Nógrád. 1965. május (21. évfolyam. 102-126. szám)
1965-05-16 / 114. szám
lí>65. május 16. vasárnap NÖGRÄD 9 ANDRÁS ENDRE két verse: Anyag vagy Annyi vagy, mint a levegő a bányász szénpermetes, nehéz tüdejének. Anyag; tiszta és oly természetes, hogy csak hiányod döbbent rá fontosságodra. Már feslik rólam az idegen páncél, most átüthet rajtam forró nyila az igazi napnak. Már feslik rólam — bontom magam is, de építeni akarok, tudok is. És kellesz nékem, hogy erőm lehessen s munkám öröme rajtad tükröződve tükrözze ezrek örömét. És kellesz nékem bizonyságul is és biztatásul; kényes műszerek megcsalhatok s te nem csalatkozol: vezess a tervek labirintjain jó ösztönnel és sodró akarattal. Anyag vagy, teljes, már majdnem csoda, mindentől szeretett s mindent szerető. Anyag és eszme egyben s egy időben s az emberré vált istennek szemében gyönyörű szerszám. Nevedről Nem ront a múlás neveden. Ma is még úgy hallgatom, mint templomi zenét: neved megszokni nem leiiet soha! Öröktől fogva van, mint az idő. mégis, miként élőször mondanám, annyira új. Gyönyörű dallamát elsőnek melyik tenger verte ki gyöngy habjain? Tón Ciprus szigetén, fűszer illattal telt királyi kertben, szökőkutak zenéjétől kísérten aeol-hárfán szólalt meg először, amint a déli szél reálehelt... És Iekottázni sem lehet soha, mert benne mindig új dallam rezeg és nincs jel, amely megörökíti. A képzelet is rossz emlékező idézni őt. Leírni mily betűk lehetnek méltók? Nem tudom. A gát széttördelné finom vonalait, a latin írás lágyabb, ám szegény, talán a márvány szál-erezete áll lényegéhez közelebb, habár e hajlék néki hideg és merev. Színekben Is csak álmodni lehet hasonlót hozzá. Karmint s aranyai eggyé ötvözni, meglehet erős; az ég kékjébe kell feloldani, vegyítve hozzá tearőzsa szint és olajágnak meleg, üde zöldjét s úgy mindezt, hogy külön is éljenek, mégis összhangban, bonthatatlanuL Forma nem illik hozzá, hasztalan. Súlytalan ringás, bódult lepketánc, láng-libbenés, levél, hullás előtt, vagy nyári felhők tükröző tavon, ha könnyű szél borzolja fel színét... Tán ily ritmus tudhat beszélni róla. A élet legszebb pillanatai közé tartozik, ha két régi ióbarát összetalálkozik. S nem kedden vagv pénteken. hanem szombaton. A hét legáidottabb napién. Nem kísért a másnapi korai fölkelés. Jut idő kibeszélni gomdot és örömöt. keresetet és művezetőt. asszonyt és gyerekeket... Fröocsokkel lódítanak az emlékeken, könnyítik a nvelv forgását De az idő is múlandó — veszi észre Kerekes az óráién — No. mée egv féldecát. te! Aztán az utolsó busszal elfuvarozunk! Ezzel Karikás is egyetért Az aoostolok lován hosszú és kénvelmetlen lenne az út hazáig. — Jól van naitikáml — én következem! Most raitam a sor! — Azt már nem! Én kezdtem. én fejezem be! — makacskor!ik Kerekes. — Te maid legközelebb leszel soros! Már régen fölhaitották a féldeoit. de még vitatták, ki fizesse? Mire megegyeznek, elmegy az utolsó busz. Csak kiabálni tudnak utána — Sebai Daitikám! — legyint Karikás. — Nem esünk kétségbe! — Nem. nem! — igazgatta masát egyenesre Kerekes. Belekarol a másikba. — Ha ,már íev esett. vigasztalódtunk! ,. Visszamennék a vendéglőbe. Mintha másutt lennének most az asztalok és székek. Minduntalan beléiük ütköznek. Kerekes ezen mérgelődik. Karikás meg előre kiabál, megelőzni a cimborát: — Két féldecit a fütyülősből! A "tecér megtagadta a kiszolgálást. Egy falra is kiszegett utasításra hivatkozik: nem és nem! És közben