Nógrád. 1965. április (21. évfolyam. 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
10 Sslnhái és filmművészetiünk húsz esztendeje N0GRAD íjXW. áprfflí» 4. vasárnap Falusi utca, reggel NEMRÉG EGY ANKÉTON Tettem részt, színházba.) áró fiatalok vitáján. Mai témájú darabokról, színházi produk- ciókról beszélgettünk. amikor ▼alaki, kicsit indulatosan, kicsit csodálkozva megkérdezte: miért van az. hogy az egyik le«jobb falusi témájú darab még ma is Sarkadi Imre Időiben bemutatott Üt a tanyákról című drámája? A kérdés persze nem ilyen egyértelmű, heves vita is kerekedett belőle. de kicsit magamnak is el kellett gondolkoznom a megjegyzésben rejlő oroblémán. Annyiszor kritizáljuk az elmúlt évtizedek irodalmi, színházi fejlMését, főleg a dogmatikus időszak kulturális jelenségeit, hogy lassanként elhomályosul szemünk élőtt a mérték, s nem vesszük már észre ez időszak valóságos értékeit sem. S lám, azok a fiatalok, akik számára ezek az évek már történelemként élnek, elfogulatlanadbul ítélnek, számukra művészi élményt jelentenek az akkori nagy művek: Illyés. Szabó Pál. vagy Ser kari) stb darabjai. A filmművészet fejlődésében még inkább él ez a probléma. Hiszen manapság alighogy túljutottunk a filmfejlő- dés hullámvölgyén — a Párbeszéddel az Oldás és kötéssel. a Nehéz emberekkel — és ennek a szomorú helyzetnek fényében szinte rejtélynek tűnik. miként születhettek az ötvenes években olyan nagysikerű filmek, mint az Életjel. a Gázolás, a világhírű Körhinta, s Hannibál tanár úr. vagy a Bakarutiában. S egy -egy rá- diófelúiilás alkalmával még a korabeli színházi produkciókra is irigykedve tokinthetünk ▼tara: egy-egy nagysikerű Gorkij vagy Csehov bemutató művészi színvonalát még ma is megirigyeljük. Tehát, h* számos kulturális vívmányban jóval messzebb is tartunk ma. mint tíz. tizenöt évvel, ez még nem jelentheti azt ftosr azokat az éveket egyszerűen Je kell Írni” a számlánkról. Túlságosan egyoldalú lenne így a kép. S talán az ünnepi Pillanat hozzásegít majd ahhoz is. hogy művészi múltunkat reálisabb szemmel, értékeket és fogyatékosságokat elfogulatlanul felmérő számvetéssel tudjuk mérlegelni. Inkább a problémák mentéd keresgélve, legfontosabb vívmányunk, hogy a közélet gondja ét problémája helyet kapott a színpadon és a filmvásznon. A szerelmi háromszögek. gicoses bankigazgató-gépírónő limonádék és dzsentri romantikába mártott történetek helyett végre önmagát és saját világát láthatta a nép a nézőtéren. A Talpalatnyi föld. az államosított filmgyártás első. máig egyik legjelentősebb alkotása szimbólum is volt: valahogy egyet jelentett a földosztással, az ország igazi birtokbavételével: a kultúra meghódítását, magas- színvonndú kisajátításéi hozta. A színpadon és filmen fejlődésünk ellentmondásai, örömei és tragédiái fogalmazódtak meg. úrv. hogy a néző okosabb és tevékenységre éhesebb szemmel nézhessen körül saját világában és önmagában. A sematizmus persze a közéietiség értelmezését is eltorzította, a „lakkozás’ sokat rontott a művészi szemléletmód hatóerejében. Dé mégis született jónéhány alkotás. melyre ma Is büszkék lehetünk, mert ma is hatnak és lebilincselnek. LASSANKÉNT, főként az utóbbi nyolc évben sikerült megteremteni azt az alkotói szemléletmódot, amely az emberek eeyéni sorsát, szerelmének munkáiénak gondját a nagy közéleti kérdések erőterében akarja bemutatni. Gond Íjunk a Körhinta, vagy a Párbeszéd című filmekre. Az egyéni sorsok fordulópontjai, válaszútjai, az ecvéni tragédiák ellentmondásai egyúttal fejlődésünk, közéleti gondjaink élemróc„\ is lettek. Sarkad! Szent"*1»bérének paraszt családja. Mesterházi Pesti wriberek-jének kis baráti társasága. Az elmúlt húsz év nemcsak vagy az Oldás és kötés című a témák sokaságát