Nógrád. 1965. július (21. évfolyam. 153-179. szám)

1965-07-24 / 173. szám

4 ffögl*» T965. jOTitis 24 sawn bat. Időszerű ideológiai feladatok Nógrádban (Folytatás a 3. oldalról.) seink, s a jelentős mérvű búj­tatott létszám a munkások kö­rében jogosan vált ki elége­detlenséget. Ugyanakkor a közvéleményben mind gyak­rabban találkozunk irodaelle- nességgel, a központ, a mi­nisztérium intézkedéseinek le­becsülésével. Az alkalmazotti létszám-ellenesség legszéle­sebb körben a mezőgazdaság területén található meg. Pa­rasztságunk egy részének tu­datában a gazdálkodás régi szervezeti formái élnek és szükségtelennek tartják az ag­rotechnika bevezetését, a könyvelést, az ésszerűség ha­táráig az adminisztrálást. Ezen túlmenően a felduzzasztott al­kalmazotti létszám, a nem munkaegységben dolgozók számának növekedése sok jo­gos elégedetlenséget vált ki parasztságunkból. Ezután Jedlicska elvtárs az egységes termelőszövetkezeti paraszti osztály kialakulásá­nak körülményeivel foglal­kozott. nak, életfelfogásának kölcsö­nös tiszteletben tartására na­gyobb gondot kell fordítani. Mind gyakrabban találko­zunk, különösen a turista torgalom hatására, a nyuga­ti rádió hírverésére, külön­böző szóbeszédekkel. A kör­nyező országok helyzetének láttán saját helyzetünk meg­ítélésében Nógrádban csak elvétve találkozunk túlfűtött nemzeti gőggel, fennhéjázás- sal. A nacionalizmus ellenpólu­saként főleg az értelmiség és az ifjúság körében él a kozmopólitizjmus, a nyugati technika előtti halbókolás a nyugati életforma dicsőítése. Mind a nacionalizmus, mind a kozmopolitizmus elleni har­cunkban eszmeileg felvérte­zettebben, vitakészebben, szé­les skálájú érvanyaggal és meg-megújuló meggyőző te­vékenységgel kell fellépnünk. Szélesedik a demokrácia, javul a munkaerkölcs Az ideológiai harcban nincs fegyverszünet A dolgozók körében erősö­dik az a tudat, hogy a munka a társadalom fejlődését, az egyén boldogulását segíti elő. A munkások és a parasztok mind gyakrabban teszik szó­vá a pazarlást, a herdálást, az ésszerű fegyelem megteremté­sét. A szocializmus terméke- nyitő hatása mindenek előtt az embert formáló munka, és ez a szocialista brigádmozga­lomban mérhető le legjobban. Megyénkben az iparban több mint ezer szocialista brigád csaknem 12 ezer fővel dolgo­zik. Fejlődik a szocialista bri­gádmozgalom a mezőgazda­ságban is. A brigádokban új munkaerkölcs van kialakuló­ban. Megtalálhatjuk az önme- ózást, a felügyelet nélküli munkát, a minőségi követel­mények betartását, az éssze­rűsítést, az újítást, a munkás­kollektívák érdekeinek kölcsö­nös figyelembe vételét. A munka szociálisa vonásai­nak erősítése, a munkaerkölcs kialakítása ugyanakkor még számos feladatot foglal magá­ban. A munka terhei több te­rületen egyenlőtlenül vannak elosztva. Számos ellentmon­dás van a végzett munka és annak értékelése, valamint az elosztás között. Az utóbbi idő­ben általában háttérbe szorult a munka erkölcsi elismerése, nem megoldott mindenütt a munka anyagi ösztönzése. Né­hány helyen még a korábban szerzett érdemek, a munkától független tényezők határozzák meg az emberek értékelését. Az előadó felhívta a figyel­met arra, hogy találkozni még kapun belüli munkanélküli­séggel, mennyiségi szemlélet­tel, arra, hogy nem használjuk ki eléggé a munka nemesítő, ■ló