Nógrád. 1965. április (21. évfolyam. 77-101. szám)
1965-04-04 / 80. szám
WÖGHÄV IPS. Bendula Leza Huszonkét -földszintes épületet. Mi ma- Édesanyja csak estért keines volt, a Dunántúlon sző- radt ebből is? De az utca, rillt haza. Valami előkelő kött meg alakulatától, amikor ahol nevelkedett, alig váltó- vendéglőt rendeztek be a nyugatra irányították s most zott. A háború buzogánya, belvárosban, oda járt takaritnár, hogy szabaddá vált az amely szétzúzta a környéket, tani. Magas volt, termetes, út, Budapestre tartott, haza- ezt az öreg utcát szinte éjt- - - -- felé. De még nem fogta fel, ségben hagyta, hogy végétért a háború. Bendula kétszer is körülA napsütés magasba emel- járta a szülőházat. A kapu- te, áttetsző fényével szinte ki- ban a házmesternébe ütközött. Az egykor kövér szőke asszony csontig soványodott, megőszült. Tekintetében volt valami eszelős. Nem ismerte szokásához híven most egyenes derékkal járt Bendulában keserűség. ismét gyűlt a A kis konyha, amelyben megfordulni is alig lehetett, a régi volt. Még az illatai is a régiek. rakatba helyezte a rombadőlt várost. Az utcákon, a bom- bák-hasította telkeken szörnyű sebeket mutatott. Rogy- gyantlábú asztalkákon ciga- föl a fiatalembert, rettát, szardíniát, katonai konzervet árultak. Szakállas, kucsmás emberek nyüzsögtek ez árusítóhelyek között. A szél megragadta és lebegtette a port, a kormot. A kettévált házak, mint valami borzalmas színház, ahol nem gördült le a függöny, a félbemaradt életet mutatták. Egy félbemetszett szobában virágmintás bölcső lapult a falhoz, egy másik lakásban, ég és föld között lebegve, nagy. sötétbarna zongora. A hepe-hupás, bombaverte utcákon a Ferencváros felé haladt. Ez itt az Üllői út. Emlékezetében kilombosodtak a Népliget fái, bokrai, látta a vurstli bódéit, a festéktől fehér kikiáltót. Ahhoz a házhoz ért. ahol Husival, a feleségével lakott. Pontosan hat hónapig tartott ez a boldogság. Ez a ház most már nem létezik és Nusi sincs többé. A kapubejáró mennyezete leroskadt, de az omladékokon át, embertaposta ösvény vezetett az udvarra. Mint a vízalatti csönd, úgy fogta körül ez a jelen. Valaki megszólította. A hang hideg volt és bizalmatlan. — Mit akar itt? Mit keres? Kofabundába öltözött, dühödt emberke kérdezte ezt. lábán posztóbetétes csizma. — Hát maga takarítani jár, anya? Azért dőlt össze a régi, hogy maga megint osak takarítson? Görcsös mozdulattal __ -Re keressen itt semmit, nyomta a kilincset, a rettegés j óember, ez romház. Még lak- elgyengítette, ni ig tilos benne, nemhogy keresgélni. Menjen szépen, uram, nines itt semmi keresnivalója. Ami volt, elvittek a régi lakók, már aki életben maradt. A pincében pedig nyolcvan hulla. Hacsak azokat nem keresi? — Hát igen, éppen azokat keresem. — Akkor menjen le a pincébe, és beszélgessen velük, talán magának válaszolnak. Az utcára nyíló ablaknál ott ült az öreg: idősebb Bendula Géza. Töppedt volt, megaszalódott. Ott ült a sápadt fényben és erős, vastag, rozsdavörös bajusza ellepte zsugorodott kicsi arcát. Az arca majdhogy elfogyott, de a bajusz megmaradt. Mikor megpillantotta belépő fiát, kételkedő mosoly ült a szája köré. Mint aki azt mondja a látomásnak, ne bolondozz! Fonnyadt volt, sovány, de a hangja megőrizte régi meAz asszony váltat vont. „Nem rendeződik el minden egy csapásra.” Egész éjszaka beszélgettek. Gondolataik szakadozottak voltak, nem ragaszkodtak az összefüggéshez. Az