szabadította film orvosa egyszer eljut egy- fel. nemcsak a művészi alkoegy ilyen egyéni válaszúkhoz, ahol tennie kell valamit, ahol az egyéni gondok egyúttal társadalmi problémák körvonalait is kirajzolják. A néző tás szabadságának kibontakozását hozta meg. hanem az ábrázolás eszközeinek gazdag lehetőségeit is feltárta. Gyökeresen megújította a színpad izgalmas emberi sorsot lát — és film formanyelvét, széles és mégis közéleti gondok is perspektívát nyitva a szo- foglalkoztatják. Persze a ma- cialista realizmus kifejezési gaaszíntű művészi élmény srfk- lehetőségei előtt. Itt is talárján A másik jelentős vívmány: a szocialista morál alakulásának nyomonkövetése. ellentmondásainak és pozitívumainak ábrázolása. Alapfokon számos vígjátékunk. film- burleszkünk foglalkozott a szóda lista együttélés kialakulásának. mulatságos ellentmondásaival: Felfelé a leí- tőn-től a Két emelet boldogságon át a Felmegyek a miniszter ~ig. Súlyosabb változatában ez a témakör még. izgalmasabb: azt vizsgálni, miiven közegben alakul, milyen akadályokkal. milyen emberi ellenállással küzd és hogyan formálódik az új etika. Az Elveszel párád icsom-'/il egészen Darvas József összefoglaló drámájának, a Részeg esőnek képsoráig ez a kérdés áll előa film járt elől. Az ötvene évek derekán születtek az első „modern” képszerkezettel uralkodó filmek, a Körhinta, a Hannibál tanár úr. aztán az ellenforradalom után Mesterházi Pesti embe- rek-je hozta meg a színházi formaújftás első frontáttörését. A kísérletekből érett megfontolás kristályosodott ki. Ma már olyan előadások formai modernsége, mint a Rozsdatemető, vagy az Oldás és kötés korszerű film-lírája nem pajkos játék az eszköz- zdkkel, hanem az ábrázolt életanyag élmény eszerű kifejezését segíti elő. Ez a modem í<ma segíti a nézőt, hogy jobban, elmélyültebben és alaposabban láthassa világának arculatát, saját életét: nem a nézőt akarják éttérben. Ehhez a kérdéscsoporthoz járul még egy másik is: a akarták még láthatóbbá va- szemályi kultusz torzításainak r ácsolni. művészl-emberi kritikája. Drá- £s VÉGÜL, ami a Jegfon- mailag ez annyit jelent, hogy tosabb; sikerült felnevelni az milyen konfliktus elé került közönséget is, azt a pub- az az ember, aki a azogjaJiz- Hkumot meiy értően várja mus eszmeinek megvalósító- fogadja «ociaiista művé- Kira tette fel egész életét, de szetünk újabb, és újabb vfv- küzdelme «órán valahogy ma- „^nyajt Ma már elég sok- ga U részesévé vált * torzltá- gzor vál!k szdnemt közüggyé soknak. Darvas József már fflm vagy színházi említett drámája veti fel a bemutató. Gondoljunk arra a legélesebben ezt a problémát, gante országos vitára, mely a de erről szólt számos érdekes, párbeszéd című filmünket művészileg Jelentős színmű körülvette, vagy a Rozsdáiéig, többek között Gáspár j^gtö körül fellángolt eszme- Marglt Hamletnek nincs Iga- cserékre. í za. vagy más kitekintéssel .... ___ D óbozv Imre Holnap folytat- A* *IteTt jufc című drámája bi iptt. ^°^a* lista kultúránk két legfontoEGY MÁSIK SÍKON ezt a sabb művészete, az új szín- kérdést az új morál születésé- h^z és az új film. Az égőnek konfliktusait boncolja az vetkező esztendők művészi a törekvés Is. mely az együtt- fejlődéséhez, az új tartaíml- élés hétköznapi normálnak formai problémák meg^ldásá- alakxdását követi nyomon, hoz bátran meríthetünk e Hogyan formálódik a háza*- húsz év Jelentős művészi haság. szerelem. • magánélet gyományaiből. A két évtized milyen új vonásokat ölt as nemcsak köteles, hanem **- ember lakásának négy falán gft és «lőrelendít belül? Gondoljunk Németh Lászlónak például A Nagy család című darabiára. vagv ílubay Mikló«. Vészi Endre drámáira. A forradalmár magatartás erkölcsi elemzése mellett a kisemberek