Nógrád. 1965. május (21. évfolyam. 102-126. szám)
1965-05-09 / 108. szám
1965. május 9. vasárnap ÍÍŐGRÁ r 3 /Vem elhagyato Lanfcás domboldalon, tiizen- hat holdas ősparkban áll a kastély jelenleg a Nógrád megyei nevelőotthon birtokolja, valaha pedig gróf Almás- sy Imre vadászkastélya volt. A főbejárat előtt gondozott ágyakban' bimbózó virágok. A zöldellő fák közölt hűvös áprilisi szél nyargalászik. A parkban kizöldült már a fű, virágzik az aranyeső, bokrai között meseházikó, benn a lapályon saigotarjáni munkások készítette billegők és hinták. Benn a hallban faburkolatba illesztett légi vadászkének. mellettük evermekiáté- kok. A folyosókon kicsiny szekrények, a nevelőotthon kis lakóié. A játszószobában vidám zsivaj. Ahoev belépünk. 3—3 éves gyerekek fognak körül. — Bácsi, te kinek az aoukáia vagy? —Néni. te kinek az anyukája vaev. Kihez jöttél ? —Ez miiven gomb. müven jelvény? —Bácsi, vegvél fel! — Néni, szeressél! Elszorul a torkom. Suta Rzégyellőséggel emelek fel egy dundi szőke kislányt. Odabúvik a mellemre... Benn a hálótermekben rend, tisztaság. Hosszú, fehér csipkefüggönyök, színes szőnyegek. Kicsiny emeletes ágyak, fel részén gyönyörű, hímzett párnák a Nógrád megyei Nő- tanács ajándéka. A kis ágyak végén a szőnyegen „vigyázz”- ba állított piciny piros papucsok. A bútorzat remek, egy részüket salgótarjáni ipari tanulók készítették. A iátszószobákban kicsiny székek, asztalok. Játékok, babák sokasága, a falakon Színes mesékének.' A folyosón üveges szekrényekben gyermekek által gvűltött magyar, növények. Ebéd. A gyermekek körülülik az asztalokat, Középen a levese« tál, mindenki maga szed. Ha a gyermek felnyújtja a kezét, utána repetázhat. Az étrend szakszemmel nézve is kitűnő. A gyermekek fesztelenek, tSsizfcességitudók, udvariasak. Zárkózottságnak nyoma sincs. Napközben a nevelők minden gyermeket a keresztnevén szólítanak. 't Csak reggel, a névsorolvasásnál olvassák együtt a vezeték és keresztneveket. Hogy el ne felejtsék... A nevelők állandóan együtt vannak a gyermekekkel. Felügyelnek. amikor a kis „napos” fehér köténykében osztja a feiet és csendesebb nercekben csupa jókat mondanak az anyukáról — ha a gyermek említi azt. Különben nem. Minek a se>~ -két felszaggatni... Ma is emlegetik itt az egyik gondozott 'kislányt, aki hónapokon keresztül nem akart megválni három szem tökmag- tóL Ö találta valahol, ott szorongatta a kezében játék közben is, azzal aludt el. Anyukának tartogatta, hogy ha eljön, odaadhassa neki. Anyuka azonban nem jött el. Ezekben a pöttöm kis emberekben igen élénken él az ajándékozás vágya. Annyi jót kapnak társadalmunktól, annyira erre nevelik őket, hogy hagyománnyá vált Például a születésnapok ünneplése is. Minden gyermek egy kis tortát, kap születésnapján s társaik apró ajándékokkal köszöntik őket. A csöppségek között élni — szinte emberfölötti lelkierőt követel meg a dolgozóktól Minden elismerésem ezeké a halkszavú, simogató kezű puhaléotű nevelőké. A vizsgálat vége felé kézen fogtam egv kislányt. Azt mondták róla, hogy mindig nasvon várja az édesanyját, de ha eljön, nagyon fél tőle. Ki láthat bele a leikébe, ki ismeri az előzményeket, a szorongásos emlékeket? Szőke hajában kék szalag, raitg halványkék ruha, fehér cipő jössz velem beszélgetni? Rámnéz nagy kék szemeibe’ — Ha szeretsz. — Szeretlek. — Te ki vagy? — Én vagyok... a Zoli bácsi. — Jó, akkor menjünk. Felül velem szemben a székre a gondnoki szobában. Azt már tudja rólam, hogy én vagyok a Zoli bácsi. Azt még nem, hogy élete első interjúját adja. Nehezen jutok szóhoz. Hogyan is kezdjem. Meg ne bántsam és vihart ne idézzek csöppnyi lelkében. — Hogy hívnak? — Zsuzsa. — Hány éves vagy? — öt. — Szép ruhád, meg szalagod van. Kitől kaptad? — A kezel