Nógrád. 1965. május (21. évfolyam. 102-126. szám)

1965-05-30 / 126. szám

1965. május 30. vasárnap 5TÖGRÄD Goda Gábor Tengeri szél1 Ugyan? Nem is értem magam. | Hát egy idegen fiatal nő halálát is esztéti­kai, érzelmi örömökre akarom felhasználni? Néha megesik, hogy senki nem érthetetle­nebb és idegenebb az embernek» mint sa­ját maga. Az arcom sima. Ma kivételesen jól sike­rült a borotválkozás. Döntöttem. A templom­ba nem megyek. Ez túlzás, Igaz, mélyen belehuppantam ebbe az életbe, ezekhez az emberekhez már vastag és rugalmas száluk kötnek, amelyek akkor sem szakadnak el, ha egyszer hazaérek­Tehát a templomba nem megyek. De a temetőbe, igén, a temetőbe ki kell men­nem. Nem tudom, merre kell kimenni a temetőbe. Még azt sem tudom, hogy csak­ugyan ki kell-e mennem. Talán Beltramelli kivisz a kocsiján. Fel kellene hívni őt. Tár­csázok. A Clinica Vall’ d’Olívót hívom. Beltramelli doktort keresem. Várok- Vagy két percig is várok, amíg a telefonhoz jön. — Bocsásson meg — mondja —, de éppen vizitem volt. — Természetes. Azért hívom, mert a ta­nácsát akarom kérni. — Parancsoljon. — Nem tudom eldönteni, helyes-e, ha ki­megyek Margherita temetésére vagy sem. Nem szoktam temetésre járni. Egyszerűen nem bírom. — Hát akkor? Hiszen már döntött. — Nem döntöttem, mert most mégis úgy érzem, hogy ki kellene mennem a teme­tésre. — Ne ürítse fenékig egy nyaralás örömeit. Bevallom, meghökkentett Beltramelli vá­lasza. De megértettem. — Egyébként — folytatta — én a temp­lomi beszentelésre megyek tíz órára és on­nan kocsival a temetőbe. — Megtenné, hogy mielőtt kimegy a te­metőbe. értem jön? — Természetesen — mondta Beltramelli. — Természetes, hogy magáért jövök; Hát kiért is mennék? Hiszen majdnem együtt haltunk meg. Illendő, hogy most együtt menjünk más temetésére. Ezt nem tréfásan mondta, inkább tragi- kusan­— Köszönöm, várom. Az imént még teljesen tiszta égbolton vá­ratlanul jelent meg néhány szinte mérgesen sötétlő felhő. Hannan jönnek, merre tar­tanak, nem tudom. Miféle szél hajtotta őket? A levegő mozdulatlanságába beleröppent időnként suhogó szárnyakkal a szél. Olyan váratlan és földöntúli volt, hogy a jámbo- ratíb ember látomásos képzete arkangyalt vélt volna benne felfedezni, aki jókora szár­nyaival átszeli az egyházi égbolt biblikus kékségét. Utána ismét csönd és nyugalom üli meg a tájat. Magam előtt látom a gyá­szoló gyülekezetei a templomban, a kopor­sót papot a magas kereszttel, hallom a Circum dederunt me-t és a hangok közt bujkáló zokogást. Magam előtt látom Neri- nát, csak képkeretbe kellene őt éilítani, feje fölé aranyból glóriát rajzolni, és ember le­gyen a tailpán, aki nem vetne keresztet Mihez kezdjek? | Tudom már. Felmyalábolom a regény kéz­iratát, és visszatérek a teraszra- Olvasom, olvasom bogarászó szemmel. Meglep, meny­nyi műgonddal helyeztem hőseimet abba a balatoni tájbla. amelyet aprólékosan isme­rek. Nem, nem tudnék a Ligur-tengerrői ír­ni; még azt sem tudom, miféle halai van­nak, a vidék törvényeit sem ismerem, állat­világáról sem tudok semmit vagy csak olyan általánosságokat, amelyek ugyan jellemzőb­bek emberekre és állatokra, mint a tudo­mányos rendszerek, de a hitetlenség ébresz­tése szempontjából mégis elégtelenek. Hát még mennyi mindent tudok az ott­honi emberről, útikalauz nélkül. Nem akkor tud az ember a maga világáról valamit, ha csak az általánosat ismeri, s akkor is keve­set