő életfolyamatok alakulását. E nézet szerint a párt ne avat* kozzon bele a termelésbe. Foglalkozzon csak a „tiszta politikai” munkával. Szerin­tük a termelés az elsődleges, a politikai nevelés másodla­gos. A kulturális élet terüle­tén találkozunk olyan néze­tekkel, hogy a párt csak ori­entálódjon, ne hozzon irány­elveket, határozatokat. E né­zetek szerint a kulturális élet területén a valóság tükröző­dése olyan bonyolult, hogy ez kiesik a párt eszmei hatóköré­ből, egy politikai párt szere­péből. Pártunk vezető szerepének további növelését gátolja, hogy falun a párttagság kisszámú növekedése, eszmei, ideológiai arculatának alakulása nem halad a megkívánt ütemben. Megyénk párttagságának ideológiai-politikai arculatát az határozza meg, hogy a munkások körében viszony­lag nagyszámú a régi párttag, akik a politikai harcok útján jutottak el a párt szerepének, jelentőségének felismeréséhez. A munkás párttagok körében ezért nagyon pozitív a mar­xizmus-leninizmus eszméivel való érzelmi azonosulás. Ugyanakkor falusi párttagja­ink egy részénél, értelmiségi és fiatal párttagjainknál hi­ányos az érzelmi és értelmi tényezők eggyéötvöződése. A munkásosztály vezető szerepe és a szövetség Ifjúságunk eszmei nevelése A tömegpolitika nem kampányfeladat Párt- és tömegpolitikai munkánkban az utóbbi évek­ben döntő helyet a párt gaz­daságszervező tevékenysége foglalta el. Bár gazdaságszer­vező munkánkban abból az alaptételből indultunk ki, hogy gazdasági kérdéseink megoldása jelenleg a szocia­lizmus építésének fő kérdése, és hogy a gazdasági építés eredményei a szocialista tu­dat és gondolkodás fejleszté­sének alapjául szolgálnak. Ez pozitívan befolyásolta a párt- és a tömegek közötti bizalom erősödését, a párt tekintélyé­nek, a munkásosztály vezető szerepének növekedését, szö­vetségeseinkkel a baráti szá­lak erősítését, az alkotó, bé­kés munka légkörének kiala­kítását. Erről tanúskodnak olyan tények, hogy a dolgo­zók megértik az üzemi re­konstrukciók szükségességét. Salgótarján nagyarányú átépí­tésének fontosságát, és poziti­ven értékelik a megye falvai­nak, településeinek, kommu­nális, kulturális, egészség­ügyi fejlődését. Munkásosz­tályunk, parasztságunk és ér­telmiségünk eredményesen valósítja meg a KB decem­ber 10-i határozata alapján Megyénkben több mint negyvenezer 14—26 éves fia­tal él. Szellemi fejlődésük legintenzívebb éveit eszmei, erkölcsi arculatuk formálódá­sának időszakát élik át. Első­rendű fontosságú kérdés, hogy ezek a fiatalok milyen esz­mei arculattal, céloktól fűt­ve, tettvágytól lelkesítve lé­pik át a felnőtt kor kapuját. Sokszor vita tárgyát képezi idősebb párttagok között az, hogy milyen a mai fiatalság. Olykor túlságosan elmarasz­taló véleményeket is hallunk. Idősebb elvtársaink saját magukból kiindulva jelenle­gi fejlettségükhöz, életútjuk­hoz mérik a mai ifjúságot. Ha előre felvett sémáik nélkül alkotunk véleményt, akkor ezt látjuk, hogy kötelességét teljesítő, élénk érdeklődésű, művelt lányokkal és fiúkkal van dolgunk. A szocializmust természetes adottságnak te­kintik. Kritikai megjegyzése­ket tesznek intézményekre, intézkedésekre, Ezekre a meg­jegyzésekre gyakran túl érzé­kenyek vagyunk, mondván: mit kritizálgatnak olyat, amit nem ők csináltak. Pedig ezek a vélemények általában ten- niakarásból táplálkoznak, amelyeket formálni, helyes irányba kell terelni. Fiataljaink ott vannak, ahol tenni lehet és kell. Négyszáz ifjúsági brigád van, csaknem négyezren dolgoznak, évente mintegy ötszázan vesznek részt nyári munkatáborokban, sok tíz- és százezer órát dol­goznak társadalmi munká­ban. Érdeklődnek a technika-, a tudomány, a sport, a zene és a művészetek iránt. Szíve­sen hallgatják, ha az ő szín­vonalukon komolyan beszél­nek velük. Igaz, nem ritkán tapasztal­hatunk világnézeti közömbös­séget, a politikai kérdések iránti érdeklődések hiányát. Ebben szerepet játszik a kö­rükben folyó politikai okta­tás szürkesége és elvontsága is. Tapasztalható a fiatalok ré­széről bizonyos kiábrándulás, céltalanság annak ellenére, hogy nem a tőkés rendszerben születtek, bizonyos mértékben rájuk is hat a burzsoá ideoló­gia. Ifjúságunk körében olyan közvéleményt kell kialakítani, amelynek hatására megfelelő elismerést kap a fizikai mun­ka. Gondoskodni kell arról, hogy egyre nagyobb számban ipari tanulóintézetekben és mezőgazdasági szakmunkás- képző iskolákban tanuljanak tovább. Arra kell törekedni, hogy a megyéből a legjobban