Nógrád. 1965. május (21. évfolyam. 102-126. szám)
1965-05-19 / 116. szám
2 SNVÖBlW Vietnami jelentés A Saigon közelében lévő nagy amerikai támaszpont a robbanások következedében egyelőre még mindig szinte teljesen használhatatlan. Más repülőterekről felszállt amerikai repülőgépek hétfőn sorozatos támadást intéztek Del-Vietnam különböző vidékein a szabadságharcosok feltételezett csapatösszevonásai ellen. A UPI jelentése szerint a dél-vietnami kormánycsapa- tok légelhárítása egy amerikai gépet „tévedésből” lelőtt. Dél-vietnami kormánycsa- patok kedden támadási kezdtek a szabadságharcosoknak a VDK határától mintegy 30 kilométerre délre, az őserdőben lévő egyik támaszpontja ellen. A szabadságharcosok hétfőn Saigontól 240 kilométerre észak-keletre rajtaütöttek a kormánycsapatok egyik megerősített állásán. Súlyosbodott a dominikai helyzet Vasárnap óta tori a lövöldözés — Imbert ragaszkodik a hatalomhoz — Guzman nőve szóbaherül A nyugati hírügynökségi lejelentések szerint a dominikai fővárosban legutóbb annyiban változott a helyzet, hogy megint az Imbert-vezette jobboldali junta csapatai vették át a kezdeményezést, s 1500 katonával jelentős mélységben ismét kelet felé szorították Caamano körülbelül 300 fegyveresét Mint emlékezetes, az utcai harcok szombaton egész nap dúltak, vasárnap ismét elcsendesültek, este azonban kiújultak, s azóta egyfolytában folyik a lövöldözés. Az utcákon temetetlen holttestek, jajveszékelő sebesültek hevernek, de a golyózáporban Santo Domingo egyes pontjait egyáltalán nem lehet megközelíteni. A politikai megoldásról ló tárgyalások részletei javarészt nem ismeretesek. Ezek egy része Washingtonban, más része a polgárháború-dúlta Santo Domingóban folyik az amerika kormány képviselői, illetve a két szembenálló lel között Mcgeorge Bundy, Johnson elnök személyes képviselője hétfőn személyesen is találkozott Antonio Imbert Barre- rával, a jobboldali junta vezetőjével. Az amerikai kormánytisztviselő ismét lemondásra kérte Imbertet, aki azonban — mint az AP jelenti — hajthatatlannak bizonyult Sőt, arra intette JohnRobbanássorozat a dél-vietnami amerikai támaszponton Bien Hoa: Mint már hírül adtuk a bevetésre készen álló repülőgcpsorbam több tucat bombázó kigyulladt. Ez soro zatos robbanásokat okozott a bombákkal megrakott gépek között, ötvenen meghaltak, több mint százan megsebesül tek. A katasztrófa okáról eltérőek a szakértői vélemények. Egyesek véletlennek minősí tik, mások a partizántámadás következményének tartják. K épünkön: egy amerikai kato na a roncsokkal borított repülőtéren a robbanás után (Rádiótelefoto — MTI Külf öldi Képszolgálat) son elnököt, hogy a Dorruni- kábaa partra tett inváziós amerikai és AÁSZ egységek „a kommunista uralom kialakulásának megakadályozásáért” vannak az országban, nem pedig azért, hogy őt eltávolítsák. A kommunista uralom ellen — mondja Imbert — ő az egyetlen biztosíték. Imbert és tábora leszögezte: nem megy bele semmilyen tűzszünetbe, s ha az amerikaiaknak ez nem tetszik, még ellenük is hajlandók harcolni. A másik — talán még az előbbinél is jelentősebb — tárgyalás Mcgeorge Bundy és Francisco Caamano ezredes kormányának tagjai között zajlott le. Caamano állítólag nem volt jelen. (Erről a tárgyalásról semmiféle hír nem szivárgott ki.) A nyugati hírügynökségek arról tájékoztatnak, hogy Washingtonban és Santo Domingóban egyaránt mind többször kerül szóba Antonio Guzmannak, az 1963-ban megbukott Bosch-féle kormányzat földművelésügyi miniszterének neve, mint a politikai és katonai