sorsának és életfelfogásának alakulását, formálódását le láthatjuk. Az elpuhulás. a közöny, a ..lelki restség” jelenségével vitázik egy másik törekvés: főként fiatalabb drámaírók, filmesek művei. így például Szakónvi Károly szép darabja, az Életem, Zsóka...! vagv az Álmodozások kora című film. Az erkölcsi kérdések köre azonban az utóbbi években kicsit beszűkült: a szerelem és házasság konfliktusainak ábrázolása. a ..hálószoba-komplexum” szinte kizárólagos téma kezdett lenni már színpadjainkon és ez már blzonv kicsit egészségtelen lelenség. Kölön kívánkozik téma sze- . rint is. jelentőségében is a ♦ történelmi tárgyú alkotások ♦ köre. A magyar dráma fejlő-1 désének kimagasló állomásait j hosszú ideig a történelmi da- ♦ rabok jelentették. A Fáktya-J láng. Gallilet. Két Bólyai cl-♦ mű drámák, vagy a filmgyár- J tásban a Ludas Matyi, a Fel- ♦ támadott a tenger, vagy a 39-J es dandár művészi színvonal- ♦ ban és tartalmi súlyban irrak- « ran megelőzte a mai te*najM-f kájú alkotásokat, de legalább- J Is azok méltó riválisa lett A ♦ történelmi múlt fontos esemé-J nyelnek felelevenítését a mat szükségletei és problémái In-* dítoták meg: a Fáklyaláng-♦ ban. vagy a 39-es dandárban $ más-más téma kapcsán — né- J ha kerülő utat választva — de mégis a szocialista fejlődés gondiai is helyet kantok, és ez a forró aktualitás formálta ezeket a darabokat olvan jelentős művészi alkotásokká. Almást Mikié* MAZSAROFF MIKLÓS FESTMÉNYE PARTUR SZFTAK KÉT VERSE* amellyel a szivünk Gyermekko i vad gyönyörökre_ Gyermekkori vad gyönyörökre emlékszem: a tócsa vizét toccsantani szét, fröcskölődve! Hej, kaptunk otthon ezért! A kis ing csupa sár, csatokat volt. Szidtak keserűn szüléink. Mert arra tenkite gondolt: csak az ing csupa tár, csak az ing Később1 Ragyog inged tiszta fehére. De hol van a tiszta hited7 Emlékszel-e? Furcsa-sötétre verte a sár meg a por szivedet De ezért... de ezért teveled soha tenkite pörlekedett __ O któber — sihedemek Negyvenöt év — az érett férfikor ésm. Hajunkra a borban szállong annak nevében, amiért születtél — történelemmé sose vénülj. Október- riheder ’ Ódon kép sose légy te egy-ütemre ver. iskolakén De te, Október, siheder maradtál a szemünkben.: viTgnv, eleven, lobogó. Kérünk a magunk nevében, a jövő nevében. Te — m a földnek! A vér vagy a szívnek! A nedv vagy a fáknak! A friss levegő a világnak! S a világ — még lábadozó Október! Ne csak parádék sut tüze tégy te, ne csak felvonulások vas-dobogásé lépése olyan ünnep légy a szívünknek, mint áhított elsőszülött fiunk Erőt keU gyűjteni Még élnie kell, verekednie bátran, felfogni csapást, építeni, új falakat szökkenteni fel! Hazánk nevében, kérünk a jövő nevében — történelemmé vénülj. Október-siheder! RAB ZSUZSA Goda Gábor EMLÉKEZÉSEIM kSnijjxéb&l H 'ivatali „korszakomból” sok emléket őrzök, kivált abból az első időből, amelynek lényege nemcsak az újjáépítés volt, hanem az új építése is. Ott ültem nagy hivatali dolgozószobámban, vagy hat telefonom mellett, előttem aktahalmaz, s egymás után érkeznek afféle küldöttségek. Micsoda ügyek! Sose gondoltam, hogy ilyesmiket oldat meg velem az élet Jönnek a liliputiak, kérdezik, mihez kezdjenek ebben az új világban? Jönnek a panoptikumból, mihez kezdjenek ama természetrajzi felvilágosító viasztárgyakkal, amelyeknek ízetlenségét okmányban bélyegeztük meg. Jönnek a mutatványosok a Ligetből, kérdezvén, hogy vajon községesftve lesznek-e majd ők is a barlangvasúttal és a körhintával egyetemben? Csupa történet csupa emlék. Ügy tűnik, mintha mulatságos dolgok lennének, holott minden kérdés mögött emberek változó sorsa, hogy ne mondlam „életműve” ált Aztán egyszercsak jönnek az újtörők. A kispajtások, de a nagyobbak is, s szemükben az a