ős Ilohita néni től. — Szeretsz itt lenni? — Nagyon. — Miért? — Mert itt sokat lehet játszani. Bújócskázunk, meg ío- gócskázunk. — Mit szeretsz legjobban enni? — Túróscsuszát, meg meggylevest. Az anyjára csak így emlékszik: — Hosszú haja volt... Tt.t volt a nyáron. Csomagot is hozott. Nem tudok tovább kérdezni. * S Kinn a folyosón megszólítok egy szemüveges kisfiút: — Hát te ki vagy kislegóny? , — Nyilas Mihály. Torkomon akad a szó. Nyilas Mihály... Nem Misi. Móricz Zsigmond Nyilas Misije jut az eszembe. — Hány év® vggy Kismisi? — Hat. — Tudod-e, hogy hol vagy? — A Felsőpetényi nevelő- otthonban. — Hogy érzed magad? — Köszönöm, jól. — Mit szeretsz enni? — Almát, meg répát, meg főzeléket. — Honnan jöttél ide? — Otthonról. — És miért vagy itt? — Nem tudom. — Mi akarsz lenni, ha felnősz? — Rendőr. — Aztán... Mondd csak Misiként. .. Anyut, meg aput nem szoktad várni? — De szoktam. De biztoa, hogy anyunak, meg apunak sok dolga van... és az is lehet, hogy már öregek lettek és meg is haltak... * A gyermekeket tehát „csak” a szülők hagyták el. A társadalom nem. Hatvanhat gyermek készül az életre Felső petény ben. Megkapnak mindent, ami csak kell. A nevelők mindent megtesznek azért is. hogy ne érezzék a családi élet hiányát. Az ok, aljúért ide .kerültek egészségügyi, erkölcsi, vagy anyagi. Az egyik legnagyobb baj, hogy hatvanhat gyermekből csak 8—lo-et látogatnak rendszeresen. öt-hat kap néha lapot, vagy leyelet. Pedig menynyire várják a látogatókat es mennyire a lapokat, leveleket. Olvasni ugyan még nem tudnak. de ez nem lehet akadály! Felsőpetényben hat éves korukig maradnak a gyermekek. Onnan vagy iskolába kerülnek, vagy örökbe fogadják őket. Visszakerülhetnek a szülőkhöz is, egynémelyül pedig további gyógypedagógiai intézeti elhelyezésre szorul. Ügy látszik, a lelkiismeretet nem lehet elhallgattatni. Még az a jó, hogy a szülők álmatlan éjszakái alatt a Zsuzsik és Misik ott Felsőpetényben szépeket álmodnak. Hitbonyi Zoltán NÓGRÁDI TÁJ ' ,,y . .. 'dtyv.-* GONDA ZOLTÁN RAJZA EMBEREK GONDOK Nagyon megfontolt, józan ember az ipolyveeei termelőszövetkezet két vezetője. Tóth József az elnök és Kmettí Sándor az agronómus. Mindketten falubeliek. Az elnök a régi világban mint parasztember a néhány hold földjéből élt, a közípgene- rációhoz tartozik, ismerte a régit, megbarátkozott az új jal. Az agronómus a fiatalabb generációhoz tartozik, az új idők űj tudományán nevelkedett, de ezer szál köti a földművelő emberekhez, a faluhoz. Ök ketten szétrombolták azt a hiedelmet, hogy seniRi sem lehet próféta salát falujában. Nem is prófétáskodni kell a faluban, hanem dolgozni. Alkotó munkával bizonyítani, hogy a mai idők falusi embere egyetlen módon, a nagyüzemben dolgozva boldogulhat. — De bizonyítani kell, tényekkel bizonyítani. A paraszt ember esek a valóságnak hisz — így vall Tóth József elnök. Ez a vallomás hatja át minden tevékenységét. Szüntelenül keres'k. kutatták a jobbat. a jövedelmezőbbet. Gyengébb minőségű itt a föld. mint a környező községek bármelyiké. De nem volt más választás ebből ke’- lett megélni és ma is ebből kell meg lni. Ezért, hogy inkább állattenyésztők a ve- eeiék, mint földművelők. Áz ipolvmenti rét kiváló takar- mánvf orrás. Tízezer mázsa szénát is betakarítanak róla. Azt hiszem a felsőbb szervek kezdik is felismerni ennek a jelentőségét. Elujsá- golta az elnök, hogy kint járt náluk a látási oárttttkár Andó Gyula és azután érdeklődött nem volna-e kedvük borjúneveléssel foglalkozni. Az elnök azomnyom- ban rá vágta: — Dehogynem, nagyonis. A mi spec!alitásunk a legfinomabb borjú-széna megtermelése. Ebiben a bizakodó hangulatban benne volt az apáról fiúra szállt állattenyésztési tudomány, amelyet az ipolyHázak, nyárikonyhák