Nógrád. 1965. április (21. évfolyam. 77-101. szám)

1965-04-11 / 86. szám

' ’r' ’ ’r" ' ’ '

...... r~r-"— ..

■

...................... ............ —— -----------'

1

965 április ff. vasárnapi

S6GRÁD

3

„Apu, írd le azt.

amit én mondok

f#

r

y kezdődött a levél, amelyet az elmúlt napokban kapott a szerkesztőség. Fontosabb részleteiben idézem:

Tíz éve múlt. hogy születésemtől kezdve csaik fekszem hányát és hason. Sem állni, sem ülni nem tudóit. Végtagjaim legnagyobb erőfeszítésemre sem engedelmeskednek. Kezem nem viszi el számhoz az ételt. Tagjaim céltalan, görcsös mozgásokat végeznek. Csak kikötve tudok egy helyben maradni, vagy ha anyukám, apukám ölbe vesz. Tudom, hogy sorsom nagy csapás szüleim számára is, de én még így is szeretnék élni. Szeretem a környezetemet, szeretem az embereket. Bár ágyhoz vagyok kötve, mindenről tudok, amiről egy velem egykorú kisfiúnak tudnia kell.

Nem várok csodát. Ülni szeretnék mindössze, de betegségem annyira ritka, hogy eddig még nem gyártottak olyan kocsit, amiben én ülni tudnák. Szeretnék egy olyan gurulós sziket kapni, amely testemet, ha csak néhány órára is, ülőhelyzetben rögzítené, anélkül, hogy kidörzsölné felsebezné.

A levelet természetesen édesapja írta Gáborka helyett. hiszen számára míg a beszéd sem könnyű dolog. Mikor meglátogattuk, bizony percek teltek el, míg megértettük a kisfiú szavait. Az agyvérzés, amelyet a fogós- , műtét okozott, amikor világra jött, korlátozza beszédét Is. Értelmi képesség, ellentétben beszéd és moz-gákészségével csodálatos módon fejlett. Gyakran javítja ki nyolceves öcsikéjét, ha rosszul mond egy-egy verset.

— Nem ... úgy... van... Csabi!

, — Mindent megért pillanatok alatt — simítja végig a vállán pihenő kis arcot az édesanya. — Ikrek voltak. A másik huszonkét hónapos korában halt meg. Mióta ők születtek állandóan velük foglalkozom. Munkát nem tudok vállalni, mert Gabikát úgyszólván egy percre sem hagyhatom magára. Megpróbáltam már fogadni mellé egy nénit, de nem sikerült. Abban a pillanatban megérzi, ha terhére van valakinek. Olyankor rögtön görcsölni kezd szegénykém. Pedig menynyivel könnyebb lenne anyagilag is — hajtja le fáradtan korán őszülő fejét. — Az uram ezernyolcszáz, kétezer forintot keres havonta. Nagyon-na gyón be kell osztanom. Négyen vagyunk ... Nem

könnyű.

— A férje bizonyára mindent megtesz, hogy segítsen önnek?

— Most már igen. De két éve, karácsonykor, majdnem magamra maradtam. Férjem gyakran kimaradozott. Mintha menekült volna itthonról. Mér a bíróság tárgyalta ügyünket. A napot soha nem felejtem el. December huszonkettedike volt. A bíró a gyerekre való tekintettel nem mondta ki a válást. Egy hónkéi gondolkodási időt adott.

U

ína két nappal, karácsony délutánján fordult meg minden. Vacsorát főztem a konyhában. Kisebbik fiam a _fát díszítette bent, és időnként kthallat- szot sírása, mert a fa mindig feldőlt. Mire elkészült a férjem is hazajött. Levetette munkásruháját, megfürdött ünneplőbe öltözött. Indult valahová.

Apuka nem vacsorázik velünk? — kérdezte akikor Csabi. Férjem szótlanul visszajött az előszobából és itthon maradt. Lassan, lassan eltűnt közülünk a megnemértés, és most úgy van minden, mint régen. Csak kicsit belefáradtunk mindketten.