ha­arról, hogy a premizálást nem lehet fizetéskiegészítésnek te­kinteni. Felhívta a figyelmet arra is, hogy nemcsak a mun­kás által gyártott selejtet kell megfizettetni, hanem a veze­tőket is felelősségre kell vonni a mulasztásokért, a gondat­lanságért. A termelés, az elosztás élet­színvonal kérdésében, a köz­tudatban sokszor olyan igé­nyekkel találkozunk, amelyek a korábbi évekből táplálkoz­nak és nem számolnak ha­zánk gazdasági erejével. Eh­hez kapcsolódik az, hogy a szocializmus teljes felépítésé­nek perspektíváját, közvetlen napi megoldásként értékelik, függetlenítve a termelékenység alakulásától, hazánknak a szo­cialista világgazdasági rend­szerben betöltött szerepétől, a két világrendszer között fo­lyó gazdasági versengéstől. Közéletünk egyik legfonto­sabb kérdése a demokratizmus. A szocialista demokrácia ma­gában foglalja a centralizmust, a központi akarat helyes ér­vényesítését, a dolgozók kez­deményezését. A demokratikus centralizmus mindkét oldalá­nak erősítése elengedhetetlen feltétele a termelési kérdések megoldásának, közéletünk fej­lesztésének. Az utóbbi évek­ben erősödtek a demokratiz­mus vonásai. A termelési ta­nácskozásokat, a közgyűlése­ket mind fontosabbnak tart­ják a vezetők. Különösen a KB decemberi határozata óta hangzik el egyre több mun- kásjavaslat és javul a politi­kai légkör. Az üzemi demokrácia ugyanakkor még mindig nem kap megfelelő támogatást. Több helyen még nem elem­zik kellően.a munkások ja­vaslatát Nem adnak választ a fölvetett kérdésekre. A veze­tők ritkán ülnek le a munká­sokkal tanácskozni. Nem ma­gyarázzák meg a munkásnak megfelelően, hogy amit csinál, azt miért kell csinálnia és ha akadályokba ütközik a terme­lés, akkor azok milyen ténye­zők hatására következtek be. Kevés gondot fordítunk az el­maradottabb munkásrétegek felvilágosítására. Találkozunk még a tsz-demokrácia megsér­tésével is. Olyan kérdéseket, amelyekben csak a közgyűlés dönthet, nem visznek a köz­gyűlés elé. A beszámolók nem ösztönzik a tagságot aktív vi­tára és állásfoglalásra. Na­gyobb gondot kell fordítani az ellenőrző bizottság, a vezető­ség tevékenységére, a brigád­értekezletre. A békés egymás mellett élés helyes politikája, a tár­sadalmi és gazdasági válto­zások hatására az emberek egy részében olyan r ézet ala­kult ki, hogy a vallásos ideo­lógia elleni harcot, mellőzni lehet. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta az előadó, hogy hatékonyabba kel! tennünk az ateista és a természettudo­mányos propagandát. A gyer­mekeket ért kettős nevelés bizonytalanságot okoz. Egy­részt az iskola és a szülő el­lentétét, másrészt a tudo­mánynak a babonával szem­beni hatékonyságát csökken­ti. Közéletünkben legszélesebb fronton a kispolgári ideoló­gia és életszemlélet ellen lolytaitunk harcot. Fellépünk ugyanakkor az ellen a nézet ellen, hogy a szocializmus anyagi jóléte szükségképpen kispolgári szemleletet szül. Elutasítjuk persze azt a fel­fogást is, hogy a javuló élet- körülmények automatikusan szocialista tudatot eredményez­nek. A kispolgári ideológia közönyben, apolitikusságban, a közügyek iránti közömbös­ségben nyilvánul meg. A kis­polgári életszemlélet formai­lag álltaiéban nem ütközik törvényekbe, de a nézetek és a jelenségek károsak a tár­sadalomra. s veszélyesek is, ha nem lépünk fel ellenük