életüket mondták, hogy volt, amióta elszakította őket egymástól a háború. — Magadra maradtál, fiam — mondta az öreg, de többet nem beszéltek Nusiról. Másnap Hinduit végtelen útján. A régi üzemben munkának nyoma sem volt. Barátait szétfújta, szétdobálta a háború. Már pedig akárhogy van, nem akart üres kézzel hazamenni. Erezzek az öregek, hogy hazaérkezett a fiuk. Egy kifőzde kirakatánál megtorpant. Állt, állt és bámulta a tüneményt, egy egész sültlibát. Nem volt pénze, de belépett a hűvös, hosszú boltba. HegyesáUú asszony fogadta. — A süttlibát szeretném dadogta, s maga sem tudta, mi lesz ebből. — Pénzért nem adom. — Pénzem nincs is. — Hát akkor? — az asszony már tuszkolta volna kifelé, de megakadt a szeme Bendula bakancsán. Jó, hibátlan bakancs volt az. ■— Ezért megkaphatja. — Ezért? Bendula elvörösödött a haragtól. Költőink „kiléptek a kontinensről hogy mi maga? Most már elhiszem, hogy — Tudja, Hullarabló. Az asszony nem sértődött meg; vállatvont. Végűi Bendula lekuporodott a földre, kifűzte a bakancsát és elindult hazafelé a sültlibával. Mikor belépett a szobába, az öregek csak a süttlibát látták a kezében és Szó nélkül ment tovább. Most már szüleit kereste. ieg színeit A gyerekkori tájhoz ért. Mie^letsVMzak.\melSritt- vége '« háborúnak. Ülj le, kis- nem vették észre, hogy nincs ott közrefognak egy-egy ósdi fiami • ^án ^pó. szenvedett Még a sasokról szólnék, feltéve, hogy érdekel benneteket a sasok szomorú sorsa. _ Nagyon. — mondta az egyik. — Engem nagyon érdekelnek a sasok, mert azok szabad madarak, bátrak es merészek. Az ég oroszlánjai. __ Így is van — hagytam jóvá tanácstnoiki súlyommal. — Csak az öreg Kondorról mesélek nektek, mert ő volt az állatkert legrégibb lakója. Nagyon öreg volt már. Azt mondják, a Sziámot Is öcsémnek nevezte, ha ugyan szóba állt vele. De nemigen állt szóba senkivel. Csak ült a ketrecében, a legfelső műszirten, háttal a közönségnek, amelynek kíváncsiskodását ennyi évtized után már unta. Inkább a Nyugati Pályaudvarra befutó vonatokat nézte, amint pöfögve suhannak el, karvaj szerű orra alá fújva a füstöt Néha kiterítette szárnyát — csak ha nagyon sok nézője akadt — s ilyenkor úgy tett mintha felszállna a rácson át a szabad ég felé. Aztán nem lett a dologból semmi, maradt a helyén, csak így szárnycsattogva álmodozott Nézte az elzúgó bombavetőket, vadászgépeket, azt hitte, kisebb-nagyobb •ások, irigyelte őket Egy napon durranást hallott Sasszeme, még látta, mint pusztúl nem messze tőle a kar járna, a nyergesgólya, az argala, a tyúkludak, az Íbiszek, a batlák, kócsagok, üstökös gémek, csak azt nem látta, miként hull le ő maga is a műszírtről és terül el holtan, vagy száznegyven éves korában, egy repeszdarabtóL A gyerekeket Kondor sorsa láthatóan megrendítette, nem is kérdeztek semmit, hallgattak, mintegy gyász jeléül. — A kétezer ötszáz állatból bizony csak tizennégy maradt, öt víziló, egy Mala nevű indiai elefánttehón, egy kétpúpú teve, egy zebra, egy láma, egy dél-amerikai borz és négy kisebb madár. De szomorú kép volt ez! Mindenfelé rom, bombatölcsér, üszők és üres, szomorú ketrecek sora. — És aztán? — kérdezték azzal a tiszteletreméltó mohósággal, amellyel a csecsemő a tejet és a gyerek a történetet issza. — Egyszercsak egy majom került a ketrecbe. Fázott a kis ráncos öreg, mérges is volt, nagyon nehezen bírta a társtalan életet. Panaszkodott is nyilván arra tévedt kispajtásnak, aki