Abba is szívesen beleegyez- nékv hogy Pestre menjünk lakni. Belátom, igaza van az asszonynak, de nem tudom, hogyan kezdjek hozzá. Nehéz olyan cserepartnert találni, aki idejönne lakni. Állás is kéne. Legalább olyan, hogy megközelítően annyit keressek addig is, míg a feleségem elhelyezkedik.

4 kérés tehát sokkal bonyolultabb mint Gabika levelében. „Gurulósszéket”, bizonyára gyártanának számára szívesen valamelyik üzemben, és orvos is lesz, aki a megfelelő tervet elkészítse. A város pedagógusai bizonyosan megtanítják majd olvasni ezt a betűre szomjas beteg kis embert, de a lakás és álláscseréhez — amely a végleges segítséget jelentené — felsőbb szervek hathatós támogatása szükséges.

A történet igaz. A problémák megoldásra várnak.

Mátéffy Zoltán

Is’azsás'os ítélet

A snap. hét ember |

fegyelmi vétséget is tárgyalták Keszegen, a termelőszövetkezetben. Az elnök moncL- ta. hogy mindketten takarmányt vittek el a közösből, s ezért ítélkezett felettük a fegyelmi bizottság. A döntést megbeszélik közgyűlésen is. Ha megbotlik egv-esv ember, a szövetkezet vezetőinek kényelmesebb volna értesíteni a hatóságokat. Csinálják a dolgot tovább ők. De vaion mindig ez a helyes eljárás? Az emberek öntudatának élesztae- tése. jellemének csiszolása más, emberibb módszereket kíván a szövetkezetben.

gon, hogy az elmúlt évekről

esett szó.

— Engem hét hónapra elítéltek. Alaptalanul... —

csontos ujjai nyugtalanul siklottak végig a gyűrött, olajos sapkán. Hozzákíszült egy érdekes, tanulságos történethez, amelynek ő, Nagy Károly vod’i, a szenvedő hőse.

így beszélgettünk az elnökkel. Később nyílt az ajtó. Deres fejű öregember lépett az irodába. Nagy Károly traktoros, alapító tagja a szövetkezetnek.

— Tizenöt év nagy idő... Sokat tapasztal azalatt az ember. Jót is, rosszat is — magyarázta kissé rekedt hanAz Öblösüveggyárban

Rengeteget gondolkodtam; mit kéne tenni, hogy Gabikának jó legyem és mi is nvugodtabban élhessünk egy kicsit. Az egyetlen megoldás az volna, ha Pestre költözhetnénk. A Villányi úti Mozgásterápiái Intézetben reggel tői-estig foglalkoznának kisfiámmal. Reggel vinnék a mentők, délután hoznák. így dolgozhatnék és tőle sem kéne elszakadnom. Csak így, lehet, mert intézetbe soha nem adnám. Pedig ahogy nő, egv- re nagyobb munkát jelent fizikailag is. Férjem is tudja ezt, de fél biztos jövedelmét felcserélni a bizonytalanért. Nyugtalanítja, hogv tud-e maid annyit keresni, m,”t itt Tarján ban.

A

z édesaoával látogatásunk alkalmával nem | tudtam beszélni. Néhány nap múlva a szerkesz- j tőségben keresett meg.

— Ismerem a feleségemmel történt beszélgetést. A ! dolgok úgy igazak ahoev el- 1 mondta. Talán annyit fűznék hozzá; minden félreértésünk abból adódott, hogy nagyon szeretjük Gabikát. Különféle módon akartunk segíteni rajta és ilyen feszült légkörijén hamar adódnak nézet- eltérések. Most már sokkal könnyebb így együtt, amióta megértjük egymást... Nagyon szeretem a családomat.

Több mint tizenhárom éve, 1952-beit történt. Elnöke volt a szövetkezetnek. Ki tudja azt hirtelen megmondani, hányadik volt a hosszú sorban. Mert akkoriban Keszegen még meg sem melegedett az egyik elnök, máris jött helyébe a másik. Sok gond, baj nyomta a szövetkezetiek vállát, kevés ember dolgozott. A felelőtlen, pazarló tagok meg vitték, herdálták a közösség értékeit.

