Nógrád. 1965. május (21. évfolyam. 102-126. szám)
1965-05-16 / 114. szám
fl—— T T 8 ítö-gríH* t 1905, május W. vwi*uwfl L. Sz. Szoboljev LEONARD, a fodrász A borotválás és a tartóshullám varázslója volt az a fiatal ogyesszai figaró. Az egyik, tengerparti ütegnél láttam őt először, ahová villamossal érkezett (Ogyesszában így jártak a frontra). A várostanács rendelkezése szerint hetente háromszor -utazott ki ide. Megjelenése a higiénia vidám ünnepe volt — élő ajándék a tengerészek számára. A cserjésben a kettes számú löveg szomszédságában állították fel a tükröt és a kis széket, amelyet az üteg katonái körülültek türelmetlenül várva sorsukra és már jóelőre simogatták borostás állukat. Leonird énekelt, dúdolt, élcelödött, hajlékony újjal szinte játszottak a csillogó szerszámokkal, és időnként, amikor mindkét keze foglalt volt, a fésűt feltette a felső ajkára és az orrához szorította. A borotva csakúgy röpködött ügyes újjal között, egyaránt fenyegetve az orrot és a fület, és a soronlévő páciens aggódva tekintett a tükörbe a csillogó szerszám repülését követve. Az élcelődés és a dal nem zavarták munkájában, a borotva szinte siklott az arcokon, megkerülve valamennyi kiemelkedést. A szalvétát Leonard bűvészi arckifejezéssel vette le: — Kétheti garancia, a barnának másfél! Ki a következői Nem tudtam magam visszatartani és megkockáztattam egy megjegyzést: — Ilyen újakkal és ilyen hallással hegedülnie kellene. Rámnézett a tükörben és ravaszan kacsintott. — Egy jó frizura — szintén egy kis szonáta. Hát nemi Beszélgettünk. Nagy fekete szemei elábrándoztak. Mesélt a professzoráról, aki tehe tségnek tartja őt, a hegedűről és arról, hogy a háború után technikumba megy, szakít a fodrászattal, ami miatt Leonárdnak nevezik, bár az ő neve csak egyszerűen Lev. Beszélt a muzsikáról, kedvenc dolgairól. Űjjai mintha meghallottak volna, abbahagyták a komédiázást és úgy tartóinak most a fésűt, mint a hegedű vonóját. Miután sorban^mindenkivel végzett, előoatte jét, amelyet állandóan magával hozott az üteghez. A tengerészek ismét körülállták. Ezek a koncertek kagyomány- nyá váltak az ütegben. Leonárd játszott maga elé nézve, és úgy tűnt, hogy magát egy nagy színpadon látja hullámzó hegedűvonó erdő és harcias réztrombiták között. A hangversenyt egy román lövedék szakította félbe, amelyik a bokrok mögött csapódott le. Leonárd mély sóhajtással engedte le a hegedűjét. Másodszor kórházban találkoztam Leonárddal. Álig betakarva feküdt, fekete, nedves szemei szomorúak voltak. Megismertem és üdvözöltem őt. Bólintott és megpróbált tréfálkozni. Nem sikerült. A folyosón megkérdeztem az orvost, hogy mi van vele. Riadó volt. A fodrászüzletből mindenki rohant az óvóhelyre, amely egy nagy ötemeletes ház alatt volt. Bomba esett a tetőre és az összedőlt épület az óvóhelyet is betemette. Lenn sötét volt, fülledt és poros levegő. Senki nem halt meg, az emberek rohantak keresni a kijáratot. Az asszonyok kiáltoztak, a gyerekek sírtak. Es ekkor felcsattant Leonard csengő hangja: _ Csend legyen! Mi baj vanl Már bombáztak. Több n em lesz... Csendet ha mondom! A szellőzőnyílásnál vagyok. Az óvóhely elcsendesedett, az emberek megnyugodtak. Leonard- beszélt a szellőzőnyílásnál, mindnyáján hallották, ahogy hívott valakit, nyilván azok közül, akik a romokhoz jöttek. Segítséget kért és a túzoltocat hív.a. Megkérdezte, hogyan haladnak az ásatások es az eredményt közvetítette a sötétbe. . Az emberek nyugodtan feküdtek es várták. Amikor valaki inni akart. Leonárd azt mondta hogy mar vezetik a gumicsövet. Fülledt lett a levegő, o /risscí Í0ert; mond- ván hogy már hallani a csákányok es a lapátok zajat._ O közvetítette az időt is az óvóhelyre és mindenkinek úgy óráig tartottak