válság „megoldásának” emberéé. A többszörös milliomos Guzman jelenleg az Egyesült Államokban él, s eddig még nem tett hivatalos nyilatkozatot az ügyben. Az Amerikai Államok Szervezetének főbizottsága hétfőn este öszeült, de rövid vita után munkáját keddig elnapolta. Az ülés után bejelentették, hogy az AÄSZ Dominikában tartózkodó úgynevezett békéltető bizottsága kedden benyújtja jelentését az értekezletnek. Mint az AP jelenti, hét latin-amerikai ország külügyminisztere hamarosan összeül Bienos Airesben a dominikai helyzet megtárgyalására. ZitnŐJt: A SZÁZAJ3 NEVEZETES szató mim: bűnügyei Regénybe illő szélhámosság tött ki, a vádiratban vázolt bűncselekmény miatt. — Amit önök rendelni akarnak, az nálam készen kapható — mondta, és a zsebéből egy marék zsetont dobott az asztalra, amiket gyorsan összekevert a Dávid által hozott mintadarabokkal. — Most pedig válassza ki az úr azokat, amiket ön hozott — felelte az esztergá69. A „titkár lír" zavartan tekintett körül, és nem tudta hirtelen, mit mondjon vagy mit rendeljen. Az esztergályos végre így szólt: — Parancsoljon velem az úr. A „titkár” az alázatos hangra magához tért, és a kezében szorongatott sétabotot nyújtotta ' át az esztergályosrak, akihez ugyanekkor e szavakat intézte: — Erre a sétabotra szeretnék szép gömbölyű elefántcsontnyelet csináltatni. Ért maga ehhez’ — kérdezte az iparost. — Ó, én mindenhez értek — válaszolta az sokat sejte- tően. — Mi az ára, és mikor lesz készen? — kérdezte Patkósy kissé zavartan ami nem kerülte el a mester figyelmét. — Estére, mire besötétedik, meglesz, uram. Az árán meg nem veszünk össze — válaszolta mosolyogva. — Jó, nyolc és kilenc óra között érte jövök. A megbeszélt időben, a sötétség beálltával a két szélhámos, kerülő és kanyargós utakon haladva, felkereste az esztergályost. — Készen van a bot? — kérdezte a „titkár”, mire az esztergályos átnyújtotta a szép, gömbölyűre esztergált elefántcsont nyelű botot — Rendben van, ez szépen sikerült — állapították meg mind a ketten. — ön, úgylátom, ügyes ember — szólalt most meg az az úr, aki a botnyelet rendelő „titkárral” jött. — Nézze csak, mester, tudna ilyen lapos csontlapocsiká- kat készíteni, mint amilyenek ezek? — kérdezte a beszélgetést folytatva, miközben zsebéből a Monte Carló-i rulett- klubban használatos elefánt- csont zsetonból négy különféle színű darabot dobott az esztergapadra. A fehér 50 frank értéket képviselt, a sárga 100 frankot ért, a kék 1000 frank összegről szólt, a pirosra pedig 5000 frank jelzés volt gravírozva. A hátlapját mindegyiknek a játékkaszinó címere díszítette, körülötte francia nyelven a kaszinó címét lehetett olvasni. Az esztegályos, anélkül, hogy jobban szemügyre vette volna a darabokat, gyors határozottsággal • kijelentette, hogy az esztergálási és a vésnöki munkát kifogástalanul el tudja végezni. A beszélgetést most ismét Dávid vette át: — Számítsa ki, mester, mennyiért tud 100 darab fehéret, 500 darab sárgát. 300 darab kéket, és 200 darab pirosat, vagyis összesen 2000 daijab lä^eri csonti apocskátt készíteni. — Nem kell sokat számolnom, uram, az egyharmadát megcsinálom — mondta az esztergályos. — Micsoda? Egyharmadát? — kérdezte meglepődve Patkósy, aiki nem számított ilyen válaszra. — Ennyivel akarok benne lenni az üzletben — hangzott a szemtelen válasz. — Miféle üzletről beszél maga? — idegeskedett es nagyképűsködött a „titkár”. Dávid csak nézte az esztergályost, miköben szája megelégedett mosolyra húzódott... — Hagyjuk a komédiát, uraim — mondta az esztergályos, miközben