meghallgatta a panaszát, gondolt egy nagyot és néhány társával együtt feljött a Városházára, azaz hozzám, a kulturális ügyek vezetőjéhez, mert az én nagy birodalmamba belétartozott az állatkert is. — Éppen azért jöttünk mi is a bácsihoz. Akinek akkora 8 birodalma, az gondoskodjék is róla. Hát miféle állat- kei" íz, amiben nincs igazi állat. — Igazatok van, tudom én azt, deháít ti is megértitek, előbb tető kell a házakra, meg híd kell, meg gyár kell, meg cipőtalp nektek télire... A magyar irodalom felszabadulás utáni korszakát nemcsak számtalan hazai siker jellemzi — eredményeink Étlapján szem betű nőén nőtt az érdeklődés külföldön is íróink, költőink munkássága iránt, önmagáért beszél például az, hogy Pervomajszikij szovjet költő Petőfiről dalolt, Juan Gelman — Kubában — József Attiláról, Ion Bamuta — Bukarestben — Ady Endréről: a magyar líra átlépte kontinensünk határait, a magyar költők szava legyőzte a nyelvi elszigeteltséget. Petőfi költeményei már csaknem valamennyi európai nyelven megjelentek — a Szovjetunióban pedig nem egy ázsiai nyelven is. Nagy költőink közül mind nagyobb a népszerűsége Ady Endrének. Olaszországban már a két világháború közötti időben jelent meg Ady- válogatás, 1945 után ezt további három követte. József Attila mondhatni világhírűvé válik napjainkban. Válogatott versei eddig két lengyel, két szerb-horvát, “ egy orosz, három német — } köztük egy svájci — két francia, két olasz, két spanyol — egy kubai és egy argentínai — valamint egy görög kiadásban jelentek meg. Radnóti Miklósnak Olaszországban 1958-ban és 1964- ben adták ki verseit; ez utóbbi kiadást — amelynek fordítói: Gianni Toti és Marinka Dal'los — ünnepélyesen mutatták be a római magyar akadémián. A magyar líra népszerűségéről tanúskodnak élő költőink önálló kötetednek külföldi kiadásai. Illyés Gyula versed Párizsban két alkalommal is megjelentek. Kassák Lajos verseskötete a brüsszeli Maison du poefte gondozásában ugyancsak francia nyelven látott napvilágot Maii» de Michel! — a magyar irodalom Pen-éremmel kitüntetett olasz fordítója — Benjámin László verseinek átültetésén dolgozik. Juhász Ferenc verseiből ad ki német nyelvű válogatást a müncheni Suhrkamp cég, Garai Gábor „Mediterrán ősz” című kötete szlovák nyelven kerül könyvüzletekbe Pozsonyban. Somlyó György verseit — előreláthatólag — az idén ősszel — Párizsban jelentetik meg. *♦**1 ♦ — Jól van, jól van, — mondták keményen, — Ezt már ♦ mind elmondta. De azért állat is kelL Ha a bácsinak mind- £ ez olyan nagy élményt jelentett gyerekkorában, nincs joga senkinek sem bennünket megfosztani örömeinktől. Elnéztem a csapatot. Követelőztek és én itt álltam közigazgatási tapasztalataimmal, hézagos költségvetéseimmel és olyan igazat adtam nekik, mint aki tudja, hogy az ifjúság boldogságából és örömeiből lecsípni csak egy csipetnyit is, a legnagyobb lelkiismeretlenség lenne. Aztán meg úgy gondoltam: parancs az parancs. Kezet ráztunk, elbúcsúztunk. Az egyik még visszafordult az ajtóból és azt mondta: — Jegesmedve is kell. S zigorúan mondta és én megértettem, hoSy itt nem lehet sokat kukoricázni. És néhány hónap múlva Jöttek az állatok. Hát persze nem gyalog, hanem repülőgépen, hajón, vonaton szépen becsomagolva, rácsos ládákban. A tigrisek együtt érkeztek két leopárddal, repülőn. Olyan ijedtek, kicsik voltak, mintha kettőig sem tudtak volna számolná. A két kis oroszlán, amikor megmutatták nekik