és a segítség egyáltalán nem abból az irányból jött ahonnan ő mondta. Szellozonyílas sem volt, mint ahoav nem voltok tűzoltók sem es nem volt se csákány se lapát. Mindezt a vidám fodrász Leonard találta ki hogy megszüntesse a pánikot, megnyugtassa a tönkrement embereket és éltesse bennük a reményt. Amikor elértek hozza, egy távoli sarokban feküdt. Kei keze súlyos kövek közé szorult Üjjai szét voltak zúzva. “ Mindkét kezét ceu óig le kellett amputálni. As operáció utáni első héten arra kért, hogy kapcám ki a rádiót ha zenél sugároz. Később mar nyugodtan hallgatta, csak a szemét hunyta le. .... Csongrady Béla fordítása A bak tér és felesége, as öregasszony, a toáz előtt ült és beszélgetett. Ezt tették har- I mine éve mindig, ha sütött a naD. és néztek előre. Előttük a föld. az és. mee a fénylő sínek. A férfi töpörödött, vézna, a felesége szűk. dltos szemű. j\ uaicter nadragja zsebéből órát vett elő. megnézte, visz- 6zatette a helyére, és bement a kis háziba. A házikó berendezése szerény volt. Tiszta, mint a patika. Elégedetten nézett körül, eevmás mellett sorakozott a kék vászon zubbony, a tányérsapka és a piros zászló: fényesre markolt fanvélen. Lehúzta foltos tagiét, és a szürkét, a tisztát öltötte fel. Ahogy húzta fölfelé, és hátul begvűrte a nadrágiába. a hátán megérezte a régi forradást: ötcentis volt és mélv Meesimította. aztán mégeav- szer. és úgv öltözött fel. Amikor kiment, arra gondolt: még sohasem mesélte a forradást Az öregasszony, amikor a bakter kiiött hosszan nézte Azt fürkészte, hoev áll raita a ruha és a zubbony aliát kicsit megrántotta. — Mennyire iár a» idő? — kérdezte aztán. — Tíz Dere még — mondta a bakter és leült Távol Darasztszekér mozgott a földes úton messziről olyan volt. mint eev gyerekkocsi. Azt nézte. Kisérte a szemével, másra akart gondolni. mint amire gondolt de még a seb- helv a hátán csak az iárt a leiébe ti. Azután így szólt: — Na. nem akarod hogy meséllek valamit? — Ha akarod — mondta az öregasszony és behúnvt szemmel élvezte, hogy süti a naD. — Azt mondtad hogy már nincs aztán enmvi van? — Egy még van — mondta b bakter —. egyetlenegy, azt nem meséltem soha. — Söha? — kérdezte az iireeasszonv és mert a bakter hallgatott 'hozzátette: — Ed- dik miért nem mondtad? — Nem kérdezted — válaszolta halkan —. pedig vártam. hogy egvszer megkérdezed Furán nézett a* öregasz-' sznnv nem tudta tréfál-e az ember, vaev komolyan beszél. Naev hangon szólt tréfának vette a' beszédét: — Honnan tudtam ■ volna, mit kell keresni’ — Honnan? — modta a hakter és forgatta kezében a niros zászlót —. amikor még fiatalok voltunk és mindennap átöleltél és mindennap érezted, hoev seb van a hátamon. :. de sohasem kérdezted, miért mitől Legalább egvszer ha kérdezted volna. — Ne haraeudi — mondta az öregasszony — azt. hittem. hoev íev születtél. — Nem haragszom, csak vártam. hogy egvszer megkérdezed. GONDA ZOLTÁN:A KEDVES — Hát most megkérdeztem — mondta alig hallhatóan az öregasszony — Most már más — sóhai- tott a hgkter és letette maga mellé a zászlót —. magadtól kellett vona. Hallgattak. Fáit az öregasszonynak. hogv a bakteri megbántotta Másról kezdett kérdezni* — Nem ion még a vonat? A bakter nem nézett az órára. mint máskor, csak elé: — Késik valamennyit. Megint csend lett. Az öregasszony fészkel ődö+t azt akarta. hogy közelebb kerüliön a bakterhoz. és ha félve is. kezét ráteeve a bakter térdére. A férfi nem ellenkezett, szívében békesség volt. Érezte ezt az öregasszony is. és kis idő után- ki is mondta: — Jó. hogy késik, addig elmesélheted; Nem nézett az öregasszonyra. de halkan kezdte. — Tudod, emlékezhetsz — mondta —. eevszer. eev időre nagyon messze mentem tő- leu. Egy hónapban ha egyszer láttalak... Hát