Gyerekkoromban sokszor összebarangoltam a Rózsadombot, teraszos villák, ikerablakok, zöld platánok. Belülről jólétet sejtettem, módját a kényelemnek. Így is volt. Angyalföld kormos kaszárnyái után valami különös mesebeli volt ez egy proli gyereknek. Nagyon távoli. Most is megfordulok ilyen házak között. Nem kell Pestig menni, csak találomra egy községbe. Ilyenkor tavasszal különösen szépek ezek az új házak. Napfényben füddőznek krémszínű ruhákkal, egyik-másik derekát barna szalag köti át. Láttam kisebb tornyokat is, manzárd szobákat. Klöpl és virágmintás függönyeikkel szintén jólétre utalnak. S ez ma már nem hat különösnek. Mostanában úgy volt alkalmam, hogy benyithattam több ilyen házba, volt alkalmam a szemlélődésre. Sok helyen azonban azt kellett látnom, hogy a jólét különös házasságba keveredik az igénytelenséggel. S ez elgondolkoztató. Nem minden házat a szükség, a kényelmi-igény alkotott; egy kicsit a hívság, az eszmény *— hogy íme! Cirádáft vaskapunak nyomom be a kilincsét. A háziasszony a kertbe foglalatoskodik, virág- magokat szór a földbe, s ahogy köszöntőm, megigazítja a kendőt és a nyárikonyha felé indul. Követem. A kiskonyha távolabb van az új kétszobás, verendás háztól. Az már olyan maradék téglákból épült. A sarokban egy régi csikótüzhely, arrébb egy sublót, ami még a nagymamák stafírungja volt valamikor. Az ablak előtt régi szobaasztal, s a konyha végében magasra vetett ágy. — Hányán laknak? — A férjemmel lakom, meg a fiammal. Tudja, megkíméljük a nagy házat, sokat dolgoztunk érte. Én is építettem. — Férje? — A bányába jár. Dicsérem a szép házat, ami láthatóan jól esik a középkorú asszonynak. Igazít egyet a kötényén, s invitál, hogy nézzem még. öt lépcsőn jutunk fel a verendára. A nagy üvegablakban aszparáguszok, a földön fikusz, egy díványon filodentron. Olyan mint egy kis téli kert. Balra nyílik a konyha. Szép mozaik lappal kikövezve. Vadonatúj bútor, a legújabb divat szerint, azt hiszem NDK gyártmány lehet. Csak az asztal efőtt találom különösnek a falvédőt, Valami piaci árusítótól került ide. Haragzöld minta, benne az ismert kép: erdő. sebesen rohanó hús patak, bátortalanul előremerészkedő őzike, távolban pompázó nap. Giccs. — S a szobák? A háziasszony lopva a cipőmre néz, s ösztönösen kitéri a papucsából. Kinyitja az ajtót, de valahogy érzem, hogy nem léphetek be. A szoba valóban nagyon szép. Benne sötét kombinált garnitúra, vastag, puha szőnyeg, a foteleken kézimunkák. — Nem lakják? — Egy kis zavarral küzd, aztán mégis megszólal: — Ünnepkor itt vagyunk... Ha itt főznék a konyhába rendszeresen, beszállna a gőz és leszedné a politúrt. És a bútor tizenötezer forintba került. — S a másik szoba? — Az még nincs teljesen berendezve, csak egy kombinált szekrény van benne, meg két fotel. A fiamnak csináltattuk. Ne kezdje üreskézzel az életet, mint mi... Az utcára két nagy ikerablak tekint és a házak udvarfelöli részben L-alakban elnyúlik. Kopogtatok a kétszárnyas ajtón, nagyokat köszönök. A házvégén nyílik ki az ajtó. Idősebb férfi lép ki rajta. A háziasz- szony éppen mos. Tágas a szoba, vagy nem tudom minek nevezzem, mert van itt tűzhely, asztal, stelázsi és két generáció él itt a házban. Az öregek és a fiatalok. Az öregek a tsz-be járnak, a fiú traktoros a gépállomáson, á menyük pedig a földműves- szövetkezeti boltban eladó. A házban három szoba van. Külön nagy kamra, s a kamra után leövetkezik ez az, ahol most ülünk, ahová az öregek telepedtek ki. Azt mondják, nekik itt kényelmesebb. — S a fiatalok hol laknak? — Fent az egyik nagyszobában — felel a mosást félbehagyó háziasszony. Amikor hazajönnek délután ők is itt vannak, itt mosunk és főzünk. Nem kell vigyázni a bútorokra. Miközben beszélgetünk, egyenletesen zúg