becsületes szigorúság, amely jogos követelések lázában ég. Hogy hányán lehettek, már nem emlékszem, de népes deputáció volt és azt kérték, hogy a már három éve felszabadult fővárosnak legyen végre „igazi” állatkertje. Mert hát igazi állat az nem a mindennapos madár, nem a szarvasmarha, nem a disznó, nem az aprójószág. Hiába mondtam nekik, hogy tető kell a házakra, villany az ország minden zii"*'-''1 -'-ő - - - lábakra, ők csak hajtották, hogy a fővárosba áüatkert keH és kész. Beszéltem én nekik költség vetésről es meg is értették, hogy komoly dolgokról van szó, de azért nem engedtek a negyvennyolcból. Az egyik gyerek azt kérdezte: — Mit csinál az elefánt, az oroszlán olyankor? Mármint olyankor, amikor bombák hullanak a városra, házak omlanak össze, egyszóval háború van. Nagy dolgozószobám volt, az összes gyerek letelepedhetett törökülésben, közibük ültem én magam Is. Azt mondtam nekik: — Utána Jártam a dolognak és megtudtam, hogy mit csinált az elefánt, az oroszlán, a tigris, az óriáskígyó, a jegesmedve, a ponlló, a zsiráf és a többiek. Nagyon figyeltek. Én meg csak meséltem, s ha talán nem Is volt mindé« pontosan úgy, ahogy mondtam, megnyugtatott minden elbeszélés mély törvénye, hogy nem csak az igazat kell mondani, hanem a valódit. — Bizony az állatok b megszenvedték a magukét. Itt van például Sziám. Ti már nem ismertétek az öreget, de én még ültem a széles hátára rakott nyeregben és két négernek kormozott állató póló kíséretében baktatunk vele körbe az állatkertben. Az öreg Sziám — így becézték mindenütt — lefogyott és hiába lengette kéregető ormányát, amellyel egyébként már két embert ölelt halálra száz esztendős éle- tében, nem adott neki senki eßy falatot sem. A hitlerista katonák csak szuronnyal böködték ormányát, így szórakoztatták. Végül egy német tank nekiment hátulról és ha Sziám fél is fordította a tankot, mert rettentő erő volt benne öreg napjaira is, a tank rátaposott a fülére, agyarára, ormányára és ezt már ő se bírta. Még aznap kiszenvedett. — Ö, ó — mondták a gyerekek, mert a történet megindította őket N' ' ekllendtUtecn, bár tartottam tőle, hogy valamilyen nagyon nagy és komoly ember be talál nyitni a tanácsnoki dolgozószobába és ott lát bennünket tö* rökülésben a földön. Az volna csak szép. összeverbuvált kis tekintélyemet egyszeriben elfricskázná az ormótlan felnőttség szigora. Hanem már mélyebben benn« voltam magam is az elbeszélés lázában, semhogy abból egykönnyen ki lehett volna billenteni. így hát folytattam: — A fasiszta hitlerkatonák öldösték az állatokat és ha kedvük szottyant bölény-, zebra-, kenguru-, antilop-, gímszarvas-, dámvad-, őzhúsra — hát nosza elő a bicskát, puskát, fejszét, revorvert és egy-kettőre megölték őket — Disznóság — mondták a gyerekek. — Itt van például a nagyon mérges fenevadak eset®. Húst persze nem adtak nekik. Ami volt, maguknak tartották, mert hiszen ők is fenevadak voltak, csak senkinek nem okoztak örömet Az egyik légiakna elpusztította az állatokat elkülönítő tolóajtókat, s így szabadon közlekedhettek egymással Hetek óta éheztek már. Húsra vágyódtak. Hát egymásnak mentek. A fasiszta hitler-katonák két napig is elnézték a fenevadak küzdelmét Gyönyörködtek benne Am oroszlán és a tigris előbb legyőzte a többieket aztán egymásnak gyűrkőztek. Egyik sem győzött, nem tártak egymással. Harmadnapra holtan rogytak össze. — Hát a majmok? — kérdezték a gyerekek. És ahogyan emlékszem, nagyon izgatottak voltait. — Nem bírták szegénykék a húsz-huszonöt fokos hideget. Csak ültek, zsugorodtak és nem értették az egészet Időnként átfestek a rácson. Addig remegtek, amíg megfagytak. A meleghez, csendhez, nyugalomhoz szokott krokodil is, a madarak százai, az óriáskígyó is éh- és fegyhaUn