Egy alkalommal engedélyt kaptak a járástól, hogy néhány sertést értékesítsenek. Tuska Mihály, Dombi Sándor sertésgondozókkal már jókor hajnalban útrakelt Nagy Károly, hogy időben érkezzenek Vácra. A vásár nem sikerült. A tizenegyből mindössze két állatnak akadt gazdája. A többivel hazaiindult Tuska, meg Dombi.

Nagy Károly maradt. Ügy egyeztek meg, autóbusszal megy utánuk. Az indulásig volt még ideje. Zsebében a pénzzel járta az utcákat. Majd minden kirakat előtt megállt. A ruhásbolt előtt hosszasan időzött. Egyszer- csak hirtelen elhatározással befordult az ajtón. Vásárolni kezdett. Ruhafélét az asszonynak. A Mszolgálónő számolt, s Nagy Károly fizetett. Ügy, hogy hozzányúlt a közösség pénzéhez.

Amikor kezében a csomaggal újra az utcán volt, arra gondolt, hogy örül majd a felesége a nem várt ajándéknak.

— Régen mondja már a ruhát... Hadd legyen meg az öröme! Megérdemli... —

motyogta.

Emberek mentek el mellette. Néhány falufoéli fárfi, meg asszony is. Akkor még nem sejtette, hogy közülük valaki milyen bajt hoz rá.

Otthon letette az ajándékot. Elégedetten nézte az asz- szony örömét, aztán sietett fel a sertések szálláséhoz. Kíváncsi volt, megjöttek-e már az állatokkal, s ellátják-e őket rendesen a hosszú utazás után.

A ssbvetkeseti |

irodán már két hatósági ember várta. Alig tette be maga mögött az ajtót, máris elébe állt az egyik:

— Azért jöttünk, hogy számoljon el a sertések árával! •— Keményen pattogtak a szavak. Néhány percig szólni sem tudott a meglepetéstől.

— Hiányzik belőle ... Kétszázhúsz forint... — szólalt meg végül zavartan. — De mindjárt hozom a hiányzó összeget.

Az ajtóban megállították:

— Fölöslegesen f áraszt ja magát! Sikkasztás ez a köz pénzéből, ha hozza az ösz- szeget, ha nem. Mindjárt meg is csináljuk a jegyzőkönyvet! A többi aztán már a bíróság dolga — mondták részvétlenül.

Tiltakozni kezdett:

— Nem loptam én, hogy úgy bánjanak velem, mint egy bűnözővel. Elvettem a pénzt, igaz és ez nem egészen szabályos, elismerem. De nem a rossz szándék vitt rá. Megtetszett az a ruha. Nem volt elég pénzem és kölcsön vettem a szövetkezetéből ...

S hogy látta, szavai mindmind leperegnek a két emberről, kétségbeesetten kezdte magyarázni:

— Van pénzünk otthon .. 1 A feleségem, a fiam is itt dolgozik. Megtakarított pénzünk is van...

A jegyzőkönyvet még ott megcsinálták. Hamarosan megvolt a bírósági tárgyalás is. Hét hónapi börtönbüntetésre ítélték. Az már természetes volt, hogy közben leváltották az elnöki tisztségéről. A pártnak 1945 óta volt tagja. Mielőtt elhagyta a falut, elvették a párttagsági könyvét is.

Aztán eltelt a hét hónap és Nagy Károly újra otthon volt. Ügy érezte magát, mint akit kifosztottak. Nem volt tolvaj és mégis elfogta a gyengeség, amikor szabadulása után először meht a termelőszövetkezetbe. A faluban a józanabb emíberek akkor is kiálltak mellette, amikor csak kezdődött a meghurcoltatás. Ismerték jól, sosem volt felelőtlen, pazarló ember. íri- gyei, haragosai meg mindenkinek akadnak. S abban az időben ennyi is elég volt, hegy ítélkezzenek felette. Most is, hogy az utcát rótta, jónéhányam fordultak utána, összesúgtak mögötte azok az emberék, akik még mindig nem tértek napirendre az eset felett. Szégyelte magát.