tud, ha csak emlékanyagára bízza rá érzelmeit. Valahol ott kezdődik a mélyebb ismeretség, ha az emberek bonyolult asszo­ciációit is követni tudjuk. Nem a folKlór mentén ismerem a hazai világot. Az illúziók árnyékát sem engedem hőseimre ráborulnt, és nem száműzöm mindazt, amit időnként elszürkülnének azok, akik megszokták már a jót is- Hogyan is mondja Rokka profesz- szor a történelem egy dühödt pilanatában néhány konzervatív tanártársának: „Mit akarnak? Engem akarnak a valóságra taní­tani, aki láttam a valóságot naponként meg­birkózni a hazugsággal. Rostéi!ik dicsérni azt, ami jó? Megőrültek? A nép szeretetére akarnak rávenni maguk, akik a nép fogal­mát még a legendák szorításában érzik csu­pán. Miért akarnak kiátkozni engem a ka­tedráról aki nem értem be a maguk har­minc szóra zsugorodott világával? S ha még ennek a harminc szónak ismernék igazi je­lentését! Nép, haza, nemzet, faj, és sorol­hatnám mind a többit: vajon megegyez­tünk-e fogalmak mindegyikében? Nem űl-e még mindig az az árvalányhajas. pánttikás kalap a fejükön, amit az évszázadok a nya­kúikig húztak? Elégedetlenek velem? Már nézzék el nekem, ha így mondom maguknak: „Önök tökfilkók. Hát. nem veszik észre, hogy a lényeg az a változás, ami társadalmunk­ban, értelmi és érzelmi úton egyaránt vég­bement a magántulajdonnal kapcsolatban; Mondhatnék erre száz példát is. Ilyeneket: k: akar tulajdonéban egy bankot birtokolni? Nem az egyházról beszélek. A népiről. De nem ilyen példákat mondok. Csak a lányo­kat említem. Már nincsenek általánosságban, úgymond „eladó lányok”. A házasság már nem gazdasági szerződés, mint a római jog­ban- Az érzelmi és fizikai együvé tartozás vágya érvényesül a szerelemben, és meg­bukott a hozomány perdöntő jellege. Csak nevessenek. Az én reményem, hogy diákja­im között alig van olyan, aki jövőjét a hozományra építi. Ez nem legenda, ez nem árvalányhaj, ez nem nacionalizmus, ez nem folklór: ez ma Magyarország.” Már megint ez a gzél! { A tengerre nézek. Hirtelen támadó vihar ka­varja meg a hullámokat. Magasra csapnak, tölcsérek képződnek, és pillanatok alatt a csónakokat is e 'tölcsértornyok tetején tán­coltatják. Iszonyatos a hirtelenség, amellyel a természet változik. Itt úgy mondják: íróm­ba marina. De az a tengeri trombita felkavar egyszerre mindent. Felkapja asztalomról a papírlapokat, s szállnak a lapok a levegőben szerteszét. A szánnegyvenhetes oldal elre­pült, az egész Koloska-völggyefl együtt. A száznegyvenkilences oldal valahol messze száll a Balaton-vidéki madarakkal és fákkal egyetemben. Az ötszázad ;,k oldalon Rokka előadása fenn kavarog a légiben. Hőseim, az Ágnesek, az Adámok, a Rokkák, a tájak, a városok, egés-z Magyarorság szerteszét száll mindenfelé, a lapok beleütköznek a pálmák leveleibe, ellepik a sétányt, egy-egy autó át­gázol rajtuk. Futnak, száguldanak a gyere­kek utánuk. Az erkélyen állok, onnan kérle­lem őket: — szedjétek össze a lapokat. — Majdnem így mondom: Szedjétek össze Ma­gyarországot. És összeszedik a kéziratlapo­kat, hogy ismét összeálljon a feldúlt Balaton, a mozaikokra töredezett Budapest, az egész otthoni táj, egész Magyarország, amely e perc­ben még porral keverten szálldos és kavarog a légben, lenit kuszák a földön, és remegve lapul a pálmák tetején. fin is lerohanok az utcára. Hadd segítsek én ist Vagy tíz gyerek is vágtat. Micsoda pompás mulatság! Néhány lapot a szél a