zsebéből hivatalosnak látszó pecsétes írást vett elő, és átadta Dávidnak, aki annak figyelmes olvasásába merült, és arca mindjobban felderült. A „hivatalos írás” a párizsi államügyészség vádirata volt, amely szerint Julius Düper esztergályosmestert, zsetonhamisítással elkövetett csali« miatt vád alá helyezi. Egy másik írás is előkerült a mester zsebéből, amely már arról tanúskodott, hogy az esztegályos néhány héttel ezelőtt szabadult ki az egyik Párizs környéki fegyházból, ahol háromévi büntetését töllyos. — Megbízhatunk benne — mondta Dávid a társának, miközben visszaadta az esztergályosnak a „megbízhatóságát” igazoló vádiratot és elbocsátó levelet — Ha gondolod, jól van — válaszolta Patkósy. — Itt van az egész? — kérdezte Dávid. — Nincsen, de mindennapra lesz annyi, amennyi kell — felelte az új szövetséges. — Mi az, hogy mindennapra? — ismételte, hangosan nevetve, Dávid. — Talán csak nem egyszerre akarják elhelyezni? — csodálkozott a legújabb bűntárs. — De még mennyire egyszerre! Maga szerencsétlen, csak nem képzeli hogy az ilyet csöpögtetni lehet? Ennek egyszerre kell menni mint a záporesőnek, mert mihelyt egy hamis zseton kerül a krupier kezébe, már megfigyelnek minden játékost. Megfigyelik, mennyi zsetont vesz, mennyit veszít, s végül mennyi annak a zsetonnak az öszege amit a játék után bevált. Két-három napig lehet így manipulálni, de azután megfogják az illetőt — magyarázta Dávid az esztergályosnak. (/oly tatjuk.) Mindig a népért Ha Si Misiti 75 éves Az első világháború után, amikor a versaillesi palotában összeült a békekonferencia, egy törékenytermetű, éleste- kintetű indokínai fiatalember járta végig az államférfiak fogadőszobáit. Egy memorandumot adott át a politikusoknak: hazája, népe számára követelt függetlenséget a tömör, határozotthangú írásműben. Mesélik, hogy az angol diplomata megkérdezte a fiatalembert, hol tanult meg oly szépen angolul, vajon Ox- ferdban vagy Cambridgeban járt egyetemre. „Más egyetemem van” — mondotta a fiatalember, Nguyon Ai Quoc — „úszó egyetemre jártam...” A csodálkozó tekintetre feleletül elmondotta, hogy angol hajón dolgozott martőzként és az Egyesült Államokban három éven óit egy parti hor jójáraton folytatta a tengerész-életet. A fiatalember hetvenöt éves: nevét ismeri a világ, életútját milliók, százmilliók előtt futotta meg, s mindig ott dolgo2x>tt, küzdött, ahol népe ügyét kellett szolgálnia. Hanoiban, a felszabadult vietnami milliók fővárosában a Forradalmi Múzeum egyik termében vitrinekben őriznek néhány írást és emléktárgyat. Ott van egy 1929-ben kelt halálos ítélet: Ho Si Minket, a. forradalmárt golyóra ítélték a gyarmaturak. A szocialista Vietnami De« mokratikus Köztársaságban a békés építőmunka napjaiban ugyanaz a férfi áll a dolgozó miliők élén, aki egész életét népe szabadságáért, jövőjéért áldozta. A fiatalember, aki negyvenhat esztendővel ezelőtt a diplomaták tárgyaló- termében adta át népe függetlenségi követelését, győzelemre is vitte népe harcát. Ma, amikor az imperializmus leggyalázatosabb támadássorozata pusztítja a vietnami nép földjét, Ho Si Minh bátor, meg nem alkuvó tanítása lelkesíti a harcosokat. Vietnam szabadsagának, függetlenségének védelmezőit. A testvéri szív, a forradalmi harcosokat összekötő nagy barátság egész melegével köszöntjük a 75 éves Ho Si Minket, aki élete minden napján úgy élt és harcolt, hogy népe ügyét szolgálta. Ausztria — tíz év után MÁJUS TIZENÖTÖDIKÉN a bécsi Belvedere oalota történetének leenaevobb oillana- tára és egvben az osztrák történelem nasv sorsfordulóiára emlékezett. A négy nagyhatalom külügyminiszterének ie- lenlétében ünnepelték az osztrák álamszerződés megkötésének tizedik évfordulóiát Az 1955-ben megkötött államszerződés a történelem során először kimondotta Ausztria ..