Az irodán Rajkovics GábVr, a szövetkezet elnöke fogadta. Jól esett neki. *hogy nem emlegette a történteket. Ügy beszélgettek vele, mint azzal az emberrel, aki hosszú, fárasztó útról tért haza. Nagy Károly hangja mégis erőtlen volt, amikor megszólalt:

— Dolgozni akarok. Továbbra is itt, a szövetkezetben.

rJön a mrej f a

Most áll.

— Tessék parancsolj, mire vagy kíváncsi? — mondja.

— Hogyan éltek, dolgoztok, arra — mondom,

— Hát... élünk, dolgozunk.

Szikár, ősz férfi. Kinéz a kicsi, de ragyogó ablakon, az Aranygödör völgybe. Az Aranygödör felett délelőtti nára. A tartása kicsit görnyedt, mint felünk felett a fehérre meszelt gerendák.

— Ez az épület százharminc éves.

Ez volt a kántor lakás. Negyvenöt után átalakították iskolának. Négy éve. amikor idekerültem, egyik tantermet kinevezték nevelői lakásnak, abban lakom most is. A kisebbik fiam a salgótarjáni üveggyárban dolgozik, a nagyobbik egyetemista. A feleségem beteges, igen megviselték a háborús évek. Kárpát-Ukrajná- ban éltünk, abban az időben mindenünk odaveszett. Én sokfelé tártam, sokat katonáskodtam a Dunántúlon. Vas megyében. Vasvár felé az a 'hosszú út. az a sok híd. azok a nyírfacsomók megmaradtak az emlékezetemben. Ezelőtt oedig egy miskolci vállalatnál doboztam.

Kevesebb fizettsésért, rosszabb körümények közé iött Sóshartyán- ba. de tanítani iött.

—fin csak akkor érzem mégis jól

magamat, ha tanítok. Pedig a munka itt talán meg nehezebb, mint máshol. A faluban másfélszázan járnak iskolába, kétharmada cigánygyerek. Ebben az osztályban huszonhárom közül tizenhét, Nézzél ki az ablakon, odalátsz a telepre, a völgyet, ahol a házak épülnek. Aranygödörnek hívják. Ezt jegyezd meg, az Aranv- gödömek el kell tűnnie. De ez nehéz. A cigányokat nem szereti a falu népe. A település hetven—nyolcvan éves. Azt mondják, először csak néhány cigány család élt. most a falunak több. mint a felét ők teszik ki. Pár éve. amikor hivatalosan először nyúltak a „cigánykérdéshez”, nagy volt a felzúdulás. Pedig akkor úgy kellett volna, hogy a cigány családoknak is a faluban adjanak házhelyet. Ez nem ment. Ide be ne tegyék a lábukat: tiltakoztak a községben. Akkor itt az Aranyvölgybe települtek le. Ez nem jó. Ez úi gettó. Elkülönülve, megkülönböztetve a többiektől ének itt az emberek. Pedig a többségük dolgozik, üzembe jár. keres. Én mindig látogatom ezeket a családokat, ez a vasárnap délelőtti munkám. Négyszer nécv méteres szobákban tizenketten laknak, liven is van. A faluban meg ott árnak az üres házak. Ez út fogalom. A fiatalok elmennek a városokba, Itthon maradnak az öregek, akik lassan kihalnak. A házak meg üresen állnak.

Több. mint tíz üres ház van a faluban. Ha a tanács megpróbálná, hogv

kiadja lakóknak, azt mondanák, nem üres, mert ott lakik az öregapám. Jólehet esetleg csak hetenként alszik ott egyszer, tessék-lássékért. Hát ez a helyzet az üres házakkal. '

Az iskola igazgatója, Gál Sándor is ellene van az elkülönülésnek. A hivatalos szervek sgjn látják jónak, s ha megkérdeznénk dr. Géczi Imre orvost. Ő is elmondhatná, nincs különbség ember és ember között. Legfeljebb más életkörülmények vannak. Más lét, más tudat A telepi emberek nagy mélységekből indultak, de már elindultak. Itt a faluban többen segítenek nekik. Ám furcsa ellentmondás; az iskolaigazgató, aki szidja a „gettót”, azt javasolja, miért nem építenek egy tágas, tiszta, szép napköziotthont a cigányok részére. Arra nem is gondol, hogv tulajdonképpen ez is elkülönítés, mégha más formája is annak. Ez is ’’gettó”.