tengerbe sodort. Hajrá utána! Csuromvize­sen emelik ki a vízből Darabont Ágnest Trombitál a tenger! A gyerekek rohannak! A kézirat lapjai nagyjából ismét egymásra halmozódnak, s csak néhány fékezhetetlen lap száguld még szerteszét. Beltramelli kocsija e hadjárat közepén áű meg a kapu előtt. — Mi történt? — kérdezi. — Egy váratlan szélvihar szétvitte regé­nyem lapjait. — A kocsimban is van egy oldal. Nem tu­dom elolvasni, csak a számot, szénhetven- négy. — Kösznöm — mondom. — Együtt van ismét az egész? — kérdezte a doktor. A kocsi hűtőjén számolok • százhatvanhárom, százhatvannégy, és szá­molok rendületlenül, és a gyerekek könbeáll- nak, és velem számolnak, és mintha büsz­kék lennének, hogy segítettek nekem újra összeállítani azt, amiről nem tudják, hogy micsoda. — Siessünk — mondja Beltramelli. — Ne késsünk eL — Egy oldal hiányzik. Beltramelli udvariasan türelmetlen. — Temetésről nem lehet elkésni — mond- ja­— De hiányok egy oldal a regényemből. A Via Giulia felől szinte szállva érkezik egy szeplős gyerek, kezében a száznyolevtan- hármas oldallal. Hálálkodom, és boldog va­gyak. Ismét együtt van a regényem, és berr- ne egy kicsit talán: egész Magyarország. Beffitramelli gázt ad- Saáguldunk a temető felé. »Goda Gábor Magányos átázás című regénye *» ünnepi könyvhét egyik érdekes művének Ígér­kezik- A regény főalakja Tőth Flór!-in Író, aki az olaaz tengerparton tölti a nyár-régét Az ö vallomása a szerelemről, életről, halálról, magány­tól és közösségről — ez a regény, amelynek egyik szép részletét adjak közre. te a sajtot. „Tábori előkelősé­gek!” (S ez volt az igazság. Mert a kétméteres termetű lelkész s a vézna berlini sikkasztó — mindketten évek óta et­ték a koncentrációs rabság kenyerét — egyaránt az úgy­nevezett „tábori előkelősé­gek” rendjébe tartozott. Ki­vételezett foglyok voltak: németek. Ketzlicfc lelkész kaphatott kívülről csomagot és harminc márkát, a sik­kasztó ágya alatt pedig egy fonott bőröndben kincsek: hét arany karóra, töltőtollak, dörzstörülközők. selyemin­gek, tojások, krumpli — csu­pa itteni szerzemény). — Du! Róka, alszol? — kérdezte a sikkasztó. „Beszélgetni akar, talán még sajtot Is ad” reményke­dett a volt hírlapíró. Hango­san meg így szólt: — Hallgat­lak. — .. .Ott hagytam abba tegnap este — szólt a sikkasz­tó lehúnyt szemmel —, hogy annak a gyermek kertésznő­nek igazán elsőosztályú, telt fehér mellei voltak. Inkább kissé hegyesek. Hiszed? — Miért ne hinném? — kérdezte Róka Lajos. — Csak mondom. Síkos volt a bőre. Szóval mindjárt vacsorát főzött nekem. — Sajtot? — Hogyhogy sajtot? — kérdezte meghökkenve a hírneves sikkasztó. — Csönd! — mondta egy elkeseredett hang távolabb­ról. A görög foglyok a sarokban erősen köhögni kezdtek. — Maman! szólt vékony hangon egy haldokló francia fiú. A felsőbányái volt metsző lemászott az ágyából, és cso­CZINKE FERENC: GETTO 1945 JANUAR még hozzá elhamarkodottan. Kis csönd volt. — Hogyhogy mindegy? — kérdezte azután felháboro­dottan a sikkasztó Uiabb csönd. — Bocsánat — mondta Ró­ka Lajos szolgalelküen, s r.a­avot nvelt. Hallani lehetett a sikkasztó hangos, gyötrődő lélegzését. Csak meg ne bolonduljon a sötétben! — Nyolc évi fogság után még most is előttem van an­nak a nőnek a hasa — mond­ta vésül. és visszadőlt a oár­náiára. — Boldog újévet! — szólt esv hang lengyelül az egvik távoli sarokban. — Radosewszki — mondta a volt magvar hírlapíró. — Radosewszki. boldog újévet! D«. választ nem kaoott. A tárt ablakok felé nézett. s látta a kavargó hónelvbeket. hallotta a szél ■ sivítását. a ■szeme téliesen megszokta már a homálvt. s nézegetni kezdte — mint minden este. e1 nlvás vei szemközt gubbasztó ök­lömül vi lakattal lezárt két sö­tét tölgvszekrénvt Az egyik­ben a vagyont érő hivatalos gatvákat tartották az arra il­letékesek. a másikban a könyvtárat. A németországi gatyákról most ne beszéljünk, nézzük a kön wt.