örökös semlegességét” Ezzel úi. a korábbinál komolvabb és szilárdabb lehetőséget nvúitott az euróDai problémák békés, iózan megoldásához is. Az osztrák államszerződés létreiötte — s ez egvben tanulság a ielen számára is — nem valamiféle iJdillikus megállapodásnak” köszönhető. 1947 és 1955 körött tehát nvolc esztendőn keresztül több mint kétszázszar csaptak össze keménv politikai küzdelemben az álláspontok. Az amerikai „alapállást” a hidegháború követelményei, sőt a Pentagon tábornokainak hadműveleti térképed diktálták. Az volt ugyanis a NATO-vezérkar véleménye, hogy Ausztria egyrészt ..stratégiai kapocs” Nvugatnémetország és Olaszország között, másrészt keleti tránvba előretolt erődie” kell leeven a szocialista világ elleni támadó politikának. Dulles akkori amerikai külügyminiszter taktikáia e célok szolgálatában az volt hoav az osztrák szerződés megkötését hozzákötötte” más európai vitás kérdések, mindenekelőtt a német üav megoldásához. A valósáéban persze e taktika sikere eleve remér vtelenné tett volna minden előrehaladást Ausztria ügvében A szoviet diplomácia az európai béke és stabilitás szolgálatában nem a hidegháború élesítésére, hanem tomnításá- ra szerette volna felhasználni "r osztrák problémát. Ezért kezdettől fogva Ausztria semlegesítését követelte Kreiskv osztrák külügyminiszter a mostani ünnepségeken erre az elvi kezdeményező szereore célzott amikor hangoztatta hoav a Szovitunió által ösztönzött nvümölcsöz.á vitából kristálvosodott ki Ausztria semlegességének eszméto.n Nem csoda, hoav Dulles környezete és az amerikai hadügyminisztérium politikai vereségnek tekintette az állam- szerződést. s a korabeli fénykének tanúsága szerint a külügyminiszter olvan arckifeie- zéssel irta alá a sorsdöntő okmányt. minta kapitulációi nyilatkozatot kellene nevével szentesítenie. AZ A POLITIKAI és diplomáciai harc. amelv most egv évtizede ért véget a Belvedere palotában — ilyenformán a hidegháborús erők eevik legfontosabb háború utáni ve*v> sége volt. S maga az államszerződés a legfontosabb négyhatalmi- megállapodás Európában a második világháború következményeinek felszámolására. Ez a küzdelem ielezte: megfelelő realitásérzékkel és szívós kitartással a legbonyolultabb kérdések is megoldhatók. Gromiko szoviet külügyminiszter éppen ezt nevezte ünneni beszédében a tízesztendős államszerződés legfontosabb tanúságának. Nem véletlen azonban, hogy a Szovjetunió külügyminisztere szükségesnek tartotta szót eiteni a kötelezettségekhez való hűségről” s arról a reményéről hogy az r. min den próbát kiáll.” Illúzió lenne ugvani* azt gondolni hogy a hidegháború megrögzött hívei és mindenekelőtt a bonni militaristák beletörődtek Ausztria semlegességébe. Az osztrák kormány — s talán méginkább az osztrák gazdasági- és közélet évek óta igen erős nyomás alatt áll. AUSZTRIA ÉS A szocialista országok — s ezek sorában Magyarország — között a közelmúltban sűrűbbé és eredményesebbé vált a párbeszéd, erőteliesen iavultak a Ve-v-so- latok. Ausztria c»rn'í>»‘*sí-<9i magyar külpolitika számára is az európai biztonság védelmének elidegeníthetetlen részét leien ti és alapvető nemzeti érdekünk annak a kötelezettségekhez való hűséonek” a szilárdsága amelvrői most a Belvedere palotában szó esett. . . — ie —*