a mosógép. A házigazda a régi kanapén ül, pipájával babrál, s régi idők történetét meséli. Azt, hogy ö valamikor vályogházban született, öt testvérével nevelkedett benne. De hát az régen volt. Célzásokat teszek a fenti szobákra, de látom, alkalmatlan időben kíváncsiskodom, különben is ilyen Izóra tavaszi időben még sárosak az utcai járdák. .. A tanács elnököt is megkerestem. Sorolom neki a tapasztalatokat, kérdezem: hát ő hogyan lakik? — Az Igazat megvallva napközben mi is a kis konyhában vagyunk, este felmegyünk a szobába, a másik szobában pedig a lányunk stafírungja, meg a bútora van. Szépek kényelmesek ezek a házak. Valóságos kastély egyike-má- sika. Volna benne kényelem, napfény, jó levegő. Csak még a szükségét nem érzi mindenki. Kár! Meg kell tanulnunk: élni, dolgozni csak ezért érdemes!.. Gulyás Ernő veceiek bármennyire is furcsán hangzik, nem tudnak gyürnö'lcsözbetni. Nem kapják meg az építkezéshez szükséges támogatást. Azt mondja Tóth József a termelőszövetkezet elnöke, hogy a harmincas évek vege feié TOO—800 szarvasmarha volt a faluban. Most négyszáz van. A takarmány ma is 700—800 állat ellátására elegendő. Eladják a felesleget, Tőlük vásárol az Állat- kert, néhány állami gazda- síig és termelőszövetkezet is. Ha az ipolvveceí termelőszövetkezetben az adottságuknak megfelelően gazdálkod- hatnának, akkor mint a Dfc- gelypalánkiak. akik' málnából, szamócából jövedelmeznek milliókat, az ipólyveceiek állattenyésztésből jövedelmeznének. Az illetékesek azt mondják erre, hogy nem lehet, mert nincs keret. Kaptak néhány százezer forintot néni férőhelvek felújítására, több nincs. Nem is kéne nekik több. van p’inzük. — Van itt ellenőrzés kérem. méghozzá ólvan, hogv a termelőszövetkezetek egy tűhöz vem juthatnak engedély nélkül. Pedig javukat termelő üzemek kezét ennyire megkötni, már nem egészséges. Még a tokaréka-sáM elvekkel sem. raagiinráehatő, hiszen a termelőszövetkezet, mellett elsősorban az ország gya.ranndna ebből a befektetésből. Mikor Tóth József az elnök mindezt így elmondja, Kiüetti Sándor pedig égv- ogy szőkébbre szabott részletet ki bővít. az. ember azt várná, hogy mindketten felugranak, vesrik a kalapjukat és mennek. De edzettebbek annál, hogv ilyet tegyenek. Bosszankodnak, de melegében keresik a 'ehetőségeket. A körülmények kényszerítik őkét. Az állatokat a faluban különböző helyhn tartják. Hetven jószágot pedig egy ötven férőhelyes istállóba' zsúfoltak _ össze. Azt mondja a. gondozójuk: — Akár hiszi kérem, akár nem ezek az állótok felváltva pihennek. Míg az egyik fekszik, a másik áll. — Na majd megoldjuk — nyugtatják a kesergő gnndo7<y\. meg is Oldják. Mér ekkor is, ha a rendeikeeé'ok- kel szemben szabálytalankodnak. Nem ők tehetnek róla, belekényszérftlk őket. Mi ez a szabálytalanság? Hogy minden körülmények között, megszerzik az építkezéshez szükséges anyagot, neki fognak és maguk rr.p'rü'k az állatoknak szitkáé?es férőhelyeket. Hogy csinálják, mint csinálják az az ő dolguk. — így vagyunk — sóhajt az elnök. _ Mi az embereket nem h agyhatjuk cserben — mondja az agronómus. Ennek a két' embernek abban van a legfőbb ereje, hegy mindent, amit tesznek az emberekért teszik Torpannának meg? Ha ilyenek volnának, mi lett volna belőlük? Ha ez a két ember nem az volna aki, a tagok nem állnának olyan szorosan mögöttük, nem volna olyan ösz- szeforrdtt vezető "'s egvszerű tag Nem tartanának ott. ahol tartanak, hogy az elmúlt évben az ismert körülmények ellenére is egy munkaegységért 45 forintot fizettek. — Ebben az évben egy munkaegység értéke ötven forint lesz. Biztosan... — erősíti az elnök Lépésről lépésre, de mindig szilárdan megalapozva, haladnak. És ahogy mondani szokták: „Csak előre, mindig csak előre”. Bobál Gyula