elég hathatósan és követke­zetesen. Az anyagiasság, az individualizmus, az egoiz­mus, (magamizmus, ahogy Nógrádban mondják) a tár­sadalmi együttélés szabályai­nak be nem tartása, az an- tiikollektív magatartás egy- egy jelenségét még kommu­nisták körében is megtalál­juk. Az anyagi érdekeltség helyes elvének alkalmazását összekeverik az anyagiasság­gal. Az egyéni érdek érvé­nyesülését a társadalmi ér­dek fölé helyezik, a miénk fogalma helyett az enyém fogalmát vallják, hangoztat­ják. A bírósági ügyfélforgalom kétharmadát az állampolgá­rok közötti sokszor bagatell polgári peres ügyek teszik ki. Szomszédok, közeli roko­nok, néha kommunisták is késhegyig menő és évekig tartó cívódást folytatnak né­hány négyszögöl földért, vagy elkerülhető becsület- sértés miatt. A kispolgári ideológia, a kispolgári életszemlélet el­len párttagságiunk egészének, mindenekelőtt a vezetőknek még határozottabban fel kell lépniök. Olyan erkölcsi nor­mákat kell kialakítani, ame­lyek alapján a közvélemény elítéli a kapzsiságot, az anyagiasságot, s fellép a tár­sadalom együttélési normái­nak megsértőivel szemben. Növeljük a pártpropagancla hatékonyságát A szocialista haza fiság és a proletár- internacionalizmus A szocialista hazafiság és a proletárinternacionalizmus eszméinek egysége mélyen gyökerezik megyénk lakossá­gában. Nagyszerű példáját ta­láljuk ennek napjainkban is, amikor a megye lakossága tö­megméretekben mozdult meg az árvízkárosultak megsegíté­sére. A marxisták a szocialista hazafiságba beleértik a szü­lőföld szeretetét is. Nógrád megyét megszeretni nem egy­szerű. A kapitalizmus néhány örökségével kell még számol­nunk. A nép azonban dolgos, ■■nndszerhű, érteni kell a nyel­vén. Őszinte és szókimondó Dolgozni szerét, ha látja a munka értelmét. A proletárin­ternacionalizmus eszméinek hatása fejeződik ki a vietnami terrorbombázások miatti aggo­dalomban. A tömegek egy részében ugyanakkor a szocialista ha­zafiság és a proletárintemaci- onalizmus eszméi még nem képeznek szétválaszthatatlan esvréget. Szocialista nemze­tünk igazán csakis a proletár­internacionalizmus, a szocia­lista világrendszerrel össz­hangban képviselheti érdekét. Ezután az előadó arról be­szélt, hogy megyénk lakossá­gának körében évről évre nö­vekszik a Szovjetunió tekinté­lye, a közvélemény nagy ér­deklődést tanúsít a KGST iránt, bár ennek szerepét, je­lentőségét még sokan ma sem értik. Eszmei harcunkat a kapita­lizmus káros, tudati öröksége ellen a marxizmus-leninizmus eszméinek széleskörű propa­gálásával, neveléssel, meg­győzéssel, vitakészségünk nö­velésével folytatjuk. A bur- zsoá és kispolgári eszmék, né­zetek elleni küzdelmünk ugyanakkor még magán viseli a kampányjelleget. A kispol­gári nézetek magukkal hordott tényezők hatására a tömeg egy részében még új­raélednek. Él, és még mindig mételyez a nacionalizmus, főleg egyes határmenti községekben. A Csehszlovákiával való javuló kapcsolataink ugyan segítették a rokoni látogatásokat, a két ország közötti kölcsönös meg­ismerést, a baráti szálak szo­rosabbá váltak, mégis gyak­ran lehet találkozni megjegy­zésekkel, lekicsinylő állásfog­lalásokkal. Egymás szokásai­Pártpropagamdárak az utób­bi években színvonaléiban las­súbb fejlődést mutat. A párt- oktatás különböző formái­ban 21 ezren tanulnak. A marxizmus—leninizmus