alkkor.;. akkor.. . amikor alagutat építettünk a vonatnak, amelyik külföldire megy. — A kő? Rád szakadt? — kérdezte hirtelen az öreaasz- szonv és egészen sápadt lett. — Nem — mondta a bakter —. csak maidnem. — Nem ügyeltetek — mondta mo=+ már envhultebben az öregasszony, mert arra gondolt. akárhogy is volt. a bakter mégis itt .van. — Nem. nem. egészen más volt ez. Forróság volt. olvan melegről többről én nem tudok, és szállt a kőpor, mint nváron itt ha autó megy és ettük, és köptük a port. Az öregasszony összecsapta a kezét: — Megszédültél, és lezuhantál a magasból, istenem! — Nem — mondta a bakter — izzadtunk, igaz. mint a meghajtott' lovak, de már megszoktuk. — Ei ei. miért nem mondod, miért csavarod megint? A bakter erre nem felelt, most már beszélni akart, míg a vonat átrobog. — Délben volt. megettük, amit vittünk — mondta. — aztán megfogtuk megint a csákányokat, és neki a hegynek. Százan voltunk, és velünk volt a halál. Csuszamlós vöt a heffv mondták is. aki ideiön nem biztos hogy elmegy. Egvszer aztán bekövetkezett. Megcsúszott az oldala a hegynek, és mázsás kövek zuhantak az emberekre. Sokan meghaltak, akik azért voltak itt hogy a családnak kenyér legyen. Én a hátamba kaptam egy követ... Ott volt a temetés, levettük a sapkát, imádkoztunk aztán sokan elmentek örökre. Egészen belemelegedett, izzadt és szuszogott. — Te ott maradtál — szólt az öregasszony —. te bátor voltál — és az arca mutatta a büszkséeét. — Nem — mondta a bakter —. nem voll am bátor csak kellett a pénz hosv esküvőre leeven. — Miért nem vettem észre, hoev megsebesültél hoev nem vetem észre? Akkor már a vőlegényem voltál — Az — mondta a bakter —. de amikor ellőttem, mindent eltagadtam. Ha elmondom. nem engedsz vissza, nem tesz Dénattnk. és nincs mense- »sszorwi ruhád. — Valamire emlékszem! eevszer megjöttél. nagvon komoly voltál, alig szóltál s nem is iöttél a szobámba, pedig nagyon hívtalak. — Azért volt. azért volt, hoav ne lássad a sebet —Én meg azt hittem, hogy már nem szeretsz és azért nem jössz. Én buta. Elhallgattak, volt még be- szélnivalóiuk tovább, de mire megint sor került volna rá. nem lehetett A kis ház oldalán megszólalt a ielzöharans. Utón a vonat: nemzetközi evors. Felállt, lesimította a zubbonyát. feiére tette az eavensao- kát fogta a zászlót, és indulni készült. Az öregasszony mellé lénett; végignézett raita. aztán igazított eevet a bakter sapkái ám érvét ióbbra, egyet balra: m sildie kicsit oldalra állt. A férfi tekintettel köszönt« mpg aztán megfordult. és indult. A piros zászlót maga elé tartotta, kiállt a fénylő sínekhez. és amennyire fáradt, hatvanéves szeme ellátott, a távolba nézett Az öregasszony tíz méterrel mögötte a kis háznál állt. és azt mondta: — Egyszer elmegyünk oda! ahol az alagút yjin... egvszer meg alkarom látni . A bakter még mindig a távolba nézett hallotta az öregasszony szavát és felelt is: — Most onnan tön a vonatS azon ion át. A földhatlás mögül feltűnt a vonat füstié aztán a ritmusom zakatolás. A bakter vt-i ttvá'zzbai ént. és masához szo- rítótta a harminc évtől fénvlő zá szőrméiét. A vonat; eppboeott: az ablakból- utesókTripj ol tak ki. Ok C2v suta. nWorodött bakteri láttak » sorompó előtt: vékonyka feiébe beesett a tányérsapka. Az öregasszony egy magas! fiatal alagúténítőt látott. Ä hátán ötcentis forradás volt. zászló helyett menyasszonyi fályol volt a kezében. Jan Otcenasek KÜLÖNOS DALLAM Jan Otcenasek, Allami-dijas csehszlovák író. 1924-ben Prágában született. A fiatal író nemzedék egyik legtehetségesebb tagja. Évekig a Csehszlovák írószövetség főtitkára is volt. Brych polgártárs című regényéért kapott Állami- díjat. Ez a műve tizenegy kiadást ért meg Csehszlovákiában. A regény magyar fordításban is