olvan Kni-átsá«os hoev külön fái: — Elég volt mára. polgártársak! Inkább holnap! Jobban fog esni én mondom. Hát lehet ezt érteni? Egész este a vendégei, borravalót kanott és most hallani sem akar róluk. —Ml magvar állampolgárok vagyunk! — próbálkozik Karikás. és döngeti a mellét. — Nem fejezheti be: Kerekes Az alkotmány szerint... közbeszól: — Csak nem vitatkozol ezzel a ióemberrel. te? Nem ért az alkotmányhoz. Nem vasas, mint mi vagyunk Kár az időért!. .. Az utcán sem vitatkoznak, csak a fákkal és kerítésekkel van bai. — Pogány sötét van. pajtikám! — íeazitia Karikás akaugvancsak cifrázza, milyennek kell lenni az igazi munkás- embernek— — Hát... hát ezt szépen megúsztok — sóhajt Kerekes a járdán, amikor a rendőrök eliberregnek. — Hatósági gvo- moröbölögetéssel is vésződheí- tett volna... — Ha nem kurjongatsz. pajtikám ez sincs! — mondja Karikás szemrehányóan — Nanana! Csak a szabálytalan közlekedésért fizettünk! — igyekszik pontos lenni Kerekes Földeák János Kerekes K sí el k sím lapját. Leverte egv növendék akác ága. — Nein ott ég a villany, te. ahol kellene!... Tanakodnak Mért az úttest fölött lógnak a lámpák? Az autóknak reflektoruk is van... Kioldalaznak közepre. Szelíden ragyognak a csillagok. Ez ösztönözheti Kerekest Csendesen eldalolia. hogv végigment a-r órmódi temetőn. — Te mért hallgatsz? — támad utána Karikásra. — Mert nem vagvok pesszimista! — mondja az dacosan. — Mi... micsoda nemvaev? — Pesszimista. érted? Én csak optimistáin tudok.. . esak optimistán vagyok hajlandó. oaitikám! Csak optimistán! — és rázendít .A Csap utcán '-ra. A környékbeli kutvák kórusban kísérik. Kerekes nem maradhat alul. Olyan optimista ő is tud lenni, mint cimborája. Kiereszti hát a hangiát... A naev versengésből nem is veszik észre a melléjük faroló motoros rendőriárőrt. — Nincs ióbb dolguk, mint az út közepén kurjongatni? — Op.. .optimisták vagyunk — dadogták megszeppen ten. — Helves. Akkor fei énként csak egv tizes!.... Nem vitatkoznak, de még könyörögni sem mernek. Jogos a bírság Az egyik rendőr a nvustát írja. a másik mec — Ha nem kurjongatsz, nem találnak ránk. Hang Után iöttek! — Az órmódi temetőt nem hallották! Csak a Csak utcát! Esküszöm! — Hiába beszélsz, pajtikám, te kezdted! Ne kend rám! — indulatoskodik Karikás. — Keni rád az atvaisten. nem én! — fortvan föl Kerekes. és hirtelen mérgében lök ewet a másikon. — Még te tasziaálsz? Még neked pú föliebb pajtikám’ — ordít Karikás. És visszaadja a lökést .Kerekes nekitán- Inrodik esv üzlet vasredőnvé- nék Az úsv feldiibőrös mintha bomba robbant volna. — Pillanatok múlva már összeakaszkodnak és hemperegnek. Gvomrozzák. szorongatják esvmást. Virtusból és nem gyűlöletből. Régen volt. hogv így próbálták utol iára az ereiüket Kit hol és az ütés vagy rúgás attól ordít és káromkodik. Más már a csontluk. hasuk, izmuk, mint harminc évvel ezelőtt. Ijesztően más. . A dübörgésre, dulakodásra egv nő rohan ki a házból. Rémült visítozásba csap. mintha őt vernéik: — Segítség! Rendőr! . Segítsé-é-éa! -• Néhánv férfi is előkerült a szomszédos nazakoot. ín agy nehezen szétválasztják a két makacskod ót. Nem történik klastromi csöndben... A helyszínre érkező rendőrnek csak a puszta előállítás feladata iut Mire beérnek a kapitányságra, a verekedés virtusától és izgalmától kijózanodnak. Szégyenkeznek, szótlanul méregetik egymást. S mée iobban amikor parancsot kapnak, hoav ki a cipőfűzőt le a nyakkendőt elő a