kér­dései iránt növekszik az ér­deklődés. Az elmúlt évben a Marxizmus—leninizmus Esti Egyetemére ötszáz hu­szonnégyen jelentkeztek. A szakszervezeti politikai isko­lákon, a KISZ politikai ok­tatásában, a pedagógusok po­litikai továbbképzéseben ösz- szesen 18 ezren vesznek részt. A tömegszervezeti tan­folyamokon mintegy 30 ez­ren ismerkedtek időszerű politikai kérdésekkel. A párt­oktatásban résztvevők több mint 40 százaléka párton- kívüli. Speciális tematikával előadás-sorozatot szervez­tünk a szocialista brigádok részére. Az egyik legjobban bevált oktatási formát, a falusi téli tanfolyamokat, 129 helyen szerveztük meg. Nagy az érdeklődés gazda­ságpolitikai tanfolyamok, az egyéves középfokú iskolák iránt. A pártpropaganda haté­konysága emelésének fő kér­dése a propagandisták jobb kiválasztása, az állami ok­tatásban való növekvő rész­vétel, s ez egyben a la­zább oktatási formák szé­lesítését is megköveteli. For­dulatot kell elérni a veze­tők tanulásánál. Ismeretette az előadó az ipar, a mezőgazdaság, a tár­sadalmi tömegszervezetek vezetőinek részvételi anya­gát az oktatásban. A pro­paganda minden komunistá- nak és különösen a kom­munista vezetőknek köteles­sége. A propagandánknak sokkal rugalmasabbnak kell lennie. A oktatás anyagát differenciáltan állítsuk ösz­sze. az egyes rétegek, a ka­tegóriáik számára. Gondos­kodni kell továbbra is a szo­cialista brigádtagok magas színvonalú politikai oktatásról. Az elkövetkezendő időszak­ban lényegesen több megyei és járási témát kell feldol­gozni Propaganda tevékeny­ségünk közvetlenül kapcso­lódjon a közvéleményt érin­tő politikai kérdések ma­gyarázásához, gazdasági fel­adataink eredményesebb megoldásához. A Marxizmus —leninizmus Esti Egyete­mén, az esti középiskolákon emelni kell az elméleti kép­zettség színvonalát, s nem szabad elfogadni a megfe­lelő marxista—leninista elő­képzettség nélküli jelentke­zőket. Ideológiai, politikai mun­kánk hatékonyságának nö­velését követeli meg a nem­zetközi kérdések propagan­dája, a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom kérdéseinek és problémáinak helyes közvetítése. Az előadó azzal fejezte be beszédét, hogy gyorsan és jól kell tájékoztatnunk a párttagságot, ismertetni kell minden olyan kérdésnek az okozati összefüggéseit, ame­lyek iránt a közvélemény érdeklődést tanúsít. Az előadást vita követte. Nyújtsunk reális képet az életről Benke Valéria, a Közpon­ti Bizottság tagja a társa­dalmi Szemle főszerkesztő­je a társadalmi törvénysze­rűségek ismereteinek fontos­ságáról beszélt. Elmondta, hogy a felszabadulás előtt csak kevesen, a kommunis­ták látták a jövőt, ők is­merték a társadalom fejlő­désének törvényszerűségeit. 1945-ben még nem sokan tudtak a szocializmusról. Ma ott tartunk, hogy az embe­rek szocialista jövőről be­szélnek. A gondolkodásban, a tudatban történt változá­sokat különösen a nehéz idők mutatják meg, amikor össze kell fogni, le kell küzdeni a árvizet, a természet okoz­ta károkat. Beszélt a kispolgári szem­életből következő anyagias­ságról, közömbösségről, amelynek gyökerei a múltba nyúlnak vissza. Megemlítet­te azonban azt is, hogy elő­fordul ilyen szemlélet olya­noknál is, akik korábban már ezt nem tanúsították. Nemcsak a régi maradvá­nyok támasztják fel a kis­polgári szemléleti módot, hanem