lakótermeiket, örömükben csóválták farkukat, de amikor az állatápoló meg akarta simogatni őket, gyorsan feldöntöttek, mert kifejezésre akarták juttatni, hogy ők nem cicák vagy tejelő kecskék, akikkel csak így lehet komázni. Két sas is érkezett, ők is repülőn. Sértődötten Jöttek. A repülőt holmi ormótlan sasnak néztek, akinek hasában kellett utazniuk. Mintha szükségük lett volna ilyen szélcsavaros, lármás és különös madárra! Aztán jöttek a medvék: a mosómedve, az örvösmedve, ők gyorsvonaton érkeztek; kicsit fáradtak voltak az úttól, új szállásukon kitűnően megreggeliztek, két nap alatt kialudták magukat és az újságíró érdeklődésére kijelentettek, hogy ezentúl nem alusznak többé semmiféle téli álmot, csak olyan helyen csinálnak ilyesmit, ahol téli eledelt nem kapnak. Remélik, hogy itt ilyen tapintatlanság nem esik meg velük, s így semmi okuk sincs téli álomra berendezkedniük. Gyorsan értesítették az Északi-sarkon a jegesmedvét is, hogy itt nagyon jó, a pesfti gyerekek nagyon kedvesek, érdemes idejönni. Erre aztán megjelent a jegesmedve is. Nem is egyedül, hanem négyesben, mert kedveli a jó társaságot, ha már itt nem kell fókára vadászriia, legalább legyen kivel elcsevegnie a meleg, pesti téli esteken. N o, mondjatok olyan állatot, ami ntocs a mi állatkertünkben? Több van, mint volt. Mondtam is, amikor újra jött a deputáció, most már kegyesebben, engesztelődve, hogy köszönetüket fejezzék ki. Aztán vigyázzatok is rájuk, ne engedjétek, hogy megint bombát dobjanak közibük, hogy megint megfagyjanak és elpusztítsák őket a gonoszok. földeák jAnosTöbb e nap, mint ünnep! ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ » ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ * ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ * ♦ ♦ * ♦ ♦ ♦ ♦ * ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ * ♦ * Több e nap, mint ünnep! Ezeréves véres viharában élni megtanultunk, akadályt sem féltünk, vissza nem fordultunké forradalmároknak hű fiai voltunk! Jogért és hazáért soha amtyi harcot nem vívtak még népek, s Európa bajszok nemzetei közt egy nap úgy ki nem tartott, mint mi, mert bennünket igazságunk hajtott,'.! Idegenek járma kőlöncködőtt rajtuitk, mások érdekeiért áldoztunk és haltunk, úr-önkény is sarcok: szörnyű vámot adtunk, de országnak, népnek mégis megmaradtunk! Szolgai-sorsot téptünk széjjel; ezer évre jussolt sötétségből törtünk föl a fényre, és szabadságunknak legdrágább pillérei a bolsevik hősök fegyvere és vére«— Történelem nincsen Magyarország néBcűt— ha támadják: harcol; ha becsülik: békiU, ■ s mert a mi yilágunle csak Leninnel épül, tudjuk, ki törhet ránk ádáz ellenségül.*. Több e nap, mint ünnep, több, mert megúfattTmk, akadályt nem féltünk, viasza nem fordultunk Magyarok, elvtársak! — ezeréves múltunk annyi viharából győzni is tamiltunk! B ARANYI FERENC 1945 Eu akkor csupán annyit láttam, hogy öten alszanak egy ágyban, folyton-folyvást pincébe mentünk, s naponta egyszer babot ettünk. Én nem értettem Fuller bácsit, hogy mindig csak bujócskát játszik, a padláson lelt menedéket, ha a pincébe jött a német. Ha bomba robbant, ágyú dőrgött, azt gondoltam, hogy jön az ördög, s — jó fiú — a babot megettem, nehogy a pokolra cipeljen. S jött egy napon két kncsmás ember, puskával, mosolygó szemekkel... Tavasz volt, friss rügyek nevettek. S Fullér bácsi nyújtózott egyet. Lámpák-íj-----adZ-SJuUé G ONDA ZOLTÁN METSZET*