árszekrénvt! a utóbbi szekrény őre egv bivalvkéDŰ né­met ..hivatásos bűnö­ző” szerda délután öttől hétig, könyvtári órák alatt néha minden ok nélkül megmotozta a kölcsönzésre vá­rókat. ..Művelt vaav?” — kér­dezte halk gyűlölettel az ilyen oofon után. s szűkölő mioil- lákkal nézte áldozatát. A könwtár Dolcain. német bölcsészek elsárgult kötetei mellett ott sorakozott a Mein Kampf hét vadonatúi Déldá- nva. Ezeket olvkor erőszakkal tukmálta e?v-eev szabódó könwkölcsönzőre a bivalvké- Pű könyvtáros: például a sze­líd lelkű felsőbányái metsző­nek. aki egyáltalán nem ol­vasott világi könwet. kétezer ordított rá. a második kénv- szerköcsönzésnél azonban már egv nofont is kaoott a rrnlv- kavörösen. i;-Misül méltat­lankodó szeeénv ügvfé!. Olyan szelíd fosolv azonban nem akadt aki a szolidaritás Írat­lan szabályát me»"'"ve eb­be a könwbe akárcsak bele is lanozott volna. Ellenben a bivalvkéofl könyvtáros két Íz­ben talált már egész egércsa­ládokat a fekhelyének szal- maioárnáiában. Hogvan kerül­tek oda? A könwtár díszoolcán eg» Goethe díszkiadás szomszéd­ságában. érthetetlen okokból ott szomorkodott aranvos kö­tésben Csermely Gyula Ton- rini nász című reeénve ma­gyarul. Légrádv Testvérek ki­adásában. továbbá eav rongy­évá olvasott litván nvelvű szakácskömw 1872-ből. vala­mint Tacitus Germaniáia-ia németül. A könwtár továíb bí nemzetköziségét három francia Veme-reeénven kivül néhány török mű és ew ked­velt holland hadtörténelmi zsehkönw biztosította A könyvtár legnagyobb kin­cse. az idők iffazd ielkéne azonban egv hetilao: a Mücn- hener Illustrierte Zeitung néw. aránvlag friss bekötött évfolyama volt. Hitler Adolf vezér és kancellárnak két- százhuszonhárom fénykéné­vel. A vezér és kancellár minden ewes iobb és bel sze­mének helyén egyszerű lyuk kacsintott az olvasóra a Da­niiról. • • ißzesen n'—száznegy­venből Ivük Világ történelmi lyukak. Engesztelhetetlen kör­mök kaoarták Ide hurcolt eurónai emberei: kör­mei. Most sötét volt, Eiszaka. .. .A söröshordó csapjából ütemesen csöDögötf. a sör az alatta álló dézsába. Az írnok asztalán a másnapi lét,s~<m- jelentés kitöltésre váró péi- dánva. előre megdátumozva: ..1. Január 1945 Dachau.” A világ lereszelő«, h-b rab­kórháza volt ez. *Az ünnepi könyvhét egyik eseménye lesz Sándor Kálmán I szebb novelláinak gyűjteményes kiadása, amelyet Éjszaka Kurd ban eltnmel jelentet meg a Szépirodalmi Könyvkiadó. E kü címadó novelláját mutatjuk be ezúttal. szogva indult az illemhely felé. — Egy drezdai gyermekke r- tésznő miért főzne nekem sajtot vacsorára? kérdezte most már kissé ingerültén a sikkasztó, azután választ nem is várva folytatta. — Gombó­cot csinált. Valódi gullászó- széval. A nő hasáról még nem beszéltem neked? Várt a feleletre. — Anya jegy volt rajta balra, a köldöke mellett! — válaszolta únottan a hírlap­író. Torkig volt e?,zel a törté­nettel. — Mindegy! — tette

Next

/
Thumbnails
Contents