megjelent, s nálunk ugyancsak bemutatták a regényből készült filmváltozatot. Szintén regény és filmalikban került a magyar közönség elé Romeo, Julia és a sötétség című müve. Messziről | mindössze csak egy vékonyka árnyéknak rémlett, a potyautasok bevált mozdulatával integetett. Aztán egy idő múlva az árnyékból előbújt egy lány. A kocsi megállott. A lány elérte a gépkocsit, térde körül meglóbálta repülőutas-táskáját, s rákönyökölt az ablakra: — Prágába tart? Elvihetne, jó? Nyakigárő, testhezálló szvetterje volt, lábhoz tapadó nadrágja térden alul szétnyitva, fején világos tincsek torzonborz fészke. A sűrűsödő esthajnal elkente arcvonásait, • mégis úgy tetszett, egész csinos az arca. Lehetséges, hogy az első szempillantásban kissé haboztam. A kérezkedö gyengéd mosollyal még hozzátette: — Ne féljen, nagymama nincs az árokban... A sebességmérő mutatója a nyolcvanon lebegett, az országút váratlanul kitépte magát az erdő karjaiból, s szelíd lankákkal belesimult a széles völgybe. Oldalról pillantottam a nőre. Remek természetességgel terpeszkedeit az ülésen, mintha világéi etében csak gépkocsin járna; odakönyö- feölt a támlára, kissé hátra vetette a fejét, csücsörítette ajkát s fülyörészni kezdett. A motor bugásától nem jól hallottam a dallamot: — Mit akart mondani az árokban meghúzódó nagymamával? — Semmi különöset... Régi vicc, láttam már moziban is. Magával még nem esett meg? Ilyen magamfajta lány „stoppolja” az autót, s mikor a vezető ‘leáll, az árokból előmászik egy nagymama, vagy legalább egy néne, hátán kosárral. Van úgy, hogy előáll a fiú is, hátizsákkal és gitárral. Ami állattan hülye dolog, mert ha megáll egy kocsi, hát az merő jóakaratból van, igaz? Ilyen rossz viccek meg csak rontják a becsületes autóstopp-osoik hitelét. Tudja, hogy jól leállítani egy kocsit valóságos művésze* ? Ez nem vitás. Például senkifia nem áll le a kaptató alján. Vagy ha a lek óra koffert hurcol a .pasas, mint egy pajta. Vagy teszem azt. mikor éopen százhússzal száguld. Legjobb a rtataot egy benzinkútnál nyélbeülni... — Szabadságról tart hazafelé? — A, dehogy., Szabadságomat rég kivettem már. — Kirándulás volt? A lány eltűnődve hallgatott, végül is furcsán — csendesen s nem nagyon készségesen válaszolt: — Lehet, hogy az volt... igazából nem is tudom — No jó, nem vallatom magát. Tulajdonképpen nem is tudom, szokás-e ilyen alkalmakkor bemutatkozni?-Tint taapsztallabh a t'társ, izony elárulhatná.' Előrehajolt | Ültében, mereven nézte az or* szágút nevdes szalagját — Nem igen szokás bemutatkozni. Látszik, nem régóta jár kocsin, igaz? Az ember csak úgy viteti magát és fecseg, ez így van. Beszélgetni lehet akármiről, rendszerint hülyeségekről, hogy múljon az idő. Végeredményben mi közünk egymáshoz? Tgaz-e? Ezt sértő szándék nélkül mondtam. Különben* íev, ismeretlenként sokkal kellemesebb a beszélgetés, mint amúgy. Prágában maid szólok, megáll a kocsi, k'kec- mergek... tehát kösz, remeikül kocog ez a kis masina, viszlát. — Ez mind hozzátartozik a sikeres kocsi-megállítás szabályaihoz ? — Világos, mint a fal. met tudja, hogy minden sofőr roppant hiú a maga járművére. Ne nevessen, ez így van! Mégha a föld kerekség legrozzantabb gebéje is fölülmúlja az ő kis káréj át. Csak dicsérje az ember, a tulaj úgy hízik örömében, majd kilyukasztja a kocsi fenekét, s elkezdi túráztatani a motort. Minden rendes autó- stoppoló van ilyen udvarias. De bemül atkozni? Minek az? Ekkor a kocsi előtt ;■ ny- csóvában, egv nvúl ''lent meg, egy szempillantásnyira megzavarodva táncolt, az or- 'szágúton. megvakulva a természetellenes fényözöntöl, aztán eltűnt a nedves mezők bársony-sötét j ében. .. .tulajdonképpen az egészet Jitka agyalta ki. Mi ugyanis együtt érettségiztünk*