zsebkést, cikarettát. gyufát! Reggelig nincs rá szükségük a különszobában Piheniék ki masukat míg iesvzökönvvba mondhatják az éjszakai nank- ráriót és hangversenyt. Kerekesből busevan ki először a bűn bánat: — Lesül a pofámról a bőr., (e... Karikás barálian rábólint: — Az envémről is. patikám... Ekkor tér vissza körútjáról a rendőriárat. Megismeri őket. — Hál macukal mi történt? ' — csodálkoznak a ténázoüakon. A tényállás summa 'á.sánál mé*- mindenki nevet. Éa szemük és szivük is van a rendőröknek. — Van pénzük taxira7 — kérdezi az üsvelctes — Hoevne lenne! Nem vagyunk mi vagányok! — Olvan önérzettel mutatlak az erszényüket. hogv azon kacagni kell. C“~" ~ hétnek haza... Elsőnek Kerekes indtdS — Hát szervusz. Karikás! — fáísrslosodik meg a hangia és búiik a taxiba. — Viszontlátásra, oaitikám! — facsarodik a másik szive is. öt perc múlva Karikás Is indulhat Most már tudták, mért berregte föl két taxi az éjszaka csöndjét. de most külön-kiilőn vagyunk gyakorlaton... Gyere, állati buli lesz, Zbinyák uj csurgli-számai vannak, magnót kapott Luxemburgból, óriási... ök már ugyanis egy éve vannak együtt, s Zbinyák egész rendes fickó, nem huligán, kissé irigyeltem Jitkát, milyen jól csörögnek a parkettán, tudniillik izé, a Mirek nem ilyen. . . de Zbinyák már nem is olyan pofa, kész vegyészmérnök, kocsira tett szert... és izé, tavaly Brazíliában járt valami kongresszuson. Szóval én nem vagyok semmi jónak elrontó- ja ha nem valami marhaság- , ról van szó. . . Valahol szórakozni is kell az embernek. Mi az intézetben egész nap rázzrk a kémcsöveket. közben egy - egy levonulá s röp- gyűlésre, vagy termelési értekezletre, hiszen tudja, hogy van ez, aztán ez ember hazajön, ahol kis prédikáció várja . . szóval mit mondjak magának, rémes helyzet. . Zbinyák erre kibérelt egy viskót, & barátjáét, aki most valahol Indiában, szerel. Prága 30 kilométer. — És Minek? — kérdettem ártatlan arccal. Megütközve | fordult fel m: — Mit tudhat mag;: Hírekről? — Semmit, mindössze csak azt hogy ő is a világon van. Elhallgatott, mint akinek nem a szája-íze szerint való a kérdés. — Nem tudón mi van Mi- rekkel, ugyanis nagyon ösz- szevesztünk. — Nem kell magyarázkodnia. . • — Ügyse értené meg. Mi ketten nem illünk egymáshoz. Hiába, no! Mirek roppant komoly s tisztességes fiú, mit me.’ magának... egyszóval műszaki. . annyira az, hogy élünk egymás mellett s ő csaik rázendít a nótájára az eletrón számológépekről... Hát ez felüdftett hallod-e te, mondom neki, mi volna, ha vádtozatosság kedvéért egy cseppet a szerelemről beszélnél, talán éppen most, itt az ideje, nemde? De őkelme csak bámul rám. mint az űrhajós, aki most érkezett a Vénuszról... Tiszta őrület. Korábban együtt mentünk csörögni, valami jópofa helyre, de Mirek balkezes-mód táncol, szörnyen szerencsétlen lett, engem rneg repesz- tett a düh. .. Mo6t meg egyik hólyagosságot, a másik után követi el. Szegény, mindenáron modern akar lenni, azon van, hogy nekem imponáljon, Mit mondjak masának. F'ment a fodrászhoz, hülve-fiú-frizurát csináltatott .magának, valami aranyos jóakarója tolmácsolhatta, juj, ,:zt hittem. menten megrepedek, mindern neki, nr vitt rá a csúfságra, te szerencsétlen. hol hagvtad a kénv- szerzubbonyt?. . . Most meg t>z a rongyautó. Kcgyan, nem /-meri a ror.gyautót? Dehogy nem, r.oná, ez az izé, motoros esőköpenyben, így is híviák, elő: két kerék, hátul egy. s ezt böfögte«: eret, pre' nret, derék harmincassal