a külső behatások is. Az önzésen kívül többféle megnyilatkozása van ennek. A kommunistáknak rá kell mutatniök ezeknek a szem­léleteknek káros voltára, re­ális képet kell festeni az életről, meg kell mutatni a cél irányát. Tapasztalatokat elsősorban az élet szolgáltat, a társadalmi iskolázottságot az élet nyújtja. Ahogy elő­re jutunk az ideológiai harc frontján, ügy szaruinak hát­térbe a visszatartó nézetek, lesz kevesebb a száma azok­nak, akik társadalmi törek­véseinket, munkánkat kibic- k-ánt, lottójátékosként szem­lélik. Géczi János, a megyei ta­nács elnökhelyettese felszó­lalása során a közoktatás, a népművelés, a művészeti élet kérdéseivel foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a felnőtt- oktatásban be kell vonni az analfabétákat, mindazokat, akik nem végezték el a nyolc általánost. Előbbre kell jutnunk a közoktatásban, mert Nógrádban még rend­kívül kevés a tízezer főre jutó egyetemet végzettek szá­ma. Fel kell használni az oktatásban a korszerű tan- ismereteket, a korszerű tan­anyagot, nélkülözni kell az oktató-nevelő munkában a sablont. Részletesebben szólt az iro­dalmi-művészeti élet meg­élénküléséről, problémáiról. Aláhúzta, hogy a megjelenő Palócföld, amely megválto­zott szerkezetében, az iro­dalmi-kritikai írásokon túl közreadja a képzőművészek alkotásait. Jó szolgálatot tesz az irodalmi nevelésben a Nógrádban vasárnaponként megjelenő irodalmi össze­állítás. Az irodalmi élet fel­lendítését segítette a mű­vész klubnak a szocialista realizmus tárnájából rende­zett vitája, az esztétikai tan­folyam. Elmondotta azon­ban, hogy egyik másik iro­dalmi alkotás eszméiben még nem egészen tiszta, nem elég bátor, olykor túl., iyba jut a negatív hangvétel és nem nyújt hű keresztmetszetet a valóságról. Elmondotta, hogy fejlődik a képzőművészet is. Dija­kat tűznek ki a művészek számára, lakással. műter­mekkel segítették alkotó munkájukat. Mr . U tette azonban azt is, hogy a kép­zőművészek egy része vitat­ja a párt. irányító szerepét és egyoldalú viták fékezik az előbbrejutást. A felszó­laló megemlítette még, hogy javítani kell a művészeti is- meretterjesiztésit, s javult me­gyénkben a zenei oktatás. Szabó István, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályának ve­zetője a párthatározatok ma­gyarázatának szükségességét hangsúlyozta, s aláhúzta azt, hogy az ideológiai képzés­ben elsősorban a vezetőknek kell példát mutatni. Lengyel István, nyugdíjas bányász a fiatalok nevelé­sének szükségességéiről, To­ronyi László, a Sajgó tarjám Járási Pártbizottság propa­ganda- és művelődési osz­tályának vezetője a pártmurv- ka helyes módszereiről be­szélt. Sült Tibor, a Nógrádi Szén- bányászati Tröszt főmérnö­ke a szakmai és politikai oktatás tennivalóira hívta fel a figyelmet. Bírálta azoknak a vezetőknek a szemléletét, akik az anyagi egyéni ér­deküket előtérbe helyezik a rovására. Belitzky János ,a Munkás- mozgalmi Múzeum igazgató­ja felhívta a figyelmet ar­ra, hogy a megyében kiadott Palócföldnek, múzeumi füze­teknek, más kiadványoknak meg kell szervezni a terjesz­tését. ­Összefoglalójában Jedlics­ka elvtárs válaszolt a fel­merült kérdésekre, s ezzel befejeződött a megyei párt- bizottság ideológiai kérdé­sekkel foglalkozó vitája. Anyagszállítás az építkezések hez

Next

/
Thumbnails
Contents