—Sokan akarunk segíteni, az igaz. Tettünk is már érte. De ez kevés A falu még nem fogadja be ezeket az embereket. Sokszor a tószándék nem elég. A minap azt mondta egvik ismerősöm, amikor meghallotta, hogv a bete« feleségemhez agán vök jöttek látogatóba, „nem félsz a látogatásuktól ...” Mondtam, hogy nem félék, sokan tisztábbak a ..főúriaknál.” Dehát a szemlélet még ilyen, aki cigány, az alsóbbrendű, az ápolatlan. az megvetendő. Mi most az iskolában sokat teszünk azért, hogv ne legyen ígv.

A ..naev iskola” máshol van. ez

„kihelyezett” osztály. Ide járnak az elsősök.

— Először magyarul kell őket

mev+wní*- OUh'-o citfá; beszélnek, nem értik a magyar szót. Aztán a tisztaságra. Ez nehéz. Ahol tizenketten laknak egy lyukban, nehezen ügyelhetnék a higiéniára, bár már széD eredményeikkel dicsekedhetünk. Ma a gyerekek többsége tízórait hoz. Ezt sem lehetett elképzelni tíz évvel ezelőtt. A gyerekek tanulmányi eredménye sajnos még alacsony. gyenge, kettes az átlag. Ezt kell javítanunk a következő években.

A tanítót Vadadi Fülöp Gézának hívják, pártfogaltjai csak mrestának. Ez magyarul kántort jelent. A rasaj meg papot. Vadadi Fülöp Géza „mrestát” szeretik a cigányok, érzik a segítőkész szándékot, a iószivet. Vasárnaponként elpanaszoliák néki ügyes-balos dolgaikat, mert tudiák. ha lehet, ő segít. Kgy-két helyen megkínálják jó paradicsomos káposztával, érdeklődnek, mi van a „mrestáné”-val. Elmondják, hogy a faluban még van gyűlölség, egy szakajtó krumplit még húsz forintért, egy libát száz forintért adnak el nekik csak azért, mert „tisztátalanok". Még azt mondja a „mresta” nekem.

— Meglátod, nem lesz ez sem mindig így. Megváltozik maid ez is. A gyerekek, amikor megyek az Arany- gödörbe. beszaladnak a házakba, kiabálnak. iön a „mresta”. Ha nem mennék, már hiányozna. Nemcsak nékik. Nekem is.

Az elnök bólintott Még sokáig beszélgettek. Rajkovics Gábor megerősítette, szükség van rá itthon. Megegyeztek mindjárt a munkában is. Fogatos lett. Fél éve járt már a két lóval, amikor a tagok is bizalmat szavaztak neki. Űjra elnöknek választották. Négy esztendeje, 1960-ban aztán visszakapta a párttagsági könyvét is.

Azóta újabb négy év telt el. A lovak helyett most már traktorral járja a határt Nagy Károly. Jó ideig még tag.ia volt a termelőszövetkezet \vezetőségének. aztán helyébe fiatalabbat, megfelelőbbet választottak. Hogy a szomszédos gazdasággal egyesültek, nagyobb erősebb lett a szövetkezetük. Nagy Károlynak még három éve van a nyugdíjig. Addig a traklorrn akar

Es volt as emberek.

Az Aranygödör felett délelőtti pára. Látni az ablakból, ahogyan felszáll

Tóth Elemér

a falu ítélete Nagy Károly felett. Bíztak benne, nem hagyták magára. Segítették neki. hogy megint otthon érezze magát a faluban.

— Most már túltettem magam rajta, s nyugodtabban tudok beszélni az esetről... Másoknak is. Tanulságul... Ezeket mondotta még, végigsimította gyérülő haját és elindult.

Az irodától nem messze pöfögött, indulásra várva, a pirosra mázolt Utos traktor.

Vincze Istvánná