kullog. Az ember úgy fest benn°. mint majom a ketrecben. Én ilyenbe be nem ülnék a világ minden kincséért. És ezt az ócskavas'-1 cserével szerezte. képzelje el, vadonatúj robogót adott érte, azt hittem, me« üt a gut- mann, mondom neki, mit tettél. te őrült, .hát nem jobb egv rendes robogó, mint egy •>utó7karikatúra? Aztán kiborultam. azóta, nem járunk együtt. Nem is tudom, hogvan értsem ért a dolgot De most povre inkább nyilvánvaló előttem, hogy ;> fiú csak ez én örömemet kereste evvel is. Tudom, hogy szeret, al'g- hanem jobban szeret, mint azokat a nyomorult számoló- épeket, s azon kívül szörnyűség. mennyi bai van velem. Mert én hozzáképest kis hebehurgya vagyok, talán nem is érdemiem meg ezt a derék fickót... —■ Na és maga szereti legalább? — Tudja a jóég! .— tiltakozott hevesen, szint^ szerencsétlenül. — Különös, mi? Hisz az ember szeret, ezt tudni kéne, nemde? Mit gondol? Dúdolni kezdett, csak úgy önmagának. — Semmit se gondolok. Nem szeretem a meggondolatlan kifejezéseket. — Voltaképpen mindegy, mit gondol... A város végre elénk zúdult rtső házaival. — No, végre itt vagyunk. .. hol álljak meg. A lány löléledt, s betanult mozdulattal púderezte az orrát. — Szóval, ha lehet... majd szólok jó. Most jobbra kérem, aztán egyenesen. . . még nincs is hét óra, óriási... uram. meg kell vallanom. remek kis kárója van... egy költemény. Hangosan | ..••vetem. — Köszönöm — mondtam, éreztem, hoev minden ki var, egyenlítve. — . . .Itt is vagyunk, álljon meg, stop — kiáltotta, egyszerre egészen megradva, izzó türelmetlen sógged hangjában, meghökkenve hevesen megnyomtam a féket. Az autó megcsúszott egy kicsit s gyöngéden odaütközött a járda széléhez. Kissé elkomo- rodtam az utazás Ilyen kevéssé uarmóniktis befejezése felett, s szemrehányóan tekintettem útitársnőmre. — Hát én már kilépek, érti — bugyogott belőle a szó s arcán figyelemreméltóan elegyedtek a mosoly, a sietség és a váratlan megkönnyebbülés vonásai. Ügy vágódott ki a kocsiból, mint egv nagy hullám, s integetni kezdett az utca túlsó oldala felé. Odanéztem s menten átláttam a helyzetet. A szemben lévő járdán a lámpafényben ott zsugorodott egy különösen nagy bogár, amelynek testét sátorlap borította, két kereke volt elől, egy kereke hátul, ahá — íme a nevezetes rongyautó, az esőköpenyes motorkerékpár. A.fura jármű mellett türelmesen álldogált a földkerekség legbonyolultabb érzel m; esete, s szelíden integetett. Aztán minden úgy játszódott le, mint a gyorsított filmíelvé teleken. A lány még lehajolt a kocsim ablakához. — ö az? — kérdeztem. Bűn tudatos mosollyal bólintott. S szinte fulladozva magyarázta. — Ugyanis megtiltottam neki, hogy ezzel a mifélével mutatkozz:k a mi utcánkban. Az emberek szörnyen kár- örver.dők, s gúnyolódnak, frigyek.. . ez lény, el se hinné. Tudniillik ez az izé mégis csak fut! Megszorítottam a lány kezét: — S’essen, nehogy kihűljön f motor! — Hát akkor kösz és viszlát lakótárs! A több;t már futva harsogta az úttesten. Még láttam, hogy találkoztak, kezet fogtak s egyszerre bújtak a vászon lap alá. S ekkor| szokatlan csönd támadt körülöttem. üres lett mellettem az . ülőhely, csak valami gyönge illat maradt ott a lónv után. meg egy felelet nélküli kérdés. Bedugtam a kulcsot, a motor simán begyulladt. S akkor rajtakaptam magam, hogy a motorbúgásban siker nélkül próbálom fiitvü- részni azt a dallamot, amelyet az imént hallottam. Szalantai Rezső fordítása BADICC TSTVÁN: MÁJUS