érettségizett fiatalok tanulja­nak az egyetemeken. Az előadó a továbbiakban arról beszélt, hogy ideológiai, politikai tevékenységünk csak úgy eredményes. ha az élet reális kérdéseiből, az objektív helyzetből indulunk ki. Fel kell lépni a központi határo­zatoknak mechanikus értel­mezése ellen. Munkánkban nem alkalmazhatunk sablono­kat, elavult módszereket. A párt, a munkásosztály vezető szerepének értelmezése A párt szövetségi politikájá- teremtésre törekszünk. Pár­nak szélesítésére, a szociális- tunk vezető szerepe, tekinté- ta népi nemzeti egység meg- lye, politikai, ideológiai és A kommunisták előtt tuda­tosodott annak szükségessége, hogy a szocializmus teljes fel­építése méginkább megkövete­li a helyes szövetségi politika kialakítását, megvalósítását. A kommunisták egyedül képte­lenek a szocializmust felépíte­ni. A szövetségi politika magya­rázásakor abból indultunk ki, hogy az osztályokban és a ré­tegekben a termelési viszo­nyokban végbement alapvető változások következtében va­lamennyi osztálynak és réteg­nek közvetlen és közvetett.ér­deke a szocializmus építésébe való aktív bekapcsolódás. Ezért a megyei pártbizottság gyakorlatában is a legszéle­sebb politikai szövetség meg­teremtését tűztük ki célul a társadalom valamennyi réte­gével. Tisztán láttuk azonban, hogy az ideológiai kérdések­ben e szövetség nem homogén. Jobb munkára buzdítottuk a vallásos világnézetű embere­ket, a kommunizmus eszmei világával egészében egyet nem értőket, a polgári humanista és pacifista gondolkodású em­bereket, középrétegeket, kis­polgárokat. Politikai szövetsé­günk mindenek előtt a pa­rasztok tömegeivel erősödött. Egyre inkább meggyőződtek arról, hogy a termelőszövet­kezeti úttal helyesen döntöt­tek. Bővültek kapcsolataink az értelmiséggel. Az értelmi­ség nagy érdeklődést tanúsít a dogmatizmustól mentes, marxista eszmék, a gazdasági, kulturális, kérdések megoldá­sa iránt. Javult a kapcsola­tunk a városi középrétegekkel, kispolgárokkal, kisiparosok­kal. E politikai szövetség erő­sítése egyben az eszmei, ideo­lógiai harc szélesítésének je­gyében valósult meg. Nyíltan és őszintén vallottuk, hogy po­litikai szövetségünk nem je­lentheti a marxizmus-leniniz­mus eszméiről .annak hirdeté­séről való lemondást, sőt mint tudományos világnézet, a tár­sadalom valamennyi rétegé­ben uralkodó világnézetté vá­lik. E helyes felfogás számos el­lenzőre talált. Egyesek ezt ma is úgy fogják még fel, hogy nen kell mereven ragaszkod­ni a marxista világnézethez, nem azukaége* esnek terjesz­tésével politikai szövetségün­ket „lazítani”, hanem le kell mondani többek között a val­lásos ideológia elleni eszmei harcunkról, „osztálybékét” kell hirdetni, olyan népi nem­zeti egységet kell létrehozni, amelyben nem uralkodó a szo­cialista jellem, amely elvte­len alapon magában tömörít minden magyar embert Más oldalról meg kell küz­deni a párton belül egy szűk, nézeteiben konzervatív réteg­gel, amely ellenezte a szocia­lista nemzeti egység jelszavát, a pártonkívüliek munkája alapján történő helyes megbe­csülését, azt, hogy a pártfunk­ciót kivéve egyéb funkciókat pártonkívüliek is betölthetnek. s nem alkalmazunk megkü­lönböztetést, származás szerin­ti kategorizálást, az iskolai felvételeknél. E kérdésekben a párttagság zömével ideológiai és politikai egyetértésben va­gyunk. Csak a párttagság ele­nyésző része van várakozó ál­lásponton, s várja a beveze­tett intézkedések hatását. Az elmaradott emberek dogmati­kus nézetei még ma is jelent­keznek, többek között abban, hogy miért dolgozhatnak egyes magánkisiparosok, miért engedi a párt azt, hogy az or­vosok sokat keressenek, miért nem lépünk fel határozottab­ban az írók ellen, általában a művészek felé nagyobb köve­telményekkel. A szövetségi politika torzu­lásai jelentkeznek a KB de­cember 10-i határozatának végrehajtása során is, amikor a normák folyamatos rende­zése egyes munkásrétegekben olyan hangulatot kelt, hogy már megint csak a munkás normáját feszítik, miért nem állítanak nagyobb követel­ményt a műszakiakkal szem­ben, minek ennyi műszaki ér­telmiségi, amikor a termelés problémáinak konkrét megol­dásáért keveset tesznek. Ez a nézet az elmaradottabb mun­kásrétegekben található meg Az alkalmazotti létszám fel - duzzasztott állapota és az al­kalmazotti létszám csökkenté­sére irányuló hiányos és ke­vés eredményt hozó intézkedé­iJ oly tatát « 4. elde/enj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents